Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-28 / 224. szám, csütörtök

I 8 I ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. szeptember 28. Tisztelt szerkesztőség! Augusztusban és szeptemberben nem kaptam meg a családi pótlékot, ezért felutaztam a járási székhelyre, Lévára, hogy elintézzem az ezzel kapcsolatos ügyeket. A hivatalba belépve hivatalos nyelven, azaz szlovákul elmondtam a látogatásom okát. Beszéd közben az egyik szlovák szakkifejezés nem jutott hirtelen az eszembe, megakadtam. A hivatalnoknő észrevette néhány másodperces töprengésemet, és így szólt: „folytathatjuk magyarul." Beismerem, nagy kő esett le a szívemről, és meg is köszöntem a szívességet. A beszélgetés ettől kezdve magyarul zajlott. Ha mindenki ilyen megértő és készséges lenne, minden problémát könnyebben meg lehetne oldani. Lám, még van olyan személy, aki nem titkolja el magyarnyel v-tudá sát, és nem beszélt elutasítóan. VAJDA ANDRÁS Szete Szeptember 15-17. között rendezték meg Udvardon a hagyományos őszi vásári és szövetkezeti napokat. A három nap folyamán gazdag műsorok várták a helybéli lakosokat és az odalátogatókat. Volt vásári megnyitó, tér zene, vidámpark, apróállatok kiállítása, népviseleti fölvonulás, Simonyi Lajos festőművész képkiállítása, öregfiűk futballmérkőzése, sétarepülés, ejtőernyős-bemutató, futóverseny, lóverseny, járási népművészeti fesztivál, fellépett a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkara, az érsekújvári CSEMADOK operettműsorral kedveskedett, nem hiányzottá kürti Pepes népi zenekar a járás nótaénekeseivel, volt táncmulatság, és még sorolhatnám. Ilyen gazdag programból bárki kedvére válogathatott. Nem elhanyagolható tényező, hogy valamennyi rendezvényre a belépés díjtalan volt. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tisztéletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és váijuk további leveleiket. Galántai buszmizéria Úgy érzem, mindenkinek tudnia kell, hogy a „nagy demokráciában" mire képesek egyes vállalatok. A Galántai Autóbuszközlekedési Vállalatról (SAD OZ 804) van szó. Gyermekeink Diószegről Galántára utaznak mindennap egy zsúfolt autóbuszban. Augusztusban elintéztem a havijegyre szóló igazolványt, melyen feltüntettem az útvonalat: Sládkovióovo-Galanta a späť. Az illetékes hölgy le is pecsételte, és 36 koronás havijegyet adott. Szépen fóliába vasalva, amiért 13 koronát kért, visszaadta az igazolványt, hogy rendben van. Ennek ellenére szeptember 12-én egy nagy ellenőrzés folytán összeszedték az igazolványokat, mert nem jók. Amelyik gyerek ki tudta fizetni a büntetést rögtön, az visszakapta, aki nem, annak elvették. Mivel gyermekeim csak napi 10 koronát kapnak, így a 36 koronás büntetést és a plusz 15 koronás jegyet nem tudták kifizetni. így másnap én mentem be, és egyben tájékoztatást kértem az egész ügyről. Elmagyarázták, hogy mivel a gyerekek nem az első megállón, hanem a harmadikon (Galanta TOS) szállnak le, ezért kell még plusz 15 koronát fizetni. A büntetést pedig azért, mert eddig „potyán" utaztak. Én viszont a büntetést nem voltam hajlandó kifizetni. így elküldtek Hubus mérnök úr után. Ő ugyanazt hajtogatta, hogy a harmadik megállónál szállnak ki. Mikor a saját igazamról próbáltam meggyőzni, heves vitába kezdtünk. Végül is meg kellett mindent fizetnem, mert a gyermekeimnek iskolába kellett menni. De vaion miért kellett nekünk, szülőknek fizetni? Hisz gyermekeinknek egy jóváhagyott igazolványuk és egy kifizetett havijegyük volt! Hiszen nem városi járattal utaztak! Egy olyan járattal járnak, ami rendesen be van iktatva a menetrendbe, kimondottan a diákok részére. Ugyanakkor délután arról a buszmegállóról egyetlen busz sem indul. A gyerekeknek vagy a térre, vagy az állomásra kell menniük. De az oda-vissza jegyet ki kell váltani. Továbbá ha megnézzük a menetrendet (Bratislava-Jelka-Galanta), fel van tüntetve a távolság. Világosan látható, hogy Sládkovičovo žel. stanica-Galanta TOS 8 km, ami beleesik a 10 km-es útvonalba, ahol a táblázat szerinti ár 36 korona. Mikor mindezeket a kérdéseket felvetettem Hubus mérnöknek, ČSAD S—

001 N! 0Z27P6 DOPLATKOVÝ LÍSTOK pre . cestujúcich za . cest. do ,. ; Cestovn* (dovozne) Sk h /<•:,•'..<

i. m jŕ. Spolu. S; Prepf. 02.' a -púl£ IHjfll/93 a válasza az volt, hogy mi töltöttük ki rosszul az igazolványt, és ne beszéljem ki magam a menetrendre. De akkor miért vannak kiragasztgatva az egész járásban? Vagy az a sok gyerek, akiktől reggel elszedték az igazolványokat, délután hogyan megy haza? Az senkit sem érdekelt. Bizonyítékul elküldöm a kifizetett „blokkot", amin sem egy pecsét, sem egy olvasható aláírás nem található. Netán az ellenőröknek volt szükségük egy kis pénzre a „Mária-ünnepléshez"? BILICKY ÉVA Diószeg Óvakodjunk a közúti kalózoktól! Mert számuk a közutakon egyre szaporodik. Ha csak ezektől a rend őrei mindennap bekaszíroznák a törvénybe ütköző cselekedeteikért a bírságot - nem volna országunkban költségvetési hiány. Sajnos, mindig akkor keressük az okozókat, amikor nagyobb szerencsétlenségek történnek, a mulasztásokért sokan életükkel fizetnek - ártatlanul. A bűnöző fut tovább, mégpedig gyorsan. A sok parádésnál parádésabb külföldi márkájú kocsinak az utakon már csak a szárnyak hiányoznak, hogy leginkább a fiatal, tapasztalatlan, de büszke és merész vezetői felvehessék még a repülővel is a versenyt - gyorsaságban. Persze mi, polgárok ezt tehetetlenül nézzük, eredménytelenül figyelmeztetjük az illetékeseket, tűrjük, szenvedünk miattuk. Mert jaj a gyalogjárónak azzal szemben, aki a volán mögött ül, és kíméletlenül nyomja a gázpedált. Konkrétan két kirívó esetet említek. Kassáról kifelé haladva Széplakapáti felé, a Bajkál üzlet előtti szakaszon két oldalról is villamosmegálló van, a mellette lévő főúton két autóbusz-megálló - az egyik és a másik oldalon. Forgalmi gócpontról van szó, hiszen még piac is van az üzlet mögött. Aki az autóbuszról a villamosra - és fordítva - akar menni, át kell haladnia az úttesten. Képzelje el, ezen az úttesten az említett helyen az átkelők számára nincsen zebrával kijelölt hely. Az emberek csak szédülnek a nagy forgalomtól, zebra nincsen, villanyrendőr (még közönséges se) nincsen, minden órában több száz ember, vagy talán ezrek is kélnek itt át az úton egyik oldalról a másikra, a járókelő néz jobbra - balra, a busz jön, a villamos megy, s ő nem képes biztonságban áthaladni a célja felé. Csak nagyon kevés gépkocsivezető tartja itt be az előírt gyorsaságot, mindegyiknek nagyon „siethetnékje" van. Ezen az úton haladva Nagyszalánc felé, Alsóhutka tőszomszédságában, kanyarban van a helyi közlekedési vállalat autóbuszának - de az államiaknak is - a megállója. A községbe az úton át kell menni, kanyarban. A kertészek százai is ezt az autóbuszt használják. Eddig senki se törődött itt az úton átkelők biztonságával. Végre a napokban zebrát meszeltek ide, s kitették a figyelmeztető táblát is - gyalogátkelő. Dicséret azoknak, akik idáigjutottak, s ezt megvalósították. A baj csak ott van, hogy nagyon sok gépkocsivezetőnek még mindig a kezében - vagy a zsebében - van a járművezetői jogosítványa. Ugyanis a zebra és a tábla megvan, azonban az autósok tíz százaléka se tartja érdemesnek figyelembe venni. Szabotálják a törvény rendeleteit, nem veszik tudomásul, hogy rajtuk kívül mások is használják az úttestet. A minap leszálltunk a buszról, megyünk át a zebrán vagy harmincan, ám egy nagy teherautó - talán száz kilométeres gyorsasággal - előbukkant a kanyarból a busz mögül, s intésemre, hogy lassítson és álljon meg - hiszen a zebra foglalt -, vezetője dühbe jött. Nem vagyok rosszmájú, de ezen a két helyen a rend őrei mindennap megkereshetnék a havi fizetésüket, mert a közúti kalózok csaknem minden esetben durván, tudatosan megsértik a törvényeket, előírásokat, szabályokat. A szó szoros értelmében vétkeznek az emberiesség ellen. Vigyázzunk tehát, és óvakodjunk az úti kalózoktól! IVÁN SÁNDOR Kassa Várakozás a rendelőben Mint minden más diák, én is évente ellátogatok a körzeti orvos rendelőjébe. Ám néha más rendelőkbe irányítanak át bennünket, pácienseket. Ez még nem is lenne nagy baj, hisz egy kisvárosban csak néhány száz méter a különbség. Még csak nem is az ellátásra panaszkodva írok. Hát akkor mi a probléma? A várakozás. Gondoljunk csak bele, ha egy pedagógus ötéves kisfia megbetegszik, és a nagyszülők távol, vidéken élnek. Mit lehet ilyenkor tenni?! Korán reggel elsiet a rendelőbe, és vár, hogy az orvos fogadja őt. Vár, vár, vár és vár. Mivel második órára neki is be kell érnie az iskolába, mert órája lesz, hát elviszi a gyermekét az óvodába. Itt viszont a beteg kisfiú 15-20 egészséges csemetével kerül össze. Ilyenkor akármelyik beszerezhet egy-két bacilust. Másnap már ketten indulnak az orvoshoz, aki akkor már talán szíveskedik őket fogadni. Vagy ha valaki csak egy oltásra megy. Nem ritkán 45-50 percet is ácsoroghat szegény egy agyonzsúfolt váróban. Ez bizony nem egészséges dolog. Ma reggel én is 83 percet ácsorogtam (ücsörögtem) egy helyben 14 „sorstárs" társaságában. Ám a rendelőbe egyetlen beteget sem hívott be a nővér. Végül egy édesanya elégelte meg a várakozást. Karjába vette lázas kisbabáját, és egyszerűen bement, megzavarva ezzel az egészségügyi dolgozók kávézását. „Röpke" tíz percen belül én is sorra kerültem. Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem ezt másképp is lehetne csinálni, végül is ezért kapják a fizetésüket. Nemde? ZSOLNAY ZOLTÁN Ipolyság A gyűlölet csúcsa A Rádio Twist egy kabaréműsor keretében kérdéseket tett fel a szlovák parlament képviselőinek. A kabaré műsorvezetőjének arra a kérdésére, hogy ki mit tud főzni, és mi a kedvenc étele, a képviselők valóban kabaréba illő, mókás, jópofa válaszokat adtak. És következett a Slota úrnak feltett, amúgy is eléggé provokatív kérdés: „Mi a véleménye a magyar gulyásról és a cigánypecsenyéről?" A képviselő úr válasza, mivel tudvalevő, hogy mennyire gyűlöli a magyarokat és a cigányokat, nem is lepett meg nagyon. Sőt, feltételezhető, hogy az egész műsor erre a vezérmotívumra épült. Válasza teljesen egyértelmű és félremagyarázhatatlan volt. A magyar gulyásba hús helyett Duray és Bugár magyar képviselőket aprítaná, és .a cigánypecsenye akkor lenne jó szerinte, ha több lenne a pecsenye és kevesebb a cigány. Ezt a kijelentést a tolerancia évében az a Slota úr tette, aki a kormánykoalíciót alkotó pártok egyikének elnöke, akinek zsolnai lakásáról a múltban egy arzenálnyi lőfegyvert loptak el. A nemzeti és etnikai kisebbségek ugyan milyen jogi és emberi elbánást remélhetnek ott, ahol egy vezető politikus ilyen „vicceket" engedhet meg magának? Mi is következhet még ezután? Rossz még rágondolni is arra, mire lehetne képes egy ilyen ember, ha abszolút hatalom lenne a kezében. A képletes gulyásba szeletelést alighanem a nemzeti és etnikai kisebbségek tettleges, valós felkoncolása váltaná fel. Nézzük még meg a dolog fonákját is! Teljesen lehetetlennek tartom ugyan, hogy ez megtörténjen, s ennek a magyar kisebbség képviselőinek kulturáltsága a záloga, de mégis, mit szólna hozzá Slota úr, ha magyar részről hangzana el az éter hullámain világgá kürtölve egy ilyen, de szlovák vonatkozású „vicc"? Vagy a mi demokráciánkban talán érvényes az a bizonyos közmondás, hogy amit szabad a császárnak, nem szabad az ökörnek? Nagyon hiányos és tökéletlen az a „demokrácia", mely ilyen elvekre épül. Addig nincs demokrácia és jogállam, míg nincs meg a feltétele annak, hogy hazánk valamennyi polgára egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezik. Nemzeti és etnikai diszkrimináció nélkül. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony A forró ősz előjátéka? Nagy megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy köztársasági elnökünk fiát, fiatalabb Michal Kováčot ismeretlen banditák világos nappal elrabolták. Hallgatom a különböző híreket, olvasom a napilapokat, politikusaink nyilatkozatait, mindenki óvatosan nyilatkozik. Várom a kormány állásfoglalását az eseménnyel kapcsolatban, de csalódott vagyok, mert a válasza a mély hallgatás. Pedig egy magát demokratikusnak valló országban az emberrablás, legyen szó egyszerű állampolgárról, akár a köztársasági elnök fiáról, a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartozik. Erre a kormánynak csak egy válasza lehet, mégpedig a bűncselekmény azonnali leghatározottabb elítélése és olyan intézkedések meghozása, melyek az emberrablókat mielőbb az őket megillető helyre juttatja. Az események távlatából nézve a dolgokat, egyre inkább az a nézet alakul ki, hogy bizonyos erők a köztársasági elnököt akarják ellehetet leníteni. Tudjuk, hogy a parlament őszi ülésszakán jelentést akar tenni a Szlovák Köztársaság helyzetéről (időközben már megtette - a szerk.), mely nem illik bele egyes politikai erők forgatókönyvébe; hogy kik ezek az erők, nem nehéz kitalálni. A köztársasági elnököt tönkre akarják tenni lelkileg, olyan nyomást gyakorolnak rá, hogy mondjon le. Ezért tartom én az elnök fia elrablását ennek a politikai játék részének. Nagyon szeretném, hogy, ha az emberrabló terroristákat minél előbb kézrekerítenék, ez a kormánynak is egyik legfőbb érdeke, hogy tisztázni tudja magát. Ellenkező esetben ebben az országban senki sem érezheti magát biztonságban, mert akkor az alapvető emberi jogok tiprása kormányszintre emelkedett. Ki érezheti magát ezek után ebben az országban biztonságban? A szabadság helyett a félelem légköre következik?! Ez már egyszer nálunk több mint 40 esztendeig volt, tudjuk, hogy hová vezetett. N. G. Alistál Pesszimista gondolatok Hétágra sütött a nap, amikor Szimőn megrendezték a helyi Csemadok-szervezet szervezésében a hagyományos Vág-parti randevú című kulturális találkozót, amely már évek óta a környékbeli népi táncosok, zenészek, citerások és énekkarok randevújának számít. Az idei találkozó annyiban is rendhagyó volt, hogy a kéméndieken - akik lakodalmas szokásokat elevenítettek fel, a naszvadi citerások és énekesek, a nagykéri vegyes kórus és Gróf György tárogatós, a tardoskeddi vegyes kar és gyermekkórus, az udvardi citerazenekar és vegyes kórus, a szimői, vagyis a helyi Rozmaring éneklőcsoporton kívül Magyarországról a szőnyi citerások, valamint a Magyarország-szerte híres ádándi népdalkör is bemutatták tudományukat. Velük kapcsolatban ki kell emelni, hogy az eredeti népdalok feldolgozásáért és népszerűsítéséért már megkapták az Országos Arany Minősítést, és idén augusztus 20-án vették át a Megyei Közművelődési Díjat a környező országokban élő magyarokkal kiépített kapcsolataikért. Vezetőjük, Házi Ferencné külön kiemelte, népdalkörük s jómaga is nagyra értékeli azt a tenniakarást, erős indíttatást, amelyet a környező országokban élő magyarok tesznek nyelvük és hagyományaik ápolásáért a sok nehézség és elnyomás ellenére is. Háziné külön kiemelte a szimői Rozmaring éneklőcsoport teljesítményét, valamint csodálkozását azon, hogy ez a rendezvény idén is egyáltalán megvalósult, mivel tudomása van róla, hogy az itteni „megértő, a nemzetiségeket támogató kormány" milyen népszerűtlen lépéseket foganatosított a kisebbségek, így a Csemadok ellen is. Éppen ezért csalódásának adott hangot azért, hogy a rendezvényt nagyon kevesen tekintették meg. - Én is nagyon szomorú vagyok, azért, hogy e hagyományos rendezvényünkre mindössze 150-en voltak kíváncsiak - veszi át a szót a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Kantámé Nagy Éva. - Ez azért is szomorú, mert nagyon szép időt fogtunk ki, az időpontot is úgy időzítettük, hogy se a ház körüli teendőket, se pedig a tévé műsorát ne keresztezzük. Szinte szégyen, hogy a 2230 lelket számláló községből csak ennyien voltak kíváncsiak nemcsak ránk, hanem a környező falvak népművelőire is. Pedig, ha tudnák, hogy mennyi utánajárásba és pénzbe kerül egy ilyen rendezvény megvalósítása! Elszomorító, hogy maguk a szereplők sokkal többen vannak, mint a helybéliek! Szomorú visszagondolni a 60-as, 70-es évekre, amikor a hasonló rendezvényeken szinte a falu apraja-nagyja részt vett. Azokban az években rendezvényeink nyereségesek voltak. Ma pedig? Ha nem támogatna bennünket olyan hathatósan a községi hivatal, Morvái István polgármesterrel az élen, akkor akár be is szüntethetnénk tevékenységünket - sóhajt fel keserűen Kantámé. A fentiek bizony elgondolkodásra adnak okot. NAGY ANDRÁS Szimő