Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-01 / 152. szám, szombat

rel

iu szó TANÁCSADÁS 1995. július 1. ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Utolsó remény" jeligére - A betegségem 1990-ben kezdődött. Nagyon rosszul éreztem magam, egy éjszaka kétszer is orvost kellett hívni. Lázas voltam, erős hasmenés jelentkezett, utána nagyon lefogytam. Azóta többször feküdtem kórházban, minden lehető kivizsgálást már elvégeztek, és minden negatív. Ennek ellenére a hasam - a gyomorszájtól négy ujjnyira - a Jobb oldalamon állandóan fáj. A hasmenésem ugyan elmúlt, de azóta csak gyógyszerrel van székletem, s utána mindig rosszul vagyok, fájdalmak jelentkeznek. Egyszer már régebben gyomorra megműtötték, és hasnyálmirigygyulladásom is volt. Aludni csak altatóval tudok, és félek, idegileg teljesen kimerülök. - A több évig tartó panaszok valóban idegkimerülést eredményezhetnek, és ennek jeleit a levélen is egyértelműen látni lehet. Meg vagyok róla győződve, hogy levélírónkon - az étrend gondos megtervezése és szigorú megtartása mellett - egy elvszerű antidepresszív kezelés segíthet, alapos vitaminkúrával egybekötve. A depresszióról, a hasnyálmirigyről és annak gyulladásairól már többször írtam e rovatban. A hasnyálmirigy-gyulladás után a betegek egy részének örökre búcsút kell mondania bizonyos ételeknek, amit sokan nem tudnak elfogadni, ezért örökké a tűzzel játszanak! Mi sem tesz jobbat a hasnyálmirigynek, mint a természetes életmód, és a „bibliai" étkezés. Tehát a böjtök, a lékúrák. Ezzel együtt a húsételek lehető leggyakoribb mellőzése. Mindemellett azonban rendezni kell a bélflórát is, mert a természetes bélbaktériumok nélkül a széklet nem lesz rendszeres és természetes. A rostos anyagok fontosságáról könyvet lehetne írni. Egy sor betegemnél bevált az almaiékúra, miután felújították a bélflórájukat az ACIDOPHILLUS nevű táplálékkiegészítővel. Utána minden második nap almaiékúrát tartunk, melynek során folyamatosan legalább 2 liter frissen sajtolt almalevet fogyasztunk el. A visszamaradt rostos anyagokat nem dobjuk ki, hanem másnap nyers sárgarépa-reszelékkel elfogyasztjuk. Keverhetünk hozzá egészséges nyersburgonya-reszeléket, mazsolát, diót, paradicsomot, esetleg más zöldséget, gyümölcsöt. Viszont ezeken a napokon is igyunk meg legalább két liter folyadékot. Jó étvágyat és sikeres új életmódot kívánok! T. Erzsébet, Tornaija - Hatvanéves asszony vagyok, és soha életemben nem voltam beteg, egészen 1984-ig, amikor epegörcsöket kaptam, és meg is műtötték. Azt mondták, nem voltak epeköveim, csak homok. Sajnos, azóta nem tudok enni tulajdonképpen semmit, csak vajaskenyéren élek! A körzeti orvosom javaslatára már elvégeztek minden vizsgálatot, a szonográfiától a csőledugásig, sajnos minden Javulás nélkül. Azt mondja, gyomorsavhiányom van, és erre szedek ACIPEPSOL-t meg mindenféle emésztő tablettát, sajnos a gyomrom fáj tőlük. Ha sokat eszem, gyomorgörcsöm van, és hányinger kínoz, néha órák hosszat. Mit lehet tenni ilyen esetben? - Föladni eddigi életmódunkat és táplálkozási szokásainkat, különben halálunkig szenvedni fogunk az evéstől. Az csak látszólagos, hogy levélírónk 1984-ig egészséges volt! Az epegörcsök okát, mint láttuk, homokban állapították meg, ám ez tapasztalataink szerint sokszor évekig tartó emésztési zavar következménye. Tájainkon nagyon nehezen tudják az emberek elfogadni, hogy a helytelen táplálkozás következtében idő előtt elkopnak emésztőrendszerünk szervei és megjelennek a civilizációs betegségek. Gyomorsavhiány esetén - ha annyira sikertelen a pótlása mint levélírónk esetében - igyekszünk a lehető legjobban mellőzni az állati eredetű táplálékot, és epekő vagy homok esetében sem a legcélszerűbb