Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-08 / 208. szám, péntek

1995. szeptember 8. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I Nem az ágazatok, hanem az iskolaügy követte el a hibát Ez év szeptember elsejétől kellett volna érvénybe lépnie az oktatásügyi minisztérium rendeletének, amely értelmében lehetővé vált volna az alap-es a középiskolai pedagógusok magasabb bérkategóriába való besorolása. A rendelet azonban nem került a kormány törvényelőkészítő tanácsa elé. Kamil Vajnorský, az oktatásügyi dolgozók szakszervezeti szövetségének elnöke szerint a rendeletet azért nem tudták időben előterjeszteni, mivel egyes ágazati minisztériumoktól nem kapták meg időben az észrevételeket. Ez ellen tiltakozott a gazdasági minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége is, akik az oktatásügyi tárcát okolták a késedelemért. A gazdasági minisztériumból kapott tájékoztatás szerint a törvényelőkészítő tanács azért adta vissza átdolgozásra az említett rendeletet, mivel nem tartalmazta az állami költségvetéssel kapcsolatos, igényeket. Az oktatásügyi tárcának augusztus 11-ig kellett volna kiegészítenie a jelentést, hogy a rendelet szeptember 1-én megjelenhessen. Mivel a szükséges adatok nem álltak az oktatásügyi tárca rendelkezésére, az egyes ágazatokat kérték meg az adatok begyűjtésére. A gazdasági minisztérium felügyelete alá tartozó 139 szaktanintézet adatainak feldolgozása a szünidő miatt is késett, ezért kérte a tárca a határidő módosítását. A Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége egyáltalán nem kapta meg a rendeletet, így külön kérte ennek megküldését. A szövetség képviselője szerint hosszas huzavona után sikerült csak hozzájutniuk, s észrevételeiket augusztus 21-én küldték el a tárcának. RITA BOČÁKOVÁ, Práca Ne a bolhákat fogdossuk, nézzük meg az elefántokat A Központi Adőfelügyelőség igazgatója, Štefan Jágerský elégedettségét fejezte ki a költségvetés adóbevételeinek alakulásával kapcsolatban. Az idei év első felében az adó- és vámbevételek 2,9 milliárd koronával haladják meg a tervezett értéket, egyedül a fogyasztási adóbevételek körül akadnak problémák. A Pravda munkatársa ezért megkérdezte: • A fogyasztási adók tervezett éves bevétele 25,4 milliárd korona, az első félévben viszont a tervezett bevételeknek csupán 31 százalékát sikerült teljesíteni... - Meg kell találnunk a módját annak, hová tűnnek el ezek az adók. Szlovákia-szerte felméréseket végzünk például az üzemanyagok .gyártóinál és forgalmazóinál, akik a legnagyobb mértékben veszik kí részüket a hiányból. Egyúttal felmerül az a kérdés is, vajon a fogyasztási adóbevételek tervezett mértéke mennyiben reális. • Az adóhátralékok meghaladják a 19 milliárd koronát, s továbbra is növekvő tendenciát mutatnak. Mit lehet ez ellen tenni? - Számtalan oka van annak, hogy az adóhátralékok behajtásakor nem tudunk határozottan intézkedni. Az adóhivatalnokoknak még mindig meg van kötve a kezük. A hiány okait három csoportba oszthatjuk: maga az adóhátralék, a különböző büntetések és az adóhalasztások. • A központi adóigazgatóság ellenőrző jelentése szerint egyes adóhivatalok az adóhátralék összegének megfelelő büntetést is elengedett némely adóköteles személynek... - 130 milliárd korona értéket kezelünk, jogunk van hozzá, hogy elengedjünk bizonyos tételeket. Személyesen felügyelem, kinek, mikor mennyit engedtünk el. Elmondhatom, hogy ezek nevetséges összegek. Ne a bolhákat fogdossuk, nézzük meg az elefántokat is, amelyek elfutnak mellettünk. • Jelen pillanatban hogyan áll az adóügyi vizsgálati részleg kialakítása? - Megkaptuk az engedélyt az osztály létrehozására, kialakításán amerikai, francia és dán szakértők közreműködésével dolgozunk. Ezen a részlegen felfegyverzett jogi és közgazdasági végzettségű emberek fognak dolgozni, akiknek jelentős jogkörük lesz. Ezzel kapcsolatban vélhetően kezdeményezni kell majd néhány törvény módosítását is. A részleg a piszkos pénzek mosásának megakadályozásában, a nagyobb összegű tartozások behajtásában vesz majd részt. Az előzetes feltételek szerint jövő év végén kezdheti meg működését. EVA LAUKOVÁ, Pravda (rövidítve) A szavatartásról, az érzékenységről meg a félelmekről Három napig vártam az írással, hogy lecsillapodjak, jól megrágjam a dolgokat. Mert az első pillanatban kinyílt a bicska a zsebemben, amikor Horn Gyula az Országgyűlésben szavatartó embernek nevezte Vladimír Mečiart. Még mindig nagyok az aggályaim. Nem akarom, és a felvidéki magyarok közül senki sem akarhatja, hogy úgy tűnjék, mintha sajtó hadjáratot indítanék a magyar miniszterelnök ellen. Különösen most, amikor ez a szlovák kormányzat az iskoláinkon keresztül puszta létünk, fennmaradásunk ellen indított támadást, és nyelvünk, kultúránk, identitásunk megőrzéséhez még sosem volt akkora szükségünk az anyaország erkölcsi - és sajnos, olyan a helyzet, hogy röstellkedve bár, de ki kell mondani: anyagi támogatására is, mint most. Tisztelem Horn Gyulát. Azért, amit még a kommunista Magyarország külügyminisztereként tett, amikor megnyitotta a határokat. Nem kevésbé nagy tettnek tartom: akkortájt ő mondta azt ki először, hogy Magyarország távlatilag esetleg a NATO tagjává válhatna, s akkor ezért a mindenki szemében nagyon eretnek gondolatért rengeteget támadták. Előrelátó, tapasztalt politikus ő, minden megnyilvánulása megfontoltságottükröz. Ő igazán tudhatja, hogy amit a szlovák kormányfőről mondott, az nem igaz. Egy szavatartó ember egy alapszerződés megkötése után nem írogat azonnal jegyzéket arról, hogy amire az áldását adta, abban nem az van, azt ő nem úgy értelmezi, mint ahogyan aláírta. De mi, itteni magyarok és a demokratikus szlovák erők még Hornnál is jobban tudjuk, mert még rosszabbak a tapasztalataink Mečiar szavahihetőségével. Mindaz, ami most ellenünk folyik, ellentétes egy sor nemzetközi dokumentum, nem kevésbé a már említett magyar-szlovák alapszerződés betűjével és szellemével. Nem érv az, hogy a nyelvtörvény mögött a Matica áll, az alternatív oktatás erőltetése mögött pedig az SZNP és Slavkovská. Mečiar csak másokkal végezteti el a piszkos munkát, melyért igazából ő a felelős. E „szavatartó" ember ambícióinak következtében rendültek meg Szlovákiában a csak pár éve megteremtett és még nagyon ingatag demokrácia pillérei, az államfői, a bírói intézmény, s a parlamenti demokráciánk is vásári (tragi)komédiává süllyedt. Éppen ezért hiába próbáltam megérteni, megmagyarázni magamnak Horn szavait. Latolgattam, hátha valami finiszes húzás van mögötte, hátha csak nekünk akart jót légkörjavító szándékkal. Hátha csak bennem, az elfogult felvidéki magyarban gyülemlett fel annyi keserűség, hogy elvesztettem érzékem a taktikai vagy akár stratégiai szempontok iránt. Mégis az az érzésem, hogy Horn nem rajtunk segített, hanem Mečiar alá adott lovat, s az ostora még nagyobbakat fog csípni - rajtunk, felvidékieken. Mint az alapszerződés aláírásának heteiben, amikor a szlovák kormányfő egy rövid, átmeneti időre szalonképessé vált Nyugat-Európában, addig, amíg ismét ki nem mutatta a foga fehérét. Politikai baklövésnek és erkölcstelennek tartanám azt is, ha valaki Pinochetet, Funart, Zsirinovszkijt, Slotát, Le Pent vagy Karadzsicsot akarná gentlemanné ütni. A keddi magyar lapok nem reagáltak érdemben Horn szavaira, a magyar sajtó a kormánykoalíció válságával volt elfoglalva, a szlovák lapokat az államfő fiának elrablása foglalkoztatta, bennünket pedig a tanévnyitóval kapcsolatos események kötöttek le. Egyedül a Népszabadságnak nyilatkozta - érthetően nagyon visszafogottan - Eörsi Mátyás, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke, hogy kívánatosnak tartaná a magyar-szlovák viszony javulását, ám csak a jövő adja meg a választ arra, mennyire megalapozottak Horn mostani optimista kijelentései Mečiar szavahihetőségéről. S hogy a szándékos elferdítés vagy félremagyarázás vádját elkerüljem, annak, aki nem hallotta a tévében, idézem az MTI hétfőn, 17.45-kor kiadott tudósítását: „Horn Gyula ezután leszögezte: hazánk kapcsolatai jól alakulnak Szlovákiával, és személyes tapasztalatai szerint Vladimír Mečiar, északi szomszédunk miniszterelnöke, szavatartó ember. (Ezt a közlést az ellenzék felzúdulással fogadta.) A kormányfő szavait azzal igazolta, hogy Vladimír Mečiar közreműködésének köszönhetően a Szigetköz ismét annyi vizet kap, amely elég a térség feltámadásához." Ugyanakkor jelentette be Horn Gyula, hogy a két ország Bős ügyében szakértői tárgyalásokat kezd, s ezek eredményeként talán nem lesz szükség a Hágai Bíróságra. Ami az egész bősi hercehurcát illeti: Mečiar nem azért hajlik a megegyezésre, mert gentleman, hanem azért, mert ez az érdeke. És valljuk be nyíltan: akár tetszik, akár nem, Bőst tényként kell elfogadnunk. Hága bármilyen verdiktet hozhatna, Bőst a szlovákok nem bontanák le, a magyarok pedig nem építenék fel Nagymarost. Ezért el tudom képzelni a megegyezést, azt, hogy hagyják a fenébe a sok pénzbe kerülő hágai pereskedést. De ez nem politikai siker, hanem gazdasági ésszerűség. Szerettem volna, ha Horn csak Bős, pontosabban Szigetköz miatt nevezte volna szavatartónak szlovák partnerét, de nem így volt. Talán nem gondolt arra a magyar kormányfő, hogy ezzel sok felvidéki magyar igazságérzetét sérti? Dicsérni, piedesztálra emelni annak a kormánynak a vezetőjét, amely ellen - és ezt túlzás nélkül mondhatjuk - élethalálharcunkat vívjuk, annyi, mint ezt a küzdelmet lebecsülni, s úgy érzem, pofon volt ez annak a sok tízezer felvidéki magyar szülőnek és diáknak, akik a polgári engedetlenség eszközeivel mutattak a tanévkezdés első napjaiban példát összetartásból, szolidaritásból. Akkor, amikor Mečiar pártjának egyik parlamenti képviselője a rádióban úgy nyilatkozott, ők az alternatív oktatásról nem mondanak le, „megtanítanak" bennünket szlovákul erővel is, s ha ez nem tetszik, alakítsunk magunknak magyar magániskolákat, de ehhez az államtól (amelynek egyébként adót fizetünk) nem kapunk pénzt. Talán csak véletlenül fogalmazott helytelenül és rosszul időzítve a magyar miniszterelnök? Vagy annak van igaza, aki szerint Horn kormányának i§, meg Mečiar kabinetjének is súlyos belpolitikai gondjai vannak, s ezért szükségük van egymásra, egy közös külpolitikai sikerrel akarják kompenzálni otthoni bajaikat? Félreértés ne essék, csak üdvözölheti az ember, ha Horn javítani akarja a magyar és a szlovák állam viszonyát. Viszont ismét ugyanazok a félelmek munkálnak bennem, mint az alapszerződés aláírásakor: nehogy ezt a fejünk fölött tegye. Mert valljuk be, a kisebbségi létet élő emberben könnyen kialakul valamiféle üldözési mánia, amit egy anyaországbeli igazából meg sem érthet. Furcsa félelmeinket sem. És valljuk be: ki ne gondolt volna az utóbbi hetekben-hónapokban arra, mekkora katasztrófa lenne, ha mi, határon túliak örökös sirámainkkal egyre terhesebbé válnánk a politikai és gazdasági gondokkal is küszködő anyaország számára? MALINAK ISTVÁN Szombat: Háromórás publicisztikai magazinunk a Hétről hétre az aktuális politikai történéseken kívül foglalkozik a tanévkezdéssel, a romániai oktatási törvénnyel, a Fábry-díj idei odaítélésének feltételeivel, a külföldi gépkocsik behozatalára vonatkozó új szabályokkal. A szerkesztő Somogyi Alfréd. A déli hírek után Slágermúzeum. 12 óra 50 perckor jelentkezik a Családi fészek. A műsor témái: kaliforniai családok európai szemmel; nyári táborok sérült gyermekeknek; pillanatkép a szellemi fogyatékos nők őrsújfalusi intézetéről; családterápia -.segít a pszichológus, dr. Bordás Sándor. Placido Domingo operafelvételeiből válogatunk 13 óra 40 perctől. Berstein: West Side Story c. musicaljéből csendülnek fel részletek 14 óra 10 perckor. Utána a közelmúltban elhangzott műsorokban tallózunk. Zenei körséta c. műsorunk 15 órakor kezdődik. Benne: beszélgetés Sebestyén János orgonaművésszel. A Tudomány és technika fél négykor kezdődő adásának három érdekes témája van: a kettős honfoglalás, a Grassalkovich kastély felújítása és egy nem mindennapi élménybeszámoló. 16 órakor hírek, majd Köszöntő és hírösszefoglaló műsorzárásig. Vasárnap: Adáskezdő híreink után a katolikus félóra jelentkezik negyed tízkor. Ősz István mátyóci görögkatolikus lelkipásztor elmélkedése után beszámolunk a magyar hitoktatási központ munkájáról és szó lesz templomépítési gondokról is. A 10 órakor kezdődő Kamaszrádióban egykori gyerekriportereink idézik fel középiskolai tanulmányaik megkezdésének nehézségeit. Nyelvművelő ötpercünkben Lanstyák István: Tájszavaink és a köznyelv c. írását olvassuk fel. A déli hírek előtt Nótacsokor, majd ifjúsági műsorunk a Randevú jelentkezik 12 óra 10-kor. Csenger Ferenc ajánlata: alternatív tüntetés az alternatív katonai szolgálatért; bemutatkozik a Hidden Hele együttes, a Diákhálózat őszi tervei. Az Irodalmi mozaikban 15 órától beszélgetés hangzik el Koncsol Lászlóval, megemlékezünk Frantz Werfel-rőI és Faludy György mondja el versét legújabb kötetéből. A hetényi azsúrozást és toledo hímzést mutatja be a Hazai tájakon fél négykor. 16 óra 5-kor Köszöntő. 17.45-kor hírösszefoglaló. (Bodri) KEREKASZTAL A NYELVTÖRVÉNYRŐL Mivel szemben véd a nyelvtörvény? A Helsinki Polgári Szövetség kedden kerekasztal-beszélgetést szervezett, melynek témája az államnyelv védelméről szóló törvény volt. František Broček, a HPSZ szlovákiai tagozatának elnöke a beszélgetést felvezető felszólalásában hangsúlyozta, a nyelvtörvény bevezetése feszültséget kelthet a társadalomban, ezért fontos a nyilvános, pozitív párbeszéd. Erre a párbeszédre a meghívott vendégek, Ján Dorul'a nyelvész, a Szlovák Tudományos Akadémia szlavisztikai munkacsoportjának vezetője és Daniela Števčeková, a kulturális minisztérium államnyelvi és nemzeti írásbeliségi főosztályának munkatársa (akik részt vettek a törvénytervezet kidolgozásában), illetve vitapartnereik, Peter Zajac iroda lomtudós és Lanstyák István, a Komenský Egyetem Hungarisztikai Tanszékének munkatársa között került sor. Dorul'a a törvényt egyszerűen azzal indokolta, hogy szükség van rá. A társadalomban kialakult helyzet kívánja így, hogy szebben jobban tudjuk kifejezni, leírni gondolatainkat, majd meglehetősen hosszú fejtegetésbe kezdett a beszélt nyelv tisztátlanságáről, különös figyelmet szentelve a politikusok beszédeinek. Végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy egy szlovák politikus bár vétsen rengeteg nyelvi hibát, esetleg beszéljen tájszólásban, mivel a szlovák nemzethez tartozik, nyelve is a szlovák irodalmi nyelv része. Daniela Števčeková hangsúlyozta, a nyelvtörvény nem érinti a kisebbségek és az egyházi szertartások nyelvét. Peter Zajac magát a nyelvtörvény szükségességét kérdőjelezte meg. Ha valaminek a védelmére törvényt fogadnak el, feltételezhetően veszély fenyegeti azt ä valamit, esetünkben egy másik nyelv veszélyezteti a szlovák nyelvet. Szerinte arra kéne választ adni, melyik is volna ez a nyelv, esetleg nyelvek. Zajac azt a kérdést is felvetette, vajon minek alapján ellenőrzik majd a törvény megtartását, a szlovák nyelv nagyszótárát ugyanis még a hatvanas években adták ki, mára meglehetősen elavult, egy később kiadott kisszótár pedig mára nevében is jelzi, hogy nem ölelheti fel az egész szókincset. Tehát ha valaki olyan szavakat használ, amelyek az említett két szótárban nem találhatók meg, már törvényt sértett. Emellett felvetett néhány gyakorlati példát, melyek nemzetközi tudományos konferenciákon, a Szlovákiában kirendeltséget nyitó külföldi cégek esetében jelentkezhetnek. „Egy adott területen azon a nyelven kell intézni a hivatalos ügyeket, amilyen nyelvű lakosság ott él" - idézte Peter Zajac Andrej Hlinka gondolatát. Lanstyák István szintén azt a kérdést tette fel, vajon mi fenyegeti a szlovák nyelvet, hiszen az teljes prioritást élvez, s ha valami igazán védelemre szorul, az a kisebbségek nyelve. A szlovákiai magyarság nyelvhasználatára nagy hatással van a szlovák nyelv, az itteni magyarok sokban különböző nyelvet beszélnek, mint az anyaországban, a sok magyartalanság, szlovakizmus hallatára rí a nyelvész füle. Emellett a törvényben a szlovák nyelv ismeretéről, illetve nem ismeretéről esik szó, a nyelvtudás mértékéről, ami személyes adottságokon múlik, viszont nem. A nyelvtörvény bevezetése az első lépés a nyelvi asszimiláció útján. Ha a magyarok hivatalos ügyeiket szlovákul intézik a községi hivatalban, és a szavak magyar megfelelőit nem ismerik, az az érzés alakul ki bennük, hogy nyelvük alacsonyabbrendű, mellyel otthon még megértetik magukat, de a hivatalban már nem, fejtette ki Lanstyák István. A kerekasztal-beszélgetésen „közönségként" résztvevő Miroslav Kusý professzor arra figyelmeztetett: nem lehet anélkül privilegizált helyzetbe juttatni egy nyelvet, hogy más nyelv(ek) ne kerülne(ének) hátrányos helyzetbe, így az államnyelv védelmével párhuzamosan a kisebbségek nyelvének védelméről is törvényt kellene elfogadni. A közönség soraiból többen feltették a kérdést: beszélhet-e magyar betegével a magyar orvos magyarul, kell-e egy takarítónőnek kifogástalanul bírnia az irodalmi szlovák nyelvet, és ki bírálja majd el nyelvtudása mértékét, mi lesz a cseh nyelven szinkronizált filmekkel, cseh nyelven kiadott, Szlovákiában is forgalmazott nyugati divat-, sport- és egyéb magazinokkal, hiszen a forgalmazónak nem éri meg ilyen kicsi felvevőpiac miatt a szlovák fordítás költségeit állni, ha a csehet egyébként is mindenki megérti. Ezekre a kérdésekre sem Ján Dorul'a, sem Števčeková asszony nem tudott választ adni. A keddi kerekasztal-beszélgetésnek sok gyakorlati haszna aligha lesz, hacsak nem annyi, hogy a jelen levő magyar parlamenti képviselők (Bauer Edit, Csáky Pál) megsejthették, mi vár rájuk a törvény parlamenti megvitatásakor. Nagy illúziókat nem táplálhatunk, hiszen ha egy tudományos szintű, kulturáltnak nevezhető vita során professzorokat nem lehetett meggyőzni nyilvánvaló ellentmondásokról, egy-egy javaslat alkotmánysértő voltáról, egyegy kormánypárti képviselőnél ugyanezt még nehezebb lesz elérni. A parlamenti szavazógép jól működik, csak arra kell koncentrálnia, hogy „igen-kor" eltalálja az igen, „nem-kor" a nem gombot, miközben csendben, fejben privatizál, talán éppen a nyelvtörvény elfogadásának fejében. HOLOP ZSOLT