Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-20 / 243. szám, péntek

1995. október 24. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ Ú

J SZ

Ó J

ĽÍ Mindenki másról beszél Augusztus elsején Imrich Juhár, a Monopolellenes Hivatal osztályvezetője megkérte a kulturális minisztériumot, hogy a Pro Slovakia állami kulturális alapból ne juttasson pénzt a Slovenská Republika és a Hlas ľudu napilapban megjelenő nemzetiségi mellékletek finanszírozására- Juhár figyelmeztette a minisztériúmot, hogy a gazdasági verseny védelmét biztosító törvény értelmében az államigazgatás szervei támogatásaikkal vagy egyéb eszközökkel nem korlátozhatják a gazdasági versenyt, ugyanis „a dotáció pénzügyi előnyben való részesítést jelent azon vállalkozók számára, akik dotált időszaki kiadványokat adnak ki azokkal szemben, akik dotációt nem kapnak". Az események ezután gyorsan zajlottak. Pavel Fraňo, a Monopolellenes Hivatal elnöke nem azonosult beosztottja nézetével, korántsem hízelgő szavakkal („kis őrület, partizánakció") illette, és augusztus 3-án leváltotta. Augusztus 17-én lapunk kérésére Fraňo közölte, hogy a minisztérium ügyén tovább dolgoznak. Két hónappal később újra megkérdeztük, most mi a helyzet. A válasz: a vizsgálat befejeződött. Természetesen a tárcát nem marasztalták el, mivel a dotációra fordított eszközök felhasználására nyilvános versenypályázatot írtak ki. A szerkesztő megjegyzése: ez ugyanolyan abszurd helyzet, mintha a miniszter állami pénzből magánvillát akarna építtetni, és nyilvános versenytárgyalást írna ki. A NYILVÁNOS verseny a törvény éltelmében történne, és a győztes cég pedig közpénzekből a MAGÁNvillát felépítené. Práca, Juraj Mašláni A hatáskörök átruházása hosszú folyamat A kormány keddi ülésén foglalkozott a helyi közigazgatás megreformálását javasló munkálatok eddigi állásával. A beterjesztő Ľudovít Hudek belügyminiszter volt, akit a lap munkatársa ez ügyben kérdezett. m Az állami szervek a kormánypolitika végrehajtói, az önkormányzatok a települések érdekeinek végrehajtói. Ön feltételezi a hatáskörök nagyobb arányú átruházását az önkormányzatokra? - Az állami szervek jogköreinek átruházása az önkormányzatokra hosszú folyamat. Ez ugyanis nemcsak a feladatkörök átadását jelenti. Érzékeny az átruházás anyagi biztosításának kérdése is, hogy a települések ne kerüljenek olyan helyzetbe, amikor is a hatáskörükből fakadó feladatok finanszírozása veszélybe kerülne. Számos település szakmailag képzett emberek hiányában szenved, akik az új feladatokkal nem birkóznának meg. • Az ütemterv 1998-ban jelölte meg a végső határidőt. Addigra az önkormányzatok széles körű feladatai teljesítésének valamennyifeltételét megteremtik? - Biztosan nem. A fejlett országokban is évtizedekig tartott e folyamat Národná obroda, Juraj Alner Lizner hét évet kapott Juraj Liznert, a cseh Vagyonjegyes Privatizációs Központ volt igazgatóját szerdán hét évi börtönre, valamint 1 millió korona megfizetésére büntették. 