Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-03 / 179. szám, csütörtök

1995. augusztus 3. VELEMENY ÚJ SZ

Ó 7 I \ SZENT GYÖRGY LOVAGREND RENDEZESEBEN Középkori Akadémia Főként határon túli érdeklődőket vár á magyarországi Szent György Lovagrend szervező gárdája az augusztus 7-12. között Esztergomban zajló Középkori Akadémiára. Az érdekesnek ígérkező rendezvény gerincét két évforduló határozza meg. Kilenc évszázada halt meg I. (Szent) László király, akinek uralkodása idején megszilárdult a keresztény magyar állam, továbbá novemberben lesz 660. éve annak, hogy Károly Róbert Visegrádra hívta Kázmér lengyel, János cseh királyt, Henrik bajor herceget és néhány kisebb fejedelmet, hogy megvitassák közös gondjaikat. A visegrádi székhelyű Szent György Lovagrendet (a Károly Róbert által 1326-ban alapított előd közösség szellemében) 1990 januárjában szervezték újjá. Azóta az egyetemes evangéliumi értékek, az európai lovagi erények és a magyar történelmi hagyományok szellemében munkálkodik. Egyik alapfeladatának tekinti olyan rendezvények szervezését, amelyek egyrészt elősegítik önazonosságunk, nemzettudatunk erősödését, másrészt a környező nemzetek jobb megismerését. E célból 1993-ban Visegrádon, tavaly pedig Esztergomban rendezte meg a Középkori Akadémiát, hiszen a középkori államokra, Szent István országára különösen jellemző volt a sokszínűség és az azzal együttjáró tolerancia. Az idei tanulmányi héten az említett két jeles évforduló elemzésén túl a hallgatók rövid áttekintést kapnak a magyar középkor történelmi alapvonalairól, kultúrhistóriájáról, egyháztörténetéről, egyházi és világi művészetéről, a szerzetes- és lovagrendekről, a magyarországi szervezett oktatás kezdeteiről, továbbá megismerkednek Esztergom és Visegrád régészeti-művészettörténeti nevezetességeivel, részt vesznek a korra jellemző lovagi tornabemutatón és udvari mulatságon. Az előadók között találjuk dr. Várszegi Asztrík pannonhalmi főapátot, dr. Kahler Frigyes jogtörténészt, dr. Cséfalvay Pál kanonokot, a Keresztény Múzeum igazgatóját, L. Kecskés András zenetudóslantművészt, dr. Pusztaszeri Lászlót és C. Tóth Jánost, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosait stb. Az akadémia fővédnöki tisztét dr. Paskai László bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek és dr. Kosáry Domokos akadémikus, az MTA elnöke vállalta. Az egyes műsorok nyilvánosan zajlanak, a belépés díjtalan. MISKÓ ILDIKÓ Látogatható a Feszty-körkép Próbaüzem jelleggel keddtől a nagyközönség előtt is megnyitja kapuját a Feszty-körképnek otthont adó körcsarnok az ópusztaszeri Történeti Emlékparkban. A magyarok bejövetelét ábrázoló panorámakép restaurálását a közelmúltban fejezte be a lengyel Ars Antiqua Restaurátor Csoport. A 14 és fél méter magas, 120 méter hosszú körkép - melyen Árpád vezér alakja köré 2000 figu rát festett a művész - a 18. a hasonló alkotások sorában Európában. A látványt hangeffektusok - csatazaj, lovak patájának dobogása, a Latorca patak csobogása - gazdagítja. A kép állagának megőrzése télennyáron egyforma klímát, 18 Celsius-fokot és 40 százalékos páratartalmat igényel. A próbaüzem idején arra keresnek választ a szakemberek: miként lehet a klimatikus viszonyokat a változó számú, akár napi 1000 fős látogatóközönségjelenlétében is folyamatosan biztosítani. Egyszerre 60-80 érdeklődő tekintheti meg délelőtt 9 és délután 5 óra között az alig négy év alatt, 2,7 millió dolláros költséggel, 11 tonna festékfelhasználásával felújított Feszty-körképet. Meghalt Feleki Sári Hetvenöt éves korában elhunyt Feleki Sári Kossuth-díjas érdemes művész. Feleki Sári 1920-ban született Debrecenben, 1957-től 198l-es nyugdíjba vonulásáig az Állami Déryné Színház művésze volt. Emlékezetes alakítást nyújtott többek között Mikszáth Kálmán A Noszty fiú este Tóth Marival című darabban. Feleki Sári kiváló külföldi színésznők hangját szinkronizálta az elmúlt években, például Simoné Signoret-nak, Katherine Hepburnnek. Lipcsey György: Transzfalván a helyzet változatlan (Méry Gábor felvétele) VACI VILÁGI VIGALOM Sikeresen szerepelt a Jókai Színház A Komáromi Jókai Színház társulata a nyári vakációt sem csak a megérdemelt pihenésnek szenteli, hanem vendégszerepléssel igyekszik öregbíteni az intézmény hírnevét. Legutóbb a július 28-30. között megrendezett Váci Világi Vigalom egyik főműsoraként mutatta be Stein-Bock-Harnick Hegedűs a háztetőn című musicaljét. A Duna-parti nagyszínpadon - a kőszínházbelieknél kissé kedvezőtlenebb feltételek között - színre vitt produkciónak több száz néző tapsolt. A szervezők nyilatkozata szerint a tavalyi Mária evangéliuma című sikeres előadás után a váciak idén is szívesen látták vendégül a határon túli csapatot Állítólag idén sem csalódtak. Egyébként a Váci Polgármesteri Hivatal a Művelődési Központtal, a Tourinform Irodával és a budapesti VITAL Kft.-vel közösen 1993-ban, a közép-európai barokk éve kapcsán szervezte meg először az azóta már hagyományossá vált „Vigalmat". Az idei műsorban helyet kaptak hangversenyek, színházi és gladiátorbemutatók, kiállítások, lovasversenyek, parádés felvonulások - huszárokkal, hintókkal, kézműves-kirakodóvásár, rockkoncert, és nem hiányzott a sörsátor melletti fúvószene és az ökörsütés sem. A hangulatos rendezvény záróceremóniáján kétszázötven zenész és énekes mutatta be C. Orff Carmina Buranáját, amit tűzijáték követett. A jövő évi fesztivált a honfoglalás 1100. évfordulója és az első magyar vasútvonal átadásának 150. évfordulója jegyében szeretnék megrendezni. -MIX„ÉLET és TŰZ" (Ján Stacho 1936-1995) Ján Stacho, a jeles szlovák költő a közelmúlt ban, alig hatvanévesen, eltávozott az élők sorából. Aki a hetvenes években, egy csaknem végzetes autóbalesetet követően, az életre szavazott, a halálnak mondott igent. A költőknek már „Nincs ideje öregedésre", még a „Dinnye" beérését sem várta meg. Betegágyán talán „Altatódal" enyhítette fájdalmait, de a hosszú „Virrasztás Marionnal" sajnos, végérvényesen félbeszakadt. Örökké tartó „Nászút" lett a sorsa. „Ott" van már Ő, a forró „Délen", vagy a zord Északon, netán a tarka Keleten, vagy csak tőlünk nyugatabbra?! Nem tud(hat)juk. A gyászhír után hirtelenében nem is tudjuk, hány kötete jelent meg életében, de az biztos, hogy 1959-ben Čokoládová rozprávka (Csokoládémese) című gyermekverskötetével lépett a szlovák irodalomba. Fiatal költőként a nagyszombati csoport (trnavská skupina) néven ismert írói műhelyben bontogatta szárnyait, Ľubomír Feldekkel, Jozef Mihalkovičcsal, Ján Buzássyval, Ján Ondrušsal és Ján Šimonovičcsal. 1961-ben jelent meg első verskötete, Svadobná cesta (Nászút) címmel, majd ezt követték a Dvojramenné čisté telo (1964), a Zážehy (1967), az Apokryfy (1969), a Čítanie z prachu (1970) és a Z prežitého dňa (1978) című kötetei. Ján Stacho az avantgárd és a konkretista költészet vonzásában írta az olvasóban is mély nyomokat hagyó verseit. Költészetét elsősorban Dénes György, Tóth Elemér, Tóth László, Tőzsér Árpád és Veres János fordításaiból ismerhette meg a magyar olvasó. Ő maga lengyel, spanyol, francia és angol költők verseit fordította anyanyelvére. (vörös) Kis NYELVŐR Éi Nyelvek testvériesülése Közismert tény, hogy a világ nyelveinek egy része nem elszigetelten áll a többi háromezer nyelv tengerében, hanem nyelvcsaládokat alkot. Kevésbé ismeretes viszont, hogy a jelenleg ismert nyolc-tíz nyelvcsaládba a világ nyelveinek csak kis része sorolható. Az élő nyelvek közül földerítetlen rokonságú például a baszk és a japán, az ismert ókori nyelvek közül pedig az etruszk és a sumér. Még kevésbé ismert tény, hogy nyelvrokonság nemcsak úgy jöhet létre, hogy bizonyos nyelvjárások önállósulnak, elszakadnak egymástól, és különálló nyelvvé válnak, hanem úgy is, hogy eredetileg egymással semmiféle rokonságban nem lévő nyelvek elkezdenek egymáshoz közeledni, az évezredek során egyre több egyezés alakul ki bennük. Ebből következik, hogy ha ma egymásra szókincsben és nyelvtani szerkezetben hasonlító nyelveket látunk, nem tudhatjuk biztosan, ezek azért hasonlítanak-e egymásra, mert egy közös alapnyelvre mennek vissza, vagy pedig azért, mert már nagyon régóta élnek egymás szomszédságában. így tekintve a dolgot az uráli, ill. finnugor nyelvcsaládról is elképzelhető, hogy nem volt, hanem lett, vagyis eredetileg nem-rokon nyelvek integrálódtak valamiféle „nyelvcsaláddá", amint ezt jeles régészünk, László Gyula nem ok nélkül - feltételezi. S az sem elképzelhetetlen, hogy ebben a folyamatban épp a magyar, mint a máig legnagyobb uráli nyelv játszott kulcsszerepet. Hogy a nyelvek ilyen mértékű közeledését el tudjuk képzelni, tudatosítani kell, hogy a nyelvek nemcsak szavakat kölcsönözhetnek egymástól, hanem - ha kellő ideje élnek egymás szomszédságában - gyakorlatilag bármit: hangokat, képzőket, ragokat, igeidőket, vonzatokat, szórendi sajátságokat. A szóátvétel a szókölcsönzésnek csak egyik, igaz, leglátványosabb és legkönnyebben létrejövő módja. Ha az illető népek viszonylag rövidebb ideje, csupán egy-kétezer éve élnek együtt, a közöttük lévő hasonlóság még nem olyan nagy mértékű, hogy megkülönböztethetetlen volna a rokon nyelvek egymással való hasonlóságától. Mégis már ilyen esetekben is feltűnő egyezéseket lehet közöttük észrevenni. így például érdekes azonosságok jöttek létre az egymással csak nagyon távoli rokonságban lévő olyan balkáni nyelvek között, mint amilyen az újlatin nyelvek közé tartozó román, a szláv nyelvek családjába tartozó bolgár, macedón és szerb, valamint az indoeurópai nyelvcsalád egyik önálló ágának tekintett albán. E nyelvek között mind hangrendszerükben, mint nyelvtani szerkezetükben és természetesen szókincsükben is feltűnő egyezések fejlődtek ki. Igaz, ezek nem mindig terjednek ki az összes érintett nyelvre, hanem csak egy részükre korlátozódnak. Ilyen egyező vonások pl. a következők: a főnevek második és harmadik esete azonos bennük, nem ismerik a főnévi igenév kategóriáját (tehát a látni, járni, kérni típusú alakulatokat), a jövő időt egy „akar" jelentésű segédigével képezik, ismerik a névelőt, és ez a szó végén áll. A névelő ismerete a bolgár nyelvre is érvényes, s ezzel gyedül áll a szláv nyelvek között. A bolgár sok minden másban is eltávolodott szláv testvéreitől: pl. gyakorlatilag megszűnt a névszóragozási rendszere. S mondhatjuk - a bolgár nyelv azért továbbra is él és virul, a bolgárok aligha tekintik az ősi szláv sajátságok elvesztését végzetes katasztrófának. Ezt azért hangsúlyozzuk, hogy jelezzük: ha a mi nyelvünkben is azt tapasztaljuk, hogy a szókincsében és nyelvtani rendszerében valamelyest idomul a közelebbi-távolabbi népek nyelvéhez, tehát pl. különféle latinizmusok, germanizmusok és szlavizmusok vagy akár anglicizmusok jelennek meg benne, talán nem szükséges kétségbeesnünk, s nyelvromlást és végveszélyt emlegetve vészharangot kongatnunk. Az egymással érintkező népek nyelvében mindenütt ez történik. LANSTYÁK ISTVÁN HÍRVIRÁGOK Újabb kiállítás Shakespeare-ről. Az angliai strat fordban egy kiállítás keretében újra megpróbálnak válaszolni arra a kérdésre, milyen ember is volt valójában William Shakespeare: úgy tekinthetünk-e rá, mint minden idők legnagyobb drámaírójára, vagy csak irodalmi csaló, iszákos nőfaló volt. Shakespeare élete mese egy közönséges brit fiúról, aki helybeli lányt vett feleségül, karriert csinált Londonban, s gazdag emberként tért vissza szülőhelyére. Életének története nem tartalmaz semmi negatívumot, legalábbis semmi olyat, amit valóban bizonyítani lehetne. Ám a róla keringő pletykák, mítoszok évszázadokkal halála után is élnek és virulnak. Az új kiállítás rendezői viszont arra törekednek, hogy csakis bizonyítható tényeket vonultassanak fel a drámaíróról. Mivel sem levél, sem napló, sem pedig kézirat nem maradt utána, a szervezők néhány személyes ingóság és dokumentumok bemutatásával igyekeznek minél teljesebb képet adni a látogatóknak. Megkérdőjelezik azokat a történeteket, amelyek szerint Shakespeare garasoskodó volt, halálát egy részeges mulatozás utáni verekedésben lelte, s hogy állítólag nem is ő írta a világirodalom remekeinek számító drámákat és szonetteket. David Howells Shakespeare-szakértő szerint e pletykák hallatán az emberek még kíváncsibbak műveire. Roger Pringle igazgató viszont úgy véli: az a tény, hogy gyakorlatilag még mindig keveset tudunk róla, csak táplálja ezeket az őrült legendákat... Franz Kafka könyvüzlet nyílt Prágában, AZ író apjának parányi könyvkereskedése volt az Óváros téri Kinsky-palota földszintjén. A palota második emeletén pedig az Óváros téri német gimnázium székelt, amelynek padjait a kis Kafka is koptatta 1893tól 1901-ig. Most ez az írónagyság - aki eredetileg elrendelte minden írásos hagyatékának a megsemmisítését, semmit sem kérve a dicsőségből - szellemével beköltözik ezekbe a termekbe. A Franz Kafka Társaság ugyanis szeptembertől könyvüzletet nyit az eddig képzőművészeti kiállításokra használt helyiségekben. Ennek kínálatában természetesen elsősorban Kafka-művek és a prágai német irodalmi alkotások eredeti kiadásai és cseh nyelvű fordításai szerepelnek majd, azonkívül judaicák, történelmi kiadványok és idegen nyelvű publikációk is gazdagítják a választékot. A maffia le akarta rombolni a Pisai ferde tornyot. A milánói Corriere della sera egy titkosszolgálati ügynöktől szerzett értesülésekre hivatkozva közölte a hírt, hogy az olaszországi maffia állítólag bombatámadást tervezett a pisai ferde torony megsemmisítésére. „Mit szólnának, ha a pisai ferde torony egy szép napon egyszerűen eltűnne?" - fenyegetőzött Antonio Gioe, az egyik maffiózó, aki később a börtönben öngyilkosságot követett el. Az,1992-ben tervezett robbantás válasz lett volna a hatóságok éles maffia elleni fellépésére. A maffia ez idő tájt szerette volna kikényszeríteni, hogy főnökeit a szigorúan őrzött börtönből házi fogságba helyezzék. Ezzel kapcsolatban Gioe állítólag számos rablott műkincs visszaszolgáltatását is felkínálta. A maffia állítólag római és velencei épületek elleni támadásokat is fontolgatta. Oreg metró. Hatvanéves a moszkvai metró. Sztálin büszkeségét, a gigantikus föld alatti építményt 1935-ben nyitották meg. Egy nyugati építész „az elegancia mesterműveinek" nevezte világhírű állomásait, a Majakovszkaját, a Komszomolszkaját és a többit. A Majakovszkaja híres mozaikjai a Szovjetunió egy napját ábrázolják harminckét képben. Kék ég, boldog emberek, izmos munkások, mosolygós parasztok: mozaikba dermesztett illúzió, az akkori idők normái szerint. A metró, ez a valóban monumentális alkotás túlélte megálmodóját. A hálózatnak összesen 55,1 kilométernyi mozgólépcsője van, több mint 137 ezer lépcsőfokkal. A metró sokáig az állandóság jelképe volt: a jegyek évtizedekig öt kopejkába kerültek. Ma már hatszáz rubelbe. A fügefalevél nélküli Dávid - szeméremsértő Jeruzsálemnek. Firenze városa, Michelangelo híres alkotásának tulajdonosa úgy döntött, hogy az emberi lélekállapot megörökítéseként értelmezett szobor másolatát, mely legalább egymillió német márkát ér, Jeruzsálemnek adományozza, a szent város megalapításának 3000 éves évfordulója alkalmából. A jeruzsálemi városi tanács azonban az ortodox zsidó közösségek és az igazhitű mohamedán palesztinok heves tiltakozása miatt az ajándékot nem fogadja el. A visszautasítás oka: a 4 és fél méter magas Dávid-szobor meztelen, ágyékát sem takarja fügefalevél. Az izraeli Jediot Achronot napilap megtudta, hogy az ajándékozók mégiscsak feltalálták magukat. Egy jóval kisebb bronzszobrot akarnak felkínálni, amely szintén firenzei alkotó, Andrea del Verrocchio műve. Az ő Dávidja nem ruhátlan. Az eszperantisták be akarnak „törni" az ENSZ-be. Az ENSZ jobban is kihasználhatná a eszperantó világnyelvi lehetőségeit, hangoztatták e mesterséges nyelv híveinek idei világkongresszusán, a finnországi Tamperében. Sőt az Eszperantó Világszervezet elnöke, John C. Wells azt állítja, hogy az eszperantó révén megoldódnának a népek közötti érintkezés gondjai is. (külföldi hírügynökségek és lapok alapján)