Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-23 / 196. szám, szerda

1995. augusztus 5. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 | Bocsánatkérés mint mosópor ... A Slovenská republika cselhez folyamodott: sérteget, becsmé­rel, kígyót-békát kiált - aztán meg elégedetten dörzsöli a tenyerét és vár. Ha az áldozat hallgat - az jó. Ha válaszol - az még jobb, mert az úgynevezett nyilvános vitában lehordhatja a sárga földig. Amennyiben az illető jogi úton szeretné tisztára mosni magát - ak­kor a lap bocsánatot kér, és kész. A Slovenská republika gyakorlatilag első számától ilyen módsze­reket alkalmaz. Az a lap teszi ezt, amelynek főszerkesztője hazafias hevülettel traktálja a szlovák újságírókat az „etikus ön szabályozás­sal". Ő volt az, aki a „zsurnalisztikái gengszter" fogalmával gazdagí­totta az újságírás-elméletet. Viszont örömmel tölt el, hogy mint ren­des kutató saját magán és lapján kísérletezik. Csak az a kár, hogy az olvasókon is. A bocsánatkérés nem mosópor és nem is lábtörlő. (...) Csak ak­kor van értelme, ha nincs mögötte rossz szándék. Semmilyen érté­ke nincs az olyan bocsánatkérésnek, amellyel a rosszakaró csupán formálisan akar megfelelni a jogi normáknak. Az ilyen csak cinikus grimasz attól, aki tudja, hogy ezzel elkerülheti az esetleges kelle­metlenségeket. (...) A kárvallottak helyében én jól meggondolnám, hogy megelégednék-e olyan szánalmas és álszent elégtétellel, ami­lyennel a Slovenská republika szolgál áldozatainak. JÁN ŠTRASSER, Domino efekt Biztos alap a piaci rendtartás Jaroslav Korbínl, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ka­mara gazdasági főosztályvezetője az agrárágazatot érintő kérdésekről nyilatkozott. m A mezőgazdaság miért ragaszkodik a piaci rendtartáshoz? - ...hogy tudjuk, termékeink milyen áron kelnek el. A földművelés­ügyi minisztérium eddig a gabonafélék és a tej esetében hagyta jó­vá a minimális árakat; hátravan még a hús, a baromfi, az olajos nö­vények és a burgonya árának a megállapítása. Szeretnénk, ha a mi­nimális árak legalább a költségeket fedeznék. • A kamara a dotációk megőrzése mellett száll síkra... - Az állami támogatás öt év alatt 18 miliárdrói 7 milliárd koroná­ra csökkent - és ezek csak számok. Az infláció miatt ugyanis a do­tációk reálértéke jóval kisebb... VIERA MAŠLEJOVÁ, Práca Olcsóbb autók külföldről A pénzügyminisztérium most készíti elő azt a rendeletet, mely szerint az 1500 cm 3 hengerűrtartalmat meg nem haladó motorral felszerelt új külföldi márkájú személygépkocsik esetében eltörölnék a 17,5 százalé­kos behozatali vámot és a 10 százalékos vámpótlékot. A javaslat célja a használtautó-kereskedelem visszaszorítása. Magánbehozatal esetén az illetőnek csak azt kell igazolnia, hogy valóban vadonatúj gépjárműről van szó és ő az első tulajdonosa. A cseh Felicia ára - tekintettel a vám­unióra - „csak" 10 százalékkal csökkenne: a legolcsóbb modell 230 ezer koronába kerülne. A jelenleg 350-600 ezerért értékesített „kis" VW-, Seat-, Opel-, Ford- és Citroen-típusok pedig 100-160 ezer koroná­val kerülnének kevesebbe - természetesen a hivatalos gépkocsi-keres­kedelmi hálózatban is. (A Národná obroda alapján) A harcot választásokon kell megnyerni Jozef Moravčík, a Demokratikus Unió elnöke a közeli na­pokban munkalátogatást tesz az Egyesült Államokban. • Ott-tartózkodása „egybeesik" a Szlovákiában „beígért" forró ősszel. Nem fél attól, hogy szavazata hiányozni fog a parlamenti el­lenzéknek? - Szerintem jelenleg nem forró a helyzet. Ha józanul mérem fel a mostani állapotokat, azt kell mondanom, hogy az ellenzék nem ké­szül semmire. Tudatában van annak, az általa már a múltban is sike­resen érvényesített politikai irányvonal megőrzéséért folytatott harcot választásokon kell megnyernie. Mi választásokra készülünk, nem pe­dig puccsra. E tekintetben tehát nem áll fenn forró ősz veszélye. Ami a kormánykoalíciót illeti, politikája kifürkészhetetlen. Nem zárom ki azonban az esetleges meglepetéseket sem, bár szerintem nem volna semmiféle valóságalapjuk. A jelenleg kormányon levő koalíciónak ­ehhez elegendő többséggel rendelkezik - mindent meg kellene ten­nie annak érdekében, hogy Szlovákia javát szolgálja és teljesítse prog­ramnyilatkozatát. Abban az esetben, ha mégis drámai eszközökhöz folyamodna, például beadná lemondását, kész vagyok rögtön visszatérni Szlovákiába. MILAN STANISLAV, Pravda VISSZHANG Más szemében a szálkát...? Bevallom őszintén, meglepett Dusza István 1995. augusztus 18-án megjelent „Magad uram, ha..." című írása. Bár nem kétlem, hogy nagyrabecsült kollégámmal az olvasók objektív tájékoztatása íratta a sorokat, amelyben a füleki Palóc napok kapcsán a helyiek merész érdekvédőjévé nevezve ki a szlovák rádió magyar adásának riporterét, aki azzal, hogy tolmá­csolta a helyi szervezők vélemé­nyét, „fölösleges CSEMADOK-el­lenes hangulatot keltett". No már most: Nem az lepett meg, hogy ezúttal D. I. vált a CSE­MADOK szócsövévé, s hívta fel az olvasók figyelmét a polgári társu­lást sújtó gazdasági diktatúrára, hanem az, hogy mélyen tisztelt kollégám hallgatja ugyan a szlo­vák rádió magyar adását, de nem következetesen. Mert ha így len­ne, nem kerülte volna el a figyel­mét, hogy a füleki tudósítást kö­vetően - hétfőn - megszólaltat­tuk a Csemadok gazdasági fe­lelősét, illetve előadóját is, aki szintén ország-világ füle hallatára cáfolhatta meg a Palóc napok anyagi háttere körül terjengő mendemondákat. Sőt: Miután a Napi krónika struktúrája nem nyújt lehetőséget hosszabb léleg­zetvételű riportok közlésére, a szerdai Pavilonban ismét vissza­tértünk az anyagi támogatás szét­osztásának problémáira. Ami pedig a füleki tudósítást il­leti: Igaz ugyan, hogy műsorve­zető kollégám konkrét kérdésére válaszolva továbbítottam Mázik István (és a szervezők) vélemé­nyét az odaítélt, de meg nem ka­pott 73 ezer koronáról, de tettem mindezt: Homály fedi; valóban megérkezett-e; állítólag terjengő mendemondák szókapcsolatok­ban. S való igaz az is, hogy véd­tem a fülekiek érdekeit. Mint ahogy védeni szeretném ezután is minden vidéki város, illetve köz­ség lakosainak érdekét. Főként, ha (akár fizetésük megkérdőjele­zésével is) tevékenyen hozzájárul­nak kultúránk ápolásához. Mint tették azt a fülekiek. S végezetül hadd áruljam el: örömmel tölt el a tudat, hogy célomat elértem. Vita­indítónak szántam a tudósítást, s abból vita is kerekedett. Konst­ruktív, kis magyar közösségünket nem bomlasztani, de összeková­csolni szándékozó véleménycse­re. S ezért hálás vagyok újságíró kollégámnak. Meg persze azért is, hogy nem felejti el bekapcsolni a rádiót... N. KAKAROV SZILVIA A gerendát is cipeli valaki Kár, hogy kolléganőm nem hí­vottfel: netán, véletlenül, hátha... Mégis hallottam azt a beszélge­tést, amit Merva úrral, a Csema­dok főkönyvelőjével folytattak. Történt ugyanis, hogy az állítólag nem eléggé következetes rádió­hallgatásom ellenére is közvetle­nül az éterből hallottam az inkri­minált interjút. A szerdai beszél­getés eleve kihullott a körből, mert addigra az írásom elkészült. Attól tartok, hogy ez az üzenetvál­tás nem érdemi vita, mert azok mélyen hallgatnak - magyarok és szlovákok -, akiknek a Csema­dok állapota a lelkén szárad. Ma­radok továbbra is lelkes és hűsé­ges ha I Igatója DUSZA ISTVÁN VÁLASZ OLVASÓINKNAK A munkabér-megtérítésről L. R.: A munkahelyünkön úgy adódott, hogy az üzemünknek nincsenek megrendelései. Ezért két hétre az összes alkal­mazottat üzemi szabadságra küldték, és azoknak, akiknek szabadság még nem jár, azt mondták, hogy maradjanak csak otthon, és majd a munkabérük hatvan százalékát kap­ják meg erre a két hétre. Mindenki fel van háborodva, mert ilyenkor, augusztus végéhez közeledve nem igazán tudnak mit kezdeni a két heti szabadsággal. Jogos az ilyen eljárás? Az üzemi szabadságról a Munka Törvénykönyve végre­hajtására kiadott 223/1988. Tt. számú kormányrendelet 20. §-a rendelkezik. A rendelkezés egy nagyon lényeges pontja az, hogy a munkáltató inkább csak a szakszervezettel történt előzetes megállapodás után ha­tározhatja meg, hogy az alkal­mazottak üzemi szabadságot kötelesek meríteni. A szakszer­vezetnek meghatározó mérték­ben van beleszólási joga abba is, hogy a munkáltató oldalán felmerült munkaakadályok ese­tében az alkalmazottnak az Csodavárás? A kormány múlt heti 34. ülésén jóváhagyta az egészségbiztosítókról szóló törvény módosításának tervezetét, amely szigorítja a biztosítók megalakulásának feltételeit és működését. Tettüket a következőkkel indokolták: mivel az egészségügyi tárca és az általános egészségbizto­sító nem rendelkeznek annyi anyagi eszközzel, hogy biztosítani lehes­sen az egészségügyi alapellátást, nem engedheti (a kormány), hogy a többi biztosító esetleg megkárosítsa a biztosítottakat. Megható törődés, nemde? Úgy tűnhet, mintha jelenleg a (még) működő tíz egészségbiztosító valamelyike nem teljesítené vállalt kötelezettségeit. Mintha nem is a legnagyobb, az Általános Egészségbiztosító tartozna az állami- és a magánintézeteknek, orvosoknak, patikusoknak egya­ránt, hanem a kis biztosítók valamelyike... De nézzük a tényeket! Amikor tavaly augusztusban a parlament, má­sodszori nekifutásra ugyan, de jóváhagyta a biztosítók pluralitásáról szó­ló törvényt, végre vége szakadt a volt nemzeti biztosító monopol helyze­tének, s Szlovákia lakosai számára megnyílt a választás lehetősége. De nem azonnal! Az egészségügyi minisztérium ugyanis csak fél éves ké­séssel készítette el az új gyógyászati rendtartást, az egészségügyi intéze­tek s a biztosítók működtetési egyszeregyét. A megalakult biztosítók el nem ítélhető módon toborozni kezdék az embereket, s természet­szerűleg többet kínáltak az általános egészségbiztosítónál. Voltak, akik a szemüvegkeret, akadtak, akik a fogamzásgátlók árához járultak hozzá. Az egészségügyi miniszter nem nézte jó szemmel a „tékozlást". Nem tet­szett neki a kis biztosítók lakosokra orientált gazdálkodása, ám nem za­varta, hogy az általános egészségbiztosító igazgatótanácsának tagjai több tízezer koronával jutalmazzák önmaguk munkáját. A szakembere­ket ugyan megdöbbentette a miniszter még tavalyi kijelentése, hogy mi­nisztériuma mindent megtesz annak érdekében, hogy tíz biztosítónál több ne alakuljon. Hogy a pluralitást törvény szavatolja? Na és?! A biztosítók sorsa a parlament szeptemberi ülésén dől el. Csakhát: várható-e okos, megfontolt döntés a képviselő hölgyektől és uraktól, akik többnyire nem józan eszükre, hanem pártvezetőik parancsának engedelmeskedve szavaznak? Persze, annyi merszük nincs, hogy kö­zöljék a tisztelt választókkal, más érdekeket képviselnek immár. Nem beszélnek arról sem, hogy tulajdonképpen helytelen döntésük miatt szenved az egészségügy krónikus pénzhiányban. Ugyanis a koalíciós képviselők hagyták jóvá azt, hogy az állam az általa biztosítottakért a minimálbér 54 százalékából fizesse az egészségbiztosítás összegét. És hiába akartak érvelni az ellenzékiek, Slota képviselő kijelentette: ne karattyoljanak már annyit, Javorský miniszter jól tudja, mennyi pénzre van szüksége. Gyorsan kiderült: nem tudta. Vagy csak nem mert ellen­kezni (mozgalmi) vezérével? Esetleg csodára várt? Aligha derül fény erre valaha is. Egy biztos: az egészségügy eladósodása egyre mélyül. A biztosítók ellehetetlenítése a kormány és a tárca további téves lé­pése. Bűnbakot keresnek, s megtalálták? Pedig jó volna tudatosítani, hogy nem azért jut kevés pénz az egészségügynek, mert sok a bizto­sító, hanem azért, mert az állam keveset fizet az általa biztosította­kért, a nyugdíjasokért, a gyerekekért, stb. Azért kevés a pénz, mert a parlament elutasította a józanul gondolkodók javaslatát, hogy a bizto­sítás összegét a minimálbér 100 vagy legalább 70 százalékából szá­mítsák ki. A parlament feladata tehát, ha egyáltalán képes erre, a rossz döntés orvoslása. Ezért, mielőtt a képviselők szavaznának a biz­tosítási rendszer pluralitásának beszüntetéséről, gondolniuk kellene arra, nehogy egy újabb rossz törvény mellett bábáskodjanak. Képesek lesznek erre? PÉTERFISZONYA VízőR Az elmúlt héten tovább tartott a nagy meleg és a szárazság, s csu­pán elvétve esett némi csapadék. Az öntözhető területeken az átlagos csapadékmennyiség 0 és 6 mm között mozgott, egyedül Jaslovské Bo­hunice környékén esett 35 mm eső. Az ország keleti részén 6-12 mm közötti csapadékmennyiség hullott. Az előrejelzések szerint ezen a héten szerdán várhatók átfutó zivatarok, viharok. Csütörtökön és pénteken túlnyomóan derült lesz az idő esetleg az ország nyugati ré­szén várható némi csapadék. Ugyanez érvényes szombatra és vasár­napra is, az átfutó esők miatt tovább növekszik majd a csapadékhiány. A szárazság negatívan hat a növényzet fejlődésére, a növények idő előtt kiszáradnak. Az öntözőberendezések eddigi kihasználtsága vi­szont nem felel meg a figyelmeztető helyzetnek. A termelőknek ezért minden működőképes öntözőberendezést üzembe kell helyezni, hogy a csapadékhiányt pótoljuk. Elsősorban a cukorrépa, a kukorica, a nap­raforgó és az évelő takarmánynövények, valamint a zöldség és a gyü­mölcsösök, szőlők igénylik a csapadék-utánpótlást. Azokon a területe­ken, ahol a növényzet annyira kiszáradt, hogy a kijuttatott vizet már nem tudja hatékonyan felhasználni, ott inkább szüneteltessük az ön­tözést, s elsősorban a megfelelő kondícióban levő növények csapadék­utánpótlását biztosítsuk. Vízgazdálkodási Kutatóintézet, Pozsony AHOGY ÉH LÁTOM Egy rokonszenves szocdem Csehországból Miloš Zeman, a cseh szociáldemok­raták elnöke is Pozsonyba utazott au­gusztus 21-én, hogy beszédet mond­jon Alexander Dubček sírjánál, illetve tárgyalásokat folytasson Jaroslav Volf-. fal és más szlovák szociáldemokrata vezetőkkel. Talán még vannak közöt­tünk olyanok, akik az 1989 utáni föde­ráció éveiből emlékeznek szellemes parlamenti felszólalásaira, az újságok­ban megjelent mélyreható közgazda­sági elemzéseire. Az én emlékezetemben elsősorban humorának köszönhetően él ma is. Talán a megszállásra való vissza­emlékezés hangulatából következett, hogy ezúttal visszafogottan válaszolt a nyomtatott sajtó és a televízió munka­társainak kérdéseire. Persze, nincs ki­zárva, az volt az oka visszafogottságá­nak, hogy reá is nyomasztóan hatott a tény: Csehország számára Szlovákia immár külföld. Aki valamennyire is figyelemmel kí­séri a csehországi fejleményeket, tud­ja, nincs kizárva, hogy a jövő nyáron esedékes parlamenti választásokon nagyon előre tör a baloldal. Pontosab­ban: győzedelmeskedhet a klasszikus szociáldemokrácia. A térségünkben viszonyokat szem­lélve helyénvaló ez a pontosítás. Ugyanis abban az esetben is, ha Klau­séknak sikerül hatalmon maradniuk, Csehországban nem kommunista utódpárt, hanem a szó legjobb értel­mében vett nyugat-európai típusú szociáldemokrata párt jelenti majd az ellenzékét. Ha pedig győznek, Csehor­szágot majd nem fenyegeti az a ve­szély (noha baloldali erő kerül hata­lomra), hogy valahol külföldön így érté­kelik a helyzetet: Prága is elesett. Nem szeretem a személyek, a jelen­ségek negatív „definiálását". A cseh szocdemek elnökének és pártjának jellemzésénél mégis indokoltnak tar­tom, hogy leszögezzem: Miloš Zeman nem Peter Weiss, de még csak nem is Horn Gyula. Pozsonyban tett, a csehországi helyzetet érintő megállapításai közül az a legfigyelemreméltóbb, hogy úgy véli, hazájában immár kitapintható, hogy belátható időn belül az ország pártstruktúrája szempontjából is nyu­gat-európai típusú lesz a fejlődés. Ami azt jelenti, hegy a kormányra jutásért folyó küzdelemben majd két kulturált erő verseng egymással: a konzervatív pártok koalíciója és a szociáldemokrá­cia. Más szóval ez azt is jelenti, hogy tér­ségünkben a Cseh Köztársaság az az egyetlen ország, amelyben a baloldal képes volt levonni a történelmi követ­keztetéseket, és tanult abból, hogy a reformista szociáldemokrácia, illetve a bolsevizmus első világháború óta tartó versengésében az utóbbi irány­zat történelmi vereséget szenvedett. Miloš Zeman nem lenne Miloš Ze­man, ha nem „eresztett volna meg" Pozsonyban is egy szellemes helyzet­értékelést. Azt jósolta, hogy a kommu­nista típusú baloldali politikai erők rö­videsen Csehországban is a hasonló irányzatú nyugat-európai pártok sor­sára jutnak, és - így mondotta - „au­tóbuszpártokká válnak". Meg is ma­gyarázta, hogyan gondolta: egy-egy ilyen párt egész tagsága elfér egy au­tóbuszban. Még három éve sincs, hogy Cseh­szlovákia ketté vált, így akarva-akarat­lanul összehasonlítjuk a két ország politikai viszonyait. Nálunk, sajnos, nem mondhatjuk el, hogy a bolsevikok örököseinek pártjai „autóbuszpárttá" készülnének válni. Az egyik kormánypárt a szó szo­ros értelmében és programszerűen visszasírja a régi viszonyokat. A másik kettő - a legnagyobb és a nemzeti ­csak szemérmességből nem tűzi ki a régi (barna vagy vörös) totalitarizmus jelképeit. Tettei alapján teljesen indo­kolt lenne, ha kitűzné. Stílusa, állam­hatalom-építő buzgalma, a rendőrségi megoldásokhoz való vonzódása, szé­gyentelen rámenőssége egyre gyak­rabban a totalitarizmus praktikáit jut­tatja az ember eszébe. Elszomordik az ember a hazai és a csehországi viszonyok összehasonlítá­sakor, és sokan vannak közöttünk, akik még évekig, talán évtizedekig fel­teszik a kérdést: Vajon nem öngyilkos tett volt-e az életképes Csehszlovák Köztársaság szétverése. TÓTH MIHÁLY ilyen munkaakadály idejére milyen munkabér-megtérítés jár. A Munka Törvénykönyve 130. §-ának (3) bekezdése sze­rint ugyanis ez a hatvanszáza­lékos munkabérmegtérítés csak akkor jöhet számításba, ha a szakszervezet és a mun­káltató egy konkrét írásbeli megállapodásra jutott. Nagyon fontos rendelkezést tartalmaz az említett bekezdés utolsó mondata, amely szerint az ilyen megállapodást nem lehet a munkáltató egyoldalú elhatáro­zásával, végzésével, döntésével helyettesíteni. dr. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents