Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-11 / 235. szám, szerda

1995. október 11. VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó 5 I Mečiar elveszítené a referendumot A lap munkatársa Jozef Moravčíkkal, a Demokratikus Unió elnökével beszélgetett, aki megszakítva egyesült államokbeli látogatását, idő előtt hazatért. • Elmagyarázná a Mečiar kormányfő által többször jelzett, az államfő visszahívását elősegítő két módszer politikai és jogi vetületeit? - Meggyőződésem, hogy az államfő szolgálati idejének lerövidítésére nem kerül sor. Ami a köztársasági elnöknek a referendum útján történő visszahívását illeti, ennek jogi vetületeit nem fogom taglalni, mivel ez a módszer jogi szempontból nem tisztázott. Politikai szempontból viszont úgy gondolom, hogy Mečiar vereséget szenvedne. Ha a harcnak ezt a formáját választja, akkor mi állunk elébe. • A SZISZ számára milyen következményekkel járhat az a feltételezés, hogy pártpolitikai célokra használják fel? - A SZISZ szempontjából nem ezt tartom a legszörnyűbbnek. Ennél komolyabb az államba vetett bizalom megkérdőjelezése. Igor Stupňan, SME Markovié visszatért a színházhoz A ligetfalui művelődési házban javában készülnek Milan Markovié új előadására (a premier pénteken lesz). Aki már látta a próbákat, az megértette, hogy az imádott és megvetett komédiás valami egészen mással próbálkozik, mint amihez eddig szoktunk. Néhány év után újra a „klasszikus" színházhoz tért vissza. Pierre Aristis Bréal művét választotta, amelyet Markovič Francia konyha avagy szlovák komédia a puccsról címmel fog előadni. A talkshow helyébe miért lépett „normális színház"? - Atalkshow nálam továbbra is dominálni fog. A színház nem a helyébe lép, hanem a színház a talkshow mellett lesz. A színházban rejlő lehetőségek csupán a kifejezések tárházának kibővítését szolgálják. Lehet, ez összefügg azzal az igényemmel, hogy részben kilépjek a szatirikus, a politikai kabarészínész szűkre szabott keretéből; szinte már nem üdvözölhetek valakit úgy az utcán, hogy az illető ne keressen emögött is rejtett politikai szándékot. Tudatosan használtam azt a szót, hogy részben. Ugyanis nem volna ésszerű harcolni a már kialakult imidzsem ellen. A művet aktualizáltuk, hogy jobban a mának szóljon. Ezt egyrészt a művészi eszközökkel tesszük, másrészt Ján Štrasser eredeti dalszövegei révén. E dalok nemcsak az előadást színesítik, teszik élénkebbé, hanem meghatározott funkciót is betöltenek. Valamennyi színész énekel, valamennyi legalább egy hangszeren tud játszani. Barbora Dvoráková, SME Nem nyitrai a mérgező Nitrianske knieža Az ostravai kerületi higiénikus információi szerint a Víno Nitra á. v. terméke, a Nitrianske knieža fehér bor számos palackja az ember egészségét károsító mértékű metanolt tartalmaz. A mintákat Opavában és Ostraván vizsgálták meg, és a kedvezőtlen eredmények miatt a Nitrianske knieža bort visszavonták a piacról. Ladislav Lehocký, a Víno Nitra igazgatóhelyettese a lap munkatársával közölte: - Erről mi is csak a sajtóból értesültünk. Azonnal ellenőriztük a mintákat, amelyek megegyeznek a kereskedelembe került borok tartalmával. Egyiknél sem találtunk nagyobb mennyiségű metanolt. A káros anyagok nem kerülhettek az előállítás során a borba. Megalapozott a gyanúnk, hogy tudatosan akarják megtépázni cégünk jó hírnevét. Csehországból később az ügyhöz kapcsolódó információ érkezett, amely szerint a mérgező borok címkéi hamisak voltak. Mint kiderült, a bor egyik forgalmazója, egy bizonyos hodoníni cég nem