Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-30 / 151. szám, péntek

1995. június 28. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 1483 I GELLERT KIS GÁBOR: Nem kaptuk meg a dokumentumokat SZÁLKA ÉS GERENDA A magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának delegációja háromnapos szlovákiai látogatása során számos beszélgetést folytatott a szlovák parlament, illetve kormány illetékes képviselőivel abban a reményben, hogy tárgyilagos véleményt alkothat a szlovákiai magyarságot leginkább aggasztó problémák természetéről. A záró-sajtóértekezleten kiderült: kevés sikerrel. Gellért Kis Gábor, a küldöttséget vezető bizottsági elnök Új Szónak, Népszabadságnak, Magyar Rádiónak és MTI-nek adott nyilatkozatából az is kiderül, hogy miért. - Kerestük a választ arra a kérdésre, hogy mit jelent az elméletben és majd a gyakorlatban az alternatív oktatási rendszer, illetve a kisebbségre nézve az államnyelvről szóló törvénytervezet. Bár ezek a kérdések rendkívül aggasztóak, a vonatkozó dokumentumokat nem kaptuk meg. • Mi lesz a következő lépésük? Kérik majd ezeket a dokumentumokat? - Nem tehetünk mást. Mert valóban csak a hivatalos dokumentumok alapján tárgyalhatunk. Az eddig megjelent anyag is hivatalos volt, csak időközben született egy másik változat, amit gondosan, titkolnak. • Mennyiben különbözött a szlovákiai magyar pártok véleménye a hivatalos állásponttól? - Az alternatív oktatás és a nyelvtörvény tekintetében nagyon nagyok a véleménykülönbségek. A magyar politikusok a bőrükön érzik a veszélyt, ami teljességgel ért hető. A magyar politika pedig - akárcsak eddig.tette - ezekkel a meghozandó intézkedésekkel kapcsolatban figyelembe is fogja venni a magyar pártok szakmai vagy politikai véleményét. • Az egyes álláspontok ismeretében elképzelhetőnek tartja, hogy az alternatív oktatást szeptember elsejétől nem vezetik be Szlovákiában? - Még ezt is el tudom képzelni. De azért helyénvalónak tartottam tolmácsolni a magyar pártok aggodalmát, hogy a nyári politikai csendben olyan intézkedések készülhetnek, amelyek radikális változtatásokat jelentenének a magyar tannyelvű iskolarendszerben, • A három nap tapasztalatai alapján képet lehetett alkotni e helyzet kezelhetőségéről? - Meg kell mondanom, hogy a partnerbizottság elnöke és köztem eléggé jó kapcsolat alakult ki. Ennek köszönhetően, ha a hozzám érkező információk alapján arra a következtetésre jutok, hogy ezek a veszélyek küszöbön állnak, biztos, hogy autóba ülök és Pozsonyba jövök, vagy megkérem, találkozzunk valahol. Amit az adott politikai keretek lehetővé tesznek, azt megteszem, és úgy látom, ehhez vendéglátóm megfelelő partner. Sok illúziónak, persze, nincs helye, hiszen a parlamenti bizottságok közti kapcsolattartás útján nem befolyásolható közvetlenül a végrehajtó hatalom. Sziszifuszi munka folyik itt, ahol nekünk részben a kommunikáció elősegítése, részben a kapcsolattartás kiépítése a feladatunk. El kell azonban mondanom, hogy a vendéglátóink által összeállított programból egyértelműen kitűnt: nem akarnak kitérni a konfliktusok elől. • Mi idézte elő azt a barátságtalan hangnemet, amellyel a kulturális minisztériumban társalogtak önökkel? - Nem volt az barátságtalan attól, hogy volt a kultuszminisztériumban egy főtisztviselő, aki úgy gondolta, ez egy olyan szellemi párbaj, amelyben mindenáron ütni kell. Meg kell azonban mondanom, hogy megmagyarázhatatlanságával messze kiemelkedett a hivatalos programok közül az, ami Sokol érseknél zajlott le. Én a bevezetés után átadtam a szót Keresztes Sándor képviselőtársamnak, aki vatikáni nagykövet volt, és a Szentszék dolgaiban több mint járatos. Ő elmondta: a Vatikánban néhány héttel ezelőtt ötvenezer szlovákiai magyar hívő aláírásával petíciót adtak át, melynek lényege, hogy magyar püspököt is nevezzenek ki a szlovákiai püspöki kaTba. Keresztes képviselőtársam az érsek úr figyelmébe ajánlotta ezt a kérést, mire Sokol érsek - azt kell mondanom - szinte minősíthetetlen hangnemben kioktatta az idős embert, mondván: tudatlan, vagy elferdíti a tényeket. Sokol érsek tudta, hogy Keresztes Sándor személyében kivel áll szemben, márpedig egy volt vatikáni nagykövet előtt nem lehet azzal érvelni, hogy a szlovák papok tudnak magyarul. Nem lehet érvelni azzal, hogy négy püspök közül kettő beszél magyarul. Ötvenezer hívő petícióját nem lehet ezekkel az érvekkel leszerelni. Ha volt olyan része a tárgyalássorozatnak, amely valóban csalódást okozott, ez volt az. Hogy egy megértésre szerződött főpásztor ennyire érzéketlen legyen a hívei iránt, ez egyszerűen megdöbbentett. • Megbeszéléseik során - mint tudjuk kitértek a Csemadok és a szlovákiai magyar sajtó gondjaira is. Körvonalazódott valamilyen megoldás? - Nem, mivel a szlovák elosztási rendszerjelentősen különbözik a miénktől. Számomra ebben a pillanatban áttekinthetetlen, hogy a kulturális minisztériumnak mi a szerepe, és mennyire egyeduralkodó a tárca ebben a kérdésben. Nem lehet elfelejteni azt sem, hogy e minisztérium a kisebbik koalíciós párt kezén van, és ez nem arról nevezetes, hogy túlságosan megértő a magyarok iránt. A Csemadok vezetőivel és a szlovákiai magyar politikusokkal való találkozón is elmondtam, hogy az Illyés Alapítvány Kuratóriuma a múlt héten rendkívüli segélyt szavazott meg a Csemadoknak, ami kis lélegzetvételhez juttatja őket. Ez azonban nem mentesíti a szlovák kormányt az alól a felelősség alól, hogy közfunkciókat ellátó társadalmi szervezetnek a közfunkciókhoz rendelt költégvetési fejadagot meg kell kapnia. - Szlovák részről szóba került az az elképzelés, hogy a pozsonyi parlament csak egy ún. magyarázó dokumentummal együtt ratifikálja a szlovák-magyar alapszerződést? - Ezt nem is értem. A nemzetközi dokumentumoknak az a sajátosságuk, hogy azokon csak akkor lehet változtatni, ha abba mindkét fél beleegyezik. Az egyik fél mondhatja éppenséggel, hogy így, vagy úgy értelmezi a dokumentumot, akkor is az a változat az érvényes, amelyet mindkét fél aláírt. A kérdés ezért nem is költői, hanem egészen egyszerűen értelmetlen. • Gašparovič házelnök úr felhozta ezt az értelmetlen kérdést? - Máshol hozták fel. Gašparovič úr szerintem jártas annyira a nemzetközi jogban, hogy ez nem következhet be. (horváth) Térdre kényszerül a tőkepiac Ú] Szó-tudósítás - A pénzügyminisztérium az év eleje óta egyértelműen a hazai tőkepiac megbénítására törekszik. Elfogadhatatlan a kormányzat számára, hogy a befektetési alapokban az államapparátustól független tőke koncentrálódik, ezért vitatható döntésekkel felszámolják azokat. Mindezért személyesen a pénzügyminisztérium államtitkára felelős - jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Igor Ďurič, az Első Szlovák Befektetési Társaság(PSIS) igazgatója. A sajtóértekezletet azért hívták össze, mert az általuk alapított Sporofondot ideiglenesen kezelő Harvard Befektetési Társaság a hét közben bejelentette, hogy az alapot lezárják, vagyonát eladják, a befolyt pénzt pedig szétosztják a betétesek között. Igor Ďurič felidézte a társaságukban lefolytatott pénzügyminisztériumi ellenőrzéseket. amelyek egyértelműen arra utaltak, hogy az ellenőrök előre meghatározott célja volt a betiltáshoz szükséges indokok keresése. A rosszindulatot a minisztérium későbbi eljárásai is bizonyítják. Mivel a pénzügyminisztérium elutasította a PSIS fellebbezését, és megerősítette korábbi döntését, az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elé vitték. Egyben azt tanácsolják a betéteseknek, hogy magánvagyonuk felfüggesztése miatt forduljanak az Alkotmánybírósághoz. Sző esett a PSIS hagyományos befektetési alapjai által a vagyonjegyes privatizáció második hullámára alapított Nagy, il letve Nyugdíjas Alap számára adott kölcsönökről is. Igor Ďurič szerint ezt az akkor érvényes jogszabályok és a Mečiar-kormány programnyilatkozata alapján tették, így ha nem kerül sora vagyonjegyes privatizációra, ezért kártérítést fognak követelni az államtól. (A Sporofond körüli helyzetre szombati gazdasági mellékletünkben részletesen visszatérünk.) (tuba) Lépéselőnyben Aki már nem bí/.hal meg mások szavaiban, mert tetteik meghazudtolják azokat, azokkal szemben kénytelen szavak nélkül cselekedni. A cselekvés nem érthető leire, a tett már nem forgatható ki, és legkevésbé tekinthető meghátrálásnak. Mint teszem