Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-13 / 161. szám, csütörtök

1995. július 13. X OLVASOINK OLDALA UJSZO _9J Rossz érzés a fenyegetettség Köszönet a megőrzésért Tisztelt szerkesztőség! Vannak olyan esetek is, amikor a lakók nem nézik passzívan maguk körül a rendetlenséget, és tesznek ellene valamit. Párkányban a Petőfi utca egyik tömbje körül is pompás rend uralkodik, .amióta Pethes Károly költözött oda. Ő az, aki rendszeresen gondozza, nyírja a zöld gyepet, a kiskertekben pedig ápolt virágok nyílnak. A szél nem játszik a papírfecnikkel, mert itt nem dobálják el a szemetet. Pethes úr nemcsak a zöld övezettel törődik, hanem önszorgalomból megjavítja a megrongált ajtókat, fehérre meszeli a bejárati folyosót. Jó lenne ezt másutt is látni! E követendő példa nyomán a legsivárabb lakótelep is emberibb arcot ölthetne. HAJTMAN KORNÉLIA Nána A tanév végeztével június 30án ünnepelte a nagydaróci általános iskola fennállásának 40. évfordulóját. Reszutyik István jelenlegi iskolaigazgató üdvözlő szavai után Jacsmennyik Frigyes, ä nagydaróci iskola első igazgatója emlékezett a kezdetekre. Jacsmennyik 1964-ig igazgatta nehéz körülmények között az iskolát, mígnem a falu pártelnöke személyes bosszútői vezérelve leváltatta. Vágó Tibor 1978-tól 13 éven át állt az iskolánk élén, célja az volt, hogy a járás legkisebb tanintézete versenyképes maradjon. A focicsapat teljesítménye akkoriban visszaesett ugyan, de hírnévre tettek szert az asztaliteníszezők, tűzoltók, vers- és prózamondók. Immár negyedik éve Reszutyik István az iskolaigazgató, aki azt vallja: Az a miénk, aminek örülni tudunk. Ami nem jelent örömet, az teher. Az alapiskolánk remélhetőleg még sokáig az öröm forrása lesz. CSÁNYI ANNA Nagydaróc Mindenképp elismeréssel tudom méltányolni, hogy az Új Szó a legsúlyosabb helyzetekben sem rúgia fel az újságírói etikát és „szolid kulturált hangnemben" tájékoztatja olvasóit, még akkor is, ha bődületes hazugságokat, emberi jogainkat sértő támadásokat kell megcáfolnia. A megcáfolhatatlan tényekkel való érvelésnek néha úgy érezzük, hogy kevés az eredménye, de hosszú távon minden bizonnyal célhoz érnek. Ezt bizonyítja az is, hogy nőtt a lap olvasottsága, ami viszont naprakész híreinek, időszerű, bennünket érintő írásainak köszönhető. Eseményekből van bőven házunktáján, azonban a kultúránk és iskoláink elleni támadások egyre súlyosabbak, mérgezőek, elkeserítik az emberek dolgos hétköznapjait és az ünnepeket is. Aki azt hiszi, hogy a néhány igazgató leváltásával megelégszik a sárkány gyomra, az nagyon téved, mert. világos a kormányprogramba iktatott cél, amelynek vonalától nem fognak eltérni. Az általunk felsorakoztatott, szakmailag is megalapozott tények ellen egyetlen, megdöbbentően logikátlan érvelésnek is több az ereje, mint több ezer szülő aláírásának. Igaz, az elnyomásnak még sehol és soha nem volt logikája, a hatalom, az erőszak sosem tartotta ildomosnak tetteinek magyarázatát... Hudec úr, aki igen megbízható volt a múltban is, bal oldalról gyorsan átcsúszott a jobb oldalVéget ért az iskolaév. Az az iskolaév, amely teli volt sok új elvárással, idegesítő és nem népszerű intézkedések bevezetésének fenyegetéseivel. Tanítóink fizetésének emelését a kormány az egyeztető bizottság ajánlása ellenére sem oldotta meg közmegelégedésre. Az alternatív oktatás „önkéntes" bevezetését erőszakoló nemzetiek, élükön Slavkovská nagyságos asszonnyal, öt magyar iskolaigazgatót menesztettek posztjáról. Leváltásuk egyetlen oka, hogy nem.támogatták eléggé lelkesen az alternatív oktatást, a kisebbség elnemzetlenítését elősegítő agyafúrt módszer bevezetését. A pápa szlovákiai látogatása miatt egy nappal lerövidült iskolaév utolsó napján, 1995. jánius 29-én az SZTV 1 beszélgetést közvetített Slavkovskával, az oktatásügy miniszterével. Arra a kérdésre, miként van megelégedve az elmúlt iskolaévvel, a miniszter asszony legnagyobb megelégedését fejezte ki. Egyszerűen problémamentesnek ra, az alternatív iskolák ügyét és a magyar kultúra eltiprását a hadsereggel magyarázza. Ahelyett, hogy esetleg a haditechnika sürgős korszerűsítését, fejlesztését szorgalmazná - ha már annyira jártas a katonai dolgokban -, arra fekteti az ország védelmében a hangsúlyt, hogy a bevonuló magyar újoncok, kiskatonák nem bírják az államnyelvet, nem értik a „jobbra át!" és „balra át!" vezényszavakat sem. Bezzeg, ha alternatív iskolába járnának, nem lennének ilyen problémák! Ám, ha a fentieket olyanok klubjában tárgyalnák és hangoztatnák, akik soha nem voltak katonák és egy kaszárnyaudvart sem láttak belülről, akkor sem lehetne elfogadni döntő érvnek az alternatív oktatás mellett. Ezúttal azonban egy magát demokratikus országnak és kormánynak tartó minisztere nyilvánította. A CSTV 1 híradójára kapcsolva tudtam meg, hogy a somorjai iskola diákjai a polgári engedetlenséget választották, s nem vették át az iskolai bizonyítványt. Frappáns formája az engedetlenségnek. Kitalálói dicséretet érdemelnek. Az ilyen engedetlenség senkinek sem árthat, az alternatív oktatás elleni figyelemfelhívásnak meg kiváló. Erre példa az is, hogy a többszáz kilométer távolságból érkezett cseh tv is beszámolt az eseményről. Az eseményt Pavlína Spálená kommentálta kiváló érzékkel. Ugyanakkor az alig húsz kilométerre levő fővárosban a magyar tannyelvű iskolák iránti anyai gondoskodásáról híres „nemzeti főoktató" az egész ügyről semmit sem tudott. Igaz lehet ez? Szerintem nem. Csak agyonhallgatással meg nem történtté akarták tenni. Nem számítottak a szemfüles cseh tévével. Az meg világgá kürtölte a somorjai esetet. Na most főhet a nemzeti főokosok feje, hogy ezt hogyan is fogják megmagyarázni a világ közvéleményének. És mondja, és tárja fel megcáfolhatatlan tény gyanánt Sidó Zoltán megalapozott érveivel szemben. Apropó: „A legszívesebben szétverném valakinek a fejét! Elfogyott belőlem az alázat. El bizony" - ezek Ivan Hudec, Fekete lyukak című regényének indító sorai; 1985-ben a Madách Kiadó adta ki magyarul, aki a könyvet elolvassa - ha bírja türelemmel és „alázattal" -, az mélyen megérti szerzője lelkivilágát és mai ténykedését... A dolgok nem úgy állnak, hogy most a tiltakozó nagygyűlések eredménye az lesz, hogy leállítják az alternatív oktatás bevezetését. Súlyos hiba lenne illúziókba ringatni magunkat, hiszen láthattuk: még a pápa előtt is azok hajbókoltak a legmélyebben, farizeusi képmutatással, akik a magyar oktatásügy és kultúra sorsát tartják kezükben. MOTESIKY ÁRPÁD Verebély az alternatív oktatás lépjére csalogatott diákok szüleinek. Objektív tények hiányában hallgatással oldották meg az esetet. Ez nem az első ilyen eset. Ezért volna jó, ha az eseményeket valamennyien megkülönböztetettfigyelemmel kísérnénk. És levonnánk belőle a következtetéseket. Ha más miatt nem is, legalább a saját lelkiismeretünk miatt. Számunkra nem lehet közömbös, hogy húsz-huszonöt év múlva mennyien leszünk. Az alternatív oktatás fő célja pedig az, hogy megtizedelje az itt élő magyar kisebbség számát. S ha ezt most megengedjük, utána már késő lesz siratni az elvesztett fejsze nyelét. Egy régi orosz közmondással fejezném be: „Egyszer a medve megharagudott az erdőre. S az erdő nem vett róla tudomást." Ha ma, amikor a nemzetközi érdeklődés fókuszában vagyunk, nem emeljük fel a szavunkat jogainkért, később már nem találunk minket halló fülekre. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Május 24-én elvittem Pár kányba a Templom utcában lévő fényképész üzletbe előhívásra a filmet. Mivel a film még a fényképezőgépben volt, megkértem az ottani hölgyalkalmazottat, hogy legyen szíves vegye ki a filmet a gépből. Közben vásároltam újabb filmet, no meg aztán megakadt a szemem a szebbnél-szebb képeslapokon, amelyeket az üzletben árusítanak, és mivel éppen szükségem lett volna egypár darabra, belemerültem a képek válogatásába. Addig válogattam, mígnem a fényképezőgépről megfeledkeztem, és az üzletben hagytam a pulton. Mivel hosszú ideig nem volt fényképezni való témám, nem is sejtettem, hogy a fényképezőgépem nincs idehaza. Június 29én készülődtem a kisunokám ballagására az óvodába, akkor akartam az újabb filmet beletenni a fényképezőgépbe, hogy megörökítsem az unokám ballagását, ám hiába kerestem a megszokott helyén, nem találtam. Ha a világon a nemzetek, csoportok, szervezetek, egyesülések és társulások tagjai aszerint élnének és cselekednének, ahogyan ezt szervezeteik filozófiája és tana megszabja, akkor mindannyian a földi paradicsomban élhetnénk. Ne lopj, ne ölj, ne kívánd a másét (még a feleségét se), ne házsártoskodj, ne vidd bűnbe magadat és másokat, szeresd felebarátodat, támogasd a rászorulókat, oszd el vagyonodat a szegények között... azok a humánus elhatározások, amelyeket minden szervezet elvileg a magáénak tesz és hirdeti, ám a valóságban egészen mást tesz. Földünk ezernyi és ezernyi felekezetei hiszik és dicsőítik a saját Istenüket (a magyarok istenére esküszünk). Igen, csak a saját tanunkat kell betartani, mindenkinek azt, amiben hisz, amit vall, hiszen mindenki a hite szerint üdvözül. A pápa és egyéb egyházi vagy világi méltóságok hányszor tettek már különféle felhívásokat, ajánlásokat a világ népeihez azért, hogy szűnjön meg az egymás elleni bűnözés, mégis sajnos, a karaván megy tovább. Oklahomában felrobbantják az épületet tele emberekkel, Kassán legyilkolják a rendőröket... Az utóbbi hónapokban Kassán két középkorú csinos nő csenget be a kapukon, mosolygós térítők lehetnek. Már harmadszor módosították a programomat, s legutóbb azt monAkkor jutott eszembe, hogy tobb mint egy hónapja ottfelejtettem az üzletben. Mi tagadás, egy kicsit elszomorodtam, sajnáltam az új fényképezőgépet, amit szünnapomra kaptam a férjemtől. Férjem látta, hogy kissé elszomorodtam, rögvest fölajánlotta, hogy megpróbál utána nézni, hátha mégis megkerül. Kocsiba ült és nem egész fél óra múlva mosolyogva lóbálta felém a fényképezőgépet. Alig akartam hinni a szememnek. Már csak azért is, mert bárki elemelhette volna, hiszen nem egyedül voltam az üzletben, és manapság az ember annyi sok rosszat hall az emberekről. De így visszatért az eredeti jókedvem, boldogan mehettem a kisunokám ballagására - és megörökíthettem utolsó napját az óvodában. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a becsületes megőrzőknek: jó érzés tudni, hogy vannak még köztünk becsületes emberek. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat dották - megjelent a világ népéhez szóló üzenet, olvassam el, ez mindenkihez szól. Miért nem mennek mondjuk Kováč köztársasági elnökhöz vagy Mečiar, Keltošová, Slota, Ľupták és hasonló vezetőkhöz, akiknek földi hatalom van a kezükben és tehetnének valamit azért, hogy az emberek békében éljenek? Miért háborgatják a fiatalokat és öregeket, nyugdíjasokat, akik békében élnek és akarnak élni? Már hét keresztet hordok a hátamon, valamit átéltem - háború, fogság, szenvedés, családi szétszóródás, hiszek, amiben hiszek, s az elvem mindig az volt: mindenkivel jót cselekedni. Miért kellene nekem most más hitre térnem, mást vallanom, mint eddig, miért kell olvasnom a világ népéhez szóló „új üzenetet"? Tisztelek és becsülök minden humánus embert, hitre, nemzetiségre való tekintet nélkül, csak azt értékelem, mit is mond. Szeretem azokat, akik másokban is embert látnak, csak a jót támogatják. Mások is vallják azt, amiben nevelkedtek, de nézetüket ne kényszerítsék ilyen vagy olyan formában másokra. Nem hiszem, hogy akik minket látogatnak úgy is élnek, ahogyan ezt nekünk szövegezik. Abban biztos vagyok, hogy ha eljön az idő, úgy is mindenki majd a saját hite szerint üdvözül - és cselekedetei szerint. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, es várjuk további leveleiket. SZOGYEN Mozgalmas múlt és jelen Kevés község tekinthet vissza olyan történelmi eseményekben mozgalmas és gazdag múltra, mint a Garam völgyében fekvő, 2700 lélekszámú Szőgyén. A falu határában végzett ásatások során előkerült leletek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a település már az őskorban folyamatosan lakott terület volt. A községről szóló első írásos emlék egy 1156-ból származó okirat, amely mint „nagyobb rendű helységet" említi Schuden néven. Az elmúlt évszázadok során rengeteg pusztítás és kár érte a települést. A tatárok, majd a törökök dúlták fel a falut, olyannyira, hogy mindkét alkalommal szinte elnéptelenedett. A tatár csapatok elvonulása után IV. Béla német telepesekkel népesítette be a falut. Ennek nyomán két részre osztódott, Magyarszőgyénre és Németszőgyénre. Egyesülésükre egészen 1926-ig kellett várni. Vessünk egy pillantást a község jelenére, melyre szintén ráillik a mozgalmas jelző. Elég csak az elmúlt napok, hetek társadalmi és kulturális történéseit említeni. Megható ünnepség keretében került sor a községből elhurcoltak találkozójára. Legtöbben a közeli, magyarországi Tarján községből érkeztek. A helyi magyar iskola megalakulásának 45. évfordulója alkalmából tartott ünnepség alkalmat teremtett az egykori diákok találkozójának is. Rangos nemzetközi páros táncverseny színhelye volt a kultúrház színházterme, ahol, csehországi, magyarországi és hazai táncosok mutatkoztak be a rock and roll akrobata táncműfajban. A szőgyéni „Akácosban" pedig immár 31. alkalommal rendezték meg a járási dal- és táncünnepélyt. Nágel Dezső mérnök, Szőgyén polgármestere már a második megbízatási időszakban élvezi a választók bizalmát az MKDM-Együttélés koalíció színeiben. - Dolgos, szorgalmas emberek lakják a települést, melynek arculata az elmúlt évek során is sokat változott. Tény, hogy vállalkozókból és vállalkozásokból sincs hiány. Szlovákiában azon kevés községek közé tartozunk, amelyek vállalkozói tevékenységgel bírnak. Ez azt jelenti, hogy maga a község vállalkozik, s mint ilyennek 80 alkalmazottja van az egyes vállalkozási területeken. A sok közül csak néhányat említenék. A fuvarozási vállalat három teherautót, két traktort, szemeteskocsit és egy személyautót üzemeltet. A fűrésztelepen gömbfenyő felvágása és kevésbé igényes fűrészáru készítése folyik. Az építőcsoport sok esetben kulcsrakész létésítményeket épít. Villanyszerelés, lakatosmunkák iránt is érdeklődés nyilvánul meg. A kultúrház is a község keretében vállalkozik, a könyvtárat, a mozit, a presszót és a kultúrházban található konyhát üzemelteti. Ez utóbbit lakodalmakkor és egyéb társadalmi rendezvényekkor veszik igénybe. Vajon mennyire nyereségesek a vállalkozások? - Némelyek kimondottan azok, némelyek meg, például a kultúrház vagy az iménti felsorolásban nem említett fodrászat vagy kozmetika többé-kevésbé veszteségesek. Vagyis a nyereségesek támogatására szorulnak. Azért nem szüntetjük meg ezeket, mert szolgáltatásaikra igény van a községben. Nágel Dezső közölte, hogy a község költségvetéséből tartják fent a négytagú községi rendőrséget, hozzájárulnak a tűzoltószervezet eredményes tevékenységéhez, a nagy alapterületű, korszerű tornaterem működtetéséhez, és nem utolsósorban a nyugdíjasklub üzemeléséhez. A klubban tisztálkodási lehetőségük van az idős embereknek, a mosodai részlegen kimosathatják alsóneműiket, ruháikat. - A választási program célkitűzései közül mindenekelőtt a mintegy 20 km hosszan lefektetett gázvezetéket említeném, melynek megvalósításához közel 2 millió korona állami támogatást kaptunk, de a hiányzó több mint 20 millió koronát 4,5 millió hitel felvétele mellett nekünk kellett kibokszolni. Igaz, a helyi mezőgazdasági szövetkezet is segítségünkre volt. A 25 hónap alatt elkészült gázvezeték 600 fogyasztót lát el gázzal. Tavaly fejeztük be a kultúrház és az iskola gázművesítését. Ugyancsak a múlt évben, október 30-án került sor a II. világháború áldozatai emlékművének felavatására és felszentelésére. Szilágyi Tibor szobrászművész alkotásán 191 név, a falu hadi és polgári áldozatainak névsora olvasható. Az emlékünnepség különösen megható része volt, amikor a felszentelést végző plébános úr a kultúrház előtti téren felállított emlékmű környékén szétszórta az egyik hozzátartozó által a Don-kanyarból hozott maroknyi földet.... BODZSÁR GYULA Hallgatni arany? Nem mindig Mindenki a hite szerint üdvözül