a vajaskenyér fogyasztása! Változtatni kell az étel mennyiségén is, ezt már levélírónk maga is észrevette. Tessék keveset enni, de többször naponta, hogy az emésztőrendszer terhelése kisebb és egyenletes legyen! Ami pedig az étel összetételét illeti, általános szabály, hogy áttérünk a gyümölcsök és zöldségek fogyasztására, és ezeket lehetőleg nyersen fogyasszuk. Felhívom levélírónk figyelmét az előző válaszban tanácsoltakra is! „Utolsó remény-ll" jeligére 26 éves fiatalasszony vagyok, és az a problémám, hogy fekete szőrök kezdtek az ajkamon nőni! Sajnos, a menstruációm is rendszertelen lett. Körülbelül 2 hónapja el kellett mennem nőorvoshoz is, mert lentről szörnyen elkezdtem viszketni, szinte égetett. Kaptam krémeket, meg kúpokat, de még nem a legjobb. Még az is nagy problémám, hogy csak nehezen tudok nagyvécére menni, néha egy hétig sem megyek! Pedig már kipróbáltam sok mindent, éhgyomorra mustármagot, sőt még egy adag GOLDEN YACCÁT is szedtem, minden eredmény nélkül! Pedig a súlyom sem a legjobb, borzasztóan keveset eszem. Reggel semmit, délben csak egy kis ebédet, délután már semmit! Naponta eszem 4 darab Pangamin tablettát, remélem nem ettől nőttek ki azok a szőrszálak az ajkamon. Vagy hormonzavaraim vannak? - A levélben közölt gondjait két részre kell osztani! A hirtelen megjelent szőrszálak és a kialakulttisztulási zavarok bizony nagyon isierősítik levélírónk gyanúját, hogy hormonzavar alakult kí, és ezt - tetszik, nem tetszik -, ajánlatos kivizsgáltatni az endokrinológussal! Kérje meg erre kezelőorvosát, de a nőorvosa is beutalhatja önt erre a vizsgálatra. A súlyváltozás is összefügghet a hormonzavarral, de a tünetek leírásából inkább arra következtetek, hogy levélírónk Is a hölgyeknek abba a csoportjába tartozik, akik inkább azzal tüntetnek, hogy alig isznak folyadékot, holott ennél sokkal jobb, ha rendszeresen étkeznek és megisznak legalább 2 liternyi folyadékot, és elegendő rostos anyagot is fogyaszt. Hiába szed ki akár 10 flakon GOLDEN YACCÁT, ha nem eszik rostos anyagot, széklete nem lehet! E problémájának a megoldása tehát - előző két olvasónkéhoz hasonlóan - a táplálkozás összetételének és rendjének megváltoztatásában rejlik. A Pangamin tablettáktól egészen biztosan nem nőhettek ki azok a szőrszálak, viszont a viszketés lehet a vastagbél hiányos működésének a következménye! A fentebb leírt tanácsok tehát önnek is szólnak, kérem szívlelje meg őket! B. István, Párkány - Már negyedik éve van súlyos arczsábám. Az eddigi gyógymódok nem segítettek, pedig kipróbáltam természetgyógyászati eljárásokat és akupunktúrát is. Egyedül a BISTON nevű gyógyszer - amelyet rendszeresen szedek - mérsékli időnként a fájdalmaimat. Ezek időnként valóban elviselhetetlenek. Nagyon kérem, ajánljon nekem valamilyen gyógymódot vagy intézményt, ahol segítenének rajtam! - Őszintén sajnálom, hogy kezelőorvosa, aki már negyedik éve adja Önnek a BISTON nevű készítményt, még nem hallott a TIMONIL RETARD nevű gyógyszerről, mely az ilyen esetek egyértelmű mentőöve! Bár a hatóanyag elméletileg ugyanaz, a gyakorlati eredmények azt mutatják, hogy a kettő mégsem ugyanaz! Ráadásul ezt naponta csak egyszer kell bevenni. Amennyiben valamilyen oknál fogva nem értene szót a kezelőorvosával, kérem látogasson el a rendelőmbe, megoldjuk a szükséges vizsgálatot, és a gyógyszer felírását, esetleg a megfelelő természetgyógyászati eljárás alkalmazását is, mivel fájdalmak esetén ezek nagyon hatásosak tudnak lenni, csak a megfelelő módon kell őket alkalmazni! „Ipolyság V." jeligére - Már mintegy 20 éve van szájszárazságom" De az utóbbi 2-3 év alatt úgy érzem, mintha láng lenne a számban, a nyelvem be van repedezve és ég! Azt veszem észre, hogy már egészen a légcsőm felé húzódik le ez a szárazság. Egyre gyakrabban kínoz már fuldokló köhögés is. Kaptam Bromhexin csöppeket, ami nem segített, aztán Kodynal tablettát, amitől a köhögés elmúlt, de a kínzó fájdalom a szájban és a légcsőben csak fokozódott. Már legalább 5 orvosnál voltam, egyszer a gégészeti osztályon is feküdtem, de enyhíteni nem tudták. Állítólag van hasnyálmirigy-vékony odásom, amit háromszor is bizonyított az ultrahangos-vizsgálat. Ezért szedek Lipovitant és Flavobiont, meg pezsgős multivitamin-italt naponta. Jellemző rám, hogy nagyon zaklatott vagyok, de ez szerintem nem is csoda! - Sokszor leírtam már, hogy van egy olyan formája a depressziónak, ami fájdalmak, kellemetlen testi tünetek formájában jelentkezik. Ilyenkor érdemben csak az antidepresszív szerek segítenek a betegen! Ennek a gyanúja levélírónk esetében is fennáll, főleg, ha neki is elviselhetetlen a „zaklatottsága", és főleg, ha a sok kivizsgálás eredménye eredménytelen. Jó volna azt is tudni, vajon a szájszárazság ebben az esetben csak szubjektív érzés, vagy objektíven is bizonyítható? Hiszen a nyálmirigyek napi termelését ma már több klinikán is meg tudják mérni, és így jobban megkülönböztethetők az objektív és a szubjektív tünetek. A száj- és légcsőszárazság viszont összefügghet azzal az érdekes lelettel, amit a hasnyálmirigy-vékonyodás mögött sejthetünk, mert van olyan betegség és tünetegyüttes is, amire a nyálkahártya kiszáradása a jellemző. Az egyik ilyen a Sjögren-betegség, amelyről már ebben a rovatban írtunk, és gyakorlatilag nem gyógyítható, de az immunrendszer erősítésével, a szervezet tisztításával, és a folyadékháztartásra való odafigyeléssel úgy-ahogy enyhíteni tudunk a tüneteken. Ki kell tehát vizsgálni levélírónkat e betegség szempontjából is, és az eredmények tükrében kiválasztani a legjobb megoldást. S ha elfogad még egy tanácsot, a vitaminkészítmények széles skálájából olyat fog választani, ami természetes készítmény! „Örök éhező" jeligére - 51 éves vagyok, a súlyom 75 kiló. És ez az én nagy problémám! 30 évvel ezelőtt csak 45 kiló voltam, és miután megszültem a két gyermekemet, nem mentem fel többre 58 kg-nál. 25 éve megbetegedtem az idegeimre, sok gyógyszert szedtem, és azóta egyre több kiló rakódott reám. Nem érzem Jól magam ezzel a 75 kilóval, hamar kifulladok, rossz hajolnom, tehernek érzem a gyomrom, hasam. Nagyon szeretnék legalább 5-6 kilót leadni, de egyrészt félek, hogy becsapnak ezekkel a sokat reklámozott csodaszekkel, másrészt nagyon rossz, hogy szinte állandóan éhségérzetem van! Félóránként ennem kell, különben elkezdek szédülni, megfájdul a gyomrom, elgyengül a kezem. Pedig nincs cukrom, sem más betegségem, mert ezekre ismételten kivizsgáltak már. Kérem, adjon használható tanácsot, nagyon megszívlelem, mert így nem lehet élni! - A levél a laikusok számára is jól érzékelteti, miért különböztet meg a pszichiátria kövérség okozta pszichés zavarokat, és pszichés zavarok következtében kialakult kövérséget. Ráadásul ismerünk gyógyszerfogyasztás következménye folytán kialakult kövérséget, és „egyszerű", ideges túlevést. Ugyanakkor mindaz, ami érvényes a depresszió és a fájdalom kapcsolatára, érvényes a táplálkozás és a depresszió kapcsolatára is, vagyis a depresszió jelentkezhet táplálkozási zavar (túlevés vagy éhezés) formájában is. A levélírónk által leírt tünetek nagyon hasonlítanak arra a kórképre, amit az orvostudomány BULIMIA NERVOSÁ-nak nevez, de egyes tünetek mégis hiányoznak. Helyénvaló lenne tehát, ha konzultálna levélírónk egy tapasztalt lélekbúvárral, aki testre szabott tanácsokkal tudná őt ellátni. Általánosságban azonban megszívlelendők a következők: csakugyan nem szabad felülni a különféle „csodakurzusoknak", mert ezek jórészt nyereségorientáltak, és a beteg elvárásából indulnak ki. Konkrétan abból, amit minden túlsúlyos ember szeretne hallani, hogy ehet annyit és azt, amit eddig, a kurzus megtanítja őt így is lefogyni. Ráadásul álmában, vagy zenét hallgatva, esetleg varázsigét mormolva. Az elvszerű fogyókúra az életmód megváltoztatásából indul ki, arra irányul, és egy életre szól! Ennek része a táplálkozási szokások átalakítása, és a kalóriaháztartás új egyensúlyának kialakulása. Aki valóban le akar fogyni, annak igenis csökkentenie kell a kalóriabevitelt, esetleg a megfelelő arányban növelni a fizikai terhelést. Gyorsabb és tartósabb az eredmény, ha sikerül elérni mindkettőt! Ebben az igyekezetben biztos támpontot nyújtanak a modern zsírégetők, mint például a SUPERFAT BURNERS, amely megakadályozza a zsírmolekulák és zsírsejtek kialakulását. Ebben az esetben is csak természetes készítményt vásároljunk! »*• •*• »*• Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. iJUU JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Elszámolatlan munkabér D. Á.: Az év elején megkötött munkaszerződéseinkben a munkaadónk azt ígérte, hogy a teljesítmény szerint, havonta elszámolja a munkabérünket Mindeddig azonban csak előleget kaptunk a munkabérünkre, elszámolást még sosem. Azt sem tudjuk, hogy mennyit dolgoztunk, mennyit teljesítettünk. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megtudni azt, hogy milyen lehetőségeink vannak a problémáink orvoslására, hova fordulhatunk jogi segítségért? Úgy érezzük, hogy a mi érdekeinket senki sem védi. A levelében említett tényekből arra következtetünk, hogy önök valamilyen magánvállalatban dolgoznak. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a törvény által szavatolt jogaikról le kellene mondaniuk. Az alkalmazottként önöket megillető számtalan jog egyike az, amit a Munka Törvénykönyve a 120. §-ának harmadik bekezdésében úgy fogalmaz meg, hogy „a munkabér (munkabérmegtérítés) havi elszámolásakor a munkáltató olyan írásbeli okmányt köteles kiadni, amely adatokat tartalmaz a munkabér (munkabér-megtérítés) egyes összetevőiről, tételeiről, illetve a munkabérből eszközölt levonásokról." Egy további szabály szerint, a munkabért a munkáltató havonta lenne köteles elszámolni, ha csak a munkaszerződésükben nem kötöttek ki más elszámolási időszakot. Ugyanakkor viszont a Munka Törvénykönyve említett rendelkezése azt is leszögezi, hogy „az alkalmazott kérésére a munkáltató köteles neki bemutatni azokat az okmányokat, amelyek alapján a munkabért (munkabér-megtérítést kiszámították). Amennyiben úgy érzik, hogy önöket senki sem védi meg, ajánlatos lenne létrehozniuk egy munkahelyi szakszervezetet, amely komolyan és ténylegesen foglalkozhatna a munkavállalói érdekeik védelmével, és egyenértékű partnere lenne a munkáltatónak. A Polgári Törvénykönyv nem tesz különbséget az olcsó és a drága áru között (mellesleg egy háromszáz koronás gyermekszandált olcsónak nevezni, azért mégiscsak fölöttébb nagy tapintatlanság). Az ilyen (és az üzletekben árusított más árukkal kapcsolatban) a Polgári Törvénykönyv 612. és következő paragrafusai a valóban meghatározóak. Az említett rendelkezések szögezik le például azt, hogy az eladó felel az áru azon hibáiért, amelyek már az eladás pillanatában megvoltak. A már használt áruk esetében nem felel viszont azokért a meghibásodásokért, amelyek a korábbi használattal keletkeztek. A Polgári Törvénykönyv a 619. §-ának első bekezdésében rendelkezik az úgymond leszállított árú termékekről, mégpedig úgy, hogy az eladó nem felel azért a hibáért, amely miatt a vételárat csökkentette (ez a rendelkezés a piaci viszonyok között azonban alighanem csak nehezen alkalmazható, mivel a piaci viszonyok az árusítókat egyébként is az áraik csökkentésére kényszerítik). A levelében azonban nem tesz említést arról (és nem is tartjuk valószínűnek), hogy leszállított áron vásárolt volna a fiának szandált, és arról sem tett említést, hogy figyelmeztették volna arra, hogy a szandál szíjai egy héten belül kiszakadhatnak, avagy a cipő talpa is leválhat. Ha önt erre figyelmeztették volna, akkor alighanem nem megy vissza az üzletbe reklamálni, és alighanem a panaszával sem fordul hozzánk. Ami a konkrét (a Polgári Törvénykönyv 619-623. paragrafusaiban megfogalmazott) jogait illeti, az adott esetben elsősorban azt követelheti, hogy ingyenesen, rendesen és meglehetősen gyorsan javítsák ki azokat a hibákat, amelyeket a fia szandálján észrevett (a törvény szerint az eladó fölösleges haladék nélkül köteles az ilyen hibákat kijavítani és nem hetek, hónapok elteltével, mint az néha megtörténik). Ha olyan hibákról lenne szó, amelyeket nem lehet kijavítani, és amelyek - jogi nyelven szólva - meggátolnák a szandál rendeltetésszerű használatát, akkor két jog között választhat; kérheti a szandál kicserélését vagy elállhat a már megkötött szerződéstől, azaz visszakérheti a vételárat (az árut persze ilyen esetben vissza kell adni). Egyébként pedig ne érdekelje önt a cipőbolt alkalmazottainak reagálása, mert nekik alighanem önös érdekük az, hogy a reklamációkat elutasítsák. Ha az újabb reklamálása sem járna eredménnyel (ezt egyébként írásban lenne ajánlatos megtenni), akkor forduljon a kereskedelmi felügyelőséghez, esetleg a bírósághoz. A Munka Törvénykönyve 109. §-ának első bekezdése szerint a munkáltató akkor is kiadhatja a szabadságot az alkalmazottjának, ha az még nem teljesítette a szabadságra való jogigény létrejöttének feltételeit, és ha alaposan feltételezhető az, hogy az alkalmazott ezeket a feltételeket a naptári év végéig, esetleg a munkaviszony befejezéséig még teljesíti. Egyébként a Munka Törvénykönyve 108. §-ának első bekezdése szerint a szabadság kiadásának időpontját valóban a munkáltató illetékes meghatározni. Szükségesnek tartjuk elmondani azt is, hogy a Munka Törvénykönyve 104. §-a szerint üdülési szabadságra már akkor is perelhető jogigény keletkezik, ha az alkalmazott akár csak 22 munkanapot dolgozott le az adott naptári évben (más kér dés az, hogy az alkalmazott 22 nap ledolgozása alapján csak az évi szabadsága egy-tizenkettedére tarthat igényt). Üdülési szabadság Cs. T.: Fél éve voltam már munkanélküli, amikor a munkaügyi hivatal ismételt felszólítására kénytelen voltam takarítónőként belépni egy hivatalba . A munkaviszonyom, a munkaszerződésem szerint május elsejével keletkezett, és három havi próbaidőt szabtak meg számomra. Két gyermekem van. Júliusban szerettem volna őket elvinni a szüleimhez a szülőfalumba, és szerettem volna néhány napot velük tölteni. Csak öt munkanapnyi szabadságot kértem, de a munkáltatóm ezt is elutasította azzal, hogy másfél hónap ledolgozása után szabadságot még nem kaphatok. Valóban nincs mód erre? Szavatossági jogok M. J.: Munkanélküli vagyok, egyedül nevelek két gyermeket. A volt férjem nem fizeti a tartásdíjat, mert állítólag szintén munkanélküli. A problémám most viszont igazából az, hogy a fiamnak háromszáz koronáért vásároltam egy nyári szandált, amelynek még ugyanazon a héten kilazultak a szíjai, és a talpa is kezdett leválni. Visszavittem az üzletbe, reklamálni szerettem volna, de az elárusítók rámcsodálkoztak azzal, hogy hova gondolok én, ha egy ilyen o/csó cipőt reklamálni akarok. Én nem hiszem azt, hogy ez annyira olcsó cipő lett volna (nekünk legalábbis egyáltalán nem olcsó), de ha mondjuk olcsó cipőről is lenne szó, valóban nem áll jogomban reklamálni?