Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-25 / 171. szám, kedd

RÉGIÓ Keserű mézesmadzag 6_l ÚJSZ Ó SZÁDALMÁS Ifjú matematikusok nyara Képzőművészpalánták találkoztak 1995. július 25. A nagy tudású, bölcs Hegedűs Géza mondotta volt, miszerint: Az emberiség két részre oszlik, az egyik fele tudja a matematikát, a másik fele nem. A földi népek és a marslakók között aligha van na­gyobb távolság, mint a két tábor között. Elindultam, hátha a nyári hőségben csökkenteni tudom e tá­volságot, s közelebb hozom egy­máshoz a két tábort. Volt mit gyalo­golnom, mert az általam keresett „egyenlethívők" csapata bizony jól elrejtőzött a világ elől. De nagyon szép helyet választottak: Szádal­más határában, a Bakosban hú­zódtak meg. Szerencsére itt van­nak a közelben a körtvélyesi tavak, ahol a nyári agytorna után nyilván jól jön a hűsölés. A szádalmási alapiskola mate­matikus igazgatója, az évek óta lel­kes, őszinte, a tehetséges diákok­ra odafigyelő Kovács Zoltán peda­gógus az elmúlt ősszel, tanévkez­dés után úgy határozott, hogy ma­tematikai levelező versenyt hirdet, s ebbe igyekszik bekapcsolni a tá­volabbi tájakon élő, számolni sze­rető diákokat is. Az övéivel már évek óta sikeresen igyekszik meg­szerettetni a sokak által ridegnek, megközelíthetetlennek tűnő tudo­mányt, s most ezzel próbálkozik a más vidékeken élő kisdiákoknál is. - Az ország középső és keleti régi­ójának valamennyi magyar alapis­kolájában meghirdettük a leve­lezős versenyünket - meséli a ma­tematikai tábor délutáni pihenője alatt Kovács Zoltán. -Felhívásunk­ra 11 iskola válaszolt is, és diákja­ik küldték hozzánk rendszeresen a megoldásaikat. Kellemesen meg­lepett bennünket az érdeklődés, aminek hatására döntöttünk e tá­bor megszervezése mellett. Az igazgató úr kiváló segítőre ta­lált iskolája fiatal matematikusá­ban. Anna Erika a kezdetektől köz­reműködött a levelező verseny le­bonyolításánál, s oktatóként, szer­vezőként most ís ott volt a július elejei táborban. A napokban Rozsnyón adták át a TOP 12 önsegélyező rendszer újabb támogató pénzbeli adomá­nyát. E zárt rendszer a negyed­évenként kiosztott anyagi juttatás formájában külső támogatásokat is nyújt. így volt ez az elmúlt év de­cemberében Galántán a diabeti­kus gyermekek szövetségének, majd a márciusi dunaszerdahelyi mezőgazdasági diákotthonnak és Sipos Karcsika csontvelőátülteté­sére szánt összeg odaítélésekor és most, amikor a rozsnyói kórház geriátriai (az idős emberek megbe­tegedéseit kezelő) osztálya kapta a szervezet adományát. Ezt a rozs­nyói városházán kultúrműsor kere­IPOLY MENTE Az 1975-ben elkészült, az Ipoly folyó szabályozására vo­natkozó terv Vilke és Helemba fedőnevet kapta, melynek alapján tizennégy duzzasztó ki­építése volt előirányozva a fo­lyón. A terv elsődleges célja az volt, hogy megszabadítsák a la­kott területeket, a mezőgazda­sági földterületeket az árvíztől, valamint a Bős-Nagymarosi víz­lépcsőrendszerhez kapcsolód­va, ha szükséges, szivattyúz­zák a vizet a Dunába. A mai na­pig azonban a duzzasztók szá­ma mindössze tizenegy, a töb­bit jelenleg is építik az eredeti elképzelések szerint. Wollent Józsefet, az Ipoly Unió Környe­zetvédelmi és Kulturális Egye­sület vezető titkárát arról kér­deztük, milyen stádiumban vannak törekvéseik a duzzasz­tók mellé építendő halátere­szek ügyében. - Ötletesebbnél ötletesebb fel­adatmegoldásokat kaptunk vissza a gyerekektől - mondja a kedves tanítónő. - Rimaszombat vidékétől egészen az ország keleti végéig összesen 104 ötödikes és 99 ha­todikos kapcsolódott a hétfordulós versenybe. Közülük hívtuk meg a legjobbakat az idei első nyári ma­tematikai táborunkba. így huszon­három kisdiákkal foglalkozunk itt. - Úgy látjuk, van igény az ilyen jellegű táborokra - teszi hozzá Ko­vács Zoltán. - És mintha az utóbbi időben némi változás állna be a matematika megítélése terén is. Ez a mostani vállalkozásunk egy szabadabb, nem iskolai matekfe­ladatokkal teli tábor, s ezt élvezik is a gyerekek. Persze, amikor felada­tokat oldunk meg, akkor azt na­gyon komolyan csináljuk. Itt most nem is annyira a tárgyi tudás bőví­tésére törekszünk, hanem inkább a logikai példákat vesszük elő és sok matematikai játék - e között számítástechnikai is - s orra kerül. A tábor egy hete alatt a szádal­mási pedagógusok munkáját segí­tette Pekk László egri matematika tanár is: - Nagyon jónak tanom ezt az összejövetelt. A feladatok sokszínűsége az, ami a vonzó a gyermekek számára. S ők itt meg­lepően jól oldják meg a különböző feladatokat. Máté Enikő, a pelsőci iskola di­ákja: - Szeretem a matematikát, s jói érzem itt magam. Máskor is kell iiyen tábort csinálni. A tábor egy hete alatt a kelle­mes környezet, a jó ellátás és a ko­moly szakmai vezetés is hozzájá­rult ahhoz, hogy a jelenlévők jól érezzék magukat. S ezt látva a szá­dalmási pedagógusok már most azon gondolkodnak, hogyan foly­tatják majd ősszel s miként csinál­ják meg még jobban, színvonala­sabban a következő nyári fiatal matematikusok összpontosítását. AMBRUS FERENC tében rendezett összejövetelen Farkas Péternek, a TOP 12 szlová­kiai vezetőjének a jelenlétében Hajdú Zsigmond, a rendszer nem­zetközi központjának képviselője adta át dr. Petr Kopeckýnak, a rozsnyói kórház geriátriai osztálya főorvosának. A kórháznak ez a részlege a kapott pénzösszeget a munkáját megkönnyítő új gyógyá­szati berendezések vásárlására fordítja. A TOP 12 rendszerbe Rozsnyón éppen az egészség­üggyel szoros kapcsolatban álló Egészségügyi Szakközépiskola Alapítványa lépett be elsőként, őket sok magánszemély és társa­ság is követte már. (ambrus) - 1992-ben kezdtük firtatni a halátereszek megepítésének fontosságát. A besztercebá­nyai Garam Menti Vízügyi Igaz­gatóság elé tártuk tapasztala­taink alapján gyűjtött informá­cióiókat, azzal a kérelemmel, építsék meg rövid időn belül a halátereszeket, mert ha ezt nem teszik, elpusztulnak a fo­lyó élőlényei. Mi felajánlottuk, hogy saját költségünkre kidol­goztatjuk a szükséges terve­ket. Ezt meg is tettük, így 1994 januárjában már kész tervekkel álltunk a vízügyi szakemberek elé. Sajnos, sü­ket fülekre találtunk, hiszen a vízügyi hatóságok szemében mi dilettánsak vagyunk, s ők azzal a javaslattal álltak elő, hogy majd saját szakembere­ikkel megterveztetik a haláte­reszeket. Egy dolgot azonban még hozzá kell fűzzek a folyó­Amikor tudomást szereztünk ar­ról, hogy Érsekkétyen az önkor­mányzat támogatást nyújt a ma­gánvállalkozóknak és a faluban le­telepedő fiataloknak, útnak indul­tunk. Úgy gondoltuk, a jó ötletet népszerűsíteni kell, a kiváló kezde­ményezés hátha követőkre talál. A faluban végzett közvélemény­kutatás rosszul sült el. A megkér­dezettek szerint a fiatalok „nesze semmi, fogd megjól-t" kaptak csu­pán. Megkeseredett a mézesma­dzag, amit előttünk elhúztak ­mondtak véleményt az idősek is. A községházán Mikus Irén pol­gármesternő távollétében Vorák Ferenc polgármester-helyettesnél érdeklődtünk a támogatás odaíté­lésének és elosztásának miként­jéről. - Az önkormányzat áprilisi ülé­sén döntöttünk a vállalkozók és a fiatalok támogatásáról. A kisegítő kölcsönt a mezőgazdaság terüle­tén vállalkozók kaphatják, akik a támogatást két hónapon belül ké­pesek visszafizetni. Arra gondol­tunk, hogy azoknak jön jól a segít­ség, akik pénzszűke miatt nem tudják megvásárolni a nagyon szükséges mezőgazdasági gépet, berendezést. A kölcsönre szánt 100 ezer koronát végül két vállal­kozónak ítéltük oda. A község költ­ségvetéséből a fiatalok is ugyan­ennyit kapnak. Mivel megszűnt az üjházasoknak nyújtott kölcsön, és a fiataloknak a bankok sem nyújtanak hitelt, elhatároztuk, hogy azok kaphatnak pénzt, akik 1993 után házasodtak össze, nem lépték túl a 30 éves korhatárt és felújításra, korszerűsítésre váró öreg házat vásároltak. A kölcsön lehetőségének híre megörvendeztette a fiatal házas­párokat. Ki ne örült volna a kamat­mentes kölcsönnek, amit havi szabályozási tervhez. A terv ugyanis időközben változott, módosult. így lett a 14 duz­zasztóból csak 11, s ezekből is csak kettő felel meg úgy ahogy az elvárásoknak, mégpedig az ipolybalogi és az ipolynagyfa­lui. Ezek ugyanis nem tartal­maznak, mint a többi, úgyne­vezett jámborküszöböt. A töb­bi viszont igen, azaz a folyó fe­nekéről százhúsz centiméte­res betonküszöb emelkedik a vízszint felé, s ha kinyitják a zsilipet, ez akadályként lép elő a víz és természetesen az élőlények számára. Balogon és Nagyfalun nincs küszöb, a zsilip alulról felfelé nyílik, sza­baddá téve ezzel a víz folyá­sát. Viszont mindez nem jelen­ti azt, sőt ellenkezőleg feltétel, hogy halátereszeket nem kell építeni. Nagyon is nagy szük­ség van minderre. Ezek nélkül 500 koronával lehetett volna visszafizetni? Volt, aki a pénzből kerítést, más viszont fürdőszobát épített volna. De nem építhet, mert a község elöljárói úgy értékel­ték, hogy az öt kérvényező közül a feltételeknek senki sem felel meg. - Az igénylők nem a saját, ha­nem a szüleik házában élnek, illet­ve 1993 előtt kötöttek házassá­got. És mert a 12 tagú képvi­selőtestület döntése megmásítha­tatlan, a pénz a számlán marad. Meglátjuk, mi lesz az év végéig, lesz-e újabb igénylő - közölte az al­polgármester. - A 812 lakosú faluban hány esküvőt tartanak évente? - ér­deklődtünk, ugyanis úgy gondol­tuk: ha eddig a kérvényezők nem feleltek meg, honnan lesznek ú­jabbak? Megkérdeztük: miért baj, hogya fiatalokszüleik házát újítják fel, amikor ők is ott kívánnak élni? A polgármesterhelyettes, önhi­báján kívül, hiszen ő a testület döntését tolmácsolta, adós ma­radt a válasszal. Megtudtuk vi­szont, a faluban kevés az esküvő, évente egy-kettő csupán, majd azt is, hogy mivel a kölcsönnyújtás te­rén nincs tapasztalatuk, esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, aho­gyan a többség szeretné. A falu vezetése okosan döntött, amikor fiatalmarasztaló köl­csönnyújtási programot hirdetett. A baj csupán az, hogy miután az önkormányzat megismerkedett az igénylésekkel, nem módosította a feltételeket. A 100 ezer koronát az érdeklődők legnagyobb megelége­désére ugyanis el lehetett volna osztani ötfelé. Éppen ezért az ér­sekkétyi fiatalokkal együtt szeret­nénk remélni, hogy augusztusi ülé­sén az önkormányzat belátja: a legjobb elképzelés sem ér semmit, ha nem váltják valóra. (péterfi) nincs mozgás az Ipolyban, nem tudnak a Dunából felúsz­ni a halak stb. A másik dolog, az ipolyi halak nem tudják át­vészelni azt a sebes sodrást és a jámborküszöböt, mely a duzzasztóknál van, ha meg­nyitják a zsilipeket. Közismert, hogy az Ipoly folyóban élő ha­lak maximum 0,4 m/s sodrás­nál egy méteres távolságban bírják csak „szusszal". így be­tömörülnek a gátak alá, s itt óriási károk keletkeznek. A másik veszélyes probléma pe­dig az, hogy a vízi erőműveknél kialakult örvénybe került ha­lak számára nincs semmilyen védelem arra vonatkozólag, hogy ne kerüljenek be a turbi­nába. • Honnan merítik a megol­dásokat? Vannak esetleg külföldi tapasztalataik is? - Igen. A Holland Királyi Tár­PÁRKÁNY-ESZTERGOM A Kárpát-medencében élő magyar gyerekek részére júli­us 7-től 16-ig a Párkányi Váro­si Művelődési Központ és az esztergomi József Attila Álta­lános Iskola Klubkönyvtára képzőművészeti alkotótábort szervezett. A Piktor nevet vi­selő, valójában szaktábort először 1992-ben szervezték azzal a nem titkolt szándék­kal, hogy a tehetséges, a művészetek iránt fogékony gyerekeket újabb technikák­kal ismertessék meg, és le­hetőséget teremtsenek a más-más országokban élő, ám mindannyian a magyar nyel­vet beszélők kapcsolatterem­tésére. A tábor résztvevői va­lójában annak az iskolai év­ben megszervezett rajzpályá­zatnak a legügyesebbjei vol­tak, amelyet a versenybe be­kapcsolódó városok általános iskoláiban szerveztek meg. Míg az első, az 1992-ben megszervezett versenybe a Piktor-mozgalmat elindító Pár­kány és Esztergom általános iskoláin kívül csak a gyergyó­szentmiklósiak kapcsolódtak be, addig az idei pályázaton már a szlovéniai Lendva és a vajdasági Zenta városok 11­14 éves diákjai is részt vettek. Sajnos, a kárpátaljai gyerekek akaratuk ellenére nem jutot­tak el az idei táborba. így Esz­tergomban, a nemrégiben vé­getért alkotótábor első hely­színén 35 ifjú piktor és 7 felnőtt találkozott. A tábort a két szervező vá­ros alpolgármestere, a párká­nyi Nagy Tibor és az esztergo­mi dr. Ámon György nyitották meg. Egy esztergomi városné­zéssel egybekötött múzeumlá­sasággal jó kapcsolatban va­gyunk, s így sikerült is szakem­bereinknek eljutniuk egy évvel ezelőtt Hollandiába, hogy ta­nulmányozhassák a holland vízgazdálkodást. Érdekessége a dolognak, hogy jöttek volna velünk a szlovák vízügyi hivatal szakemberei is, mégpedig két személy, akik az indulás előtti napon lemondták útjukat. Meg kell jegyezzem, a holland halát­ereszek is csak hatvanöt szá­zalékos hatékonysággal üze­melnek, pedig már tizenöt éve működnek. • A Garam Menti Vízügyi Igazgatási Vállalat megépí­tette a halátereszeket? - Egyet igen, Kiskeszinél, mégpedig fából összetákolva, amelyet aztán az idei első á­radás el is úsztatott egészen a Dunába. Ott sikerült kihalász­niuk azt. Sajnos, mikor meg­togatás után a táborlakók Kö­bölkútra, az ottani üdülőköz­pontba költöztek. Bényen és Kéménden megtekintették a templomokat, találkoztak a polgármesterekkel, valamint egy kosárfonóval. Ellátogattak Bajmócra, ahol megtekintet­ték a várat, majd egy jót füröd­tek. A táborban a zentai Mezei Erzsébet grafikus irányításá­val élményeiket feldolgozták és készülődtek az esztergomi Piktor-vásárra. Arra a mókás, komédiás rendezvényre, ame­lyet a táborvezetők ötlöttek ki a gyerekek és nem utolsósor­ban az esztergomiak szóra­koztatására. Az Esztergom egyesítésének századik évfor­dulójára szervezett vásáron, melyet a helybeli piacon tar­tottak meg, volt maszkos fel­vonulás, gyorsfényképész, sőt még néhány önjelölt karikatu­rista is. A gyerekek Mezei Kinga színművészeti hallgató vezetésével egy misztikus já­tékot adtak elő a járókelők nem kis csodálkozására. A Piktor-tábor szlovákiai ré­szének költségeit Párkány vá­ros önkormányzata állta, a magyarországi kiadásokat több magyar intézmény enyhí­tette. Arra a kérdésre, hogy a már negyedik éve sikeresen megrendezett képzőművésze­ti tábornak a jövőre vajon lesz-e folytatása, Ďuriš Ágnes, a Párkányi Városi Művelődési Központ igazgatója lápunknál­azt válaszolta, hogy a szer­vezők szeretnék, ha az ügyes­kezű gyerekek a jövőben mind több alkalommal találkozhat­nának. A folytatás csakis az anyagiakon múlik. (kosár) építették ezt a halátereszt, előzőleg olyan tájékoztatást kaptunk szakembereiktől, hogy vannak kis és nagy ha­lak, nem pedig vízi élőlények. A nagyobb halak túlvészelik, a kisebbek nem. Pedig velünk neves szakemberek dolgoz­nak együtt, például a Szlovák Tudományos Akadémia, a Nyitrai Mezőgazdasági Főisko­la, a pozsonyi Komenský Egye­tem, a zólyomi Erdészeti Főis­kola tudományos dolgozói. • Jelenleg milyen stádium­ban vannak az események? - Nem történt úgymond semmi. Pillanatnyilag az ipoly­sági gáthoz, melyet jelenleg is építenek, utólag terveztek ha­látereszeket, bár konkrétan ezeket a tervrajzokat nem volt módunk látni. Többszöri alka lommal kértük mutassák meg, sajnos, ezt nem teszik. Tönkre fogják tenni az Ipoly élővilá­gát, ha ezt valaki meg nem akadályozza. Mi ezen fárado­zunk. (turczi) Közel 17 évig tartott a strečnói vár rekonstrukciója. A felújítási munkálatok, amelyek mintegy 140 millió koronát emésztettek fel, végre befejeződtek. A 14. századból származó megújult történelmi nevezetesség július derekától várja a látogatókat. Küzdelem az érzéketlen folyószabályozás ellen

Next

/
Thumbnails
Contents