Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-04 / 179. szám, péntek

1995. augusztus 2. VELEMENY Ú

J SZ

Ó I 9 1 Forró nyárban - fagyos légkör Gyanítható volt, hogy köztárasági elnökünk nem hirtelen itt és elmúlt betegsége miatt, ínem politikai megfontolásból mondta le vagy halasztotta el svezett találkozóját a Magyar Koalíció vezetőivel. Michal KoBÜtegnapelőtt a pillanatnyi belülit! ka i helyzetet és a reá nehetedő, a hét eleje óta újra fokozóíó politikai nyomást elemezve úgy döntött, hogy a találkozó lelondása önmagában nem kellő súlyú politikai lépés, ezért állásfoglalást adott ki, amelyben bíláljaa három hazai magyar pártilnököt, elsősorban Duray Mik6st. Mondjuk meg nyíltan: higgadt is elgondolkodtató állásfoglalás ez, még akkor is, ha megszületését többféle politikai legfontolás motiválta, helyzetlékelése pedig árnyaltabb leietne, hiszen például nem Isősorban a Magyar Koalíció ténykedése veszélyezteti a szlolák-magyar alapszerződés posonyi ratifikálását. Mégis minden tárgyilagos szemlélő szárára világos, hogy a hazai matar pártelnökök az elmúlt hetekben több meggondolatlan lépést és nyilatkozatot tettek, amellyel belpolitikai, sőt majdnem államközi vihart kavartak. Ján Slota és elvbarátai keresve sem találtak volna kiválóbb ürügyet az ismert elgondolásaik valóra váltásához szükséges feszült légkör megteremtésére. Szerintem akkor esett meg az első politikai malőr, amikor kitudódott, hogy Duray Miklós titokban találkozott Vladimír Mečiarral. Az ilyesfajta találkozó a politikában természetes, az viszont egyáltalán nem, hogy még a két legközvetlenebb, vagyis a koalíciós partner sem tud róla. Ezen meghökkentek az ellenzéki szlovák politikusok, nyilván a köztársasági elnök is. Akkortájt mondta nekem magánbeszélgetés során az egyik neves szlovák személyiség, hogy a legfőbb ideje összefogni a szlovákiai ellenzéket, bevonni a magyar politikusokat is, de a történtek után újra bizalmatlanok velük szemben, hiszen a jelek szerint még közöttük sincs kellő bizalom. Folytatódott a sor A. Nagy Lászlónak az ominózus sajtótájékoztatón elhangzott átgondolatlan kijelentéseivel, amit utólag ő is hibának minősített. Politikusaink még ezután sem hagyták abba a bőbeszédűséget, és kiszivárogtatták a pozsonyi amerikai nagykövet ebédmeghívását - nyilván a diplomata nem kis bosszúságára. Ezzel a fecsegéssel fölösleges hajcihőt csaptak az ebéd körül. Duray Miklós bocsánatkérésének a módjáról és körülményeiről már írtam, továbbra is az a véleményem, hogy ezzel nem erősítette sem a Magyar Koalíció egységét, sem pedig a szlovák ellenzékiek bizalmát. Következett Debrecen. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szlovák hírügynökség elhallgatta Tőkés László kulcsmondatát: ő ugyanis azt hangoztatta, ami minden felszólalásból kicsengett: Magyarországon és a kisebbségi magyar közösségekben nincs olyan számottevő politikai erő, amely irredenta lenne, határrevíziót óhajtana. Mégis bizonyíthatóan fokozódik a nyomás a romániai és a szlovákiai magyarságra. Tény az is, hogy Duray Miklós beszédét sem közölte teljes terjedelmében egyetlen hírügynökség sem, így aztán a szövegkörnyezetéből kiragadott mondatokkal sokkal könnyebb a hangulatkeltés. Aki hallotta vagy olvasta ezt a beszédet, az egyértelműen tanúsíthatja, hogy az Együttélés elnöke nem általában a szlovákságot, nem is a szlovák államot, hanem a nacionalista törekvéseket bélyegezte meg. Indulatos szavakkal, kemény jelzőket használva - ez is tény. Kérdés, lehet-e ilyen vészhelyzetben mert sajnos, itt és most ebben élünk - finomkodni, köntörfalazni. Ez erkölcstelenség lenne, ám a politikus felelőssége eldönteni: mivel árt és mivel használ a szlovákiai magyarság ügyének. A hangsúlyaiban más-más, ám mégis egyértelmű visszhangot és a köztársasági elnök határozott állásfoglalását ismerve megállapíthatjuk: még a velünk szemben tárgyilagos szlovákok is sértve érzik magukat Duray Miklós egyes kitételei miatt. Idén a politikai nyár is forró Szlovákiában, mégis szinte megfagyott a légkör a Magyar Koalíció körül. A szlovák ellenzék táborában is. Nekünk árt a legtöbbet, ha a koalíció elszigetelődik, politikai értelemben magára marad az országban. Ezért sincs más út, mint újraszőni a bizalom, az együttműködés fonalát, keresni a higgadt párbeszéd lehetőségét a köztársasági elnökkel, a parlamenti pártok többségével és a kormányfővel. Mindez egyébként országos érdek is. SZILVÁSSY JÓZSEF TEGNAP OLVASTUK A monopolellenes hivatal gondja Mint ismeretes, a kulturális minisztérium aPro

Slovakia állami kulturális alap révén a nemzetiségi sajtó 'támogatására fenntarlott összegből 7,85 millió koronát a Slolenská republika, 6 millió koronát pedig a Has ľudu mellékleteként megjelenő nemietiségi kiadványaira utalt át. A nemzetiséjsajtó támogatását egyéni módon értelmező pénzügyi tranzakció felkeltette a gazdaságr verseny tisztaságát felügyelő monopolellenes hivatal érdeklődését is. Az SZK Monopolellenes Hivatala az ügyben elvégzett vizsgálatok alapján megállapította, hogy a kulturális minisztérium az említett dotáció folyósításával megsértette a gazdasági verseny alapelveit. A lapokat fedő vállalatok számára olyan helyzetet telemtett, hogy azok a nemzetiségi sajtó piaelőnyös pozícióba kerültek vetélytársainai szemben. A monopolellenes hivatal értékelése szerint a nemzetiségi sajtó egészének támogatása nem sérti a gazdasági verseny alapelveit, sőt abban sem látnak kivetni valót, hogy ha bármelyik lap saját forrásaiból - a felmérések szerint erre évente 3-4 millió koronát kéne szánnia nemzetiségi mellékletet ad ki. Állami forrásokból származó külön támogatásból azonban a hivatal illetékes osztályvezetőjének, Moh Juharnak a véleménye szerint ez nem egyeztethető össze a gazdasági versenytisztaságával. Ezért a monopolellenes hivatal törvényadta jogával élve augusztus 1-én felszólította a kulturális minisztériumot, hogy a gazdasági versenytisztaságának betartása érdekében szüntesse meg az állami forrásokból származó dotációk folyósítását az említett két lapnak, s ezt a megállapítását nyilvánosságra is hozta. A kulturális minisztérium sajtóosztálya nem késett a válasszal, s azon nyomban nyilatkozatban állapította meg, hogy ez az álláspont csupán a monopolellenes hivatal képviselőjének személyes véleménye. A hivatalnak nincs joga beleavatkozni az állami támogatások elosztásának rendszerébe, egyébként is a minisztérium pályázat útján választotta ki a támogatásra érdemesülteket, állta válaszban. S láss csodát, amit a hivatal vizsgálatot végző illetékes osztályvezetője törvénysértőnek tart, azt ugyanannak a hivatalnak az elnöke Pavel Fraňo meglepő(?) módon már úgyszintén csupán személyes véleménynek próbál meg feltüntetni, sőt megpróbálja eltussolni az ügyet. A Prácában megjelent cikk ugyanis azt állítja, hogy a hivatal elnöke kérte őket, ne jelentessék meg az osztályvezető álláspontját, mivel ő nem ért vele egyet, ráadásul az említett dotációk folyósításának további vizsgálatát július 19-én leállította. Az osztályvezető állítja, érvelésében egyértelműen alátámasztotta, hogy törvénysértésről van szó. Nem hallgathat, hiszen szakmai becsületéről és a törvény tiszteletben tartásáról van szó. (Práca) SI HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN Szombaton a magyar adás 9 órától közvetít. Egészen déli 12 óráig a Hétről hétre c. publicisztikai magazint hallgathatják H. Rudas Dóra szerkesztésében. A tartalomból: a garamszentkereszti romagyilkosság társadalmi és jogi következményeiről kérdezzük a politikust és a jogászt; a második óra központi témája a kutyatartás, melyből kiderül az is, milyen sors vár a gazdátlan kutyákra. A műsorból megtudhatjuk, Amerikában hogyan „nevelik" a politikusokat. A déli hírek után Pop-mix. 12.50-kor Szép szó. Bemutatkoznak a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó verseny 4. kategóriájának győztesei a versmondásban. 14.10kor részletek hangzanak el P. Mascagni Parasztbecsület c. operájából. 15 órakor a zenei szerkesztő az Omega együttes új CD felvételét ajánlja. 15.30-kor a Szántó-vető c. agrárfélóra a háztáji gazdálkodással és a méhészettel foglalkozik. 16.05-kor kezdődik a Köszöntő. Vasárnap 9 órakor hírekkel indul az adás. 9.15kor a Világosság c. egyházi műsorban Rácz László nyugalmazott református lelkipásztor személyes bizonyságtétele hangzik el, valamint hangképekben számolunk be a múlt héten véget ért perbenyiki ifjúsági táborról. 10 órakor Kölyökvilág. 10.30-kor Anyanyelvünk. Szabómihály Gizella előadása arról szól, mikor kell az igekötő. 11 órakor a Pedagógusnaplóban szó esik a debreceni nagygyűlésről, a dunaszerdahelyi tanügyi hivatal leváltott igazgatója sorsának alakulásáról és arról, amit egy igazgatónak az iskolavezetésről tudnia kell. 12.10-kor Randevú Bárdos Ágnessel. Benne: Mit tervez az elokoncert? Lesz-e Szafari-park Gombán? 15 órakor Irodalmi mozaik. Megemlékezés H. Ch. Andersenről; Megjelenés előtt Cselényi László új kötete; A posztmodem Bodnár Györgynek, a MTA Világirodalmi Intézete igazgatójának szemével. 15.30-kor Hazai tájakon, 16.05-kor Köszöntő. (-bo) SZÁLKA ÉS GERENDA A skinheadek, mint etnikum Már elhangzott és leíródott sok minden, amivel a halálra égetett roma fiatalemberrel kapcsolatosan a köztársaság legmagasabb szintű alkotmányos tényezőinek késlekedő reagálásait lehetett illetni. Arról azonban kevés szó esett, hogy a szlovák neofasiszták fellobbantotta emberfáklya olyan zugait is bevilágította politikai és társadalmi életünknek, amelyeket eddig egyes politikai csoportosulások árnyékban és takarásban tartottak. Aki figyelemmel kíséri a fajgyűlölet és idegengyűlölet kiváltotta gyilkosság utáni reagálások sorát, annak feltűnhetett valami. A radikális szlovák nemzeti erőket a kormányban képviselő Szlovák Nemzeti Párt, nem a fajgyűlöletből, az idegengyűlöletből és az etnikai összeférhetetlenségből eredő erőszak ellenében akarja szigorítani a Büntető Törvénykönyvet. Helyette mintegy jogalapot akar adni a nemzeti kisebbségi és etnikai másság jogi, valamint politikai deklarálásának, a szabad és nyilvánosság előtti véleményalkotásnak, az állampolgári bírálat hatalomellenességének bírósági megtorlásához. Tennék ezt olyan jogi megszorításokkal, amelyek elvileg még a parlamenti ellenzék képviselőit és a szabad sajtót is elhallgattatnák. Hivatkoznak itt az állam, a nemzet és a köztársaság védelmére, mintha a mindenkori választott hatalom maga lenne valamennyi. Sokaknak feltűnhetett, hogy ugyanez a párt, amely nyíltan vállal közösséget a Tiso-féle fasiszta állam ideológiájával, a skinhead ideológiát valló fiatalok elkövette gyilkosságot szokványos közbűnténynek tekinti. Az sem lehet véletlen, hogy a magát a ludákok örökösének tekintő, parlamenten kívüli Szlovák Néppárt a napokban igencsak felbátorodott, és nyílt magyarellenes lépésekre szánta el magát. Sajnos, a Szlovák Köztársaság állampolgára is hajlamos a nagyvonalú felejtésre. Hány újságolvasónak jutott eszébe most a pozsonyi rabbi elleni skinhead-támadás, amikora nyílt utcán, az Óvároshoz tartozó sűrűn lakott területen fasiszta suhancok vették körül. A rabbi minapi tévényilatkozatában felidézte, hogyan fordultak el az emberek, záródtak be ablakok, s csak egyetlen öregember kiabált az azóta is ismeretlen tettesekre. Nekem felrémlett egy másik eset is, amikor a nagyszombati szurkolók „kemény magja" megvert, majd a vonatból kilökött magyar fiatalokat. Azt is a két szurkolótábor közötti rivalizálásnak tekintette a rendőrség és a kormánykoalíció. Mi kell még több ahhoz, hogy a látens idegengyűlölet tolerálásától nyíltan vérszemet kapjanak a fajgyűlöletre, a sovinizmusra és a kultúrfasizmusra alapozódó csoportok? Az ugyanis merőben más büntetőjogi kategória, ha valakit erőszakos garázdasággal vádolnak, vagy szélsőséges, alkotmányellenes fajgyűlölő és nyelvgyűlölő eszmék nyomán aljas indokból elkövetett erőszakos cselekménnyel állítanak bíróság elé. A kettő között nemcsak a kiróható büntetés súlyosságában van különbség. A jogrendet, az államot, az alkotmányos hatalmat is minősíti, ha a kettőt minden jogi skrupulus nélkül fel lehet cserélni. Az sem meglepő, hogy egyes nyilatkozatokban németországi eredetű mozgalomként aposztrofálják a skinheadeket. Pedig maga a szó is angol, szinte szószerinti fordításban megfelelője a magyar bőrfejű. A hetvenes években a brit nagyvárosok perifériáin megtelepedő színesbőrű etnikumok ellen szerveződtek, és sokáig fedezéket jelentettek számukra az angolszász futballklubok szurkólógárdái. Németországban nyíltan neofasisztákat emleget a kormány és a sajtó, és ennek megfelelő keménységgel is lépnek fel az elharapódzó erőszak ellen. Más kérdés, hogy nem minden neofasiszta bőrfejű, viszont minden bőrfejű neofasiszta fajgyűlölő eszméket vall. Ebben egyetértenek, s nem zavarja őket a neofasiszta baloldaliság és a skinheadek jobboldalisága. A zsidókat, a feketéket, a törököket, a romákat ettől még közösen gyűlölhetik és gyilkolhatják. A jelenség számos ellentmondást tartalmaz. Egyebek között azt, hogy vannak szlovákiai magyar bőrfejűek is, ami nem gátolja a szlovák eszmetársaikat abban, hogy a pozsony-ligetfalui önkormányzat lapjában megjelent riportban kifejtsék: a magyar kérdés megoldására is tudnak módozatokat. Nem légből kapottak ezek az állítások, mégha a szlovákiai magyar sajtó - talán egyetlen kivételtől eltekintve (Heti Ifi - Ifi Magazin) - úgy tesz, mintha nem léteznének. Ebből is látható, hogy a bőrfejűek szlovákiai működését senki sem szűkítheti le szlovák-roma ellentétre. Még akkor sem, ha a kormány legutóbbi ülésén úgy is tett, mintha a skinheadek gyilkossága után az egész ügyet romakérdésnek tekintené. Valószínűleg ezért utalta a dolgot a Jozef Kalman vezette nemzetiségi és etnikai tanács elé, mondván: a romák és a többi kisebbség képviselői majdcsak elbíbelődnek az intézkedési javaslat megszövegezésével. Ezt aztán a kormány vagy elfogadja, vagy nem, és elhúzhatja az időt néhány hónapig, ahelyett, hogy a bőrfejűek és a hasonló szélsőséges mozgalmak ellen hozna törvényes intézkedéseket. DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Egy ősi kínai népi bölcsesség szerint ha egy állat kacsára hasonlít, és úgy viselkedik, ahogy a kacsa, akkor az nyilvánvalóan kacsa. Elképzelhető, hogy a Slovenská republika című napilap és a hetenként megjelenő Zmena legközelebbi száma már úgy kerül az olvasó asztalára, hogy a fejjéc mellett ott lesz a Ľudovít Štúr Díj emblémája. Ľudovít Štúr nem tehet róla, hogy ott lesz. Arról sem tehet, hogy sok évtizeddel halála után és az általa alapított Slovenskje národňje novini c. lap első száma megjelenésének 150. évfordulóján az ő nevét ragozva ünnepelték egymást azok az újságírók, akik úgy döntöttek, hogy nem a polgárosulást elősegítendő érvényesítik tollúkat, hanem Szlovák nemzeti kacsa a nemzetállam építésének szolgálatába állítják. Az SZK Sajtóirodájának közleménye nyíltan le is szögezi: „Az értékelés fő kritériuma az volt, hogy a lapok és az egyének miként vették ki részüket a szlovák újság nemzetállami értékrend-átalakításából és a szlovák sajtótudomány fejlesztéséből". Tegnapig, a díjkiosztásról szóló hír vételéig, a dekorált lapok illetve kollégák címének, nevének megismeréséig még az volt a véleményem, hogy kár volt annak idején megosztani a szlovákiai újságírók szervezetét. Ma már úgy látom, hogy ez valóban elkerülhetetlen lépés volt. A hat évvel ezelőtti fordulatot követően két részre oszlott az újságírók társadalma. Az egyikbe azok tartoztak, akik a kommunizmus bukása után készek és képesek voltak lelkiismeretvizsgálatot tartani és a következtetéseket levonni. A másik csoport azokból áll, akik tudatosították, mivé vált fél évszázad alatt Szlovákia lakosságának nagy része, akik 1989 után a felelősségre vonás elmaradása láttán ráadásul vérszemet kaptak, és ma ott folytatják tevékenységüket, ahol voltaképpen abba sem hagyták. Csak más színekben folytatják, amelyek között nem egy lap házatáján a vörösbarna dominál. A módszer zászlóvörös, a téma pedig az 1939 és 1945 között kikevert barna. Nagy megtiszteltetés a polgárosodás mellett hitet tevő szlovákiai újságírók és szerkesztőségek számára, hogy egyiküket sem ajánlotta kitüntetésre a nemzetibb újságírók tömörülése. így tovább edződhetünk az ellenzékiségben, és szabadon várhatjuk az alkalmat, hogy a kormány (akár Vladimír Mečiar kormánya is) kiérdemelje elismerésünket. Köztünk és a kitüntetésben részesítettek (vagy kormánykitüntetésre várók) között az a különbség, hogy mi írásainkban akkor tüntetjük ki elismerésünkkel a kormányt, ha megérdemli, a kormányhű zsurnaliszták viszont akkor kapnak kitüntetést, ha azt szervilizmusukkal kiérdemlik. Szerkesztőségek, illetve újságírók kormány általi kitüntetése minden szabad társadalomban felér egy súlyos sértéssel, sajtószabadság elleni merénylettel. így az újságírószervezetek - ha adnak magukra - tagjaik erkölcsi elismerésének jogát nem bízzák a hatalomra. Ahogy úgy elnézem a Szlovák Újságírók Szövetségének működését, ez a szervezet alig várta, hogy ezt a jogot átruházza a kormányra. Jozef Darmo, a kommunista újságírás szlovákiai főatyamestere már meg is kapta érte az elismerést: ő is rajta van a kitüntetettek listáján. Lehet, hogy a frissen dekorált lapok fejléce mellett holnaptól, a jövő héttől már ott lesz a Ľudovít Štúr Díj emblémája. De azért az sincs kizárva, hogy mégis csak maradt a szerkesztőségek vezetőiben egy mákszemnyi jóízlés, és nem követik a fordulat előtti Rudé právo, Pravda és Új Szó példáját. E három lap fejlécét az első oldal tetejéről a rendszer utolsó időszakában mármár kiszorították a kitüntetések. De ha nem is teszik a medáliát, én akkor sem Ľudovít Štúr arcmását vélem a kitüntetés közepén felfedezni, hanem - az egyes díjazott lapok szűkebb orientáltságának megfelelően - Vladimír Mečiarét és Ján Slotáét. Körülöttük pedig diszkréten ott lebeg Gustáv Husák és Tiso páter szelleme. TÓTH MIHÁLY