Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-20 / 243. szám, péntek

[41 ÚJ szó KÜLFÖLD 1995. október 2380. Egymástól kell tanulnunk (Folytatás az 1. oldalról) - Milyen érdeklődés nyilvánult meg a magyar oktatási reformok iránt? - Mondhatom, nem kis kíváncsisággal igyekeztek képet alkotni arról, hogy mi milyen irányban haladunk. Ugy vettem észre ugyanis, hogy Csehországban kissé megmerevedett az oktatási rendszer. - Míg viszont Magyarországon olyan erős az útkeresési kedv, hogy a most jóváhagyott nemzeti alaptantervről egy neves riporter a rádióban kijelentette: még életbe sem lépett, és már senki sem ért egyet vele. - A kijelentés nyilván szellemes, de azért igazságtalan, mert soha ilyen konszenzus nem volt ebben a kérdésben, mint most. Új elemet visz ugyanis a közoktatási szemléletünkbe és gondolkodásunkba azzal, hogy nagy belső szabadságot biztosít az iskolának és pedagógusnak egyaránt. Sokat és hosszasan beszéltünk erről cseh kollégámmal. Őket egyébként roppant érdeklik a felsőoktatási tandíj bevezetésével kapcsolatostapasztalatok, mert ez az intézkedés napirenden van a térség többi országaiban is. Olyan gondokkal és az előrelépés olyan kihívásaival kell megküzdenünk, amelyekhez máshol, Nyugaton nem lehet igazán használható ismereteket szerezni. Tanulni itt egymástól kell, hogy - képletesen mondva - mindnyájunk tandíját ne kelljen majd keservesen megfizetni. - A csehországi politika azonban láthatóan a gazdasági indíttatástól vezérelve igyekszik megszabadulni a korábbi közép-európai kötöttségektől. - Szerintem eleve és döntően elválasztandók egymástól gazdasági érdekeink és kulturális adottságaink. A múltban nyugati kapcsolatok híján felértékelődtek egyes, egymás közötti szálak. Most viszont a kötődések iránti közömbösséggel mintha átestünk volna a ló másik oldalára. A piacgazdálkodást nyilván nyugat felé figyelve kell elsajátítani, de a kultúrában ez már nem ilyen egyértelmű. Megítélésem szerint kulturálisan sokkal több bennünk, ha lehet ezt így mondani, a közös vonás és érték, ami összeköt bennünket. A MéSzöly-est is ékes példa arra, hogy egy sajátos miliő jött itt létre Közép-Európában, ami közös kincsnek is tekinthető, s amit óvni, becsülni kell. - Ugyanakkor felvetődik a kérdés, van-e világos kép a kultúra terén meglevő közös érdekekről. Vajon az együttműködés nem kívánja-e meg a polgári kezdeményezőerő és a hivatalos szintű ösztönzés, valamint támogatás találkozását? - Elmondható, magyar részről megvan a készség, hogy ezeket a kapcsolatokat serkentsük, hogy kormányzati szinten részt vegyünk azok előmozdításában és szükség esetén azok támogatásában. Úgy látom, hogy cseh részről nem ilyen erős a késztetés, de talán, az aláírt megállapodás tanúsága szerint, a cseh fél is folyamatosan ráébred arra, hogy szükségünk van egymásra. - Ön szükség szerinti támogatást említett. Pavel Tigrid cseh kulturális miniszter szinte a kultúrpolitika nélküli piacorientáltság híve, s olyan kijelentése is volt, hogy szerinte kulturális tárcára sem lenne szükség. Az utóbbi időben olyan körökből érkező támadások érik, amelyeknek magyarországi rokon megfelelői Önnek otthon koalíciós partnerei. Baloldali értelmiségiek adtak hangot felháborodásuknak. - Még nem találkoztam Tigrid miniszter úrral. A vele való beszélgetésre még ezután kerül sor. Kíváncsi vagyok a nézeteire. Véleményem szerint a kultúrában is alapvetően a piaci viszonyoknak kell érvényesülniük, s az emberek szabad akaratára kell bízni az értékek kiválasztását. Nem kell senkire sem ráerőltetni, sem visszafogni kulturális temékeket. De ehhez arra van szükég, hogy meg is legyen a választási lehetőség. A választási szabadság szűkül azzal, hogy sok minden eltűnik. Akár helyben is maradhatunk: az olvasó már korlátozásaként élheti meg, ahogyan megcsappant a magyar nyelvű irodalom cseh nyelven történő megjelentetése. Tehát bizonyos területeket védeni kell, támogatásban kell részesíteni. A támogatást viszont könnyen átszínezhetik politikai és ideológiai szempontok. - Ezért jók az alapítványok és egyéb mechanizmusok, amelyek révén a juttatások távolabb kerülhetnek a politikától. - A határon kívüli magyar kulturális élet segítésében, úgy tűnik, nehéz helyzetbe került a mostani kormányzat, hisz a támogatások korábbi áttekinthetetlensége után épp akkor demokratizálódott az elosztás, amikor rendkívül apadnak a források. - Azt hiszem, hogy ez a kisebbségi területet azért nem érinti igazából. Mi mindenesetre készséggel fogadunk minden olyan javaslatot és elgondolást, mely hatékonyabbá tehetné a határon túli magyarság támogatását. - Befejezésül megkérdezném: miként tekint a Kalligram többnyelvű könyvkiadási vállalkozására? - Szívből mondhatom, hogy eddigi színrelépésüket az elmúlt évek legjelentősebb közép-európai vállalkozásának tekintem, amely mellett ki kell állni. S a mi minisztériumunk ezt meg is teszi. Itt mondom el, hogy a magyar-lengyel tudományos, oktatási és kulturális együttműködés munkaterve rögzíti a Kalligram Kiadó „Visegrád" címet viselő könyvsorozatának támogatását. - Köszönöm a beszélgetést. KISS JÓZSEF A „pénztelenségben" is dolgoznak Medveshidegkúton aránylag későn, csak 1969-ben alakult Csemadok-alapszervezet. Elnökévé Virág Bertalant választották, aki a mai napig viseli a tisztséget, és többedmagával irányítja a község kulturális életét. Mert Medveshidegkúton napjainkban is gazdag kultúrmunka folyik. Működik az országos hírű folklór- és női éneklőcsoport, egyre szebb sikereket érnek el a tizenévesek, az idén pedig bemutatkoztak a legkisebbek, az iskolások, sőt október elején a roma folklórcsoport is. A Medveshidegkúton októberben megrendezett nótaest egyik szünetében válaszolt kérdéseinkre Virág Bertalan. - Mióta folyik aktív kultúrmunka a faluban, és mi idézte elő a „kulturális robbanást"? - 1972-ben a szomszéd községben, Vecseklőn zajlott a népdalénekesek és éneklőcsoportok területi versenye. Erre az alkalomra álltak össze a menyecskék, és mi, férfiak is, ezenkívül még hat szólóénekesünk állt ki a dobogóra. A jó hangú menyecskék továbbjutottak, a férfiak nem. A siker meghozta az asszonyok kedvét: a későbbiekben többször kerültek be az országos döntőbe, szerepeltek fesztiválokon, különböző kultúrműsorokban léptek fel itthon, Szlovákiában és Magyarországon. - Mi lett a férfi-éneklőcsoportnak a sorsa? - Megszűnt, de mivel Mag Elza megalakította a folklórcsoportot, a nótakedvelő férfiak ott folytatták tovább a szereplést. Betanultuk a farsangolót, a lucázót, a legénybíró-választást és egyebeket, tehát műsorainkat a medvesalji, többnyire a medveshidegkúti szokásokból állítjuk össze. - Van saját zenekaruk? - A fellépéseken saját zenekarunk kísér bennünket. Működött a faluban citerazenekar is, sajnos, nem jutottunk hozzá új citerákhoz, így a próbák elmaradtak, a társaság felbomlott. (farkas) Százhúsz éves a Keresztény Múzeum Októberben ünnepli megalakulásának 120. évfordulóját az esztergomi Keresztény Múzeum, amelynek léte elsősorban Simor János bíboros-hercegprímásnak köszönhető, aki 1867-1893 között - esztergomi érsekként - a hajdani magyar koronázó város kulturális jelentőségének visszaállítására törekedett. Esztergom Vitéz János- és Bakócz Tamás-korabeli fénykorának a török háborúk vetettek véget, amit a későbbi érsekek nagyszabású építkezésekkel, művészek foglalkoztatásával és műtárgyak vásárlásával igyekeztek pótolni. Simor bíborostöbbek között a római Bertinelli-gyűjtemény, azaz hatvanhárom nagy értékű reneszánsz kép birtokába jutott, továbbá a kölni Schnütgen-gyűjteményből is vásárolt középkori egyházi felszereléseket. 1875 októberében nyitotta meg gyűjteményét a nagyközönség számára a Bibliotéka emeleti helyiségeiben, majd a jelenlegi prímási palota második emeletére helyeztette át a műtárgyakat. Múzeumát a Főszékesegyházra hagyta, gondozásával az esztergomi főkáplánt bízta meg. E gyűjtemény a legjelentősebb értékekkel Csernoch János herceprímás korában, az első világháború után gyarapodott. Akkoriban került a múzeumba Ipolyi Arnold nagyváradi püspök - főleg kora reneszánszbeli itáliai képekből, gobelinekből és szőnyegekből álló - gyűjteménye, továbbá a San Marco hercegi család világhírű kerámia- és szelencegyűjteménye. Napjainkban a Keresztény Múzeum birtokolja Magyarország legnagyobb vidéki képzőművészeti gyűjteményét. A múzeum 1954 óta állami támogatással működik. Az 197073 között felújított múzeum anyaga felöleli a középkori táblaképfestészettől és faszobrászattól kezdve a már említett itáliai kora reneszánsz festészeten keresztül egészen a modern egyházi festészetig szinte valamennyi képzőművészeti ágat; ide tartozik az értékes szőnyeg- és gobelingyűjtemény, a középkori ötvösség megannyi remeke, a népi kerámia és a porcelánművesség számos kiváló alkotása. Az országban egyedülálló szelencegyűjtemény mellett megtekinthető a népihímzés-, üveg-, óra-, érem, rajz- és metszetgyűjtemény (ez utóbbit Dürer és Schongauer művei fémjelzik). Érdemes kiragadni néhányat a látnivalók közül. A gyűjteménygerincét alkotó Régi Képtár képei és szobrai általában középkori szárnyasoltár-töredékek (e legrégibb táblája az 1270-es években Firenzében készült Kálvária-jelenet... A barokk stílust képviselő képek közül érdemes megemlíteni Balassi Bálint legrégibb hiteles arcképét, míg a rokokó értékes alkotása Maulbertsch osztrák festő Utolsó vacsorája. A XIX. század első felét csak egy-két kiemelkedő mű, így például Ferenczy István Rudnay hercegprímást ábrázoló márvány mellszobra és Markó Károly két kis festménye, valamint Marastoni Jakab Női portréja jelzi. Simor és Ipolyi kortársaik (pl. A szerző felvétele képeket fatáblára festették tojástemperával). Ilyen a Kolozsvári Tamás által 1427-ben festett Kálvária-oltár, amely a korabeli magyarországi gótikus táblaképfestészet csúcsát jelenti. További remekmű a Garamszentbenedeki Úrkoporsó, amely késő középkori építészetünk, szobrászatunk és festészetünk magas szintű szintézisét jelenti. M. S. mester (a nevének kezdőbetűivel jelzett ismeretlen festő) passióképei a múzeum legnagyobb ér- * tékei közé tartoznak A szokatlanul nagy méretű táblák 1506ban Selmecbánya számára készültek. A múzeum Itálián kívül a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik a trecento és quattrocento kismestereinek műveiből. A Madonna-ábrázolások mellett az itáliai reneszánsz másik kedvelt témája a keresztrefeszítés, mely téma - e múzeumban őrzött Szoldatits Ferenc, Lotz Károly, Ligeti Antal stb.) műveit is gyűjtötték. A rajzgyűjtemény értékes darabjai Markó Károly grafikai vázlatai, a metszetek közül pedig Dürer fametszetei. Ugyancsak érdemes nagy figyelmet fordítani a különböző stílusú templomi felszerelésekre - az ötvösremekekre, a kerámiák közé tartozó fajansz- és porcelántermékekre, a római történelmi eseményeket megjelenítő faliszőnyegekre, keleti szőnyegekre, a Dunántúlról és a Felvidékről származó népi hímzésekre. Ipolyi Arnold szerint „Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti". Az egyház és az állam közös erőfeszítéssel arra törekszik, hogy a Keresztény Múzeum alapítóinak szándéka szerint: a múlt értékeiből tanuljon és épüljön a jelen. M-Ó Kiállítás Az érsekújvári Művészeti Galériában tegnap nyitották meg Luzsicza Lajos festőművész jubileumi kiállítását, a galéria CK Nábrežie-i kiállítótermében. A kiállítást december 2-ig tekintheti meg a közönség. Érdekes javaslat A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának legutóbbi ülésén a választmányi tagok úgy határoztak, javasolni fogják az Illyés Közalapítvány szlovákiai alkuratóriumának, hogy az idei pályázati összegek ne kerüljenek szétosztásra. Ehelyett, látva a Csemadok válságos helyzetét, bocsássák a Szövetség országos választmányának rendelkezésére. A nagykürtösiek egyben felhívják a többi területi választmány figyelmét, hogy támogassa kezdeményezésüket. (-dzsár) AHOL NEM HALT KI A LELKESEDES „Suszter, (ne) maradj a kaptafánál!" A két elnök: Andrzej Scheer és Günter Meier Szeptemberben alkalmam volt részt venni Németországban egy háromnapos rendezvényen, melyet a BadenWürttemberg tartományban működő Kisemlékvédő és Kutató Egyesület (GEEK-Gesellschaft zur Erhaltung und Erforschung der Kleindenkmale in Baden-Württemberg) rendezett, fennállásának 10. évfordulója alkalmából, székhelyén, Ubstadt-Weiherben. Az egyesület (mint a nevéből is kitűnik) a Baden-Württemberg területén található szabadtéri kisemlékek: út menti keresztek, szentek szobrai, képoszlopok, kápolnák, mérföldkövek stb. felkutatásával, dokumentálásával és védelmével foglalkozik. Rendbe hozatja a megrongált emlékeket, és igyekszik védelmüket biztosítani. Az egyesület jelenlegi elnöke (és egyik alapítója) Günter Meier, aki egyben szerkesztője az egyesület évente 2 alkalommal megjelenő tájékoztató füzetének, az Informationen für Mitgleider und Freunde c. kiadványnak. Az egyesület, amely jelenleg már csaknem kétszáz tagot számlál, számos tudományos tanácskozást, nemzetközi konferenciát szervez. Kapcsolatban áll a hasonló célkitűzésű egyesületekkel, szervezetekkel, nemcsak Németországban, hanem szerte Európában, ahol ilyenek működnek. A szeptemberi háromnapos rendezvénysorozat első napján három előadást hallottunk: Liszka József Szlo- « vákiából a Szent Vendel-kultusz kisalföldi elterjedéséről számolt be diavetítéssel tarkított előadásában. A lengyel Andrzej Scheer előadásában bemutatta, amit az ő hasonló szervezetük végzett az elmúlt 10 esztendő alatt, mi mindent sikerült megmenteniük a pusztulástól. Befejezésül az Ausztriából, St. Pölten mellől érkezett kisemlékvédő - Josef Stern tartott előadást. Ő a kisemlékek mellett főleg a római birodalom még megmaradt emlékeit kutatja, szinte megszállottként. Josef Stern egy gazdálkodó parasztember, aki csodálatra méltó szorgalommal és lelkesedéssel járja a környéket, hogy lehetőleg mindent feltérképezzen, a rászoruló emlékeket pedig rendbe tegye. Mert nem egy kisemléket, út menti keresztet önszorgalomból, saját költségén hozatott helyre. Egyébként a közelmúltban az Osztrák Régészeti Intézet kiadásában jelent meg könyve a „Wo Römmeráder rollten (Ahol a római ke. rekek gurultak) címmel, amely nagyon szépen szemlélteti a szerző eddigi munkáját. Az ünnepségsorozat második nap-' ján a vendéglátók kirándulni vitték a résztvevőket, bemutatták a környék általuk felújíttatott és rendbe tetetett kisemlékeit, s egyéb emlékeket is. A délután folyamán megnéztük az egyesület dokumentációs központját, ahol már hatalmas mennyiségű anyag gyűlt össze, amelyet elsősorban Meier úr vezet példás precizitással. Este került sor a tagsági gyűlésre, ahol az elnök diavetítéses előadásában vázolta az egyesület tízéves tevékenységét, majd a szervezeti életet és egyáltalán az egyesület munkáját érintő dolgok körüli vita következett. Itt alkalmunk volt megtekinteni azokat a fotoalbumokat, amelyek a kezdetektől dokumentálják az egyesület munkáját. A rendezvénysorozat befejezése az az ünnepi gyűlés volt, ahol a nagyközönség előtt emlékeztek meg az egyesület elmúlt tíz esztendejének munkájáról. Bernhard Losch professzor (aki e témában már számos publikációtadott ki) előadást tartott e tevékenységfontosságáról a műemlékvédelemben betöltött felbecsülhetetlen szerepétől. A 10 éves születésnapját ünneplő egyesületet a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a komáromi Dung Menti Múzeum, valamint Komárom város nevében Liszka József is köszöntötte, aki a vendéglátóknak átadta a Komáromról szóló német nyelvű fényképalbumot. L. JUHÁSZ ILONA