Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-25 / 198. szám, péntek

1995. augusztus 17. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZ

Ó ! 24 1 Csökkentik a hozzáadottérték-adót A gazdasági miniszterek és a munkaadói szervezetek képviselőinek keddi tanácskozása után Sergej Közlik miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter ígéretet tett a hozzáadottérték-adó csökkentésére. Ez néhány kiválasztott termék esetében 25-ről 22 százalékra módosulna. Ezek közé tartoznak a idegenforgalmi szálláshelyek szolgáltatásai is. A vendéglők esetében a díjszabás változatlan marad. Bővül viszont a HÉA-fizetők köre, mivel a tervek szerint már a 300 ezer koronás évi forgalommal rendelkezők is kötelesek lesznek regisztráltatni magukat. A pénzügyminisztérium az új jogszabályt az ősz folyamán készíti elő, és várhatóan 1996. január elsején lép hatályba. (nt), Pravda A romák figyelmeztető tüntetést terveznek Kassán Figyelmeztető tüntetésünkkel nem a kormány pozícióit szeretnénk aláásni. Mindössze arra reagálunk, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnök nem tett eleget többször írásban is átadott kérésünknek, hogy fogadja az egyesült roma szervezetek és mozgalmak képviselőit. Azt a javaslatunkat sem fogadta el, hogy a romakérdéssel kapcsolatban két kormánybiztost nevezzen ki, egyiket Pozsonyba, a másikat pedig Kassára - közölte tegnap Mikuláš Horváth, a ROI Únió, és Bartolomej Balogh, a Romák Demokratikus Mozgalma elnöke. A tüntetésre szeptember negyedikén kerül sor Kassán, a köztársasági elnöki iroda előtt, amelyet az igazságosság és az őket védő erő szimbólumának tartanak. ZUZANA PÉMOVÁ, Národná obroda Michal Kováč szeptemberre készíti a beszámolóját az SZK helyzetéről Michal Kováč köztársasági elnök kedden levélben kérte Ivan Gašparovičot, a parlament elnökét, hogy a parlament 9. ülésének programjára sorolják be az ő beszámolóját is. Az ülés szeptember 6-án tíz órakor kezdődik. Az alkotmány értelmében az elnök a parlamentnek a köztársaság helyzetéről és komoly politikai kérdésekről tart beszámolót. Tavaly röviddel az elnöki beszámoló után a parlament megvonta a bizalmat Vladimír Mečiar akkori kormányfőtől. jo, SME A maticás-törvény kockázatai A turócszentmártoni Nemzeti Kulturális Tanács tiltakozik amiatt, hogy a Matica slovenská új alapszabályzatában az elnök székhelyéül Pozsonyt jelöljék meg. A tanács felhívja a figyelmet a Matica slovenskáról szintén előkészületben lévő új törvény kockázataira is, amely a szervezetet nem állami jogi szubjektumként határozza meg. így viszont a Szlovák Köztársaság gyűjteményes alapját, a nemzeti és az európai kultúra felbecsülhetetlen értékű részét egy olyan szervezetre bíznák, amely bármikor feloszlathatja önmagát. Stanislav Bajaník titkár szerint a szervezet székhelye továbbra is Turócszentmártonban marad, ezért a tanács aggodalma alaptalan. Hozzátette, hogy a Matica slovenskát nem az egyesülési törvény, hanem külön jogszabály alapján hozták létre, így szerették volna kihangsúlyozni különleges helyzetét a szlovák tudományos, kulturális és társadalmi viszonyok között. TA SR A hamis ezerkoronásoknak eltérő fémszála van, és az A sorozatba tartoznak. Rendőrségi források szerint a Cseh Köztársaság egész területén forgalomban vannak a jól sikerült hamis ezerkoronások. Ezek jellemzője, hogy eltérő a fémszál, illetve az A sorozaton belül sorszámuk 9562-vel kezdődik. A cseh bankjegyek közül az ezerkoronásokat hamisítják a leggyakrabban, az idei év első hat hónapjában a 3253 lefoglalt cseh bankjegy közül 3240 volt ilyen címletű. Ezenkívül 8700 darab hamis külföldi bankjegyet is lefoglaltak, köztük 8019 amerikai dollárt. JANA KALINOVÁ, RUDÉ PRÁVO (Rövidítve) FRICSKA 1 Ahova a DSZM beteszi... Kishírben olvastam, hogy Karol Másik Kassa városának elöljárója az Amerikai Egyesült Államokból hazatérve a következőket nyilatkozta a helyi esti újságnak: „Nem kirándulni voltam. Tanulmányoztam az ottani közigazgatást, s elmodhatom „bordel" van náiuk. Jöhetnek hozzánk tanulni." Hm... És nyilatkozta ugyanott még azt is, hogy Minnesota állam fővárosában Minneapolisban az innen származó szlovákság körében sikerült megalapítania a DSZM alapszervezetét. Hm, hm... Honti Zoli sógoromat idézve: vág az úrnak az esze, mint a borotva... tok. Mert mi is történik valójában? Azt, hogy az USA-ban bordel van, tudjuk, hiszen elég ha csak a Magyar Koalíció pártelnökeinek, vagy Michal Kováč köztársasági elnök ottani útjaira gondolunk. Hazaérkezésük után - a „bordel" által megfertőzve - olyasmiket nyilatkoztak, hogy abból diplomáciai botrány kerekedett, sűrű levélváltások, magyarázatkérések, stb. követték egymást. Szerencsére van nekünk DSZM-ünk, neki meg koalíciós partnerei, így aztán, ha nehezen is, de sikerült rendet teremteni abban, amit az USA-bordelben megfertőzött politikusaink összekutyultak: feljelentés a legfelsőbb ügyészségen, levélváltással való újabb fenyegetés, stb. Mert a DSZM ért a rendcsináláshoz. Kicsit féltem Amerikát. Az első alapszervezet már megalakult Megkezdi áldásos működését. Persze egy DSZM-es fecske nem csinál nyarat, illetve, rendet - kell hát még jó pár alapszervezet, ezért lassan átszivárog majd a sok rendszerető az óceánon túlra, hogy az itthon szerzett tapasztalatokat Amerikában kamatoztassa. Végül a legfőbb masiniszta is átkel az óceánon, s amint azt már itthon megszoktuk, beindítja a gőzhengert, s egyetlen éjszaka leforgása alatt helyreállítják a rendet. Amolyan szlovákiai recept alapján privatizálnak, az USA nagy ország, jut minden párthű alattvalónak, nem kell többé magyar-gulyáson és cigánypecsenyén rágódnia, Ľupták építhet annyi autópályát amennyit akar, bevezethetik az alternatív oktatást... szóval RENDes demokrácia lesz végre Amerikában. Kő kövön nem marad... Mert ahova ők beteszik... KERTÉSZ GÁBOR VÁLASZ OLVASÓINKNAK Törvénytelenül indokolt felmondás Zs. L.: Egy éve töltöttem be a nyugdíjkorhatárt, de szerettem volna még egy-két évet rádolgozni a nyugdíjra. Néhány nappal ezelőtt megkaptam a felmondást, amelyben arra hivatkoznak, hogy betöltöttem a nyugdíjkorhatárt. Tudomásom szerint a felmondási határidő három hónap. Felmondásban azonban csak két hónap szerepel. Jogos ez? Ami a felmondási időt illeti, az általános felmondási idő két hónap. Kivételes esetekben illeti meg a munkavállalót három havi felmondási idő (gyakorlatilag azokban az esetekben, amikor végkielégítés is megilleti őt). A felmondással kapcsolatban azonban komolyabb problémák is felmerülhetnek. A Munka Törvénykönyve 46. §-ának első bekezdése szerint a munkáltató csak az említett rendelkezésben felsorolt okok alapján adhat felmondást. A Munka Törvénykönyvében felsorolt felmondási okok (jogcímek) között egyáltalán nem szerepel az, hogy a munkavállaló betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Sőt, minden további félreértés elkerülése végett még azt is el kell mondani, hogy az sem szolgálhat a felmondás indokaként, ha a munkavállalónak nyugdíjat folyósítanak. Az érvénytelen munkaviszony-megszüntetésből következő munkavállalói jogigényeket a Munka Törvénykönyve 61. §-a szabályozza. Az említett rendelkezésben meghatározott jogokat a Munka Törvénykönyve 64. §-a szerint legkésőbb attól a naptól számított két hónapon belül lehet érvényesíteni a bíróságon, amikor a munkaviszonynak a felmondás értelmében meg kellett volna szűnnie. Ezek a munkavállalói jogigények gyakorlatilag azt jelentik, hogy a munkáltatónak az átlagos munkabér összegében kell munkabérmegtérítést fizetnie, ha nem teszi lehetővé, hogy folytassa a munkáját mindaddig, amíg a felmondás érvénytelenségéről szóló per nem fejeződik be. A pereskedés és a munkabér-megtérítés megítélésének feltétele azonban az is, hogy ön értesítse a munkáltatóját arról, hogy ragaszkodik a további foglalkoztatásához, a munkahelyéhez. dr. G. D. i SZÁLKA ÉS GERENDA Megfélemlítések vagy tévedések Az utóbbi hetekben több olyan esemény is történi Szlovákiában, amelyek középpontjában a valamilyen szinten tevékeny államhatalom hivatalnokainak túlkapásai voltak a középpontban. Ezeket lehetne véletlen, egyedi és egymástól elszigetelt eseteknek tekinteni, ha nem játszanának benne főszerepet a politikai orientációjukat követő hivatalnokok. így van ez még akkor is, ha a túlkapásokat elkövetők között rendőrhivatalnokok is vannak. Legnagyobb vihart a Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspöknél végrehajtott, állítólag a püspökség érdekeit védelmező házkutatás keltette. Az üggyel kapcsolatban feltűnő, hogy mind a belügyminisztérium illetékesei, mind az országos rendőrparancsnok annak ellenére védi a mundér becsületét, hogy egyre csökken az állítólagos bűncselekmény beigazolódásának az esélye. Ráadásul visszautasítják a köztársasági elnöknek azt a nyilatkozatát, amelyben kérte a felelős nyomozótiszt visszahívását. Az ok egyszerű: az engedélyt a házkutatáshoz a független bíróság adta ki, és sem a bíró, sem a nyomozótiszt nem vonható felelősségre a döntésükért. Óvatosan jegyzem meg, hogy mint ahogy legtöbbször, ebben az esetben sem a döntés tartalmával, hanem a végrehajtás mikéntjével volt baj. Végeredményben a püspökkel senki sem tárgyalt, a nyomozásnak a megelőző stádiumaiban a hírek szerint fel sem keresték Rudolf Balážt. A magamfajta mezei állampolgár még azt is gondolhatja, kiszimatolták, mikor lesz szabadságon, s a könnyebb ellenállást választva lecsaptak a püspöki hivatalra és lakosztályra. Igaza van a rendőrhivatalnoknak abban, hogy az állampolgárok a törvény előtt egyenlőek, de messzemenőkig különböző módszereket, eszközöket kell alkalmazniuk Jožko Malý betörő és egy erkölcsi autoritás esetében. Egy másik botrány is bizonyítja a rendőrség politikai célokra történő, felhasználását. A magukat igazolni nem akaró nyomozók az utcán inzultálták Eva Bartošová volt parlamenti képviselőt, aki nem volt hajlandó megjelenni a Demokratikus Uniót támogató aláírási ívek hitelesítésén, ezzel is tiltakozva az eljárás politikai indítékai ellen. Ráadásul, az érintett hölgy joggal tekinthette az ismeretleneket maffiatagoknak is, ha már oly becsületesen titkolták kilétüket. Ha nem is rendőrökének, de az állami hivatalnok vak szervilizmusának a bizonyítéka mindaz, amivel Miroslav Pius, a magyar gimnáziumok igazgatóinak leváltásáért felelős pozsonyi VII. tanügyi igazgatóság vezetője figyelmeztette előbb a tiltakozó galántai szülőket, majd elbocsájtásokkal fenyegette meg a galántai magyar gimnázium tanárait. Úgy tűnik fel, hogy némely állami hivatalnokok a maguk helyén korlátlan teljhatalmat éreznek a kezükben, s úgy viselkednek mintha még mindig pártállami diktatúrában élnénk, ahol ki voltunk szolgáltatva az ilyen emberek kénye-kedvének. így viselkedni azonban csak ott lehet, ahol az uralkodó kormánypolitika képviselői is ezt sugallják különböző keménykedő megnyilvánulásaikkal, és az emberi jogokat korlátozó törvényhozói kezdeményezéseikkel az állampolgárt akarják kordában tartani, hogy ők még keményebben uralkodhassanak fölötte. Végül is beválhat a számításuk. Elvégre ki nem fontolja meg háromszor is, mikor és hol emeljen panaszt a vak és öntelt rendőrnyomozók ellen, vagy a nyomozással bizonyítottan tolvaj alkalmazott bírói szabadonbocsájtása ellen, ha már Baláž püspök rezidenciáját is átkutathatták? Más oldalról közelítette meg a tényeket a SME kommentátora, aki szerint nem az a kérdés, hogy mit kerestek a püspök fiókjaiban, hanem az, hogy mit hagytak ott. Ezekről értesülve akárki engedelmesen beszáll ismeretlen, magukat nyomozónak mondó férfiak kocsijába, ha az ellenállást nem tanúsító állampolgár pusztán személyi biztonsága érdekében már meg sem kérdezi nevüket és rangjukat. Bátorításként és optimizmusomat igazolandó közreadok egy esetet: Az egyik idei országos körözés alkalmával Nyitrára igyekezve, a szabályos kereteket betartva igazoltattak fegyveres nyomozók és rendőrök. Készségesen megmutattam nekik az autó minden zegét-z.ugát, motorszámát meg gyártási számát. De amikor egyikük az indítókulcsot kérte volna el, állítólag valami mintához való hasonlítgatás céljából, megtagadtam azt. Csak a kezemben tartott kulcsot vizsgálgathatták. Mivel „csak" négy rendó'rkocsi állt az út szélén, s kettő jobb és modernebb, mint amivel utaztam, még arra sem volt törvényesjoguk, hogy netán bűnözők üldözésére kölcsönvegyék az autót. Nem panaszkodott a nyomozó, de azt azért megkérdezte, mi a foglalkozásom. A válaszra már csak fitymálva legyintett, és visszadta az irataimat.. DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Az elmúlt 50 év alatt legalább fél tucat központi intézkedést fogalmaztak meg nálunk a cigánykérdés megoldására. Minden ellenkező vélekedéssel szemben én azt állítom, hogy önmagában egyik sem volt rossz. Kezdetben valamikor az ötvenes évek közepe táján a „Romboljuk le a putrikat!" jelszó jegyében képzelte el a hatalom a megoldást. Aki életében már járt ilyen nyomortelepen és pislákol benne némi igazságérzet, az most, 40-50 év után is csak egyet tud érteni ezzel a törekvéssel. Később, a szocializmus első évtizedeiben a családi pótlék, illetve szociális különjuttatások rendszerével próbálták megoldani a kérdést. Aki tisztában van azzal, hogy a végletes szegénység mennyire demoralizálóan hat, az ezt az intézkedést aligha tudja jó szívvel elmarasztalni. Volt egy időszak, ha jól emlékszem, a hetvenes években, amikor a cigányközösségek „szétszórását" tekintették egyedül üdvözítőnek. Ennek az volt a lényege, hogy azokból a községekből, amelyekben nagy volt a romák részaránya, azokba a falvakba telepítetRoma önérzet tek be cigányokat, ahol korábban nem fordultak elő. Önmagában ezt az elképzelést sem lehet elvetni. Hiszen - legalábbis a papírforma szerint - a pozitív példa (a szomszéd példája) az életmódformálásban is kedvezően hat. Még hosszan sorolhatnám a próbálkozásokat. Egyik sem bizonyult annyira hatékonynak, hogy ma elmondhatnánk: a roma társadalom számottevő része beilleszkedett. Ennek alighanem az volt az egyik fő oka, hogy az államhatalom mindig az éppen időszerű hivatalos megoldási módot tekintette az egyetlen járható útnak. Szép feladat lenne szociológusok számára felmérni, hogy a társadalom peremterületeinek legmélyebb bugyraiból emberi körülmények közé való felvergődésnek milyen volt a mechanizmusa. Mert tény, hogy a második világháború óta eltelt ötven év alatt azért voltak esetek, statisztikailag is felmérhető számban, amelyekben cigánycsaládok kiemelkedtek a nyomorból. Sőt, az is megtörtént, amit korábban soha nem lehetett elmondani: ma már (igaz, rendkívül vékony) értelmiségi rétegük is van a romáknak. Ezt, a cigányok munkába, netán értelmiségi pályára állításának folyamatát kellene elmélyülten tanulmányozni ahhoz, hogy a többség megértse, milyen (nem utolsósorban lélektani) gátakat, évezredes beidegződéseket kell leküzdeni ahhoz, hogy valaki - a további teendőket illetően legalább homályos elképzelésekkel - kilépjen a putri melegéből, polgárosult közösségbe kerülve átvegye a többségi társadalom életmódját, és magasabb célokat tűzzön ki maga elé. Például eljusson odáig, hogy elhatározza: gyermekével elvégezteti az alapiskolát, majd továbbtaníttatja. Ismétlem: vannak a nyomornak olyan fokozatai, amelyből külső segítség nélkül elképzelhetetlen a kiemelkedés. A cigányság legszegényebbjeinek anyagi támogatására tehát szükség van. A segítségnyújtásnak ennél a fokozatánál azonban nem szabad megtorpanni. A továbblépésnél úgyszólván mindent magukra a roma közösségekre, pontosabban: e közösségekből kiemelkedettekre, főképp a cigány értelmiségiekre kellene bízni. Szinte nem is tudatosítjuk, hogy a roma kérdés megoldásával való próbálkozások történetében mekkora jelentősége van annak, hogy e népcsoport értelmiségijei ma már képesek pontosan megfogalmazni elképzeléseiket, illetve kifogásaikat az eddigi gyakorlattal, hivatalos törekvésekkel szemben. A zólyomi központú Roma Demokratikus Szövetség vezetője például az ellen tiltakozott nagyon önérzetesen, hogy a kormány a cigánykérdés megoldására állami meghatalmazottat készül kinevezni, aki a hivatalos indoklás szerint majd a „különleges segítségre szorulók" ügyeivel foglalkozik. Úgy tűnik, a romák vezetői felismerték, hogy az ilyen megoldás csak „tűzoltást" jelentene. Ráadásul nagyon valószínű, hogy az állami meghatalmazott nem a roma értelmiségiek közül kerülne ki, hanem egy bürokrata kerülne e posztra. Homokra építene a kormány, ha egyetlen központból akarná irányítani a cigánykérdés megoldását, és a folyamatot olyan ember irányítaná, aki csak látásból ismeri a romákat. Igaz, annyi értelmiségije ma még nincs e népcsoportnak, hogy minden kisközösségbe egyetemet végzett vagy legalább érettségizett romát állíthatnának. Viszont minden roma településen vannak tekintélynek örvendő személyek. Rájuk kell bízni az ügyek intézését. Nem lesz könnyű feladatuk, de a központilag kinevezett bürokratáknál mindenképpen jobb munkát tudnak végezni. TÓTH MIHÁLY