Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-14 / 188. szám, hétfő

1995. augusztus 14. VELEMENY ÚJSZ

Ó 5 j Családi pótlék H. ZS.: A férjem magánvállalkozó, én pedig háztartásbeli vagyok. A férjem is fizeti a kirótt biztosítást, és én is fizetem a havi 336 koronát. Négy gyermekünk van; 12 éves, 9 éves, 7 éves és öt éves. Azt szereném megtudni, hogy milyen összegű családi pótlék jár nekünk, és azt is, hogy a legidősebb gyermekre is kaphatjuk-e a családi pótlékot? A családi pótlék konkrét összegének megítélésének szempontjából főként azt kellene tudnunk, hogy önök milyen jövedelemmel, bevételekkel rendelkeznek. Civilizáltabb országokban nagyon súlyos illetlenségnek tartják, ha valaki a másik jövedelmét firtatja. Nem akarunk illetlenek lenni. Nem firtatjuk azt, hogy havonta milyen összegű bevétellel rendelkeznek. Mondjuk egy egészen más kérdés az, hogy ha nem tudjuk, milyen jövedelemmel rendelkeznek, akkor arra sem tudunk válaszolni, milyen összegű családi pótlék járhatna önöknek, és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán'jár-e önöknek valamiféle családi pótlék! DR. G. D. Izraeli énekkar vendégszereplése Tegnaptól augusztus 18-ig a Csemadok Galántai Területi Választmányának meghívására a Csemadok galántai városi szervezetének és a Kodály Zoltán Daloskörnek a vendégeként Szlovákiában tartózkodik az izraeli Rehobot város Hadarei-ron vegyeskara. A vendégek elsőként ma este 18 órakor a galántai városi művelődési központ színháztermében lépnek fel, közösen a galántai Kodály Zoltán Daloskörrel. Holnap az esztergomi Monteverdi Kórussal, valamint az olaszországi Artnova és a komáromi Komora vegyeskarral szintén 18 órától, a komáromi Szent András templomban mutatkoznak be közös koncerten. Utolsó koncertjükre csütörtökön este 18 órakor Pozsonyban kerül sor, ahol a galántai Kodály Zoltán Daloskörrel együtt a pozsonyi sznp-téri református templomban adnak hangversenyt. MÉZES RUDOLF Kőkorszakból a jövőbe (Folytatás az 1. oldalról) ) A főkapun belépő látogatót ízek és illatok kavalkádja, valamint a legmodernebb mezőgazdasági gépek látványa fogadja. A csarnokokban elsősorban az élelmiszeripari termékek és szolgáltatások kínálata, a szabadban viszont a gépek választéka várja. A sokrétű és rendkívül gazdag kínálat láttán azt hihetné az ember, hogy egy virágzó ágazat bemutatóját látja, az agrártermelőket sújtó mindennapos pénzügyi gondoknak ugyanis nyoma sincs a kiállítás hangulatában. Az A és B pavilon közötti szabad térségben például a rimaszombati Tauris Rt. rendkívül látványos kőkorszaki barlangrendszert idéző „expozíciója" hívja fel a látogatók figyelmét arra, hogy immár nálunk is új szelek fújdogálnak a kiállításokon való megjelenésben. A nyolc leányvállalatot tömörítő cég nyolc-tíz új termékkel teszteli a fogyasztói szokások alakulását, közülük hármat az Arany Sarló Díjért folyó versenybe is beneveztek. Ugyanezért az elismerésért szállt ringbe a Kabát húsipari cég legújabb Gaga nevű kenőmájasa is, amely újfajta műanyagcsomagolásban kerül a fogyasztók elé. A rimaszombati R.S.K. konzervgyár hagyományos termékeivel, 18 fajta pástétommal, lekvárokkal, valamint hétfajta kecsuppal és zöldségkonzervek kínálatával várja üzleti partnereit. Amint azonban megtudtuk, a munkanélküliséggel kifejezetten sújtott körzetben működő konzervgyár még mindig más termőterületekről, sőt külföldről kénytelen importálni a zöldség- és gyümölcsalapanyagokat. A hagyományos agrárseregszemléről nem hiányoznak a magyar cégek sem. A Hungexpo kiállítóvállalat szervezésében az A pavilonban és a szabadtéren 14 magyar vállalat méri fel a szlovákiai piacban rejlő üzleti lehetőségeket. Szebeni Mártontól, a Hungexpo képviselőjétől megtudtuk, néhány cég már évek óta rendszeres résztvevője az Agrokomplexnek, mint például a Bábolna Rt., jónéháhy vállalat azonban most próbál meg először partnert keresni a szlovák piacon. A Szegedi Paprika Rt. például paprikájának és fűszerkeverékének keres forgalmazót, de komoly lehetőséget kínál a saját fejlesztésű Anna termékcsalád révén a gyorsétkeztetésben is. A műanyag tálcára helyezett magyaros és világkonyha-ételek körítéssel együtt a mikrohullámú sütőben, illetve meleg vízben pillanatok alatt felmelegíthetők és tálalhatók. A hőkezelt étel különlegessége, hogy szobahőmérsékleten egy évig tárolható. Augusztus 17-én, csütörtökön az Agroinštitút épületében zajló szakmai nap keretében a kiállító magyar cégek képviselőin kívül további magyar vállalatokkal találkozhatnak az együttműködés iránt érdeklődők. Ma egyébként az Agrokomplexre látogatnak a CEFTA-országok mezőgazdasági miniszterei is, akik Pozsonyban az agrártermékek további vámkedvezményeiről tárgyalnak. (tszl) Túlélési tanfolyam Egy a gazdasági újságírás feltána viszonyok közepette lefogyott kollégám meséli, hogy manapság már nem mindennap invitálják az embert vacsorára. Ennek a tudatában, ha alkalmam adódik, ne sokat vacilláljak, menjek el, de útközben ne felejtsek el néhány alapvető szabályt: Ujgazdagéknál, ha a hagyományos magyaros vendéglátást tartják a nívó megmutatásához a legjobbnak, az ember nyugodtan ábrándozzon hangosan a piros kacsasült és a foszlós fehér kenyér fölött a nyers gyümölcssalátáról, a reszelt sárgarépáról és a teljes őrlésű rozslisztből otthon süthető cipóról. Másik újgazdagéknái, ahol a müzli és a tárkonyos-mézes töksaláta a menü, s nyersen kevert zöldségek színesítik az abroszt, nyugodtan kérjen egy harapásnyi szendvicset sonkával vagy pickszaiámival. Mert ezekkel azonosulni, mármint a táplálkozás ezen újkeletű szélsőségeivel, akkor sem érdemes, ha gyomorfekélyt kap az ember az éhségtől, vagy éppen elrontja a gyomrát a hűtőszekrény aljából előkotort sonkával meg avas vajjal. Nem és nem! Adnod kell a fazonra. Neked ezek ne jöjjenek a maguk kivagyiságával, meg a kajá

s gazdagságukkal, meg a testi egészségük nyakló nélküli őrzésével! - nyomatékosítja a kollégám. Ezért legjobb, ha az ember szüntelenül fogyókúrázik, s amikor elmegy kacsás újgazdagék bulijára, csak gyümölcslevet igyon. Igy se ide, se oda nem hajlik, de legfőképpen megőrzi feddhetetlenségét és elfogulaltlanságát a múltkori házigazdáival szemben. Nem elfelejtendő, hogy ők azért járnak egymáshoz, hogy meg ne únják az egyoldalú táplálkozást. Mindehhez azonban az kell, hogy ne legyen éhes. Ezért indulás előtt mindig egyen otthon, mert az is előfordulhat, hogy mire kiállja a svédasztalhoz vezető sort, legfeljebb néhány hervadt zöldsalátalevelet talál. Mert azért be kellene már vallani, hogy ezeken az állófogadásokon, garden partykon, zsúrokon meg verniszázsokon azért mindig több a vendég mint a fóka, akarja mondani: nem mindegyik eszkimó jut el a hidegtálakig. Reményt keltő, hogy van aki a magas és karcsú üvegedények tartalmát szereti döntögetni, ha ilyenek vannak túlsúlyban, akkor nem kell mitől félni, mert kaja lesz rogyásig. Az ember még ilyen esetekben is óvakodjon, mérje fel a terepet, nézzen körül, nem lát-e valamely pincér háta mögött egy-egy fotóriportert settenkedni. Jobban jár, ha a svédasztalhoz érve gyanútlanul körülnéz, nem figyelnek-e halszemoptikákon keresztül szálkát nyelt, mániásán kattintgató egyedek. Mégiscsak jobb, ha