1989 novembere óta először ítéltek el magas rangú állami hivatalnokot korrupcióért. Ha Lizner nem fizeti meg a rá kirótt pénzbüntetést, akkor szabadságvesztése időtartamát további egy évvel meghosszabbítják. A bíróság Liznert abban találta bűnösnek, hogy a CS Fond segítségével a Klatovyi Tejgyár részvényeinek 40 százalékát a TWI cégnek juttatta, s ezért Ľuboš Sotonától, a TWI igazgatójától 8 334 500 korona kenőpénzt kapott. Jan Linda, Lizner ügyvédje azt állította, hogy az ügyfele által 1994. október 31-én a prágai Asia étteremben átvett pénz előleg volt, viszont a CS Fond képviselője kijelentette, hogy ők előleget nem kértek. Lizner védekezését Dolejš rendőr döntötte romba, aki Sotona jogi képviselőjeként adta ki magát, s ebben a minőségben nyújtotta át az Asia étteremben az említett összeget a vádlottnak. Dolejš ugyanis közölte, hogy az Asia étteremben folytatott megbeszélés során úgy tűnt neki, hogy az egész akciót Lizner irányítja. Az ügyvédje hiába érvelt azzal, hogy Lizner csak közvetítőként szerepelt az ügyben. A bíróság szerint a vádlott tettét súlyosbította az a tény, hogy egy állami szerv vezetőjeként tárgyalt. Lizner még fellebbezhet a büntetése ellen. Právo, Zuzana Lochmanová (Rövidítve) Minden napra egy tanács Ujabb (várt) fordulat'áilt be az ifj. Michal Kovác-ügyben. ismert előzmények után menesztették a bűncselekmény felderítésével megbízott második vizsgálótisztet is. Helye egyelőre üresen marad, ugyanis Ján Kostov alezredes, a belügyminisztérium vizsgálati főosztályának nemrég kinevezett vezetője tíz napon belül dönt Peter Vačok utódjáról. Ez logikus eljárásnak tűnhet, hiszen amióta Besztercebányáról Pozsonyba került, lényegében nem akadt ideje a több mint 30 centiméter vastagra duzzadt akta áttanulmányozására: egyik nap kinevezték, másnap pedig szabadságra ment. Most azonban iparkodnia kell, ha meg kívánja tartani az önmagának adott tíznapos határidőt. Az 1. napon áttanulmányozhatná az aktát - mondjuk - Šimunič őrnagy leváltásáig. Könnyű a feladat, mivel az első vizsgálótiszt jól olvashatóan, filctollal megszámozott minden egyes lapot. Ha eddig eljutott, gondolkozzon el azon, nem kellene-e találkoznia a titkosszolgálat igazgatójával. A 2. napon folytathatná a dosszié olvasását, és ne is tegye le, míg ahhoz a szakaszhoz nem ér, amelyik arról szól, hogy Peter Vačok mire alapozva indított (volna) eljárást a SZISZ néhány ügynöke ellen. A 3. napon mindenképpen eljuthatna a Lexa-féle feljelentgetősdihez. Hogy lassabban teljen a gondolkodási idő, ezek után kikocsikázhatna a bűncselekmény színhelyére és a bergi határra. A 4. napon be kellene fejeznie a jegyzőkönyvek olvasását, és el kellene gondolkodnia azon, kit bízzon meg a vizsgálat folytatásával. Felhívjuk a figyelmét, hogy a kormányfő forgatókönyve szerint Pozsonyban dolgozó rendőrök _nem jöhetn

ek számításba. Az 5. napon - ha netalán eluralkodna rajta a tanácstalanság - eligazítás céljából felkereshetné a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a legfőbb ügyészt. Nem volna szabad lemondania arról sem, hogy fogadja a biztonsági szolgálat vezetője - helyszínnek konspirációs lakás is megfelel. Egyúttal el kezdhetné latolgatni, hogyan oldható meg az ügy a Büntető Perrendtartással és az összes többi törvénnyel összhangban. A 6. napon határozottabban léphetne fel az Ivan Lexával való találkozó kicsikarása érdekében. A 7. napon pihenje ki a felesleges erőfeszítések okozta fáradalmait. A 8. napon frissen, új erővel hallgathatná meg a felsőbb szintről jövő utasításokat. Ha nem szeretne Vladimír Lamačka sorsára jutni, javasoljuk, vakon kövesse őket. A 9. napon - tekintettel arra, hogy volt besztercebányai beosztottjai szerint az ön személyében megfelelő időben került megfelelő ember megfelelő helyre - visszalátogathatna egykori munkahelyére, és kiszemelhetné a 3. számú vizsglótisztet. A 10. napon találhatna egy naiv rendőrt - mondjuk, néhai állomáshelyén, vagy