Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-13 / 161. szám, csütörtök

1995. július 7. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 1593 | LUZSICA '95 A nemzetiségi fesztivál vendége volt a Nógrád Június 22. és 25. között rendezték meg Németországban az amatőr táncegyüttesek első nemzetközi folklórfesztiválját, amelyen egyetlen magyar tánccsoport vett részt, a ragyolci Nógrád. A kisebbségi táncegyüttesek seregszemléjét a luzsicai szorbok (balti szlávok) rendezték meg LUZSICA '95 címmel. A fesztiválról hazatérőben kérdeztük Molnár Zsuzsát, a tánccsoport vezetőjét, honnan szereztek tudomást a nemzetközi seregszemléről? - Csák István losonci kultúrmenedzsertől hallottunk a lehetőségről. Mindez két héttel az utazás előtt történt, tehát gyorsan kellett dönteni. Felkerestem a koreográfusunkat, a salgótarjáni Braun Miklóst, aki ötödik éve dolgozik a csoporttal, s mivel nagyon megörült a lehetőségnek, a táncosok úgyszintén, vállaltuk a nemzetközi megmérettetést. - Gondolom, azért voltak elvárások a csoportokkal szemben. - Természetesen egy bizonyos színvonalat el kellett érni a csoportoknak. Amit előre hangsúlyoztak, az odaérkezőknek legalább egy órás műsorral kell rendelkezniük. - Az önök repertoárja...? - Körülbelül másfél órányi, amelyben helyet kaptak kalotaszegi, rábaközi, mátyusföldi, szilicei, palócsági, stb táncok. Legnagyobb gondot a zenekar jelentette, hiszen a salgótarjáni Dűvő csupán alkalomszerűen kíséri a csoportot, a próbáinkon gépzenére táncolunk, s a zenekart a fesztivál idejére már lefoglalták mások. A koreográfusunknak sikerült néhány ügyes lányt felkutatnia, akik a fesztivál idejére a kedvünkért összeálltak. Csatlakozott hozzájuk egy tapasztalt zenekarvezető, Jankura Miklós, és mondhatom, hatalmas sikert arattak. - Végül a pénzt is sikerült előteremteni az utazásra. Három magánvállalkozó, Sneider Péter, Tóth Mária és Ferenc Olinka anyagi segítséget nyújtott a szükséges kellékek megvásárlásához, az önkormányzat kifizette a zenészeket. A helyi Csemadok szervezete szintén hozzájárult a kiadásaink fedezéséhez. - Hány csoport vett részt a fesztiválon? - Összesen tizenegy tánccsoportról tudok, amelyek több helyszínen felléptek. Mi az ott-tartózkodásunksorán hétszer szerepeltünk. Kezdetben kicsit szokatlannak találtuk a rendezvény lebonyolításának a módját, de hamar hozzászoktunk. A furcsaság abban állt, hogy nemcsak benti és kinti (szabadtéri) színpadokon szerepeltünk, hanem táncoltunk utcákon, módosabb gazdák udvarán... Egy udvarban összejöttek többen, ettek, ittak, mi pedig a táncainkkal szórakoztattuk őket. A gálában 20 perces műsort adtunk. Rajtunk kívül az eperjesi Dúbravka tánccsoport vett részt Szlovákiából, velük teremtettünk szorosabb kapcsolatot és a cseh csoporttal. Remélhetőleg lesz alkalmunk valamikor egymást meghívni egy-egy vendégszereplésre. - Tehát önök terveznek „kicsiben" hasonló folklórfesztivált? - Az idén nem, de jövőre ünnepeljük községünk fennállásának 750. évfordulóját, s ebből az alkalomból szeretnénk valamilyen nemzetközi seregszemlét szervezni. Hogy ez folklórfesztivál lesz, vagy valami más, azt ma még nem tudom megmondani. Egy bizonyos, erre az alkalomra néhány rangos tánccsoportot is meghívtunk. - Gondolom jövőre ismét szeretnének Luzsicára eljutni? - Természetesen jövőre is szívesen elmegyünk, de hadd jegyezzem meg, hogy rajtunk kívül rengeteg színvonalas amatőr táncegyüttes működik, s szerintem jó lenne, ha minden csoport kijutna ilyen vagy hasonló rendezvényre. Lehetőséget kell adni más együttesnek is a nemzetközi szereplésre. Amennyiben mégsem akadna ilyen csoport, mi bármikor örömmel megyünk. FARKAS OTTÓ Kis NYELVŐR BIZONYOSSÁG A BIZONYTALANSAGBAN Svetoslav Veigl: Rodinné rondely Nem tudom, vannak-e költők/költőink, akiknek hitük és életük egyet jelent? Akiknél az Isten élő. és közvetlen valóság? Mert vannak vallásos ihletésű poétáink, voltak és ma is vannak vallásos költeményeink, istenes verseink. De az irodalomtörténetek ékesen