azt, annak volt tekinthető a jószándékú megfontoltságom, amikor néhány hétlel a sikeres komáromi tiltakozó nagygyűlés után, az állampolgári engedetlenség kapcsán, az akkor még váltig hangoztatott minisztériumi ígérgetések törvényességében bízva, egyáltalán nem lelkesedtem a végső lépésért. A végsőért, melyet már feltételezhetően megelőzött volna mindazon minisztériumi lépések sora, melyekről ezekben az órákban már sokat beszél a magyar gyerekét magyar iskolába járató magyar szülő - magyarul. Bármennyire is tiltakozik a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma, ma már a napnál világosabb, saját államigazgatási hatáskörében nyomást gyakorol a magyar iskolák igazgatóira és pedagógusaira, hogy (egyenek meg mindent legalább egyetlen kétnyelvű, tehát alternatív osztály beindításáért. Ez a lépés ellentmond mindannak, amit önkéntességről, szülői szabad akaratról meg állampolgári jogokról hazudtak. Most, amikor már iskolák tucatjaiban nemcsak tiltakoznak, hanem megfontolt ellenlépéseket is tesznek a szülők, az oktatási minisztérium már csak fenyegetődzni tud. Bírósággal fenyegeti a magyar sajtót, a parlament magyar képviselőit, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, fenyegeti a szülőket, akik állampolgári jogon tiltakoznak és engedetlenséget hirdetnek, mert állítólag hamis propagandát terjesztenek. Ebből is látszik, hogy törvényes eszközök nincsenek a kezében. A hitelüket veszteit miniszter asszony, osztályvezetők, tanügyi igazgatók sora kapkod, s követel sorozatban törvényszegést. Azl ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy az iskolaigazgatók leváltására elegendő jogi indok az, hogy az önkéntességre alapozott alternatív oktatás mellett nem kezdlek kampányba. Igazából még el sem kezdhették azt, amit különben sem vállaltak lel, máris leváltotta őket Pius úr. Olyan kampány, amely bizonyíthatóan némely nacionalista politikai pártok hosszú távú programját hívatott szolgálni, különben is, az iskolák politikai semlegességét sértené. Márpedig a nemzetieskedő miniszter asszony láthatóan visszahúzódott, s a kormány elnöke is hallgat. Most tehát itt tartunk, meg ott - bár erről a sajtó egyelőre hallgat hogy Sidó Zoltán, a pedagógusszövetség elnöke ellen már korábban feljelentést lettek az. ügyészségen. A vád: államellenes izgatás, amit állítólag azzal követett el, hogy megszervezte a komáromi tiltakozó nagygyűlést. Nem volt egyedül. Mi is olt voltunk - szülők, pedagógusok, újságírók. Ha nelán mégis vádemelésre kerülne sor, jelképesen mind a hétezer embernek a vádlottak padjára kell ülni, s megakadályozni a várható kirakatpert. Feltéve, ha az ügyészség valóban vétkesnek találja Sidó Zoltánl. Nem ért végetTiát a tanév. Nekünk biztosan nem. Az oktatási minisztérium tegnapelőtt fenyegette meg a magyar szülőket, gyerekeket és pedagógusokat, hogy a törvények szellemében log eljárni ott, ahol sor kerül az állampolgári engedetlenségre. Mi a fenét tehetnének a fenyegetőzésen kívül? Talán az ország összes középiskolájából kitiltják a magyar középiskolásokat vagy a tanköteles gyerekeket rendőrök terelik a szlovák iskolákba? Igazolatlan órákért ketteseket írnak be magatartásból valamennyi nebulónak? Netán, anyukák, apukák, nagymamák és nagyapák kerülnek tízezrével a vádlottak padjára? Politikai demagógia és üres fenyegetőzés mindaz, amit tehetnek ellenünk. Semmilyen törvény nincs, amit megsértene a magyar szülő és a magyar pedagógus, amikor kiállunk a magyar iskolák mellett. Most mi vagyunk lépeselőnyben. Ez már csak így van a komáromi tiltakozó nagygyűlés óta. A kormánykoalíció nacionalista pártjai már nem tudnak demokratikus lépéseket tenni. Ha nem hátrálnak meg, minden, ami következhet, már nem a demokráciáról fog szólni, s az már egy más történet kezdete lesz. DIISZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Újság a mérlegen Szerkesztőségünk számára örvendetes adatokat tartalmaz a Media Projekt '95 tömegtájékoztatási kutatóintézet közelmúltban végrehajtott országos felmérésének zárójelentése: az Új Szó olvasottsága 1994 ősze óta 4 százalékról 5 százalékra növekedett. Szlovákiában ezt rajtunk kívül csak egyetlen napilap, a Sme mondhatja el magáról, amelynek olvasottsága a jelzett időszakban 4-ről 6 százalékosra emelkedett. Természetes, hogy piacgazdasági viszonyok között a példányszám alakulását azért figyeli árgus szemekkel minden szerkesztőség, mert az olvasottság dönti el, életképes-e vagy sem az adott újság. Az olvasó naponta véleményt nyilvánít rólunk; vagy megvásárolja a lapot, vagy nem. A jelenlegi gazdasági viszonyok között egyáltalán nem könnyű helytállni, hiszen egyre több az olyan család, amelynek „pénzügyminisztere" azt is kénytelen megfontolni, kiadjon-e 4-5 koronát újságra. Persze, a sajtópiac alakulásának nemcsak gazdasági vonatkozásai vannak. Hogy az olvasó melyik lapot vásárolja meg, illetve melyiknek az olvasását mellőzi, az a közhangulatról, ha úgy tetszik: a politikai ízlés alakulásáról is sok mindent elárul. Hogy például a szolid hangvételű, szélsőséges kirohanásoktól, szenzációhajhászástól mentes Sme az egyetlen szlovák nyelvű napilap, amelynek olvasottsága nem csökkent, hanem növekedett, az azt bizonyítja, az embereknek elegük van a konfrontációból, a társadalmi feszültségek állandó és mesterséges fokozásából. A kormány által támogatott Slovenská Republika olvasottsága fél év alatt 6-ról 5 százalékra esett vissza. Akinek néha kezébe kerül ez a lap, annak percek alatt módjában áll megállapítani, hogy ezt az újságot programszerűen epébe mártott tollal írják. Akkor is, ha a nemzetiségi kérdésről fejti ki véleményét a szerző, akkor is, ha másként gondolkodó politikai pártok működéséről értekezik. Mintha leáldozóban lenne a szenzációhajhász újságírás napja. Persze, mindig jelentős lesz azok részaránya, akik a könnyű olvasmányokat tálaló (politikai vagy nem politikai) bulvárlapokat részesítik előnyben. Mindazonáltal jelzésértékű, hogy az ezek kategóriájába tartozó Nový Čas olvasottsága fél év alatt 6 százalékkal csökkent. Egészében véve megállapítható, hogy a szlovákiai napi sajtó zöme jól vizsgázott az elmúlt években. A legtöbb szerkesztőség kijózanodott. Néhány esztendeje a nemzeti türelmetlenség dominált a napilapok hasábjain, és a szélsőséges nemzeti erőkhöz fűződő viszonyukban általában a kisebb ellenállást igénylő utat választották. Ma úgyszólván nem múlik el nap anélkül, hogy a Národná obrodában vagy a Pravdában, de még a korábban kemény magyar-, illetve csehellenességéről ismert Prácában is ne olvashatnánk megbékélésre ösztönző írást. Lapunk, az Új Szó sajátos helyzetben van. Látszólag monopolhelyzetben. Azért írom, hogy „látszólag", mert egyre kisebb azok részaránya, akik nyelvi korlátok miatt - a „tetszik, nem tetszik - nincsen más" kényszerében választják ki a napi olvasnivalót. Ennek ellenére tény, hogy a szlovákiai magyarság döntő többsége igényli az anyanyelvén megjelenő napilapot. És igényli, hogy az ebben megjelenő írások hangneme, tartalma összhangban legyen kisebbségünk elvárásaival. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szerkesztőségünk tagjainak felfogása egybeesik ezekkel az elvárásokkal; nem esik nehezünkre szolid, kulturált hangnemben írni mégolyan szituációkban is, amelyekben pedig a „másik fél" hangneme ugyancsak próbára teszi jólneveltségúnket. Helyzetünkből következik, hogy a szlovákiai magyar újságírás számára egyetlen járható út létezik, a polgári demokrácia támogatásának útja. TÓTH MIHÁLY ROMA SZERVEZETEK Az ET nek is panaszkodtak Új Szó-tudósítás Tegnap Kassán öt szlovákiai roma szervezet képviselői mondták el az újságíróknak, hogy néhány nappal ezelőtt levelet küldtek az Európa Tanácsnak. A címzettel közölték, elégedetlenek a helyzetükkel, illetve a kormány politikájával. Amint azt Mikuláš Horváthtól, a Roma Polgári Kezdeményezések Uniójának elnökétől megtudtuk, májusban több roma szervezet írásban kérte a kormányt, hogy a romák sajátos ügyeinek intézésére foglalkoztasson Kassán egy vagy két kormánybiztost. Azért itt, mert Kelet-Szlovákiában él a legtöbb roma, ebben az országrészben a legnagyobb a munkanélküliség, és itt a legsúlyosabbak a szociális gondok. Levelükre a kormányhivatalból csak egy semmitmondó választ kaptak. Úgy látják, a kormány nem akar érdemben foglalkozni gondjaikkal. (g-f)