Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-21 / 168. szám, péntek

1995. július 19. HIRDETES ÚJ SZ

Ó _1647J Hallgatni (is) tudni kell Tulajdonképpen nem óriási ügy, még akkor sem, ha a Slovenská republika vezető-információnak tupírozta föl tegnapi számában. És a szlovák külügyminisztérium is tiltakozott. Mindazonáltal nem mindentanulság nélkül. Lássuk előszóra tényeket! Kedden a három szlovákiai magyar pártelnök közös sajtótájékoztatót tartott az amerikai tárgyalásokról. Itt hangzott el, hogy az amerikai politikusok a szlovákiai demokratikus intézményrendszer fennmaradása érdekében készek határozottabb lépéseket tenni, és egyes kongresszusi képviselők ősszel kezdeményezik a nyomásgyakorlást a szlovák kormány irányába. Szerdán az említett kormánylap, talán valamelyik illetékes szlovák kormányszerv is a fenti információkkal kapcsolatban felvilágosítást kért az Egyesült Államok pozsonyi nagykövetségétől, amely még aznap kora este állásfoglalásban nyugtalanságát fejezte ki a médiákban megjelent, szerintük megtévesztő kijelentések miatt, ugyanis sem az amerikai kormány, sem pedig a Nemzetbiztonsági Hivatal egyetlen képviselője nem tett olyan kijelentést a három magyar pártelnöknek, miszerint fontolgatnák, hogy valamilyen módon beavatkozzanak a Szlovák Köztársaság belügyeibe. Ennyi a sztori. És a tanulság? Kettő is akad. Ezek után sem kételkedem abban, hogy pártelnökeink nem túloztak. Nem ábrándjaikról számoltak be, hanem csak arról, amit hallottak. Egyikük azonban pontatlanul fogalmazott. Az amerikai kongresszusi képviselők véleményét ugyanis az amerikai kormány szándékaként tüntette föl, ami bizony hiba. Ugyanis az Egyesült Államokban és minden demokratikus országban több fórum, több felelős elhatározás kell ahhoz, hogy a kongresszusi képviselők szándékából kormányszintű döntés szülessék. Csak árthat az ügynek, ha formálódó elhatározásokról idő előtt, s ráadásul pontatlanul tájékoztat valaki. Különösen olyan bonyolult és érzékeny kérdéskörben, amilyen Szlovákia jelenlegi belpolitikai helyzete. A másik tanulság sem mellékes. A politikus felelőssége és kötelessége mérlegelni: háttérinformációkról, félhivatalos megbeszélésekről mit és mennyit tárjon a nyilvánosság elé. Bőbeszédűségével vagy éppenséggel hallgatásával tesz-e jó szolgálatot. A politikus nyilvánvalóan diplomata is. És a diplomácia egyik íratlan szabálya, hogy a kedvező végkifejlet érdekében olykor hallgatni is tudni kell... SZILVÁSSY JÓZSEF III. NEMZETKÖZI EURÓPA JOVOJE GYERMEKTALALKOZO Ismét barátkoztunk Európa közepén Július 8-a és 17-e között mintegy 1200, Európa különböző országaiból érkező gyermek szállta meg ismét Kecskemétet, hogy tíz napon keresztül a nyelvek kavalkádja, a tánc, a zene és a gyerekzsivaj uralkodjon a városban és környékén, jelezve, Európa egy és oszthatatlan. A harmadik évfolyamába lépő nemzetközi találkozón részt vevő Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Járási Választmányának titkára Kányádi Sándor költővel, Peter Gillinghan-nel, a folkestone-i Európai Ház menedzserével és Jozef von Ferenczy SOS gyermekfalu-mecénással együtt kapta meg az idén a fesztivál díját, az „Európa Gyermekeinek Jövőjéért" díjat. Tőle kérdeztük, milyen volt a fesztivál, mi a lényege ennek a monstre-rendezvénynek, illetve hogyan kerültek oda a Galánta környéki gyerekek? SZÁLKA ÉS GERENDA - A rendezvény ötlete 1990ben született meg. Mint a neve is mutatja, célja, hogy egy szebb, jobb, boldogabb Európáért tegyünk valamit, s ehhez talán a legjobb eszköz, ha éppen a gyerekek, a jövő generációi ismerkednek, barátkoznak egymással. Hiszen Európa az övék lesz, s olyan lesz, amilyennek alakítják majd. A fesztiválra egyébként két évente kerül sor Kecskeméten, míg a közbeeső években a részt vevő országok látják vendégül a magyarországi gyerekeket. Az 1991-ben tartott első rendezvényen mi még nem szerepeltünk, csupán néhány érsekújvári iskolás vett részt rajta. 