az ember egy hét múlva nem látja viszont magát és a gombasalátába lógó nyakkendőjét valamely magazin képtelen pletykarovatában. Ezeket a hangtalanul elkullogó, látszólagos éhezőbajnokokat nem érdemes sajnálni, mert újabban némelyek csavarostetejű befőtte süvegekben viszik haza a kaját. A magukra valamit is adó vendéglátók meg már külön terítenek a pletykarovatok munkatársainak, mert felismerték, hogy nincs rosszindulatúbb az éhes újságírónál. Ennek a tanfolyamot tartó kollégámnak válaszoltam: Ezt tapasztalva jobb, ha te inkább otthon maradsz, és előveszed a maradék főttkukoricakonzervet, amiből a kozervgyári szezon közepén kaptál egy egész kartonnal a téged kalauzoló almenedzsertől. De az sem baj, ha végre megeszed a rosszabb időkre elraktározott katonai kajacsomagokat, amit a hadsereg létszámcsökkentésének gazdasági vetületeiről készítve riportot, egy jótékonysági célra szánt szállítmány összeállításakor kaptál... DUSZA ISTVÁN ITTHON TÖRTÉNT I NAP ALATT B KEZELHETETLEN A BŐRFEJŰ-PROBLÉMA? Nem múlt el a héten egyetlen nap sem anélkül, hogy a szlovákiai sajtóban rendőrök és politikusok, jogászok és publicisták ne nyilvánítottak volna véleményt arról a problémáról, amelynek megoldása azóta vált különösen sürgetővé, hogy a szkinhedek Garamszentkereszten meggyilkolták a roma fiatalembert. A kormányhoz közelálló napilapban tucatjával jelentek meg írások arról, amelyek mind azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy a bőrfejűek mozgalmának garázdálkodása nem hazai sajátosság, hiszen - úgymond - Németországban, NagyBritanniában, Olaszországban és általában a nyugati országokban sokkal nagyobb gaztetteket követtek el, mint nálunk. E vonatkozásban is érezhető, hogy a „nemzetileg elkötelezett" erőket e kérdés kezelésében is elsősorban Szlovákia jóhírének védelmezése vezérli. Félő, hogy az ilyen magatartásnak az lesz az eredménye, hogy a randalírozók vérszemet kapnak. A rendőrség szóvivője például a további teendőkről szólva arra helyezte a hangsúlyt, hogy „Nincs mit betiltani, egyébként is egy szervezet betiltására csak bíróság jogosult". Tény, hogy a bőrfejűek mozgalma nem szerepel a belügyminisztérium illetékes osztályán nyilvántartott szervezetek listáján. Viszont az is tény, hogy a szkinhedek jelen vannak, komoly veszélyt jelentenek és határozott fellépésre lenne szükség. Arról egy szót sem szólt a rendőrségi sajtófőnök, mi történne, ha például a DU-aláírások valódiságát kutató rendőröket átcsoportosítanák, és rendeltetésszerűen, tehát a közrend védelmére „vetnék be" őket. NEMZETI OPERETT - BILAKKAL. Az 1989-es fordulat óta minden évben mérget vehetnek rá az ország állampolgárai, hogy úgy a nyár végefelé, augusztus 21-e közeledtével ismét napirendre kerül az 1968 at követő árulás főszereplői felelősségre vonásának sürgetése. Prágai kezdeményezésre az idén is napirendre került, és ennek szlovákiai vonatkozása is van, hiszen Vasil Bil'ak, a főkonszolidátorok egyike Pozsonyban múlatja idejét. Már az is operettbe kívánkozó, ahogy Prágában ez eljárást kezdeményezték. A Kommunizmus Bűntetteit Üldöző Hivatal először úgy vélte, hazaárulás címén kellene az egykori főkolomposokat felelősségre vonni. A névsorukat is nyilvánosságra hozták. Néhány nap múlva közzétették, hogy a minősítés nem helytálló. Az eljárás megindítását kezdeményező Václav Bendának majdnem az állásába került, hogy „melléfogott". Tehát nem az egykori üldöző, hanem az üldözött került veszélybe. Arról pedig, ami Vasil Bil'akkal történt, ahogy védekezik, az egyenesen valamelyik kaján operettszerző tollára kívánkozik. Ugyanis a nyugdíjas bolsevik most hazafiként prezentálja magát. Noha dokumentumokkal és még élő tanúkkal bizonyítható, hogy aláírása ott szerepel a Brezsnyevnek küldött behívó levélen, illetve hogy ő ajánlkozott azon az augusztusi napon a csehszlovákiai munkás-paraszt kormány megalakítására. Feltételezhető, hogy Bil'ak is olvas újságot, így értesült róla, hogy Szlovákiában miként indította be a Slovenská Republika c. kormánylap Lorenc tábornok, az ŠtB-fônôk szenttéavatási eljárását. így Bil'ak is hazafiasra vette a figurát. „Hazámat, Szlovákiát, soha sem árultam el" - mondotta. Hazafias és honleányi szem egy ilyen kijelentéstől nem maradhat szárazan. MÚLT SZÁZADI KAPITALIZMUS. Érdekes, egyúttal elszomorító jelenségre figyeltek fel a Munkabiztonsági Hivatal munkatársai. Számos helyen tapasztalták, hogy a munkaadók az előírásokat semmibe véve olyan kiskorúakat, 15 évesnél fiatalabbakat is foglalkoztatnak, akik alkalmazását tiltja a törvény. Országszerte 140 felügyelő vizsgálta meg a helyzetet, és megállapították, hogy nemcsak könnyű munkát végeztetnek a serdülőkorúakkal, hanem veszélyes munkahelyeken - éstúlóráztatva - is igénybe veszik őket. Vérlázító, hogy ez az esetek zömében a szó szoros értelmében éhbérért történik, úgy, ahogy ez utoljára valamikor a századforduló táján fordult elő. A hatályos rendelkezések értelmében a szabálysértő munkaadókat mindössze 10-12 ezer koronára lehet megbírságolni. Számukra még ebben az esetben is kifizetődő a gyermekek alkalmazása, hiszen mindössze 1500-2000 korona havi bérben egyeznek meg velük, noha olyan feladatokat jelölnek ki számukra, amelyek teljesítéséért ennek többszörösét kellene fizetniük. TÓTH M Alkotótábor Kurincon A Rimaszombat melletti üdülőhelyen, Kurincon ma kezdődik és 20-ig tart a 10. Művészeti Alkotótábor. Az érdeklődésből kitűnik - több, mint 200-an jelezték érkezésüket hogy a jubileumi rendezvényen lényegesen több grafikus, festő, kerámikus, fényképész, stb. vesz részt, mint az előző években. Az alkotótábor szervezői számos meglepetést tartogatnak az odalátogatók számára. Ezek közé tartozik az angol nyelven kiadott katalógus, amelynek anyaga szintén meglepetés.(f.o.) M

eglepetésnek számít napjaink politikai feszültségektől terhes légkörében a szlovákiai kisebbségi kulturális intézményrendszer államilag támogatott bővülése. A szlovákiai magyarság a Csemadokot súlyosan érintő juttatáskorlátozásokon túl szinte lidércnyomásként éli meg lapok megszűnését, a kisebbségi szellemi önkifejezést elősegítő közéleti posztok elvesztését. Ezért is válthat ki sokakban hitetlenkedő megnyilatkozásokat a hír, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya múlt heti ülésén jóváhagyta a kulturális minisztérium által irányított nemzetiségi múzeumok fejlesztési koncepcióját, s ennek értelmében 1996. január 1étől komáromi székhellyel létrejön a Magyar Nemzetiségi Kultúra Múzeuma. A meglehetősen laza „fejlesztés" kifejezés az állami irányítású nemzetiségi múzeumhálózat kiépülésével kapcsolatban valóban folyamatosságra utal. Az elmúlt évtizedekben kifejezetten nemzetiségi jelleggel csak egyetlenegy múzeum létezett Szlovákiában, az ukránoké, melyet még 1956-ban hoztak létre. Ehhez hasonló dél-szlovákiai hatósugarú magyar intézmény létjogosultságáról érdemben csak közvetlenül a rendszerváltozás előtt esett szó, s az ilyen irányú kezdő szervezeti lépések megtételére a közélet új mechanizmusainak kibontakozása után került sor. A komáromi Duna Menti Múzeumban 1991-ben három munkatárssal nemzetiségi osztály alakult, melynek feladata lett a módszertani tanácsadás, támogatást nyújva a dél-szlovákiai járási múzeumoknak a magyar kisebbségi hagyományok ápolásában. Ez idő tájt már kitágult a kisebbségi létforma politikába is átvetülő értelmezése: ugyanebben az évben a Szlovák Nemzeti Múzem keretében a zsidó kultúrával foglalkozó osztály jött létre, mely 1994 őszén szakosított múzeummá alakult át. A kelet-szlovákiai Homonnán a járási múzeumban 1993-ban a roma kultúrához kapcsolódó munkahely, nemsokára pedig a Szlovák Nemzeti Múzeumban a kárpát németek kulturális örökségének és identitásának megóvását szolgáló részleg is alakult. Ilyen előzmények után tárgyalta meg a kormány a szervezeti keretek bővítését. Ennek alapján a magyar közösség, az ukrán és a ruszin kisebbség hagyományainak, valamint a zsidó kulturális értékeknek a megőrzésére hivatott múzeumokon kívül intézményi státusba került a Kárpát Németek Múzeuma is pozsonyi székhellyel és Selmecbányái, késmárki, lőcsei, valamint az egykori németprónai (Nitrianské Právno) kihelyezett részleggel. Múzeumot kap a roma kultúra ápolása is Homonnán, újabb részleggel bővülve Rimaszombatban. A szerveződés állapotában van a szlovákiai horvát kultúra múzeuma Dévényújfaluban. Valamennyi kisebbségi múzeummal szemben a módszertani irányítást, az ellenőrzést és a szakmai összehangolást a Szlovák Nemzeti Múzeum gyakorolja majd. E

ddig az adatok. De vajon mi is rejlik pontosan mögöttük? Ezt nyilvánvalóan csak a gyakorlat mutatja meg. Mindenesetre kellemetlen utánérzéseket és előérzetet kelthet, hogy - amint az a fentiekből kiderül - a legnagyobb lélekszámú és azonosságtudatához erősen ragaszkodó magyar kisebbség múzeumának ügye, bár a komáromi módszertani osztály által leghamarabb megalapozott szakmai érlelődésre épült, csak ennyi idő után jut dűlőre. S vajon milyen sors vár majd a Duna Menti Múzeumból kiváló új intézményre, melynek kiépülésével és szakmai feltöltődésével a század végéig számol a jóváhagyott koncep ció? Az anyagi fedezet elosztása ugyanis eleve okot adhat a nyugtalanságra. Restelkedésre késztető helyzet, ha a kisebbségek kénytelenek egymáshoz hasonlítva méricskélni a kapott támogatást. Érzékenységeket sért, még ha sikerül is kifejezésre juttatni, hogy nem a másiknak jutó nagyobb szelet miatt méltatlankodik, akit saját éhségérzete vezérel. Minden bizonnyal megvannak a több évtizede szakmai felfutásban gyökerező okai annak, hogy a svidníki múzeummal szemben nagyvonalúság nyilvánul meg. Ráadásul az intézmény most már a külön vált ukrán és ruszin kisebbség kettős igényeit elégíti ki, miközben a ruszinok még ma is kételyekkel találkozó identitásuk szellemi megalapozásával, irodalmi nyelvük megteremtésével vesződnek. De mégiscsak nehéz megállni szó nélkül: 1998ra az ukránok és ruszinok múzeumának költségvetése a mostani 28 munkatárssal több mint 5 millióról 6 millióra nőne, míg a Magyar Nemzetiségi Kultúra Múzeuma kétmillió koronával rendelkezve a harmadik helyen állna, 12-re tervezett munkatársi állományát tekintve is. Nehéz belátni a számok mögé, nem tudni, milyen szakmai viták és érvek előzték meg a koncepció kidolgozását és végleges formába öntését. Egy dolog bizonyos: nagy felelősség hárul a Magyar Nemzetiségi Kultúra Múzeumát útjára indító komáromi szakemberekre. Tőlük függ, hogy a szlovákiai magyar közösség számára talán kifejezetten váratlanul ható „intézményfejlesztés" a valós igényekért síkraszállni képes szellemi erőgyarapodást, s esetleg ne öncsonkítást jelentsen. M

ert tévedés ne essék: e múzeumok fenntartása az ugyancsak sokfelé szóródó kisebbségi költségvetési keretet terheli. KISS JÓZSEF Múzeumi árnyékok