bizonyítják, hogy kevés az igazán jó pap-költő. Gyergyai Albert, a jeles magyar esszéíró írja egy helyütt róluk, hogy „(...) még gyöngébb verseiket is valami megindító fénybe vonja" a hivatásuk. Hiszen „Szeretik a dús ritmust, a lelkes vagy érzelmes retorikát, a hang ömlő pátoszát, a téma nemes díszességét s a katolikus hitéletnek szimbolikus, ünnepi, vagy csak művészi formáit - e megannyi szentelt edényt, amelyek egyszer, ki tudja, nálunk is új ihlettel telnek majd meg". Most éppen egy ilyen, „új ihlettel és profetikus hittel" telítődött/megírott, szlovák nyelvű verskötet fekszik az asztalomon. Szerzőjük a modern szlovák katolikus költészet utolsó élő képviselője, Svetloslav Veigl. Az idős szlovák katolikus pap-költő hat évtizedes alkotói pályát tudhat maga mögött. Első műve, Cesta mi vetrov (Szelek útjain) 1938ban jelent meg. Azóta kilenc vereskötetet és verseinek két válogatását tette le az olvasó asztalára. Veigl mindazonáltal nem tartozott a letűnt rendszer kegyeltjei közé; 1946 és 1991 között mindössze egy kötete jelent meg, az is az „enyhülés" évében (1968) kiadott Mesto na návrší című versgyűjtemény. Az említett időszakban a költő nevével elsősorban az egyházi lapokban (Katolické noviny) találkozhatott az olvasó. Lexikonok, kézikönyvek, irodalomtörténeti munkák még a nevét sem említik. Az idén 80 éves költő Horňanyban született. Előbb gimnáziumi tanulmányokat folytatott, (1932ben lépett be a ferences-rendbe), majd elvégezte a teológiát. Azóta több helyen tevékenykedett mint parókus lelkész. Már egészen fiatalon került az irodalom vonzásába - legnagyobb példaképének és tanítómesterének a francia Claudelt tartja, de igen sokat tanult a szlovák irodalom klasszikusaitól is. Svetoslav Veigl tavaly megjelent kötetének címe: Rodinné rondely (A család védbástyái). A hatvannyolc verset tartalmazó, szemrevaló könyv (címoldalán a Szent Ferencet ábrázoló Zmetákillusztrációval) a pozsonyi SE RAFIN Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet egyik érdekessége, hogy minden egyes vers tizenhárom verssort tartalmaz, és a versek kezdő két sora alkotja a vers befejező két sorát is, ami nem csekély költői teljesítmény. Veigl emberi és költői attitűdje igen közelálló a ma emberéhez: példaértékű, befogadandó, megtartandó és cselekvésre késztető. Mondanivalójának középpontjában az ember és a család áll - megbonthatatlan egységben, de kettős szorításban. Az elesett, ám reménykedő ember, a leépülőben lévő családi közösségek; a család gondjai és bajai, bizakodásai és reménységei - lehetőségei. Mindez az istenhit bátorító és jóra vezérlő vonzásában. Veigl mindig ugyanazt mondja minden versében, csak másképpen: a lehetőségek variációnak megsokszorozásával a lehetetlennek - illetve poézise céljának - értelmet adni. Kulcsszavai (anya, apa, gyermek, család, Isten, lét, világosság, ima, szeretet) talán túlzottan is közngpian hangzanak(?), de költészetének legfontosabb és nélkülözhetetlen alapelemeit képezik. A költő ugyan tudja, hogy „nincsen itt maradandó városunk", de azt is, hogy e földi létünk során szembesülni kell a problémákkal. Ezért Veigl számára a család védelme és annak erősítése a legfontosabb. A halált egyetlen sorában sem említi - ő Isten kegyelmében bízik, ehhez keresi az erőforrásokat. Verseiből egyértelműen kihallatszik egyszavas ars poeticája: Szeretet. Pátosztól mentes, puritán költészet ez, világos, az értelmet megmozgató versbeszéd. A Claudel-i intelmek, -„Istenhez visszatérni jó, / de el se hagyni még jobb" - a Veigl költészetben sajátos interpretációként jutnak el az értő, érzékeny és befogadásra kész olvasóhoz. Kissé óvatosan ugyan, de azért megkockáztatható a kérdés, vajon e költői pálya értékeihez lehet-e még valamit hozzátenni. Nem tudom, nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy Svetoslav Veigl minden egyes - hitből fakadó - opusza: „Csak áll a fényben és szétsugárzik." (Tűz Tamás) Merítsünk belőle. S talán nem érdektelen megjegyezni: verseinek egy igényes válogatását érdemes lenne magyarra is átültetni. (Serafín Kiadó, 1994) VÖRÖS PÉTER „Szatellit" Ma már szinte természetes, hogy az ember bekapcsolja a tévét, és válogathat a sokféle program között; ha úgy kívánja, akár az amerikai vagy a japán tévé műsorát is nézheti. A műholdas műsorszórás mindezt lehetővé teszi. A műholdas programok vételéhez azonban szükség van megfelelő vevőkészülékre is. Ezekhez hozzájutni ma már nem gond, hiszen lapjainkban számtalan cég hirdeti efféle szolgáltatásait. Lássunk most néhány ilyen, szlovákiai magyar lapokban megjelent hirdetést: „Szatellitantennák elérhető áron"; „Olcsón szatellit- és antennaszerelés"; „Csúcsminőségű szateiliterendszerek"; „Szaellitegyütte

sek árusítása"; stb. Olvasóink nyilván észrevették, hogy mindegyik példánkban szerepelt a latin eredetű szatellit főnév. Az idegen szavak szótárának régebbi kiadásában ez a szavunk szatellita alakban szerepel, jelentése „csatlós, fegyvernök", - átvitt értelemben „politikai csatlós"-, illetve „mellékbolygó, hold". A szótár újabb változata elsőként már a szatellit alakot közli, átadó nyelvként pedig a franciát és az angolt jelöli meg, utalva ezzel arra, hogy a szónak „műhold" jelentése ezekben a modern nyugat-európai nyelvekben alakult ki. A szatellit ebben a jelentésében aztán az angolból vagy a franciából átkerült más nyelvekbe is, pl. a szlovákba, ezt jelzik többek között ezek a szókapcsolatok: satelitné programy - műholdas programok, satelitný prijímač - műholdvevő készülék, spojenie cez satelit - műholdas kapcsolat stb. A szlovákban egyébként a szónak másik, politikainak mondható jelentése is eleven még, nemrég ugyanis egy, a kelet-közép-európai országok esetleges NATO-tagságának következményeit taglaló cikkben erre a szókapcsolatra bukkantam: bývalé sovietske satelity. Ebben a kifejezésben a satelit sajátos publicisztikai szakszóként szerepel, jelentése: „egy erősebb államnak alárendelt, attól függő viszonyban levő ország", tehát magyarul: „csatlós állam". Az említetteken kívül a szlovák satelit szónak kialakult egy további, egyelőre még szótározatlan jelentése: „műholdvevő készülék". Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy egyes szlovák cégek így hirdetik árujukat: „Satelity, televízory, audio-video". Feltételezhetjük, hogy a szóban forgó vállalatok nem műholdat, hanem műholdról sugárzott tévéprogramok vételére alkalmas készülékeket árulnak. A szlovák satelitnek ez a jelentésbővülése kihatott a szlovákiai magyar nyelvhasználatra is, hiszen a cikk elején idézett hirdetések feladói sem műhold vagy műholdrendszer szerelését vállalják, hanem műholdvevőét. Már említettük, hogy a magyar idegen szavak szótára közli a „műhold" jelentésű szatellit főnevet, ez a szavunk azonban a gyakorlatban - tapasztalatom szerint - alig-alig fordul elő, az idézettekhez hasonló szövegkörnyezetben és értelemben pedig Magyarországon egyáltalában nem használatos, sőt az általam megkérdezettek nagy része (nyelvészek, villamossági szakemberek) ezeket a hirdetéseket első hallásra meg sem értette. Magyarországon ugyanis az üzletekben műholdvevő készüléket árulnak, mely két részből áll: a külső egység az ún. parabolaantenna, a belső pedig a dekóder. Az antenna megnevezésére a köznapi beszédben használatos még a tányérantenna, illetve a tréfás hangulatú lavór. Mindhárom megnevezés az antenna alakjára utal. Az elmondottakra való tekintettel azt javasoljuk tehát, hogy a mi szakembereink, kereskedőink és hirdetőink is a magyarországi szóhasználatot kövessék: parabolaantennák, műholdvevő készülékek vagy berendezések árusítására, szállítására, szerelésére vállalkozzanak. SZABÓMIHÁLY GIZELLA HÍRVIRÁGOK Honfoglaláskori falu épül - Hétmagyarfalva. Európában egyedülálló történelmi falu építéséhez láttak hozzá Budapest közelében. A Magyarok Európában Európáért alapítvány kezdeményezésére 24 hektáron hozzák létre a települést - Hétmagyarfalvát -, amelyben a honfoglaláskori elődök élete elevenedik meg. Egyebek mellett múzeumi dokumentumok alapján jurtát állítanak fel, és úgynevezett szövőházat is kialakítanak. Ez nem más, mint egy földbe vájt, sárral és törekkel kifalazott, náddal vagy szalmával bevont lakóépület, amelynek padlózatát egy ponton kimélyítették, hogy őseink szövőszékének helyet adjon. A további századokra jellemző házakat is építenek vályogból és téglából. Ezek lesznek a régi kézműves mesterségek művelőinek műhelyei. Az ott lakók korhű ruhában járnak, lóháton és szekéren közlekednek majd. A turistáknak vadászatot is szerveznek, méghozzá az őseink által használt íjakkal. Nagyszabású művészettörténeti lexikon készül. Az idei Prágai Nemzetközi Könyvvásár látogatói megcsodálhatták annak a 34 kötetes rendkívüli művészettörténeti lexikonnak a makettjét, amelyet a londoni Macmillan Publishers Lid kiadó jelentet meg a jövő év nyarán - egyszer re. Minden megtalálható lesz benne, ami a szakembereket, kritikusokat, gyűjtőket, antikváriusokat, muzeológusokat és resraurátorokat érdekelheti, messzemenően kielégítve a festészet, a szobrászat, a grafika, a műépítészet és az alkalmazott művészetek iránt érdeklődők igényeit. Az életrajzi feldolgozások majd 17 ezer személyre terjednek ki. A kiadvány szerkesztője 120 ország 6700 művészettörténészét vonta be a munkálatokba, akik 41 ezer címszót dolgoztak ki. Az ár „megfelel" a több mint háromszázezer oldalas mű terjedelmének: 5300 fontsterlingbe (több mint 300 ezer koronába) kerül majd. Rehabilitálják Oscar Wilde-ot? Egyre erőtelje sebbé válik Nagy-Britanniában az angol l'art pour l'art legjelentősebb képviselőjének, az ír származású Oscar Wilde költőnek, próza-és drámaírónak a rehabilitálásáért indított kampány. A művész tragédiája a múlt század végén kezdődött, amikor homoszexuális kapcsolatok vádjával bíróság elé került, amely két év kényszermunkára ítélte. Ettől is súlyosabb csapás volt számára a bojkott és az erkölcsi elmarasztalás, ami arra kényszerítette, hogy idegen nevet felvéve Franciaországba költözzön. A rehabilitálás követelése homoszexuális körökből indult ki, de mihamar szélesebb méreteket öltött, különböző társadalmi és kulturális szervezetek is hallatják a hangjukat. A szerző emlékének megtisztításáért síkra szállók petíciót intéztek a királynőhöz. Ma már általános az a nézet, hogy Wilde erkölcsi álszenteskedés és képmutatás áldozata lett. Peter Ludwig 70 éves. Egyesek szerint a képek királya, mások szerint a legjobb szemű műgyűjtő, de mindenki szerint a képzőművészet legelkötelezettebb támogatója és népszerűsítője, a német csokoládégyáros Peter Ludwig, most ünnepelte 70. születésnapját. Első saját vásárlása 1957-ben volt, amikor olyan magasan licitált, hogy az apósától kellett kölcsönkérnie. Mint utólag bevallja, a kezdeti időszakban számtalanszor maga csempészett ki értékes műveket egyik vagy másik országból. Gyűjteménye összesen mintegy 25 ezer képből áll, jelenleg neki van a legnagyobb magángyűjteménye Picasso műveiből. Véleménye szerint megengedhetetlen pazarlás, hogy a muzeális értékek mintegy nyolcvan százaléka állandóan a raktárakban porosodik, ő ezért bevallottan kiállítótermek létesítésére kívánja serkenteni a városokat. Az elmúlt években Kölntől Bécsen és Budapesten át Szentpétervárig számos Ludwig-múzeum nyílt, ahol kizárólag az ő általa vásárolt és ajándékba adott művek tekinthetők meg. Adományaiért nem kér pénzt, de szívesen vesz kitüntetéseket, díszpolgári címeket. Uhde a hittérítőkről. Cirill és Metód napjának államünneppé nyilvánítását túlzásnak nevezte Milan Uhde, a cseh parlament elnöke. Egy rádióműsorban nyilatkozva kijelentette, hogy szerinte a cseh politikai és kultúrtörténet epizódja lett államünneppé, „a fordulat utáni, bizonyos elemző opponentúrát nélkülöző érzelmi kitörésnek" tulajdonítva azt. Véleménye szerint "ugyanakkor arra irányuló kísérlet is volt, hogy mai területünk egy részét kelet felé irányítsuk", mert a két hittérítő által létrehozott írás „nagyon közel volt az azbukához". (Külfödi hírügynökségek és lapok alapján)