Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-04 / 154. szám, kedd

U] ÚJ szó REGIOK 1995. július 4. Tőketerebes í Csoltó 1 J ^ f / Vilke . * . /^Tornaija \jBős ^T '^Fülek RIMASZOMBATI JÁRÁS Iskoláinkért Ez a felirat díszíti azt az emlékoszlopot, melyet július l-jén, szombaton Tornaiján a Zoltán kertben és az Amfiteátrumban rendezett juliális résztvevői állítottak fjei. A Magyar Polgári Párt szervezésében zajló nap délutáni kulturális műsorának keretében a tornaijai közönség előtt fellépett citerazenekar, irodalmi színpad, dzsesszbalett csoport, s bemutatkozott két kiváló gömöri vers- és prózamondó, az országos vetélkedő győztesei, Palcsó Erzsébet és Mikó Attila is. A közönség elé léptek a sajtófórumon részt vevő Ifi Magazin, Kalligram és az Új Szó munkatársai, hogy a szlovákiai magyar könyv és lapkiadásról beszéljenek. A szlovákiai magyar nagykövet, Boros Jenő, az MPP négy országos alelnöke és Schwartz Árpád, Tornaija polgármestere jelenlétében a juliális kicsúcsosodását az esti tiltakozó összejövetel jelentette, amelyen közel hatszáz ember ítélte el az alternatív oktatási tervezet bevezetését, a Rimaszombati járást is érintő igazgató-leváltásokat, kultúránk megalázását és a hatalomnak az élet minden területén megnyilvánuló arroganciáját. Az est szónokai - a hazai magyar pártok és mozgalmak, a tornaijai szülők és pedagógusok képviselői és a város polgármestere hitet tettek a demokratikus elvek erősítése és terjesztése mellett. A. F. FÜLEK Vágják az őszi árpát Az elmúlt hét végén megkezdték az őszi árpa aratását a füleki állami gazdaságban. Az első parcellák terméshozamai a várakozásnak megfelelően alakulnak, 13,5 százalékos nedvességtartalom mellett átlagosan 5 tonna termett hektáronként. Ha az időjárás engedi, a héten a repce betakarításához is hozzálátnak. (kas) Csoltói zenészdinasztia Nem gyakori dolog manapság eredeti cigányfolklórt bemutató együttessel találkozni. Különösen olyannal, ami nagyon kulturált, kiművelt hanganyaggal rendelkezik. A csoltói Rozmaring cigány folklór hagyományőrző csoport mindezen tulajdonságok birtokosa. A népzene keretei között ők a cigányság mai hétköznapjairól, érzelmeiről, ünnepeiről énekelnek. Több éves hallgatás után idén májusban a Tavaszi szél népdalverseny pelsőci területi döntőjében jelentkeztek újra a csoltőiak és máris a figyelem középpontjába kerültek. Nem véletlenül, mert a népdalénekesek, folklórcsoportok találkozóján olyan eredeti, magas színvonalon előadott produkcióval léptek fel, ami méltán váltotta ki a közönség és a szakemberek elismerését. A rozsnyói járási seregszemlén kapott díjakhoz, elismeréshezjárult akkor a meghívás is az éppen szerveződő jubileumi gombaszögi országos kulturális ünnepélyre. Ott azután megismétlődött a korábbi fellépések sikere, és a sajóvölgyi cigányfolklór együttest alig akarta leengedni a kisszínpadról a hálás közönség. Ekkor kértem meg a Rozmaring folklór együttes tagjait egy beszélgetésre. - Mi hozta össze újra a csoltói zenészdinasztiát? - kérdeztem a csoport vezetőjétől Jacsman Magdától. - Az apáinktól, nagyapáinktól örökölt zeneázeretet hozott össze bennünket, mondja a csoltói Roma Unió felelőse. Kb. egy évvel ezelőtt határoztuk el, hogy összejövünk, gyakorolunk és fellépésekre készülünk. Azóta már sikerült is a környéken, Runyán, Kálosán bemutatkoznunk. Csoportunk tagjai mind Hugyárok: Tibor, Miklós, Gábor, Róbert, Zoltán és Lajos. - Most minél több szereplési lehetőségre lenne szükségünk - teszi hozzá Hugyár Tibor, amiből talán egy kis pénzt is összegyűjtenénk felszerelések re, egységes öltözetre. Nagy szükségünk lenne szponzorokra, mert munkanélküli segélyen élő családos emberek vagyunk s bizony nagyon meg kell nézni, hová tesszük a koronát. • Hogyan viszonyul a közösségük, annak elöljárósága tevékenységükhöz s tudja e valamilyen formában támogatni a csoportot? - Csoltón nagyon tetszik a cigányoknak és a fehéreknek is az, amit csinálunk - mondja Jacsman Magda: -A falu vezetése egyelőre a rossz gazdasági viszonyok miatt nem tud bennünket pénzzel támogatni, de próbáinkra a művelődési ház a rendelkezésünkre áll. • Kik a Hugyár zenészdinasztiának az elődei, akiktől önök, a most húszon- és harmincévesek tanultak? - Apánk Hugyár Vilmos prímás volt sokáig, az ő apja Hugyár Eduárd is játszott, sőt a dédnagyapánk is zenész volt. Egymástól tanultak ők is és mi is utánuk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy örököseik vagyunk és továbbvisszük mindazt, amit tőlük megtanultunk. AMBRUS FERENC ROZSNYOI JARAS Hiányoznak a magyar lelkészek A Bódva völgyétől a Nagykürtösi járásig terjedő rozsnyói római katolikus püspökség területén is évek óta érezhető a magyar lelkészek hiánya. Az itt élő katolikus vallású magyarok sok esetben kénytelenek falvaikban szlovák nyelvű istentiszteleteken részt venni. A püspökség székhelyén, Rozsnyón és több környező településen már sokszor előfordult, hogy a lelkészhiány miatt a hiányzó, vagy valamilyen okból távolmaradó magyar lelkészeket a magyar istentiszteleteken msgr. Eduard Kojnok rozsnyói püspök helyettesítette. Tőle, az egyházkerület vezetőjétől érdeklődtünk arról, hogyan tud eleget tenni a magyar hívők elvárásainak, kéréseinek. - En személy szerint 10-15 hívőhöz is elmegyek magyarul megtartani az istentiszteletet. Sajnos, a püspökségünk területén jelenleg 16 olyan helyen betöltetlen a lelkészi állás, ahol a lakosság többsége magyar nemzetiségű és ezidőtájt a mi vidékünkről csak 3 magyar fiatal végzi a teológiai tanulmányait. Örülnék, ha nagyobb lenne ezeknek a száma, hiszen így az én gondjain) is kisebbek lennének. m Püspök úr, több, magyarok lakta településről jelezték, hogy Ön magyar lelkészeket készül áthelyezni... - Igen, ez igaz, de ennek külön-külön megvannak a specifikus helyi okai. A nem olyan régen Dereskről Püspökibe került magyar lelkész meglátásom szerint nem tudott úgy viselkedni, hogy jó kapcsolatot tudott volna kialakítani az emberekkel. Ö most Püspökiből Szádalmásra kerül, ahol az ottani idős lelkész már kérte a nyugdíjaztatását. Püspökibe a rapi lelkészt helyezem át, aki bár szlovák nemzetiségű, de bízom benne, hogy megtalálja a hangot az ottani magyarokkal is. Nálam nem az a fontos, hogy szlovák vagy magyar nemzetiségű valaki, s én magyar papokat nem fogok szlovák vidékre helyezni, mert tudom, hogy a magyar közösségeknek szükségük van rájuk. AMBRUS FERENC Kizöldül az erőmű Három héten belül befejezik a tájrehabilitációt a bősi vízi erőmű közvetlen környékén. A zöld-program keretében fűkockákat telepítenek a betonteknő oldalába, a környéken járdákat építenek ki és fákat ültetnek. A kialakított pihenőhelyeken a fák tövében új padokon lehet hűsölni. A padok és asztalok olyan anyagból készültek, amelyek még rekkenő hőség esetén sem nyelik el a meleget. A tettesek ismeretlenek A gazdaság szinte minden területén, így az áramszolgáltató vállalatoknál is egyre több lopást, garázdaságot követnek el, sajnos, legtöbbször ismeretlen tettesek. Ma már nemcsak az áramot lopják, hanem szinte mindent - mégha feszültség alatt van is. Az elmúlt másfél év alatt a Rimaszombati járásban összesen hat transzformátort tulajdonítottak el és ki tudja hány kilométer hosszú vezetéket tekertek fel, loptak el. S mint arról Ján Ňaňuk, az áramszolgáltató vállalat rimaszombati üzemének a dolgozója tájékoztatott, a tettesek minden esetben ismeretlenek. A transzformátorokat legtöbbször az elhagyatott gazdasági udvarokból, távol eső tanyákról lopják el. A helyszínen szétszedik a nehéz szerkezetet és valószínűleg darabonként értékesítik valamelyik hulladéktelepen. A villanyvezetékeket ugyanúgy. Az első villanydrót-lopást tavaly észlelték Ratkovské Bystré közelében. A falu melletti tanyán kialudtak a lámpák, „megszűnt" az áramszolgáltatás. A tanyaiak azt gondolták, hogy a villanyszerelő kikapcsolta az áramot. Vártak három napig, aztán türelmetlenkedtek... A helyszínre érkező villanyszerelő megdöbbenve tapasztalta, hogy körülbelül két kilométeres szakaszon (a falutól a tanyáig) hiányzik a vezeték és nincsenek villanyoszlopok. Ez volt az első eset, ezt követően egyre gyakoribbak lettek az ilyen és hasonló vezetéklopások. Nemrégiben Zsíp község közelében ásták ki a magasfeszültségű kábelt. Mint Ňaňuk úr a továbbiakban megjegyezte, még szerencse, hogy az oszlopról lelógó vezetékek eddig nem okoztak tragédiát. Értesüléseink szerint eddig csupán egy személy égette meg a tenyerét. Áram okozta az égési sérüléseket, de nemigen vallja be, - a környezetében élők úgy tudják merthogy lopni akart, ám előzőleg elfelejtette „áramtalanítani" a vezetéket. (F. 0.) VILKE Elmosta az eső Kalonda, Rapp, Terbelét, és Bolyk után az idén Vilkén rendezték meg a Csemadok Losonci Területi Választmánya egyik legnagyobb kulturális seregszemléjét, az Ipoly Menti Találkozót. A vasárnap hirtelen esősre fordult időjárás megváltoztatta a műsorrendet, a szabadtéri színpad helyett a művelődési házban tartották az előadást, a palócgála ezért két órás késéssel kezdődött. Ez egyben azt is jelentette, hogy ötéves „hallgatás" után újra magyar szótól, magyar daloktól volt hangos a vilkei kultúrház. A hurcolkodás azonban rányomta bélyegét a rendezvényre. A szabadtéri színpadtól sokan nem a kultúrház felé, hanem haza indultak. A terem korlátolt kapacitása miatt lényegesen kevesebben tekintették meg az előadásokat, mint azt a szabadtéri előadáson látták volna. A bevétel sem fedezi a kiadásokat. Mint azt Galcsík Károly, a Csemadok Losonci Területi Választmányának titkára elmondta, legalább 15 ezer korona bevételre számoltak, ehelyett... (farkas) TQKETEREBES ANYAGI GONDJAI Hitel helyett újabb kiadás Tőketerebes, amely mint járási székhely a korábbi rendszerben a helyi állami szervek megkülönböztetett privilégiumát élvezte, az elmúlt három és fél évtized alatt óriási fejlődést ért el. Az akkori nemzeti bizottság költségvetéséből a járás fejlesztésére kijelölt összeg mintegy kétharmadát „emésztette fel". A megmaradt részt a járás többi négy városa és 96 községe között osztották szét. így lett az egykori nagy faluból ma már 22 ezer lelket számláló város, amelynek egynéhány ipari létesítménye mára szinte teljesen feleslegessé vált. Az önálló gazdálkodásra való áttérés kínos helyzetet teremtett s „felduzzasztott" település irányításában. A korábbi pénzforrások ugyanis kiapadtak, s a jelenlegi bevételek távolról sem fedezik a szükséges kiadásokat. A városatyák az 1994-es évet alapul véve dolgozták ki az idei költségvetési tervet, amelyből kitűnik, hogy a városi hivatalhoz (önkormányzathoz) tartozó közszolgáltatási részlegek üzemeltetéséhez, a városfejlesztésre és egyebekre mintegy 106 millió koronás költségvetésre van szükség. De ezt elő is kell ám valahonnan teremteni. A helyzetet felmérve csupán 60 millió korona bevétellel számolhatnak, ugyanakkor a maradék 46 millió hiányzik. Számítottak arra is, hogy a vállalkozók megadóztatásával egy bizonyos mennyiségű jövedelemhez jutnak, ez azonban nem vált be, mert mint az utóbb kiderült, a nagyvállalkozók száma kevés, a kisvállalkozóktól befolyt összeg pedig minimális. Úgy tűnik, a hiányzó összeget a polgárokon hajthatják be, például az egyes szolgáltatások arainak növelésével (szemét elhordás, temetkezési szolgálat, fedett uszoda bérleti díjai, az önkormányzathoz tartozó létesítmények használati díjai. Tehát a polgárnak kell majd mélyebben a zsebébe nyúlnia. Gondot jelent az is, hogy hiányoznak a nagyvállalkozók, akik munkalehetőséget is teremtenének a rohamosan szaporodó munkanélkülieknek. Addig is, amíg a „nagyok" elszánják magukat a vállalkozásra, a város kénytelen megelégedni a kisebb adókból és a még önkormányzathoz tartozó részlegek jövedelméből származó összeggel, ami a város 106 millió koronát igénylő költségvetésének csupán 60 százalékát teszi ki. Közben városatyák azt is latolgatják, hogy a város vagyonának egy részét áruba bocsájtják. Azonban ez sem megoldás, mert - ahogy azt a képviselők közül néhányan megjegyezték aki szorult helyzetben van, áron a)ul értékesít, ők pedig nem szeretnék elkótyavetyélni a város vagyonát. A törvények értelmében lokalizációs vagy egyéb térítést is kérhetnek a városban lévő üzemektől, vállalatoktól, mert alkalmazottaik zöme a városban él, de ezek maguk is anyagi gondokkal küszködnek. A város jövedelmének növelésére vonatkozó kérdések rendezését illetően már voltak próbálkozások. Egy évvel ezelőtt a város ajánlatot kapott egy tízmillió dolláros hosszúlejáratú hitelre, azzal a feltétellel, ha az ország politikai és gazdasági stabilitása, valamint a dollár és korona árfolyama nem változik. Ellenkező esetben a tranzakció keretében a város vagyonának a fele (mintegy félmilliárd korona) a hitelezőre száll. Hosszú latolgatás után a városatyák végül is nem fogadták el a kecsegtető ajánlatot (ami nyilván kihúzta volna a várost a kátyúból), márcsak azért sem, mert a tranzakció lebonyolítása előtt 16 500 dollár manipulációs illetéket kel lett volna a városnak letenni, és ez gyanússá vált a városatyák szemében. Amint az később kiderült, a város vezetői letették a- kért összeget, de a hitelezőknek nyoma veszett. A város tehát újabb 500 ezer koronával lett szegényebb, aminek ismét a polgár látja kárát. (katócs)