Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-04 / 154. szám, kedd

1995. július 1509. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 3 I ÁGH LÍVIA ENEKESNO - SZEREPEIRŐL Vágkirályfáról Prágába „Ez az a szerep, amelyet több mint százszor énekeltem, már nem is tudnám pontosan megmondani, hányadik előadásnál tartok" - kezdte beszélgetésünket Donna Elvirával kapcsolatosan Ágh Lívia, a prágai Állami Opera fiatal énekesnője. Mozart híres Don Giovanni című operája vonzó látványosság csakúgy a hazai, mint a külföldi zenekedvelők számára, hiszen a társulata, a szépen felújított Rendi Színházban - ahol annak idején Mozart is fellépett - adja elő ezt a klasszikus darabot. • Lívia, milyen plusz segíti hozzá az énekesnőt, hogy egy • szerepben a századik előadáson túl is újat tud nyújtani a közönségnek? Bevallom, hogy ennyi előadás után már nagyon nehéz ismételten valami újat találni. Ilyenkor az esti előadást nagyban befolyásolja, hogy aznap milyen a hangulatom, és mennyire tudunk a kollégákkal improvizálni. Én optimista természetű vagyok, és ha csak néhány dolgot sikerül változtatnom az előadáson, már az is örömet és egyfajta elégedettségetjelent számomra. • Vannak kedvenc szerepeid? - Azt hiszem, nincs olyan szerep, amit kifejezetten a kedvencemnek tarthatnék. Nagyon szeretem viszont a Faust és Margaréta, valamint a Rómeó és Júlia női főszerepét. • Mi . mindent szeretnél a jövőben elénekelni? - Nagyon szép szerepnek tartom Dvorák Ruszalkáját és Leoš .Janáček Jenufájának több figuráját. • Gyerekkorod óta énekelsz. Mi vonzott erre a pályára? - Kiskoromban, érthetően, az énekesnők szép kosztüméi gyakorolták rám a legnagyobb hatást. Gyakran képzeltem el, hogy egyszer majd én is gyönyörű ruhákban fogok rengeteg ember előtt énekelni. De azt, hogy miért is lettem operaénekesnő, nem tudom ésszerűen megmagyarázni. Elhatározásomhoz nagymértékben hozzájárult az is, hogy édesanyám annak idején mind a négy testvéremmel és velem is igyekezett megszerettetni a zenét. Ő maga is szépen énekelt, de fiatal korában nem volt lehetősége arra, hogy zenei tanulmányokat végezzen. Talán ezért is igyekezett támogatni minket. Mindannyian jártunk zeneiskolába, valamint balettre. • Hetedik éve vagy tagja a prágai Állami Operának. Hogyan kerültél a cseh fővárosba? - Pozsonyban végeztem a tanulmányaimat, és egy ideig a pozsonyi Nemzeti Színház tagja voltam. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Szép szerepeket énekeltem, elégedett voltam. Nem volt tehát nyomós okom, hogy elmenjek. Egyszer azonban, 1988-ban, ajánlatot kaptam Prágából, hogy ugorjak be Mozart Varázsfuvolájába. Reggel telefonáltak, hogy megbetegedett az énekesnő, és ha este elvállalom a szerepét, küldik értem az autót. Igent mondtam, és csaknem látok konkrét arcokat. A koncerteken viszont általában kiválasztok egy-két embert, akiknek énekelek. Természetesen vannak részek, amikor másra összpontosítok, például valamelyik hangszerre vagy a karmesterre, de ezek is csak rövid pillanatok. A fő célom: úgy énekelni a közönségnek, hogy megértsen. • A zenén kívül melyik művészet áll közel hozzád? - Nagyon szeretem a balettet és a képzőművészetet. • Említetted, hogy idővel majd tanítani is szeretnél... - Nagy vágyam olyan iskolát nyitni, amely művészeti alapon sokoldalú képzést biztosítana fiatal, tehetséges énekesek számára. Az az elképzelésem, hogy néhány tanárral együtt az ének és a zene mellett hamar jött a második beugrás Puccini Bohéméletébe. Az új évadot már Prágában kezdtem. • Mi a különbség operában vagy pedig dalesteken fellépni? - Véleményem szerint a koncertek valahogy intimebbek, emberközelibbek, mint egy opera-előadás. A dalesteken valahogy másképp érzékelem a közönséget, mint a színházban. Ott a közönséget sokszor csak mint egy egészet érzékelem. Pontosabban fogalmazva, A szerző felvétele képzőművészetből és zenetörténetből is megadjuk a szükséges tudnivalót, amit a jelenlegi művészeti iskolákból bizony eléggé hiányolok. • Kikapcsolódást mi jelent számodra? - Igazán csak a természetben tudom kipihenni magam. Valamint a családom körében, Vágkirályfán, ahol felnőttem, és ahová, ha csak tehetem, mindig szívesen visszamegyek. KUBÁNY ÉVA BESZELGETES CSORTAN FERENCCEL, A ROMÁNIAI KISEBBSÉGI HIVATALVEZETŐJÉVEL A kisebbségi igények élnek A közelmúltban a romániai szlovákok múltját és jelenét bemutató kiállítás nyílt a Külföldön Élő Szlovákok Pozsonyi Múzeumában, és ugyanebben a témakörben tudományos értekezletet is tartottak, amelyen a Romániai Szlovákok és Csehek Szövetségének meghívott képviselői voltak a főelőadók. Az ülésen jelen volt és felszólalt Csortán Ferenc, a romániai Kisebbségi Hivatal magyar vezetője is. • Az elnevezés jól hangzik a leépítésektől zaklatott Szlovákiában. Mi rejlik valójában mögötte? - tettem fel óhatatlanul a kérdést. - A romániai művelődési minisztériumhoz tartozó hivatal, mely a 18 romániai kisebbség számára nyújt bizonyos kulturális szolgáltatásokat, a kisebbségi öntevékeny művészeti kezdeményezések, műkedvelő együttesek, folklórcsoportok pénzügyi és szakmai támogatását tekinti feladatának. Hangsúlyozni szeretném a kimondott segítségnyújtást, mert mi nem szabunk még s nem erőszakolunk irányelveket a kisebbségi öntevékenységre, a kisebbségi rendezvények szorgalmazói nem tartoznak beszámolási kötelezettséggel velünk szemben, saját belátásukhoz és elképzeléseikhez igazodnak, amikor élnek a tőlünk kapott támogatással. • De milyen szempontok alapján, milyen értékrend szerint történik például a pénzjuttatás? - mert hát nyilván minden e körül forog. - A leggazdagabb, legsokrétűbb, legtöbb szálon futó társadalmi élete a romániai magyarságnak van. S ebből adódóan természetesen a magyar szervezetektől indul ki a legtöbb kezdeményezés. Ugyanakkor ezek közül eleve a kiemelten fontos országos találkozókhoz kérnek segítséget, olyanokhoz, amelyek az egész romániai magyar kisebbségi közösség számára jelentősnek számítanak: Felfogásom szerint hivatalunknak különösen azokat az eseményeket kell megfelelő érzékenységgel pártfogolnia, amelyeknek egy etnikumon belül minél több a haszonélvezője. Egyébként akadtak olyan esetek is, amikor kifejezetten magánszemélyek kaptak tőlünk juttatást, így vehetett részt például a komáromi Jókai Napokon mint zsűritag Mezey József esztéta és műkritikus. • Milyen szerepet tölt be a Kisebbségek Tanácsa, ahonnan, mint ismeretes, a magyarok kivonultak? - Ezt a szervet a kormány hozta létre 1993 tavaszán, jelenleg az országos parlament által jóváhagyott költségvetésen belül különít el bizonyos összeget a kisebbségek számára, amit főként a kisebbségi szervezetek adminisztrációjának és sajtójának a költségtérítéséhez használnak fel. A Tanács politikai szerepe nem kristályosodott ki, nincs olyan helyzetben, hogy ajánlásokkal élhessen a kormányzat felé. Hangsúlyozni szeretném, hogy ha a magyarok nem is vesznek részt a Tanács tevékenységében, nem mondanak le igényeikről azzal a szervvel szemben, amelyben a meghatározott számú képviseletet a kisebbségeket reprezentáló szervezet adja. • S milyen a felépítése az Önök hivatalának mint tárcán belüli képződménynek? - Rajtam kívül még egy magyar, valamint egy-egy roma, tatár, ukrán és orosz munkatársból áll a szakszemélyzet. • Meglepő, hogy nine

s közöttük szlovák, minthogy ez a több mint húszezres közösség erőteljes identitással rendelkezik. - Ez a tény talán azzal is összefügg, hogy a romániai szovákok és csehek szorosan kötődnek a helyi, alföldi és bihari környezethez, ahol kiépítették és érvényesítik érdekvédelmüket. • A konferencián egyik-másik felszólalásból úgy tűnt, hogy a romániai szlovákok a magyarokéhoz hasonló határozottsággal követelik az anyanyelv hivatalos rangját és az anyanyelvi alakban meghonosodott helységnevek használatát. - A romániai szlovákok, amint itteni szlovákiai jelzésekből észrevehettem, nyilván fejlett anyanyelvi kultúrával rendelkeznek, többek között a háború után létrehozott nagylaki szlovák gimnázium jóvoltából, amelynek gyümölcsei úgy a hatvanas évek elején kezdtek beérni. • A kisebbségi lét és azonosságtudat sokfélesége minden bizonnyal komoly követelményeket támaszt a sajátosságok kezelésével szemben. - Megítélésem szerint a tipológiai jegyek alapján három kristályosodási pontot kell figyelembe venni. Mint már arról szó esett, a magyarok közélete és közösségipolitikai részkérése a leghatározottabb. Új jelenségekkel és problémákkal jár a roma emancipáció, mely a többségi népek peremére szorulásával szemben saját roma identitást és kultúrát szorgalmazva kínál kapaszkodót. Megjegyzem, hogy a moszkvai, egy németországi és a kassai után most van születőben a bukaresti roma színház. Egyébként gondot jelent a roma szervezetek roppant megosztottsága. A harmadik csoport maga a tarkaság: nagy eltérések vannak az előbbiekkel szemben mind lélekszám, mind hagyománygazdagság, mind pedig közéleti elevenség szempontjából. S a romániai közgondolkodásban, illetve művelődési struktúrákban nyomot hagyott olyan rendkívül fejlett közösségnek a leapadása, mint amit az erdélyi szászok jelentettek. • A sajátosság, ha annak megvan mindenkivel szemben a maradéktalan „méltósága", alighanem kifizetődik. - Meggyőződésem, hogy a felelősen értelmezett tipológia közreműködésével sok félreértés és félremagyarázás elkerülhető. A sajátosságok révén érhető el a kisebbségi lét kiteljesedése, ami tartósan nem fordítható politikai szándékoktól hajtva egymás ellen. • Ehhez képest viszont tájainkon a többség részéről a szűkkeblűség fenyegeti a kisebbségi öntudatot. - Ha egy intézmény egyszer már megjelent, és igazolta létét a közélet síkján, szerintem nem törölhető ki a köztudatból. A feszültségektől terhes román társadalom is akarva-akaratlanul szemben találja magát azzal a minduntalan felszínre törő ténnyel, hogy a kisebbségek megkerülhetetlen eszközei a társadalmi egyensúlynak és demokráciának. Beleütközik a kisebbségi igényekbe, amelyekről e közösségek nem mondhatnak le. Jómagam ebben a meggyőződésben igyekszem tenni dolgomat az adott poszton. • Befejezésül még engedjen meg egy személyes kérdést Önt a konferencia szünetében romániai szlovák barátai mérnök úrnak szólították. Hogyan került Ön műszaki területről egy ilyen eredendően művészeti-kulturális közegbe? - Építészmérnöki diplomám van, de az egyetem elvégzése után szívem a műemlékvédelemhez húzott. Ezt a hatóságot 1971-ben felszámolták, s én annak visszaállítását jó ideig egy vízi erőmű építőtelepén vártam. Itt ért a diktatúra bukása és az új művelődési főhivatalok létrehozása, s megtisztelő volt számomra jeles tekintélyek hívó szava. De a műemlékvédelem vonzerejét mint szakember és kisebbségi egyaránt érzem. Köszönöm a beszélgetést. KISS JÓZSEF HÍRVIRÁGOK Enciklopédia az agyban. Egy brit tanulmány szerint 50 éven belül lehetővé válik az emberi agy és számítógép közvetlen összeköttetése. Peter Cochrane professzor, neves brit technológiai jövőkutató meggyőződése szerint 2020 táján a kutatók már elkezdhetik egy olyan nagy teljesítményű chip kifejlesztését, amely képes arra, hogy közvetlen összeköttetésbe kerüljön az emberi aggyal. A professzor elképzelése szerint ez fizikai kapcsolat lenne, amely úgy valósítható meg, hogy idegsejteket építenek az adott chipbe. Ha létrejön az összeköttetés az emberi agy szén alapú memóriája és a számítógép szilikon memóriája között, az emberek képesek lesznek akár az egész Encyclopaedia Britannicát tárolni a fejükben. A tanulmányban szó esik még mesterséges orról, amely szagok egész sorát képes nyomon követni és azonosítani. A nézés is árt a képnek. A művészetkedvelőknek, ha Milánóban meg akarják tekinteni Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját, ezentúl ellenőrzésnek kell alávetniük magukat, amelynek célja a festmény megóvása a légszennyezési ártalmakkal szemben. A reneszánsz mester a Santa Maria delle Grazié kolostor ebédlőjének falán megjelenített krisztusi életképet összetett, kétrétegű alapra vitte rá. Az egyik rétegben minden valószínűség szerint túl sok volt a gipsz, ami nedvesedéstokozott, megkoptatva a kép eredeti ragyogását. A restaurátoroknak sikerült visszaállítani a festmény eredeti állapotát, a látogatók sokasága viszont nagyban hozzájárul a festmény őrzési helyén uralkodó mikroklíma romlásához. A szakértők szellőző- és légtisztító berendezések alkalmazásában látják a megoldást, mindenesetre a látogatók - nem több, mint 25-30 tagú csoportokba verődve - két üvegfallal elkülönített kabinban a külvilági levegőtől megtisztító szabályos „frissítésen" esnek át. Amikor magától kikapcsol a tévé. Az amerikai pszichológusok kiszámították, hogy egy átlagos amerikai gyermek a felnőttkor elérése előtt több mint százezer erőszakos cselekményt és legalább nyolcezer gyilkosságot lát a televízióban. Olyan javaslat került nemrég a kongresszus elé, amely kizárná a lehetőségét annak, hogy a brutalitás akadálytalanul bejusson a családi otthonokba, és mintául szolgálhasson a gyerekeknek. Eszerint a tévétársaságot köteleznék, hogy a „csak felnőtteknek" kategóriába sorolható filmeket vetítésük előtt elektronikus szignállal jelezzék, s erre az úgynevezett V-chippel ellátott készülékek automatikusan kikapcsolnák a vételt. Néhány dolláros költség árán így a szülői felügyelet kiiktatása is megoldódna. Hochhuth ráhajt. Talán Andrew Loyd Webbertől kapott kedvet - aki saját darabjait játszó színházak nyitására készül Németországban - a híres író, Rolf Hochhuth mindenesetre meg akarja vásárolni a Berliner Ensemble-t: szerzői színházat szeretne magának. A másik neves szerző, Franz Xavér Kroetz szerint Hochhuth egyszerűen bosszúra vágyik, mert az utóbbi évek során kétszer is sikertelenül próbált bekerülni a Brecht által 1949-ben Kelet-Berlinben alapított színház igazgatótanácsába. Hochhuth nemrég azt nyilatkozta, az épület eredeti zsidó tulajdonosai már átengedték neki és alapítványának a restitúciós jogot, közjegyző előtt az aláírt szerződés, csupán az a kérdés, hogy mikor utalhatja át az épület ellenértékét, 3,5 millió márkát. Hogy ezt milyen szponzorok segítségével szerzi meg, arról Hochhuth nem beszélt. A színház egészen másként látja a dolgot: a jelenlegi vezető hallani sem akar Hochhutról, különben is a Berliner Ensemle GmbH (Kft.) és Berlin tartomány bérleti szerződése 1997. december 31-ig szól. Európaiság - csehül. Nagy európaiak - 80 személyiség adatait tartalmazó - kisenciklopédiája látott napvilágot nemrégen a cseh könyvpiacon. Az olomouci Votobia kiadó gondozásában megjelent összeállítás szerzői művüket Václav Havelnak és Jirí Dienstbiernek ajánlották, azzal a záradékkal, hogy „éppen e két férfiú gazdagította számottevően az európaiságot". Újságíróknak elmondták, hogy mindketten csak azért maradtak ki a könyvből, mert „háľ istennek, még az élők sorában vannak". A Rudé právo kérdésére, hogy akkór milyen címen szerepel a könyvben az élő Ottó von Habsburg, az egyik szerző sebtiben azzal válaszolt: Haveltől és Dienstbiertől eltérően az ő életműve már lezárult. Pénz a Kwai folyó - alatt. Kutat ásó szegény sorsú burmai falusiak „zsákszámra" találtak olyan bankjegyeket, amelyeket a japán megszállók nyomtattak a második világháború idején. Most abban reménykednek, hogy „A japán kormány" feliratú, száz rúpia címletű bankjegyekkel beköszöntött számukra a Kánaán. A nagy mennyiségű bankjegyet egy légmentesen lezárt fémládában találták, vászonba csomagolva, mintegy három méterre a föld alatt. A vidék, ahol a papírpénzekre bukkantak, az a térség, amelyen a Híd a Kwai folyó fölött című film révén híres-hírhedtté vált japán „halálvasút" a második világháború idején áthaladt. (külföldi hírügynökségek és lapok alapján)