Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-13 / 161. szám, csütörtök

1995. július 13. X OLVASOINK OLDALA UJSZO _9J Rossz érzés a fenyegetettség Köszönet a megőrzésért Tisztelt szerkesztőség! Vannak olyan esetek is, ami­kor a lakók nem nézik passzí­van maguk körül a rendetlen­séget, és tesznek ellene vala­mit. Párkányban a Petőfi utca egyik tömbje körül is pompás rend uralkodik, .amióta Pethes Károly költözött oda. Ő az, aki rendszeresen gondozza, nyírja a zöld gyepet, a kiskertekben pedig ápolt virágok nyílnak. A szél nem játszik a papírfecnik­kel, mert itt nem dobálják el a szemetet. Pethes úr nemcsak a zöld övezettel törődik, ha­nem önszorgalomból megjavít­ja a megrongált ajtókat, fehér­re meszeli a bejárati folyosót. Jó lenne ezt másutt is látni! E követendő példa nyomán a leg­sivárabb lakótelep is emberibb arcot ölthetne. HAJTMAN KORNÉLIA Nána A tanév végeztével június 30­án ünnepelte a nagydaróci álta­lános iskola fennállásának 40. évfordulóját. Reszutyik István jelenlegi iskolaigazgató üdvözlő szavai után Jacsmennyik Fri­gyes, ä nagydaróci iskola első igazgatója emlékezett a kezde­tekre. Jacsmennyik 1964-ig igazgatta nehéz körülmények között az iskolát, mígnem a falu pártelnöke személyes bosszú­tői vezérelve leváltatta. Vágó Ti­bor 1978-tól 13 éven át állt az iskolánk élén, célja az volt, hogy a járás legkisebb tanintézete versenyképes maradjon. A foci­csapat teljesítménye akkoriban visszaesett ugyan, de hírnévre tettek szert az asztalitení­szezők, tűzoltók, vers- és próza­mondók. Immár negyedik éve Reszutyik István az iskolaigaz­gató, aki azt vallja: Az a miénk, aminek örülni tudunk. Ami nem jelent örömet, az teher. Az alap­iskolánk remélhetőleg még so­káig az öröm forrása lesz. CSÁNYI ANNA Nagydaróc Mindenképp elismeréssel tu­dom méltányolni, hogy az Új Szó a legsúlyosabb helyzetekben sem rúgia fel az újságírói etikát és „szolid kulturált hangnem­ben" tájékoztatja olvasóit, még akkor is, ha bődületes hazugsá­gokat, emberi jogainkat sértő tá­madásokat kell megcáfolnia. A megcáfolhatatlan tényekkel va­ló érvelésnek néha úgy érezzük, hogy kevés az eredménye, de hosszú távon minden bizonnyal célhoz érnek. Ezt bizonyítja az is, hogy nőtt a lap olvasottsága, ami viszont naprakész híreinek, időszerű, bennünket érintő írá­sainak köszönhető. Eseményekből van bőven há­zunktáján, azonban a kultúránk és iskoláink elleni támadások egyre súlyosabbak, mérgezőek, elkeserítik az emberek dolgos hétköznapjait és az ünnepeket is. Aki azt hiszi, hogy a néhány igazgató leváltásával megelég­szik a sárkány gyomra, az na­gyon téved, mert. világos a kor­mányprogramba iktatott cél, amelynek vonalától nem fognak eltérni. Az általunk felsorakozta­tott, szakmailag is megalapozott tények ellen egyetlen, megdöb­bentően logikátlan érvelésnek is több az ereje, mint több ezer szülő aláírásának. Igaz, az el­nyomásnak még sehol és soha nem volt logikája, a hatalom, az erőszak sosem tartotta ildomos­nak tetteinek magyarázatát... Hudec úr, aki igen megbízha­tó volt a múltban is, bal oldalról gyorsan átcsúszott a jobb oldal­Véget ért az iskolaév. Az az is­kolaév, amely teli volt sok új el­várással, idegesítő és nem nép­szerű intézkedések bevezetésé­nek fenyegetéseivel. Tanítóink fizetésének emelését a kor­mány az egyeztető bizottság ajánlása