Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-13 / 212. szám, szerda

1995. szeptember 13. VELEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 7 I Csak így tovább, KATEDRA! i „A minisztérium már néhány éve ajánlja az egye s tantárgyak szakkifejezéseinek kétnyelvű oktatását, már az alapiskolában is. Amíg a magyar iskolákban a pedagógusok és a szülők a tantárgyak szlovák nyelven való tanításának a kérdésében szinte egyhangúan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem javasolják, nem kérik, addig a szemlélet a szakkifejezések szlovák nyelvű oktatására korántsem ilyen egységes. Melyik órán oktassák a szlovák szakszavakat? Kézenfekvő lenne, hogy a szlovákórán, a konverzáció keretében, hiszen a szlovák nyelvet a felső tagozaton minden évfolyamban heti 5 órában tanítjuk. Ez ellen az elképzelés ellen mindig felmerül - nem a szlovák szakosok részéről -, hogy a szlovák szakosok sokszor nem ismerik a szakkifejezések pontos jelentését, ezért jobb, ha a szakkifejezéseket szakos tanárra bízzuk. Ez az érv a középiskolában elfogadható, de alapiskolás gyermekekre vonatkoztatva sántít. Miért kellene ismernie a gyermeknek hetedikes vagy nyolcadikos korában azt a bonyolult szakkifejezést szlovákul, amelyet a felnőtt, diplomás szlovák szakos nem ismer? Milyen problémák merülnek fel, ha a szakkifejezéseket szlovákul az illető tantárgy óráin tanítjuk? Ha csak megemlítjük a szakkifejezés szlovák megfelelőjét (felírjuk a táblára, leíratjuk a füzetbe, feladjuk házi feladatra stb.), és nem ültetjük a szövegbe, nem kérdezzük vissza - röviden nem szentelünk rá kellő időt -, az effektus silány lesz, a gyerekek az izolált szavakat nehezen jegyzik meg, hamar elfelejtik. Ha fordítva, több időt szánunk ezekre az órán, kevesebb marad az anyanyelven való magyarázatra, a megértetésre, arra, hogy a szaktantárgyi ismereteket alaposan elsajátíttassuk. Kosztolányi szerint a nyelvünket még tízéves korban sem tudjuk tökéletesen. Ezért a szakórákon a gyermek szakterületekre vonatkozó anyanyelvi szó- és kifejezéskészletét egyre gyarapítani kellene. Fontos, hogy a szakórákon a szakkifejezések tudatos, helyes használata révén arra vezessük a gyermekeket, hogy gondolataikat, mondanivalójukat az adott tantárgyban szabatosan és világosan fejezzék ki; csak így érhetjük el, hogy mások világos beszédét pontosan megértsék - nemcsak az órán. Elképzelhető, hogy akad olyan pedagógus, aki a szakórán nem fordít kellő időt mindenre, és csak azzal törődik - talán túlbuzgóságból, vagy mert úgy érzi, bántanák, ha nem így tenne -, hogy minél több szakkifejezést tudjon a gyermek mindkét nyelven. így könnyen megesik, hogy a gyerekek fejében a szavak, formális ismeretek mögött nem lesz mélyebb, alapos tudás. Ha a pedagógus ugyanazon az órán két nyelven beszél, magyaráz, könnyen előfordul - időhiányban -, hogy egy keveréknyelvet használ, és erre ösztönzi a gyerekeket is. Jaj az anyanyelvnek, a bészédkultúrának! É,s ez a merénylet a nyelvhelyesség, a nyelv tisztasága ellen nem is az utcán vagy a hivatalban történik (sajnos, ott gyakori jelenség), hanem az iskolában. A harcias szülő ilyenkor mondhatná: a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a kémiaórán 45 percig a kémia szakos a kémiát tanítsa gyermekének az ő anyanyelvén. A jelenleg érvényes törvények és rendeletek szerint a szakos pedagógus a fizetését is ezért kapja, a szlovák szakos pedig azért, hogy szlovákul tanítson. Nálunk (egyelőre) elismerik minden külön szlovák vizsga nélkül annak a pedagógusnak a diplomáját, aki ugyanolyan nyelven tanult az egyetemen vagy a főiskolán, mint amilyen nyelvű iskolában tanít (az SZK Okt. Min. 222-es rendelete). Ezek szerint pi. a szegedi egyetemen 199$. sieptsirtbaj « Hl. avfclyam • 1. szóm • 10 5h fi szlovákiai magyar pedagógusok lapja Elet és Iskola * fí Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóbari » fí többnyelvű oktatásról - kilenc tételben • Embernevelők * fíx állam és polgára szerzett• diploma kémia szakon munkajogi szempontból elegendő a kémia tantárgy tanításához magyar iskolában, és biztosítja a lehető legmagasabb fizetési beosztást. Úgy tűnik, a szakkifejezések szlovák megfelelőjének oktatásakor döntően fontos a mérték. Nem mellékes, hogy mit gondolunk mi magunk erről, és mit gondol erről a tanfelügyelő, mit és mennyit kérnek számon. Szabjuk meg magunknak mi a mértéket, külön a jó nyelvérzékűek és külön a gyengébbek számára? Vagy várjuk meg, amíg megszabják nekünk?" Ez az idézet Hecht Anna Mi a teendő c. vitaindító cikkéből származik, amely a Katedra első számában jelent meg. Ízelítőül és kedvcsinálónak idéztük ilyen hosszan, mert valós és rendkívül időszerű problémát taglal, s ugyanolyan gondolatébresztő, mint a lap számos más írása. Valóban tartalmasra sikeredett az ugyancsak hézagpótló, induló pedagógusszaklap bemutatkozó száma. íme néhány cím a tartalomból: Móser Zoltán: Játsszunk babszerdákat (énekes számtan óvodásoknak, kisiskolásoknak), Kovács László: A történelemoktatás időszerű kérdései, Horváth Géza: Javítsuk ki tankönyveinket!, Czére Gyöngyi: Egy nyelvi tábor tanulságai, a Skabela-Bóna-féle szlováknyelv-oktatási módszer részletes, folytatásos bemutatása. Szellemi életünk olyan kiválóságai is helyet kaptak a lapban, mint Tőzsér Árpád, Lanstyák István, Szabómihály Gizella és Turczel Lajos. Az utóbbi írja A Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóban c. cikkében: „Az az alapvető kívánalom, hogy minden magyar pedagógusnaktámogatnia kell a lapot, nemcsak reklámjelszó, hanem a magyar pedagógusok megmaradásának is egyik feltétele, eszköze." Annak reményében, hogy ezt valamennyi pedagógusunktudatosítja, mellékeljük a címet, amelyen a Katedra szeptembertől júniusig megjelenő tíz száma megrendelhető. Előfizetési díj egy évre 110 korona. LILIUM AURUM KFT., nám. 1. mája 6, 929 01 Dunajská Streda. LANSTYÁK ISTVÁN: Kétnyelvűség! fogalomtár 6. KETNYELVU OKTATAS ES KOORDINÁLT/ÖSSZETETT KÉTNYELVŰSÉG. A kétnyelvű programokon belül azok a legkevésbé elfogadhatóak, melyek az összetett kétnyelvűség kialakulásának kedveznek, vagyis amelyekben a két nyelv egy órán belül is használatos (kivéve természetesen a nyelvi órát, ahol ez a jelenlegi módszerek alkalmazásával az első évben többé-kevésbé szükségszerű). Ilyen szempontból nehezen elfogadható az a gyakorlat, amely némely szakközépiskolánkban és szaktanintézetünkben honosodott meg, ahol magyar anyanyelvű oktató vagy tankönyv hiányában az oktatás két nyelven folyik. Pl. a Comenius Egyetem egyik magyar szakos hallgatója az egyik szlovákiai magyar szakiskolában magnóra vett órát elemezve kimutatta, hogy a tanár és a diákok a 45 perc folyamán nem kevesebb, mint 170-szer váltottak nyelvet (vagyis percenként csaknem négyszer); egyetlen órán összesen 508 magyar és 448 szlovák tagmondat hangzott el a tanárnő és a diákok szájából. (Mindez egy bizonyos kényszerhelyzet következménye, nem pedig olyan tény, amiért a pedagógust kellene hibáztatni.) DOMINÁNS és KIEGYENSÚLYOZOTT (BALANSZ) KÉTNYELVŰSÉG. Egy beszélő akkor domináns kétnyelvű, ha az egyik nyelvet jobban beszéli, mint a másikat, legalábbis az általa birtokolt *regiszterek ^nyelvváltozatok, *stílusok) többségében. Ezt az állapotot nyelvi dominanciának nevezzük. Ha egy beszélő a két nyelvet nagyjából egyforma szinten beszéli, kiegyensúlyozott vagy balansz kétnyelvűségről beszélünk. Ez az állapot az ún. nyelvi egyensúly. A kiegyensúlyozott kétnyelvűség nem föltétlenül jelent mindkét nyelvben magas szintű ismereteket. Előfordul, hogy az egyén mindkét nyelvét hiányosan ismeri. Ilyenkor hagyományosan *(kétszeres) félnyelvűségről vagy *szemilingvalizmusról, ill. *egyensúlyhatásról vagy balanszeffektusról beszélünk. DOMINANCIA VÁLTÁS. A nyelvi dominancia nem egyszer s mindenkorra adott, változhatatlan állapot. Ha egy kétnyelvű más nyelvi környezetbe kerül, mert pl. lakhelyet vagy munkahelyet változtat, s addig gyöngébben ismert nyelvét elkezdi többet használni, egy idő után *dominanciaváltás következhet be nála. Pl. ha egy magyar iskolában érettségizett, magyar környezetben felnőtt, magyar domináns kétnyelvű férfi szlovák nyelvi közegben szlovák nyelven végzi el a középiskolát vagy/és egyetemet, majd szlovák nővel lép házasságra, gyermekeivel szlovákul beszél, szlovák nyelvi tudásának javulásával párhuzamosan egy idő után csökkenni kezd magyar nyelvi tudása, dominancíaváltáson mehet keresztül (különösen, ha szlovák nyelvű környezetbe költözik, s megritkulnak a rokonságával való érintkezések). DOMINANCIAVÁLTÁS ÉS NYELVCSERE. Az egyéni dominanciaváltásnak mint viszonylag esetleges jelenségnek egy-egy közösség nyelvcseréje szempontjából nincs különösebb jelentősége. Amikor azonban a dominanciaváltás tömegessé válik, vagyis az illető kétnyelvű beszélőközösség tagjainak nagy részénél bekövetkezik, rendkívüli módon növekszik a *nyelvcsere veszélye. Mivel a *kiegyensúlyozott kétnyelvűség könnyen billen át többségi dominanciájú kétnyelvűségbe, a kisebbségi nyelv fennmaradása szempontjából az *anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség a legelőnyösebb. Ha az oktatás célja a kisebbségi nyelv hosszú távú megőrzése, a kétnyelvű oktatásnak sem lehet általános célja a kiegyensúlyozott kétnyelvűség. A beszélők többsége számára a többé-kevésbé erős anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűséget kell célként kitűzni, s csupán az értelmiségiek esetében kell számolni a többé-kevésbé kiegyensúlyozott kétnyelvűség kialakításával. FELCSERÉLŐ ÉS HOZZÁADÓ KÉTNYELVŰSÉGI HELYZET. Felcserélő (szubtraktív) kétnyelvűségi helyzetben a Másodnyelv tanulása az *első nyelv leépülését eredményezi: a másodnyelvi ismeretek bővülésével párhuzamosan az első nyelv fejlődése megtorpan, a csupán kénytelenkelletlen vállalt *anyanyelv lassanként leépül. Ugyanakkor a másodnyelv sem tud kellő elsőnyelvi alapok híján - teljesen kifejlődni, s ún. *egyensúlyhatás (balanszeffektus) lép föl, mindkét nyelv hiányos ismerete. Felcserélő kétnyelvűségi társadalom nem viszonyul pozitívan a kisebbség nyelvéhez, a többségi hatalom nem támogatja kellőképpen a kisebbségi nyelvet a nyelvhasználat különböző színterein, ill. ha a nyelv objektív adottságai eleve nem teszik lehetővé annak kiterjedtebb használatát. Hozzáadó (additív) kétnyelvűségi helyzetben az újonnan elsajátított nyelvi ismeretek kiegészítik a régieket; ilyenkora másodnyelv az első nyelv épségét nem veszélyezteti. Hozzáadó kétnyelvűség akkor alakul ki, ha a környezet pozitívan viszonyul mindkét nyelvhez, a hatalom pedig a kisebbségi nyelv használatát is támogatja. FELCSERÉLŐ ÉS HOZZÁADÓ KÉTNYELVŰSÉGI HELYZET SZLOVÁKIÁBAN. A többségi hatalom 1918-tól folyamatosan azon van, hogy az országban minél inkább felcserélő kétnyelvűségi helyzetet hozzon létre. Jelenleg például nyilvánvalóan ez a célja a magyarellenes sajtóhadjáratoknak, a különféle történelemhamisításoknak, a többségi nyelv és az állam iránti lojalitás összekapcsolásának, valamint az 1990. évi nyelvtörvénnyel kezdődő nyelvi törvényhozásnak is. - Ám hála a magyar településterület tömörségének, valamint a még meglévő intézményrendszernek, helyi szinten az ilyen törekvéseket többnyire sikerül ellensúlyozni, s így a beszélők valójában mindkét nyelv elsajátítására ösztönözve vannak, mindkettő értékként jelenik meg számukra. Kivételt képeznek a szlovák többségű területek lakói, valamint azok, akik nem magyar nevelési és oktatási intézményeket látogatnak. - Mivel azonban a többségi hatalom a jogalkotás és a joggyakorlat szintjén a magyar nyelv visszaszorítására törekszik, nyelvünk szlovákiai helyzete alapvetően mégis felcserélőnek tekinthető, s e ténynek messzemenő következményei vannak a lehetséges oktatási programok, így pl. a kétnyelvű oktatás sikeres alkalmazhatóságára nézve. Már alternatívul tanulnak BEMUTATJUK, AJÁNLJUK A Nagykürtösi Járási Tanügyi Hivatal azon igyekezete, hogy az idei tanévtől bevezessék az alternatív oktatást a járás magyar nyelvű óvodáiban, a szülők többségének tiltakozása miatt csak részben sikerült. Úgy Is mondhatnám, hogy a végvárak - például Ipolynyék, ahol két osztályban 47 gyerekkel négy óvó néni foglalkozik, Inám, Ipolynagyfalu, Ipolyszécsénke, hogy csak néhányat említsek - megmaradtak. Ugyanez nem mondható el Kővárról, ahol mindössze egykét szlovák család él a faluban. - Miért? - kérdeztem Kovács Ferencné igazgatóóvónőtől. - Sajnos, azon egyszerű oknál fogva, hogy mind a 15 óvodás gyermek szülei beleegyeztek az alternatív oktatásba. Tanévkezdéskor az új, szlovák anyanyelvű kolléganő be is lépett az óvodába, és egy héten három, másik héten két délelőtt foglalkozik a gyerekekkel. - Hogyan fogadták őt a gyerekek, és hogyan kommunikál velük? - Az első napok alapján ítélve, a gyerekek megkedvelték. Ő szlovákul beszél hozzájuk, vagy mutogatva próbálja megértetni magát velük, a kicsik pedig magyarul válaszolnak. Természetesen az én közreműködésemre, tolmácsolásomra is szükség van. Mindenképpen jól jött az új kolleginának, hogy van az óvodában két szlovák anyanyelvű gyerek, és rajtuk keresztül is próbál a többiekhez szólni. - Ha jól tudom, Kőváron félnapos az óvoda. Viszont 15 gyerekkel akár egész napos is lehetne. Mi ennek az akadálya? - Ehhez tudni kell, hogy az előző időszakban jóval kevesebb ovisunk volt, s ezért lett félnapos az óvoda. Ha minden igaz, októbertől újra egész napos üzemelésű lesz, a szlovák kolléganő pedig bizonnyal teljes állásban, és nem félállásban fog tanítani, mint eddig. - Érdekes, hogy a szülők egységesen az alternatív óvoda mellett voksoltak. Mit gondol, miért? - Én úgy gondolom, azért, mert a szülők többsége, ha magyar nemzetiségű is, szlovák iskolába járt, és gyermekeit is oda kívánja járatni. Kővárról már eddig is sok magyar gyerek járt szlovák nyelvű alapiskolába. BODZSÁR GYULA Többéves kiadói és szerzői igyekezet eredményeként látott napvilágot a szlovák nyelv tanulásának-tanításának segédkönyve, a képes szótár (Z. Kovácsová - E. Répássyová: Obrázkový slovník pre ZŠ s vyuč. jaz. maď. SNP, 1994.) A sok realisztikus színes kép alapján a 3-6. osztályos tanulók a pedagógus vezetésével, de önállóan is, tovább bővíthetik szlovák nyelvi szókincsüket. A 60 képes oldalról 20 nagyobb témakörben - a családi háztól a gyümölcsféléken és állatokon át egészen a melléknevekig és az alapegységekig - kb. 1200 szót sajátíthat el a gyerek, és a kép segítségével tartósan rögzítheti is emlékezetében, ezáltal gyarapítva aktív szókincsét. Mivel a képanyagot általában nem önálló, elszigetelt képecskék alkotják, hanem egy-egy oldal összefüggő egész, a tanulók a képek alapján szókapcsolatokat, mondatokat is alkothatnak, folytatva azt, amit az első és a második osztályban már megszoktak. Néhány szókapcsolat az oldal alján is megtalálható. A szótárnak a szótanuláson túl fontos küldetése az is, hogy a tanulók megtanulják a szótárhasználat mikéntjét, hogy „szótárolvasási" gyakorlatot szerezzenek. Legkésőbb az ötödik osztályban el kell kezdeni a szójegyzékben való keresés gyakorlását és a keresett címszó értelmezését. Meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogyan olvassák el a főnév többes számát, mit jelentenek a különböző jelek, milyen alakokat találnak az igék esetében. Meg kell magyarázni, hogy a szlovák és a magyar nyelvben a szótári alak eltér, ezért van a szlovák főnévi igenév mellett a magyarban az egyes szám harmadik személyű igealak. Mindez fontos ahhoz, hogy a felsőbb osztályokban a tanulók önállóan legyenek képesek használni az iskolai vagy egyéb szótárt. Meggyőződésünk, hogy a képes szótár a pedagógusok segítségére lehet a differenciált oktatásban is, mivel sokrétűsége révén sikerrel alkalmazható mind a lemaradó, kevésbé önálló tanulók érdeklődésének a felkeltésére, mind a többet igénylő tanulók foglalkoztatására. -si-