Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-05 / 230. szám, csütörtök

1995. október 5. RIPORT - MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ sz

ó B HULLÁK AZ ORLÍKI-VÍZTÁROZÓ ALJÁN Foglalkozása: bérgyilkos Miért nem esketett a pelsőci polgármester? a törvényszéki boncolás ellenére máig sem tudja biztosan, kit hozott fel a víztározó mélyéről. Éppúgy számításba jöhet egy annak idején megfenyegetett prágai vállalkozó, mint egy fővárosi vendéglő pincére. Eközben az Őrlikban tovább folytatódott a kutatás, melyben már nemcsak búvárok, hanem víz alatti kamerák felvételei is segítséget nyújtottak. A rendőrség információi alapján legalább még két testnek kellett feküdnie a mintegy 45-60 méteres mélységben, és majd két hónappal az első megtalálása után valóban felbukkant a következő hordó is. Karel K., a tolókocsis férfi ekkor már ugyanennyi ideje vizsgálati fogságban csücsült. Karel K. tért vissza. Ezenkívül valószínű, hogy a bandának legalább egyik tagja a többiektől függetlenül, saját szakállára és zsebére is dolgozott. Valószínűleg ebből adódik, hogy a letartóztatottak vallomásai nem csak apróbb részletekben térnek el, hanem az áldozatok számában is, ami valószínűleg eléri a tízet. Mindenesetre az biztos, hogy a banda három tagjára a legsúlyosabb büntetés, 25 év fegyház vagy életfogytiglan vár. A cseh rendőrség még nem találkozott hasonló módon elkövetett gyilkosságokkal. Egy tetemet feldarabolni, majd savas hordóba tenni és egy hídról a mélybe dobni egy átlagos embernél komoly pszichikai traumákkal járna, viselkedésében Az utolsóként megtalált, drótkerítésbe tekert férfi személyazonosságát sem sikerült teljes biztonsággal megállapítani. A víztározó medrének átkutatása ezzel befejeződött, a rendőrség szerint több tetemet nem rejt az Orlík. Foto: MAFA Az elmúlt években mintha megállt volna az idő Pelsőcön. S ennek nem elsősorban - bár ez is jelez valamit - a ma is létező Csehszlovák hadsereg és a Békevédők utcája a bizonyítéka, hanem a két és fél ezres községben évek óta uralkodó furcsa közhangulat. Pelsőcön az emberek a polgármesteri hivatalban történt tettleges bántalmazásról beszélnek, a község erdeiben kitermelt és a polgármester magáncége által felvásárolt értékes fáról keringenek mendemondák, és még sorolhatnánk. Az önkormányzati rendszerben a választott testület és a polgármester közösen tartozik felelősséggel az adott település ügyeiért. Pelsőcön ez másként van. Itt a képviselő-testület jó ideje kiszolgáltatott szereplőjévé vált a községben történteknek. A döntési és végrehajtói hatalom egy kézben összpontosul, így alig csodálkozhatunk azon, hogy a húszfős önkormányzati testület tizenkilenc tagjának aláírásával július végén beterjesztett, rendkívüli önkormányzati ülés összehívását sürgető levélre még válasz sem érkezett. A Pelsőcön működő körzeti hivatal s annak elöljárónője 1995. július 24-én panaszlevéllel fordult a község önkormányzatához. A levelet eljuttatta a rozsnyói járási hivatal anyakönyvi megbízottjának, valamint a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának is. A hivatal levélben sérelmezte és elítélte a pelsőci polgármester, Brezina Árpád 1995. július 19-én tanúsított magatartását, aki elutasította az aznap délután két órára meghirdetett polgári esküvő megtartását, annak ellenére, hogy az ehhez tartozó minden kelléket átvett az anyakönywezetőtől, és a jelzett időpontban ott volt hivatalában. A körzeti hivatal dolgozói nagy nehézségek árán három órára előkerítették Király Lászlót, akinek szintén jogában áll esketni. A levélben továbbá az is olvasható, hogy már hosszabb ideje tart a vita, jogosan számlázta és követelte-e a község a körzeti hivataltól az 1991-94-es időszakra szóló elmaradt fűtési díjat, vagy sem. Ennek nyomán kérte a rozsnyói járási hivatal a legfelsőbb ellenőrző szerveket, hogy végezzenek ellenőrzést a községi hivatal fűtésgazdálkodásában, és vizsgálják felül a körzeti hivatal részére a fűtésért kiállított számlákat. A kért vizsgálatot a kassai pénzügyi ellenőrzési szerv megbízásából L. Tóth úr végezte el 1995. május 23-a és június 14-e között Mivel a helyi önkormányzati képviselők a kért időben minderről nem tájékozódhattak, kérdéseiket csak az önkormányzat 1995. augusztus 3-án megtartott soros ülésén tehették fel. Ez az ülés azonban botrányosan végződött - a képviselők nagy része, miután a polgármester figyelembe se vette javaslataikat, háromórás meddő vita után elhagyta az üléstermet. Brezina Árpád polgármester: A rendezetlen fűtési számlák kifizetését akartam elérni azzal, hogy elutasítottam az esketést. Gondoltam, így sikerül megkapnunk a pénzt, mert a falu kasszája üres. Valóban nem láttam más megoldást. A körzeti hivatalnak a segítségünkre kellene lennie, s én nem fogom tűrni a hivatal diktatúráját. 1991. február 1-től működik Pelsőcön a körzeti hivatal. Ennek elöljárója Viera Ščehovičová. Köztudott, hogy a két főnök 1993 nyarától nincs beszélő viszonyban. - A kezdetektől úgy éreztem mondja az elöljáró -, hogy a polgármester úr abban a hiszemben van, nekem is ő fog parancsolni. Mivel nekem megvolt a saját feladatköröm és elképzelésem ami eltért az övétől -, gyakran kerültünk vitába, az elmúlt két évben már csak levélben érintkeztünk. Azt, amit az elmúlt években megengedett magának, példa nélküli, a múlt havi esketés megtagadása csak egy kis szelete ennek. A hivatalunkkal szembeni követelése is jogtalan, az általunk kezdeményezett pénzügyi ellenőrzés is ezt igazolta. Sajnos, ez még nincs teljesen lezárva, mert csak augusztus második felében kaptuk meg Kassáról ennek az eredeti, majd kiegészített jegyzőkönyve utáni értékelését, amit a körzeti és járási hivatalunk elégtelennek tart. Úgy látjuk, hogy ebben bizonyos csúsztatások is megjelentek, amikre mi pontosabb magyarázatot kérünk. Brezina Árpád már másfél éve olyan tételeket számláz nekünk, amik messze meghaladták a mi tényleges tartozásainkat. Ezt nem voltam hajlandó kifizetni, s főleg nem úgy, ahogyan azt ő akarta: a szülőfalumbéliek esketésekor személyesen rohanva hozzá az aláírt átutalási bizonylatokkal. A számlát törvényes keretek között nem fizethettem ki. Nekem pontos elszámolást kell minderről vezetnem, nem játszhatok úgy a számokkal, mint Brezina úr. Király László a pelsőci önkormányzati testület tagja, a polgármester mellett a másik kijelölt eskető. A kilencvenes évek elején két esztendőn át polgármester-helyettes volt. Önként távozott ebből a tisztségből: - Egyértelműen túllépte hatáskörét a polgármester, és vétett a községi határozat ellen - mondja az esetről Király László. Nem lett volna szabad átvinni a község és a körzeti hivatal ügyét két ártatlan fiatalemberre. • Igaz, hogy a polgármester letámadta önt az utcán, miután megtudta, hogy összeadta a fiatalokat? - Igen, volt egy nem polgármesterhez méltó kirohanása. m Mit tud a képviselő-testület a kassai ellenőrzési hivatal által végzett, a fűtési díjszabás helyességét felülvizsgáló jelentéséről? - Nincsenek pontos ismereteink, de a polgármester a legutóbbi ülésen megígérte, hogy eljuttatja a bizottságokba az anyagot. m Ön miben látja a gondok okát? - Brezina urat túlzott önbizalommal töltötte el, hogy újraválasztották. Ő nem enged abból, amit elképzel. Az érvelés során azután olyan mesterien csavarja a szót, s teszi ezt nagyon kitartóan, hogy ebbe a legtöbben belefáradnak, legyintenek egyet, és otthagyják őt. És még egy lényeges dolog, amiből nagyon sok probléma adódik: Brezina Árpád polgármesterként egy komoly magánvállalkozó is, s e kettő nem fér meg egymás mellett. A körzeti hivatal elöljárója szerint ha a községi hivatal továbbra is így viszonyul hozzájuk, elköltöznek a községházából, ahogy ezt már megtette a körzeti környezetvédelmi és munkahivatal is. Ezzel azonban a község újabb 278 ezer koronás évi bérleti díjtól esne el. A pelsőci önkormányzatnak nincs ellenőre, a testületnek nincs jóváhagyott tárgyalási rendje. Az elmúlt hetekben egyre inkább a felszínre kerültek az évek óta halmozódó gondok, s úgy tűnik, a képviselő-testület megelégelte a polgármester kétes üzelmeit, s most lépni fog. Nem könnyű helyzetükben sajnos, olyan helyen is gyógyírt kerestek, ahol talán nem kellene. Mert az uralkodó párt járási helytartója nem az az ember, aki szívén viselné a pelsőciek gondjait. Ezeket elsősorban önmaguknak kell megoldaniuk, s nem ismét felülről várni az időnként kényelmes (ám hosszú távon úgyis műmegoldássá süllyedő, most esetleg látványosnak tűnő) támogatást. AMBRUS FERENC Valósággal sokkolta a cseh közvéleményt, amikor július közepén a rendőrség kihalászta az első emberi maradványokat tartalmazó savas hordót az Orlíkivíztározóból. A bérgyilkosságokról ugyan terjengtek kósza hírek, de senki sem tudott biztosat a víztározó mélyén nyugvó savas hordókról és a bérgyilkosságból élő négytagú bandáról, melynek tagjait rokoni szálak fűzik egymáshoz. A nyilvánosság előtt azonban egyelőre csak neveik kezdőbetűi ismertek. Senki sem sejtette, hogy egy Prága melletti faluban a külső szemlélő számára egyszerű polgári életet folytató család a lehető legszörnyűbb „munkával" keresi mindennapi betevőjét. Azon a napon, amikor a rendőrség a víz felszínére hozta az első, emberi maradványokat tartalmazó, savval megtöltött hordót, ötven kilométerrel távolabb, Rudné u Prahy községben egy tolókocsis férfi már kibiztosított pisztollyal várta a rendőrség megérkezését. A rendőrök csak két nap múlva vették őrizetbe az öngyilkossággal fenyegetőző férfit, aki egyik tagja volt a már öt éve működő négyfős bérgyilkosbandának, s hamarosan három bűntársa is őrizetbe került. A rendőrség évek óta rendelkezett információkkal a bérgyilkosoktevékenységéről. Egyik informátorától már 1991-ben azt a fülest kapta, hogy Prágában és Közép-Csehországban egy megrendelésre dolgozó banda vízbe süllyesztett hordókban tünteti el áldozatait, majd később újabb adatot sikerült szerezni, amely így hangzott: az Orlíki-víztározó feneke. A banda a zvíkovi hídról dobta be az áldozatokat rejtő hordókat a hullámsírba. A nyomozók a kutatás megkezdése előtt búvárok segítségével néhány próbát végeztek. A gyilkosokhoz hasonlóan kétszáz literes hordókat dobtak a vízbe, a búvárok pedig megjelölték azt a helyet, ahol a hordó elérte a víztározó fenekét, majd megkezdték a feltételezett hordók felkutatását. Munkájukat néhány napon belül siker koronázta, megtalálták az első hordót, melyet azonnal a törvényszéki boncnokhoz szállítottak, akinek azonban nem sok dolga akadt. A több éven keresztül savas hatásnak kitett emberi testen sok boncolnivaló nem maradt. Csak összehasonlításképpen említjük meg, hogy míg a második világháborúban elesett katonákat fogazatuk alapján néhány évtized múlva is azonosítani tudták, addig a hordóba rejtett testnek tulajdonképpen fogai sem voltak. így a rendőrség rendőrként kezdte karrierjét, majd kidobóemberként dolgozott több prágai vendéglőben. Jelenleg Karel K.-t, valamint nővérét és még két férfit legalább öt gyilkossággal vádol a rendőrség. Egy áldozatukat drótkerítésbe tekerve, kettőt pedig savas hordóban dobtak az említett Orlíki-víztározóba, egy nőnek tekintélyes mennyiségű robbanóanyagot „postáztak", egy férfit pedig nemes egyszerűséggel a lakásában lőttek le. A drótkerítésbe tekert hullát múlt héten csütörtökön sikerült megtalálniuk a búvároknak, így a felettébb drága kutatás véget ért az Orlíki-víztározóban. A tekercs valószínűleg Aleš K. vállalkozó tetemét rejtette, aki még 1991 áprilisában tűnt el, azonban százszázalékos biztonsággal ezt sem sikerült megállapítani. A banda áldozatainak listáján nemcsak megrendelésre meggyilkolt vállalkozók szerepeltek. A rudnái kvartett a gyilkolásból élt, ha nem akadt megrendelő, egy általuk kiszemelt tehetős áldozatot „üzleti" megbeszélésre hívtak, aki soha nem valószínűleg változások mutatkoznának. Rudná kis község, a szomszédok természetesen jól ismerik egymást. A falubeliek viszont nem vettek észre semmilyen szembetűnő változást sem a bérgyilkosok életmódjában, sem viselkedésében, akik egyébként is zárkózottabbak voltak annál, mint ahogy az faluhelyen szokásos, nem szívesen érintkeztek szomszédaikkal. Viszont nem éltek fényűző életet, nem furikáztak méregdrága nyugati autókkal. Miközben a nyomozás folytatódik, újabb hírek kaptak lábra, melyek szerint több fővárosi gyilkosság egy másik, csupán kéttagú banda lelkén szárad. A rendőrség informátora szerint két észak-csehországi férfi 1993-ban „apróhirdetésként" dobta be az alvilági körökbe: negyedmillió koronáért bárkit likvidálnak. A forrás szerint a megrendelőnek sosem kellett egy hónapnál tovább várnia, az áldozatok számáról azonban nincs közelebbi adat. (Cseh források alapján: holop) Néhány napja az Új Szó is beszámolt arról, hogy az RTL műholdas adás EXTRA c. műsora egy eddig szigorúan titkos filmet fog bemutatni egy 48 évvel ezelőtt Új-Mexikóban talált titokzatos lény boncolásáról. Még a film vetítése előtt foglalkozott a kérdéssel az Élet és Tudomány 35. számának egyik rövid tudósítása, melynek anyagát a New Scientist c. lapból vette át. A történetből az igaz, hogy 1947-ben egy különös tárgy zuhant le az új-mexikói Roswell kerületben. A közelében lévő titkos légibázis irányítói azonnal lezárták a területet, és a tárgy maradványainak legkisebb darabkáját is összegyűjtötték. Az első hivatalos magyarázat egy meteorológiai műhold szerencsétlenségéről szólt, de meglepetésre tavaly szeptemberben az illetékesek beismerték, ez hazugság, s valójában egy olyan kémballonról volt szó, amelynek szovjet nukleáris kísérletekről kellett volna adatokat gyűjtenie. E bejelentést követően Steven Schiffnek,, a roswelli kerület kongresszusi képviselőjének követelésére hivatalos vizsgálat indult, melynek végrehajtásával az Állami Tényfeltáró Hivatalt (GAO) bízták meg. Eredményét ez év augusztusában hozták nyilvánosságra. Nem találtak olyan adatot, amely ellentmondana az érvényes magyarázatnak. Igaz, az is kiderült, hogy az ügy több dokumentumát (közöttük a roswelli beszámolókat) megsemmisítették vagy eltüntették. Megállapították azt is, hogy a Rejtélyek filmen Majestik-12 c. állítólagos titkos kormánydokumentum, amely az ufóhívők szerint a roswelli ufóügy eltussolására vonatkozik, közönséges hamisítvány. A film levetítése után a Magyar Rádió egyik ismeretterjesztő műsorában a témához kapcsolódó beszámoló majdhogynem szemfényvesztésnek nevezte az ott látottakat, s véleménye szerint a film semmi olyat nem mutatott be, ami alapján a „tényekről" korrekt véleményt lehetne alkotni, s amit rendkívülinek lehetne nevezni. A kérdéses lény akár egy torzszülött is lehetett... Óhatatlanul ez az eset jutott eszembe, mikor megnéztem a magyar tv új sorozatának - X-akták - első részét. Az ember veleszületett tulajdonsága a kíváncsiság, a „titokzatos, rejtélyes" dolgok iránti érdeklődés. Ez a jelző számunkra mindaddig érvényben marad, amíg tudásunk nem éri el azt a szintet, hogy a dolgokat megértsük, vagy nem találunk olyan személyt, akinek nézetét hiteles magyarázatnak fogadjuk el (természetesen ez utóbbihoz is kell egy tudásszint). A kommunikáció szakemberei már régen felismerték azt a tényt, hogy az információ sokkal jobban adható el akkor, ha azt rejtélyesnek ítélik meg, s valós állapotából csak részinformációkat adnak közre, vagy olyan információkkal vegyítik, melyeket az emberek hallani szeretnének. Az így kialakított kommunikációs pletykapíacon azután már nagyon jól működik a kereslet-kínálat, van mit eladni, és lehet miről („tudományos" szinten is) tárgyalni. Az UFO-lógia a leghálásabb témák közé tartozik. Legendák sora szól arról, hogy a csápos és csáptalan, három-, négy-, öt-, hatujjú, kék, piros vagy zöld szemű, törpe, magas, vékony, gömbölyű vagy hosszú (a kínálat bőséges) lények mikor és hol jelentek meg fényözönben vagy anélkül, hány embert, hajót, repülőgépet raboltak el, hányszor jártak szerencsétlenül, s a földön maradt űrhajóik és csészealjaik darabkáit, élettelen testüket hogyan találta meg és tüntette el a titkosszolgálat, katonaság stb. Az X-akták (legalábbis az első történet) hűen követi az eladhatóság pletykapiaci forgatókönyvét. Az FBI titkos irataira hivatkozva még csak véletlenül sem jelent meg, hogy lényegében csak szép meséről van szó, s még a „sci-fi" jelzőt sem tették hozzá. Mindez nem zavarna akkor, ha nem tudnám, hogy így a film erősíteni fogja az UFO-lógusok feltételezéseken alapuló, de igaznak hirdetett állításait a mindent bizonyító „titkos akták"-nak létezéséről. Nem nehéz megjósolni, ha a film folytatja a témát, akkor a hatósugarában hamarosan élénk beszélgetések tárgya lesz annak elemzése, hogy UFO-ügyben ki mikor mit látott és hallott. Máig is intő, élő példaként áll előttem az egyik művelődési táborunkban elhangzott UFO-lógus-előadás. Annak előadója megdönthetetlen tényként sorolta fel a hihetőbbnél hihetőbbnek tűnő eseteket, s csak akkor bizonytalanodott el, amikor konkrét példákról kellett volna beszélni. Hallgatásának indoklása az volt, hogy olyan esetekről van szó, melyekről az emberiségnek ma még nem szabad tudnia, mert éretlen rá, s a titkok felfedése tragédiák sorozatát zúdíthatja rá. Illetve az, hogy a titkokat csak megbízható és kiválasztott emberek ismerhetik. Az X-akták első részének cselekménye is sugall ilyesfajta gondolatiságot. Aki sokat akar tudni, az elpusztul, vagy örök rettegésben fogja élni rövid életét. Nem tartanám haszontalannak, ha a televízió a film mellett egy hiteles beszélgetést is rendezne arról, valójában mennyi az esélye annak, hogy egy „földönkívüli" látogatás hosszú ideig titokban maradhat, s milyen következményekkel járna, ha a látogatás tényét hitelesen a világ elé tárnák. PUNTIGÁN JÓZSEF