ellenére sem oldotta meg közmegelégedésre. Az al­ternatív oktatás „önkéntes" be­vezetését erőszakoló nemzeti­ek, élükön Slavkovská nagysá­gos asszonnyal, öt magyar isko­laigazgatót menesztettek poszt­járól. Leváltásuk egyetlen oka, hogy nem.támogatták eléggé lel­kesen az alternatív oktatást, a kisebbség elnemzetlenítését elősegítő agyafúrt módszer be­vezetését. A pápa szlovákiai látogatása miatt egy nappal lerövidült isko­laév utolsó napján, 1995. jánius 29-én az SZTV 1 beszélgetést közvetített Slavkovskával, az ok­tatásügy miniszterével. Arra a kérdésre, miként van megelé­gedve az elmúlt iskolaévvel, a miniszter asszony legnagyobb megelégedését fejezte ki. Egy­szerűen problémamentesnek ra, az alternatív iskolák ügyét és a magyar kultúra eltiprását a hadsereggel magyarázza. Ahe­lyett, hogy esetleg a haditechni­ka sürgős korszerűsítését, fej­lesztését szorgalmazná - ha már annyira jártas a katonai dol­gokban -, arra fekteti az ország védelmében a hangsúlyt, hogy a bevonuló magyar újoncok, kis­katonák nem bírják az állam­nyelvet, nem értik a „jobbra át!" és „balra át!" vezényszavakat sem. Bezzeg, ha alternatív isko­lába járnának, nem lennének ilyen problémák! Ám, ha a fentieket olyanok klubjában tárgyalnák és hangoz­tatnák, akik soha nem voltak ka­tonák és egy kaszárnyaudvart sem láttak belülről, akkor sem lehetne elfogadni döntő érvnek az alternatív oktatás mellett. Ezúttal azonban egy magát de­mokratikus országnak és kor­mánynak tartó minisztere nyilvánította. A CSTV 1 híradójá­ra kapcsolva tudtam meg, hogy a somorjai iskola diákjai a polgá­ri engedetlenséget választották, s nem vették át az iskolai bizo­nyítványt. Frappáns formája az engedetlenségnek. Kitalálói di­cséretet érdemelnek. Az ilyen engedetlenség senkinek sem árthat, az alternatív oktatás elle­ni figyelemfelhívásnak meg ki­váló. Erre példa az is, hogy a többszáz kilométer távolságból érkezett cseh tv is beszámolt az eseményről. Az eseményt Pavlí­na Spálená kommentálta kiváló érzékkel. Ugyanakkor az alig húsz kilométerre levő főváros­ban a magyar tannyelvű iskolák iránti anyai gondoskodásáról hí­res „nemzeti főoktató" az egész ügyről semmit sem tudott. Igaz lehet ez? Szerintem nem. Csak agyonhallgatással meg nem tör­téntté akarták tenni. Nem szá­mítottak a szemfüles cseh tévé­vel. Az meg világgá kürtölte a so­morjai esetet. Na most főhet a nemzeti főokosok feje, hogy ezt hogyan is fogják megmagyaráz­ni a világ közvéleményének. És mondja, és tárja fel megcáfolha­tatlan tény gyanánt Sidó Zoltán megalapozott érveivel szemben. Apropó: „A legszívesebben szétverném valakinek a fejét! El­fogyott belőlem az alázat. El bi­zony" - ezek Ivan Hudec, Fekete lyukak című regényének indító sorai; 1985-ben a Madách Ki­adó adta ki magyarul, aki a könyvet elolvassa - ha bírja tü­relemmel és „alázattal" -, az mélyen megérti szerzője lelkivi­lágát és mai ténykedését... A dolgok nem úgy állnak, hogy most a tiltakozó nagygyűlések ered­ménye az lesz, hogy leállítják az al­ternatív oktatás bevezetését. Sú­lyos hiba lenne illúziókba ringatni magunkat, hiszen láthattuk: még a pápa előtt is azok hajbókoltak a leg­mélyebben, farizeusi képmutatás­sal, akik a magyar oktatásügy és kultúra sorsát tartják kezükben. MOTESIKY ÁRPÁD Verebély az alternatív oktatás lépjére csa­logatott diákok szüleinek. Ob­jektív tények hiányában hallga­tással oldották meg az esetet. Ez nem az első ilyen eset. Ezért volna jó, ha az eseménye­ket valamennyien megkülönböz­tetettfigyelemmel kísérnénk. És levonnánk belőle a következteté­seket. Ha más miatt nem is, leg­alább a saját lelkiismeretünk miatt. Számunkra nem lehet kö­zömbös, hogy húsz-huszonöt év múlva mennyien leszünk. Az al­ternatív oktatás fő célja pedig az, hogy megtizedelje az itt élő magyar kisebbség számát. S ha ezt most megengedjük, utána már késő lesz siratni az elvesz­tett fejsze nyelét. Egy régi orosz közmondással fejezném be: „Egyszer a medve megharagu­dott az erdőre. S az erdő nem vett róla tudomást." Ha ma, ami­kor a nemzetközi érdeklődés fó­kuszában vagyunk, nem emel­jük fel a szavunkat jogainkért, később már nem találunk min­ket halló fülekre. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Május 24-én elvittem Pár kányba a Templom utcában lévő fényképész üzletbe előhívásra a filmet. Mivel a film még a fény­képezőgépben volt, megkértem az ottani hölgyalkalmazottat, hogy legyen szíves vegye ki a fil­met a gépből. Közben vásárol­tam újabb filmet, no meg aztán megakadt a szemem a szebb­nél-szebb képeslapokon, ame­lyeket az üzletben árusítanak, és mivel éppen szükségem lett volna egypár darabra, beleme­rültem a képek válogatásába. Addig válogattam, mígnem a fényképezőgépről megfeledkez­tem, és az üzletben hagytam a pulton. Mivel hosszú ideig nem volt fényképezni való témám, nem is sejtettem, hogy a fényképezőgé­pem nincs idehaza. Június 29­én készülődtem a kisunokám ballagására az óvodába, akkor akartam az újabb filmet beleten­ni a fényképezőgépbe, hogy meg­örökítsem az unokám ballagá­sát, ám hiába kerestem a meg­szokott helyén, nem találtam. Ha a világon a nemzetek, csoportok, szervezetek, egye­sülések és társulások tagjai aszerint élnének és cseleked­nének, ahogyan ezt szerveze­teik filozófiája és tana meg­szabja, akkor mindannyian a földi paradicsomban élhet­nénk. Ne lopj, ne ölj, ne kívánd a másét (még a feleségét se), ne házsártoskodj, ne vidd bűnbe magadat és másokat, szeresd felebarátodat, támo­gasd a rászorulókat, oszd el vagyonodat a szegények kö­zött... azok a humánus elhatá­rozások, amelyeket minden szervezet elvileg a magáénak tesz és hirdeti, ám a valóság­ban egészen mást tesz. Földünk ezernyi és ezernyi felekezetei hiszik és dicsőítik a saját Istenüket (a magyarok istenére esküszünk). Igen, csak a saját tanunkat kell be­tartani, mindenkinek azt, ami­ben hisz, amit vall, hiszen min­denki a hite szerint üdvözül. A pápa és egyéb egyházi vagy vi­lági méltóságok hányszor tet­tek már különféle felhíváso­kat, ajánlásokat a világ népei­hez azért, hogy szűnjön meg az egymás elleni bűnözés, mégis sajnos, a karaván megy tovább. Oklahomában felrob­bantják az épületet tele embe­rekkel, Kassán legyilkolják a rendőröket... Az utóbbi hónapokban Kas­sán két középkorú csinos nő csenget be a kapukon, mosoly­gós térítők lehetnek. Már har­madszor módosították a prog­ramomat, s legutóbb azt mon­Akkor jutott eszembe, hogy tobb mint egy hónapja ottfelejtettem az üzletben. Mi tagadás, egy ki­csit elszomorodtam, sajnáltam az új fényképezőgépet, amit szü­nnapomra kaptam a férjemtől. Férjem látta, hogy kissé elszo­morodtam, rögvest fölajánlotta, hogy megpróbál utána nézni, hátha