Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-17 / 164. szám, hétfő

AJ ÚJ SZÓ PUBLICISZTIKA - HIRDETÉS 1995. július 17. MASARYKTOL MECIARIG A polgári demokrácia útján A trianoni békediktátum háromnegyed évszázados jubileuma alkalmat szolgál­tatott árra, hogy a történészek és politoló­gusok elemezzék az első világháború óta eltelt időszakot. Ennek során nem alap­talanul idézhettük a Párizs-környéki bé­kék alkotóit, akik közül Lloyd George an­gol miniszterelnök „nyilvánvaló igazság­talanságának nevezte Trianont és Nitti olasz miniszterelnök is a népek önrendel­kezési jogának megcsúfolásaként érté­kelte a Párizs-környéki békéket. De alig negyedszázad múltán a győztes nagyha­talrhak a második világháborút lezáró bé­keszerződésben Magyarországgal szem­ben megismételték a trianoni döntést. Az elmúlt 75 év alatt íme kétszer is bebizo­nyosodott, hogy a mesterségesen létre­hozott utódállamok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: Csehszlová­kia és Jugoszlávia szétesése, a magyarel­lenes gyűlölethullám Romániában Euró­pa neuralgikus részévé tette a Kárpát­medencét és Délkelet-Európát. Holott a kommunista világrendszer széthullása után mi magyarok - a határokon innen és túl - joggal reménykedhettünk abban, hogy a demokratikus újjászületés folya­matában olyan egyéni és kollektív ki­sebbségi-nemzetiségi jogok érvényesül­nek majd szomszédainknál, amelyek biz­tosítják a magyar nemzetközösségek megmaradását. Különösen Csehszlová­kiában, majd az önállóvá vált Szlovákiá­ban vártuk volna e kedvező fejlődés be­köszöntét. Ugyanis a volt utódállamok kö­zül főleg a Csehszlovák Köztársaságban jöttek létre a két világháború között olyan polgári demokratikus viszonyok, amelyek - ha korlátozott formában is - jótéko­nyan kihatottak a köztársaság nemzeti­ségeinek az életére. Igaz: az első világháborút követően a békeszerződések mellett úgynevezett ki­sebbségi szerződések garantálták a nem­zetiségek jogait. így Csehszlovákia, Jugo­szlávia és Románia külön nemzetközi megállapodásokban biztosították az or­szágukban élő kisebbségek szabad fejlődését. Ezáltal a nemzetiségi kérdés az első világháború után még a győztes­nek nevezett kisantant-államokban is nemzetközi üggyé vált. Ugyanis Csehszlo­vákia és az antant-hatalmak 1919. szep­tember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben aláírták a nemzetiségek jogait szabályozó szerződést, amelynek - ma is például szolgáló - jelentőségéről hallgat a magyar történetírás és publicisztika, de nem hi­vatkozik rá a külügyi kormányzás sem. Eszerint Németország és Magyaror­szág a szerződés alapján a Népszövet­ség segítségével ellenőrizhette annak betartását, és sérelmezhette, ha a ki­sebbségi jogokat nem vették figyelem­be. A szerődés garantálta a Csehszlová­kiában lakó magyarok egyéni, sze­mélyes szabadságát és kollektív nemze­tiségi jogait egyaránt. Ugyanis a szerződés 2. cikkelye kimondja: „Csehszlovákia az ország minden lako­sának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja". A megszülető csehszlovák alkotmány en­nek megfelelően hangsúlyozta: „Nem megengedett az erőszakos elnemzetiet­lenítés semmiféle módszere. Ennek az elvnek a kijátszását a törvény bünte­tendőnek is minősítheti". A csehszlovák törvénykezés a saint­germaini szerződés szellemében hozta meg nyelvtörvényét is. Ennek 2. parag­rafusa így fogalmazott: „Azok a bírósá­gok, hivatalok és a köztársaság más hatóságai, amelyek tevékenységi köre olyan bírósági eljárásra terjed ki, ahol az utóbbi népszámlálások szerint leg­alább 20 százalék azonos nyelvű, s a csehszlováktól eltérő nyelvet használó állampolgár lakik, kötelesek minden ügyben, amelyet a járásban el kell in­tézniük, a beadványokat a kisebbség nyelvén elfogadni és a csehszlovák nyelven kívül a másik, a kérvény nyel­vén elintézni". A 3. paragrafus biztosította, hogy a prágai nemzetgyűlésben a nemzetiségi képviselők anyanyelvükön beszélhettek. Ennek megfelelően a hivatalos parla­menti naplók a nemzetiségi képviselők és szenátorok felszólalásait anyanyelvü­kön jelentették meg. Az 1928/229. szá­mú dekrétum szerint, ha a közigazgatás­ban a járás polgárai közül több mint 50 százalék nemzetiségi, akkor az állam nyelvén írt különböző hivatalos iratokat az illető kisebbségi nyelvre is le kell for­dítani. Amennyiben az adott járásban a nemzetiségi lakosság létszáma eléri a 75 százalékot, akkora hivatalos iratokat nem kell az államnyelven kiadni, kivéve, ha valaki kéri. A nyelvtörvény végrehajtásáról szá­mos kormányrendelet jelent meg. így az 1924. január 31-én napvilágot látott dekrétum megszabta a megyei képvi­selő-testületek és bizottságok nyelv­használatát. Az 1926. február 3-án ér­vénybe lépő rendelet realizálta a nyelv­törvényt a különböző minisztériumok te­rületén. Végül az 1928. december 29-én kiadott kormánydekrétum a kerületi és járási önkormányzatok nyelvhasználatát határozta meg. Ezek a rendeletek mind alapul vették a 20 százalékos arányt. A nyelvtörvény 5. paragrafusa az isko­lák tanítási nyelvével foglalkozott, amely szerint a nemzetiségi iskolákban kizáró­lag az ő nyelvükön tanítanak, és a kultu­rális intézmények igazgatási nyelve is ugyanaz. Habára papíron biztosított jogok nem mindig mentek át a gyakorlatba, de még­is vitathatatlan, hogy a kodifikált jogo­kért könnyebb volt harcolni és ez na­gyobb eredménnyel is kecsegtetett, mint az olyan küzdelem, amely nem hivatkoz­hatott törvényalkotásokra. E tekintetben is kedvezőbben alakult a csehszlovákiai magyarok helyzete, mint Erdélyben, vagy a Délvidéken. A nemzetiségek viszonylagos jóléte a két világháború közti Csehszlovákiában jelentős mértékben a humanizmus és a polgári demokrácia megtestesítőjeként ismertté vált államelnöknek, Tomás G. Masaryknak volt köszönhető. Masaryk pályájának indulása a közép-európai kis népek etnikai érintkezési pontjainál meghatározó jellegű volt egész életére. Erről ő maga így vallott: „Apám magyar állampolgár volt, köpcsényi születésű (község Pozsonytól délre - V. K.) és így én is magyar állampolgárnak születtem. Ugyan Hodonínban, Morvaország legdé­libb részén jöttem a világra, de ez közel van a magyar határhoz. Szüleim nem beszéltek magyarul, de én gyakran pi­hentem a Balaton tavánál, sok kellemes órát töltöttem ott, többször átutaztam Magyarországon, és a szlovák nép érde­kében figyelemmel kísértem Magyaror­szág kultúráját, politikáját, és jól beszél­tem magyarul". A filozófiában és az irodalomban egya­ránt jártas tudós, Masaryk tevékenysé­gére a magyar progresszió Budapesten is felfigyelt. A Társadalomtudományi Tár­saság meghívására 1910-ben a magyar fővárosban eszmecserét folytatott az ot­tani radikális értelmiséggel. Akkor már a bécsi parlament tag'a, de még a világhá­ború kitörése előtt koncepciójában fel sem merült az Ausztriától való elszaka­dás gondolata. Sőt nemcsak külpolitika­ilag, hanem belpolitikai téren is a Monar­chia megszilárdítását óhajtotta. Amikor a tudós és államférfi Masaryk 1918 decemberében diadalmasan be­vonul a prágai várba, mint Közép-Európa új államának, a Csehszlovák Köztársa ságnak az elnöke, államvezetésével kap­csolatban a leggyakrabban emlegetett két eszme a humanizmus és a demokrá­cia volt. A masaryki humanizmus és de­mokrácia áthatotta a köztársaság min­den népét és társadalmi osztályát. Esz­méi mégsem érvényesülhettek mara­déktalanul, mert a kiépült és centralizált csehszlovák államapparátus és társa­dalmi-politikai struktúra sokkal inkább a beneši elképzelések alapján jött létre. A trianoni békeszerződés megkötése utáni időszakban Masaryk volt az, aki bé­külékeny hangnemet igyekezett megütni Magyarország és Csehszlovákiában lakó magyar kisebbség irányában. „Nemcsak megértem a magyarokat - jelentette ki -, hanem együttérzek is velük". Az elnök - ha kellett - a tettek embere is volt. 1930 szeptemberében megláto­gatta Közép- és Dél-Szlovákiát. Szeptem­ber 12-én felkereste Alsósztregován Ma­dách Imre sírját és nem várt gesztussal koszorút helyezett el rajta, szalagján a kö­vetkező felirattal: „Az ember tragédiája szerzőjének, T. G. Masaryk". A meglepe­tés csak fokozódott, amikor az elnök szép magyar nyelvű beszédben méltatta Ma­dáchot és nagy művét. Másnap Losoncon egy magyar kulturális delegációnak ma­gyar nyelven bejelentette: „Hogy a kultúra iránt érzett őszinte tiszteletemet tettekkel is bizonyítsam, elhatároztam, hogy egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaság céljaira megfe­lelő összeget juttatok". Amikor a saint-germaini szerződésre és Masarykra emlékezünk, mindennek időszerűségét az váltja ki belőlünk, hogy a Mečiar-féle Szlovákiában sem a huma­nizmus, sem a demokrácia nem érvénye­sül állampolgáraival, de főleg a magya­rokkal szemben. Erre a legjellemzőbb példa a kétnyelvű oktatás bevezetésé­nek szándéka Mečiar harmadik országlá­sának idején, ami nem más, mint az asszimilációs politika egyik legagresszí­vabb formája. A kormányprogram lakoni­kus bejelentése ugyanis így hangzik: „A kormány bevezeti a kétnyelvű oktatást". Ráadásul a szaktárgyak egy részének szlovák nyelvű oktatásán kívül - ahogy a koncepcióban olvashatjuk - „el kell érni, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyel­vet és irodalmat, a történelmet, a földraj­zot, valamint az állampolgári nevelést szlóvák nemzetiségű pedagógusok ok­tassák". Talán még ennél is megdöbbentőbb, hogy a szlovák kultuszminisztérium még egy, az alapszerződés szellemével szem­benbálló, államnyelvről szóló törvényter­vezetet dolgozott ki, melyben leszögezi: az egyház nyelve az államnyelv, s ebből ki­indulva az egyházi szertartásokat - ke­resztelő, esküvő vagy temetés - szlovák nyelven, tehát az „állam nyelvén" tartsák. Amikora Kárpát-medencében - egye­dülálló módon - a magyar nemzettest pusztulása fenyeget Szlovákiában, egy­felől példamutató tanulságként bemu­tathattuk a masaryki demokrácia és hu­manizmus évtizedeit, másfelől a legha­tározottabban tiltakoznunk kell a szelle­mi genocídium Mečiar-féle módszerei el­len. VÍGH KÁROLY (Magyar Nemzet) APRÓHIRDETÉS liiiil Fájó szívvel emlékezünk drága halottunkra, GAÁL DEZSŐRE (Nagymegyer), akit a halál 75 éves korában, 1994. július 17-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá velünk együtt ezen a szomorú első évfordulón. A gyászoló család • Vállalkozásra üzleti társat ke­resek. Tel.: 0709/92 83 25. V-2240 • KÁRPÓTLÁSI JEGYET VÁSÁRO­LUNK MAGAS NAPI ÁRON, azon­nal készpénzzel fizetünk. Pro­cent Hungária Értékpapír Rt. Győr, Bajcsy-Zsilinszky u. 44. Tel.: 0036/96-317-518, 116-os mellék. VS-154 • Cseh és szlovák részvényeket vásárolunk, azonnal fizétünk.Tel.: 0709/92 38 52. V-2094 • Eladó saját tulajdonban levő háromszobás szövetkezeti la­kás, garázzsal Dunaszerdahe­lyen. Irányár: 550 ezer korona. Tel.: 0709/52 36 65, este. V-2199 • Felvásárolunk szlovák és cseh részvényeket Telefon: 0709/ 528 881, 952 515, 952 674. V-2220 • Eladók német juhász kisku­tyák. Tel.: 0709/52 75 86. V-2241 imm m SEGA. MINŐSÉG - MEGBÍZHA­TÓSÁG! Autó- és épületriasztók szerelése. 0707/52 73 VS-338 • Külső műanyag redőnyök sze­relése most 830 Sk/nť, vala­mint szalagfüggönyök szerelése már 630 Sk/m 2-től. Cím: THER­MO BÍRÓ Kft., Piac tér 2258/12, Dunaszerdahely. Telefon/fax: 0709/528 441,528 442. VS-745 • Lapostetők szigetelését vállal­juk 110 korona m 2. Tel.: 0709/525 208,0709/520 203. V-2222 Az AXEL cég egyedülálló - szerkezet nélküli, kiváló minőségű, hosszú élettartamú - medencét kínál. Tájékoztatás telefonon: 07/237 102, 257-ss mellék vagy 07/288 505. 1 COORPS, s.r.o. Rovniankova 2 851 02 Bratislava tel./fax: 07/83 94 24 Kínálatunk: külföldi lakberendezési vertikális textilredőnyök lamellás tolóajtó — rövid szállítási határidő — jótállási és jótállás utáni szerviz — előnyös árak — viszonteladóknak jelentős árkedvezmény — egyéb árnyékolók VK-74B Hirdet© iroda tel: 07/210 44 78 210 44 55 210 44 76 fax: 07/210 44 31 Eltalálja, mely tengerparti országok nevét rejtettük el a rajzokban? a választ? HÍVJA a 0972 557503 -as számot! 1 perc ára 28,80 korona (HČÁ-val) fr A szá m Szlovákiában mindenhonnan hívható

Next

/
Thumbnails
Contents