Zólyomban, vagy Liptószentmiklóson, esetleg Kassán -, s rábízhatná a Pozsony mellett történt bűncselekmény felgöngyölítését. A siker csaknem biztos. MADIGÉZA Kompenzacio? A statisztikák ismeretében joggal tételezzük fel, hogy az ingázók kö zött szép számmai akadnak a jelenlegi kormánykoalíció választói. így azután az sem kizárt, hogy akadtak olyanok, akik hittek az utazási kedvezmények eltörlésekor ígért kompenzációkban. Persze, a többieknek sem maradt más választásuk, mint abban reménykedni, hogy egy országban, ahol kényszerűségből százezrek ingáznak, a kormány ennek terheit nem egyszerre zúdítja a szerencsétlen lakosság nyakába. Nos, akik kedden esetleg nézték a tévé Press Club adását, és végighallgatták Jozef Kalman egykori szakszervezeti vezetőt és a mai munkásszövetségi miniszterelnök-helyettest, egyáltalán nem repestek az örömtől. A kormány által váratlanul elfogadott és kompenzációnak nevezett intézkedés ugyanis még a megcélzott rétegnek is nagyon keve set nyújt. Ráadásul egyáltalán nem veszi figyelembe a családok szociális helyzetét. így a mondjuk 7100 koronát kereső alkalmazott, akinek a jövedelme az ellátatlan családtagok miatt a létminimum határán mozog, még a nyomorúságos 65 koronás hozzájárulást sem kapja meg. Sőt, tulajdonképpen még örülhet is, hiszen, mint kiderült, olyan változat is volt, amelynek alapján az ilyen „burzsujoktól" még az adóalapot jelenleg csökkentő havi háromszáz koronát is megvonták volna. A kormány döntése a költségvetésnek évi 192 millió korona többletkiadást jelent. Azt viszont nem tudni, mivel jár mindez a vállalatokban. Egyelőre ugyanis nehéz elképzelni, hogy a bérelszámolók miként képzik majd külön a szociális alapot a hétezres limit fölött, illetve alatt elhelyezkedőknek, illetve mi történik, ha valaki egy juttatás miatt éppen átbillen a bűvös határon. Néhány hónapja még azt hittük, hogy a családi pótlék kezelésének bonyolultságát már nem lehet felülmúlni, de erre Mečiarék hamar rácáfoltak. Az pedig valószínűleg nem számít, hogy ennek költségei az esetek jó részében meghaladják a kompenzációként nyújtott 65 koronát. (tuba) í KOMMENTÁRUNK Jupiterről meg az ökörről -—

Alig va

u-olyan,hét, hogy a szlovák külügynek ne volna valamilyen kínos vagy-boUányi).s i JPBHF ügye. Még nem csitult el a nagykövetek levál\ tása körüli affér, máris itt a másik. Ezúttal Ju\„ Jx

S raj Schenk külügyminiszter érezheti magát pocsékul. Érdemes megjegyezni a neveket: Schenk Londonban Malcolm Rifkind külügyés Michael Portillo védelmi miniszterrel tárgyalt Pozsony EU-, illetve NATO-tagságáról. A Reuter a megbeszéléseket úgy jellemezte, hogy London aggasztónak tartja a szlovákiai helyzetet és (személycsen Rifkind) figyelmeztette Pozsonyt, csak akkor lehet az EU tagja, ha megfelel az „alapvető politikai és demokratikus standardoknak". Szerdán reggel, a hét órai Rádiožurnál szerkesztője felhívta Londonban Schenket és megkérdezte, helyes-e a tárgyalások ilyetén értékelése, vagy pedig hazudott a Reuter. Schenk szerint a Reuter túlzott, és ezt megpróbálta magyarázni. Elég kínos volt hallgatni nem túl meggyőző szavait. A több perces beszélgetés során azért kiderült, hogy az udvarias jelzők mellett a szókimondó brit politikusok bizony mondtak neki kellemetlen dolgokat is Szlovákiáról. De ennek a kormánynak a tagja ezt nem vallhatta be. Ezért szinte megsajnáltam kínlódó külügyminiszterünket, a volt egyetemi tanárt, aki tehát entellektüel is, csak épp korábban nem sok köze volt ahhoz a területhez, amelyet most vezetgetni próbál. Mert a Nyugat igenis aggódik. Ezt nem sokkal az. emlékezetes parlamenti éjszaka után a nyugat-európai országok a pozsonyi kormányzathoz címzett erőteljes figyelmeztető leveliikben (demars) is kifejezésre juttatták. És emlékezhetünk, hogy amikor a Sme című lap leközölte a brit nagykövei levelét, abban ugyanaz állt, csak sokkal részletesebben, tételesebben felsorolva, mint a mostani Rcuter-jelentésben. És azóta is több NATO-vezető nyilatkozott úgy, hogy Szlovákiának tényleg van esélye a belépésre, amihez bizonyos feltételek teljesítése szükséges, és éppen a demokráciával kapcsolatosak terén vannak még a pozsonyi kormánynak komoly adósságai. Ezekre ne emlékezne egy külügyminiszter? Azt akarja, elhiggyük, hogy azóta megváltozott volna London véleménye, akkor, amikor az egész világ lud a Mečiar-kormány botrányos belpolitikai ügyeiről? Ugyanakkor Schenk londoni tárgyalásainak van egy másik fontos külpolitikai vetülete, bár nem kötődik közvetlenül e tárgyhoz. A múlt héten volt a kormányzó tory-párt kongresszusa, amely nemzetközi diplomáciai, ha úgy tetszik: össz-európai botrányt keltett. A konzervatívok hadat üzentek Európának. Rifkind azt mondta, az EU-integrációt illetően főleg arra fognak ügyelni, hogy a brit érdekeket védjék. Portillo a NATO-nak vágott oda: senki ne szabja meg Brüsszelből, hogy Nagy-Britanniának mikor szabad fegyvert fognia, a brit királyi haderőt sosem fogják valamely jövőbeni európai hadseregbe olvasztani. A briteknek eszük ágában sincs az 1999-es határidőig csatlakozni az. egységes valutarendszerhez, és mint John Major kormányfő mondotta: nem akarnak föderális Európát, és a szociális chartát sem írják alá, amely része az EU-ról szóló maastrichti szerződésnek. Mindez több megállapításra ösztönzi az embert. Elhiszem, biztos mondták Schenknek Londonban, hogy támogatni fogják - persze nem a már említett feltételek nélkül - Szlovákia törekvését az EU-ba. Már Thatcher taktikája is ez volt: az EU-t úgy fel kell hígítani a posztkommunista országokkal, hogy lehetetlenné váljon a túl komoly integráció. Tekintettel London botrányaira, nem biztos, hogy Schenk a megfelelő időben a megfelelő helyre ment EU-tagságért kilincselni. Nagy-Britannia még azt is megengedheti magának, hogy pocskondiázza az EU-t, a többi partner elnézi neki, mert szükségük van Londonra. Ha mi be akarunk kerülni az EU-ba, még egymást se pocskondiázhatjuk. Mert nekünk van szükségünk rá, és tiszteletben kell (itthon) tartanunk az ő szabályait. Jó lesz Szlovákiának megtanulnia, hogy hol a helye. Ott, ahol tartunk, és nem ahová a kormánymesék álmodják. Magyarán: Jupiter és az ökör esete is fennáll. Komolyan kell venni a londoni figyelmeztetéseket, mert a különc britek azért nagyon is érzékenyek a demokráciára, és figyeljük meg: még a gikszereikel is nagyon demokratikusan csinálják. És például eszükbe sem jutna elrabolni az államfő, vagyis Erzsébet királynő fiát... AHOGY ÉN LÁTOM A szocdemek is kitűzik a kokárdát? Tóth Mihály rovata Kongresszust tart a hétvégén Szlovákia Szociáldemokrata Pártja. Az eddig közzétett jelentések szerint kél esélyes jelölt van az elnöki tisztségre: Jaroslav Volf, a párt eddigi első embere és Ivan Laluha docens, aki csak alig egy éve távozott Vladimír Mečiar mozgalmából. Mint a párt minden eddigi kongresszusán, most is az lesz a Tő tét, hogy „nemzetileg elkötelezett" személyiség kerül-e a párt élére, vagy pedig olyan politikus, aki elsősorban a hagyományos szociáldemokrata értékekre kíván építeni. Az elmúlt hat év alatt Boris Zala próbálkozott meg néhányszor nemzeti színűvé tenni a pártol. A tagság és a kongresszusi küldöttek ellenálltak a kísértésnek, Volfnak és környezetének eddig sikerült megerősítenie pozícióját a kis pártban, amely időközben felvételt nyert a Szocialista Tnternacionáléba. Zala helyett most a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom „emlőin" politikussá vált koros egyetemi docens próbálná nemzetivé tenni a pártot. A tegnapi Pravdának nyilatkozva kifejtette, hogy véleménye szerint miért maradt csekélyke politikai erő az egyébként nagy múltú párt. Négy pontba foglalta össze az elemzését. Ezek közül hármai valószínűleg a Szocialista Internacionálé teoretikusai is többé-kevésbé helyben hagynának. Mert tény, hogy a klasszikus szociáldemokrata értékek politikai érvényesülésének nem kedvez, hogy egy ország lakossága: 2. „falusias" gondolkodású; 3. vallásos; végül pedig: 4. a kommunizmust megelőző időszakban a nem bolsevik irányvonalat követő szocdemek túlságosan jobboldaliak voltak. Laluha elemzésének 1. pontja azonban a szó szoros értelmében sokkoló. Azt állítja, hogy azért maradt a szociáldemokrácia a politikai élet peremén, mert „lebecsülte a nemzeti egyenjogúsítást". Szlovákiában e szókapcsolat azt jelenti, hogy nemzelileg langyos, hogy hazafiatlan, hogy... A szinonimákat hosszan lehetne sorolni. A Slovenská Republika bármelyik számának bármelyik oldalán legalább kettőt-hármat mindig felfedezhetünk. Az Ivan Laluháéhoz hasonló eszmefuttatásokat akár figyelmen kívül is hagyhatnánk. Lévén azonban, hogy a docens megpályázta a szocdempárt elnöki funkcióját, okfejtését nem lehet lettén hagyni. Ugyanis Szlovákia Szociáldemokrata Pártja eddig az ország ama kevés politikai szerveződése közé tartozott, amely nem áldozott az ordas nacionalizmusnak. Jaroslav Volf vezetésével mérsékelt maradt, és a gondolatrendszer legjobb hagyományaihoz igazodott. Ha Ivan Laluha tanult szociológusként a szlovákiai szociáldemokrácia eddigi mérsékelt eredménycinek elsőszámú okaként a „nemzeti langyosságot" tünteti fel, akkor az ember ennek alapján csak azt a következtetést vonhatja le, hogy amennyiben a párt élére kerül, megszünteti ezt a szerinte áldatlan állapotot. Tehát úgy tesz, ahogy Szlovákiában a pártok úgyszólván kivétel nélkül tesznek. Együtt üvölt a többi „nemzetileg elkötelezettel". Ügy tűnik, Laluha fölött nem múltak el nyomtalanul a Mečiar közelében eltöltött esztendők. Értelmiségiként ugyan rühelli a mozgalom vezérének legdurvább megnyilvánulásait, ifjabb mesterétől ugyanakkor megtanulta a hatékony szlovákiai pártépítés fő fogásait. Laluha így veszélyesebb, mint Boris Zala. Veszélyesebb, mert Zala - úgyszólván Mečiarhoz hasonlóan - kimutatta a foga fehérét, míg ő a választékos intellektuel mezében tetszeleg, és ráadásul vannak is (Szlovákiában miért ne lennének), akik elhiszik neki, hogy vezetésével, „nemzetileg elkötelezetté" válással naggyá teszi a pártot. Szociológusként nem ismerte fel, hogy napjainkban Szlovákia európaivá válásának legnagyobb akadálya a hazafiságnak álcázott bősz nacionalizmus. Nem is olyan régen a pártiskolákon még pozitív minősítésként emlegették e három szót: párton kívüli bolsevik. Csak nem arról van szó, hogy Mečiar (per analogiam) ilyen minőségben delegálta Ivan Laluhát a Szlovákiai Szociáldemokrata Pártba?