Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)
1995-07-13 / 161. szám, csütörtök
MINDENNAPI BŰNÜGYEIN K 1995. július 13. OTT, TÚLA RÁCSON... Milyen világ van a sacai börtönben? I 8) ÚJSZÓ Illegális slágerek Világszerte két helyen vásárolnak az emberek lézerlemezt: a szaküzletben vagy a bolhapiacon. Az utóbbi helyen a CD lényegesen olcsóbb, lévén illegális felvétel vagy csempészáru. A felmérések szerint egyedül Németországban évi 110 millió dolláros kárt okoz ez a törvénysértő kereskedelem, míg az egész világon 2,5 milliárd dollárt. Anélkül, hogy remény lenne a tovább terjedő hamisítások, csempészések megfékezésére, hiszen a módszerek egyszerűek, és a hatóságok egyre nehezebb feladat előtt állnak, ha fel akarják deríteni, hogy a kínálatból mi az igazi, a törvényes és mi nem. Még néhány éwel ezelőtt javarészt zenerajongók által a pop-koncerteken illegálisan készített hangfelvételek kerültek forgalomba, gyenge minőségben. Napjainkban azonban szervezett, nemzetközi bűnbandák működnek, amelyek tevékenységét néha lehetetlen tetten érni: egy-egy törvényesen működő CDüzem például - hogy kapacitását jobban kihasználja - kész eleget tenni illegális megrendeléseknek: a lézerlemez gyártásához szükséges felvételeiről titokban legyárt még vagy százezer példányt. Ezeket a megrendelő a vásárokon, egyebütt az eredetinél 20-30 százalékkal olcsóbban hozza forgalomba. A másik, bevált módszer: legális felvételekből állítanak össze új lemezt, méghozzá úgy, hogy a népszerű számokat fel sem veszik végig. Az ilyen CD-ket a diszkókban játsszák előszeretettel. Annál is inkább, mivel ezekért is jóval kevesebbet kell fizetni, mintha a szerzői jogvédő irodának befizetnék a szokásos járulékot a felvételek ismételt nyilvános előadásáért. A virágzó üzletág beszállítói elsősorban Csehországba, Kazahsztánban, Oroszországban, Bulgáriában, valamint különböző délkelet-ázsiai államokban találhatók. Az Európai Unió tagországainak hatóságai alkalmanként - főleg, ha jelzést kapnak - tízezerszám foglalják le az illegális lézerlemezeket kamionokon, hajókon. A nagyobbik rész azonban felderítetlen marad. Annál is inkább, mivel az új bűnözési ág üldözése jogilag még nem eléggé szabályozott: külföldön - illegálisan - készített koncertfelvételek terjesztése például sok országban megengedett. Ferenczy Europress Kétségtelen, az újságíró akkor tud igazán valósághű riportot írni mondjuk a vasútról, a bányászatról, a mezőgazdaságról vagy egy-egy ágazat kisebb egységéről, üzeméből, ha szándékosan - netán kényszerből - egy átmeneti időre azt választja munkahelyéül. Mert belülről nézve többet lát, többet tapasztal. íme a zsaroló, aki gőzölős vasalóval fenyegetett... „...Főnök, kérek egy nap szabadságot. A haverokkal el kell mennem egy tartozást lerendezni..." Ezzel az ártatlannak tűnő kéréssel kezdődött a jó nevű budai étterem vezetőjének kálváriája. Történt ugyanis, hogy a főnöknek volt némi elszámolnivalója egy konok adósával, aki Nehezebb a tollforgató dolga abban az esetben, ha történetesen a börtönök világa érdekli. Mi tagadás, bejuthat oda is az érdeklődő, csak... Ha könnyen jut be, akkor általában nehezen jut ki - és már nem tiszta lappal. Ha pedig akkor akar távozni onnan, amikor neki tetszik, akkor nehezen kerül be oda. Ami ellen különben semmi kifogásom. így van, így lenne ez rendjén. Még akkor is, ha egyeseknek a távozási feltételek kevésbé tetszenek. Tapasztalatlanul... Vajon milyen az élet a Kassa és Szepsi között körülbelül félúton lévő Saca ipari városka belterületén szinte