Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-17 / 191. szám, csütörtök

1995. augusztus 1863. VÉLEMÉNY ÚJ SZ Ó [ 5 1 ERDÉLYI LAJOS HONVÉDELMI ÁLLAMTITKÁR NYILATKOZIK A MAGYAR TERÜLETVÉDELMI ERŐKRŐL Békeidőben „nem élő" alakulatok A Szlovák Nemzeti Párt egyre erőteljeseb­ben szorgalmazza az ún. domobrana, vagyis a nemzetőrség létrehozását, s mint elnöke, Ján Slota nemrég közölte, megszervezésé­nél a magyar és a lengyel példából indulnak ki. A sietség olyan nagy, hogy az első helyi fegyveres alakulatokat már ősszel létre kí­vánják hozni Szlovákiában. A pártvezér azt is elárulta, Szlovákia eleget tehetne a bécsi konvencióban számára megállapított lét­számplafonoknak olymódon, hogy a kato­nai állomány egy részét átvezényelné a te­rületvédelmi erők kötelékébe. Mivel Slota állítása szerint a magyar modell lesz az egyik követendő példa, Erdélyi Lajost, a Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszté­riumának sajtószóvivőjét kértük, tájékoz­tasson a náluk területvédelmi erőknek ne­vezett egységek megalakulásának körül­ményeiről és legfontosabb feladatairól. • Mikor jöttek létre Magyaror­szágon az első helyi jellegű ka­tonai alakulatok, és mi indokol­ta létrehozásukat? - Az 1970-es évek elején, az or­szág honvédelmének fejlesztése' keretében kialakították a hátor­szágvédelem egységes rendsze­rét, a honvédségre háruló felada­tok végrehajtására pedig a hátor­szágvédelmi csapatokat. A hátor­szágvédelemnek részét képezte a területvédelem, abból az elvből ki­indulva, hogy az „elvonuló" száraz­földi csapatok mögött, az ország­határon belül a hátország fegyve­res védelmére rendelkezésre állja­nak fegyveres erők, együttműkö­désében a többi fegyveres erővel, testülettel, a polgári szervek hátor­szágvédelemre kijelölt erőivel. A területvédelmi csapatok akkori hadrendbe állítása 1972-re befe­jeződött. A területvédelmi feladatrend­szer és a területvédelmi csapatok alkalmazási elvei főleg az akkori szövetséges csapatok mozgását, manővereit, szállítását, az ország területén való áthaladását és min­denoldalú biztosítását szolgálták. A területvédelem emellett csak másodrendű katonai feladatnak számított, mivel nem volt része a hadászati-hadműveleti tevékeny­ségnek. A rendszerváltás után kialakult helyzetben, a Magyar Köztársaság honvédelmének újrafogalmazott alapelvei szerint a területvédelem szerepe jelentősen megnőtt, és az eddigi hagyományos területvéde­lem mellett - amely alapvetően objektumvédelem volt - a terület­védelmi harc is megjelenik feladat­ként, mindenekelőtt az államha­tárok mentén. Ezért fennmarad­nak a területvédelmi csapatok, úgy, hogy szervezetük célszerűen módosul, feladatuk pedig a nem­zeti védelmi koncepcióhoz igazo­dik. Fő feladatként őrzik és védik a megyék és a főváros területén azo­kat a létfontosságú objektumokat, amelyek megsemmisülése, rom­bolása, működésük akadályozása komoly zavart jelentene a hadite­vékenységek biztosításában, a közigazgatás, a hírközlés, a szállí­tás, a háborús termelés, a lakos­ság ellátása terén. Ezenkívül bizto­sítják a katonai területi sugárfi­gyelő és jelzőrendszer működteté­sét. Végzik, illetve részt vesznek az ellenség légideszantjai, terrorista­felderítő-diverziós csoportjai felde­rítésében, erejüktől függően a blokkírozásban, üldözésükben, megsemmisítésükben. Részt vesz­nek a rombolt közlekedési vona­lak és műtárgyaik helyreállításá­ban. Ezen kívül mentik a lakosság és a települések anyagi javait, mentesítenek, készen állnak for­galomszabályozásra, tűzszerészi feladatok ellátására, katonai ren­dészeti tevékenység ellátására. A megyei területvédelmi csapa­tok feladataikat a hadműveleti te­rületen és azon kívül végzik. Mind­ezek jelzik a tevékenységek so­kaságát, sokrétűségét, változatos­ságát, a feladatok tervezésének, szervezésének, irányításának nagyfokú együttműködési igényét a határőrséggel, rendőrséggel, pol­gári védelmi erőkkel, a polgári szervekkel. Felkészítésük ennek megfelelően bonyolult tervező, szervező, irányító és ellenőrző munkát igényel békeidőszakban is, tekintettel arra, hogy ezek a ka­tonai szervezetek - szűk törzseik kivételével - békében „nem él­nek". • Kinek a hatáskörébe tartozik irányításuk, a minisztérium, avagy a helyi szervek felelősek a tevékenységükért? - Békében a szárazföldi csapa­tok parancsnoksága alá tartoz­nak, háborúban pedig a területvé­delmi parancsnokság, ezen belül elhelyezkedésüktől és feladatuk­tól függően a területvédelmi kerü­letek parancsnokságai vagy a hadműveleti területen alkalma­zásra kerülő csapat parancsnok­sága alárendeltségében tevékeny­kednek. • Milyen fegyverekkel vannak felszerelve a területvédelmi erők tagjai? - Alkalmazás esetén a szüksé­ges kézifegyverekkel, műszerek­kel, műszaki eszközökkel. • Mennyire tehető a létszámuk és területileg hol helyezkednek el? Helytállód az a feltételezés, hogy jelenleg főleg a déli határ­szakasz közelében lévő telepü­lések védelme a feladatuk? - A területvédelmi csapatok a 19 megyében és a fővárosban he­lyezkednek el, megyénként ezred szervezetben, ezen belül területvé­delmi századokkal, őregységek­kel, műszaki, vegyivédelmi és egészségügyi századokkal. Az ez­redek átlagos létszáma 1800 fő. A megyei területvédelmi csapatok ­alapvetően - a megyék közigazga­tási határain belül kerülhetnek al­kalmazásra. A határ menti me­gyékben, természetesen, nagyobb jelentőséget kap esetleges alkal­mazásuk során a határőrséggel történő együttműködés. • Kik a tagjai ezeknek a katonai alakulatoknak, hogyan történik a toborzás és a behívás? - Említettem már, hogy ezek bé­kében „nem élő", csak mozgósí­táskor feltöltött katonai alakula­tok, amelyeknek békeidőben csak egy-két fős, hivatásos katonákból álló részlege van. Mozgósítás ese­tén a harcoló alakulatokhoz ha­sonló elvek alapján töltik fel állo­mányukat, a hadkötelezettségre vonatkozó törvények, jogszabá­lyok szerint. • Milyen kiképzésben részesül­nek? A felkészítés, a kiképzés is, mint minden más tevékenység irányítá­sa békében, a már szintén emiitett szárazföldi csapatok parancsnok­ságának irányítása alá tartozik. A békében „élő" egy-két fős részle­gek felkészítése a parancsnokok és törzsek általános kiképzési rendszerében történik. A csapatok felkészítése az 5-7 évenként ese­dékes, 6-8 napos összekovácsolá­si gyakorlaton folyik, de mint min­den katonai tevékenységre, erre is igaz, hogy a költségvetés szűkös­sége miatt nem minden feladatot tudnak az előírt gyakorisággal vég­rehajtani. • Tartanak-e fenn kapcsolatot hasonló külföldi alakulatokkal? - Nem. • A magyar fél folyamodott-e