Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-10 / 185. szám, csütörtök

Tisztelt szerkesztőség! [8 ] UJSZO OLVASOINK OLDALA 1995. augusztus 10. KILÓG A LOLAB, UJ SZO, 1995. VII. 19. Tüntetésre nem küldünk meghívót Az ipolysági magyar iskolák közt hónapok óta dúló vitáról, ilyen-olyan „lólábakról" magam is tudnék egyet s mást világgá kürtölni, de nem fárasztom vele a tisztelt . olvasókat. Csupán Csáky Károly Kilóg a lóláb c. írásának két tényét szeretném helyreigazítani, azokat is csak azért, mert személyemet érintik. Az első: a szerző így ír az Ipolyságon 1995. 6. 29-én szervezett tüntetéssel kapcsolatban: a szervezők közül senki sem értesített bennünket a rendezvényről. A Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség felhívását sem küldték meg nekünk, annak ellenére, hogy a szövetség tagjai vagyunk, jómagam pedig ott voltam az alapítók sorában." Megjegyzem, jómagam is ott vagyok a hétköznapi szervezőmunkában. Ellentétben a szervezővel, aki évek óta egyetlen összejövetelünkre sem jött el. A tüntetéssel kapcsolatban őszintén elcsodálkoztam kollégám elvárásán, hogy őt külön is értesítenünk kellett volna a rendezvényről. Igaz, hogy tüntetések szervezése terén még eléggé kezdőknek számítunk, arra viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy külön meghívókat postázzunk az iskolaigazgatóknak. Az eseményről az Új Szóban tettünk közzé felhívást, és falragaszokat is elhelyeztünk a városban. Egyébként a tüntetésre több száz résztvevőjött el külön invitálás nélkül is. A szervezésből természetesen nem zártunk ki senkit, aki segíteni akart, az viszont igaz, hogy külön nem kopogtattunk, csak azoknál, akiknek a segítségére biztosan számíthattunk. Márpedig a Lévai járás egyházi iskolái éppen azokban a napokban tették közzé a sajtóban, hogy őket az alternatív oktatás veszélye nem fenyegeti. A pedagógusszövetséggel kapcsolatban sajnálattal kell cáfolnom Csáky Károly kijelentését, miszerint ő és kollégái az SZMPSZ tagjai lennének. A Lévai járás területi választmányának elnökeként nem tudok erről. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a szövetség tagjának tudja magát, legalább annyi kellene, hogy bekapcsolódjon tevékenységünkbe, továbbá hogy a mindenki számára egyformán előírt tagdíjat kifizesse. Tény, hogy járásunkban a két magyar egyházi iskola pedagógusai - a palásti és az ipolysági iskolákról van szó - sem a tagdíjat nem fizették ki (ebben az évben), sem a szövetség munkájába nem kapcsolódtak be (az előző években sem). Ez utóbbi azért is sajnálatos, mert a kinyilatkoztatások ellenére - s itt is lóg a lóláb - nem lehet nem észrevenni, hogy a többi magyar iskolától s a velük való együttműködéstől szándékosan zárkóznak el. LEN DVA Y TIBOR Ipolyság KEMENY ZÖLDEK, UJ SZO. 1995. VI. 26. Félnünk kell a zöldektől? Talán félretájékoztattak, mert mindig úgy tudtam, hogy a Zöldek Pártja a természet, a környezetünk védelmére alakult, és hazánk oly kincseinek megóvása érdekében emel hangot, mint a Tátra, a Duna vagy a Gömöri-karszt. Sőt azt is vélni tudtam, hogy szem előtt tartják erdeink-vizeink védelme mellett a vadállomány megóvását is, hogy a vadászok a vadat ne csak „céltáblának" tekintsék, hanem elsősorban a természet, a környezetünk nélkülözhetetlen részének. Mindezek ellenére - vadász lévén - mélyebben nem foglalkoztam a „zöldek" pártprogramjával, de örömmel fogadtam a híreket, ha itt-ott összeütközésbe kerültek a „technokratákkal", akik megsértették a természet rendjét. Viszont mélyen megdöbbentett az atomtudós Teller Ede véleménye a zöldekről, aki az egyik riportban valahogy imigyen nyilatkozott: „Öreg ember lévén megéltem a barnaingeseket, a vörösök elől elmenekültem, de mindenkinek üzenem, hogy óvakodjanak a zöldektől!" A zöldekkel való összefüggést dr. Teller Ede az atomerőművek elleni fellépéseikkel kapcsolatban mondta - gondoltam én -, mivel a tudós köztudottan az atomenergia mellett tette le a voksot. A mi tájainkon a zöldek alig pár esztendős múltjukkal egyre kevesebbet hallatják hangjukat az atomenergia ellen, illetve az atomerőművek árnyékában élő emberek alapvető gondjai mellett. Ámde kanyarodjunk vissza Teller Ede gondjaihoz, amikor a zöldektől való óvakodásra int, és igazat kell adnunk az agg tudósnak, mert parlamenti felszólalásaikat figyelve - különösen Zora Lazarová a hangadó - inkább a magyarok megregulázását tartják fontosabbnak, mint a mohi régióban élő emberek aggodalmait a jövőre nézve. Élő példa rá a Magyar Koalíció pártelnökeinek amerikai útjával kapcsolatos nyers reagálásuk, mert másnak nem nevezhető, hiszen ha jogosan óhajtanának eljárni, akkor először a magyar pártelnököket illene megkérdezni útjukról és nyilatkozataik valóságáról, indokairól. Csak ezután jöhetne(?) a „feljelentés"! Mindezeket nem kioktatás céljából vetem papírra, hanem azért, hogy dr. Teller Ede szavaira figyelmeztessek, mert bennem is felmerül a kérdés: a szlovákiai magyaroknak félniük kell a zöldektől? És még kiktől? MOTESIKY ÁRPÁD Verebély Még szendereg a Tátra A Tátra szívében még nincs igazi vérkeringés annak ellenére, hogy a Tátrát szerető turisták (főleg németek, magyarok és a hazaiak) látogatják, vágyódnak e csodás helyre. Az idelátogatók keserű szájízzel távoznak, mivel a Tátra vidéke még messze van az európai színvonaltól. Lassan épülő üzlethálózata mellett áll a privatizáció, nincs cserekereskedelem. A legalapvetőbb élelmiszerekből, például a sajtfélékből is hiány van. Zöldségről, gyümölcsről nem Is beszélve - a piacozás a múlté. Dél-Szlovákiában a mostoha időjárás ellenére is bőven van zöldség (paradicsom, paprika, uborka), de általában kertekben megy tönk re. A nevetséges árakért le sem szedik, a szállítás meg megfizethetetlen. Ilyen jól megy a sorunk az északiak nélkülöznek, a déliek meg fölöslegesen termelnek. Mindenütt jó, de legjobb otthon - ezek szerint lakjon jól otthon, aki teheti, vagy vigyen magával bőven élelmet, aki a Tátra szépségeiben gyönyörködve járja a csúcsokat - a kimondott „salašon" az igazi „strapačkát" csak tejföllel készítik, mert nincs juhtúró (otthon jobbat készítünk). Palacsintát sem sütnek, mert nincs tejszín. Bezzeg nálunk van ilyen-olyan palacsinta tejfellel, tejszínnel - no meg somlói galuska is, és minden elképzelhető, mert a határ menti kétnyelvű területeken másképpen gondolkoznak és dolgoznak. Itt németül is kiszolgálnak, de a Tátrában a németek inkább megtanulják szlovákul a kérnivalőt, hogy kaphassanak valamit. No de minden emberi gyarlóságért a Tátra természeti kincsei pótolják a turistákat. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Pénztárgép - a vécés néninek is Akinek nem kopasz teljesen a feje, hébe-hóba a haját le kell vágatni. Szakembernél - borbélynál. Kassán az utóbbi hónapokban 17 koronát fizettem ezért a műveletért. A napokban - meglepetésemre, húsz koronát kértek. A hajam már le volt nyírva, így kénytelen voltam fizetni. A pénztárnál egy jótermetű férfi ült, és szedi a pénzt. Megdrágultak, pedig a nyugdíjemelés fizetése csak októbertől lesz - mondom. Erre ő: nem mi drágultunk, de 30 ezer koronáért (szlovák koronáért) pénztárgépet kellett vennünk, s hogy ennek az ára megtérüljön, tízezer nyírást kell végeznünk háromkoronás felárral. Ja, hát ez mindjárt más. Maguk, vállalkozók vettek gépet, és mi, a polgárok, a választók fizessük meg maguknak. Hát persze, mondja, hiszen a vállalkozó nem fizethet rá a munkájára. Neki igaza is van, a saját igaza. A polgárok igazát viszont már évezredeken át próbálták megtalálni - eddig eredménytelenül. A polgárok mindent megfizetnek - amit az állam kiagyal. Állam? Hiszen az állam az mi vagyunk, a polgárok. Hű, de belekeveredtem, e szálat nem is fonom tovább. Pedig így tanultuk, s most is így hangoztatják az állam legfelsőbb emberei. A pénztárgép használatát abszurdumig lehet fokozni. A polgárnak naponta kis • és nagy szükségletére is mennie kell. Az jutott eszembe, hogy esetleg a nyilvános vécékben is újításokat gondolnak ki, mondjuk így: lesz a fővécésné, mellette a pénztárgépkezelő s ennek titkárnője, az ellenőr - arányos munkamegosztással. Itt is alkalmaznák majd a korszerű számítástechnikát, s a vendégeket színes ipari tévén figyelik, hogy ott bent jól végzi-e a munkáját. S mindezt a polgár fizeti meg. Még akkor is, ha „berezel" mondjuk pénzben, vagy... IVÁN SÁNDOR Kassa Adósak az adóval Nem tudok egyetérteni az állandóan emlegetett regisztrációs pénztárgéppel. Az adóhivatalok és a kormány így akar véget vetni az adócsalásoknak, mert a pénztárgép ugye, egy okos masjna. Ez mind helyes és okos. Ezzel a törvénnyel sok magánvállalkozó lehúzta a redőnyt, mert az üzlet haszna a megélhetéshez volt elég. Ezt is eltűrtük, és aki tehette, meg is vette, ha ezzel anyagilag a holtpontra került is, de üzemelni szeretne tovább. Aztán az a bizonyos pénztárgép-regisztrálás! Aki elsejéig nem regisztráltatta a pénztárgépét, újabb találkozása volt az adóhivatallal, ugyanis 10 000 korona büntetést kell fizetnie a késésért. Az, hogy a piactereken még továbbra is árulnak pénztárgép nélkül, már kicsit sok. A törvény úgy szólt, hogy a termelő a kertjéből csak az árufölösleget értékesítheti, és kivételek nincsenek. Kérdezem én: annak, akinek 15 áras vagy ennél nagyobb földje van, és pénztárgép nélkül árul a piacon, az is árufölösleget ad el? Már több helyen érdeklődtem, és azt válaszolták, hogy nincsenek tisztában a törvénnyel. Pedig az újság kihangsúlyozta, hogy a törvény alól nincs kivétel. Ha egyszer kell a pénztárgép egynek, akkor kelljen mindenkinek, és ezt ellenőrizze is az adóhivatal! Ne csak az üzletekben, hanem főleg a feketéző kinti árusoknál. Nagyon jó volna, ha a vállalkozóknak lenne olyan érdekvédelmi felügyelőségük, akiknek lenne olyan hatalmuk, hogy ellenőrizni és tisztázni tudnák a nem vállalkozók ténykedését. Ha ez így folytatódik, én azt hiszem, hogy még többen visszaadják az engedélyüket, mert nem lehetünk versenytársak olyan üzérkedőkkel, akikről az állam és az adóhivatal nem is tud. VASMERA MÁRIA Bős Aggódjunk magunkért Nincs uborkaszezon Tizenöt tudósító (Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből) nyaraltjúlius 23-tól 30-ig a Velenceitónál. Táborozáson vettek részt, amit a Magyar Rádió Miska bácsi levelesládája műsorától kaptak jutalmul egész évi szorgalmas munkájukért. Az egy hét gyorsan elszaladt. Ez idő alatt szoros baráti kapcsolat alakult ki a három ország magyarlakta területeinek képviselői között. Egymással megvitattuk létünkkel kapcsolatos gondjainkat, szót ejtettünk nyelvünk és nemzetünk ellen irányuló támadásokról, osztoztunk bánatban és örömben egyaránt. Szakmai foglalkozásokra is sor került: Király Erzsébet megmagyarázta nekünk, hogy milyen módon tehetjük érdekessé híreinket, tudósításainkat. Az utolsó napon riportokat készítettünk, kikérdeztük egymást eddigi munkásságunkról, iskoláinkról, kedvenc időtöltésünkről. VARAGYA SZILVIA Érsekújvár A minap az asztalom fiókjában rakodtam, s kezembe került egy szépen illusztrált húsvéti üdvözlőlap, amely három csirkét és egy nagyobb tojást ábrázolt. A nagy tojás közepén szembetűnő cifra szöveg német, angol, francia és végül a hivatalos szlovák nyelven. A kérdésem az: mennyi angol, és mennyi francia lakos van ebben az országban? Arról tudomásom van, hogy Szlovákiában élnek német anyanyelvű polgártársaink. Nem lehetett volna még magyarul is kiírni, hogy Kellemes húsvéti ünnepeket!, hiszen mi itt élő magyarok is kapunk és küldünk ilyen lapokat? Tudom, ennél nagyobb s komolyabb ügyek vannak. Azonban az élet kis dolgokból áll, nem igaz? VAJDA ANDRÁS Szete Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Iskolaügyi szerveink buzgó szorgalommal munkálkodnak az alternatív oktatás beindításán. Úgy tűnik, a nyári szünidő ideje alatt sem csökken ez irányú igyekezetük. A Rimaszombati és a Losonci járás középiskolái már két alkalommal juttattak el a szülőkhöz olyan írásos anyagot, amellyel szeretnék felkelteni igényüket az alternatív oktatás bevezetése iránt. A másodikat már a szünidő folyamán kapták kézhez a szülők. Fáradhatatlanok az oktatási szervek, amikor iskoláink elsorvasztásán munkálkodnak. Ilyenkor nincs náluk uborkaszezon. Nem akarok sok szót vesztegetni ezeknek az irományoknak az ismertetésére. Csupán szeretném felhívni a figyelmet néhány alapvető formai hiányosságukra. Már maga a cím elképesztő: „Návrh listu riaditeľa školy rodičom". Tehát nem az igazgató levelét, hanem a felettes oktatási szerv ajánlott levél koncepcióját juttatták el a szülőkhöz. A levélben nincs feltüntetve az iskola neve, címe, identifikációs száma, és a keltezés is hiányzik róla. Az aláírás helyén gépelt szöveg: Ing. x y riaditeľ školy v. r. Természetesen aláírás és pecsét nélkül. (Tudatosan nem tüntettem fel nevet. A levelekben azonban iskolától függően valós személyek nevei szerepelnek.) A levélhez csatolt mellékletet, az ún. „návratkát" kell visszaküldeni, amelyben a szülő kinyilvánítja, hogy az alternatív oktatást választja gyermeke számára, és egyúttal feltünteti azokat a tantárgyakat, amelyeknek tanítását szlovák nyelven óhajtja. A levélben évfolyamok és szakosítás szerint fel vannak sorolva a szlovák nyelven oktatható tantárgyak. Ennek alapján választhat a szülő. Szakmai szempontból sem megalapozott a jelenlegi szlovákiai viszonyok között az alternatív oktatás bevezetése. Kisebbségünk nem rendelkezik azokkal a jogokkal, amelyek elengedhetetlen feltételei a kétnyelvű oktatás bevezetésének. Különösen alapvetőek a hiányosságok az ún. nyelvi emberi jogok területén. Csakis ott képzelhető el sikeres alternatív oktatás, ahol a kisebbségi nyelv, státusát tekintve, - legalábbis az illető etnikum településterületén - egyenrangú a többségi nyelvvel. Ez esetünkben távolról sincs így. Nyelvünk teljesen kiszorult a közéletből, és a legújabb nyelvtörvénytervezet alapján még inkább alárendelt szerepbe kerül. Ezenfelül még számtalan feltétel hiányzik egy részünkről elfogadható kétnyelvű oktatási program megvalósításához. Komplex módon, nagyon színvonalasan, szakmailag tökéletesen megalapozottan szól a kétnyelvű oktatás alapelveiről a témakör egyik legnagyobb szaktekintélye, Lanstyák István az Új Szó jún. 21-i számában a Nekünk miért nem jó? cím alatt megjelent írásában. Nagymértékben elősegítené tisztánlátásunkat ebben az ügyben, amennyiben valamennyi magyar szülő elolvasná az említett írást. Ebben az esetben jóval kisebb számban akadnának közöttünk olyanok, akiket megtéveszthetne az alternatív oktatás számunkra „előnyös" voltát hirdető hamis állami propaganda. Nem mindegyik szlovákiai magyar szülő veszi azt a fáradságot, hogy áttanulmányozza az új oktatási formával kapcsolatban megjelenő valamennyi írásos anyagot. Ezeknek a szülőknek a figyelmébe ajánlom a következőket: tudjuk, a kétnyelvű oktatás bevezetésének legfőbb szorgalmazói a maticás és az SZNP-s körökből kerültek ki. Márpedig ez a kulturális szervezet és ez a politikai párt ez idáig még semmilyen, számunkra előnyös intézkedést nem akart foganatosítani. EGYÜD LÁSZLÓ Feled A szlovák politikusok közül többen tényként állítják, hogy a magyar tannyelvű középiskolákban érettségiző diákok nem elhanyagolható része nem beszéli jól a szlovák nyelvet. Ellenkező esetben nem merült volna fel ilyen erővel az alternatív oktatás bevezetésének szükségessége... Csakhogy arra még senki sem mutatott rá, hogy nem egyformán mindenhol szükséges tudni a szlovák nyelvet. Vagy talán nincsenek már többségében magyar vidékek? Ugyanis a szlovákság részben azért is akarja, hogy úgymond kifogástalanul beszéljük nyelvüket, mert nem szívesen veszi tudomásul, hogy még jócskán vah, és lesz is magyar többségű területünk (addig az önrendelkezésünk is jogos!) -, amiből következik, hogy uram bocsá

1, nem kell állandóan államnyelvet magolni, hogy „jól" tudjuk magunkat kifejezni a szlovákok nyelvén. A túlnyomóan magyar lakosságú területeken a szlovákok hogyan, hányan tudnak magyarul? - ez talán nekünk egyáltalán nem számít? Erre is kellene gondolniuk őshonos magyarjainknak! Valamint már ideje lenne, hogy a féltés is munkálkodjon bennünk: hisz aki jól tud szlovákul, az hamar átbillenhet a szlovákságba. Vajon a 30 százalékot kitevő vegyes házasságokból származó gyermekek közül hányan lesznek magyarok? S majd azok gyermekei? Elég csak hallgatni a szlovák rádió magyar adásának Köszöntő című műsorát. Vagy ezen sem aggódik senki? Az Új Szóban is többször emlegetett hazánk nem inkább a mostohánk, ahol magyar többségű vidékein sem használhatjuk édes anyanyelvünket? ZILIZI TIHAMÉR Pozsony