Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-12 / 236. szám, csütörtök

6 J ÚJ SZÓ RÉGIÓ ROZSNYO Lesz olcsó konyha Rozsnyó város legutóbbi önkormányzati ülésén értékelték azt a terjedelmes jelentést, mely a város szociális és egész­ségügyi helyzetével foglalkozik. Az önkormányzat az idei évben eddig közel 300 ezer koronát for­dított a létminimumot alig megha­ladó nyugdijat kapó idősek étkez­tetésének a támogatására. Ugyanígy gondolnak a nehéz hely­zetben lévő gyermekes családok­ra is. A benyújtott 190 kérvény alapján közel 110 ezer koronával segítette meg őket a város. A rozsnyói Vöröskereszt-szerve­zet tervezete értelmében - oszt­rák támogatással - december­ben valószínűleg megkezdi működését az a konyha, mely a rászorultaknak kínál majd ked­vezményes étkeztetést. A városi képviselők elé terjesztett jelentés foglalkozik a rozsnyói munkanél­küliség kérdéskörével is. Eszerint szeptemberben 2129 munkanél­külittartottak nyilván. A munkahi­vatal szerint az égető probléma kezelésére elsősorban az úgyne­vezett közhasznú munkahelyek létesítése jelenthet megoldást. A városban ilyen címen 135 embert foglalkoztatnak - főként a városi és püspöki hivatal, a rendőrség és a Vöröskereszt-szervezet. Az egészségügyi ellátásban viszont nem következett be jelentősebb változás; nem sikerült kielégíteni azt a már korábban is megfogal­mazódott lakossági igényt,-hogy a város legnagyobb lakótelepén egészségügyi központot hozza­nak létre. A. F. KASSA Fékező fekvés Kelet-Szlovákiában lényege­sen kevesebb a kis- és középvál­lalkozó, mint az ország többi ré­szében. A támogatásukra alakult országos ügyintéző iroda képvi­selőinek kassai sajtótájékoztató­ján ez volt az egyik leglényege­sebb információ, amely sokat el­árul a régió gazdasági helyze­-téről. Hogy miért csak kullog eb­ben a régióban a kis- és közép­vállalkozás, és milyen úton-mó­don lehetne itt ezt az ágazatot fellendíteni? Erre a kérdésre Ján Foltín, az ügynökség vezérigazga­tója sem tudja a pontos választ. Munkatársai szerint bizonyára ludas ebben a lakosság hiányos tájékozottsága, a kiépítetlen inf­rastruktúra, a külföldi beruházá­sok lassú üteme; s nem utolsósor­ban maga a régió földrajzi fekvése is. Tudniillik jóval távolabb esik ez a régió a fejlettebb nyugat-európai országoktól, városoktól, mint pél­dául Pozsony, Nyitra, Komárom... Az ügynökség nemrég közvéle­mény-kutatást végzett a vállalko­zók körében, illetve a vállalkozás­ról a nem vállalkozók között. A felmérés szerint jelenleg a meg­kérdezetteknek csak a 12,4 szá­zalékát érdekelné a vállalkozás. Néhány évvel ezelőtt ez az arány még 18,2 százalékos volt. (gazdag) A napokban megkezdődött a krasznahorkai vár tetőszerkezetének a re­konstrukciója. A nagyszabású felújítási munkák során először a gótikus stílusban épült tornyon cserélik ki a zsindelyborítást (Fotó: TA SR) NYITRA Prohászka Ottokárra emlékeznek A Prohászka Ottokár nevét vi­selő győri általános iskola, vala­mint a Zoboralja Alapítvány kezde­ményezésére október 22-én Nyit­rán a dominikánus Szent András­templomban megemlékeznek a város neves szülöttjéről, Prohász­ka Ottokár egyháztudósról, szé­kesfehérvári püspökről. A teplom falára felkerül egy kétnyelvű em­léktábla, amely Prohászka mun­kásságára emlékeztet. Az ünnepségre Ján Chryzos­tom Korec bíboros meghívta a győri megyés püspököt, aki elfo­gadta a meghívást. Szlovák részről a zsérei esperes és né­hány magyar atya vesz majd részt az ünnepségen. G. A. Kassa | Rozsnyó # o Tőketerebes^ O v • J Losonc o jL 7 Nyltra Nagykürtös R­Szombat \ Krasznahorka \ • I J m \ P0ZS0n y Galánta Léva. V ° .) • / v • ŕ - V j E.ujvar w Tornaija /fTsze rd a h elv . ' Komárom Nagyabony Zselíz Zselíz NAGYABONY Bihari ünnepély Bihari János (1764-1827): cigány származású magyar ze­neszerző és hegedűművész. 1801-ben vagy 1802-ben ala­kította meg Pesten később hí­ressé vált együttesét. A ver­bunkos kiváló képviselője. La­vott Jánossal és Csermák An­tallal a magyar zenei romanti­ka ún. virtuóz triászát alkotja ­egyebek mellett ezeket írja Bi­hari Jánosról az Új Magyar Le­xikon. Azt azonban nem említi, hogy a magyar zene e neves személyisége a Csallóközben, Nagyabony községben szüle­tett. Pedig amint azt Huszár Má­ria polgármestertől megtudtuk, a faluban nagyon is számon tartják nagy szülöttüket, már a hatvanas évektől kezdve csak­nem minden ősszel megrende­zik a nagyabonyi Bihari ünne­pélyt. Idén a helyi Csemadok­szervezet, az önkormányzat, a Csemadok-választmány és a regionális kulturális központ szervezésében vasárnap kerül sor az ünnepélyre a művelődé­si otthonban. A műsor délelőtt a felsővámosi, a pozsonyeper­jesi és a várkonyi bábcsopor­tok bemutatkozásával kezdődik, majd a nagyabonyi, a gellei és az ácsi népdalkör fellépésével folytatódik. Az ezt követő prímástalálkozón Lévay Dezső és népi zenekara kísére­tében a környékbeli prímások mutatják be tehetségüket, va­lamint Fürst Milán nótaénekes szórakoztatja a közönséget. A műsor ingyenes és tombo­la is lesz, amelynek első díja egy malac. Az ünnepély kí­sérőrendezvényeként könyv­árusítást szerveznek. (gl) A Tornaija első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat záróakkordja­ként került sor szeptember 29-én a város főterén annak az emlékműnek a felavatására, melyet a II. világ­háborúban elesett helyi polgárok emlékére emeltek. A rozsnyói Bischof Péter műépítész, Pavol Bradovka festőművész-kőfaragó és Ulman István fafaragó alkotását Schwartz Árpád polgármester leplezte le, majd a katolikus és református lelkipásztor szentelte fel. (ambrus), (Prikler László felvétele) Szlovákiában az 1. elektro­technikai és fogyasztási eszközök vására SZERVEZŐ: Výstavisko TMM, a.s. Pod Sokolice 43 911 01 Trenčín Tel.: 0831/532 384 Fax: 0831/356 00 ZSELIZ Megépül a városközpont? Az utóbbi években még nem jelent meg egyetlen olyan konkrét lakásépítési forma vagy koncepció sem, amelyről elmondható, hogy támogatni vagy esetleg bírálni kellene. Inkább csak véle­mények hangzanak el, főleg arról, hogy nem lehet semmit elin­dítani. Talán az önkormányzatoknak kellene többet tenniük ­bizonyára igen szűkre szabott keretek között - a szociális la­kásépítés elindítása érdekében, legalább a közműhálózat (út, víz, gáz, csatorna stb.) megépítése terén. Ezzel párhuzamosan jó volna, ha több figyelmet fordítanának az úgynevezett vállal­kozói lakásépítés ösztönzésére. Valószínűleg nem véletlen, hogy a remények nem nagyon akarnak valóra válni. A vállalkozói lakásépítésről szólván előbb tisztázzuk a fogal­makat. Az építési vállalkozó a köztudatban inkább a kivitelező építőipari vállalatot jelenti, de e téren jelenleg túlkínálat van. Hi­ányzik tehát az a vállalkozó, aki a lakásépítésre tőkét szán. Ez pe­dig az építtető, aki természete­sen haszonra törekszik. E szere­pet betöltheti egy bank vagy ma­gánvállalkozó. A lakásépítésbe bevitt tőke azonban sehol nem hoz jelentős profitot, legfeljebb a luxuskategóriában. A befektetett tőke megtérülése is hosszabb időt, néhány évet igényel. És a la­kás is - mint áru - jelentősen kü­lönbözik egyéb fogyasztási cikktől, mivel helyhez kötött és tartós. Ki kell emelni, hogy az egész országban lényegesen megváltoztak a lakáspiaci viszo­nyok - így Zselízen is, ahol a már elkészült tervek alapján épülne be a városközpont. Ami a szociális lakásépítés új­jáélesztését illeti: egészen bizo­nyos, hogy Zselízen és környékén a lakossági megtakarításokból több lakás épülhetne, ha való­ban mobilizálhatók lennének la­kásberuházásokra, és ha a le­endő lakók-tulajdonosok nem vevőként, hanem építtetőként vennének részt a beruházásban. Tehát a leendő lakók-tulajdono­sok maguk hoznának létre épít­tetői szervezetet, amely képes mint partner ilyen lakásépítést kezdeményezni, szervezni és le­bonyolítani. A telek és tervek tulaj­donosa - mint a másik partner ­kész volna az együttműködésre. Az építtetői vállalkozás a piaci me­chanizmusok alapján működne. A zselízi tervek szerint egy ház­tömb 24 lakásból és 6 üzlethelyi­ségből állna. Tehát nemcsak a le­endő lakás-, hanem az üzlethelyi­ség-tulajdonosok is társulhatná­nak. Olyanok, akik nem a vállal­S^^ft ŕ^ikfe < * »c Igy nézne ki Zselíz központja kozói haszonra, hanem arra töre­kednek, hogy célszerűen hasz­nálják fel tőkéjüket. Ezzel pénzük egy része nem vándorol át ma­gánvállalkozó zsebébe. Mindez nem újdonság, ilyen szervezetek már működnek Nyu­gat-Európában: ott „szocial hou­sint"-nak nevezik. Napjainkban talán nemcsak Zselízen kellene lemásolni a nyugati példát. Bizonyított, hogy a lakásépítés kulcskérdései ma nem az építé­szeti-tervezési problémákban, a lakásépítés megfelelő „drama­turgiájában", hanem az érdekelt szereplők felállásában, a megfe­lelő szereposztásban és jó együttműködési mechanizmu­sokban rejlenek. BÁNOVSKÝ MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents