Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-04 / 179. szám, péntek

AJ ÚJ SZÓ RIPORT 1995. augusztus' 1! FIANTA ŐRNAGY, A FEHER ALBATROSZ Amire a gép képes A harmadik pozsonyi repülőnapokon a külföldi élvonal mellett a hazai Biele Albatrosy nevű légiakrobata csoport képviselte a szlovák pilóták csúcsszínvonalát. Az 1992-ben a kassai repülőfőiskola oktatóiból megalakult csoport a gépeiről kapta nevét: L-39 C Albatros típusú repülőgépeken mutatják be tudományukat. Peter Fianta őrnagy kezdettől fogva a csoport tagja, aki beavatott a pilóták titkaiba. Ötszáz óra a minimum • Mióta repül, és hogyan jutott el odáig, hogy a legjobb hazai akrobaták közt képviselheti Szlovákiát? - 1981-ben fejeztem be az iskolát, és mivel repülőoktatóként dolgozom, azóta is L-39-es gépeken repülök. Ami pedig a csoportba való bejutást illeti, a pályázatra az jelentkezhetett, aki legalább ötszáz órát repült már ezen a típuson, és természetesen elsőosztályú pilótának kellett lenni. • Mitől első-, vagy másodosztályú egy pilóta? - A pilótának bizonyos gyakorlatokat és bizonyos mennyiségű repülőórát kell teljesítenie. Például a harmadik osztály követelménye az alapvető harci kiképzés, a másodosztályú gépvezetőnek standard feltételek mellett kell repülnie bizonyos óraszámot, az elsőosztályú pilótának a nehéz feltételek közötti repülésnek is meg kell felelnie, és vizsgarepülésen kell bizonyítania tudását. Ezenkívül a csoportos repülést is el kell sajátítania. Természetesen más-más alapelveknek kell megfelelniük a vadászrepülőknek, a bombázóknak, vagy a szállítógépek pilótáinak. • Már az iskolán megkülönböztetik, hogy ki milyen gépen repül majd? - A jelenlegi helyzetet nem szívesen kommentálnám, mert sok a pilóta, és nincs szükség annyi kiképzésre. Általában azonban úgy van, hogy a második évfolyamban mindenki keresztülmegy egy alapvető kiképzésen L-29-es gépeken, és azután osztják el, kit képeznek ki helikopterre, kit szállítórepülőre és kit ultrahangsebességű vadászgépekre. • Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki pilótává váljék? - Elsősorban a jó egészségi állapot. Ez az alfája és az ómegája az egésznek. Aki nem felel meg az orvosi vizsgálaton, annak nincs esélye. Persze tanulni is jól kell, el kell végezni az iskolát, és jó fizikai erőnlétűnek kell lenni. Harci kiképzés cementbombával • Általában mennyit repülnek? Gondolom, az akrobatika mellett néha azért harci kiképzésen is részt kell venniük... - Általában hetente kétszer három repülést végzünk. Néha többet, néha kevesebbet, van úgy, hogy javításban van valamelyik gép, és ilyenkor persze kevesebb a repülés. Természetesen a csoportos felkészülésen kívül a többi katonai pilótához hasonlóan nekünk is megvan a magunk repülési grafikonja. Kell gyakorolnunk nehéz időjárási viszonyok között, valamint harci feladatokat, és a felderítő repüléseket is. • Konkrétan milyen harci feladatokat kell megoldaniuk? Esetleg éleslövészetek is vannak? - Meghatározott figurákat kell betanulni, légicsatában elengedhetetlen manővereket gyakorolunk be, de bombázást és rakétalövészetet is végzünk. A lövészetet általában úgynevezett fotógolyószórón gyakoroljuk, ahol filmen forgatják előttünk a harci helyzetet, és ezen végezzük a beméréseket. Évente egyszer azonban éleslövészet is van, a bombázást pedig cementbombával gyakoroljuk. Ez a valódi bombának cementből készített mása, amellyel ugyanúgy kell beletalálnunk az ötven méter átmérőjű célkörbe, mintha igazi bombát dobnánk le. • Mennyi ideig tart begyakorolni egy olyan csoportos mutatványt, mint amilyet a repülőnapokon is bemutattak? - Hogy őszinte legyek, idén nem voltak ejtőernyőink a gépeken, ezért egész télen hármas, legfeljebb négyes csoportokban tudtunk gyakorolni, és ezt a héttagú összeállítást, amit most bemutattunk, mindössze két hónapig gyakoroltuk. Huszonöt repülést végeztünk, ami minimális mennyiség, más csoportok két hét alatt repülnek ennyit. Igaz, hogy a legtöbb gyakorlat már tavalytól „bennünk van", csak az új figurákat kellett elölről gyakorolnunk. • Melyik a legnehezebb figura? - Talán a közös fordulat, amikor mindannyian egyszerre fordulunk meg a saját tengelyünk körül, ezenkívül a háton való repülés és az úgynevezett bakugrás tartozik a nehéz elemek közé. A koreográfia csoportmunka • A tavalyi repülőnapokon még hatos csoportban repültek, az idén már heten vannak... - A külföldi csoportoktól befolyásolva bővítettük ki a csapatot. Gyakorlat közben ugyanis, amikor elrepülünk a bemutatótérség felett, és a figura elvégzése után egy nagy kanyarral vesszük fel a sebességet a következő mutatványhoz, a bemuatatóterület üres marad. A hetedik pilóta tulajdonképpen ezt az üresjáratot tölti ki, ekkor mutat be olyan figurákat, amelyeket csoportban nem lehet megcsinálni. A csoport létszáma egyébként nem a pilóták képességeivel, hanem a gépek számával van behatárolva. Nekünk például nyolc ilyen gépünk van az ezrednél. • Hogyan képesek odafenn ennyire egyszerre mozogni? - Minden figurát rádión vezényel a csoport parancsnoka. Persze mindegyikünknek tudnia kell, hogy mikor mi következik. Például fordulatnál a parancsnok bejelenti: Forduló! Fordulunk! Most! és erre egyszerre mozdulunk. Velem egy franciaországi bemutatón történt meg, hogy elromlott a rádióm, és az egész gyakorlatot összeköttetés nélkül végeztem el. Szerencsére az első napon a már begyakorolt műsort adtuk, de másnapra elromlott az idő, és rögtönöznünk kellett. Ha akkor mond csütörtököt a rádióm, alighanem képtelen lettem volna végigcsinálni a gyakorlatot. • Az időjárás mennyire befolyásolja a bemutatót? - Többféle összeállítással készülünk. Az A-változatot jó időben repüljük, rossz idő esetén a B és a C változatot mutatjuk be, és ilyenkor a felhők miatt alacsonyabban repülünk. A legrosszabb a szeles időjárás, mert a széllökések veszélyeztetik az egymáshoz közel repülő gépeket. • Milyen hatások érik az embert az éles fordulók megtételekor? - Extrém körülmények között akár 10 G nyomás is nehezedhet a pilótára. Egy G nyomás az az egység amely normális körülmények között a földön nehezedik az emberre. A 10 G nyomás annyit jelent, mintha egy nyolcvankílós pilóta ekkora túlnyomás esetében nyolcszáz kilóg lenne. A túlnyomás ellen a vadászgépek pilótái úgynevezett G-ruhát viselnek, amely elszorítja az alsó végtagokat és a törzset, hogy a fejbe is jusson elegendő vér. Kellemetlenebb a negatív G-nyomás, amely a háton való repüléskor fordul elő. Ez ellen ugyanis nincs semmiféle öltözet, a vér a pilóta fejébe tolul, a szeme véreres lesz és úgynevezett vöröslátás következik be, ami nagyon kellemetlen. GAÁLLÁSZLÓ A bosszú eszköze Amikor '87 tavaszán lánya bejelentette férjhezmenési szándékát, nem ellenkezett. Tisztában volt azzal, hogy a fiatalok a szülői házban maradnak, mert nincs hová menniük. Januárban megszületett az unokája is, de addigra a fiatalok nagy szerelme nem volt már a régi. A nagyszülők arra gondoltak, ha a kis család külön élhetne, rendbejöhetne a házasságuk. - A férjem nem egyszer megmondta, ha látja, hogy ők is igyekeznek, kifizeti a kis ház árát - fogott bele szomorú történetébe a kétségbeesett nagymama. Hiába igyekezett, a tulajdonos visszalépése miatt az első házvétel nem jött össze, másodszor pedig, noha a 150 ezer koronás foglaló kifizetése után nyomban korszerűsíttetni kezdte a portát, mire bevezették a központi fűtést, a házasságnak vége szakadt. - A lányom '91-ben beadta a válókeresetet, 1992-ben a bíróság kimondta a válást. A gyereket az anyjának ítélték, ezért a kisunokám nevelése, gondozása rám hárult. Ugyanis a kicsivel sem az anyja, sem az apja nem törődött, túlzott érdeklődést az apai nagyszülők sem mutattak. Az eltelt évek alatt sok rossz történt, nekem az egyedüli vigaszt a kislány jelentette. Az idén, május 23-án, amikor betértünk a helyi boltba, a gyerek apja egy idegen férfi segítségével erőszakkal elvitette mellőlem. Azóta a kislánnyal nem beszélhettem, látni is csak úgy tudtam, hogy a szomszéd faluban iskolába menet lestem meg. Lett is belőle nagy veszekedés a másik nagyszülőkkel! - keseredett el az őszhajú asszony. - A lánya, a kislány édesanyja miért nem intézkedik? - kérdeztük, a s nagymama kénytelen volt feltárni a teljes valóságot. Elmondta, hogy felnőtt lánya „faktúrázás" miatt ez év áprilisa óta előzetes letartóztatásban van, majd azt js, hogy hiába szeretett volna a gyermek gyámja lenni, a bíróság a gyereket az apjának ítélte. - Engem csak az bánt, hogy a volt vejem évekig nem törődött azzal, mi van a lányával, miből, hogyan él. Persze, a lányom is fütyült a saját vérére. Ezért szerettem volna, ha a gyereket nekem ítélik, ezért indítottam el a gyermekelhelyezési pert. De mert az apa hirtelen igényt tartott rá, neki ítélték. Hiába fellebbeztem, a kerületi bíróság ez év februárjában megerősítette a jásárbíróság döntését. - Ezek után hogy maradhatott a kislány Önnél? - tudakoltuk. Kiderült, hogy bár az édesapának volt láthatási engedélye, a gyermekét rendszertelenül látogatta. Előfordult az is, hogy a kislánya nem akart(!) találkozni vele, a nagymama pedig, unokája akaratának engedelmeskedve, nem „kényszerítette" a gyermeket. - Tudtam, hogy a volt vejem és a volt nászomék szemében én leszek a rossz, de mit tehettem volna? A kisunokám remegve kért, ne kelljen az apjával találkoznia! Most meg ellopták tőlem a kicsit, s megtesznek mindent, csak hogy ne láthassam! - sírta el magát. - Itt maradt mindene, iskolatáskája, játékai, ruházata, magnója, kazettája. A rendőrség meg nem mozdul. Pedig a kislány nem is az apjánál van, hanem apai nagyszüleinél. Ők vele lehetnek, én meg nem? - háborgott. Nehéz volt megmagyarázni a if unokájának. Borzalmas volt ki M lani, amint a hét esztendős! lány megtagadja a másik iq anyját s kimondja: nem saf tem őt, nem volt jó nála. A kapu előtti beszélgetés éktelen ordítozás vetett végei Menjenek már. A férjem ideges menekült be az udvarba a u szeppent asszony. Elmenöi hallottuk, a fiával együtt ho® próbálta lecsillapítani a kárai dó nagypapát. Kérhet-e a nagyszülő láthat engedélyt? - kérdeztük a váíóq res bírótól. - Nem a bíróságé a nagyszülők láthatási eng délyéről. Ők rendszerint aktal ják az unokájukat, amikor a $ mekük, unokájuk anyja vagyai I jónak látja. A fenti eset nemi kus, hiszen ha az anyát kienged a börtönből, a nagymama újai I lálkozhat az unokájával. Válóp A másik nagymamánál maradt kis ruhát soha nem veheti fel? (Prikler László felvétili nagymamának, hogy a bíróság jogerős ítélete ellen nem tehet semmit, s az a természetes, hogy az apa igényt tart a lányára, gondoskodni akar róla. Érthetetlen volt viszont: a másik fél több hét elteltével miért nem engedi anyai nagyanyja közeiébe sem?! Az okokat sejtve csöngettünk be a szomszéd faluban élő apai nagyszülők portájára. A kislány édesapjával és a másik nagymamával csak a kapu előtt beszélgethettünk. - Azért a sok rosszért, amit velem tett, megbűnhődik. Ha belefeketedik, akkor sem láthatja a lányomat Nincs joga rá. Ha a gyerek anyja jönne, az más volna - szögezte le a fiatalember. Édesanyja pedig ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy a másik nagymama ilyen mégolyan, a kislány csak azért kell neki, hogy dolgoztassad), no meg azért, hogy idős korában legyen, aki eltartsa^!) - A kisunokám nem kíváncsi a nagyanyjára, hiszen nem szereti. Az anyai nagyapjával viszont tartja a kapcsolatot, amikor csak akarja, nálunk meglátogathatja. S hogy bebizonyítsa, igazat mond, szólt az udvaron játszó után a volt házastárs a másik nem írhatja elő, kivel érintkeä s kivel nem. A gyermekpszicM gus nem tagadja, régiónkba gyakori, hogy a felnőttek a mái felet a gyermek felhasználását akarják büntetni. Jellemző azi hogy a szerencsétlen kislány) ismétli, amit a felnőttektől M azt mondja csak, amit hab akarnak tőle: az egyik helyem apját, a másikon a nagyanj „nem szereti". Hogy közben n érez(het), arra a felnőttek nemi váncsiak. A gyermek a boss; eszköze. Hogy min megy keresi tül a kislány, mi játszódik le leli ben, az őket nem érdekli. Aháí» rúzó felek egyikét sem. Annak ellenére, hogy nemi tuk fel sem a helyszínt, semai. ténet hőseinek a nevét va:J| esetről van szó. Sajnos, I

T felnőttek nem akarják tudatos* I ni, hogy a kislány érdeke azt* I vánná, találkozhasson mindazí [ kai, akik szeretik. Nagyvonalúi! got remélni az egymást pocsto diázó felektől aligha lehet. Pe sze, ha van szívük, sjózaneszil elgondolkodhatnának azon, ij gyan lehetne mégis elásni a csa ta bárdot! PÉTERFI SZOB m az hc cs fe hí n< ve ta la Sí re D e; D Pi hi ju bi ki Ví itt Hanván érthetetlenül, ma is sokan tűrnek, és sokan várnak megoldást másoktól. Kevesen merik, akarják kezükbe venni saját sorsuk irányítását. Ám jó, hogy vannak néhányan. Juhász István is ilyen. A Sajó mentén, de annak határain túl sem kell őt bemutatni. Tisztelik, szeretik, átkozzák, gyűlölik. Mint ahogy az már csak lenni szokott errefelénk az igazi egyéniségekkel. Most júniusban Amerikában járt. Erről az útjáról faggattam meg a földről: a Sajó partján otthont adó, megtartó erőről. Örömmel mesél, hiszen legszívesebben megosztaná a sokat próbált vidék embereivel a gondolatokat, tapasztalatokat, ötleteket, ami talán jobbá tehetné az itteni mindennapokat. - Ahogy jártam, néztem az amerikaiak farmjait, minduntalan az jutott eszembe, hogy ezt bizony nálunk is meg lehetne csinálni. Mi is képesek lennénk Amerika után, aratás közben az effajta csodákra. Lelki biztatást is jelentett az ottlét számomra, mert látom, hogy csak lehetőséget kell adni az embereknek, mert nem vagyunk mi sem rosszabbak mint az amerikaiak. Nagy élményt jelentett számomra az ott töltött néhány hét. Szlovákiából egy pályázat útján most hárman jutottunk oda tanulmányútra. Georgia, Atlanta, Minnesota környékének farmjait jártuk be, de eljutottunk a fővárosba, Washingtonba is. Úgy tizenöt, átlagban 250-300 hektáros farmokra látogattunk, és voltunk több általuk, vagy magánemberek, családok által működtetett bankban is. A figyelmes és gondos gazdálkodás az, amivel ők nagyon szép eredményeket tudnak elérni. Rendszeres, részletes és pontos talajvizsgálatokat végeznek a tápanyagellátás és vegyszerezés előtt. A talajt igyekeznek minimális költségekkel megdolgozni. Az ottani mezőgazdászok nem szenvednek gigantomániában és alkalmazkodnak a természethez. Kiszámítják, mi a gazdaságos és csak azt termelik. Keményen dolgoznak és közben állandóan figyelnek a piacra, hiszen az határozza meg a tevékenységüket. Nagyon odafigyelnek a pénzre: pontosan beosztják és igyekeznek jól gazdálkodni vele. Ugy láttam, hogy ott is csak az működik igazán jól, ami magánkézben van. A magántőke ugyanis gyorsan tud forogni, nincs sok emberhez kötve. Az amerikai hivatalok, bankok érezhetően azért vannak, működnek, hogy segítsenek a vállalkozóknak. Amit nagyon sok helyen láttunk, tapasztaltunk, s ez jól esett, hogy Amerikában nincs irigység, gyűlölködés, az emberek örülnek egymásnak. Szabad terük van képességeik, tehetségük fejlesztésére. Sokszor tűnt az a világ olyannak számomra, mint egy park, ahol a helyén van minden. Kisebb földrengéssel ért fel 1992-ben a Juhász István kezdeményezésére alakított és máig a vezetése alatt működő Agrárius Kft. létrejötte. Sokaknak újszerű, szokatlan volt az a forma, ahogy közelíteni mert és tudott a megváltozott körülmények közötti gazdálkodáshoz. Földtulajdonosok vették ki akkor földjeiket és vagyonrészüket a szövetkezetből, és adták azt bérbe a kft-nek. Ma huszonhárom tulajdonos van benne ebben a társulásban. Az Agrárius 460 hektáron gazdálkodik, főként Hanva határában, de kisebb földterületen még vagy négy község mellett. Huszonhárom dolgozójuk van, akik a közvetlen mezőgazdasági termelésben és az Agrárius üzlethálózatában vannak alkalmazva. • Majd három évvel az alakulás után hogy megy a sora a hanvaiak mezőgazdasági társulásának? - Az Agrárius Kft. lassan, fokozatosan, de biztosan fejlődik, gyarapodik, nagyon lent kezdtük, de az embereink kitartottak. Ma már saját gépparkkal rendelkezünk, s megvan mindenünk, ami a föld megműveléséhez szükséges. Egyelőre csak a növénytermesztéssel foglalkozunk, az állattartáshoz még nincsenek meg a feltételeink, ám a jövőben ezt is szeretnénk jó szinten végezni. Földjeinknek több mint a felén gabonaneműeket termesztünk, a többi részen a ipari növényeket. Kertészetünk látja el friss áruval a környéken lévő hét üzletünket. Az idén sokáig víz alatt volt vagy ötven hektár földünk, ennek ellenére a búzából, árpából 40-44 mázsás hektáronkénti termésünk lesz és szép a napraforgónk is. A megtermelt termékeinkre állandó piacunk van, így az értékesítéssel nincs gondunk. A társaságunkban a református egyháznak is van földje, amit külön kezelünk, k föld után bérlet címen mi termést adunk, műveljük mindenkinek a kertjét és fizetjük a földadót. Nagyon fontosnak tartom, hogy itt nálunk is megtörténjen a szemléletváltozás az emberek között. Az kell, hogy a tulajdona s i szemlélet kerüljön előtérbe, mert csak ez hozhat kielégítő eredményeket - fogalmazta meg filozófiáját Juhász István. AMBRUS FERENC