93ban is szinte véletlenül kerültünk ide: a két polgármester (a galántai és a kecskeméti) találkozóján került szóba a dolog, hogy Kodály kapcsán Galánta környéki gyerekeket is szívesen látnának a fesztiválon. így kerültek ki a nádszegi, királyrévi, peredi, galántai és nagyfödémesi alapiskolák felső tagozatos nebulói a második találkozóra. Itt döbbentünk rá aztán, mekkora rendezvényről van szó. Akkor 23 európai országtöbb mint negyven helységéből érkeztek gyerekek. • Egy évvel később, 94-ben önök vendéglátók voltak... - Ugyanezek a falvak fogadták az ottani gyerekeket. Nagyfödémesen éppen akkor volt a művelődési tábor záróműsora és a népművelési tábor nyitója. Ebbe csöppentek bele a vendéggyerekek is. A közös programokba egyébként Rozsnyó és Érsekújvár is bekapcsolódott. Tartottunk sportnapot, de többek közt Pozsony-napot is, amikor 300 gyereket vittünk fel a fővárosba városnézésre. A dolog egyik érdekessége volt, hogy Peter Kresánek főpolgármester is „idegenvezetővé" avanzsált akkor. • Térjünk vissza az idei fesztiválra. - Mivel a rendezvénynek azért művészeti jellege van, az idei találkozón a diószegi Új Hajtás gyermektáncegyüttes és citerazenekara adott műsort, de elvittük a Határtalan című vetélkedőben aktívan szerepelt gyerekeket is. A többi országból is főleg művészeti iskolák növendékei járnak a találkozóra, de voltak köztük például artista-növendékek is. Maga a fesztivál egyébként egy hatalmas rendezvény-sorozat, amelyen táncházak, bábozás, vetélkedők, koncertek, kirándulások váltogatják egymást. Idén például a budapesti Zabhegyező gyermekanimátor társaság alkotta a fő attrakciót, de volt cigány, ír, délszláv, görög és magyar táncház, a gyerekek megismerkedhettek a zsidó vagy az olasz népzenével, műsort adott többek közt a helyi Bohém Ragtime Jazzband és Louis Armstrong utolsó klarinétosa, a New York-i Joe Murányi is. A kerekegyházi Pongrácz-tanyán például lovasbemutató volt, a Csalánosi Parkerdőben bográcsgulyás-főzés, piknik-nap, és sorolhatnám a végtelenségig. A Kecskemét főterén felállított színpadon állandóan váltogatták egymást a szereplők, akik között találtunk finn ifjúsági vonószenekart, erdélyi református gyermekkórust, rodostói vagy jaltai folklórcsoportot. Az idei fesztivál díszvendége Kányádi Sándor volt, míg a két évvel ezelőttinek a legendás Cousteau kapitány. • A nyelvek bábelében hogyan értettek szót egymással a gyerekek? - Az már a fantáziájukra volt bízva, de jobbára szótárazva. A hivatalos programok ismertetése és a sajtótájékoztatók angolul, magyarul, németül és az idén, a résztvevők számának megfelelően - olaszul zajlottak, de a kézzel-lábbal való mutogatás is előfordult. A német nyelvű „hivatalos" tolmács, például egy 16 éves fiú volt, aki negyedik éve részt vesz a fesztiválon. Hozzá hasonlóan, régi ismerősök köszönthették egymást Kecskeméten, régi barátságok folytatódtak, újak születtek. S talán ez az „Európa Jövője" fő hozadéka, az ismerkedés, barátkozás, egymás szokásainak, nyelvének, kultúrájának megismerése. • Mit jelent a Csiperó? - A Csiperó egy madár, a fesztivál kabalája, de a kecskemétiek már magát a rendezvényt is Csiperónak nevezik (a csíkszeredaiak például Csipikének), s nemcsak a gyerekek, a város és a környék lakói is. Náluk, magánházaknál voltak elszállásolva a külföldi gyerekek. Egyébként a fesztivál idején az egész városban madárlábak voltak fölfestve az utcákra, amelyek a központ felé irányultak, a tájékozódást segítve. A városszerte közlekedő Barbie-buszok ingyen szállították a gyerekeket bárhová. • Ki támogatja ezt a - gondolom, nagy költségű - rendezvényt? - Rengeteg támogatója van, többek közt a Magyar Köztársaság Országgyűlése, az Európa Tanács Ifjúsági Alapja, a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium, aztán egy sor bank, cég, kft., nemzetközi szervezet. De említsük még meg, hogy a fesztivál egyik kísérő rendezvénye volt a II. Csillagszemű Tábor, amelyet a határokon túli magyar óvónők számára rendeztek, s amely szintén gazdag programot kínált; többek közt játékkészítést természetes anyagokból, pedagógiai bábjátékot, ötletbörzéket, módszertani bemutatókat, a zenei kreativitás fejlesztését stb. • Jövőre a galántaiak tehát „fogadók" lesznek. - 1996. június 29-e és július 8-a között látjuk vendégül a kecskemétieket, de olaszok is jönnek. Cserében, szintén a jövő nyár augusztusában, a diószegi gyerekek utazhatnak Pignolába egy fellépés-sorozatra. Egyébiránt jövőre is lesz - soron kívül - Csiperó, a millecentenárium jegyében, annak részeként. - kövesdi A globális falu lelkiismerete Hutuk és tutsik, északír katolikusok és protestánsok, baszkok és spanyolok, zsidók és palesztinok, szikhek és hinduk, szerbek és bosnyákok, törökök és kurdok, azeriek és örmények, oroszok és csecsenek. Felsorolni is nehéz, hány olyan nációja, felekezete van a Föld népességének, akik éppen pusztítják egymást. Reguláris háborúban állnak egymással, állandó terrortámadások célpontjainak tekintik a közelükben élő másvallásúakat, másnyelvűckct. Tömeggyilkosságokban, etnikai tisztogatásokkal és fogolytáborokban tizedelik a másik népet. Mert ez már csak így van ebben a globális faluban, ahol műholdas rádió- és tévécsatornák, elektronikus kommunikációs szupersztráda, kémműholdak és kémrepülőgépek vonják be az azonnaliság hálójával a Föld sztratoszféráját. Szépen vagyunk mi otthonról eleresztve. Teremtő isteneink, tudósaink, politikusaink cs pusztító hadvezéreink jóvoltából. Hogy mindaz messze van? Nem a mi dolgunk? Aligha van így, hiszen Európa egyik legszebb városát Dubrovnikot is egyetlen nap alatt szétlőtték a szerbek. Természetesen minden úgy kezdődött, hogy a horvátok visszaütöttek, meg az anyjukat szidták. Valamilyen ok mindig akad... Majd egy hete, Győrhöz közel egy országúti parkolóban egy szabályos papírokkal Magyarország területére lépett bolgár kamionban bomlásnak indull emberi telemekei találtak. - Mi közöm hozzá? - kérdezhetné bárki. - Meg különben is, kit érdekel tizenkilenc-húsz szerencsétlen tamil sorsa? - altathatnánk lelkiismeretünket. Tehetném magam is, elvégre honnan is keveredtek Magyarországra - csak a szomszédba - ezek a szerencsétlen tamilok? Ezek éppenséggel Sri Lankából, ahol a szingalézek, mint Indiából odaszármazott kisebbségei irtják őkel. Ha azt vesszük, hogy a kb. 16 millió lakos húsz százaléka - nagyjából 3 millió - tamil, akkor elgondolkodtató a dolog. Volt a hetvenes években egy Srí Lanka-i hallgatója a pozsonyi műegyetemnek, aki - hajói emlékszem - hat évre eljött hazájából. A biztonság kedvééit, mert az. ördög soha nem alszik, nevezzem őt csak keresztnevén. Susil nemcsak szorgalmas diák, de kiváló fotós is volt, akinek vezetékneve számomra egy hindu őseposz szanszkrit címét is jelenthette volna. Könözsi Pistának, a mai napig erős szociális érzékenységéről ismert fotósnak volt a barátja, s rajta keresztül a magyar lapok munkatársává lett. Valamilyen belső munkamegosztás révén a Nő szerkesztőségében egy ideig a képszerkesztői teendőket is elláttam, így nagyon közeli kollegiális kapcsolatba kerültem Susillal. Természetesen, a szerkesztőség vezetése és a kolléganők is meleg szívvel támogatták a szikár, bamabőrű fiatalembert. Ha nem tévedek, valamikor 1980 tájékán szerezte meg mérnöki diplomáját, s tért vissza hazájába. Amikor búcsúzni jött, elmondta, hogy mennyire örül, de arról is beszélt, mennyire aggódik. Az itt töltött hat esztendő alatt érkezett néhány nyugtalanító hír a tamilok és szingalézok feszült viszonyáról. Bevallom, nem emlékszem rá, hogy Susil milyen nemzetiségű volt. Tamil vagy szingaléz? Ez végülis mindegy, hiszen már akkor ludta, hogyha hazatér népes családjához, rövid időn belül bevonultatják a Sri Lanka-i hadseregbe. Utólag gondolom így: hogyha tamil volt, tiszlként biztosan szembekerült sorstársaival, ha meg szingaléz volt, az itt tapasztalt türelmetesség és megértés nyomán lelkiismeretével is hadakoznia kellett. Nos, éppen ez aggaszt. Ez a mostanában igencsak ingatagnak letsző türelmetesség és megértés, szlovákok és magyarok között. Ezért fontos számomra, hogy kik pusztullak el hazájuktól, családjuktól távol, a sorsuk vámszedői által magukrahagyottan. Már maga az a tény is több, mint izgalmas kaland, ahogy Sri Lankából Győr alá jutottak. Testvérek között is megvan a távolság bő tízezer kilométer. Tényleg ennyire kicsi lenne a világ, hogy elméletileg az üldöztetés, a megpróbáltatás elől menekülve akár Susil egyik rokona is lehetne az elpusztultak egyike, vagy a túlélők valamelyike? Most visszatoloncolják őket? mint ahogy a napokban néhány ezer romániai cigányt is kitessékelnek a franciák? mint ahogy megtörténhet ez a most már ezrével menekülő bosnyákokkal, kurdokkal. Globális faluban élünk, akkor miért egy lelkiismeret-nélküli Európában? DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Már csaknem három hete, hogy a „magyar származású amerikai zsidó multimilliomos" véleményt mondott a svájci Crans Montanában a 22 posztkommunista állam átalakulási nehézségeiről és ennek során (meglehetősen udvariasan) a szlovákiai viszonyokról is. Ez alatt mindmáig olyan sajtója van nálunk Soros Györgynek, mint talán még senki másnak sem az utóbbi hat év alatt. A kormánypárti sajtóban közölt írásokra a nemzeti, illetve az osztályvehemencia jellemző, míg az ellenzéki hangvételű újságok zömének szerzői „langyosra" veszik a figurát. Talán túlságosan ismerik. A szlovákiai „politikai közép" ízlését, gondolkodásmódját. Tudják, hogy Európánaketáján senkit sem lehet, aki sikeres, büntetlenül dicsérni. Hát még ha magyar származású az illető! Hát mégha ráadásul zsidó is! Külön pikantériája az egész ügynek, hogy Magyarországon egyesek viszont azt vetik Soros György szemére, hogy nem magyar, hanem idegenszívű. Egyébként csak ez különbözteti meg Csurka Istvánt és Király B. Izabellát e voA Soros-kerdes politikuma natkozásban Ján Slotától, Víťazoslav Mórictól és Ivan Hudectől. Egyikük azt kifogásolja, hogy nem magyar, másikuk pedig azt veti S. Gy. szemére, hogy NagyMagyarország visszaállításán mesterkedik. A fajgyűlöletben viszont egy húron pendülnek. Ritkán fordul elő, hogy egyet tudok érteni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom bármelyik vezető tisztségviselőjének kijelentésével. Tibor Cabaj, a mozgalom parlamenti klubja elnökének tegnap nyilvánosságra hozott nyilatkozata egyik megállapításával azonban egyet kell értenem. Arról értekezik T. (5., hogy a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezte az SZK Főügyészségén, nyilvánítsák törvényellenesnek a Soros Alapítványt. Az interjúban feltett kérdés így hangzott: „Ön azt tapasztalta, hogy a Soros Alapítvány befolyásolja a politikát?" Mire a válasz: „A politikai felhang egyértelműen ott van. Ezt én nem értékelem, a törekvés azonbanjelen van..." Ez az, amit azóta mindenki tapasztalhat, hogy valamikor a nyolcvanas évek elején tudomást szerzett Soros György létezéséről. A különbség csak abban van, hogy van, aki Mórickaként képzeli el az amerikai milliomos törekvéseit, van aki másként. Ján Slota a Mórickák közé tartozik, és úgy képzeli el a dolgot, hogy a Soros Alapítvány minimális, szeptemberig terjedő programjában az áll, ki kell szemelni nyolc szegénysorsú kormánypárti képviselőt, nyolc igelittáskába bele kell tenni tíz-tíz millió dollárt, és a többit már el lehet intézni a parlamenti szavazógép megfelelő gombjának nyomogattatásával. És úgy megbukik Vladimír Mečiar harmadik kormánya, mint a pinty. Slota - megmondom őszintén - nincs valami jó véleménnyel pártbelijei jellemének szilárdságáról. Másrészt tény, hogy a tízmillió dollár csinos summa. Kár, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt még a koalíció bolsevik emlőkön nevelkedett kollektív agitátorainak és propagandistáinak is tudniuk kellene. De nem tudják, így a nyolcszor tízmillió dollárról szóló mesével borzolják választóik fantáziáját. Azóta, hogy Soros György a mi régiónkban is elkötelezte magát, minden KeletKözép-Európába átutalt dollárjával politikai célokat akar elérni. Politikai célokat azzal, hogy például az eddig nálunk működő egyetemektől eltérő koncepciójú felsőoktatási intézményeket támogat. Azzal, hogy fiatalok ezrei számára lehetővé teszi az angol nyelv tanulását, így annak megismerését, miként működnek a világ legsikeresebb országaiban a vállalatok, a bankok, az intézmények. Egyértelműen politikai célokat követ azzal, hogy szabadelvű lapokat támogat azokban a térségekben, amelyekben enyhén szólva nem voltak eddig szabadelvű lapok. Alapítványainak köszönhetően sokezer fiatal ismerkedett meg a számítógéppel, és többszáz régiónkbelí orvos, tanár és műszaki kutató gyarapíthatta ismereteit amerikai és angol kutatóintézetben. A Soros Alapítvány politikuma ennek révén jut kifejezésre. Aki egyszer saját tapasztalata alapján meggyőződhetett róla, hogy más módszerek és eszközök is léteznek, mint amilyeneket nálunk eddigi pályafutásunk során szoktunk alkalmazni, az más emberré válik. Aki akár csak egy hónapig is megtapasztalta a fejlett demokráciákban, hogy a nálunk meghonosodottól eltérő politikai kultúra is létezik, az általában könnyen kiábrándul a politikai mucsaiságból. Ez a Soros-kérdés politikumának a lényege. TÓTH MIHÁLY