Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-23 / 271. szám, csütörtök

1995. november 23. RIPORT .Ó/SZŐ [T] KOMAROMI EGESZSEGUGYI KOZPONT - MAGANKEZBEN Korszerű betegellátás - vidéken A Komáromi járás egészségügyének fejlesztése soha nem a hatalmasok, hanem mindig csak az egészségügyi dolgozók szívügye volt. Más régiókban az elmúlt évtizedekben sorra épültek új, korszerű kórházak, rendelőintézetek, ám az ebben a térségben élőknek továbbra is meg kellett elégedniük százéves, dohos, nedves kórházi épületekkel. Az orvosok általában mindent megtettek a betegekért, de munkájukat nem könnyítették azok a műszerek, melyek nélkülözhetetlenek a gyors, korszerű diagnosztizálás során. A társadalmi változásokat követően az állami egészségügy egyrészt.a gyakori miniszterc.sere, s így a tárcavezetés koncepciótlansága, másrészt a pénzhiány miatt egyre inkább ellehetetlenedett. Ennek következtében sok helyen visszaesett a betegellátás színvonala, ma már alig van egészségügyi intézet, ahol a beteg hálóruhát, törülközőt, WC-papírt, egészségügyi betétet kapna. A nagyobb gond mégis az, hogy a kórházakban elöregedtek a műszerek, s nincs pénz újak vásárlására, sőt még a régiek karbantartására sem. Nem csoda, hogy a berendezések idő előtt felmondják a szolgálatot, hiszen a gyártók nem ekkora igénybevételre tervezték őket. Nem a komáromi kórházvezetés hibája tehát, hogy a régióban olyan a helyzet, amilyen. S mert a járás állami egészségügyi intézetei köztudottan nem rendelkeznek annyi műszerrel, amennyire szükségük volna, akadtak néhányan, akik úgy gondolták, enyhíthetők a gondok, éspedig egy magánkézbe kerülő egészségügyi központ létesítésével. A Kölcsönös Életbiztosító nem először - „vevő" volt az ötletre; már csak azért is, mert Szlovákia-szerte eddig riégy ilyen egészségügyi központ születésénél bábáskodott. Sőt mi több, szerződéses viszonyban áll a jól működő, egyre közkedveltebbé váló magánintézetekkel. A hivatalos szervek megértéssel fogadták az új komáromi egészségügyi központ létesítésének gondolatát. A városi hivatal bérbe adta a Tiszti Pavilon egyik szárnyát, amelyben a tulajdonosok néhány hónap leforgása alatt elképesztően kényelmes, tágas és korszerű rendelőket alakítottak ki. - A Medicina központot 18,5 miiiió korona értékű, csúcsminőségű műszerekkel szereltük fel, mert úgy tartjuk, komplex ellátás enélkül nem valósítható meg - magyarázta a hivatalos megnyitó előtt dr. Sebők Zoltán ügyvezető igazgató. Egyúttal megjegyezte: a legkiválóbb műszerezettség sem pótolja az orvosi szakértelmet, és a sikeres gyógyító tevékenység Az alábbi peres ügy úgy kezdődött, mint egy mese: volt egyszer egy tó. Vagy ahogyan Csaba István, Béna község polgármestere nevezte, tavacska. Amelynek tiszta volt a vize, halak úszkáltak, vadkacsák fürödtek benne. Nyaranként az emberek is abban hűtötték le magukat, a gyerekek itt tanultak meg úszni... Ma se víz, se tó. Megszüntették, betakarták. A történet mégsem arról szól, hogy ki és miért számolta fel. Hanem arról, ki fizeti a tó „betakarásának" költségeit. Miután a Losonci Járásbíróság úgy döntött, hogy a munkálatok költségeit a falu köteles megtéríteni, a polgármester lakossági fórumot hívott össze. Na, de nézzük sorjában. - Feltehetően a szövetkezetesítés után újonnan felépült istállókból kezdték a trágyalevet elvezetni a körülbelül 2500 négyzetméter területű tavacskába - tájékoztatott a polgármester. - A kilencvenes évek elejére a meder megtelt, s a tó helyén tulajdonelmaradhatatlan tartozéka a bensőséges orvos-beteg viszony kialakítása is. Ezért az alkalmazottak - 8 orvos, 6 ápolónő, 3 laboráns - kiválasztásakor nemcsak a szakmai felkészültséget, hanem emberi tulajdonságaikat is figyelembe vették. Az október 16-án kezdődött „próbarendelés" óta bebizonyosodott, hogy a betegek a színvonalas ellátás mellett igénylik és értékelni tudják a kényelmet. A szakrendelők bemutatását dr. Pásztor László, a központ igazgatója vállalta. Boldog lehet az az egészségügyi dolgozó, aki ilyen körülmények között gyakorolhatja hivatását - gondoltam, miközben lenyűgözött a tágas, ízlésesen berendezett várótermek és rendelők látványa. Nem keltett meglepetést a igazgató közlése, hogy a gyógyításon túl a megelőzésre kívánnak összpontosítani. - A világ fejlett országaiban a még tünetmentes lakosok egészségi állapotának rendszeres ellenőrzésével előzik meg a betegség kialakulását Itt az ideje, hogy mi is ezt a gyakorlatot kövessük. Annál is inkább, mert régiónkban nem nagyon valósultak meg a meghirdetett megelőzési programok. Nemcsak a műszerhiány miatt, ha nem azért is, mert az orvos a rengeteg beteg mellett nem ért rá foglalkozni ezzel a kérdéssel. A központban erre megteremtettük a lehetőséget, orvosaink feladata az életmódosító tanácsadás, illetve a beteg egészségtudatának erősítése. Erre szükség van, mert míg panaszmentesek vagyunk, nem sokat törődünk egészségünkkel. A központ az alapellátás erősítésére hivatott, s legnagyobb érdeme talán az, hogy a beteget rohangálás, várakozás nélkül diagnosztizálják. Ehhez kellenek a műszerek, a nőgyógyászati és a kardiológiai ultrahangos berendezés, az EKG és a terhelést mérő kerékpár, a végbél kíméletes vizsgálatát biztosító rektoszkóp, az orr-fülgégészeti audio- és spirométer, a szemészeti vizsgálóeszközök éppúgy, mint a biokémiai, immunológiai és hematológiai laboratórium korszerű berendezése. Büszkeségünk a véranalízist végző műszer, mely egy óra alatt Í40 eredmény kimutatásárára képes, s a járásban csak nálunk található a testen hordozható Holter EKG is. Előnyt jelent a várakozási idő eltörlése. Előjegyzés alapján dolgozunk, naponta rendelőnként 20-25 beteg ellátásával számolva. Az orvos-igazgató beszámolt a közeljövő terveiről is. Arról, hogy az év végéig, az átfogó, teljes ellátás biztosítása érdekében sebészeti, ortopédiai és szükség esetén elmegyógyászati rendelőt is nyitnak. A jó közérzetet a folyosók, rendelők falait díszítő művészeti alkotások is fokozták. Dr. Sebők Zoltán lehetőséget teremtett a hazai magyar képzőművészeknek, hogy a Medicina központban árusítással egybekötött állandó tárlaton mutassák be alkotásaikat. A beteg tehát nemcsak kész diagnózissal, hanem képzőművészeti alkotással is „gazdagodhat". A kedvező benyomás elleA járásban ilyen másutt nincs - dr. Pásztor László igazgató (Prikler László felvételei) nére, az ünneprontás szándéka nélkül az igazgatót a nehézségekről is faggattam. Mert hasznos és jó, dicséretre méltó, hogy a Kölcsönös Életbiztosító, illetve az összes többi nem állami biztosító szerződést kötött a magánközponttal, de tudomásul kell venni, hogy a régió lakosainak 80 százaléka az állami Általános Egészségbiztosító ügyfele. S eddig épp ez a biztosító nem mutatott érdeklődést, és nem szerződött „a központtal. - Az indulást megelőzően természetesnek vettük, hogy az állami biztosító is igényt tart majd szolgáltatásainkra. Ezért kezdetben nem ellenőriztük, ki hová tartozik. Mától fogva ennek vége, csak készpénzfizetés ellenében tudjuk gyógyítani az állami biztosítóhoz tartozókat Pedig körzeti orvos kollégáink szívesen küldték hozzánk a rászorulókat. Persze reménykedünk, s bízunk abban, hogy az állami biztosító végül is igent mond. Úgy, mint a nyitrai központ esetében, amellyel három hónappal a nyitás után kötötte meg a szerződést. A szabad orvosválasztás törvényadtajog. Mint ahogy a biztosító megválasztása is az - jegyeztem meg, ugyanis számomra érthetetlen a régió lakosainak ragaszkodása ahhoz a biztosítóhoz, amely a legkevesebbet nyújtja. Nyilvánvaló, hogy sokan félnek a konkurenciától, miért épp az orvosok képeznének kivételt. Kár tagadni, több komáromi szakorvos is feleslegesnek tartja a magánközpont létesítését. - Az amúgy is alacsony költségvetés szétaprózása miatt mindenki kevesebbet kap. S ráadásul, az állami rendelők műszerezettsége elöregedett. Ha a betegek a jobban felszerelt magánrendelőket választják, az államiak kevesebb pénzhez jutnak, s végképp nem lesz miből korszerűsíteni. Bár a neve közlésétől elzárkózó szakorvos elismerte, hogy a működő piacgazdaságban egyetlen szempont érvényesül: a jobb győzelme, de hozzáfűzte: nálunk az állami dirigizmus a menő. Bárki bármit mond, szerencsére, a beteg dönti el, állami vagy magánkézben levő egészségügyi központot keres-e fel. Szeretném hinni, hogy a régió lakosai jól választanak. PÉTERFI SZONYA A BENAI POLGÁRMESTER ESETE A FÜLEKI ALLAMI GAZDASAGGAL Ki fizeti a számlát? képpen trágya telep jött létre. Esőzések idején az elfolyó bűzös víz elárasztotta a környéket, ezért 1992-ben a járási és körzeti környezetvédelmi hivatal képviselői, a Füleki Állami Gazdaság megbízottja és Csaba Albin előző polgármester között megállapodás született a „trágyatelep" eltakarításáról, a meder befedéséről. (A bénái földeket a füleki gazdaság műveli - a szerk. megj.). Mivel a gazdaság éppen akkor burkolatbontást végzett, a kitermelt földet a mederbe szállította. A község polgármesterét a gazdaság emberei megbízták a járművek irányításával, a fuvarok számolásával, átvételével. Elődöm eleget tett a felkérésnek, minden rakományt aláírásával igazolt. Ez lett a baj. Az állami gazdaság ugyanis az aláírt munkalapokat kiszámlázta a községi hivatalnak. Kétszázötezer koronát követel rajtunk, miközben a föld elszállítását a Füleki Városi Hivatalnak is kiszámlázta. Mivel nem fizettünk, beperelt bennünket. A járásbíróság a számlák ellenőrzését szakértőre bízta, aki 154 ezer koronára csökkentette az összeget. Nem értjük, miért kellene nekünk pénzt fizetni a trágyatelep eltakarításáért, hiszen az állami gazdaság a saját „mocskát" hordta el. A tavacska, amelyet tönkretettek, a község tulajdonát képezte: tőlünk elvettek egy élővilágban gazdag tavat, és még mi fizessünk? Mi nem rendeltük meg a munkálatokat. Az állami gazdaság természetesen másképpen tekint az ügyre. Milan Belko mérnök elöljáróban egy halom iratot helyezett elém, mondván, minden kijelentését bizonyítani fogja. - A környezetvédelmi szakemberek a trágya folyamatos elszállítására kötelezték az állami gazdaságot. A döntésnek mi a mai napig hiánytalanul eleget teszünk. Ránk vonatkozó más határozatot nem hoztak. Javasolták azonban, hogy a bozóttal benőtt, szeméttel teleszórt mocsarat temessük be földdel. (A polgármester által említett tó a térképeken mocsárként szerepel - a szerk. megj.) František Chlebničan, a losonci környezetvédelmi hivatal alkalmazottja azt állította, hogy az állami gazdaságot nem szólították fel a munkálatok elvégzésére, arról a községi hivatal és a mezőgazdasági üzem között született egyezség. Hozzá kell fűzni, a polgármester írásban nem rendelte meg a mocsár likvidálását. - Az állami gazdaság 205 654 koronával tartozott a bénái községi hivatalnak, a polgármester az összeg kiegyenlítéseként kérte a mocsár betakarását. Bár az állami gazdaság által elvégzett munka értéke ennél jóval nagyobb volt, mi csak ennyi pénzt számláztunk, tehát a megállapodás értelmében kiegyenlítettük a tartozást. Mivel tavaly az összeget levették a számlánkról, mi kértük, hogy az elvégzett földmunkákat fizessék meg. Erre nem voltak hajlandók, ezért bíróságra adtuk az ügyet, amely a költségek megtérítésére kötelezte a községi hivatalt. IPOLYBALOGI SZÖVETKEZET Együtt biztosabb A Nagykürtösi járás mezőgazdasági szövetkezeteinek nagy része túlélési gondokkal küszködik, némelyek pedig már padlóra kerültek. A mezőgazdaság transzformációjával járó változások az Ipoly mente legnagyobb gazdaságában, az Ipolybalogi Mezőgazdasági Szövetkezetben is éreztették hatásukat, de még nem veszélyeztetik fennmaradását. Valaha a régió egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete volt, amely változatlanul hét falu határát fogja össze. Elnökével, Bodonyi János mérnökkel az őszi betakarítási munkák után találkoztunk. - Az ősz mindvégig kedvezett a betakarításnak, a talajelőkészítésnek és az ősziek vetésének is. Ami a hozamokat illeti, elmondhatom volt már jobb évünk is. Például szőlőből rendkívül kevés termett, mindössze 23 vagonnal adtunk el belőle, más években ennek a négyszerese szokott lenni. Nem sokkal a szüret megkezdése után láttunk hozzá a 220 hektáron termett cukorrépa betakarításához. A rimaszombati cukorgyár segítségévei beszerzett külföldi vetőmagból a vártnál jobb termést reméltünk. A tervezettnél kevesebb, mindössze 7500 tonna répát szállítottunk. Viszont jó termést hozott az 50 hektáron termesztett vetőkukorica, szemes kukoricából csak annyit hagytunk meg, ami az állatállomány részére szükséges takarmánytápok készítéséhez kell, a többit lesilóztuk. Bodonyi János a továbbiakban megjegyezte: az 1500 hektáron termesztett gabonából is jelentős mennyiséget hagytak meg saját szükségletre. Egy részét vetőmagnak szánták, mert önellátók kívánnak lenni. Ami az állattenyésztési ágazatot illeti, évente 1400 tonna sertéshúst értékesítenek. A szarvasmarha-állomány sem lebecsülendő, hiszen egy esztendő alatt 3 millió 200 ezer liter tejet szállítanak a korponai tejüzembe. A Nagykürtösi járásban is több, korábban közösen gazdálkodó szövetkezet bomlott fel kisebb gazdaságokra. Ezzel kapcsolatban az elnöke elmondta: - A környező községek alig 500600 lélekszámúak. Nem kis bátorság lett volna önálló gazdaságokat létrehozni ezeken a kis településeken. Igaz, nem is találkoztunk ilyen jellegű kezdeményezésekkel. A tagság nagy része úgy gondolta, együtt maradva sikeresebben tudnak gazdálkodni - ebben láttak biztonságot. Ezt támasztják alá gazdasági eredményeink is. BODZSÁR GYULA - A polgármester szerint a földhordás költségeit kiszámlázták a Füleki Városi Hivatalnak is. - A burkolatjavítás során nem termeltünk ki elegendő földet, ezért a rátkai bányából is szállítottunk. Mindenesetre nem zárható ki, hogy a füleki szállítmányokat kétszer számláztuk ki. Ha megnézzük a városi hivatalnak kiállított munkalapot, azon látható, a föld elszállításának költsége nem egészen 40 ezer koronát tesz ki. Ezért nem fellebbeztünk, amikor a szakértő 50 ezer koronával csökkentette az általunk számlázott összeget. Megjegyzem, hogy Béna kezdetben önáiló szövetkezetként működött, később a fülekpüspökivel társultak, és csak 1981-től tartozik az állami gazdasághoz. Tehát mi a legkevésbé vagyunk felelősek a mocsárért. Az ügy még nem zárult le. FARKAS OTTÓ Az ápolónő tanácsait el kell fogadni