észrevétlenül, láthatatlanul meghúzódó másodfokú javító-nevelő intézetben? Az elkerített telepre bizonyára ugyanúgy besüt a nap és bejut a közeli vasgyár füstje, pora, mint a szomszédságában sorakozó lakóházak, valamint irodaépületek békés, nyugodt szobáiba, udvaraiba, de a kőfalon belülről ugyan látható-e a pöfékelő gyárkémények hada, a házak között játszadozó gyereksereg, vagy a gyárral szemben húzódó dombság erdője és mezője? Összkomfortos, egészséges lakosztályokban tengetik életüket, napjaikat a fegyencek, vagy olyan elrettentőek ott a körülmények, mint a brünni Spielbergben voltak? Netán egyes emberek azért „kéredzkednek" oda vissza, mert a „második otthonukban" jobban érzik magukat, mint az elsőben? Milyen lehet a valóságban az a közelmúltban átadott 630 férőhelyes új börtönrész, amelyet a bennfentesek a sajtónak adott nyilatkozataikban korszerűnek neveztek? Elsősorban ezekre voltam kíváncsi, ezt akartam megtudni odabent. Ahhoz, hogy ezekről az illetékesekkel a helyszínen beszélgethessek, engedélyt kellett kérnem az országos börtönőrség vezérigazgtójától. Megkaptam. Igaz, a fényképezés lehetőségének kivételével. Két kerítés között Megérkeztem. Becsöngetek, s a magas kőfalban lévő vasajtó csikorgás nélkül kitárul előttem. Néhány lépéssel a régi munkásszálló egyik épületéhez érek. már hónapok óta hitegette, hogy visszaadja több millió forintját, azonban az ígérgetést soha nem követte tett. A pincérfiú készséggel vállalkozott arra, hogy a főnök adósát barátai segítségével kis időn belül fizetésre bírja. Pár nap elteltével jelentkezett az étterem irodájában egy alacsony, kancsal, görbe lábú férfi, aki a pincér korábbi ígéretéhez híven tájékozódni akart az adósság mibenléte, valamint összege felől. Az étterem vezetője első látásra erőteljes bizalmatlanságot táplált a férfi iránt, és közölte, hogy nem tart igényt szolgálataira. Az idegen, aki a bemutatkozásról elfeledkezett, sajnálkozását fejezte ki, majd távozott. A következő héten újból jelentkezett, hátha a főnök meggondolta magát és mégis rábízza e pénzügyi probléma megoldását. Az eltelt időben a főnök Igazoltatás után egy őr elkísér az igazgatóhoz. A hosszabb időre és általában rendőrök kíséretében érkezőknek állítólag más az útjuk. És őket nem kávéval kínálják, hanem a „törzskönyvezés" befejeztével borbélyhoz vezénylik, majd a fürdőszobába, az egyenruha-raktárba, az orvoshoz, onnan pedig valamelyik cellába. Jozef Gruca igazgató azzal kezdi, nem tudja, milyen lehetett itt az élet kezdetben, tehát azt követően, amikor 1969-ben a vasmű építőinek szállásbázisát 1200 férőhelyes nevelőintézetté átalakítva kezték üzemeltetni. Ő ugyanis később került ide, később vette át az intézet irányítását. - A múlthoz képest bizonyára lényeges változásnak számít, hogy a régi épületeket fokozatosan kivonjuk a forgalomból és már korszerű, kimondottan erre a célra készült objektumban laknak a szabadságvesztésüket itt töltő elítéltek. Az intézet ma 630 fő befogadására alkalmas mondja bevezetőül. - Ezek szerint kényelmesen elférnek a lakók? - Hogy kényelmesen-e? Az előírásoknak megfelelő feltételeket biztosítjuk számukra minden téren. Míg régebben a cellában 2,5 négyzetméter terület jutott egy elítéltre, ma 3,5 négyzetméterjut. - A régi épületeket lebontják? - Átalakítjuk. Azokra is szükség van ezen a telepen. Az egyiket például orvosi rendelőnek, illetve „kórháznak" rendeztük be. Egy továbbiban ökumenikus imaterem, valamint a börtönrádió stúdiója lesz, meg műhelyek, hiszen varrodát is üzemeltetünk. Tantermekre is szükség van itt, mert szervezünk különböző munkatanfolyamokat, nyelvtanfolyamokat, kultúrműsorokat. Ugyanakkor az enyhébb büntetésben részesülő elítéltek is külön épületben lesznek. Új épület, de rideg... Hogy tisztább képet kapjak a rácson túlról, teszünk egy rövid terepszemlét. Persze, előbb átjutunk a gondosan őrzött belső kerítéssávon. A régi, felújítás alatt álló alacsony épületek mellett elhaladva jutunk a még festékszagú új „szállodához". Nem magas tovább erősítette abbéli elhatározását, hogy semmilyen körülmények között nem lép „üzleti" kapcsolatba a görbe lábúval. Legnagyobb meglepetésére azonban a férfi kijelentette, hogy tartozik neki százötvenezer forinttal, mivel a két alkalommal történt vizitálás ennyibe kerül. A tartozás komoly dolog, azt ki kell fizetni. A főnök kicsit sokallta a tanulópénzt, de ennek ellenére fizetett)!?). Az étterem vezetőjét az igazi meglepetés akkor érte, amikor egy hónap elteltével újból az irodában volt a görbe lábú. Mint kiderült, a főnök tartozása ekkor már közel egymillióra rúgott. Rövid előadást hallhatott arról, hogy az adós felkutatásának milyen költségei voltak. Az idegen, látva a főnök elképedését, arról kezdett mesélni, hogy ukrán barátai mit szoktak tenni az olyan ügyféllel, aki nem fizet. A hasra tett épület ez sem. Érdekessége a sok ablak- és ajtórács. Észreveszem, előterét az eresz alól kamerák figyelik... Az őrszem nyilván most minket is lát. Az épület emeletei több zárt egységre vannak felosztva. Hat szoba alkot egy egységet. Minden szobához tartozik két WC, mosdó, s hat szobához egy közös étterem, klubhelyiség, valamint egy olyan szoba, ahol a rab a nevelővel négyszemközt is beszélgethet helyi, valamint családi gondjairól, bajairól... A volt katonát laktanyára, a diákotthonban lakott egyént kollégiumi viszonyokra emlékezteti az elítéltek kvártélya. Persze, az említett intézményeknél ez mintha ridegebb, zártabb lenne... Nem számolom, hány rácsos ajtót nyitnak ki előttünk és zárnak be utánunk azonnal az őrök. Néhol csíkkal jelölt munkaruhában, egyenruhában dolgozó rabokkal is találkozunk. Súrolják a folyosót, mossák az ablakokat... Az igazgató közben elújságolja, hogy a lakók többsége a közeli vasgyárban és a környékbeli építkezéseken dolgozik. Nyáron a mezőgazdasági üzemek is alkalmaznak néhányat, meg közhasznú munkára a helyi önkormányzat is beoszt egy-egy csoportot. Benézünk az éppen otthon tartózkodó egyik csoport cellájába. Kilenc katonásan letakart ágy előtt kilenc rövidre nyírt, többnyire roma férfi sorakozik fel. Amikor megkérdezem tőlük, milyen itt az élet, néhányan feles bekapcsolt gőzölős vasaló által kiváltott hatás szemléletes előadása eredményesnek bizonyult. A kilencszázezer forintot a főnök maga vitte a Fórum Hotel társalgójába. A következő találkozóra két hónap múlva került sor, és azt szintén nem a vendéglős kezdeményezte. Az újbóli követelés már kerek egymillió forintról szólt. Megint szóba kerültek az ukrán barátok, viszont az idegen kifejtette, hogy a pénz kifizetését követően a maga részéről a számlát kiegyenlítettnek tekinti, még átvételi elismervényt is hajlandó adni. A főnök megígérte, hogy a kért összeget másnap, pontban déli 12 órakor irodájában fogja átadni. A görbe lábú már 11 óra 30 perckor a főnöknél volt, ahol az előző napon megbeszéltek szerint megkapta a pénzt az átvételi elismervény fejében. vonják vállukat és furcsa képet vágnak. Egyikük-másikuk félhangosan azt feleli, ki lehet bírni, tűrhető. - Én tulajdonképpen ártatlanul ülök. Azért kerültem ide, mert a kollégám