olyan megoldáshoz, hogy a had­sereg egyes alakulatait át­minősítette helyi területvédelmi erőkké annak érdekében, hogy eleget tegyen a bécsi konvenci­óból Magyarországra háruló lét­szám-kötelezettségeknek? -Nem. • A környező országok gyakor­latához viszonyítva milyen a ma­gyar területvédelmi egységek jogköre és szerepe? - Nem ismerem pontosan a környező országok területvédelmi erőinek jogállását, ezért viszonyíta­ni sem tudom a mienkhez. • Köszönöm a beszélgetést. P. VONYIK ERZSÉBET VÁLASZ OLVASÓINKNAK [, Válás R. K.: Magyar állampolgár vagyok. Két évvel ezelőtt kötöttem házasságot egy szlovákiai állampolgárral. Mivel az itteni tör­vényeket nem ismerem, azt szeretném tudni, Szlovákiában közös megegyezéssel jogszerűen érvényteleníthető-e a házas­ság (hogyan történik ez, milyen papírok szükségesek, kihez kell fordulni stb.). Továbbá azt szeretném tudni, hogy a házas­ság érvénytelenítése után én feleségként mennyit kaphatok a vagyonúnkból. Az esküvő előtt mindketten vagyontalanok vol­tunk. Az esküvő után a férjem szülei vásároltak nekünk egy la­kást, néhány bútort és egy autót. Megkaphatom-e ennek leg­alább a felét? Ezt a bíróságon kell majd intéznem? A szlovákiai családi jog nem teszi lehetővé a közös megegyezés­sel történő válást, a házasság közös megállapodás alapján történő megszüntetését. A válóper azonban nyilván gyorsabban zajlik le a bíróságon, ha mindkét házastárs válni akar. Ami a vagyoni jogait illeti, ezzel kapcsolatban nem igen tudjuk önt biz­tatni. A közös vagyon megosztása végett természetesen bírósághoz for­dulhat, de az adott helyzetben kérdéses, hogy létezik-e valamiféle kö­zös vagyon. A szlovákiai polgári jogi rendelkezések értelmében ugyanis az ajándék nem tekinthető a házastársi osztatlan közös vagyon részé­nek. A vagyonmegosztásra irányuló esetleges bírósági perben pedig a férje és annak szülei is alighanem azt állítják majd, hogy a lakást, a bú­tort és a személygépkocsit csak a férje kapta ajándékba, illetve, hogy a szülők csak a fiukat akarták megajándékozni. Az ajándék ilyen esetben a férje saját különvagyonának minősülne, amit nem köteles megoszta­ni a volt feleségével. Közös vagyonnak az tekinthető, amit a házasság alatt szerzett jövedelmükből vásároltak. dr. D. G. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban egy hónapig látha­tó az a kiállítás, amelyen Nyugat-Szlovákia jeles képzőművé­szei közül 35-en mutatkoznak be a legutóbbi időszakban ké­szített alkotásaikkal. A tárlat egyben a Képzőművészeti Unió tagsági kiállítása is, ahol olyan 80 alkotás - festmény, szo­bor, tűzzománc - látható, amely első ízben itt kap nyilvános­ságot, tehát csak ezután kerül más galériákban is a látoga­tók elé. A múzeumnak ebben az évben ez az ötödik önálló ki­állítása, melyet ezúttal a nagymagyari Variaprogres Kft. tá­mogatott. Kép és szöveg: Méry István Nyílt levél Piushoz Nyílt levelet intézett Miroslav Piushoz, a pozsonyi VII. tanügyi hivatal igazgatójához a galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium szülői munkaközössége, amely­ben Pék László volt igazgató le­váltását politikai indíttatású támadásnak minősíti a járás egyetlen magyar gimnáziuma ellen. A szülők elutasítják a me­nesztett igazgató helyett kine­vezett Šimek Máriát, aki szerin­tük az