Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-21 / 168. szám, péntek

I_6j ÚJ szó TANACSADAS 1995. július 1648. Első munkái az tródiában jelentek meg. Két évvel ezelőtt egyike volt azoknak a fiatal íróknak, akik a Piknik a Szaharában című prózai antológiában bemutatkoztak. Az antológia megjelenésekor elkészítette önálló kötetének az anyagát, amely A púpos címen nemrégiben látott napvilágot. A harminckét éves, szabadfoglalkozású rimaszécsi írónak, Hajdú Istvánnak első önálló kötetét a Lilium Aurum kiadó jelentette meg. - Ilyennek képzelted el az első önálló kötetedet? - Hát nem éppen. Kicsit vegyessalátának sikerült. Az az igazság, hogy gyengébb írások is belekerültek, nem a legszerencsésebbén sikerült a válogatás. - Úgy tudom, hogy csaknem minden addigi elbeszélésed belekerült. BESZELGETES HAJDÚ ISTVÁNNÁL Két kötet között - Három írás maradt ki, de nem erről van szó. A kötet anyagát 1993-ban adtam le, ma már másutt tartok, nem ott, ahová a könyvem alapján az olvasó esetleg besorolhat. De ez hamarosan megjelenő második kötetemből úgyis kiderül. Az év elején adtam le a kötet anyagát a Kalligram Kiadónak, és úgy tudom, hamarosan elkészül. - A púpos novelláskötet. Milyen lesz a második...? - Szintén prózai kötet lesz; összefüggő rövidebb írások összessége. Lesz benne forgatókönyvrészlet, különböző állásfoglalások, egyebek. - Verseid kiadását nem tervezed? - Nem. Írtam verseket, de ma már egyre inkább „hatalmába kerített" a próza. A verssel nem tudok annyit elmondani, mint a prózával. - Mint szabadfoglalkozású író hogyan látod, mennyire becsülik meg vidéken az írót, egyáltalán a művészt? - Általánosítsunk; úgy érzem, mintha a művészek nem lennének kívánatosak ebben a társadalomban. Az írókat szeretnék „lezülleszteni" publicisztikai szintre, a festőket mázolmányok készítésére, a jó zenészeket lagzilajcsikra. Hogy ez minek a következménye: annak-e, hogy az amerikai dömping erőszakosan nyomul be, azt Kis NYELVŐR nem tudom megítélni. Azt azonban érzem, hogy valahol hiba van, és ezen változtatni kell. Abban érzem az alkotók szerepét és felelősségét, hogy valamilyen módon próbáljunk meg ezen a helyzeten változtatni. FARKAS OTTÓ Operaláz az USA-ban Zsúfoltak az operaházak az Egyesült Államokban, de különösen annak délkeleti államaiban. Marketingszakemberek szerint még soha nem volt akkora az operaházak látogatottsága, mint az elmúlt évadban. Az érdeklődés ilyen arányú növekedése oda vezetett, hogy a regionális operaegyüttesek létszámban és anyagiakban egyaránt növekedtek. Most már olyan dalműveket is előadnak, amelyek rendszerint nem hallhatók a nagyobb operaházakban: kamaraoperákat, operetteket, dzsesszoperákat és új szerzeményeket. Az elmúlt évben 25 százalékkal nőtt a látogatók száma, s ezen belül 50 százalékkal a fiataloké. Atlantában, az 1996-os olimpia színhelyén rövidesen megnyílik a 4678 férőhelyes új operaház. VII. Néprajzi Szeminárium A Magyar Néprajzi Társaság immár hat alkalommal rendezett néprajzi szemináriumot a mai Magyarország területén a kisebbségi magyar néprajzgyűjtők szakmai továbbképzése céljából. Az idén első alkalommal Magyarország határain kívül, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság szervezésében, július 23-a és 29-e között Komáromban kerül sor e rendezvényre. A szeminárium központi témája a Duna lesz, s ebben a témakörben hangzanak el a fő előadások. Mindjárt a július 24-ei (hétfő) program gazdagnak ígérkezik. A Duna Menti Múzeum épületében tartott ünnepi megnyitót követően (.Andrásfalvy Bertalan, a MNT elnöke, Pásztor István polgármester, Csütörtöky József múzeumigazgató beszédei) Balassa Iván (A Duna mint a kulturális áramlatok egyik fontos közvetítője a Kelet és a Nyugat között), Barsi Ernő (A Duna a magyar népdalokban), Faragó József [A Duna a moldvai csángó magyar népköltészetben), Timaffy László (A Duna, ami összeköt) és Lanstyák István (A Dunatáj nyelvi képe) előadásai hangzanak el. Kedden többek közt Binder Pál (A Dunatáj természeti képe), Trugly Sándor (Komárom és környéke az Avar Birodalom időszakában), NevizánszkyGábor(A honfoglaló magyarok megtelepedése a Duna-völgyben) és Mácza Mihály (Komárom története dióhéjban) előadásait követően komáromi sétán vesznek részt a néprajzosok, az esti programban pedig népdaltanulás szerepel, Ág Tibor vezetésével. Szerdán egész napos kirándulás várja a résztvevőket, amelynek során megtekintik a Csallóköz nevezetességeit (Nagymegyer, alistáli tájház, somorjai honismereti ház, csallóközcsütörtöki román templom, tallósi, jókai vízimalom stb.) Csütörtökön Dél-Komáromba látogatnak el a néprajzkutatók, ahol egyebek mellett megtekintik a Római Kőtárat és a városi múzeumot. Ebéd után Marczell Béla (Csallóközi hiedelmek és szokások) előadása lesz programon, este pedig kerekasztal-beszélgetés. Pénteken délelőtt egyebek közt Lukács László (Néprajzos szemmel Claudio Magris Duna című könyvéről) és Liszka József (A folyók szerepe az árucsere-kapcsolatok lebonyolításában) előadásait hallgatják meg a jelenlevők, majd szemináriumi munka következik. Szombaton délelőtt szabad fórum zárja az egyhetes, gazdagnak ígérkező programoL y NAP BIBLIOTÉKA Minden olyan furcsa „S mégsem az... Mert. lehet ugyan, hogy a Világ betegeskedik itt-ott, de valahogy meggyógyul mindig" - olvasható Tóth László legújabb, ezúttal gyerekeknek szóló, verskötetében, amely a közelmúltban látott napvilágot a Nap Kiadó gondozásában. S hogy a világ mennyire furcsa, az pusztán fantázia kérdése. Mert lehet, hogy az ékszerészből egy napon égszerész lesz, s lehet, hogy nagyanyó egy virág, amely fölött lepkegyerekek röpködnek, avagy szembejön veled a kalapod, s megemelintve magát köszön, és még az is előfordulhat (miért ne fordulhatna elő?), hogy valaki kinézve az ablakon önmagát látja a ház előtt. A két ember nézi egymás-önmagát, s elmélázik, milyen érdekes ez a világ. Milyen bolondos? Fejtetőre állt? Tarkabarka? Amilyennek akarjuk, illetve amilyennek a költő akarja látni és láttatni. Csak egy a lényeg: nem lehet unalmas és szürke. Tóth László gyermekvilága (gyermekversvilága) útkereső, furcsaságkereső, színes és - talán olykor meghökkentően - filozófiai töltetű, amelyben nem a megszokott klisék sorakoznak, hanem a gondolat, az ötlet (nyelvi és filozófiai), amely még a lélekvándorlás területére is elkalandozik. A könyvet Šmídné Horváth Klára klasszikus vonalvezetésű, realisztikusgroteszk rajzai teszik színessé. (k-y) Nyelvünk megújulásának krónikája és krónikása A közelmúltban egy nagyon érdekes szótári munka jelent meg a magyarországi könyvesboltokban: A magyar nyelvújítás szótára. Szerzője, Szíly Kálmán arra vállalkozott, hogy nyelvünk kétszáz évvel ezelőtti forradalmi megújításának krónikása legyen. Hogy ez a krónika maradandó alkotás lett, annak legfényesebb bizonyítéka a szótár újbóli megjelenése: első kötete ugyanis eredetileg csaknem száz évvel ezelőtt, 1902-ben látott napvilágot! Talán nem lesz érdektelen, ha az új kiadás ürügyén nemcsak a „krónikáról", hanem a „krónikásról" is megemlékezünk. Szily Kálmánt ma mindenekelőtt nyelvészként tártjuk számon, pedig a nyelvtudománnyal szinte csak nyugdíjas korában kezdett el foglalkozni, hosszú életének utolsó, századunk elejére eső szakaszában. Eredetileg természettudós volt, a múlt század hatvanas éveitől hosszú évtizedekig a pesti műegyetemen tanított. Többek között a termodinamika elveinek mechanikai elvekre való alapozásával foglalkozott. Lelkes szervezője volt a Természettudományi Társulatnak, természettudományi könyvkiadót létesített, s évtizedekig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt. Ilyen előzmények után eléggé meglepő, hogy a század végén komolyan elkezdett nyelvészkedni: 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, a Természettudományi Közlöny helyett pedig az akkor induló Magyar Nyelvet szerkesztette, ezt a máig működő rangos magyar nyelvészeti folyóiratot. Nyelvészeti munkásságáért 1913ban megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmát. Hogyan került Szily Kálmán kapcsolatba a nyelvészettel? Mint természettudós elkezdett érdeklődni a régi természettudományos műnyelv, majd pedig általában a nyelvtudomány kérdései iránt. Tudjuk, hogy a nyelvújítás egyik célja a természettudományok idegen eredetű szakszókincsének magyarítása volt. E rendkívül igényes, sőt kényes feladat elvégzésére pedig épp a nyelvészethez is konyító természettudósok voltak a legalkalmasabbak. Ilyenből képezte magát vérbeli nyelvésszé Szily Kálmán. „A magyar nyelvújítás szótára" a szerző saját jellemzése szerint „semmi egyéb, mint krónika; se nem teljes, se nem tökéletes". Teljességre a szerző nem is törekedhetett, hiszen a nyelvújítás megszámlálhatatlan mennyiségű halva született szót is produkált; ezeket nem nagy értelme lett volna szótározni. Munkája bevezetőjében példaképpen csaknem félszáz szót sorol föl a legmagasabb rangú katolikus püspök nevének, a prímás-nak a magyarítási kísérleteire. Ezek között van egy-két jól hangzó szó, amelyről akár sajnálhatjuk is, hogy nem terjedt el, például a papnagy vagy a honérsek. Többségük azonban merőben önkényes és nevetséges alkotás. Álljon itt mutatóban néhány: szűzőr, üdvnök, leikor, lelkelész, főhitőr, elsész, elsődorász, fődor, fődorány, papor. A szótár főleg a meggyökeresedett nyelvújítási alkotásokat tartalmazza; a szavakon kívül a szerző külön számba vette a nyelvújítási szóalkotásban legnagyobb szerepet játszó képzőket is. - Amiért a szótárt igazán érdemes forgatni, az nem is annyira a szavak jegyzéke, hanem azok az értékes tudnivalók, amelyeket létrejöttükről, fejlődésükről a szótár közöl. Pl. a csontváz szóról megtudjuk, hogy azt 1786-ban alkotta Barczafalvi Szabó Dávid. Mielőtt végképp elterjedt volna, meg kellett küzdenie a csontépület, csontállvány és csonttetem szavakkal. A váz szó a régi magyar nyelvben 'madárijesztő'-t jelentett; mai értelmét épp a csontváz szónak köszönheti. A csontváz egyetlen példa a sok közül, s ezek mindegyike más és más. Nincs két azonos történetű szó; a szavak sorsa éppoly szeszélyes és kiszámíthatatlan, mint az embereké. Szily Kálmán szótára nyelvünk szerelmesei számára egy sokszereplős, nagyszabású történelmi regénnyel felérő, érdekfeszítő olvasmány. LANSTYÁK ISTVÁN HÍRVIRÁGOK Róbert honfoglalásra készül. Igazán nagy vállalkozásba kezd a lökösházi Corvus Kora Róbert autodidakta festő. A honfoglalás 1100. évfordulójára egy 8x4 méteres mozivászonra szeretné megfesteni a magyarok bejövetelét. Fel is vette a kapcsolatot Göncz Árpád magyar köztársasági elnök hivatalával, kérve, hogy tanulmányozhassa Munkácsy e témájú alkotását. Corvus Kora Róbert az a festő, aki korabeli művészek híres festményeinek hű másolatát készíti. Példaképe Rubens, s az ő alkotásáról készült másolat áll a nemrégen megnyílt békés megyei kiállítás középpontjában. Egy hónap alatt készült el vele Corvus Kora Róbert, úgy, hogy napi 12 órát festett. Képeken kívül köztéri szobrokat is készít az eredetileg kőfaragónak kitanult fiatalember. Brezsnyev, a filmforgalmazó, az Argumenty i fakty című orosz hetilap közlése szerint Billy Wilder rendező crazy-komédiája, a Van aki forrón szereti Brezsnyev érdemeként került a szovjet mozik filmvásznára. Brezsnyev állítólag 1963-ban egy magánvetítésen látta a filmet és elbűvölte őt Marylin Monroe alakítása. Haladéktalanul eltökélte a film megvásárlását, egymaga azonban erről nem dönthetett, mert az ország első számú embere Nyikita Hruscsov, a főideológus pedig Mihail Szuszlov volt. Brezsnyev kihasználta Szuszlov távollétét és a központi bizottságban keresztülvitte a film behozatalát. A velenceiek torkig vannak, A szinte mindig túlzsúfolt velencei motoros hajókon ezentúl előnyben részesítik a helybelieket - a turistáknak várniuk kell. Csak miután minden velencei akiknek egyébként rendelkezniük kell a „Carta Venezia" igazolvánnyal - felszállt a motoros hajóra, engedik fel a külföldieket is, ha még van hely. A sokak által vitatott rendelkezést kísérletnek szánják, és egyelőre csak a nyári hónapokra szól. Velence, amelyet egyébként tavaly tízmillió látogató keresett fel, ebben az évben új rekordra számít a turistaforgalomban. A hatalom tesztelése a kínai színházban. Bot rányízű darabot állított színpadra a kínai újhullámos rendezőcsoport egyik leghíresebb tagjának tartott Mo Szen. Alkotócsoportja az előadásokhoz egy mozit vett bérbe, ahol a színészek a nézőtérrel szinte egybeolvadó előtérben játszanak, hogy a közönség is cselekvő részesévé válhasson a különös előadásnak. Már a cím is ugyancsak furcsa: „Az AIDS-hez viszonyítva". Maga a cselekmény abból áll, hogy a nézőtérre bevonuló tucatnyi színész paocit (darált disznóhússal, zöldséggel töltött, gőzön párolt tészta; jellegzetesen észak-ázsiai eledel) elkészítésével foglalatoskodik. Közben csevegnek, amiről kiderül, hogy közönséges „halandzsa". A megrökönyödött publikum ezután méltatlankodva reklamálja „az előadás elkezdését". A drámai fordulatot az jelenti, amikor a leginkább háborgó, a „nép hangját" megtestesítő malteros zubbonyos munkáscsoportot a színészek meginvitálják a illatos paocit-halmok elfogyasztására. Ezzel vége is a darabnak, s akinek nem jutott paocit - átkozódik. A polgárpukkasztáshoz még kevés az újgazdag. Lehet, hogy az újhullámos rendezők tesztelik a hatalom, a párt tűrőképességét? - tette fel a kérdést a budapesti Népszabadságnak az előadást „végigélvező" munkatársa. Hagymával, cukorral fizetnek. Belgrádban napja inkban meglehetősen furcsán számolnak el az ügyvédekkel, orvosokkal és a művészekkel. Dragica Slavica ügyvédnőnél egy bonyolult válási perben ügyfele három kiló hagymával, öt kiló liszttel és két liter olajjal egyenlítette ki számláját. A tanácsadást már lényegesen olcsóbban méri: vekni kenyerekben. Az orvosok szintén hasonló tételekben veszik át a jutalmat. Míg Nedad Bikic fiatal rendező például egy januári rendezésért két csomagot kapott. A szerződés megkötésekor az egyiket, amelyben tíz szappan, két kiló cukor, három kiló tejpor és egy fogkrém volt. A másikat a premier után adták át neki: tartalma fél kiló kávé, egy kiló cukor és két liter tej volt. Chaplint is megfigyeltette - a semleges Svájc rendőrsége. A híres filmsztárról legújabb életrajzírójának jóvoltából derült ki, hogy amikor 1953-ban az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsághoz és McCarthy szenátor nevéhez fűződő boszorkányüldözést megelégelve Svájcban keresett nyugalmat, a hidegháború szele, igaz, rejtve, ott sem hagyta érintetlenül. Ő Is bekerült abba a százezer személynél is nagyobb megfigyelési áradatba, amit sokáig titok övezett. Chaplinnek a telefonját is lehallgatták, minthogy kapcsolatban állt a berni szovjet nagykövetséggel, s amikor 1954-ben Sztálin-díjat kapott, az akkori nyugati baloldali értelmiség számos képviselője megjelent az átadási ünnepségen. A színész a díjjal járó összeget egyébként jótékonysági célra adományozta. A titkosügynök a megfigyelésről szóló aktr kat több mint negyedszázadon át vezette, ott volt 1977-ben Chaplin temetésén is, s a dossziét már a művész halála utáni bejegyzéssel zárta le. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján)