Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-27 / 173. szám, csütörtök

1995. július 27. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Ó 9) A családapa perverz bosszúja A múlt év őszén „Fajtalankodás a feleség segítségével" című írásunkban már beszámoltunk árról a Vágsellýén történt drasztikus esetről, amelynek egy fiatal, kétgyermekes házaspár volt a negatív hőse. Dr. Anna Kostková, az ügy kivizsgálásával megbízott rendőrtiszt akkor lapunknak azt nyilatkozta, hogy hosszú pályafutása során még nem találkozott hasonló furcsa esettel, és számára érthetetlen, mi késztette a 29 éves büntetlen előéletű családanyát ilyen elítélendő tettre, amelynek következményeit két fiatalkorú lány talán egy életen átfogja viselni. A történet dióhéjban: Tavaly október 3-án két sétáló barátnőt, Denisát (1978) és Janát (1977) leszólított egy megnyerő modorú hölgy, és fotómodelli állást kínált nekik. A karrier iránti vágy, ahogy az általában lenni szokott, ezúttal is a háttérbe szorította az óvatosságot. A csitrik örömmel mondtak igent. Mindössze egy óra időt kértek arra, hogy összecsomagolhassanak. „Menedzserük" az Olympia kávéházban várta őket, ahonnan egy öreg Skodával mentek tovább. Pár kilométer megtétele után a volán mögött ülő nő megállt egy stoposnak, aki, ahogy mondta, Vágtornócra igyekezett. A férfi nemsokára fegyvert rántott, és égy mellékútra parancsolta a gépkocsivezető nőt, vagyis a saját feleségét. Persze ezt a lányok nem sejtették. Amikor az autó egy elhagyott helyen lefékezett, a stopos pisztollyal a kezében orális szexre kényszerítette a modelljelölteket. Az egész perverz aktust előzőleg a főnök asszony mutatta be tapasztalatlan védenceinek, akik hiába sírtak, rimánkodtak, engedelmeskedniük kellett. De ezzel még nem ért véget megpróbáltatásuk. A dúvad a fiatalabb lánytól hagyományos szexet is kívánt. A bemutatót ezúttal is a feleség tartotta. Denisa sírva mondta, hogy még csak 14 éves és szűz, a férfi kíméletlenül megerőszakolta. A testileg-lelkileg meggyötört lányok otthon beszámoltak szörnyű kalandjukról. A szülők, habozva bár és egynapos késéssel, de végül is feljelentést tettek. A házaspárról hamarosan kiderült, hogy nem ez volt az első hasonló akciójuk. Már egy évvel korábban, Galgócon autójukba csaltak egy 14 és egy 15 éves lányt, és egy elhagyott szalmakazalhoz hajtottak. Akkor eltekintettek a fajtalankodástól, és megelégedtek a lányok pénzével és aranyláncával. Következő áldozataikat, Janát (1980) és Alžbetát (1979) a feleség ugyancsak manökeni állást kínálva házukba csalta. Ott kertelés nélkül közölte velük: „A szerződés megkötése előtt az ügynökség főnöke kipróbálja, hogyan tudtok szeretkezni. " A lányoknak ezúttal szerencséjük volt. A bezárt lakásból az utolsó pillanatban az ablakon át megszöktek. A napokban a Kerületi Bíróságon került sor a 30 éves, többször büntetett Rudolf H. és 29 éves felesége, Iveta H. perére. A vád: erőszakos nemi közösülés, zsarolás, életveszélyes fenyegetés, rablás, az emberi méltóság elleni bűntett, valamint a személyi szabadság korlátozása. „Nejem nem bűnös, csak azért segédkezett, mert megfenyegettem" - mondotta beszéde kezdetén a vádlott, aki a vádirathoz nem volt hajlandó hozzászólni. A galgóci rablás tényét viszont határozottan visszautasította. Felesége ugyancsak tagadta a két kislány kifosztását, mondván, ebbéli vallomását a rendőrségen erőszakkal csikarták ki tőle. Azzal fenyegették, hogy gyermekeit intézetbe helyezik. Iveta H. viszont többször megerősítette ura azon állítását, hogy az fizikai és pszichikai terrort alkalmazva kényszerítette az ocsmány tettek elkövetésére. „Rudo nem beszámítható, félek tőle. Azzal fenyegetett, ha nem engedelmeskedem parancsának, előbb megöli a gyerekeinket, aztán velem is végez. Amikor ellenkezni próbáltam, fejemet a radiátorba verte. Egyszerűen nem volt más választásom ..." A vizsgálat során arra is fény derült, hogy a házastársak közt napirenden voltak a civakodások. Az okot Iveta egy régebbi, még hajadon kori szerelmi románca szolgáltatta. A férj nem tudta neki megbocsátani, hogy annak idején egy romával szűrte össze a levet. „Ezért jó párszor megverte. Később az a beteges ötlete támadt, hogy felesége „tálaljon fel" neki olyan fiatal lányokat, mint amilyen ő volt akkor, amikor bűnbe esett a cígánylegénnyel. Az asszony megpróbálta lebeszélni erről az őrült ötletről, de akkor jöttek a pofonok, majd az életveszélyes fenyegetés. Végül beadta a derekát. A négy koronatanú és egyben a történet szenvedő alanya a bíróság előtt is nyíltan beszélt a házaspár perverz praktikáiról. Az ominózus galgóci rablás két károsultja viszont nem jelent meg, így a tárgyalást elnapolták. Folytatásszeptember 18-án. AIDS-PER KANADABAN: Oltás és kötés A kanadai Edmontonban a minap véget ért szenzációs bűntetőperben azzal vádoltak egy 35 éves nőt, hogy szándékosan fertőzte meg szeretőjét az AIDS-vírussal. A vádirat szerint Marilyn Tan egy szado-mazochista szexorgia során injekcióstűvel fecskendezte barátja, Col Boland fotóművész testébe a halálos vírust tartalmazó oldatot. Noha a bíróság bizonyítékok hiányában felmentette a Fülöp-szigeteki származású Miss Tant az elsődleges vád alól, bűnösnek találta halálos fenyegetés elkövetésében, amiért három hónapos börtönbüntetést szabott ki rá. Miss Tan egy barátjával kokettáló hölgyet, potenciális riválisát fenyegette meg halállal, miután barátja komputerében olyan bejegyzést talált, hogy a férfi házasságot készül kötni az újonnan színre lépett hölggyel. A bírósági tárgyalás rendkívüli sajtóérdeklődést váltott ki világszerte, ez volt ugyanis az első eset, hogy Észak-Amerikában valakit szándékosan AIDSszel fertőzéssel vádoltak. Az ügyész szerint Miss Tan 1992ben kétszer injekciózott vírust a 47 éves fotós szervezetébe, először Edmontonban, másodjára Kaliforniában. A szadisztikus orgia közben a férfinak be volt kötve a szeme, korbáccsal és más fájdalomokozó eszközökkel ingerelték, ezért nem tűnhetett fel neki az injekcióstű szúrása. Miss Tan állítólag nővére, a Kaliforniában ápolónőként dolgozó Evelyn segítségével jutott hozzá a halálos kórokozóhoz. A fotóművész férfi 1992 márciusában még HIV-negatív volt, a kilenc hónappal később megismételt teszt viszont már pozitív eredményt mutatott ki. A védelem álláspontja szerint Mr. Boland egy prostituálttól kaphatta el a vírust. Miss Tan és a férfi viszonya viharos szerelemként indult, s kisebb-nagyobb zűrök ellenére nyolc éven át tartott. Mr. Boland a bíróság épületét elhagyva egy újságírónak elmondta, „még mindig érez valamit" Marilyn Tan iránt, ami „inkább bosszúvágy, mint szeretet". -UINKOGNITÓBAN NYOMOZO DETEKTÍVEK A tiltott szakma mesterei álcázzák cégérüket Philip Marlowe, emlékezhetünk, csak kivételes helyzetben kényszerült elővenni igazolványát, olyankor azonban rendszeresen meg is fenyegették: ha nem hagyja abba a szaglászást, a rendőrfőnök visszavonja működési engedélyét. Marlowe persze nem hagyta magát, de hát könnyű volt neki... a hazai magánnyomozó még csak olyan névjegyet sem mutathat, amelyen valódi foglalkozása szerepel. Magyarországon ugyanis a mai napig tilos ilyen tevékenységet folytatni. Más kérdés, hogy száznegyvenvalahány vállalkozás kimondva-kimondatlanul mégiscsak ebből él. Féllegális tevékenységüket a hazai jogszabályok nem ismerik el, a nemzetközi szervezetek azonban számon tartják eredményeiket. Láposi Lőrinccel - aki a Magyar Detektív Szövetség elnöki tisztét is betölti többek között azokról a jogi kiskapukról beszélgettünk, amelyeknek köszönhetően mégiscsak léteznek magánnyomozói irodák. Legfeljebb mást írnak ki a cégtáblára. • Ön, aki minden bizonnyal a legismertebb hazai magándetektív, 33 évi rendőri szolgálat után lett magánnyomozó. Hány kollégája követte a példáját? - Nagyon sok. Rengetegen szerelnek le ma is, mindenki magánnyomozó akar lenni. A rendőri fizetések köztudottan alacsonyak, egy magáncég alkalmazásában magasabb jövedelemre számíthatnak a kollégák. A Magyar Detektív Szövetséget 1991-ben tizenegy cég alapította. Két évvel később a nemzetközi szervezet barcelonai ülésén teljes jogú tagként felvette a magyar szövetséget. Ma több mint száznegyven vállalkozást tartunk nyilván. Ennyi cégnek azonban a magyarországi piac nem ad elég munkát, néhány közülük nyilván tönkremegy, megszűnik, esetleg profilt vált. Hosszú távon csak a legjobb munkát végző társaságok maradnak fenn. • Mi tiltja a magánnyomozást? - A kérdéses rendelet a 24/1987-es minisztertanácsi határozat. Tehát a rendszerváltás előtti utolsó években elfogadott jogszabályról van szó. Idejétmúlt és fölösleges. A magánnyomozói tevékenységet a többi volt szocialista állam is engedélyezte. Nálunk valamiért kimaradt a deregulációs programból, ezt a rendeletet nem helyezték hatályon kívül. • Azért szabad csinálni... - A jogszabály szerencsére szűkszavúan fogalmaz, csupán annyi olvasható benne, hogy a magánnyomozás tilos. Azt, hogy mit kell értenünk magánnyomozói tevékenységen, már nem határozza meg. így azután a magánnyomozói irodák más nevet írnak a cégtáblára, és csakis olyan tevékenységet folytatnak, ami minden ember alapvető jogai közé tartozik. • Konkrétabban? - Bárkinek jogában áll információkat szerezni leendő üzleti A bécsi Kurierban érdekes megállapítás olvasható. Kétféle turista létezik: az egyik, akit már legalább egyszer kifosztottak külföldön, a másik, akit még csak ezután fognak. A Turistík Assekuranz (TAS), a Turista Biztosító Társaság vezetője, dr. Waltraud Meize

r valamennyiük számára megszívlelendő ötletekkel szolgál. Az osztrák utazási irodák ezen a nyáron az utóbbi évek tapasztalata alapján elkészítették a különösen veszélyes országok jegyzékét. A legtöbb veszély Brazíliában, Törökországban, Thaiföldön, Horvátországban és Korzikán leselkedik a turistákra. A prospektusokban az említett országok mellett jelképes pisztolyábra figyelmezteti a veszélyre az utazót. A cinikusabb osztrákok úgy nyilatkoznak: ha a hazai példát követve a többi európai ország is elkészítené a maga kimutatását, Ausztriát biztosan nem hagyná ki belőle. Levélbomba, bankrablás, utcai támadás, auA nyár veszélyei tófeltörés és -fosztogatás mind gyakoribb kockázati tényezők az országba látogató idegeneknek. Tavaly egy bécsi bankrablás során a pénzintézetben valutaváltási szándékkal megjelenő norvég házaspár is átélte egy túszejtés drámai óriáit. Nem is olyan régen Salzburgban egy holland turista vált fegyveres rablótámadás áldozatává. A mesés Egyiptomba és Algériába utazót arra figyelmeztetik, hogy ebben a két országban fordul elő a legtöbb terrorcselekmény. Aki pedig megengedheti magának, hogy a távoli Brazíliában töltse nyári szabadságát, jobb, ha előre tudja, hogy a Copacabanán videokamerával vagy fényképezőgéppel nem tanácsos „testőr" nélkül sétálgatni. Június elején egy osztrák nyaraló drága japán készülékével barnára sült, formás brazil lányokat akart megörökíteni a strandon. Három férfi körbefogta, a fényképezőgépet kirántották a kezéből, és elszaladtak. Tavaly Törökországban rövid időn belül két autóbusz utasai ellen követtek el bombamerényletet. Érthető, ha azóta a külföldiek egy része elkerüli az országot. Szívesebben látogatják Törökország helyett a hasonló éghajlatú Rhodosz, Ciprus, Korfu vagy Kréta szigetét. Egyes országokban jól szervezett, kifejezetten a turistákra specializálódott tolvajbandák működnek. Az Interpol szerint gyakori az úgynevezett „utazó bűnözés". Ugyanazok a bandák egyszer Rómában, máskor Nápolyban, legközelebb Veronában kötnek el autókat, vagy húzzák ki a pénztárcát a bámészkodó idegen zsebéből. Az osztrák Turjstp Biztosító, Társaság kárbejelentések alapján készített ,felmérés^ szerint legveszélytelenebb a skandináv országokba, Írországba, Máltára és Ciprusra látogatni. A gépjárműlopások és -feltörések száma Közép-Olaszországban, Dél-Franciaországban, Spanyolországban és újabban Portugáliában a legmagasabb. A nagyvárosok közül Londonban, Párizsban és Amszterdamban a legtöbb, Prágában, Pozsonyban és Varsóban a legkevesebb a turisták sérelmére elkövetett bűncselekmény. Terrortámadással szemben, sajnos, nincs bevált recept. A dörzsölt zsebmetszők ellen sem könnyű, de némi óvatossággal talán lehet védekezni. Aranyszabály, hogy csak feltétlenül szükséges mennyiségű készpénzt vigyünk magunkkal. Jobb, ha az eárópai országok jó részében elfogadott utazási csekk van nálflnk. Pénzünket még véletlenül se tegyük farmernadrápartneréről. Az, hogy ő maga jár e utána, vagy megbíz vele egy profi csapatot, részletkérdés. • Erről szól a legtöbb megbízás? - Általában igen. Céginformáció, referencialista, adatok ellenőrzése, illetve eltűnt személyek felkutatása, ezek a leggyakoribb feladatok. • Privatizációs ügyben dolgozott magándetektív? - Nincs ilyen esetről tudomásom. Mindenesetre a megrendelők többsége üzletember, gazdasági társaság vezetője, bár arra is akadt példa, hogy pénzintézettől kaptunk megbízást. • Rizikós megbízásokat? - Rizikós megbízások nincsenek. Magára valamit is adó iroda olyan szerződést köt, amelyben a megbízó és a megbízó vagyontárgyainak védelmét látja el. Eddig törvényes. Minden mást a megbízó csinál, a cég emberei csak kísérik, vigyáznak rá. Zártörést, zárfeltörést, ilyesmit nem vállalunk. Az ügyben tett lépésekért a megrendelő polgárjogi és büntetőjogi felelősséggel tartozik. • Milyen ajánlatra szokott nemet mondani? - Ha reménytelennek tűnik a feladat, nem vállalom. A magánnyomozó persze soha nem a munka eredményére köt szerződést, hanem csupán a tevékenységre. Abba, hogy az embereim értelmetlen munkát végezzenek, akkor sem megyek bele, ha megfizetik. A kudarc a cég jó hírének sem használ... Amikor pedig tartozás behajtásában kérik a közreműködésem, azt is meg szoktam kérdezni, mennyi volt a kölcsönadott összeg. Uzsorásoknak nem dolgozom. - Minek nevezik magukat a magánnyomozók, amíg a régi kormányrendelet érvényes? - Többnyire vagyonvédelmi tanácsadónak. (Népszabadság) Vadnyugat Sashalmon Ezt az esetet a benne szereplő ellenfelek igencsak másként élhették át, hiszen vallomásaik éles ellentétben állnak. A romák Mercedes kocsikkal utaztak a sashalmi kertvárosban, hogy ott házat vegyenek. Mivel az adásvételt megelőző statikai vizsgálat felelőse még nem érkezett meg, úgy döntöttek, tesznek pár kört, hogy a környéket megismerjék. így érkeztek Z. úr autószerelő műhelye elé, ahol Z. egy pajszerrel a kezében megállásra szólította fel őket. Z. állítólag mérgesen kalapált a kezében levő acéldoronggal, és követelte, hogy a műhe-lye előtt kiszóródott nagy kupac cigarettacsikket a romák tüstént takarítsák el. Mikor erre a megalázó műveletre nem mutattak hajlandóságot, Z. úr légfegyvert rántott, és az egyik idős romára fogva meghúzta a ravaszt. Védekezésképpen ők is fegyver után kaptak, majd rövid lövöldözést követően, melynek során az autó fedezékéből viszonozták a tüzet, elhajtottak a veszélyes környékről. Z. úr szerint máshogy történt a csetepaté. Ő csak annyit látott, hogy a kocsi megáll a műhelye előtt, az ablak lehúzódott, és kapitális mennyiségű bagómaradék zuttyant boltja bejárata elé. A kérdésre, hogy miért itt álltak meg, a válasz csupán annyi volt, „Várjuk, hogy essen már az eső". A pajszerrázást ugyan elismerte maga Z. is, de rögtön hozzáfűzte, hogy erre válaszul a romák egy baseballütőt lengettek felé, amit ő kiütött a kezükből. A szerelő társa békés természet lévén igyekezett elsimítani az induló hajcihőt, erre azonban igencsak ráfázott. Néhány lépésről éppen őt lőtték arcon az autó utasai, amitől menten összerogyott. És ha ez még nem lenne elég, a fekvő embert kissé felemelték, és ismét az arcába tüzeltek, amitől azonnal vérbe borult. Ezt követően a műhely ajtaját próbálták befeszíteni, igyekezetüket azonban nem kísérte siker. Megdühödve tehát betonés vasdarabokkal bombázták a zárt udvart, majd mint akik jól végezték dolgukat, visszaültek a kocsiba. Ekkor a műhely vezetője kiugrott a kapun, ezt azonban rosszul tette, mert alig bírt elugrani a padlógázzal nekirontó kocsi elől. Végezetül Z. úr a fedezék gyanánt használt villanypózna mögül még néhány életveszélyes fenyegetést is elkönyvelhetett, például ezt: „Kiirtjuk a családodat!" Hogy mi történt valójában, arra talán sosem derül fény, azonban tartunk tőle, hogy a konfliktusnak lesz még folytatása. (Zsaru) gunk hátsó zsebébe, lehetőleg több helyen elosztva helyezzük el. Ékszert, drága karórát felesleges magunkkal vinni, ha véletlenül mégis megtesszük, hagyjuk inkább a szállodában. Tengerparton, strandon különösen vigyázzunk: a napozás közben elszundikáló ember a táskatolvaj legfőbb célpontja. Autóstoposoknak ne álljunk meg soha, a fényképezőgépet, videót pedig még véletlenül se felejtsük az autóban. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS