Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-12 / 236. szám, csütörtök

1995. október 12. RIP OR T ÚJ SZÓ 9 I Božena, az aknaszedő MICHEL CARAYON TITKAI Két SU-25-ös vadászgép húz I óriási robajjal a harctér felett, -gtön ezután két Mi-17-es zállító helikopter érkezik a kis irdei tisztásra, és vagy kéttucat iyalogos ugrik ki belőlük. Azért 'an szükség rájuk, mert tárgya­ásokkal nem sikerült'megelőzni i fegyveres összecsapást az :NSZ békefenntartói kénytele­íek voltak visszavonulni, és a zászlóaljparancsnok légi segélyt <ér. A desszantcsapat bevetése <özben a másik oldalról Mi-24­3S harci helikopterek rakétákkal övik az ellenséges csapatok ne­hézfegyvereit. A nehézfegyvereket nem lá­tom, csak hallom, a kézifegyve­reiket pufogtató gyalogosok is csak hangyányi pontoknak lát­szanak. Nyugodtan szemlélhet­jük az eseményeket, ránk nem lőnek, merthogy a leírtak nem Boszniában zajlanak, hanem a Zólyom melletti Lešť gyakorlóté­ren, a Rozhodnosť '95 nemzet­közi tábori kiképzési hadgyakor­laton, amelyen osztrák, cseh, lengyel, magyar, román, szlovák és ukrán egységek vettek részt. Az őrtornyokon, a homokzsá­kokból épített lőállásokon hatal­mas UN betűk jelzik, hogy ez a „jók", vagyis az ENSZ-alakulatok térfele. Egy sátortábor mellett el­haladva alezredesi rangú „ide­genvezetőnk" büszkén mutatja a tábor fölé magasodó könnyű fémszerkezetű őrtornyot. A tete­jében lévő őrbódé oldalai golyó­álló üvegből készültek, van ben­ne vezetékes víz, villany, sőt fűtés is, egyszóval „az őrségben lévő katona itt jobban érzi ma­gát, mint otthon a kemencepad­kán". Az őrtornyot Trencsénben gyártják, és potom 6,5 ezer dol­lárért kínálják eladásra. Láthatunk kis, húszdekás ak­nát, amelynek minden alkatré­sze műanyag, így aknake­resővel felfedezhetetlen. Megis­merhetjük a „humánus" aknát is, amely az embert nem öli meg, „csupán" nyomorékká te­szi. Bemutatnak olyan tányérak­nát, amilyen a Jugoszláviában járt szlovák ENSZ-alakulat egyik terepjárója alatt robbant - az in­cidenst szerencsére mindhá­rom katona túlélte. A katonák átfésülik az akna­mezőt, de az aknátlanítás gyor­sabb módját is bemutatják, ami­kor a tank elé szerelt szerkezet szántja ki vagy robbantja fel az aknákat. A hatalmas tankok mellett egy fürge, alig kétméte­res kis jószág is pusztította az aknákat - persze ezúttal nem valódiakat, csak rózsaszín füs­tött okádókat. A kis masinában az a legfurcsább, hogy vezetője sincs, ő ugyanis Božena, a táv­irányítású aknaszedő. A szófoga­dó jószág vakon követi az álcá­zott teherautón elhelyezett irá­nyítófülkéből érkező parancso­Gyógyító pszi-sebész Hoppá, itt van valami! Az orvosok bármennyire is tiltakoznak a termé­szetgyógyászok és a különböző gyógymódokat alkalmazó laikus gyógyítók tevékenysége el­len, úgy tűnik, a betegek más véleményen van­nak. Növekszik ugyanis azok száma, akiket a súlyos, olykor halálos betegségből az alternatív kezelési eljárások, a többnyire orvosi végzett­séggel nem rendelkezők mentettek meg. Van­nak, akiknek állapota csak átmenetileg javult, de nincsenek kevesen, akiké tartósan. A miért­re nincs észérvekkel alátámasztható magyará­zat... Michel Carayon francia természetgyógyász, pszi-se­bész először májusban, majd néhány nappal ezelőtt ismét járt Szlovákiában, és kezelte a hozzá segítségért forduló betegeket. Egy pillanatra sem ütközött meg azon, hogy fotós kollégámmal látni, hallani akartuk kü­lönleges kezelési módszereit, tanácsait. F. /.-vei a beavatkozás előtt, beszélgettünk, s engedé­lyével végignézhettük a kezelést. A negyvenéves, 1979 óta rokkant férfi diagnózisa: sclerosis multiplex. A gyógyíthatatlan kór első tünetei 17 évvel ezelőtt fáradékonysággal és egyensúlyzava­rokkal jelentkeztek. Az orvosok igyekeztek, de nem tudtak s a mai napig sem tudnak segíteni rajta. Egyre nehezebben jár, lassul gondolkodása, beszéde. Ami­kor azt tapasztalta, hogy a hagyományos orvosi eljárá­sok eredménytelenek, természetgyógyászokhoz for­dult. Bár sejtette, hogy meggyógyítani ők sem tudják, mégis azt remélte, valahogy megállítják betegsége sú­lyosbodását. Nem járt szerencsével. Amikor tudomást szerzett Michel Carayanről, reménykedni kezdett. Vál­lalta a magas kezelési költségeket, és hajlandó mara­déktalanul teljesíteni a pszi-sebész ajánlásait. Bőrrepesztés és vér nélkül Hiába vártuk, hogy a Fülöp-szigeteken beavatott gyógyász látványosan „belenyúl" a beteg hasüregébe, s esetleg eltávolít valamit, semmi ilyesmi nem történt. Carayon úr az ágyon fekvő F. I. fölé hajolva körkörös mozdulatokkal benyomta ujjait hasfalának jobb olda­lába, azután a közepébe, majd ugyanezt elvégezte a bal oldalon, miközben asszisztensnője elmagyarázta, hogy a beavatkozás a máj, a hasnyálmirigy és a lép működését serkenti. A néhány perces kezelést kö­vetően az átmeneti szédüléssel küszködő F. I. megtud­ta, milyen életmódváltozásra van szüksége ahhoz, hogy szervezetében az öngyógyító folyamat beindul­jon. Zsurló és ülőfürdő - Változtatni kell táplálkozási szokásain, mától fog­va minden tilos, ami állati eredetű. Tehát nemcsak a hús, hanem a tej, a tojás, a sajt is. Ugyanez vonatkozik a fehér lisztből készített termékekre. A makrobiotikus étkezést meg lehet szokni, a megengedett nyersanya­gokból kitűnő ételek készíthetők. A cukrot pótolja a méz, a zsírt a repce-, illetve a kukoricaolaj. A kezelés tartozéka a vízterápia. Igyon sok zsurlóteát, hetente kétszer inhaláljon, ugyancsak heti két alkalommal két órátzsurlós pakolásban kell töltenie. Bármennyire fur­csa, sőt eleinte kellemetlen is, hetente kétszer hideg vizes ülőfürdőt kell vennie - sorolta a tennivalókat a pszi-sebész olyan tempóban, hogy a beteg jegyzetelni tudjon. - A szédülésen kívül nem éreztem semmit - mond­ta kissé zavartan F. I., miután kifizette a kezelési költ­ségeket. - Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről, ennek ellenére az utasításokat teljesíteni fo­gom. Akaratban nincs hiány. Néhány évvel ezelőtt egyik napról a másikra abbahagytam a cigarettázást, s naponta, bármennnyire furcsa, tornászom, kerékpá­rozom. Nem hagyom el magam. Azt persze tudom, hogy teljesen nem épülhetek fel, boldogan megelé­gednék azzal, ha állapotom nem romlana tovább. No­Körkörös mozdulatokkal serkenti a máj, a hasnyálmi­rigy, a lép működését (Prikler László felvétele) vemberben ismét találkozom Carayon úrral, de addig rendszeresen járok majd a kezelőorvosomhoz is. Per sze sem neki, sem másnak nem árulom el, hogy mire adtam a fejem. Az orvos talán megsértődne, az embe­rek, ha állapotom mégsem javulna, esetleg megszól­nának a feleslegesen kiadott pénz miatt. Hinni akar a gyógyulásban A hölgy férje kíséretében ment be a rendelőbe, s úgy tűnt, hosszabb időt töltött ott, mint az előtte levők. A beavatkozás végeztével, pihenés közben zavartuk. - Ápolónő vagyok, az orvosok nem titkolhatták előttem a diagnózisomat: krónikus leukémiám van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Bécsben dol­gozom, s ott kezelnek már két esztendeje. Orvosaim a kíméiőbb beavatkozások mellett döntöttek, a gyógy­szeres kezelés után enyhébb sugárterápiát alkalmaz­tak. Havonta ellenőrzik az állapotomat, ha a vérered­ményeim rosszak, s a lépem túlságosan megduzzad, akkor kéthetente. Mihelyt megtudtam miről van szó, il­letve a kezdeti kétségbeesés után változtattam étke­zési szokásaimon, szinte önkéntelenül elkezdtem ta­nulmányozni az alternatív gyógykezeléseket tárgyaló irodaiamat. Jártam több természetgyógyásznál, meg­csináltam a Breuss-kúrát, s a családommal együtt el­döntöttük, ezt a lehetőséget sem szabad elszalaszta­ni. Kerül amibe kerül. Nem okoz gondot Carayon úr ajánlásainak megtartása, betegségem kezdete óta makrobiotikus étrenden élek. Hiszek abban, hogy a furcsának tűnő vízterápia, a zsurló, a borogatások és pakolások, az ülőfürdő és persze az étrend segít raj­tam. Ragaszkodom az élethez, erős az akaratom. A rendelőben egymást váltják a betegek. Van, aki családja kíséretében érkezik, van, aki egyedül. Látszik rajtuk, nyomasztja őket a tudat, hogy a halál közelé­ben élnek. Valamennyien nevük elhallgatását kérik. Az a munkanélküli rákos roma férfi is, aki túl van négy műtéten, több kemoterápián és sugárkezelésen, s akit a pszi-sebész ingyen kezel. Nem tagadták, tarta­nak a hagyományos orvosok elutasító magatartástól. Pedig csak annyi a „bűnük", hogy nem nyugodtak be­le az orvostudomány ismert módszereinek eredmény­telenségébe, nem hajlandók elfogadni, hogy rövide­sen meg kell halniuk. Sokan, nagyon sokan azt mond­ták, ez az utolsó lehetőségük. PÉTERFI SZONYA Vigyázat, aknamező! Božena munka közben (A szerző felvételei) kat. Boženát júniusban állították a szlovák hadsereg állományá­ba, és Zuzanához, a csúcs­minőségű önjáró löveghez ha­sonlóan „ő" is nagy érdeklődés­re számíthat a haditechnikai pia­con. Noha az ENSZ-csapatok és a diverzánsok összecsapásából szabad szemmel nem sokat lá­tunk, az illetékesek pozitívan ér­tékelik a hadgyakorlatot, mert ahogyan azt a házigazda, Jozef Tuchyňa tábornok, vezérkari főnök elmondta, a fő cél az egyes országok közötti együttműködés és kapcsolatte­remtés, és erre a hétnapos ren­dezvény kitűnő lehetőséget te­remtett. GAÁL LÁSZLÓ Ilyen tányérok robbannak a boszniai tankok alatt HÁROM NAP ALATT LEZÁRULT HÉT FALU KÁLVÁRIÁJA Gázcsata a Csilizközben Az utóbbi években minden, magára valamit adó polgár­mester igyekszik elérni, hogy községében elvégez­zék a gázművesítést. Az ilyen beruházásokért folyó versenyben hátrányos hely­zetből indulnak a fővezeté­kektől távol elhelyezkedő községek, mivel a gázművek ezeket általá­ban csak a hosszú távú fej­lesztési tervekkel vigasz­talja. Hasonlóval szembesültek a csilizközi falvak is, de ekkor Ba­lóny, Csilizradvány, Kulcsod, Medve, Nyárad, Patas és Szap polgármestere elhatározta, hogy összefogva igyekeznek le­küzdeni hátrányukat. Az össze­fogásra szükség is volt, hiszen a tervek elkészülte után kiderült, a padányi határban leágazó hét kilométeres nagynyomású, illet­ve az egyes falvakat összekötő több mint 42 kilométernyi kö­zépnyomású vezetékek megépí­téséhez összesen 64 millió ko­ronára lesz szükség. A hét falu­nak ugyan összesen nem volt ennyi pénze, de ennek ellenére mégis belevágtak a munkába. A csilizközi gázművesítés so­káig sikersztorinak látszott, csak éppen a végén jelentkez­tek bonyodalmak. A Gas-mount, a Reving, a Sakona és a Szeghy cég szakemberei lefektették a vezetékeket, így akkor úgy tűnt, hogy a fűtési szezonra már min­den gond megoldódik. Ekkor azonban két hónapos helyben topogás hűtötte le a kezdeti op­timizmust, mivel a gázművek többszöri nekifutásra sem vette át az üzemeltetést. A helyzet odáig fajult, hogy szeptember­ben a szervezőmunkát vezető Fűzik Tibor medvei polgármes­ter már felvetette, hogy talán az állami cégnek nem is igazán ér­deke a helyzet rendezése. A má­sik oldalon viszont a gázművek illetékesei arra hivatkoztak, hogy addig nem veszik át a háló­zatot, amíg a kivitelezők nem tá­volítják el az összes hiányossá­got. Ráadásul a csilizközi veze­tékek egy új, modern technológi­ával készültek, amely során az acélcsöveket műanyaggal he­lyettesítették. Ez viszont azzal járt, hogy az egész vezetéket ho­mokágyba kellett lefektetni, ami komoly minőségi munkát kívánt meg a közreműködő vállalatok­tól. így aztán nem is csodálkozha­tunk azon, hogy szeptember 27­én a medvei művelődési házban az érintettek meglehetősen fe­szült hangulatban gyűltek össze a soron következő kollaudációs napra. A polgármesterek ígére­tében bízva ugyanis sokan ki­cserélték hagyományos kazán­jukat. Végül az átadás szeptem­ber végén szerencsésen meg­történt, de ekkor már kevesen bíztak abban, hogy a csilizközi gázművesítés botrányok nélkül fejeződik be. Ezután viszont valami olyas­mi történt, amire valószínűleg még nem volt példa nálunk. Múlt kedden a körzetben meg­jelentek a gázművek dunaszer­dahelyi üzemének munkatár­sai, és helyenként még vihar­lámpák fényénél is dolgozva há­rom nap alatt több mint hétszáz gázórát szereltek fel. Amikor pénteken kora délután a szapi művelődési ház nagytermében megtaláltuk a szemmel látható­an kimerült társaságot, kide­rült, hogy még ennél is nagyobb munkát tudhat maga mögött. Két hete ugyanis - 13 év után először - az első nagyobb terhe­lés során csődöt mondtak a Du­naszerdahelyen felszerelt új be­rendezések. Látták, hogy amennyiben nem cselekednek villámgyorsan, súlyos tragédia következhet be. Fél óra múlva újra megindult a városi gázszol­gáltatás, de ők még nem me­hettek aludni. Az üzemzavar kö­vetkeztében ugyanis a 6700 vá­rosbeli regulátor közül közel négy­ezer felmondta a szolgálatot, így az éjszaka folyamán még ezeket is újra kellett indítaniuk. Mégpedig gyorsan és bármilyen áron, ezért például azokban a tömbházakban, ahol a lakók el­zárták a regulációs berendezé­seket, egyszerűen felfeszítették az ajtókat. Mikor ezzel végez­tek, a tervek szerint Süllyben, Felbáron és Bakán felszerelték a régen várt gázórákat, majd pedig megkezdődött a csilizközi „csata". Mert Merva Lóránt, a gázművek dunaszerdahelyi üze­mének vezetője szerint sok min­den vezetett odáig, hogy a kol­lektíva „felszívta magát", és olyan teljesítményt produkált, amelyet szakmai körökben so­káig emlegetni fognak. Pénte­ken délután kettőkor Szapon fá­radtan, de elégedetten állapí­tották meg, hogy jócskán ráver­tek a bekötéseket végző ma­gánvállalatokra, így most ezek­nek a munkájától függ, hogy mi­kor érkezik meg a gáz a csilizkö­zi falvakba. Ezenkívül igyekez­tek megcáfolni azokat a híresz­teléseket is, hogy a gázórák be­kötéséért valamiféle fejpénzt szednének. Mindez persze nem volt ennyire egyszerű. A siker ér­dekében a komáromi igazgató­ságon Serédi Tamás és Zauko Tibor, valamint Ehrenberger Dezső és Petes Mária járult hoz­zá a sikerhez. A dunaszerdahelyi járásban ezzel egy időre véget is értek a nagy akciók. Az elkövetkező időszakban bekötnek még né­hány tucat gázórát, de komoly, összehangolt akcióra legköze­lebb két év múlva, a Felső-Csal­lóközben lesz szükség. TUBA LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents