Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-28 / 224. szám, csütörtök

1995. szeptember 28. MINDENNAPI BUNUGYEINK Ú

J SZÓ [2191] A rettegés villamosa N. Miriam 17 éves tanulo csakúgy, mint minden nap, hazafelé tartott az iskolából. A Déli pályudvar aluljárójánál szállt fel a villamosra, a kellemes, nyári időnek köszönhetően lenge pólóban volt, amely nem takarta aranyláncát, s rajta a Dávid-csillagot mintázó medaliont sem, hiszen 1995-ben Magyarországon már nem kell szégyellni azt, hogy ki miben hisz. Tévedett. A medált meglátta három töpörödött szkinder-tojás, s azonnal körbevették a megszeppent lányt. MAI BALLADA Válogatott sértésekkel bombázták, böködték, emlegették a koncentrációs táborokat, szappant, lámpaernyőt, elénekelték neki az Erikát - ami más környezetben tulajdonképpen nem más, mint egy kedves német népdal -, majd' a könnyeit potyogtaíó lányt otthagyva leszálltak a következő megállónál. Az utasok mélyen újságjaikba temetkeztek, elfordították fejüket, minek szólni, csak éretlen suhancok, majd kinövik. Miriam nem mert szólni senkinek az esetről, sőt azt hitte, ilyen csak egyszer fordulhat elő valakivel, így másnap a megszokott időben, a megszokott útvonalon ment haza, de azért kicsit óvatosabb volt, a medált elrejtette a blúza mögé. Azonban ez sem segített, mert a megállónál másnap is megjelent a három mini bőrfejű, kiegészítve két régebbi kiadásúval, akik valami vezérfélék lehettek a csapatban. Mivel arcmemóriájuk nem hagyta őket cserben, rögtön kiszúrták a minden ízében remegő kislányt, körbevették, gusztustála'n mondókákat üvöltöttek a fülébe, amikben a zsidó szuka megszólítás volt a legkedvesebb. Megfenyegették, hogy az árjáknak fenntartott villamoson többé ne utazzon, majd nyomatékot adva hatalmas erejüknek és mérhetetlen bátorságuknak, ököllel arcul ütötték az akkor már zokogó, alig ötvenkilós diáklányt. Bátorságpróbájuk sikerén felbuzdulva, nagyokat kurjongatva leszálltak a következő állomáson, búcsúzóul még köptek egyet-kettőt, karlendítésekkel fűszerezve férfias tettüket. A villamos utasai, hasonlóan az előző napi esethez, ismét teljes közönybe burkolóztak, nem láttak, nem hallottak semmit, senki nem kelt a védtelen lány védelmére, ők megbuktak a bátorságpróbán. Miriam senkinek sem merte elmesélni a támadást, hetekig hordozta magában a szörnyű élményt, s inkább nagy kerülővel, gyalog járt haza. Félt, szinte bujkált az emberek elől, az eddig vidám, élettel teli lány tele volt feszültségekkel. Tanárai előtt ez nem maradhatott titok, így osztályfőnöke egy idő után kérdőre vonta diákját, aki sírva mesélte el neki a történteket, s utána együtt tették meg a feljelentést a rendőrség ifjúságvédelmi osztályán. Sokáig semmi eredmény nem mutatkozott, már három hónap is eltelt, amikor egy igazoltatás során egy szkinhed megnevezte, kik is dicsekedtek korábban ilyen hőstettel. Ezek után nem volt nehéz begyűjteni a felsorolt bőrfejűeket, akik elszámoltatásuk során beismerték, volt valami ehhez hasonló villamosügyük, de pontosan már nem is emlékeznek, szerintük nincs is jelentősége a dolognak, sima kis tréfácska volt az egész. A nyomozók annak rendje s módja szerint elkészítették az iratokat, s további eljárás végett továbbították az ORFK illetékeseihez. Onnan azonban nemsokára továbbpasszolták a labdát az illetékes I. kerületi kapitányságnak, mivel szerintük a bátorságpróba nem merítette ki a Btk. 156. szakaszában foglaltak szerinti bűncselekményt. Ez a cikkely az emberiség elleni bűncselekmények körében található, s így itt azt kellene bizonyítani, hogy ez az egyszeri eset része-e egy egész csoport ellen irányuló támadásnak. Merthogy itt csak egy személyt ért fizikai és lelki sérülés, tehát legfeljebb magánvádas eljárás keretében testi sértés vagy garázdaság alapos gyanúja miatt indulhatna eljárás. Már csak azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint, amely röviden, tömören és egyszerűen fogalmazva annyit tesz ki: egy zsidó az nem zsidó, egy cigány az nem cigány, egy buzi az nem buzi stb., nem született vádemelés az említett paragrafus alapján. Ez felfogható pozitívan is, hogy Iám-Iám, nincs itt semmiféle megkülönböztetés, demokráciánkban csak emberek vannak, felekezetre, színre, hitre, nemre történő megkülönböztetés nélkül. Nem kell megsértődni, le kell törölni a könnyeket, sőt, orcánk másik felét is odatartani az ügyeletes bátorságpróbások elé, büszkén vállalva, hogy ők most nem valamely nemzeti, népi, vallási vagy faji hovatartozás miatt kötnek belém, hanem csak úgy, mint állampolgár az állampolgárba! Göncz Árpád köztársasági elnökjavaslatára az őszi ülésszakon tárgyalja majd az Országgyűlés e törvény módosítását, hogy a paragrafus kerüljön az emberi méltóság elleni bűncselekmények közé, hogy az egyes személyeket ért támadások is hasonló megítélés alá kerülhessenek, mintha egyszerre, mondjuk száz embert gyaláznának fajvédő hadapródok a villamoson. Ez Európában, ahová ugye mi is igyekszünk, már régóta bevált jogszokás, nem is lehet kérdéses egy ilyen atrocitás megítélése. (zsaru) Az oldalt szerkesztette: HOLOP ZSOLT UKRAJNA: Pikáns nyúlpecsenye Nem sejthették a tolvajok, mekkora kellemetlenséget okoznak maguknak, mikor meglátták a hízott nyulakat a vivárium kivilágított ablakai mögött. Csak arra gondoltak, milyen egyszerű lesz őket az éj leple alatt ellopni. Nem is lett volna nagy a baj, ha a sietős rablók figyelmesen megnézik, honnan akarják elvinni az állatokat: a vivárium ugyanis a donyecki bőr- és nemibeteg-gondozó laboratóriumához tartozott. A „meglovasított" nyulak között két kísérleti állat is volt, melyeket a szifilisz kórokozójával fertőztek meg, hogy a kísérlet eredményeit később felhasználják a betegség lappangó formáinak kiszűrésére. Az elkövetők kétszeresen is ki vannak téve a fertőzés veszélyének: a nyúl megölésével és feldarabolásával, illetve a belőle készült ételek elfogyasztásakor. Még szomorúbb, hogy vétlen emberek is áldozatul eshetnek, ha vásárolnak a fertőzött húsból. Arról már nem is beszélve, hogy az orvosokat értékes kísérleti anyagtól fosztották meg a figyelmetlen bűnözők. POLICE PRESS - Amit raktunk estig, ellopják reggelre... BÜNTETLEN SZABALYSERTOK Joghézagos törvénnyel nem lehet rendet tartani A szabálysértések elbírálásával a körzeti hivatalok jogi osztályai foglalkoznak, amelyek az SZNT 372/90-es számú törvény szerint büntetik azok elkövetőit. A büntetés nagysága természetesen függ a vétség súlyától: a tettesek olykor megússzák figyelmeztetéssel, máskor pénzbírságot rónak ki rájuk. A füleki körzeti hivatalhoz 24 település tartozik, melynek összlakossága közel 25 ezer fő. Tavaly a jogi osztály dolgozói 28 ezer korona befizetésére kötelezték a szabálysértőket, de ennek mindössze 38 százalékát sikerült behajtani. - Miért csak ennyit? - kérdeztük Mária Bartkovától, a jogi osztály vezetőjétől. - A jogszabályok ellen vétők általában szociális segélyből élnek, ezért lehetetlen rajtuk behajtani a pénzbírságot. A bérből, nyugdíjból levonható a bírság, a szociális segélyből viszont nem. Szerintem éppen ezért marad el a törvény nevelő hatása. A szabálysértőkkel szinte havonta újra és újra dolgunk akad. Megmondom őszintén, néha olyan érzésem van, hogy munkánk teljesen felesleges, a szabálysértők hivatalunkat nevetséges fényben tüntetik fel. De nem csak nálunk reménytelen a bírságok behajtása. Mivel hasonló helyzetben van a többi jogi osztály is, egy, a büntetések behajtására vonatkozó törvények módosítását szorgalmazójavaslatot nyújtottunk be a minisztériumhoz, melynek értelmében a büntetés közmunkán is ledolgozható lenne. • Ebben az évben hány szabálysértést bíráltak el? - Augusztus végéig összesen 344-et jegyeztünk be, ezekből 131 vagyon ellen irányult. Gyakori a villanyvezetékek, sínek lopása, valamint a betakarításra váró termés megdézsmálása. Sajnos, ha az elkövető nincs munkaviszonyban és önszántából nem hajlandó befizetni a pénzt, reménytelen végrehajtani a büntetést. Jelentős csoportot képviselnek a polgári együttélés szabályai ellen vétők. Ide tartozik a tettlegesség, sértegetés, szomszédok, házastársak közti viták. Az utóbbi időben a „patópálos" földügyek is gazdagítják a palettát. A szociális segélyek kifizetésekor fordul elő a legtöbb civakodás, de az esetek nagy százalékában a sértett fél visszavonja a feljelentést, vagy nem is jelenik meg a tárgyaláson. Gyakori szabálysértésnek számít az iskolakerülés, amit 3000 ezer koronáig büntethetünk. Ha a diák 60 igazolatlan órát hiányzik, már szabálysértést követett el. Ilyenkor behívatjuk a szülőket, és megpróbáljuk őket meggyőzni, jobban figyeljenek arra, iskolába vagy a mellé jár a gyerekük. Másodízben már pénzbírságot rovunk ki, amit legtöbbször nem fizetnek be. Amennyiben három évig nem tudjuk behajtani az összeget, a bírság elévül. • Tehát adott egy törvény, amellyel képtelenség behajtani a bírságokat. - Úgy fogalmaznék, vannak joghézagok, ezért hiába szeretnénk pontosan végezni munkánkat, igyekezetünk sajnos nem éri el a kívánt hatást. Az engedély nélküli árusításnál ugyan lefoglalható az áru, továbbá a törvény szerint a szabálysértőknél lefoglalhatok vagyontárgyak is, mindezek ellenére módosítani kellene az idevágó törvényeket. Felméréseket készítettünk és az értékesebb vagyontárgyakkal rendelkező szabálysértők esetében egzekúciót rendeltünk el. Azontúl, hogy megkaptuk az egzekúciós végzéseket, azok végrehajtásáról mind a mai napig nem tudunk. FARKAS OTTÓ A HITELKARTYASEM BIZTONSÁGOS? A harc folytatódik Az amerikai pénzintézetek és hitelkártyával foglalkozó vállalkozások konferenciáján a felszólalók kétségbeesetten közölték, hogy mjndent megtettek a hitelkártyák biztonságáért, de erőfeszítéseik kudarcot vallottak. Tavalyelőtt ugyanis a hitelkártyákkal kapcsolatos csalások még „csak" félmilliárd dollár kárt okoztak, az idén viszont ez a szám már hétszáz millió dollárra tehető. Sőt, ha a nem bejelentett károkat is hozzávesszük, hangzott el a tanácskozáson, akkor az Egyesült Államokban az igazi kárösszeg meghaladja az évi három milliárd dollárt! A hitelkártyák titkait sorra szerzik meg az illetéktelenek. A csalók a megszerzett adatok birtokában rendszerint felhívják a hitelkártya-céget, és új kártyát rendelnek azzal az ürüggyel, hogy megváltozott a címük. Miután a bejelentés megfelelő kódokkal történik, a cég nem tehet mást, mint gyanakvás és utánanézés nélkül komolyan veszi az ilyen bejelentéseket, s a kérelmezők megkapják az „új" hitelkártyát. Ezzel már azt csinálnak, amit akarnak, bár a szakemberek azt remélik, már nem sokáig. A legújabb védelmi technika része ugyanis az, hogy a kártya mágnescsíkjára újabb kódszámokat írnak, ami csak a valódi tulajdonos és a cég által birtokolt elektronikus segédeszközzel „olvasható" 1e. Ez a harc emlékeztet a támadó és védelmi fegyverek kiagyalói közötti ősi küzdelemre, ami nagyjából egyidős az emberiséggel. A folyamat közismert: hiába javult az évezredek során a védekezés nívója, azt előbbutóbb túlszárnyalták a támadó fegyverek. És a körforgás folytatódik. Ferenczy Europress HARMINCKILOS HEROINFOGAS HEGYESHALOMNÁL A narkományosnő Az ártalmatlannak látszó Ford Tranzit átcsúszott a román-magyar határon A valamivel több mint ötven esztendős szlovák vállalkozó hölgy, Maria S. lízingelt gépkocsijában július l-jén éjszaka közel 31 kilogramm heroint találtak a hegyeshalmi határátkelőhely vámosai. Ezúttal is működött a híres vámosszimat, a határátkelőnél a zöldesszürke egyenruhások gyanakodva méregették a BYA 2681-es forgalmi rendszámú Ford Transitot, amelyben a már említett hölgy csak utas volt, a kocsit Milan D., szintén szlovák illetőségű, huszonéves fiatalember vezette. A vámosok elhatározták, hogy az autót tüzetes vizsgálódásnak vetik alá, és egyikük rábukkant a rejtekhelyre, ahonnan barna, kis csomagocskák kerültek elő. Később újabb zugokat fedeztek fel, így összesen 62 csomagban 30,65 kilogramm heroint mérhettek le. Amint azt dr. Kovács Rita hadnagy, a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálőtisztje lapunk kérdésére elmondta, a szakértők megállapítása szerint a meglehetősen nagy tisztaságú kábítószer feltehetően pakisztáni eredetű, vagyis az Aranyháromszögből származik. Maria S. és Milan D. „természetesen" eleinte mit sem tudtak a fehér porról. A fiatalember kihallgatásán azt vallotta, hogy a vállalkozónő kérésére fuvarozta volna őt Németor szágba, de arra is emlékezett, miszerint említés esett arról, hogy a valódi végcél Spanyolország. A nyomozás ez idáig nem jutott el a megbízókig, ám annyi sejthetővé vált, hogy a mintegy 150 millió forint értékű drogot Romániában vették át a szállítók. Azt is sikerült kideríteni, hogy indulás előtt több napot Romániában töltött el a szlovák páros, s bíztak benne, hogy nemcsak a román-magyar, hanem a magyar-osztrák, majd ezt követően más nyugat-európai határokon is gond nélkül juthatnak át. Ezúttal nem volt szerencséjük, és ezt többé-kevésbé tudomásul véve Milan D. megjegyezte a nyomozóknak, abban a szlovákiai kisvárosban, ahol ő lakik, számosan foglalkoz nak drogszállítással. Ennek ellenőrzése a magyar hatóságok jelzése alapján már a szlovák rendőrség gondja lesz. A vizsgálat lassan befejeződik, egyedül arról nem született még döntés, hogy melyik ország bírósága előtt felelnek a csempészek tettükért. ZS