Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám, csütörtök

6 ] ÚJ szó REGIOK 1995. június 27. A TEREPET SE ISMERTEK Rimaszombati embercsempészek Két szlovák állampolgár felett ítélkezett tegnapelőtt a Salgótar­jáni Városi Bíróság. Krajnák Tibor büntető tanácsa gyorsított eljá­rással tárgyalta Štefan S. és J. Ár­pád, a két rimaszombati ember­csempész ügyét. A két férfi a múlt héten Budapestre utazott, hogy egy megbízás értelmében külföldi állampolgárokat vezessen a ma­gyar-szlovák határra, és Ka­rancsberény térségében a cso­portot átsegítse a zöldhatáron. A két férfi kölcsönkért Ladával uta­zott Budapestre, ahol az Eravis Hotelben szállt meg. A szállodá­ban találkozott azzal a 18 tagú csoporttal, amelyet a gondjaikra bízlak. A magyar fővárosban négy taxit fogadtak - a pénzt a jugosz­lávok adták össze és a konvoj elindult Nógrád megyébe. A ha­tárőrök Karancslapujtő mellett ál­lították meg az autókat, és igazol­tatták az utasokat. A tárgyaláson a két rimaszom­bati férfi azzal védekezett, hogy kényszerből vállalták a felada­tot. Munkanélküliek, és család­juk nélkülöz. Az akció lebonyo­lításáért megbízójuk J. Árpád­nak 150 márkát adott, Štefan S.-nek pedig munkahelyet helye­zett kilátásba. A tárgya-láson ki­derült, hogy a megbízottak a te­repet sem ismerték: Budapes­ten járatlanok voltak, Karancs­berény térségét pedig csak a térképről ismerték. Az ügyész és a védőügyvéd meghallgatása után a bíróság hétfőn délután ítéletet hirdetett. A két vádlottat 18 rendbeli em­bercsempészés ügyében bűnös­nek találta, és halmazati bünte­tésként 10 hónapi, fogházban el­töltendő szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását azonban kétévi próbaidőre fel­függesztette. Mellékbüntetés­ként mindkettőjüket kiutasítot­ták Magyarország területéről. (farkas) Csillagtúra Holnap kezdődik, és vasárnap ér véget , az a cserkésztábor, amelyeta rimaszombati Hatvani István cserkészcsapat szervez. Az egykori nagy cserkésztábo­rok helyén, a burdai tónál ezút­tal nyolc cserkészőrs találkozik. A Hatvani István cserkészcsapa­ton kívül a csillagtúrán részt vesz a tornaijai Tompa Mihály, a füleki Wesselényi Miklós Cser­készcsapat, valamint a gyetvai, a losonci és a rimaszombati szlovák cserkészcsapatok. A cserkésztábor azért kapta a csíllagtúra nevet, mert a csapa­tok több helyszínről indulnak el, és csillag alakzatban közelítik meg a burdai tavat. (-kas) Kassán, a Tóhát lakónegyedben most fejezték be annak a templomnak az építését, amelynek védőszentje a három kassai vértanúta. Az alapkövét II. János Pál pápa 1990. április 22-én áldotta meg Pozsonyban. Gazdag József felvétele KITÜNTETÉS UTÁN, TANÉVZÁRÓ ELŐTT TÓTH SÁNDORRAL A szülőnek tartozunk felelősséggel Magyar iskoláink legújabb kálváriája az ő, illetve az általa vezetett iskola meghurcoltatásával kezdődött. Június 10-én Budapesten, a Rákóczi Szövetség közgyűlésén, több szlovákiai magyar sze­mélyiséggel együtt, helytállása, munkássága elis­meréseként Tóth Sándor, a rozsnyói magyar alapis­kola leváltott igazgatója is átvehette a Rákóczi Em­lékérmet. • Mit jelent Önnek a Rá­kóczi Szövetség elismeré­se? - A szlovákiai magyarsá­got s konkrétan bennünket, rozsnyóiakat is nagyon sok­ban segítő szövetség határo­zata meglepett, de persze egyben nagy örömöt is jelen­tett számomra az, hogy érté­kelik a munkámat. Ugyanak­kor úgy érzem, mindazok munkájának is szól, akik ben­ne voltak a sikeres rozsnyói pedagógustalálkozó szervezé­sében, továbbá azokat is megilleti, akik leváltásom után is támogattak, a nehéz napokban is kiálltak korábbi célkitűzéseink, iskoláink mel­lett. Buzdítanunk, segítenünk kell egymást, mert csak így akadályozhatjuk meg az elle­nünk készülő jogtiprást. • Hogyan látja a szlovákiai magyar iskolaügy mai hely­zetét? - Csak olvasmányaim alap­ján tudtik a negyvenes, ötve­nes évekről, s ez a mostani ál­lapot a legsötétebb önkény­uralmi időszakot juttatja eszembe. Ilyen körülmények között még inkább csökken a pedagógusszakma becsülete. A hatalom kiszolgáló embere­ket keres és fog keresni, akik behódolnak, és végrehajtják diktatórikus, antidemokrati­kus rendeleteit. Az alterna­tívnak nevezett szörnyszülött bevezetése nem a sokat han­goztatott önkéntesség elve alapján történik. Most a szülőnek, pedagógusnak össze kell fognia, mert csak így állhatunk ellen a bennün­ket fenyegető támadásnak. Én bízom abban, hogy ez a tomboló hatalmi önkény nem tarthat sokáig. • Milyen a helyzet jelenleg a rozsnyói alapiskolában? - Visszahívásom óta teljes óraszámban tanítok az iskolá­ban. Ján Leško, a tanügyi hi­vatal igazgatója korábban azt ígérte, hogy az igazgatóhelyet­tes megbízottként vezeti az is­kolát a tanév végéig, ám né­hány napja - ismét rajta­ütésszerűén - Leško úr az is­kola élére Szendy Klára kollé­ganőnket nevezte ki. Az azóta eltelt napokban többször pró­báltuk meghatározni, hogyan tovább az ennyire zaklatott kö­rülmények között, amikor nem csak a külső, de a belső fe­szültség is komoly gondok elé áttítja a tantestületet és a szülőket is. A kinevezett igaz­gatónőnek felajánlottam a se­gítségemet, mert bízom ben­ne, hogy folytatni tudjuk - a várható hatalmi nyomás elle­nére is - azt, amit elkezdtünk. Úgy hiszem, az igazgatónő el­ítéli mind az altprnatív oktatá­si koncepció mostani változa­tát, mind a tanügy önkényes­kedéseit. Mindenütt így kelle­ne tenni, nemcsak Rozsnyón, mert nagyon sok múlik az el­következő hetekben az isko­lák vezetőin, azon, mennyire tudatosítják, hogy kinek tar­toznak elsősorban felelősség­gel: a szülőnek-e, aki a magyar iskolára bízta gyermeke nevelé­sét, vagy egy elfogadhatatlan rendeleteket továbbító hiva­talnoknak. AMBRUS FERENC Királyhelmec Kassa Rimaszombat I Rozsnyó Tornagörgő Falunap Tornagörgőn A nyolcvanas évek elején ala­kult ki baráti viszony a magyar­országi Monok község és Torna­görgő között. A most megújult kapcsolatokra, valamint a helyi búcsú hagyományaira alapozva döntöttek úgy az idén a torna­görgőiek, hogy június 25-én falu­napot rendeznek. A Fórum Ala­pítványnak köszönhetően a falu­napot szervező Magyar Polgári Párt helyi csoportja és a községi hivatal szép programmal várta az érdeklődőket. A búcsú megteremtette a ke­retet a szokásos családi, baráti találkozókra, a szervezők pedig biztosították a jó szórakozást a futballmérkőzések során. A ha­zai focistákon kívül pályára lé­pett a monokiak csapata meg az MPP országos válogatottja is. A falunap keretében megtartot­ták az újságíró-olvasó találko­zót is, melyen az Új Nő és a Nap főszerkesztői, Nagyvendégi Éva, illetve Barak László szóltak a szlovákiai magyar sajtó helyze­téről, a lapkészítés műhelytitkai­ról. (ambrus) KIRÁLYH EL MEC A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának gondjai A Bodrogköz központjában, Királyhelmecen csakúgy, mint szerte az országban, naponta fogadják a munkát ke­resőket a munkaügyi hivatal dolgozói. A körzetben a mun­kanélküliek száma már elérte a 4527 főt, vagyis a munka­képes személyek 25,8 százaléka (Királyhelmecen 31 szá­zalék) munkanélküli. Ebből 273-an megváltozott munkaké­pességűek (beleértve a fogyatékosokat is). Hogyan segítik az utóbbiak foglalkoztatását? - kérdeztük Balogh Júlia mérnöknőtől, a hivatal igazgatójától. Többnyire könnyebb mun­kakört tanácsolunk, átképzési lehetőségeket biztosítunk szá­mukra. A legutóbb a kassai Do­movina céggel közösen egyhó­napos átképző tanfolyamot szerveztünk részükre: hímzést, varrást és más, nem túl nagy fi­zikai megterhelést igénylő szak­mákat sajátíthattak el, de nem volt nagy az érdeklődés. Csupán egy személy jelentkezett, ő ma odahaza bedolgozó varrónőként tevékenykedik. A hivatal nemcsak anyagi jel­legű, hanem más segítséget is igyekszik nyújtani a megválto­zott munkaképességűek részé­re, ha azok érdeklődést tanúsí­tanak pl. a vállalkozás iránt. - Arra törekszünk, hogy a vál­lalkozókat is a megváltozott munkaképességűek, a fogyaté­kosok részére megfelelő munka­lehetőségek kialakítására ősztö nőzzük. De, sajnos, ez itt nem­igen megy. A kisvállalkozók a szűk anyagi lehetőségekre hi­vatkoznak, a nagyvállalkozók pedig az ilyen munkakörök ki­alakításától elzárkóznak. Van­nak ugyan, akik vállalkozni pró­bálkoznak, segítjük őket, az anyagi támogatás mellett közve­títést is vállalunk, de ezeknek a száma nagyon kevés. Többsé­gük munkanélküli, és szociális segélyből vagy a családtagok tá­mogatásából él (már akinek van családja). Pedig jól tudjuk, a megoldás kulcsa a jövőben csak az át-, il­letve a továbbképzés lehet. Hi­ányszakmák mindig lesznek például a szolgáltatások terén -, ahol a mozgássérültek, meg­változott munkaképességűek is hasznos tagjai lehetnek a társa­dalomnak. (katócs) KARPATOK-ALPOK ALAPITVANY A kisebbségek alkotmányos egyenjogúságáért A kárpát-medencei magyar polgármesterek június köze­pén Madarászházán megtartott találkozójának a Kárpá­tok-Alpok Alapítvány volt a fő szervezője. Bedő Árpádot, az alapítvány egyik létrehozóját megkértük, mutassa be a szervezetet. - 1991-ben Budapesten száz százalékban civil szerveződés­kéntjött létre az alapítvány, ami azt jelenti, hogy kizárólag ma­gánemberek alapították. Csak magánemberek a tagjai, és az ő civil kapcsolatrendszerükből szerezhető anyagi eszközökkel gazdálkodunk. Az alapítvány cél­ja, hogy hozzájáruljon a Kárpát­medencében élő népek szelle­mi, kulturális, gazdasági felvi­rágzásához, katalizáljunk bizo­nyos folyamatokat, amelyek előbbre viszik az itt lakó embe­rek életét. • Hányan és mely országok állampolgárai hozták létre az alapítványt? - Ha jól emlékszem, tizenket­ten alapítottuk, azóta néhányan távoztak, mások pedig csatla­koztak, úgyhogy ma tizennégyen vagyunk, mindannyian magyar állampolgárok, de egy ilyen típu­sú szervezetben ez nem alap­kérdés. • Milyen formában tudják se­gíteni a határon túli önkor­mányzatokat, esetleg egyéb szervezeteket? - Mivel pénzügyi lehetősége­ink szerények, szellemi és anya­gi erőink kombinációjával igyek­szünk segíteni. Tevékenységünk elsősorban kisebb-nagyobb kon­ferenciák, véleménycserék szer­vezésében merül ki. Ezek a Kár­pát-medencében élő magyarság és a vele együtt élő más népek adott problémáinak az elemzé­sével foglalkoznak. Például 1991-ben egy budapesti tanács­kozáson a kárpátaljai helyzetet elemeztük, erre politikusokat és más szakembereket is meghív­tunk; az ilyen véleménycserék­hez pártpolitikától mentes köze­get tudunk teremteni. Egy másik tanácskozáson a vajdasági ma­gyarság általános helyzetével foglalkoztunk, két éve pedig az Eger melletti Naszvajon rendez­tünk egy tanácskozást „Nemzet és társnemzet" címmel. Ezen kb. 50 felvidéki önkormányzati képviselő részvételével arról tar­tottunk konferenciát, hogyan le­hetne elérni a kisebbségben élő nemzetrészek alkotmányos egyenjogúságát. Ott úgy láttuk, és azóta sem változott a véle­ményünk, hogy a társnemzeti státus elérése lehetne a megol­dás. • A Madarászházán megtar­tott konferenciáról visszate­kintve: tapasztaltak-e valami­lyen előrelépést az előbb em­lített kérdésben? - Úgy látjuk, hogy a társnem­zet fogalmát egy kissé kiemel­tük a politikai fogalomtárból, meggyőződésünk, hogy szelle­mileg jó irányban indultunk el. Tudniillik az a fontos, hogy meg­teremtsük az itt élő 1 népek egyenjogúságát, el kell érni, hogy a különböző népek és nemzetek semmilyen értelem­ben ne nyomják el a másikat. Tehát az egyenjogúságot kell biztosítani, de nem az egyes em­berek, hanem a népcsoportok egyenjogúságát. Tudom, hogy ezt, mint kollektív jogot, a szlo­vák politika nagy része elutasít­ja. Szerintem nem is kollektív jo­gokat kell adni, hanem egyszerű egyenjogúságot. Ami persze le­het, hogy a kollektív jogok legál­talánosabb formája. • A mostani találkozón az eu­rópai szervezetekhez való csatlakozás is szóba került... - A konferencia rávilágított, hogy az Európai Unió, az egye­sült Európa nem létezhet helyi uniók nélkül. Az ugyanis elkép­zelhetetlen, hogy egy-egy állam tagja az EU-nak, de egymás kö­zött nincsenek unió típusú kap­csolataik. A Kárpát-medencé­ben a magyarság az a legna­gyobb létszámú erő, amely ilyen típusú, kisebb léptékű unió ki­dolgozását képes elősegíteni. Mert nemcsak az itt élő tizen­egynéhány millió magyarnak, hanem a velünk élő többi nem­zetnek is érdeke az együttműkö­dés. GAÁLLÁSZLÓ Eltűnt sétálóutca Rozsnyón a Bányászok tere nagy történelmi múlttal bír, és szép is. A teljes rekonstrukciója után egyedülállónak fog számí­tani, s bizonyára mindenki be­csülni fogja. A sétálóutca (vagy inkább zóna) kialakítása ke­mény dió volt, mondhatni győztes harc eredménye. Az em­berek már megszokták az itteni kellemes környezetet, azt, hogy szabadon sétálhatnak, nem kell tartaniuk az autóktól, s ami a legfontosabb: megszokták a tiszta levegőt is. De az utóbbi napokban fordult a kocka, a ha­gyományos sétálóutca megszűnt létezni. A tér is elvesz­tette varázsát, romantikáját. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ökológia kapott egy pofont. Két­ségtelen: rengeteg érvet fel le­het sorakoztatni, pro és kontra egyaránt. De elsősorban azt kel­lene figyelembe venni, hogy mi felel meg legjobban a mának és a jövőnek is. (s. v.)

Next

/
Thumbnails
Contents