mégis megkerül. Kocsiba ült és nem egész fél óra múlva mosolyogva lóbálta felém a fényképezőgépet. Alig akartam hinni a szememnek. Már csak azért is, mert bárki elemelhette volna, hiszen nem egyedül vol­tam az üzletben, és manapság az ember annyi sok rosszat hall az emberekről. De így visszatért az eredeti jókedvem, boldogan mehettem a kisunokám ballagá­sára - és megörökíthettem utol­só napját az óvodában. Ezúton is szeretnék köszönetet monda­ni a becsületes megőrzőknek: jó érzés tudni, hogy vannak még köztünk becsületes emberek. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat dották - megjelent a világ né­péhez szóló üzenet, olvassam el, ez mindenkihez szól. Miért nem mennek mondjuk Kováč köztársasági elnökhöz vagy Mečiar, Keltošová, Slota, Ľup­ták és hasonló vezetőkhöz, akiknek földi hatalom van a kezükben és tehetnének vala­mit azért, hogy az emberek bé­kében éljenek? Miért hábor­gatják a fiatalokat és örege­ket, nyugdíjasokat, akik béké­ben élnek és akarnak élni? Már hét keresztet hordok a há­tamon, valamit átéltem - hábo­rú, fogság, szenvedés, családi szétszóródás, hiszek, amiben hi­szek, s az elvem mindig az volt: mindenkivel jót cselekedni. Miért kellene nekem most más hitre térnem, mást valla­nom, mint eddig, miért kell ol­vasnom a világ népéhez szóló „új üzenetet"? Tisztelek és becsülök min­den humánus embert, hitre, nemzetiségre való tekintet nél­kül, csak azt értékelem, mit is mond. Szeretem azokat, akik másokban is embert látnak, csak a jót támogatják. Mások is vallják azt, amiben nevel­kedtek, de nézetüket ne kény­szerítsék ilyen vagy olyan for­mában másokra. Nem hiszem, hogy akik minket látogatnak ­úgy is élnek, ahogyan ezt ne­künk szövegezik. Abban biztos vagyok, hogy ha eljön az idő, úgy is mindenki majd a saját hite szerint üdvözül - és csele­kedetei szerint. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tar­tásával, rövidítve jelentet­jük meg. A nézetek sok­rétűsége érdekében olyano­kat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztősé­günk nem ért teljes mérték­ben egyet. Köszönjük olva­sóink bizalmát, es várjuk to­vábbi leveleiket. SZOGYEN Mozgalmas múlt és jelen Kevés község tekinthet vissza olyan történelmi ese­ményekben mozgalmas és gazdag múltra, mint a Garam völgyében fekvő, 2700 lélek­számú Szőgyén. A falu határá­ban végzett ásatások során előkerült leletek kétséget kizá­róan bizonyítják, hogy a tele­pülés már az őskorban folya­matosan lakott terület volt. A községről szóló első írásos emlék egy 1156-ból származó okirat, amely mint „nagyobb rendű helységet" említi Schu­den néven. Az elmúlt évszázadok során rengeteg pusztítás és kár érte a települést. A tatárok, majd a törökök dúlták fel a falut, olyannyira, hogy mindkét alka­lommal szinte elnéptelene­dett. A tatár csapatok elvonu­lása után IV. Béla német tele­pesekkel népesítette be a fa­lut. Ennek nyomán két részre osztódott, Magyarszőgyénre és Németszőgyénre. Egyesülé­sükre egészen 1926-ig kellett várni. Vessünk egy pillantást a község jelenére, melyre szin­tén ráillik a mozgalmas jelző. Elég csak az elmúlt napok, he­tek társadalmi és kulturális történéseit említeni. Megható ünnepség keretében került sor a községből elhurcoltak találkozójára. Legtöbben a kö­zeli, magyarországi Tarján községből érkeztek. A helyi magyar iskola megalakulásá­nak 45. évfordulója alkalmá­ból tartott ünnepség alkalmat teremtett az egykori diákok találkozójának is. Rangos nemzetközi páros táncver­seny színhelye volt a kultúr­ház színházterme, ahol, cseh­országi, magyarországi és ha­zai táncosok mutatkoztak be a rock and roll akrobata táncműfajban. A szőgyéni „Akácosban" pedig immár 31. alkalommal rendezték meg a járási dal- és táncünnepélyt. Nágel Dezső mérnök, Szőgyén polgármestere már a második megbízatási időszak­ban élvezi a választók bizal­mát az MKDM-Együttélés ko­alíció színeiben. - Dolgos, szorgalmas emberek lakják a települést, melynek arculata az elmúlt évek során is sokat változott. Tény, hogy vállalko­zókból és vállalkozásokból sincs hiány. Szlovákiában azon kevés községek közé tar­tozunk, amelyek vállalkozói te­vékenységgel bírnak. Ez azt je­lenti, hogy maga a község vál­lalkozik, s mint ilyennek 80 al­kalmazottja van az egyes vál­lalkozási területeken. A sok közül csak néhányat említe­nék. A fuvarozási vállalat há­rom teherautót, két traktort, szemeteskocsit és egy sze­mélyautót üzemeltet. A fűrész­telepen gömbfenyő felvágása és kevésbé igényes fűrészáru készítése folyik. Az építőcso­port sok esetben kulcsrakész létésítményeket épít. Villany­szerelés, lakatosmunkák iránt is érdeklődés nyilvánul meg. A kultúrház is a község kereté­ben vállalkozik, a könyvtárat, a mozit, a presszót és a kultúr­házban található konyhát üze­melteti. Ez utóbbit lakodal­makkor és egyéb társadalmi rendezvényekkor veszik igény­be. Vajon mennyire nyeresége­sek a vállalkozások? - Néme­lyek kimondottan azok, néme­lyek meg, például a kultúrház vagy az iménti felsorolásban nem említett fodrászat vagy kozmetika többé-kevésbé veszteségesek. Vagyis a nye­reségesek támogatására szo­rulnak. Azért nem szüntetjük meg ezeket, mert szolgáltatá­saikra igény van a község­ben. Nágel Dezső közölte, hogy a község költségvetéséből tart­ják fent a négytagú községi rendőrséget, hozzájárulnak a tűzoltószervezet eredményes tevékenységéhez, a nagy alap­területű, korszerű tornaterem működtetéséhez, és nem utolsó­sorban a nyugdíjasklub üze­meléséhez. A klubban tisztál­kodási lehetőségük van az idős embereknek, a mosodai részlegen kimosathatják alsó­neműiket, ruháikat. - A vá­lasztási program célkitűzései közül mindenekelőtt a mint­egy 20 km hosszan lefektetett gázvezetéket említeném, melynek megvalósításához kö­zel 2 millió korona állami tá­mogatást kaptunk, de a hiány­zó több mint 20 millió koronát 4,5 millió hitel felvétele mel­lett nekünk kellett kibokszolni. Igaz, a helyi mezőgazdasági szövetkezet is segítségünkre volt. A 25 hónap alatt elké­szült gázvezeték 600 fogyasz­tót lát el gázzal. Tavaly fejez­tük be a kultúrház és az iskola gázművesítését. Ugyancsak a múlt évben, október 30-án ke­rült sor a II. világháború áldo­zatai emlékművének felavatá­sára és felszentelésére. Szilá­gyi Tibor szobrászművész alko­tásán 191 név, a falu hadi és polgári áldozatainak névsora olvasható. Az emlékünnepség különösen megható része volt, amikor a felszentelést végző plébános úr a kultúrház előtti téren felállított emlékmű kör­nyékén szétszórta az egyik hozzátartozó által a Don-ka­nyarból hozott maroknyi föl­det.... BODZSÁR GYULA Hallgatni arany? Nem mindig Mindenki a hite szerint üdvözül

Next

/
Thumbnails
Contents