Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-29 / 225. szám, péntek

1995. szeptember 29. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó I 2199 J Lusztráció 2000-ig A lusztrációs törvény érvényessége Csehországban nem jár le a jövő év végén, hanem az ottani parlament döntése értelmében 2000-ig hatályban marad. A cseh honatyák ugyancsak meg hosszabbították az ún. kis lusztrációs törvény érvényességét, amely a rendőrségi és a fegyházi szolgálatra vonatkozik. A törvény érvényességének meghosszabbítására 99 koalíciós képviselő mondott igent, a Baloldali Blokk 28 tagja ellene szavazott, 12 ellenzéki politikus pedig tartózkodott a szavazástól. A képviselők elvetették a Cseh Szociáldemokrata Párt azon javaslatát, hogy a tör­vény érvényességét csupán 1997-ig hosszabbítsák meg. Az elfoga­dottjogszabály a köztársasági elnök aláírására vár. Václav Havelnak 15 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy eldöntse, aláírja-e a törvényt, amelyről előzőleg már többször azt nyilatkozta, hogy nem tökéletes. A cseh szociáldemokraták fel akarják hívni a köztársasági elnök figyelmét, hogy fontolja meg, aláírja-e a jogszabályt. Állításuk szerint ugyanis az Európa Tanács emberjogi bizottságának tagjai az utóbbi napokban élesen bírálták a cseh lusztrációs törvényt. Állítólag cseh hivatalos körök ígéretet tettek az Európa Tanácsnak, hogy a lusztrá­ciós törvény érvényességét megszüntetik. Rudé Právo, (ada, nig) Az osztrák taxisok félnek a konkurenciától Az osztrák közlekedési miniszter augusztus 24-én kelt, szlovák kollé­gájának címzett levele alapján minden egyes, a szlovák-osztrák határon áthaladó szlovák taxinak 1140 schillinget kell fizetnie. Meglepő a dolog­ban, hogy az osztrák taxisok viszont Szlovákiába illeték nélkül utazhat­nak. A pozsonyi taxisok meg vannak győződve róla, hogy a lépésre az osztrák kollégák konkurenciától való félelme késztette a kormányzatot. A pozsonyi taxisok véleménye szerint az illeték kiszabására vonatkozó jogszabály csupán a teherautókra vonatkozik. Az illeték bevezetésével már a szünidő alatt próbálkoztak az osztrákok, ma már szigorúbban hajtják be a határon, bár még nem egységesen. Van, amikor az illetéket szigorúan követeleik, s ha a taxis nem hajlandó megfizetni, a határról visszaküldik, vannak azonban vámosok, akik toleránsabbak, és been­gedik az országba a taxit. Van olyan tapasztalat is, hogy akit illeték nél­kül mégis átengednek, az átkelőhely után szigorú rendőrségi el­lenőrzésre számíthat, amely során valamilyen hibát mindig találnak, s a bírság 2500 schillinget is kitehet. Aki nem tud helyben fizetni, attól elve­szik a személyi értéktárgyait, s csak azután szolgáltatják vissza, ha megfizette a bírságot. A feszült kérdés megoldásáról október 23-án és 24-én tárgyalnak a két ország illetékesei. Ivan Rajecký, Práca A fülöp-szigeteki csodadoktor válaszol az orvosoknak Alex Orbit, fülöp-szigeteki csodadoktor kelet-szlovákiai látogatását nagy érdeklődés övezte az újságírók részéről. A híres természetgyógyász mosolyogva fogadta a látogatásával kapcsolatos elutasító állásfoglalá­sokat mind az egészségügyi minisztérium, mind pedig az itteni orvostár­sadalom részéről. Nem érti, mit jelent, hogy az ő gyógyítása ebben az or­szágban nincs hivatalosan elismerve. A képességeiről úgy vélekedett, hogy azok „istentől kapott adottságok, amelyekkel az embereknek segíthet, s ezt szívesen felajánlja Szlovákiában is". Gyógyításának eredményessé­géről nem volt hajlandó nyilatkozni, viszont megjegyezte, hogy isten se­gítségével mindent gyógyít. Elmagyarázta azt is, hogy a hozzá hasonló gyógyítók miért származnak a Fülöp-szigetekről. Véleménye szerint a fi­lippinók ezt az adottságukat az istentől kapják, ahogyan a japánok a tö­kéletes műszaki dolgok kialakítására való képességüket. Megerősítette, hogy hajlandó bemutatni egy általa végzett műtéti beavatkozást orvosok előtt is. (Az orvosok érdeklődését nem erősítették meg a szervezők). Ar­ra a kérdésre, vajon saját betegségét hajlandó lenne-e orvosokkal kezel­tetni, igennel válaszolt. Amint mondta, elismeri az orvostudományt, an­nak ellenére, hogy másképp gyógyít, mint ő. Ján Immer, Pravda A koalíció egy éve a felmérések szerint inkább negatív A Szlovák Rádió közvéleménykutató intézetének felmérése sze­rint, amelyben 1 272 válaszadó véleményét értékelték a jelenlegi koalíciós kormány tevékenységét 5,3 százalék nagyon pozitívan, 27,1 százalék pozitívan, 30,7 százalék inkább negatívan, 18,4 szá­zalék pedig nagyon negatívan értékeli. A megkérdezettek 18,4 szá­zaléka „nem tudom"-mal válaszolt. A köztársasági elnök által a szeptemberi parlamenti ülésen el­mondott értékelő jelentést a megkérdezettek 44,7 százaléka ismer­te, közülük 15,8 százalék teljes mértékben egyetértett az államfő helyzetértékelésével, 36,3 százalék általában helyesnek tartja, 15,9 százalék inkább helytelennek, 12,4 százalék pedig egyáltalán nem ért vele egyet. Národná obroda, (giv) Rövidítve Í FRICSKA Siránkozó magyarázkodás A vagyonjegykönyvek tu­lajdonosai reális vagyont, a szakszervezetek a közleke­dési többletkiadások kom­penzálását, az ifjúsági szer­vezetek a sikkasztások és az erőszak korlátozását, a humanista szervezetek a fajgyűlölet és az intoleran­cia megfékezését követe­lik, az egész ország pedig azzal a napi folytatásban megjelenő krimivel foglal­kozik, amelynek csupán egyik fordulópontja volt a köztársasági elnök fiának elrablása, erőszakos elhur­colása. A kormánypárti na­pilap olykor akár hét-nyolc írásában is foglalkozik a köztársasági elnök lejáratá­sával, de a pálmát aligha­nem annak a járási hiva­talfőnöknek az írása viszi el, aki a lap hasábjain azért mosakodik, magyarázko­dik, mert szóba állt az el­nökkel. Elsírja azt, hogy so­kan tévesen fogták fel ezt a találkozást „főként a többi járási hivatalfőnök vonat­kozásában" (akik mondjuk szabadságot vettek ki, szol­gálati útra mentek, amikor tudomást szereztek arról, hogy Michal Kováč látoga­tást tesz a járásukban). Ho­lott ő, járási hivatalfő, csak azért volt hajlandó fogadni a Szlovák Köztársaság el­nökét, mert egykori képvi­selőtársaként személyesen akarta „szemére vetni ál­lásfoglalásait". Levelét pe­dig azzal fejezi be, hogy egyetért a kormány állás­pontjával. Ez a levél alighanem nemcsak a sajtótörténetbe fog bekerülni. Ilyen levelek ugyanis még a szomorúan hírhedt ötvenes években, vagy a „baráti segítségnyúj­tást" követő hónapokban sem jelentek meg az akkor hatalmon lévő párt sajtójá­ban. Akkoriban még senki sem tartotta szükségesnek mentegetni magát azért, mert valamikor, valahol szóba állt Ludvík Svobodá­val vagy Alexander Dubček­kel. Senkit sem kényszerí­tettek arra, ha ezt megtet­te, hogy bocsánatot kérjen a pozsonyi Pravdában vagy a prágai Rudé právóban. Szlovákiában ez már csak így van, hajtogatják ilyenkor a nemzetieskedő politikusok, parlamenti képviselők. Alighanem tud­niuk kellene, hogy mit be­szélnek! FEKETE MARIAN VÁLASZ OLVASÓINKNAK Rendezendő tartozás N. K.: Több mint egy évig vezetnek a munkaügyi hivatalban munkanélküliként, majd töröltek ebből a nyilvántartásból. Eddig még nem fizettem a betegbiztosítást, de most már sze­retném ezt rendezni. Ezzel kapcsolatban kérdezném meg: visszamenőlegesen is meg kell fizetnem a havi 336 koronát vagy elég lenne az, ha mondjuk október elsejétől fizetném? Ennek az elmaradt összegnek megfizetése ugyanis óriási ér­vágás lenne számomra. Jelenleg csak a férjem keres, és a fi­am is munkanélküli - most éppen a katonaidejét tölti. Az egészségügyi biztosítási díj megfizetésével kapcsolatban a lakóhelye szerint illetékes nem­zeti biztosítót kell felkeresnie. Betegségi biztosítást (azaz olyan biztosítást, amely a beteg­sége idejére táppénzt szavatol na önnek) fizetnie nem kell, de egészségügyi biztosítást, vagyis az orvosi ellátásra vonatkozó biztosítást alighanem attól a naptól kell majd utólag is kifizet­nie, hogy önt a munkanélküliek nyilvántartásából a munkaügyi hivatal törölte (a munkanélküli­ek nyilvántartásában szereplő személyekre az állam fizeti az egészségügyi biztosítás díját). Gyakorlati tapasztalatokból kiindulva vélhetjük azt, hogy az említett biztosítóval nyilván meg tud majd állapodni valamiféle részletfizetési kedvezmények­ben (mondjuk abban, hogy nem számítanak fel önnek szankció­kat, késedelmi kamatokat, nem követelik meg azt, hogy az elma­radását, tartozását egy összeg­ben és azonnal fizesse meg, esetleg lehetővé teszik azt, hogy a tartozását egy mindkettejük számára elfogadható határidőn belül rendezze stb.). Azzal vi­szont nem számolhat, hogy a biztosító elengedné a tartozá­sát, egyetértene azzal, hogy ön csak október elsejétől fizesse a havi biztosítási díjat. dr. G. D. KOMMENTÁR Váltásra van szükség Ha hihetünk a legfrissebb népszerűségi mutatóknak, az Együttélés háza táján bajok vannak. Amíg a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galommal szembeni bizalom 5,6 százalékra emelkedett, a Magyar Pol­gári Párt pedig megőrizte viszonylag stabil 2,2 százalékát, Duray Mik­lós pártjának támogatottsága 3 százalékra esett vissza. A szlovákiai magyarok szemmel láthatóan elégedetlenek az Együttélés politikájá­val. Vajon miért? Mivel a lényeges kérdéseket illetően azonos a magyar pártok állás­pontja, kézenfekvőnek tűnik a magyarázat, hogy a népszerűségi muta­tók az egyes pártok politizálási stílusának megítélésével hozhatók összefüggésbe. Az MKDM politikai stílusával jóval többen rokonszen­veznek, mint az Együttélés megnyilvánulásaival. A stílusbeli különb­ség legmarkánsabban a két pártelnök magatartásában mutatkozik meg. Bugár Béla visszafogottabb, kompromisszumokra törekvő magatartása hét százalékkal népszerűbb, mint Duray Miklós „keményvonalas" po­litikája. Az Együttélés egyik élpolilikusa azzal magyarázza mozgal­muk népszerűségének csökkenését, hogy az MKDM a könnyedebb (értsd könnyebben emészthető), az Együttélés viszont a mélyrehatóbb politikát részesíti előnyben. Mindebből az következne, hogy a szlová­kiai magyar választók többsége felszínes benyomások alapján hozza meg döntéseit, ezért a minőségi politizálást nem tudja honorálni. Ez alibista szemlélet. A pártpreferenciával kapcsolatos változás nézetem szerint abban rej­lik, hogy Bugár Béla továbbra is következetes és kiszámítható maga­tartást tanúsít, míg Duray Miklós észjárásán egyre kevesebben igazod­nak ki. A szlovákiai magyarság körében annak idején visszatetszést váltott ki a hír, hogy saját szakállára ellátogatott a miniszterelnökhöz. A botrány akkor robbant, amikor Mečiar - nyilván nem meggondolat­lanságból - a magyar politikusok előtt említést tett a találkozóról. Ahogy azt mondani szokás, Duray nyakig ült a pácban. Nem volt könnyű eloszlatnia a gyanúi, hogy koalíciós partnereit kijátszva egyez­séget ajánlott fel a kormány elnökének. Az elkövetkező hónapok a bi­zalomvisszaszerzés jegyében teltek. Aztán elérkezett szeptember, és az Együttélés elnöke ismét félrelépett. Ezúttal azonban nem Mečiarral, hanem Horn Gyulával. Pártelnöki minőségében közérdekű ügyben ma­gánlevélben fejezte ki köszönetéi a magyar miniszterelnöknek és az alkalmat kihasználva találkozóra invitálta. A koalíciós partnerek, a ma­gyarországi ellenzékhez hasonlóan nem akartak hinni a fülüknek, ami­kor Horn Gyula a magyar parlamentben éppen Duray Miklós köszönő szavaival húzta ki a széket a kisebbségpolitikáját bíráló MDF-es vezér­szónok alól. Az Együttélés elnöke haragszik Horn Gyulára, mert a politikai csa­tározás hevében visszaélt bizalmasnak szánt köszönetével. A harag érthető, hiszen Duray kellemetlen helyzetbe került nemcsak saját párt­ja és két koalíciós partnere, hanem a magyarországi „baráti pártok" előtt is. Ismét magyarázkodnia kell, miként értelmezi a párton belüli demokráciát, a következetes politizálást és a koalíciós szerződés egyes kitételeit. Mindezt elkerülhette volna, ha megszívleli az aranyszabályt: soha ne szolgáltasd ki magad tegnapi ellenfeleidnek. Összegzésként elmondható: az Együttélés elnökének viselkedésében nem állt be változás. Nem hagyott fel a konspiratív politika alkalmazásá­val, ami átláthatatlanná teszi döntéseit. Ennek törvényszerűen meg kel­lett mutatkoznia a személyével, és a pártjával szembeni bizalom csökke­nésében. Duray Miklósnak be kellene ismernie: magatartása helytelen, kurzusváltásra lenne szükség. HORVÁTH GABRIELLA Bohunice tovább működik Uj Szó-tudósítás A jaslovské bohunicei atom­erőmű nem fantasztikus, de elfogadható színvonalon van és ez további intézkedésekkel emelhető - mondta tegnapi saj­tóértekezletén Tibor Mikuš, a cég igazgatója. Reagált arra az amerikai véleményre is, amely szerint a régebbi típusú V-l-es a világ tíz legveszélyesebb atom­erőműve közé tartozik. Szerin­te az értékelés során az 1993­as év eleji adatokat vették figye­lembe, de az időközben bekö­vetkezett változásoknak kö­szönhetően már nemzetközi szempontból is elfogadható színvonalat ér el. A javítások to­vább folynak, az ún. nagy re­konstrukció keretében a V-l-es­be 184 intézkedés révén kéte­zerig 5,5 milliárd koronát ruház­nak be. Megkezdték a moder­nebb V-2-es rekonstrukciójának előkészítését is, idén erre 131, 2000-ben viszont már 627 mil­lió koronát szánnak. A moderni­záció célja, hogy biztosítsák a hazai áramtermelés több mint felét előállító négy blokk folya­matos működését - amennyi­ben más döntés nem születik, legalább a tervezett élettartam lejártáig. -tl­SZÁLKA ÉS GERENDA Nem volt olyan rég, amikor még köz­- vetlenül 1989 koratelén a rendszervál­toztatás világnyi nekifeszüléseiben több­kevesebb történelmi és politológiai meg­alapozással, doktrínák születtek a szlo­vákiai magyar nemzeti kisebbség he­lyéről a szövetségi államban. Utána az első körben a Független Ma­gyar Kezdeményezés kormányzati szö­vetségesre talált a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom liberálisaiban. Második körben a magyar egyetem meg a nyelvtörvény ürügyén nekik estek a fia­talabb szlovákiai magyar mozgalmak, aminek folytatásához később jó ürügyet szolgáltatott az FMK kormányzatban vál­lalt, egy-két, a magyar érdekek felől néz­ve dicstelen kompromisszumával. Tehát minden azzal kezdődött, hogy ijedtükben visszaütöttek, míg aztán a magyar ki­sebbségi kocsma békéjét, a bokszolóból .jlfelé avanzsált kidobófiú és szekun­dánsainak fenyegetéseit látva, állították helyre a legutóbbi választások előtt. Abban az időszakaszban a magyar po­litikai képviseletek első és egyben utolsó nagy szellemi erőpróbája a ketté hasadó szövetségi állam, vagyis az önálló Cseh Erkölcsi legitimáció Köztársaság és Szlovák Köztársaság sor­sával kapcsolatos politikai állásfoglalá­sok kimunkálása volt. Azóta végeredmé­nyében minden szlovákiai magyar politi­kai lépés az önálló Szlovákia alkotmá­nyának, jogállamiságának és parlamen­tarizmusának a függvénye. Egy sokat tapasztalt publicista akko­riban mindegyre azzal érvelt (nem a saj­tóban), mennyire veszélyes lehet a szlo­vákiai magyarokra nézve, bármely plat­formra is helyezkednek a mozgalmaink. Legjobb lenne nem állást foglalni az önállósodás kérdésében, csakhát azt nem lehetett. Választási lehetőségeik ­szerintem - azért voltak. Eldönthették, hogy az önálló Szlovákiában először ha­talomra kerülők az önállóság ellenzésé­ért vagy az önállóság támogatásáért, kvázi Csehszlovákia szétveréséért ver­jék-e el rajtuk a parlamenti partvissal a port. így lett egy politikai dilemmából ­a Szlovákia önállósodásáért folytatott harcba a nyílt magyarellenességet is be­emelő pártok révén - erkölcsi dilemma. És maradt meg annak mai napig. Ennek utána láthatjuk, mennyire nem tekintik, illetve politikai érdekeik után fut­va sem tekinthetik partnernek, még az ellenzéki pártok sem, a parlamenti ma­gyar koalíció tagjait. A szlovák társada­lom egészét átható, s nagyjából harminc százalékát alaposan át is fűtő, naciona­lizmus meghatározta gondolkodásmó­dot saját választóik esetében sem tudják számításon kívül hagyni. Márpedig az in­gadozók jelentős része talán éppen a nyílt magyarellenességgel szimpatizálva szavazott másodszor is úgy, ahogyan már ennek előtte kétszer. Meggyőződésem, hogy a magyar koal'r­ció tagjainak - az Együttélésnek, az MKDM-nek és az MPP-nek - nincs más politikai terepe, mint amit a sajnos közü­lünk már eltávozott publicista véleménye alapján állítok: a magyar érdekű politizá­lás az önálló Szlovákiában csak erkölcsi alapon lehet hosszú távon eredményes. Mit jelent ez a magyar nemzetiségű választók felől közelítve? Mindenek­előtt a realitásokra alapozó követke­zetes kiállást. Mindannyiunknak tud­nunk kell, hogy az irredentizmus vádját nem ma és nem a mi cselekedeteinket látva találták ki a valamikori kisantant tagjai. Mostanság a jogainkat védel­mező és követelő magyar frakció képvi­selőit illetik ilyen kemény vádakkal. Fogják is, mert ez a politikai érdekük. A parlamentben elhangzó magyar állás­foglalások elmaradása, a nemzetközi fórumokról való visszavonulás - véle­ményem szerint - nem szüntetné meg a szlovák szélsőséges politikusok vá­daskodásait, s a magyarellenes intéz­kedésekhez vérszemet kapnának. Ép­pen ezért legyen a szlovákiai magyarok politizálásának alapja az erkölcs, ami ugyan nem feltétlenül része a politikai párbajkódexnek, de mindenesetre meg­óvja politikusainkat az elvtelen pozíció­harcoktól, a mindenkori politikai hata­lomra való áhítozástól és a szövetsé­gek elárulásától, vélt vagy valós érde­kek nevében. Az utóbbiak létezéséről a józan politikai partnereket meg lehet, sőt kötelező meggyőzni. Magántárgya­lások, a magántalálkozók, a magánle­velezések és a titkosított magánpaktu­mok helyett. Ezzel elkerülhetők azok a kínos jelenetek is, amikor itt vagy ott ezekre hivatkozva, az angol etikettben és klubokban járatlan szlovák és ma­gyar kormánypolitikusok ezekkel érvel­nek, láthatóan saját érdekükben. Ráa­dásként hozzáteszik, hogy állítólag a mi érdekünkben járnak még ma is a politi­kai dácsákra magánemberként vod­kázni. Az erkölcsi motiváltságú koalíciós politi­zálás a magyar választók előtt mégis­csak ellehetetleníti - a kommunista ha­talommal négy évtizeden át kisebbségi érdekekért folytatott kollaborálás lélek­pusztító illúziővesztéséből még mindig nem tanuló - a nacionalista kormányko­alícióhoz mostanság utcalányként tör­leszkedő baloldali csoport tagjait is. Ha­csak nem csapolják majd ők is ingyen Konárik úr adózatlan Sörét. DUSZA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents