Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-03 / 179. szám, csütörtök

MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. augusztus 3. 8 I ÚJ SZÓ Újabb szégyenfolt EGYESÜLT ALLAMOK Éltanuló anyagyilkos A belügyminisztériumi sajtótájékoztatókon a félévi vagy éwégi bűnügyi mérlegvonáskor a statisztikai adatokból általában a zsaruk által elkövetett törvénysértésekről is szó esik. így volt ez a múlt héten is, amikor nemcsak számadatok, hanem néhány konkrét eset is napvilágot látott. Nos, a statisztika szerint január elseje és június harmincadika között, tehát az első félévben 108 rendőr ellen emeltek vádat.A vétségek skálája igencsak széles. Az első helyre a hatalommal való visszaélés került (37), majd a testi sértés következik (27). A sort a korrupció, a csúszópénz elfogadása, lopás, sőt gyilkosság is bővíti. Az Új Szó kérdésére, vajon a 108-as keretben kötelességmulasztásért ott található-e az a két rendőr is, akik az úszori incidens során a személyvonaton szolgáltak, de már csak azután léptek közbe, mikor megtörtént a baj, azt a választ adta Vladimír Lamacka, a nyomozó hivatal igazgatója, hogy a vasúti rendőrség bűnösségének megállapítása más szervek hatáskörébe tartozik. Viszont megtudtuk, hogy letartóztatták azt a besztercebányai zsarut, és eljárást indítottak négy kollégája ellen, akik június 25-ről 26-ra virradó éjszaka maffiózókat is meghazudtoló módszereket alkalmaztak egy 22 éves fiatalemNAGY-BRITANNIA: A bradfordi női börtön Anglia egyik legpéldamutatóbb büntetés-végrehajtási intézetének számít. Soha nem volt itt lázadás, panasz, szökés. Az elítéltek békésen töltötték napjaikat, rendben tartották a zárkákat, színes szalvétákat hímeztek. Ez annyi jövedelemhez juttatta őket, hogy a személyes szükségleti cikkeket meg tudták érte vásárolni, és egy szerény összeg szabadulásukkor is rendelkezésükre állt. Hétvégeken a börtön kiürült, mert a fogva tartottaknak példás magaviseletükért és jó munkájukért rövid eltávozást engedélyeztek. A börtönszabályzat előírásainak megfelelően mindenki pontos időben visszaérkezett a helyére. Egy alkalommal épp a királyi büntetésfelügyeleti bizottság tartott szemlét a börtönben, amikor odaérkezett egy, a közelmúltban szabadult elítélt. A hölgy öt évet ült lopásért és már egy hét múlva vágyakozott barátnői után. Ezen senki sem csodálkozott, hiszen a börtön falai között köztudottan gyakran szövődnek leszbikus kapcsolatok. A bizottság tagjai inkább azon lepődtek meg, hogy az említett hölgy egy legújabb típusú Jaguáron érkezett, ami barátok között is ber ellen. Az ellenük felhozott vád: emberrablás, zsarolás, testi sértés és a személyi szabadság korlátozása. A főszervező, mikor érezte, hogy ég a talpa alatt a talaj, megpróbálta rábeszélni egyik rendőrtársát, hogy az inkriminált időre igazolja alibijét. Sikertelenül. Az egész rémálom egy állítólagos ötezer koronás tartozással kezdődött. Miroslav J., a brutális rendőrtiszt, kezdetben telefonon, később személyesen is felkereste Stanislav D.-t, és követelte, hogy adja meg azt az összeget, amellyel feleségét megkárosította. Tudni kell, hogy a fiatalember korábban abban a raktárban brigádozott, amelynek az említett hölgy volt a főnöke. Az ötezer koronát egy eltűnt akkumulátorért, illetve gépkocsihuzatért kellett volna kifizetnie. Mivel Stanislav tagadta, hogy köze lenne az eltűnt holmikhoz, a rendőrtiszt több ízben életveszélyesen megfenyegette az egész családot. A megfélemlített família, természetesen feljelentést tett a rendőrségen. A szolgálatos tiszt ugyan megígérte, hogy intézkedik, de az égvilágon semmi sem változott, illetve annyi, hogy Miroslav J. még agresszívebb lett, és néhány társa segítségével hamarosan beváltotta fenyegetését. Stanislavot fényes nappal, bamegért legalább 68 ezer angol fontot. Arra a kérdésre, honnan volt az autóra pénze, az egykori börtönlakó ravaszkás mosollyal válaszolt: „Itt ültem ebben a börtönben, itt gyűjtöttem össze a szabadulási pénzt is." A választ tréfára vették, mindenesetre megfigyelést rendeltek el a lány után. A nyomozás azonban semmi figyelemre méltó eredményt nem hozott. A lány drága prostituált volt, gazdag üzletemberek is tartoztak klientúrájába. Elméletileg ez a tevékenység magas jövedelemhez juttathatta. A bradfordi női börtön valószínűleg továbbra is békésen éli példás, szürke hétköznapjait, ha nem jön közbe egy váratlan tűzeset. Egy forró júliusi éjszakán tűz ütött ki a börtön egyik raktárában. Mivel éjszaka a sötétségben nem tudták felmérni, mekkora is a veszély, a biztonság kedvéért kiürítették a börtön egész területét. Itt aztán a rabok számbavétele sehogyan sem akart stimmelni: a 112 elítélten és a fegyőrökön kívül a jól bezárt udvarban még 30 férfi tartózkodott. Az urak igen kényelmetlenül érezték magukat és megpróbáltak a háttérben maradni. Ez nem is csoda, hiszen valamennyien hiányos öltözetben volrátai szeme láttára megverték, összerugdosták, majd autójukba tuszkolták és csuklyát húztak a fejére, hogy ne lássa az útirányt. Az autóút során „hamarosan megdöglesz" fenyegetések kíséretében tovább püfölték az „adóst". Mikor végre megállt a gépkocsi, áldozatukat hajánál fogva kirángatták, ismét ütötték, verték, rúgták, majd a hajdani SSlegények módszerét alkalmazva a kezébe nyomtak egy ásót azzal, hogy ássa meg sírját. Míg a szerencsétlen férfi dolgozott, kínzói kedélyesen borozgattak. Hamarosan további két autó jött a „temetésre". Azok utasai is besegítettek a verésbe, rúgásokba. A jól szórakozó rendőrök az inkább holt mint eleven áldozatuktól fekvőtámaszok végzését is követelték. Erre már Stanislavnak nem volt ereje. A magatehetetlen férfit ekkor begyömöszölték az egyik gépkocsi csomagtartójába, majd rövid kocsikázás után egy árokba hajították. A fiatalembert agyrázkódással, orrcsonttöréssel, hát-, fej-, nyak-, kéz- és lábsérülésekkel, valamint számos zúzódással kezelték a kórházban. A modori rendőrök által elkövetett rablógyilkosság után újabb szégyenfolt esett a rendőrmundér becsületén. tak, néhány pedig anyaszült meztelenül, és jobb híján a kezük ügyébe került újságokkal próbálták takargatni testüket. A helyzet rendkívül kellemetlenül érintette az elítélteket és a fegyőröket is, akik nem tudtak magyarázatot adni arra, hogyan kerültek oda és mit keresnek kívülálló férfiak éjszaka a női börtönben. A vizsgálat kiderítette, hogy a példamutató börtönben jól szervezett kupleráj működött, amely éjszakánként megnyitotta kapuit néhány elegáns, elit klub férfitagjai előtt. A titkos bordélyház hosszú időn keresztül elégítette ki rangos társadalmi személyek, üzletemberek szexuális igényeit. A készséges, „munkaszerető" fogva tartottak pedig szép jövedelemre tettek így szert, amit szabadulásuk után előnyös üzletekbe fektetve kamatoztattak. Nem jártak rosszul a fegyőrök sem, akik nemcsak szemet hunytak a zárkákban rendezett orgiák felett, hanem eltávozási engedéllyel is ellátták azokat a hölgyeket, akikre telefonon érkezett a megrendelés. A rendkívül pikáns ügyben a vizsgálat tovább folytatódik... POLICE PRESS Mi lehet az akadálya annak, hogy egy rendkívüli tehetségű, kiemelkedő tanulmányi eredményű amerikai diáklányt felvegyenek az USA leghíresebb egyetemére, a Harvardra? Például az, ha az ifjú hölgyről kiderül, hogy megölte saját édesanyját. A 19 éves, 150-es IQ-val és csupa kitűnő bizonyítvánnyal rendelkező G ina Grant ügye nemcsak az amerikai egyetemi körökben váltott ki erkölcsi jellegű vitákat, de a rendkívüli sajtóvisszhang révén felkeltette a széles közvélemény figyelmét is. Tény, hogy az éltanuló kislány öt évvel ezelőtt, vagyis tizennégy éves korában megölte az anyját, kérdés csak az: önvédelemből vagy előre megfontolt szándékkal tette-e? Nemcsak a tanulásban és a teniszben mutatott kivételes teljesítménye miatt, de azért is, mert barátságos, közvetlen teremtésnek ismerték, aki szívesen korrepetálta például biológiából osztálytársait. Természetesnek tűnt, hogy Gina Amerika elit egyetemére, a bostoni Harvardra adja be felvételi kérelmét, azt azonban „elfelejtette" megemlíteni életrajzában, hogy 1990 szeptemberében megölte édesanyját. A fiatal hölgy múltjában sötétlő epizódra azután derült fény, hogy a Harvard dékáni hivatalába hajdani újságcikk-kivágásokat tartalmazó névtelen levelet kézbesített a posta. Az egyetem felvételi bizottsága sietősen visszavonta Gina Granttól a biológia szakra megadott felvételi engedélyt. Erre a hírre csapott le a sajtó, amely kész volt nyilvánosságra hozni Gina felháborodását az elutasító egyetemi döntéssel kapcsolatban. „Nincs nap, hogy ne jusson eszembe a tragédia, ami legbelsőbb, személyes ügyem. Jogilag az eset megnyugtatóan lezárult, nem lehet következménye a továbbtanulásomra" - fejtette ki a diáklány a Boston Globe hasábjain. Gina Grant múltja egyébként valóban tragikus. 11 éves volt, amikor tüdőrákban meghalt az édesapja, rá három évre vesztette életét anyja, Dorothy. Gina állítása szerint önvédelemből ölte meg anyját, aki részegen bántalmazta. A bírósági eljárás annak idején azzal zárult le, hogy a lányt fél évre javító-nevelő intézetbe küldték, ezután rokonai viselték gondját. Nem világos, mennyire voltak súlyosak ezek a problémák, amelyeket az anya alkoholizmusa okozott a családban. Azon az öt évvel ezelőtti szeptember 13án a rendőrség segélykérő telefonhívásra ment ki Granték kétemeletes családi házába. A rendőrök egy nyakából kiálló konyhakéssel holtan találták Dorothyt, akinek fején is sérüléseket regisztráltak. Gina azt állította, hogy részeg anyja legurult a lépcsőn, majd - az alkoholtól félig-meddig önkívületi állapotban, saját magától undorodva, öngyilkosságot követett el. Noha az orvosszakértők a mérgezési szintnek megfelelő alkoholmennyiséget mutattak ki az anya szervezetében, a nyomozók hamar kételkedni kezdtek a kislány szavaiban. Először is kiderült, hogy az asszony már halott volt, amikor a késszúrás érte: halálát egy ólomkristály gyertyatartóval a fejére mért 13 ütés okozta. A hatóságok az éltanuló leányt és betörésért korábban büntetett 16 éves barátját, Jack Hookot azzal vádolták, hogy az általuk elkövetett gyilkosságot megpróbálták ügyetlenül öngyilkosságnak álcázni. Ezek után Gina megváltoztatta vallomását, beismerte, hogy maga ölte meg az őt fizikailag terrorizáló, részeges anyját, mert - mint szinte mindig - aznap is attól rettegett, hogy az anya megtámadja és bántalmazza. Ezt a verziót fogadta el aztán a bíróság is. Gina hajdani védője ma is elbűvölve emlékszik vissza rá. „Annak ellenére, hogy vizsgálati fogságban, egy börtöncellában találkoztam vele először úgy nézett ki és úgy viselkedett, mint amilyennek egy apa álmaiban elképzeli a lányát" - mondta az ügyvéd. Az ügyész viszont hiába érvelt azzal, hogy bántalmazásra utaló sérülések nyomát nem lehet kimutatni Ginán, a bíróság a kislánynak hitt. Önvédelemből elkövetett, halált okozó testi sértés miatt szabták ki rá az intézeti féléves elzárást. Az intézeti idő után nagynénje családjával Cambridge-be költözött az éltanuló anyagyílkos. Érettségije előtt már önálló lakást bérelt, amit magánórák adásából tartott fenn. Mielőtt benyújtotta volna felvételi kérelmét a Harvardra, egy szűk körű partin felfedte legközelebbi barátai előtt múltjának titkát. Elképzelhető, hogy az egyik^félreismert barát volt a leleplező névtelen levél szerzője. Miközben több amerikai felsőoktatási intézmény vezetője védelmébe vette a Harvard döntését, a Boston University rektora kifejtette: Gina keményen megdolgozott, hogy visszaszerezze becsületét. „Nem lehet valakit örök életére Káinként megbélyegezni" mondta a professzor. (ar) JAKUBOVSZKIJ, AZ EZREDES: Lakat alatt a kémfőnök Jakubovszkij ezredes a szentpétervári börtön egyik nyolc négyzetméteres celláját osztja meg tizenkét rabtársával, pedig a 32 esztendős fiatalember máshoz szokott. Negyedik feleségének, a szőke fotómodellnek teljes emeletet bérelt a moszkvai Metropol Szállóban; a kanadai Torontóban éppúgy saját házzal rendelkezett, mint a Genfi-tó partján. Az eredeti foglalkozását tekintve ügyvéd Jakubovszkij - Jelcin felfedezettjeként és védenceként - hamar a titkosszolgálat ezredese lett, aki mindent megengedhetett magának. Már a tábornoki kinevezéséről volt szó, amikor Ruckoj, akkori alelnök vétót emelt, mire a barátai által csak Dimánnak becézett Dmitrij Jakubovszkij igazi revansot vett. Amikor jóváhagyásával, de legalábbis tudtával - a televízió nyilvánossága előtt hárommillió dollár kicsempészésével vádolta meg Ruckojt, s erről saját svájci cége segítségével különböző, állítólagos bizonyítékokat is felmutatott. Ezzel Ruckojt valóban sarokba szorította. Jakubovszkij az utóbbi időben eltávolodott Jelcintől, és valószínűleg az elnök is kompromittálónak találta személyét. De végül miért tartóztatták le? A múlt év decemberében a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtárból felbecsülhetetlen értékű ritkaságok tűntek el. A rendőrség nemsokára elkapott két embert, akik a zsákmányt éppen biztonságba akarták helyezni. Egyikük Jakubovszkij sofőrje, a másik a testőre volt, s a főnök kocsijával hajtották végre akciójukat. így került lakat alá az ezredes. Vajon mit rejteget még a Jakubovszkij ügy? OROSZORSZÁG Műértő rablók Pálmalevélre írt indiai kéziratokat, kínai, tibeti, mongol és latin nyelvű műveket - összesen 19 pótolhatatlan ritkaságot loptak el a szentpétervári Orosz Nemzetközi Könyvtárból. A könyveket 1842-ben Jónás szerzetes hozta keletről Oroszországba, jelenlegi értékük közel 100 millió dollár. A könyvtárat gyakorlatilag alig őrizték, így a tolvajoknak könnyű dolguk volt: csak át kellett vágniuk a kap '•• láncait, és betörniük az ablakokat, hogy hozzájussanak a rendkívüli értékekhez. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDODY VILMOS Újabb négy figyelmeztető lövés dördült az éjszakában, de az sem józanította ki az üldözötteket... Végül az egyik rendőrségi kocsi rutinosan megelőzte őket, így sikerült megállásra kényszeríteni a „kettes számú" orvvadász csapatot, melynek tagjai igyekeztek gyalogosan kereket oldani, ám ezzel is befuccsoltak. A Samarát vezető Zigó Norbert - aki az üldözés alatt egyre csak azt hajtogatta: „Bízzatok bennem, bízzatok bennem, lelépünk!" -, a 19 éves Mészáros József s az ugyancsak ennyi idős Nagy Roland - valamennyien tardosiak az édes anyaföldre szorítva, bilinccsel a kezükön fejezték be éjszakai nagy kalandjukat. Trófeák, vadbőrök, szalámi... A házkutatások során a nyomozók szinte dúskálhattak a tárgyi bizonyítékokban. Négy illegálisan tartott fegyvere, éles pisztolylőszerekre is rábukkantak. Hiába volt a csapatokban két embernek is bérkilövő engedélye, ezt a fegyverekkel együtt bevonták. (Zsaru) ítélet Firenzében A „firenzei rém", a szerelmespárokat gyilkoló 59 éves Pietro Pacciani tizenhat nyolc kétszeres - rábizonyított kegyetlen gyilkosság miatt végső ítéletként tizennégyszeres életfogytiglani kapott az olasz bíróságtól. A ferde hajlamú ember éjjelente parkokban, félreeső helyeken, városközeli erdőkben kószált, és nem bírta elviselni az egymást szerető párok látványát. Autókban, tisztásokon lelte fel áldozatait és könyörtelenül végzett velük. Előzőleg egyszer már ült tizennégy évet egy szerelmi vetélytársa megöléséért, és négy évet saját lányai megerőszakolásáért. Sokan csak most biztosak benne, hogy nem lesz több gyilkosság a gyönyörű olasz város környékén. Pacciani a jelek szerint már sohasem szabadulhat a rácsok mögül. (Zs) A vadhús nemcsak finom, de drága is. Többen ezért azt gondolják, legegyszerűbben úgy juthatnak az ínyencfalatokhoz, ha maguk veszik kézbe a dolgokat, pontosabban a fegyvereket, s elmennek orvul vadászni, rabsickodni... Akár egy vérbeli, izgalmas krimiben, úgy peregtek az események nemrégiben Süttő, Tardosbánya és Tarján környékén, ahol száguldó gépkocsik kerekeinek csikorgása verte fel a csendet... Az elszánt rendőrségi hajsza bilincskattanással végződött. Az utóbbi időben egyre több, jól szervezett orvvadászat - iIlatosan rotyogó vaddisznópörköltek, nyálcsordító szarvasszalámik, tekintélyes trófeák - híre jutott el a tatabányai rendőrségre. A tarthatatlan állapot miatt a zsaruk úgy döntöttek, a főkapitánysággal, no meg a bevetési csoporttal karöltve ellenőrző szolgálatot szerveznek a vadban gazdag helyekre. A nemrégiben egy éjjel portyára induló rendőrök nem is sejtették, micsoda „hajtóvadászatORVVADASZOK Hajsza az éjszakában ban" lesz részük - stílusosan -, milyen „nemes vadakat" sikerül majd leteríteniük. A „krimi" Tardosbánya közelében kezdődött, ahol az ellenőrzést végzők arra lettek figyelmesek, a szemben lassan haladó autóból valakik erős fényű lámpával pásztázzák az erdőt. A járőrözők természetesen leállították a sárga Wartburgot, s igazoltatták a benne ülő négy tardosbányai lakost, a 46 éves Kovács Lászlót, a" 33 éves Juhász Ferencet, a 26 éves Tolnai Jánost és a 24 éves Mészáros Zoltánt. Majd szemügyre vették a járművüket. És mit ad Isten! A hátsó ülés előtt egycsövű, 12-es kaliberű, sörétes vadászfegyverre bukkantak. Az utastérben és a csomagtartóban pedig komplett éjszakai vadászfelszerelésre, 200 méterre is elvilágító keresőlámpára, puskatávcsőre, vadásztőrre. A tardosi férfiak első körben azt állították, hogy ők polgárőrök. Ez igaz is, az azonban már kevésbé, hogy rutinellenőrző körúton jártak (hacsak nem a vadakat akarták megfigyelni). A fegyver pedig azért kellett, ha netán intézkedniük kell, legyen mivel megijeszteni a renitenskedőket... A lőszerszám eredetéről azt mondták, hogy azt Tolnai János kapta, általuk ismeretlen cigány embertől. Bár meggyőző volt a mese, az intézkedő rendőrök mégiscsak előállították a lámpás embereket, lőfegyverrel való visszaélés alapos gyanúja miatt. Ezt követően a városi kapitányságon gyorsan felállt négy csapat, hogy tagjai a gyanúsítottak tardosbányai lakásán alaposabban körülnézzenek, orvvadászatok nyomait kutatva. A házkutatásra indulók békésen tartottak a cél felé, amikor Tardosbányához közeledve a gorbatetői és a vértestolnai útkereszteződésnél ugyanaz a jelenet játszódott le, mint pár órával korábban. Egy autóból fénycsóvával pásztázták az erdőt, majd lövés dördült. A rendőrök „harci láncot" alkottak, hogy bekerítő hadművelettel elfoghassák az újabb rabsicokat. Csakhogy azok nem adták könnyen magukat. Amikor észrevették a rendőröket, 1500-as Samarájukból a csúcsteljesítményt préselték ki. A szabályos karjelzések ellenére mintegy 60 kilométeres sebességgel haladtak el az őket leállítani próbáló rendőr mellett, oly közel, hogy annak a nadrágja sáros lett a gépkocsi oldalától. A következő csapat mellett már 120-130-al suhantak el. A négy figyelmeztető lövés sem hatott a menekülők lelkére. A beláthatatlan kanyarokkal tűzdelt úton úgy száguldoztak, mintha forma l-es versenyzők lennének. Kupleráj a börtönben