azt mondta a rendőröknek, meg a bíróságon, hogy én is részt vettem a lopásban. Hiába mondtam, hogy ez nem igaz... - mutatkozik be nekünk a sorsába beletörődött negyven év körüli férfi. Sok a visszatérő „vendég" - Különböző bűncselekmények elkövetéséért „ülnek" itt az emberek. Lopásért, verekedésért, nemi erőszakért, gazdasági csalásért... - tájékoztat Gruca rendőrőrnagy. - Használ nekik az ittlét? Van, aki megváltozik, megjavul? - érdeklődöm tovább a börtönigazgatótól. - Embere válogatja - mondja. - Egyesek olyan jól viselkednek, hogy indokolt esetben megengedjük nekik, hogy néhány napra hazalátogassanak. Akár rendőri kíséret nélkül is. De van, aki-itt sem fér a bőrébe, agresszív, összeverekedik rabtársával. Természetesen, azért aztán külön büntetésben részesül. Magánzárka, meg miegymás... Akad, aki szabadulás után fölöttébb ügyel arra, nehogy visszakerüljön ide. Viszont sok a visszaeső bűnöző, és a visszatérő „vendég". - Lehet, egyesek azért kívánkoznak vissza, mert itt jobbak az életkörülmények, mint otthon? Vidáman sétált ki az üzletből, kezében az étterem nevével fémjelzett zacskóval, abban a pénzzel. Kocsijában teljes hangerővel bömböltette a magnót. Még az sem tűnt fel, hogy körülötte a kocsik egyre lassúbb tempóban haladnak, Tehát itt van tető a fejük fölött, ágyuk is van, télen a fűtésről nem kell gondoskodniuk, enni kapnak... - Nem kizárt, hogy ilyenek is előfordulnak közöttük. Mert ha itt rendesen dolgoznak, rendesen viselkednek, akkor még zsebpénzük is marad. A helyi üzletben vehetnek ezt-azt, főleg frissítőt, cigarettát. Arra is kíváncsi vagyok, milyen börtönőrnek lenni. - Nem leányálom, az biztos - árulja el kérdésemre az igazgató, miközben a börtönkórházba megyünk. - Szellemileg és olykor fizikailag is megerőltető. Kiszámíthatatlan viselkedésű bűnözőkre ügyelünk, nehéz emberekkel van dolgunk. Itt az őr, a nevelő, a pszichológus feszültségben él. Minden lépést, minden kérdést és cselekedetét előbb többször is meg kell gondolnia, mérlegelnie kell. Igen felelősségteljes munkakör ez. Érthető, hogy itt csak érettségi zettek vagy főiskolát végzettek dolgozhatnak. Könyv és papucs ČISTÉ - TISZTA - ŽUŽU olvasható szlovák, magyar és fonetikusan használt roma nyelven a felirat a rendelőintézet előcsarnokában lévő ládán. A ládában cipőre húzható vászonpapucsok találhatók. És látszik a „patika" rendről, hogy itt az előírást mindenki komolyan veszi. Mindenki, aki a helyben lévő fogorvost látogatja, vagy az általános orvoshoz megy, esetleg a szintén több vasrácsos ajtóval elkülönített fekvőosztályra szól a „beutalója". - Könyvtár is van, meg sportpálya, s az elítéltek nemcsak börtönrádiózhatnak, hanem börtönújságot is, kiadnak, ám mindezek ellenére sem szeretnék itt lakni - szögezem le magamban, amikor kifelé tartva áthaladunk a belső kettős drótkerítés sok szemmel figyelt kapuján. Egy kicsit beleborzongok, amikor a külső kapuhoz közeledve az igazgatótól azzal köszönök el: A viszontlátásra! Meghökkenésemet észreveheti az őrnagy, mert azon nyomban megjegyzi: - Természetesen, ugyanebben a tisztségünkben bármikor a viszontlátásra, itt. - Valóban nem csíkos egyenruhában! - veszem a lapot v,bcelődve, ám egyúttal komolyan gondolva. Mert a rövid ottlét alatt is arra a megállapításra jutottam, kint jobb. GAZDAG JÓZSEF és közvetlenül az előtte levő autó hirtelen lefékez. „Rendőrség!" csattant a kiáltás. Mire a görbe lábú eszmélt volna, már az aszfalton hasalt, hátrabilincselt kézzel. (Zs«- -) Az oldalt szerkesztette: ORDÓDY VILMOS A félelmetes gőzvasaló