iskola leépítésének elin­dítója lesz. Emlékeztetik Piust azon ígéretére, hogy a leváltott igazgatók posztjára pályázatot ír ki. „Követeljük..., hogy a ga­lántai MTG igazgatói posztjára is hirdessen nyílt pályázatot, melyben egy független bizott­ság döntene az igazgatói poszt betöltéséről. Ebben a bizott­ságban kapjanak helyet a szülők, az iskola pedagógusai és a helyi önkormányzat képvi­selői is. Kérjük továbbá dr. Šimek Mária áthelyezését az ön hatáskörébe tartozó másik iskolába. Kérésünk visszautasí­tása a közvélemény számára nyilvánvalóvá teszi, hogy az ön részéről nem az oktatás szín­vonalának javításáról, hanem politikai ónkényeskedésről van szó a magyar kisebbséggel szemben, amely szöges ellen­tétben áll a szlovák-magyar alapszerződés szellemével" ­fejeződik be a nyílt levél. EGY PANASZ LE VEL NYOMABAN Járhatóbbak az utak... Bartha Gábor buzitai olvasónk több helyi és Kanyapta menti gép­jármű-tulajdonos nevében is meg­írta lapunknak, hogy elégedetlen a Szepsi és Perény közötti közút minőségével, karbantartásával. Panaszáról tájékoztattuk Vladimír Kozákot, a Kassa-vidéki Járási Út­karbantartó Üzem igazgatóját. Úgy látszik, nem hiába figyel­meztettük erre a hiányosságra az il­letékeseket Barnák József, a járá­si üzem szepsi részlegének ve­zetője azonnal intézkedett, a Szep­si és Buzita közötti szakaszon be­tömette az aszfaltburkolaton ke­letkezett mélyedéseket, gödröket. Mivel a Buzita és Perény közöt­ti útszakasz az útkarbantartó já­rási és hernádcsányi részlegé­nek a hatáskörébe tartozik, fel­hívtuk telefonon annak a ve­zetőjét is. Jozef Vyrostko beis­merte, hogy a harmadrendű út Buzita és Alsólánc közötti szaka­száról nem feledkeztek meg, csak azért késett karbantartása, mert előnyben részesítették a fontosabb utakat. - Ütemter­vünk szerint e héten az említett szakaszon is elvégezzük a szük­séges teendőket, betömjük a felső aszfaltrétegen keletkezett lyukakat - nyilatkozta tegnap dél­előtt Jozef Vyrostko. (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM Jl Szlovákia kormányának, a kormány parlamenti többségének kiadós külföl­di kritikában volt része az utóbbi hóna­pokban, és ezek a bírálatok - hogyan, hogyan nem - kivétel nélkül mind Eu­rópa nyugati feléből, illetve a tengeren­túlról jöttek. Ami elismerés „befutott", az vagy a Balkánról, főleg Romániából érkezett, vagy valahonnan még Kele­tebbről, és ez - őszintén szólva - eny­he borzongást idéz elő mindazokban, akiknek van merszük végiggondolni mindazt, ami környékünkön az utóbbi ötven év alatt történt. Hadd induljak ki abból ajóindulatú feltételezésből, hogy Vladimír Mečiar és mozgalmának felelősségtudóbb része igazat mond, és valóban komo­lyan gondolja a Nyugat struktúráiba való minél hamarabbi beilleszkedést. Ha ez így van, akkor Szlovákia kormá­nyának illenék felismerni, hogy a Nyugatról érkező figyelmeztetések azt is jelentik, leendő partnereink ko­molyan vesznek bennünket, számol­nak velünk, figyelemmel kísérik az or­szágban zajló eseményeket. Magya­rán szólva: még mindig ugyanabba a Nem a tükörben van a hiba kategóriába sorolnak be bennünket, amelyikbe Lengyelország, Csehor­szág és Magyarország is tartozik. Sőt (mert a pszichológusokra is hallgat­nak a nyugati döntéshozók) talán még azt is bekalkulálják, amikor nemtetszésüket fejezik ki, hogy Szlo­vákia új állam, legkisebb a V-4-ek csoportjában, így a „kamaszkorúsá­gunkból" és a „kistermetűségűnkből" eredő komplexusainkkal is számol­nak a baráti figyelmeztetések hang­nemének meghatározásánál. Michal Kováč köztársasági elnök néhány napja elkövette azt a „főbenjá­ró bűnt", hogy az Egyesült Államokban járva úgymond „alacsony rangú" politi­kusokkal folytatott eszmecserét (az egyik ilyen „rangon aluli" személy az USA alelnöke volt). Szlovákiára nézve nem éppen hízelgő dolgokat hallott, és ahelyett, hogy a hallottakat cáfolta volna, eszmecseréjéről beszámolt a körülötte lévő újságíróknak. A „tükör okolható a csúnyaságért, nem az, aki a tükör előtt áll" klasszi­kus esete. Ivan Gašparovič, a parlament elnö­ke tegnap másfél órán át beszélgetett az Egyesült Államok pozsonyi nagykö­vetével. Magánbeszélgetés volt, így a törvényhozás első embere nem tartot­ta illendőnek, hogy újságíróknak be­számoljon a véleménycseréről. So­kért nem adnám, ha tudhatnám, mi­lyen kérdéseket vitattak meg. Feltéte­lezhető, hogy nem az USA és Mongó­lia, netán Venezuela kölcsönös viszo­nyáról, de nem is a szlovák-tajvani kapcsolatokról folyt az eszmecsere, hanem azokról a témákról, ame­lyektől immár több mint tíz napja visszhangzik a szlovákiai, de nem­csak a szlovákiai tömegtájékoztatás. Például arról, külföldön járva joga van-e egy államfőnek ott, akkor és ar­ról nyilatkozni, ahol, amikor és amiről jónak látja. Egy amerikai diplomata számára szónoki ez a kérdés. Szlovákiában más szokások ural­kodnak. A Michal Kováč-nyilatkozat miatti affér azt a jelenetet juttatja az eszembe, amikor Pozsonyban annak idején Václav Havelt, még csehszlo­vák köztársasági elnökként egy szlo­vák nemzeti ünnep alkalmából tettleg inzultálták. Másnap még néhány, egyébként felvilágosult újságíró is ezt írta az esetről: nem lett volna szabad odamennie. Már mint Havelnak. Aki ­pedig okos ember - csak azt tudta mondani, amit minden normális földi halandó mondhat: államfőként is, ma­gánszemélyként nemkülönben, akkor és oda megyek, amikor és ahova jó­nak látom. Abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy a fejlett nyugati demokráci­ák még mindig érdeklődnek irántunk, noha jól tudják, hogy számos szlovákiai politikus is érdeklődik - Moszkva, Bu­karest és Belgrád „társasága" iránt. Va­lószínűleg ennek (is) tudható be, hogy a minap kiderült, például Nagy-Britanniát is ugyanazok a kérdések érdeklik Szlo­vákiával kapcsolatban, mint az Egye­sült Államokat. Egyesek ezt ellenünk való összeesküvésnek tekintik, mások annak, ami: a Nyugat tudni szeretné, hányadán áll velünk, így a britek pozso­nyi nagykövete már májusban ugyana­zokat a kérdéseket tette fel külügymi­niszterünknek, amelyekről köztársas­ági elnökünk is tárgyalt amerikai ven­déglátóival: mivel magyarázható, hogy megsűrűsödtek a kölcsönös látogatá­sok Pozsony és Moszkva között; mi lesz a szlovák-magyar alapszerződés sor­sa; miként védelmezi a demokráciát az „egyszínű" OKO; minek alapján indított hajszát köztársaságunk elnöke ellen a koalíció stb. Két nyugati ország - ugyanazok a kérdések. Talán azért, mert mind­kettőnek a helyzetelemzői ugyanazo­kat a problémákat látják Szlovákiá­ban. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents