Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-31 / 252. szám, kedd

6 I ÚJSZÓ RÉGIÓ 1995. október 31. NAGYKAPOS Több a közhasznú foglalkoztatott Ha csak a regisztrált munkanélküliek számát nézzük, akkor úgy tűnik, hogy Nagykaposon és vonzáskörzetében látszólag mozdulatlan a munkanélküliek tábora, azonban a részletek jelentős változásokról beszélnek. A körzeti munkahivatal szeptemberi kimutatása szerint 1631-en keresnek állást, vagyis a munkaképes lakosság 19,4 százaléka, azaz mintegy 3 százalékkal kevesebben, mint az év elején. Januártól 704 ember került ki a nyilvántartásból; helyükre viszont júliustól szeptemberig 512 munkanélküli „érkezett", köztük azok a pályakezdők, akik hiába kerestek állást. Biztató jel, hogy a nyilvántartásból töröltek közül nemcsak egyszerűen kikerültek a rendszerből, hanem munkához is jutottak. Igaz, ez a munka 330 embernek a közhasznú foglalkoztatást jelentette. Titka Ilona, a munkahivatal igazgatója szerint több személyt is lehetne foglalkoztatni. - Az üzemekkel és magánvállalkozókkal való együttműködés még mindig akadozik. Egyrészt nem tájékoztatnak idejében a szabad munkahelyekről, vagy már csak akkor, amikor azt elfoglalták, másrészt nem élnek a közhasznú munka lehetőségeivel. Ezzel szemben az intézményekkel, a közigazgatási szervekkel sikerült eredményesebb kapcsolatokat kiépítenünk. A vonzáskörzethez tartozó önkormányzatok közül Nagykaposon, Mokcsa-Mogyoróson, Mátyócon, Budaházán, Deregnyőn, Vajánban már rendszeresen foglalkoztatnak munkanélkülieket. Az üzemek és vállalatok közül viszont csak a helyi mezőgazdasági szövetkezet és a vajáni hőerőmű. - Természetesen tovább dolgozunk, hogy közhasznú munkahelyek létesítésével minél több regisztrált személyt juttassunk némi bevételhez, mert jelenleg a régióban ez az egyedüli megoldás, amellyel részben csökkenthetjük a munkanélküliek számát. A hivatal vonzáskörzetében tehát mintegy húsz százalékos a hivatalos munkanélküliségi arány, és még magasabb volna, ha nem akadna közhasznú munka. - De olyanok is vannak, akik egyszerűen nem regisztráltatják magukat, mert a családtagok jövedelme biztosítja megélhetésüket. És olyanok is, akik visszautasítják az általunk felkínált lehetőséget. A törvény értelmében így egyszerűen kikerülnek a nyilvántartásból. Érdemes megnézni a regisztrált munkanélküliek nem, kor és képzettség szerinti összetételét is. A nyilvántartásban szereplők többsége (57,2 százalék) nő. A munkát keresők aránya kor szerint a következőképpen oszlik el: 65,9 százalékuk 26-34 év közötti, 26,8 százalékuk 36-49 év, a többi pedig 50-60 év közötti. Az állásra várók 56,23 százaléka szakmunkás, illetve közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező személy. Ezek után magától adódik a kérdés: ezek az emberek hogyan tudják ellátni családjukat, illetve miből élnek? - Nehezen, különböző szociális juttatásokból (ami a családtagok számától függően változó) és munkanélküli-segélyből, no meg némi alkalmi munkából. Sajnos, annak ellenére, hogy vonzáskörzetünkben nagyvállalatok is vannak, régiónkban a munkahelyek kialakítása nagyon lassú ütemű. Ezért is minduntalan arra törekszünk, hogy legalább közhasznú munkahelyek teremtésével egyre több személyt tudjunk elhelyezni, de ez nem csak rajtunk múlik. Ennek ismeretében érthető, hogy a fizikai munkát végzők és szakmunkások után miért ad egyre nagyobb hangot elégedetlenségének a régió értelmisége is... A közeljövőben további elbocsátások lesznek a Slovnaft vajáni üzemében is. Várhatóan még tovább romlik a kép, mert véget érnek az idénymunkák, s rövidesen nyilvántartásba kerülnek azok a pályakezdők is, akik az álláshiányból eredően eddig alkalmi munkával próbáltak keresethezjutni. (katócs) KÉMEN

D Megnyirbált szövetkezet Nem éppen rózsás a helyzet a kéméndi Garam-völgye Mezőgazdasági Szövetkezetben. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a múlt év végén mélypontra jutott a korábban három falu határát egyesítő szövetkezet. Ugyanis a kilencvenes évek elejétől a tagok közül egyre többen vették ki földjüket a közös gazdaságból. Tavaly ősszel váratlan fordulat állt be. Néhányan kiváltak a vezetőségből, s létrehoztak egy kft-t, amely a korábban kilépett tagok földjein önálló gazdálkodásba kezdett. Bertók László főagronómus szerint mindez természetesen hátrányosan érintette a megmaradt tagságot: - Hiszen az összes, mintegy 40 millió korona tartozás is ránk maradt a 7-8 millió korona kinniévőség mellett. A 300 fős taglétszám az egyharmadára apadt, a közel háromezer hektár szántóterületből pedig csak 1100 maradt meg. - Miként sikerül megbirkózniuk ezzel a súlyos teherrel? - Tény, hogy egyik napról a másikra nem lehet. Mindenesetre a megmaradt szövetkezet élére került új vezetőség reménykedve vágott neki az idei évnek, vállalva az újrakezdés minden nehézségét és buktatóját. Reménykedtünk a jó terméshozamokban, noha tudtuk, nem igen futja majd a pénzünkből mátrágyára. A körülmények ellenére többé-kevésbé mégis elégedettek vagyunk a hektárhozamokkal. Búzából például minimális ráfordítás mellett hektáronként 5, árpából 4,3 tonnás átlagot értünk el. Megjegyezném, hogy a búza esetében az Ilona termőfajta vitte el a pálmát jó áttelelőképességének és magas sikértartalmának köszönhetően. Ami az árpát illeti, a Perun és a Novum fajtát részesítettük előnyben. Az egész termést sörárpaként adtuk el az ógyallai sörgyárnak. A napraforgóra a pozsonyi Palma-Tumys gyárral kötöttünk szerződést. - Milyen volt a termés a gazdaság gyümölcsösében és szőlészetében? - Meggyből közepes, barackból a vártnál gyengébb termést takarítottunk be. Ami a.szőlőt illeti, öt tonna körül ingadozik a hektárhozam. Ebben az évben a szőlő eladására a bazini borászati vállalattal kötöttünk - úgy érzem - jó szerződést. Beszélgetésünk végén Bertók László reménykedve mondta: Úgy vélem, hogy átgondolt munkaszervezéssel, kölcsönösen előnyös szerződésekkel és persze megfelelő felvásárlási árak mellett talpon tudunk maradni. (bodzsár) IP0LYF0DEMES Szlovák-magyarholland párbeszéd Ipolyfödémes az elmúlt időszakban mindig pozitívan állt hozzá az új dolgok megvalósításához. Molnár László polgármester azon igyekszik, hogy a pénzszűke ellenére minél több olyan akciót szervezzen, melyből a községnek haszna van - akár közvetve is. - Minek panaszkodjam, ezt teszi mindenki! Számoljunk be kellemesebb dolgokról! Hiszen annyi minden történik körülöttünk, s a hétköznapi gondoktól nem látjuk az orvosolandó problémákat, amihez esetleg még pénz sem szükségeltetik. • Mire gondol? - A régiónkban működő Ipoly Menti Népfőiskola kezdeményezésére: november 3-4-én szervezzük meg Gyűgyön azt a találkozót, melynek elsődleges célja a szlovák-magyar-holland párbeszéd megkezdése. Nagy szükség van arra, hogy mi, együtt élő nemzetek és nemzetiségek életrehívjuk a békés fejlődés és előrelépés légkörét. Még akkor is, ha ezek nagy szavaknak tűnnek. Tehát Gyűgyön a Zeelandi Népfőiskola képviselőjével megbeszéljük majd a további lépéseket, egyeztetjük elképzeléseinket. m Honnét ered a holland segítőkészség? - Az egyik kollégánk ismerettsége révén. Hollandiában nagyon szép eredményekkel zárulnak az ehhez hasonló rendezvénysorozatok, bár ott is akad probléma. De van mit tanulnunk tőlük. m Annak idején beszámoltunk a gyermekönkormányzatokkal kapcsolatos terveikről is. Ezen a téren van fejlemény? - Igen, létrehoztunk egy szakbizottságot, melynek Zachar Pál, Ipolyság alpolgármestere, Balogh Gábor Ipolybalog polgármestere és jómagam vagyunk tagjai. Egyeztettük nézeteinket Budapesten is, s arra az elhatározásra jutottunk, hogy november 23-24én ugyancsak Gyűgyön találkozunk legközelebb, ahol a Magyar Művelődési Intézet kezdeményezésére kidolgozzuk pályázatunkat, s továbbítjuk a PHARE-hoz. Továbbá egy több országban szervezendő tanulmányút keretében tájékozódunk, miképp is működnek a gyermekek irányította közigazgatási szervek. Félreértés ne essék, ez nem afféle úttörőmozgalom, habár gyermekeket „foglalkoztat", de sokkal ésszerűbb feltételek között. Külföldön működik, meg vagyok róla győződve, nálunk is fog. (turczi) UDVAR

D Emlékmű a meghurcoltaknak Az Érsekújvár melletti Udvardon a kitelepítettek első találkozóján született meg a gondolat: állítsanak emlékművet a meghurcoltatások áldozatainak. A gondolat „termékeny talajra hullott": egy éwel a találkozó után Udvardon már folynak az előkészületek az emlékmű felállítására. Arról, hogy milyen lesz, mikor és milyen formában kerül felavatásra, Száraz József polgármestert kérdeztük. Az emlékérem terve - Elöljáróban szeretném leszögezni: a kitelepítés 50. évfordulójára, tehát 1997-ben nagyszabású ünnepséget tervezünk. Ennek mintegy előjátéka lenne 1996 tavaszán, a IV. Kálváriabúcsú keretében állítandó emlékmű felavatása. • Ki készíti el? - A Győrben élő Lebó Ferenc szobrászművész vállalkozott rá. Az ő szüleit annak idején éppen Udvardról telepítették ki, így azt hiszem, a génjeiben hordozza a kitlepítés során elszenvedett fájdalmat, megaláztatást. • Milyen lesz. az emlékmű? - Körülbelül négy méter magas; az alsó része egy gyökerekből induló fa, amelynek a törzse kettétört. Ebből kiemelkedik egy kar, mely a nyitott tenyérrel együtt körülbelül egy méter magas, és bronzból készül. A nyitott tenyér az illyési öt sípot ábrázolja. A tenyér közepén egy óriási szem látható, mely könnyet ejt. Ugyanakkor a szem közepén ott az aranyló nap, amely reményt nyújt. Reményt, hogy soha többé nem következik be az a szörnyűség, ami 1947-ben történt, hiszen a nyitott bronztenyér is álljt parancsol. Az alkotást a falu közepén, a Fő téren helyezzük el. S nemcsak a kitelepítetteknek, hanem azoknak is emléket állít, akiknek valamilyen meghurcoltatásban volt részük. Gondolok itt a zsidókra és azokra, akiket az úgynevezett malenykij robotra hurcoltak el. • Úgy tudom, emlékérmet is kapnak a meghurcoltak. - Valóban ezt is tervezzük. Az érmeket szintén Lebó Ferenc készíti. Ezeket sorszámmal látjuk el, és a szöveget magyarul és szlovákul is szeretnénk feltüntetni. • Ezekben az ínséges időkben akaratlanul is felvetődik a kérdés: miből tudják fedezni mindezt? - Tardoskedd polgármesterével létrehoztuk a Szülőföld Alapítványt, és sikerült olyan embereket megszólaltatnunk, akik lehetőségeikhez mérten hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy az emlékmű elkészüljön. (kamoncza) RIMASZOMBAT Mit rejt az új köntös? A hónap elejétől új köntösben jelenik mega rimaszombati regionális hetilap. Az első októberi szám után az újságolvasó talán azoknak ad igazat, akik úgy vélik, Rimaszombatban (is) lezárult egy korszak, végeszakadt az eddigi szabad véleménynyilvánításnak a regionális lap hasábjain. A 40. számból már hiányoztak a tényfeltáró riportok, kommentárok, éles kritikák. Helyettük tájékoztató írások, bűnesetekről szóló cikkek kerültek az oldalakra. Hogy miért az említett változás? A Gemerské zvesti és a Gömöri Hírlap eddigi kiadója, a Rimaszombati Városi Hivatal nemrég pályázatot írt ki a két hetilap kiadására. A felhívásra a Stavris cég, illetve dr. Ján Čilík, a helyi Gemko magánnyomda tulajdonosa jelentkezett. A Stavris 30 ezer koronát ajánlott fel a városi hivatalnak, Ján Čilík állítólag semmit, mégis ő kapta meg mindkét hetilapot. A két szerkesztőgárda tagjai (akiket az új kiadó felkért) elutasították az együttműködést Ján Cilikkel, mondván: az új kiadónál nem látnak biztosítékot arra, hogy megőrizhetik eddigi függetlenségüket. De hogyan vélekedik mindezekről az, aki elvállalta a munkát? Katarína Dóbiová, a Gemerské zvesti új főszerkesztője: - Semmi nem igaz abból, amivel vádolnak. Természetesen továbbra is teret adunk a pártcsatározásoknak, de az írások közléséért pénzt kérünk. Cilik úr nem kíván létrehozni szerkesztőbizottságot, a lappal kapcsolatos kérdésekben csak mi, újságírók döntünk A lap az elmúlt években főleg a városról írt. Keveset foglalkozott a vidékkel, mi ezen szeretnénk változtatni. A lapot hárman szerkesztjük, két kollégám vidéki: az egyik Klenóc, Tiszolc, Nyustya vidékéről tájékoztat, a másik pedig Tornaijáról és környékéről. Ami a kritikákat illeti: nem tudom előre megmondani, mikor milyen bíráló írást jelentetünk meg. Minden attól függ, mikor milyen témára bukkanunk. Azt azonban előrebocsátom, nem altatót szándékozunk olvasóink kezébe adni, hanem izgalmas, érdekes hetilapot. Közel két évtizede szerkesztek lapokat, szeretem a szakmámat, higgye el nekem, akármibe nem vágnék bele. A Gemerské zvesti 40. számában a kiadó nevében Ján Čilík egyebek mellett ezt írta: „Egyáltalán nem szándékozom beavatkozni a szerkesztők munkájába, és diktálni, elrendelni, hogy mit jelentethetnek meg és mit nem." Ez a mondat egyértelmű és a későbbiekben ellenőrizhető. Ám szóban más egyebet is megtudtunk a Gemko nyomda tulajdonosától. - Elsősorban is szeretném megemlíteni, hogy én nem vásároltam meg, hanem csupán meghatározatlan időre „kölcsönöztem" a hetilapokat, amelyeket nem adhatok el, nem szüntethetek meg és nem is ajándékozhatok el. Amennyiben nem kívánom kiadni, kötelességem visszaadni őket a városi hivatalnak. Azt beszélik, ingyen kaptam meg mindkettőt, nos, ez sem igaz. A szerződésben magamra vállaltam az előfizetők utolsó negyedévi költségeit, körülbelül 60 ezer koronát. Megírtam és szóban, is megerősítem, nem avatkozom bele az újságírók munkájába. Természetesen ez a kijelentés nem vonatkozik a gazdasági kérdésekre: nem engedem meg például, hogy egy akcióra kiutazzon a magyar és a szlovák lap szerkesztője is. A Gömöri Hírlap mellesleg már évek óta az én nyomdámban készült (a Gemerské zvestit Kassán nyomták - a szerző megj.), nálam biztonságban lesz továbbra is, én támogatni fogom, pedig ráfizetéses. Ami a szerkesztőbizottságot illeti, ilyen szervet nem kívánok létrehozni, lapügyben döntsenek a szerkesztők. Időközönként úgy gondolom meghívom a nagyobb települések polgármestereit, néhány vállalkozót, és az újságírók jelenlétében kikérem a véleményüket a lapokról. Mindezt azért, hogy minél jobb újságot adjunk ki. A szerkesztők bármilyen kritikát megjelentethetnek, ha van rá bizonyítékuk. A bíróságon én mint a kiadó képviselem a lapot, tehát amíg nincs megfelelő bizonyíték, addig tegyék félre a kritikát. A Gömöri Hírlapnál nem neveztek ki főszerkesztőt. - Miért nem? - kérdeztük Polgári Lászlót, a lap egyik munkatársát. - Valójában mellékállásban készítjük a lapot, nincs főszerkesztőnk, de a kiadó engem bízott meg szerkesztői tevékenységgel. Tehát én képviselem a lapot. Hogy miben lesz más ez a lap, mint a korábbi? Elsősorban a külalakja változik, jobban kihasználjuk a technikai lehetőségeket, változtatjuk a betűtípusokat. Új rovatokat indítunk. Ha a helyzet úgy kívánja, mondjuk, sok lesz a hirdetés, több oldalon jelenünk meg. Nehézséget okoz, hogy a nyomdában délután kettőkor végeznek, amikor én kezdem szerkeszteni a lapot. Ebből eredően az első számba sok helyesírási és egyéb hiba becsúszott. Most még nem tudom, hogyan, de ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani. Egy korszak valóban lezárult Rimaszombatban. Lehet, nagyon jó az új hetilap, de más, mint azt sokan (1989 novemberétől 1995 szeptemberéig) megszokták. FARKAS OTTÓ