Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-23 / 196. szám, szerda

6 j ÚJ SZ Ó RIPORT Ember és gondolat születik 1995. augusztus 17. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK új szó ! 24 1 Les z ebből énekes halott" tréfálkozik Novák Ferenc rendező Krausz Ágota koreográfussal. A LET A TET Lehúzhatják a redőnyt? Egy vállalkozás elindítása rengeteg energiát követel. Az újdonsült vállalkozónak számítania kell rá, hogy hosszú Időn keresztül alig marad szabad Ideje. Olykor bizony éj­szakába is nyúlhat a munka. Az ilyen megfeszített tempó kihat az egész család mindennapjaira, főleg ha a vállalko­zás családi alapon történik. így van ez a nagytárkányl Czető család esetében is. (Folytatás az 1. oldalról) együttessel állja a sarat, hogy megfeleljenek Novák Ferenc rendezői igényességének. A je­gyek a-pénteki bemutatóra el­keltek, ugyanígy szombatra is, csupán a vasárnapi előadásra kapható még belépő. Úgy tűnik fel, a szlovákiai magyarság előre megérzi, ha valamely művészi alkotás róla és neki szól. Ez reménységgel tölthet el valamennyiünket. A kezdemé­nyezésünket támogató alapít­ványok, magánvállalkozók ér­deme is lesz, ha az előadás jövőre eljut a Szegedi Szabad­téri Játékokra, ahol folklórvilág­találkozót szerveznek. Való­színű, hogy a dolog a komáromi bemutatóval nem fejeződik be. Ennek örülünk, mint ahogy an­nak is, hogy társadalmi ese­ménnyé válik a pénteki bemu­tató. A születéstől a halálig Már februárban elkezdődött az alapozás, a koreográfiák ki­dolgozása. Komáromban, Du­naszerdahelyen és Pozsony­ban. Június végén tartották az első közös próbákat Komárom­ban... Elszánások, lemondások, boldogságos pokoljárás a mint­egy száz felnőtt és gyermek ré­széről. A gyerekek is ott lesz­nek, mint minden nép remény­sége. És nincs semmi sem be­fejezve, mert ez a gondolat nem befejezhető. Bartók Béla, Kodály Zoltán és Nagy László óta feladata len­ne minden magyarnak. Folytat­ni és részesévé válni. Egyik a másik nélkül lehetetlen. Novák Ferenc a Honvéd Táncegyüttessel, a Nemzeti Színház társulatával minden esetben erre alapozott. Innen a világhír, innen a sajátosság ér­tékeit elismerő siker. Az amit ő csinál, a műfajteremtés csodá­ja. Itt is, most is. Komáromban. De mindenkor benne a mást akarás elszántsága. Ez a minőség, amit a néptáncszín­ház ilyetén a folklórra alapozva hordoz. Más tartalommal, más for­mával, mint amit az autenti­kussághoz elemi szinten ra­gaszkodók hirdetnek. Pedig ami a néptáncból és a népze­néből akárcsak a színpad kö­zelébe is kerül, eltávolodik lé­nyegétől. A művészeti szép és az esztétika kategóriái lépnek a funkcionalitás, az élet szülte autencititás helyére. Bartók és Kodály alkotott csodáiban a tiszta forrás sokkal szerveseb­ben táplálja az embert, mint a városokban leutánzott táncok öncélúsága. Márpedig, ha nincs bennük gondolat, érze­lem és rend, minden csupán mutatvány marad. Küzdelem a szép gondolat igazáért Fokozatosan helyére kerül­nek a reflektorok. A színpad­mester még itt-ott megerősíti a padlódeszkákat. A zenekart halkabb játékra állítja be Novák Ferenc. Némely táncosokkal vi­tába keveredik a fegyelmezett­lenség láttán. Koreográfusokat utasít, tegyenek már rendet a csapatuk tagjai körében. Befelé haladva az éjszakába, egyre pontosabban rajzolódnak ki az Életeink mindennapi stá­ciói. Aki nem vak, s némi hallása is van a színpadi dolgokhoz, észreveszi a minden sejtjében profiként jelenlévő Novák „Ta­ta" türelemvesztéseit az igen­csak nehézkesen reagáló amatőr táncosokkal szemben. Mégis, minden ironizálásában, kifogásában ott a kiváló peda­gógus szellemessége. A mind­eddig nem létezőt alkotó művész szellemének izzása... Mária és József kér szállást a Kisdednek egy felvidéki magyar családnál. Bebocsáttatnak, hi­szen ettől vagyunk azok, akik vagyunk. Ének csendül, muzsi­ka zendül, s táncra perdül a ház népe, köszöntve a jövevénye­ket. A történések ezzel veszik kezdetüket, s amikor majd sze­relem és halál uralkodik el raj­tunk az ember születése után, lesz megváltás is az időben. Lesz? Egy kisebbfajta minden­képpen: pénteken, szombaton és vasárnap Komáromban. DUSZA ISTVÁN A huszonöt éves Czető Jó­zsef sorkatonai szolgálatának letöltése után feltette a kér­dést: miként tovább a gimnázi­umi érettségi bizonyítvánnyal a zsebében? Összegyűjtött pén­zét megszámolva a vállalkozás mellett döntött. Tízezerért vett egy videokamerát, és ezzel kezdetét vette a vállalkozás: vi­deo-kölcsönzőt nyitott. Az így összeszedett pénzből majd textilüzletet, s később nagytár­kányi családi házukban élelmi­szerüzletet - négy évvel ezelőtt. Eközben persze a nagy át­rendeződéseket megélő válla­latok, üzemek mindennapi csa­táiban százak-ezrek véreztek el, s a tegnapi biztos állások mára ingataggá váltak, ami egyet jelent a mégoly rátermett szakembereknél is a folyama­tos fejtöréssel, esélylatolgatás­sal. József édesanyja ezt kike­rülve döntött úgy, hogy a tisza­csernői vasúti telefonközpon­tot feladva a fia mellé szegődik, s együtt viszik to­vább az üzletet. A teendőket el­osztva úgy alakult, hogy az üz­let vezetését Czető Aranka, az édesanya vette át, fia a beszer­zéssel, az üzletkötésekkel járó munkát vállalta. Az időközben lízingre vásárolt Škoda 1203­as furgonnal járja a környéket, biztosítja az árut. Odahaza pe­dig a 13 éves Attila és a 93 éves nagyapa végzik az „anyagmozgatást", hordják a „raktárból" (a konyhából, a fo­lyosóról) a szükséges árut a la­kás egyik szobájából kialakí­tott üzlethelyiségbe, mert a jól befutott bolt vezetőjének erre nem futja az idejéből. Minden­ki teszi a dolgát, számukra az üzlet a megélhetés forrása, bár az apa még alkalmazásban van, de fizetése távolról sem lenne elegendő egy öttagú csa­lád eltartásához. Czetőék vállalták a feszített élettempót, mert egy fizetésből nehezen tudnának megélni. Ma ez jelenti számukra a létet. De meddig? Július második felében adó­ellenőrök látogattak hozzájuk. Majdnem mindent rendben is találtak, mert Czetőék ügyel­nek a pontosságra. József ön­szorgalomból tanulta meg a kettős könyvelést, hogy ezzel is csökkentsék a kiadásokat, ne kelljen egy másik személyt al­kalmazni erre a munkára. Sőt még fizetést sem szednek, csak a legszükségesebbre köl­tenek, mert a kereskedő ma már mindenünnen csak kész­pénz ellenében viheti el a ki­szemelt portékát. Tehát az adóellenőrök csupán egyetlen dolgon akadtak fenn: az egyik polcon a gyártó cég hitelesítő jelzése nélküli (ami július 1­jétől lépett érvénybe) likőrökre bukkantak. Annak ellenére, hogy az áru hivatalos úton ke­rült a boltba (igazolják ezt a nyugták és szállítólevelek), a polcon és a raktárban talált húsz üveg likőrt feketeárusítás címén azonnal lefoglalták és 100 ezertől 2 millió koronáig terjedő bírságot helyeztek kilá­tásba. Ugyanis a jelzés nélküli italok árusítását a törvény júli­us l-jétől megszüntette. Vi­szont a likőr nem az az árufaj­ta, amit naponta megvesznek az emberek. Talán a másfél hó­nappal korábban megvásárolt áru gyártóját, illetve forgalma­zóját is figyelmeztetni kellett volna a hatályba lépő törvény közelgő határidejéről. Hogy mi legyen a megmaradt áruval, az­zal már nem foglalkozik a 331/93-as számú törvény. A királyhelmeci adóhivatal­ban azt a választ kaptuk, hogy július elseje után meg kellett volna semmisíteni a megma­radt likőröket. És a befekte­tés? Erre már senki sem tudott választ adni, csupán annyit, hogy a bírság kiszabása jogos. Egyébként nem kívánták feke­tén árusítani a megmaradt likőröket, mert akkor - leszállí­tott áron, félliterenként 27-40 koronáért - nem rakják a pol­cokra. Hogyan tovább? Erre még nincs válasz, rfrert egy ilyen összeg kifizetése ütán Czetőék feltehetően lehúzzák a redőnyt. Az ő esetükben ezút­tal a lét a tét. KATÓCS GYULA Érzelem és pontosság a lányok táncában. Vlado Gloss felvételei A losonci gazdasági rendőrség a minap kezdte meg annak a bead­ványnak a kivizsgálását, amelyet a sídl képviselő-testület nyújtott be a Losonci Járási Ügyészségre. Az ügyészség a beadványban fel­tüntetett visszaélések kivizsgálá­sával a gazdasági rendőrséget bízta meg, amely kihallgatta a sídi önkormányzati képviselőket. Hogy tulajdonképpen mi is történt ezen a több mint 1100 lelket számláló Fülek melletti települé­sen, arról a kévlselők, szám sze­rint heten, a következőképpen számoltak be. - Az ügy előzményei az első önkor­mányzati választásokig nyúlnak vissza - kezdte az egyik önkrományzati képvi­selő. - Az akkori FMK helyi szervezete Angyal Bélát, egy villanyszerelőt jelölt a polgármesteri posztra, aki meg is nyer­te a választásokat. Hamar belelendült a munkába, sajnos nem úgy, mint ahogy azt elvártuk tőle: önkényeskedni kezdett. Két év után önhatalmúlag megszüntette az önkormányzati taná­csot, amely addig bizonyos értelemben belelátott a munkájába. A képviselő­testületet renszertelenül hívta össze, a falugyűlést pedig úgy kellett kierősza­kolni. Azután hívta össze a lakossági fó­rumot, amikor falragaszok jelentek meg a faluban, névtelen leveleket ka­pott, a képviselő-testületi ülésen vesze­kedtünk ezért vele stb. SID: POLGÁRMESTER KONTRA KEPVISELO-TESTULET Darázsfészekbe nyúltak - Rengeteg hibája volt, ezért a tavalyi önkormányzati választásokon az MPP nem támogatta Angyal Bélát, más jelöl­tet állított - folytatta egy másik képvi­selő. - Angyal Béla független jelöltként indult, és megnyerte a választásokat. Tudjuk, miért: közvetlenül a választá­sok előtt „előnyös" üzletet kötött, a falu­nak 8 ezer koronáért vásárolt egy „ha­lottaskocsit". A vásárlási árat természe­tesen a faluban mindenki tudta, de azt csak kevesen, hogy a jármű javítása 120 ezer koronájába került a község­nek. A december 19-i alakuló ülésün­kön arra kértük a polgármestert, ne kö­vesse el ugyanazokat a hibákat, ame­lyeket az első választási időszakban el­követett. A biztonság kedvéért a januá­ri első képviselő-testületi ülésünkön 5 ezer koronában határoztuk meg neki a vásárlási keret legfelső határát. Ezen összegen felüii értékű vásárlásokat, ki­adásokat kötele s megbeszélni a ta­náccsal, amely eddig rendszeresen ülé­sezett. Angyal Béla magasan nyerte a tavalyi választásokat: Síden a négy polgármes­terjelöltre leadott 560 szavaztból 306­an voksoltak rá. Mint azonban a beszél­getésből kiderült, a polgármester vala­mivel nem számolt. Nevezetesen azzal, hogy a képviselő-testületben kevés olyan embere maradt, akik vakon meg­szavazzák minden javaslatát. - A faluban elterjedt a hír, hogy a pol­gármester magas összeget vágott zseb­re - kezdte az egyik tanácstag. - Kelle­metlenül érintett bennünket, mivel mi se megerősíteni, se cáfolni nem tudtuk ezt. Jogosan háborogtak a polgárok, hogy milyen tanácstagok, képviselők vagyunk, ha nem figyelünk oda a falu vagyonára. Kikértük a falu pénztárköny­vét, amelyben tényleg ott szerepelt a bejegyzés: december 27-én végkielégí­tés címén 59 ezer koronát vágott zseb­re a polgármesterünk. Negyedévi pénz­tármozgást ellenőriztünk át, és talál­tunk néhány „érdekességet". Többek között a feleségének fizetett munka­bért, az alpolgármester kapott jutal­mat... - Ehhez tudni kell - vette át a szót egy másik tanácstag hogy a képvi­selők nem kaptak jutalmat. A polgár­mester ugyanis kijelentette: „Nagy volt a pofátok, ti nem kaptok semmit." Visszatérve a pénztárkönyvhöz: mi, ta­nácstagok, szerettük volna, ha az összes képviselő látja azokat a tétele­ket, bejegyzéseket, amelyeket mi meg­tekinthettünk. A polgármesternek erről persze más volt az elképzelése, azt vá­laszolta: „Azt is bánom, hogy nektek odaadtam." Félreértés ne essék, mi nem az összeg jogosságát vitattuk és kérdőjeleztük meg, hanem az eljárást. Nem értettük, miért kellett a hátunk mögött cselekednie. A titkárnő, akinek mintaaláírása volt a bankban, nem volt hajlandó aláírni a banki okmányt, ezért a polgármester azonnal elbocsátotta állásából. Amikor mindezekre fény derült, fe­lelősségre vontuk a főellenőrt, aki azt hozta fel mentségül, hogy a polgármes­ter megtiltotta neki, hogy tételenként számoljon be a pénztár mozgásáról a képviselő-testületnek. A polgármester „lelépési pénzéről" azt állította, hogy nem tudott róla. A főellenőr azon az ülé­sen lemondott. Hiába javasoltunk he­lyette mást, a polgármester egyetlen ja­vaslatunkat sem fogadta el, akit ő java­solt, azt pedig a testület nem hagyta jó­vá. Mi falusit szeretnénk ebben a sze­repkörben látni, a polgármester pedig idegent, lényegében ezért nem tudunk megegyezni. Szerintünk jónéhányan vannak a faluban is olyanok, akik be­tölthetnék a főellenőri tisztséget. Ilyen előzmények után a március 15­i ülésünkön megvontuk a bizalmat a polgármestertől, és felszólítottuk: adja le a kulcsokat, adja át a polgármester­séget a helyettesének. Nem tiltakozott, hanem megkért bennünket, szó szerint azt mondta: „Legyetek emberségesek, szeretném a saját holmijaimat hazavin­ni." Hétfőig kért haladékot, megadtuk neki. Hétfőn telefonált, hogy nem ér rá eljönni, átadni a kulcsokat, majd ked­den este hatkor jön. A megbeszélt időpontban valóban várt bennünket az irodában, de akkor már másképpen be­szélt Kijelentette, a képviselő-testület­nek nincs jogában őt visszahívni. Az ügyészséghez intézett egy beadványt, amelyben kérte az elmúlt esztendő gaz­dasági költségvetésének a kivizsgálá­sát Látva, hogy az ügyészség nem az általunk kifogásolt pénzügyi manővere­ket vizsgálja, mi is beadvánnyal fordul­tunk az ügyészséghez, amelyben hét pontban vázoltuk az általunk sérelme­zett pénzügyi mozgásokat Szerettük volna megszólaltatni An­gyal Béla polgármestert is, de ő elzárkó­zott a sajtó elől mondván: nincs miről beszélnie. Időközben az SZK Nemzeti Tanácsa Síden új választást írt ki, ame­lyen értesüléseink szerint két jelölt in­dul. Angyal Béla független jelöltként ­jelenleg az aláírásokat gyűjti -, a Ma­gyar Koalíció, valamint a Roma Párt pe­dig Krajcsa Józsefet, a falu kántorát je­löli a szeptemberi választásokra. A Lo­sonci járási szervek szerint fölösleges volt a sídi képviselő-testületnek „meg­bolygatnia" ezt a témát. Mint mondták, ezzel darázsfészekbe nyúltak, és járási vagy országos méretben is elindíthat­nak egy lavinát. FARKAS OTTÓ I sdidas í

Next

/
Thumbnails
Contents