Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-23 / 196. szám, szerda

6 I Ú

J SZÓ TANÁCSADÁS 1995. augusztus 23. BALOLDALI TANULMÁNY A PRIVATIZÁCIÓRÓL: A privatizáció fő hajtóereje a politika Borza Erzsebet, ismert baloldali politikus a Pozsonyi Közgazdasági Egyetem Általános Gazdaságelméleti és Gazdaságtörténeti Tanszékén ezekben a hónapokban foglalkozik a docensi pedagógiai fokozat eléréséhez szükséges kritériumok teljesítésével. Ezzel kapcsolatos habilitációs munkájának témája a hazai privatizáció tapasztalatainak értékelése. Az erről megjelent első, tudományos igényű elemzésben leszögezi, hogy a folyamat során elsősorban a politikai motivációk uralkodtak. Reméli, hogy szakmai körökben vita indul a kérdésről, aminek köszönhetően előbb-utóbb megszületik az elmúlt évek ilyen irányú történéseinek sokoldalú értékelése. Borza Erzsébettel a privatizációról kialakult véleményéről beszélgettünk. - Jómagam már 1984-ben, a kandidátusi munkámban is főként azzal foglalkoztam, hogy miként lehetne működőképessé tenni az akkori tulajdonviszonyokat. Már akkor is törvényszerűen arra a következtetésre jutottam, hogy ennek egyik feltétele a piacgazdaság kialakítása. Tudományos körökben ez a probléma akkor már régen jelen volt, és már más téma, hogy ezek a viták nem kerültek a nyilvánosság elé. A habilitációs munkám első fejezetében igyekeztem összehasonlítani a magyarországi és a hazai helyzetet. Míg ugyanis a volt szocialista országok közül a kilencvenes évek elején Magyarországon a legelőbbre voltak a magánszektor kialakításában, nálunk ezen a téren a szovjet viszonyokhoz álltunk közel. A központi irányítású 'rendszer tarthatatlanságára és a paicgazdaság szükségességére azonban akkor már a közgazdászok közül is sokan rámutattak. Tény viszont, hogy a centralisztikus rendszer ésszerű átmenetét biztosító folyamat részletei nem voltak kidolgozva, így a fordulat után gyorsan kellett lépni. • Ha a nyolcvanas években már szakmai vita folyt a kérdésről, mi akadályozta meg a részletek kidolgozását? - Itt főként arról volt szó, hogy ezzel kapcsolatban a politika nem volt fogadóképes. Végül amikor nyilvánvalóvá vált, hogy sem a nyolcvanban elfogadott úgynevezett gazdasági mechanizmus tökéletesítésével foglalkozó program, sem pedig az évtized közepén elfogadott további dokumentumok nem biztosították a gazdaság hatékonyságának növekedését, a nyolcvanas évek végén megkezdődött az úgynevezett radikális reform előkészítése. Ez kilencven januárjától indult volna, és bizonyos mértékben már a kisvállalkozásokkal is számolt. • Miként értéke// tehát az átmeneti időszakot? Munkámban az 1990-1993-as időszak privatizációs módszereit és ütemét elemeztem. Tulajdonképpen ez az első ilyen jellegű összefoglaló értekezés a hazai privatizáció tapasztalatairól. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy egyetlen ember nem képes átfogó képet adni erről a folyamatról, de remélem, ezzel megindul egy valóban tudományos vita a témáról. A dolgozat jellemzésekor a végkövetkeztetést szeretném kiemelni, ami szerintem minden kelet-közép-európai országra érvényes. Eszerint a privatizációnak négy fontos motivációs tényezője van. Első a hatékonyság, hiszen a gazdasági teljesítőképesség növekedését az egyéni kezdeményezésen alapuló magántulajdon biztosítja. A másik a gazdasági stabilitás elérése. A privatizációs bevételek ugyanis stabilizálják a költségvetést és fedezik a megnövekedett társadalmi kiadásokat. A harmadik tényező viszont már a politikai összefüggéseket tartalmazza. A mindenkori kormánypártok a privatizáció segítségével saját gazdasági bázisuk kialakítására törekednek. Márpedig a magánosítás ilyenfajta kisajátítása kezdettől fogva jelen van a hazai közéletben. Legalább ennyire érdekesek a geopolitikai összefüggések is. A Nyugat megnyerte a hidegháborút, és mindent megtett azért, hogy felszámolja a visszarendeződés bázisát. Emiatt is került sor az annyira gyors privatizációra, hogy már a folyamat gazdasági ésszerűsége is veszélybe került. A negyedik motivációs tényező a szociális igazságosság, hiszen még a legjobboldalibb pártoknak is tudatosítaniuk kellett, ha ezt ignorálják, akkor elveszítenék a választásokat. • Ön szerint mennyiben sikerült eleget tenni ezeknek az elvárásoknak? - Az egyes motivációs tényezők bizonyos mértékig kizárják egymást, vagyis nem lehet mindegyiknek egyszerre eleget tenni. Igy a folyamat során a kiegyensúlyozottságra kellett volna törekedni, de szerintem ehelyett az éppen aktuális kormánytól függetlenül elsősorban a politikai motiváció került előtérbe. Az 1992-es években elsősorban a Gazd

asági mutatok^ színeiben megválasztott) polgármester szeretett volna faluszépítési munkálatokra felvenni három roma munkanélküli fiatalembert. A munkaügyi hivatalban elutasították a kérését, mondván, kimerült a keret. Az sem jó jel, hogy a múlt héten ülésező járási bizottság, amelynek feladata, hogy a munkahelyteremtő vállalkozók között szétossza az állami támogatást, a második félévre 40 millió koronával kevesebbet kapott a tervezettnél. A dolgok pikantériája, hogy a szóban forgó program szerint a Rimaszombati járás az első félévben pontosan ennyi pénzt (40 milliót) kapott a vállalkozók támogatására. Felmerült a kérdés, vajon a támogatásra adott pénzcsomagokat előlegnek tekinti a szlovák kormány? És felmerül az a kérdés is, vajon a rimaszombati példa alapján - Í<j«L _ Pavel Jakubec rajza földi tőke. A hazai vállalkozók pedig nem tudnak gyökeret ereszteni, erős vállalkozást kialakítani. Pedig a mezőgazdaságból állítólag a járásban is jól meg lehet élni, csupán kalkulálni kell egy kicsit - mondotta egy középkorú férfi, akivel a járás északi részén hozott össze a sors. Mint elpanaszolta, vállalkozóként alig tudja eltartani családját, a szövetkezet pedig havonta szép summákat fizet a munkásainak. Mármint annak a kevésnek, akit megtűrtek az irodában - a szövetkezet ugyanis semmilyen termelést nem folytat. Felszámolta a tehenészetet, a juhászatot. A sertéseket eladta, melléküzemági részlegét bérbe adta... A (hegyaljai) föld után kapott állami támogatásból pedig a béren kívül jóformán nincs nagyobb kiadásuk. (farkas) A lakosság az Európai Unióba való belépés mellett A RIMASZOMBATI JÁRÁSBAN A helyzet változatlan A Rimaszombati járásban a gazdasági és szociális problémák régen meghaladták azokat a méreteket, amelyekkel a régió még önerőből képes megbirkózni. A szlovák kormány januári ülésén (Ismét) programjára tűzte a járás problémáinak megoldását, és a helyzet enyhítésére átfogó stratégiát dolgozott kl. A kormánynak ebben a programjában a hangsúlyt a munkanélküliség csökkentésére, a munkahelyteremtő vállalkozók támogatására helyezte. Az idén január elsejével 15 taggá bővült Európai Unió a maga 380 millió lakosával a világ legnagyobb felvevőképességű piaca. Földrajzi közelsége szinte kézzelfogható, különösen az osztrákok belépése óta. Szlovákia külkereskedelmének meghatározó részét a tizenötökkel bonyolítja le, az országba áramló külföldi tőke is jórészt e térségből érkezik. Vladimír Mečiar kormányfő júniusban Cannes-ban az unió csúcsértekezletén átnyújtotta Szlovákia tagfelvételi kérelmét. Az ország gazdaságilag többé-kevésbé egyre inkább az Európai Unió gazdasági vérkeringéséhez kötődik. Vajon mi a lakosság véleménye erről a folyamatról, az esetleges uniós tagságunkról? A kérdés már csak azért is fontos, mivel a tagság az állami szuverenitás egy részének feladásával, továbbá a külső hatások megnövekedésével is jár. A Szlovák Statisztikai Hivatal nemrégiben kiértékelt ez irányú felmérésének végkövetkeztetése: A lakosság nem ellenzi a tagságot, hozzávetőlegesen minden második szlovák állampolgár a belépés mellett tette le a voksát, a megkérdezettek 17 százaléka ellenezte és 31 százaléka nem adott egyértelmű választ. Kik tartoznak a belépést támogatók közé? A reprezentatív felmérés szerint az uniós tagság hívei elsősorban a férfiak, különösen a 30 39 év közötti korosztály tagjai (közülük 69 százalék támogatja a belépést), a főiskolai végzettséggel rendelkezők (76 százalék támogatja), a vállalkozók (75 százalék) és a nagyvárosok, vagyis Pozsony és Kassa polgárai (60 százalék). A belépés leghevesebb ellenzői az 50 évnél idősebb korosztály tagjai közül kerülnek ki, főleg alap- és középiskolai végzettséggel rendelkeznek, és a foglalkozásukat tekintve munkások, munkanélküliek és nyugdíjasok. A bizonytalanok elég népes tábora elsősorban a gyors privatizációra törekedtek, ennek része volt a vagyonjegyes módszer, de a hagyományos módszerek közül is szinte csak a közvetlen eladásokat alkalmazták. A következő évben kezdték a nyilvános versenytárgyalásokat, 1994-ben pedig ezek váltak meghatározókká. A jelenlegi helyzet egyelőre nehezen értékelhető, de úgy tűnik, hogy újra a közvetlen eladások dominálnak. • Mi a véleménye a vagyonjegyes privatizációról? - Az országban lévő tőkehiány miatt erre a módszerre nyilvánvalóan szükség volt, de látni kell a negatív hatásait. Szerintem ez a módszer nem biztosítja a szociális igazságosságot. Csehországgal ellentétben a szlovák vállalatok jó részében a vagyont teljes mértékben ezzel a módszerrel privatizálták, és ezek a befektetési alapok irányítása alá kerültek. Emiatt a tulajdonviszonyok szempontjából gyakran monopolhelyzet alakult ki, ami az esetleges árnövekedés és kínálatcsökkenés miatt nem kedvez a hatékonyságnak. Az is gond, hogy nem tudható, ki mindenki áll a vagyont könnyen és olcsón megszerzett alapok mögött, így fennáll a veszély, hogy ezeknek spekulatív céljaik vannak. • Egy gazdaságtalanul működő vállalattal viszont nehezebb spekulálni. - Egyelőre nem áll rendelkezésünkre a vagyonjegyes privatizációba besorolt vállalatok gazdasági elemzése, amelynek alapján eldönthető a módszer hatékonysága. Több vállalat esetében viszont kimutatható, hogy a vagyonjegyes privatizáció nem hozott újat az életébe. • A vagyonjegyes privatizáció napjainkra már történelemmé vált, így az átlagpolgár legfeljebb az alkalmazotti részvénytársaságokon keresztül kapcsolódhat be a folyamatba. Ön régóta szorgalmazza ezt a megoldást, sőt erről írt könyve egyelőre az egyetlen olyan publikáció, amely konkrét tanácsokkal szolgál az ilyen cégek megalapításához. Mi a véleménye a Slovnaft, a Duslo és a Kelet-szlovákiai Vasmű ilyen jellegű eladásáról? - Az alkalmazotti részvénytársaság szerintem ott kezdődik, ha a részvények több mint ötven százaléka a dolgozók, nem pedig egyének, például a menedzserek kezében van. Márpedig nálunk kezdettől fogva ennek fordítottja a tendencia. Szerintem a menedzserek megfelelő befolyásának biztosításához elegendő az elnöknek és a 60 éven felülieknek köszönhető, ugyanis a megkérdezett nők 42 százalékának, a nyugdíjasok 41 százalékának e kérdésről nem volt kialakult véleménye. A lakosság tisztában van azPrikler László felvétele lenőrző részvénycsomag, vagyis harminc százalék plusz egy részvény. így biztosított a döntéshozatal, de a kisrészvényesek is beleszólhatnak a dolgok alakulásába, és megfelelő módon részesülnek a haszonból. • Nem tart attól, hogy ilyen esetben keverednének a szakszervezeti és a tulajdonosi érdekek? - Én nagyon fontosnak tartom a dolgozók és a szakszervezetek együttműködését. Véleményem szerint ez nem jelent alapvető problémát, és különben is, viták nélkül nincs haladás. Minden vállalatban egyeztetni kell a jelenlegi és a hosszú távú vállalati érdekeket, hiszen hiába ígérnek valamikorra felemelkedést, ha most tönkreteszik az alapjait. • Az utóbbi egy-két hónapban nagyon felgyorsult a privatizációs döntések meghozatala. Jelen vannak ebben az ilyen jellegű alkalmazotti részvénytársaságok? - Én magam is több ilyen társaság megszületésénél segédkeztem, de a sajtóban megjelent hírek alapján ezek legalábbis nem jártak sikerrel. • Végezetül érdekelne, hogy mit vár az elkövetkező időszaktól? - Ismert, hogy a parlament elfogadta a privatizációs törvény módpsítását, amelyben a szociális igazságosságot megcélozva bevezette a kötvényes privatizációt. A köztársasági elnök vétója, illetve az alkotmánybíróság várható bevonása miatt azonban ez a folyamat elhúzódhat, így ez szakmai szempontból egyelőre nehezen értékelhető. Ezekkel kapcsolatban fontosnak tartom, hogy a sok száz milliárdos vagyont ne csak egy szűk réteg kapja meg. Ezért is igyekszem minden ilyen vállalat dolgozóit arra buzdítani, hogy alkalmazotti részvénytársaságba tömörülve igyekezzenek megpályázni munkahelyüket. TUBA LAJOS zal, hogy az Európai Unió tagjának lenni nemcsak előnnyel jár hanem hátránnyal is. A megkérdezettek az előnyök közé sorolták Szlovákia nemzetközi pozíciójának megerősödését, a tagságból adódó gazdasági fejlődés A helyzet megoldását célzó intézkedéseket mindenki helyeselte, csupán a vállalkozóknak voltak velük kapcsolatosan kisebb-nagyobb fenntartásaik. Mára bebizonyosodott, hogy nekik lett igazuk. Röpke fél év elteltével kiderült, hogy a kormány valójában csak papíron csökkentette a munkanélküliek számát (a jelenlegi állapot 25,32 százalék), a valóságban romlott a helyzet. Az átmeneti megoldást jelentő közhasznú munkák megszüntetésével a járásban minden eddigieket túlszárnyaló munkanélküliség lép(het) fel. S ha minden igaz, erre nem is kell sokat várni, mert az erre a célra elkülönített pénz elfogyott. Ez ma még titok, de ettől függetlenül a hír igaz. A hónap elején az egyik (DSZM hasznát és az egységes piac előnyeit. A hátrányok között elsősorban a hazai ipar esetleges veszélyeztetése, az árnövekedés és a hazai törvénykezés alávetése a nemzetközi normáknak szerepeltek. A felsorolt kívánják megoldani a többi elmaradottjárás helyzetét is? A fordulat előtt a Rimaszombatijárásban a lakosság zöme a mezőgazdaságban és a mezőgazdasági terményeket feldolgozó iparban helyezkedett el. Az agrártermelés háttérbe szorítása, a feldolgozóipar elszegényedése, pangása miatt ezrek váltak munkanélkülivé a járásban. Azoknak a többsége pedig, akiket a mezőgazdasági üzemek továbbra is foglalkoztatnak, szinte a minimálbérért dolgoznak. Tehát egyértelművé vált, hogy a járásban jóformán nincs vásárlóerő, ami egyáltalán nem hat ösztönzően a hazai és a külföldi vállalkozókra. Ez érezhető is, szlovákiai viszonylatban talán a Rimaszombati járásba vándorol be a legkevesebb külelőnyöket és hátrányokat nem mindenki érzi egyformán. Például a munkanélküliek az előnyök között első helyen a külföldi munkavállalás lehetőségét emelték ki, a vállalkozók az egységes piac adta vonzerőt, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők pedig elsőként az ország nemzetközi helyzetének erősödését hangsúlyozták. (só) Teljesen vagy részi támogatjí Az Európai Unióba való belépés Végzettség szerint Alapfokú Középfokú Középfokú érettségivel Felsőfokú Egyáltalán vagy túlnyomórészt nem támogatja 80 50 40 20 0% 20% Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal Foglalkozás szerint Teljesen vagy részben támogatja Munkás Alkalmazott Vállalkozó Munkanélküli Nyugdíjas Egyáltalán vagy túlnyomórészt nem támogatja 60 40 20 0% 20% Graflkon©VOX NOVA