Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)
1995-09-20 / 217. szám, szerda
8 j ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. szeptember 20. g) o N NOVELLA A bácsik sorsa Én most egy Ilyen új sorozatot, rovatot, állandósuló dolgot (oszd be!) szeretnék már megint meghonosítani ezen az olyan érdekes, Izgalmaktól tells-tell fűtött oldalon. Ez az új sorozat novellákat közölne, hiszen rengeteg embergyermek ír ilyen novellákat, mint például Tatus barátom is, akinek most közlöm egy olvasható novelláját. A novella nem a 'no, vella' falusi szólásból ered, tehát itt szó sincs vasvilláról. A novella tűképp elbeszélés, általában kisebb terjedelmű, egyetlen bonyodalmat f»ré ki, de azt érdekesen, meg tömör a szerkezete neki. Ennyit a művelődésről. Ha tetszik Nekeü is ez a novellás dolog, akkor ám írjál, mert a többiek elolvasnák szívesen, nekem legalábbis azt mondták. Átvertek volna? Kora reggel volt, még mindenki aludt, ki otthon a meleg ágyikóban, ki pedig az állomás előtt a hideg padon újságpapírokba burkolózva. Már világos-volt. A bácsi ébredezett, koszos kezeivel a szemeit dörzsölte. Talán a vonat üvöltése keltette fel, de lehet, hogy csak az öntudat. Motyogott valamit magában, felült, összerakta az újságpapírjait, felállt, nyújtózkodott, meg-, megtántorodott, nem volt berúgva, talán csak a megviseltség, a sors tántorította meg. Sántítva elindult az állomás ajtója felé. Kis állomás volt, afféle falusi dülöngélő klozethoz hasonlított, lepotyogott vakolat, a falon különös kommentárok, a plafonon fekete foltok gyufákkal a közepeikben. Az egész helyiséget vérfagyasztó hideg töltötte be. Körülbelül tizenöten várakoztak odabenn, jegyért álltak sorba. Nem beszéltek, még álmosak voltak, csak némán bambultak maguk elé. Elbotladozott az ajtóig. Benyitott és köszönt, hangosan. Senki nem köszönt vissza. A bácsi már megszokta, hogy semmibe veszik, de most valahogy mégis pokolira zavarta ez a helyzet. Odavonszolta magát a sorban utolsónak álló férfihoz és az arcába köszönt. A férfi először figyelembe sem vette, de amikor újra megpróbálta, akkor egy súlyos kézcsapással elintézte a betolakodó, szemtelen vén hülyét. A bácsi elesett, talán kicsit túlzásba vitte az önsajnálatot, de ez is a trükkjei közé tartozott. A férfi, akin látszott, hogy kemény melós, talán már ismerte a bácsit és a trükkjeit, mert nem reagált a jajjgatásokra, állt tovább a sorban szemrebbenés nélkül. A bácsi látta, hogy segítségre nincs esélye, a földön kúszva közeledett a többiek felé, azok felé akiken látszott a szánalom, akiknek az arcára volt írva a sajnálat és a szemükben néha megvillant halványan a segítési szándék is, de csak halványan, nagyon halványan. Egy fiatal sráchoz ért, akiről virított az élettapasztalatlanság. Úgy húszéves lehetett, kissé megviselt arccal nézett a bácsira, talán a nagyapjára emlékeztette, aki két éve megszökött otthonról. Azt mondták, hogy már meghalt, a rendőrségen felismerték egy holttestben, valószínűleg ő volt, mert a holttestet fogak nélkül találták. A nagyapjának négy aranyfoga volt, mindig azzal viccelődött. Nagyon szerette. Azelőtt, mikor még iskolába járt, ő tanította mindenre, a szülei sosem foglalkoztak vele. Azt hitte, hogy már megtanult érzelmek nélkül élni, mégis most össze kellett szorítania a fogait, hogy ne sajnálkozzon a bácsi fölött. A bácsi cigit kunyerált tőle, könyörgött, hogy adjon neki, már csak ez az egy élvezet maradt meg számára. Sokáig tartott, de a srác kezdett felengedni, sajnálkozott magában és szinte már elhatározta, hogy a bácsinak pénzt ad cigi helyett, amikor a mellette álló behemót óriásember megunta a bácsi könyörgését, és úgy belerúgott a bácsiba, hogy azt a fal állította meg. A fiú felszisszent, de nem mert szólni, nem keresi ő magának a bajt, sőt most már boldog volt, hogy nem segített a bácsinak. Dögöljön meg!, miért nem dolgozik, vén trotyli! A bácsi a hideg, kövekkel kirakott földön hevert, nem szólt és hozzá sem szólt senki, észre sem vették. Dél volt, amikor felkelt a földről, halántékán megszáradt vörös vér undorodott el koszos bőrétől, az arca is véres volt, de azt gondozatlan, két év alatt kinőtt szakálla eltakarta. A bácsit ezután senki sem látta, senkinek sem hiányzott, a fiún kívül talán már nem is emlékezett rá senki. A fiú katonának ment. A bácsi eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Senki nem tudta, ki volt az az idős férfi, akit a sínek mellett találtak szétzúzott testtel, meghalt. Csak azt tudták, hogy öreg volt, gondozatlan és négy aranyfoga. -TatusVALASZOU. MERT ELFUTOK! A fiatalok és a szerelem A május a szerelem hónapja, mivel most nincs május, ezért foglalkozzunk a szerelemmel - mert miért ne -, hiszen attól még szerelem létezik (még akkor is ha reménytelen, mert ugye az is megesik - brühümm, brühümm)! A múlt heti NAGYSZÜNETben már adtam egy kis ízelítőt ebből az érdekes irományból, most itt a folytatás. Neked mi a véleményed? Bátran írd meg az egyes kérdésekre a válaszod, vagy küldj kérdés(eke)t, hogy miről szeretnéd tudni a tanárok és diákok többségének véleményét! • Hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra? -Szerintem ilyen nincs. -Nem hiszek benne. -Nem! • Hozzá tartozik-e a szex a szerelemhez? -A tökéletes szerelemben biztosan. -Jaj, ez jó kérdés. A plátói szerelemhez természetesen nem, de ha két fiatal szereti egymást, a csókon kívül biztosan sort kerítenek más eseményekre is (lehetőleg kellő védelemmel). • Mit jelent számodra a barátság fiú és leány közt? -Nagyon fontos a barátság a két nem között és tovább kitart, mint a szerelem, Ha a két nem közötti elmélyült barátságból házasság lesz, szerintem ez sokkal tartósabb, mint egy szerelmi házasság. -Ugyanolyan természetes, mint leány és leány, vagy fiú és fiú között. Kár, hogy a kívülállók gyakran összetévesztik a szerelemmel. • Szerinted a barátság a szerelem alapja? -Ha nem egyneműek közti barátságról van szó, igen. -Lehet a barátságból szerelem. Szerintem lehet olyan fiú, aki jó barátom, és én belészeretek. -Igen. • Fontos a szerelemben az őszinteség? -Őszinteség és bizalom nélkül nincs barátság és szerelem sem. -A legfontosabb. -Igen, de azért fontos, hogy mindkétfélnek legyenek titkai. • Véleményed szerint a szerelem alagútja oda-vissza járható? -Biztos, hogy nem! -Milyen alagút? Nem értem. Ez most neked vicces? -Hát visszafelé már nem olyan szórakoztató... Kíváncsiskodott: L. L. DIÁK WIURPHY HA MÁR BELEI mmmm^^^^^^mmmmmmsm RBE, PRÓBÁLJ ONNAN KIMÁSZNI TÖRVÉNY Ha mégis neked kell felelni: 1. Próbáld értelmesen elmagyarázni a tanárnak, hogy i Folyománya: Nem fog sikerülni. A folyomány folyománya: Amiért pofátlan voltál, eleve egy jeggyel rosszabbat kapsz. 2. Tartogass valami jó kifogást, miért nem tudtál készülni! Ha esetleg elhinné a tanár - ami egyébként lehetetlen - akkor: Folyománya: A következő órán te felelsz. Ennek folyománya: Itt már bárhogy is tudsz, a maximum, amit elérhetsz közepes osztályzat lehet. 3. Ha nincs megoldás, el kell hitetned a tanárral, hogy készültél... a) és megkapod a négyest b) ...az előző órára c) Ha ez sikerülne, akkor elmondhatod magadról, hogy remek szuggesztiós készséged van; és hát ez is valami. GÁLI K PÉTER SZÖVEGELŐ Most egy nagyon szép dal szövegét fogod az alábbiakban olvasni, melyet Horváth „Charlie" énekel, és amelynek a szövegét Horváth Attila írta. Merem ajánlani, hallgasd meg! Ezt a dalt Szandinak küldöm Szímőre (nem annak a Szandinak, akire Te gondolsz, ő egy másik Szandi, de ez nem is tartozik rád)! KÖNNYŰ ÁLMOT HOZZON AZ ÉJ A szürke házfalakra rászakadt már az est valahol felsír már egy kisgyerek hallom az édesanyja dallal csitítja el hallgatom a nyitott ablaknál s végül én is énekelem: Könnyű álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél aludj el, kisember, aludj el álmodj hintát, homokozót, álmodj rétet, kispatakot aludj el, kisember, aludj el Nézd fenn a háztetőn ott neked táncol a hold lenéznek rád a fénylő csillagok a sötét folyóparton álmos nagy béka ül hangtalan suhan egy kismadár, látod ő is hazarepül Könnyű álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél aludj el, kisember, aludj el könnyű álmot hozzon az éj, álmot mely a szívedig ér aludj el, kisember, aludj el A szürke házfalak közt álmot sző most a csend valahol alszik már egy apró kisgyerek. Az egyirányú szerelem alagút A TE VERSED Ezen a héten egy érett fiatalember - akit Ninja néven ismernek - érdekes versét olvashatod, remélem elnyeri a tetszésedet. HALÁLOM UTÁN Az éj lesz a palástom, miben gyűlöletszikrák nem érnek el. A köd lesz a fürdőkádam, hol fáradt lelkem frissítem fel. Az óceán lesz az ágyam, mely álomba ringat el. A Nap lesz a társam, ki hajnalban ébreszt fel. Enyém lesz minden, az egész kerek világ. Sorsom így jobb lesz a halálom után. I*7\g£>jrjZ ^ELCO^^Ú IMpMl jfepr" 1995. szepíémber 11-től 24-ig A PQ7ŠO N YI KORMORÁ N § CSÁRDÁB AN | AZ INDIAI SZAKÁCSOK SZERETETTEL /ÁRJÁK A KEDVES VENDÉGEKET! A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hlM hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓéval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! -Kaprinay Zoltán-