létezik. Az üggyel mára cseh rendőrség foglalkozik. Mindák, Maskovická, Národná obroda Az osztrák bank jogi lépéseket fontolgat Michal Kováč szlovák elnöknek nincs és nem is volt betétszámlája az osztrák Raiffeisen Banknál - jelentette ki az osztrák bank sajtószóvivője. A szóvivő a Slovenská Republika szlovák lap híradására reagált, amely azt írta: Michal Kováénak több mint 25 millió schillinges számlája van az említett banknál. A lapban közölt számlakivonat alapján a szlovák elnök 1995. május 25-én vett volna ki pénzt, ez azonban lehetetlen - mondta a szóvivő hiszen ekkor Ausztriában ünnepnap volt, és egyik bank sem működött. A Raiffeisen Zentral Bank Österreich AG egyébként jogi lépéseket fontolgat a szlovák lap ellen. Az osztrák újság emlékeztet arra, hogy a szlovák lap a kormányzó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tulajdonában van, s Ján Smolec főszerkesztő a párt parlamenti képviselője. Der Standard (Rövidítve) Valaki, valamikor... Most már nagyon való színű, hogy „bizonyítékok" hiányában jó ideig felderítetlen marad ifj. Michal Kováč külföldre hurcolása. A körülmények úgy hozták, hogy Ľudovít Hudek belügyminiszternek az elmúlt hét végén fel kellett mentenie a bűncselekmény felderítésére létrehozott vizsgálócsoport egyik irányítóját, név szerint Vladimír Lamačka alezredest, aki a belügyi tárca vizsgálati főosztályának a vezetőjeként elég magas tisztséget töltött be a rendőrminisztériumban. Bár Ivan Lexa feljelentgetősdije után Hudeknek mindenképpen lépnie kellett, a belügyminiszter azért megvárhatta volna a törvény által a válaszadásra előírt 30 napos határidő lejártát, amely október 25-e körül lett volna esedékes. Ismeretes, hogy mi háborította fel a titkosszolgálat igazgatóját. Ez részben kiderült a legfőbb ügyésznél tett feljelentéséből, amelyben a konspiráció íratlan szabályainak a felrúgásával vádolta meg Lamačkát és munkatársait, mivel nevén nevezték a Szlovák Információs Szolgálat két oszlopos tagját: Jaroslav Svéchotát, a kémelhárítás főnökét, illetve a bűntett elkövetésének idején a bergi határátkelő aszfaltját koptató Milan Lovichot. Hosszú idő után az alezredes volt az, aki nevén nevezte az ügyet is - a sajtó nyilvánossága előtt ő mondta ki először, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnök véleményével ellentétben valóban külföldre hurcolás ténye áll fenn, azaz bűncselekmény történt. Minden jel szerint ez lett a veszte. Megszokhattuk már, akinek most eljár a szája, azzal a hatalom menthetetlenül leszámol. így járt a fecsegő Jaroslav Šimunič, és így végzik a többiek is, akik egyszerűen vállalnák azt, hogy megoldják az ügyet. Sejthető okokból Lamačka is meghátrált. Úgy tűnik, beadta a derekát, és már ő sem szeretne a végére járni az ifj. Kováč-e

setnek. Az alezredes ezentúl a Rendőrakadémián fog előadni. Rendőrpalántáknak, akikből egyszer Šimuničok és Vačokok is válhatnak. Tanszékvezető tanárként még sokat tehet annak érdekében, hogy valaki valamikor kibogozza ezt a rejtélyes ügyet. MADI GÉZA A pápai személyiség II. János Pál negyedik amerikai látogatása újabb egyértelmű sikert hozott az egyházfőnek. A földrésznyi országban csupán 56 millió katolikus él, de a pápa szavai nem csupán hozzájuk szóltak. Szent Péter örököse nem válogatta meg a szavait. Megkapta tőle a magáét egyaránt az elanyagiasodott jóléti társadalom, a befelé forduló, szűk látókörű republikánus politika és az abortuszt betiltani nem hajlandó kormányzat. A pápa azonban nem engedett a hívők nyomásának sem. A konzervatív Katolikus Liga felmérése szerint az amerikai katolikusok 65 százaléka támogatná a cölibátus eltörlését, és 55 száza/ék azt, hogy nők is betölthessék a papi hivatást. Ennél is többen vannak azok, akik nem osztják az egyház véleményét olyan kulcsfontoságú kérdésekben, mint az abortusz tilalma, a homoszexualitás értékelése vagy a mesterséges szüle tésszabáiyozás. A pápa mind e kérdésekben a hallgatók többségének meggyőződése ellen emelt szót beszédeiben - óriási sikerrel. Mi lehet az oka annak, hogy százezrek ujjongva ünneplik a szónokot, aki éppen az övékével ellentétes véleményt fejt ki? Ezt a jelenséget, ha kisebb mértékben is, szinte a világ minden országában tapasztalhatjuk vezető politikusoknál,- akik gyakran lesznek közkedveltek, míg pártjuk nem annyira népszerű. A titok nyilvánvalóan a személyiségben rejlik. Voltak, vannak és lesznek karizmatikus egyéniségek. II. János Pál kétségtelenül közéjük tartozik. Hatása és népszerűsége azonban nemcsak átütő erejű, zseniális szónoki képességeinek tulajdonítható, hanem következetességének is. Nem kei! mindenkinek feltétlenül egyetértenie vele. De világunk káoszában őszinte kiállása, következetessége és vágyott világképének szépsége tagadhatatlan - és talán egyedülálló. BARABÁS T. JÁNOS KOMMENTÁRUNK Mindennapi fasizmus Megy az öregasszony, keresztül a játszótéren, a homokozó mellett, amelyben homok van, csak gyerek nincs. Mert a homok tele kutyaürülékkel, így az anyukák nem engedik oda csemetéiket. Két hatalmas dög, az egyikben farkasvér is csörgedezhet, a másik valami bulldog, hörögve-marakodva kergetőzik a téren, majd vicsorítva lecövekelnek az öregasszony előtt, aki töppedt fekete bálvánnyá dermed a félelemtől. Nyelni sem tud, nemhogy megszólalni. A gazdik, tizenéves suhancok, hangosan röhögnek: jó buli! Meglett férfi, szintén nem mer megszólalni, még ráuszíthatják ezeket a pannellakásokba való bezártságtól megkerglilt, borjúnyi kutyákat. Ugyan mit is mondhatna az öregasszony vagy a férfi? Ki hallgatja meg, ha a békés állampolgár kikéri magának, hogy éretlen suhancok, s nem egy esetben még éretlenebb felnőttek kutyákkal terrorizálják? Hasonló korú suhancok lehettek, akik utasokkal teli buszon fejherúgtak egy külföldi orvost. Akkor sem szólt senki. Mert ki védi meg a szólót? Ez is jó buli volt - a suhancoknak. Mi tudjuk, hogy ezt fajgyűlöletnek hívják. Mint ahogy az volt a cigányfiú felgyújtása, meg a magyar szurkolók kidobálása a mozgó vonatból. És ez azért terjedhet járványként, mert a központi hatalom a bacillusgazda. Az erőszak, a fasisztoid megnyilvánulások melegágyává válik az a társadalom, melynek alkotmányos intézményei, személyiségei adnak naponta példát a cinkos elhallgatásból, bűnös tétlenségből. A politikust, parlamenti képviselőt nem éretlen suhancok verték meg. Nem ilyenek rabolták el az államfő fiát sem. Biztosak lehetünk benne, hogy ezekért a komoly bűntettekért nem vonják egyhamar felelősségre a tetteseket, a cinkos hatalom önmagát sosem fogja felelősségre vonni. Miért félnének hát a kiskaliberű bűnözők? Hiszen aki büntethetne, az elvesztette hozzá az erkölcsi jogát is. Abszurdum a köbön, hogy a rendőrségnek a titkosszolgálattal kelljen harcolnia. A titkosszolgálattal, amely mögött a kormány és annak első embere áll. Meg a rendőrség mögött is ugyanaz a kormány áll. És Durayt meg Bugárt sem éretlen suhanc aprítaná gulyásba, hanem egy kormánypártnak az elnöke. Mondhatta, hiszen demokrácia van - vélhetik egyesek. Nem igaz. Demokráciában mondhatta, de nem mondta volna. Ez az, ami megkülönbözteti a demokráciát az áldemokráciától. Tragédia az, ha demokratikus választások eredményeként a demokrácia alappilléreit aláásni kívánó hatalom születik. De ez még nem végzetes, mondhatná bárki, hiszen lesznek még új választások, jön még a kutyára dér. De tudjuk, nálunk ez a vigasz egyelőre csak elméleti, a gyakorlat másképp működik. Itt és most megint a tavalyi győztes nyerné a választásokat, ha lennének. És ez az, ami kérdések egész sorát veti fel. Hány pofont kell még kapnia nálunk a demokráciának, hogy ez a társadalom felébredjen? Tudatosan fogalmaztam így, mert rendkívül veszélyes az az elterjedt nézet, hogy ezt a mozgalmat, ezeket az erőket csak az alacsonyabb végzettségűek, az öregek támogatják. Ez nem így van. És az igazán tragikus az, hogy az értelmiség egy részének sem kell a demokrácia. Főleg akkor, ha abból a más nemzetiségűek is részesülnének. A nemzetiségileg vegyesen lakott területek tanügyi hivatalainak igazgatói - mérget rá, hogy magyar nemzetiségű már régen nincs köztük, ugyanakkor ezeknek magasan képzett embereknek kell lenniük - nemrégiben a demokrácia egyik legalapvetőbb formája, a központi irányítás decentralizálása ellen tiltakoztak. Pontosabban az ellen, hogy pl. az iskolaügy irányítása a helyi szervek hatáskörébe menjen át. Azt követelték, hogy az oktatásügy terén továbbra is maradjon minden úgy, mint eddig: a kormány közvetlen ellenőrzése alatt. Nyilvánvaló az ok: nehogy a magyar polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek beleszólásuk legyen például abba, hogy mi történik a magyar iskolákon. És még az sem baj, ha nemcsak a magyar, hanem a neki nem tetsző szlovák igazgatókkal, pedagógusokkal is úgy log pingpongozni a hatalom, ahogy csak neki tetszik. Nemcsak magyarellenes ez a nacionalizmus a szlovákság részéről, hanem (és főleg) öncsonkító. Túl kicsi az a szlovák értelmiségi tábor, amely ezt felismerte. Hiszen a bizonyos l'okú magyarellenességlől nem mentes a szlovák ellenzéki politikai elit - beleértve a demokrácia pajzsának kikiáltott államfői is -, meg a vele szimpatizáló, széles körű értelmiségi réteg sem. Példa rá, hogy szinte minden mérvadó képviselőjük egyetért az alternatív oktatással. Valahol itt jön vissza a képbe az öregasszony. Először is működő demokráciának kell lenni ahhoz, hogy megtorolják a politikai indíttatású bűntettek elkövetőit, az emberrablást kiagyaló magasabb köröket, a képviselőverőket, a buszban támadókat, a cigányégetőket stb., csak így alakulhat ki olyan társadalmi légkör, amelyben egy termetes férfi bátran megvédhet egy rémült öregasszonyt. Ott, ahol a polgárnak félnie kell a hatalom megtorlásaitól, lassan mindentől félni fog. A szomszédjától, egy kutyától, még az egyenes beszédtől is. AHOGY ÉN LÁTOM A válság dicsérete Az ambíciózusabb lélekbúvárok és a propagandafőnökök közül néhányan majd előbb-utóbb tudományos dolgozatot írnak arról, hogy Szlovákiában a miniszterelnöki, illetve a kormánylap-főszerkesztői íróasztalon miért mindig éppen pénteken találnak titokzatos dokumentumokat tartalmazó borítékot. Mi, közönséges halandók csak sejtjük, azért történik ez így, hogy a titkos dokumentum a kormánylap másnapi, szombati számában megjelenhessen, tartalma általános megdöbbenést kelthessen. A dolgozók a víkend 48 órájában mivel vasárnap nem jelenik meg újság csak a titkos boríték tartalma állal kiváltott szenzációra összpontosíthatnak. Mit ad isten, a múlt hét péntekén is borítékot talált az íróasztalán Ján Smolec, a Slovenská Republika főszerkesztője. A kopertában egy osztrák nagybank által kiállított számlakivonat volt, több mint 23 millió schillingről szólt. A számlatulajdonos: Ing. Michal Kováč, CSc., szlovák állampolgár. „Véletlenül" a fiatal szlovák köztársaság elnöke. A közhangulat tehát megalapoztatott. A számlakivonat hasonmása 80 ezer példányban megjelent. A dolgozók papírt és ceruzát vettek, a 23 milliót megszorozták 2,9-cel (árfolyam), és általános lett az elszörnyedés. Hetvenmillió korona. Ennyi pénz. nincs is, mondá a dolgozó, akinek havi fixe (fixe?) kerek 5 ezer. Nincs kizárva, hogy a köztársasági elnöki palotát az mentette meg a porig rombolástól, telkének sóval behintésétől, hogy a kapitalista bankrendszer rugalmasabban dolgozik, mint hinnénk. Az, hogy a szőrős szívű bankigazgatók adnak pénzintézetük jóhírére. Megvizsgálták, mégpedig tüstént a Republikában közzétett számlakivonat hitelességét, és már hétfőn reggel közhírré telték: okirat-hamisítás esete forog fent. A részleteket már tudjuk. Az is kiderült, hogy az okirat-hamisítók kétbalkezesek voltak, mert még annyi fáradságot sem reszkíroztak meg, hogy belenéztek volna a kalendáriumba. A bankhivatalnokok ugyanis a számlakivonalon feltüntetett napon nem is dolgoztak. Tehát nincs Michal Kováénak 23 millió schillingre szóló bankszámlája. Sőt abban a bankban egyáltalán nincs bankszámlája. Viszont van hét országra szóló botrány. Pontosabban: a Lajtától Nyugatra elterülő országokban botrányosnak tartják, ami Szlovákiában történik. Ha a Slovanská Republikában tegnap megjeleni főszerkesztői reagálást készpénznek vennénk, akkor azt mondhatnánk, hogy kies hazánkban egyáltalán nincs botrány. Sőt minden a legnagyobb rendben van. A számlakivonat közzétételének értelmi szerzője - mintha mi sem történt volna továbbra is főszerkesztő, sől parlamenti képviselő is egyfúst alatt. Ján Smolec rendíthetetlenül áll mozgalmának vártáján, és mind a szerkesztőségben, mind a törvényhozásban ugyanúgy hegyezi az eszmét, mint korábban. Egy kicsit sem szégyelli magát. Azt követően, hogy az osztrák bank közzétette az. otromba hamisításról szóló hírt, feltettem néhány nyugati kollégának a kérdési: Hasonló esetben náluk miként vonná le egy főszerkesztő a következtetéseket? Nekem legjobban ez a válasz tetszett: „Az én főszerkesztőmről feltételezem, hogy keresne magának egy jó plasztikai sebészt, és szégyenében átszabatná az arcát, hogy tulajdon édesanyja se ismerje meg". Itt, Szlovákiában nem az. a kérdések kérdése, hogy a történlek miatt szégyelli-e magát Ján Smolec, Ivan Lexa, netán Vladimír Mečiar, hanem az, hogy a történtekre miként reagál, sőt, egyáltalán reagál-e számottevő mértékben a lakosság. Arra mérget vehetünk, hogy a demokrata nyanyák (eredeti nevükön: Babky demokratky) nem követnek el tömeges harakirit a történtek miatt. Arra sem számíthatunk, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom központi bizottságának néhány tagja szégyenében majd kútba ugrik. Biztosak lehelünk abban is, hogy sem Ján Slota, sem Ján Ľupták számára e botrány után sem lesz tarthatatlan a koalíciós lét. A kemény mag sziklaszilárd. Viszont feltételezhető, hogy Szlovákia fölött azért nem múlik el nyomtalanul ez az esemény. Ez az okirat-hamisítási ügy meggyorsíthatja a politikai folyamatokat. Tegnap még úgy nagyjából 50:50 százalék volt a hívők és a tudni vágyók aránya. Én derűlátó vagyok, és bízom abban, hogy olyan válsága ez. a kormánykoalíciónak, amelynek hatására a demokratikus erők javára tolódnak el az erőviszonyok.