Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)
1995-06-28 / 149. szám, szerda
1995. június 28. BELF O LD - K ÜLFÖLD ÚJ SZÓ 1461 I Danaoszi ajándék - avagy trójai faló? „Amit az erő és hatalom elvesz, azt az idő és a kedvező szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet önmaga lemondott, annak a visszaszerzése mindig nehéz és kétséges." (Deák Ferenc) A danaoszi ajándék - vészt hozó ajándék. Ilyen volt a faló is, melyet a Tróját kilenc éve hiába ostromló görögök ajándékul visszahagytak, színlelve, hogy felhagytak az ostrommal. A trójaiak a lovat városukba vontatták, mire éjjel az óriási faló gyomrából előrontó harcosok elpusztították Tróját. Efféle „vészt hozó ajándék" az a terv is, amelyet alternatív oktatás néven dédelget a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma -, falóként a magyar iskolák ellen, meglelvén az eszközt anyanyelvünk erődjének elpusztítására, magyar öntudatunk aláásására. Alternatív: jelentése „vagylagos, kettős". Az alternatív javaslat elvben vagylagosjavaslat, kétfélét kínál, választási lehetőséget biztosít. Márpedig a lehetőség nem lehet ultimátumszerű, kizárólagos. Ma viszont - demokrácia ide vagy oda - ezt a megoldást mint egyetlen üdvözítőt tálalják „jóakaróink". Céljuk látszólag nemes és főleg törvényes! E lehetőségnek köszönhetően, úgymond, minden magyar fiatal tökéletesen megtanul szlovákul az iskolában. Hogyhogy erről a csodamódszerről eddig nem hallottunk? És miért csak a szlovák nyelv elsajátítása érdekében akarják alkalmazni? Hiszen „ahány nyelv, annyi ember". Miért csak a szlovák nyelvet kell tökéletesen beszélnünk? A közhelyszerű válasz általában: „mert Szlovákiában élünk, és a szlovák az államnyelv". Vagyis ha a polgár az állammal, annak hivatalnokaival, jogászaival, bíráival, rendőréivel, börtönőreivel és katonatisztjeivel kíván szót érteni, akkor tessék szlovákul megszólalni, illetve írásban szlovák nyelven megnyilvánulni. Utóvégre az állam mindennél fontosabb! Az állam véd, óv, nevel! Š hogy ehhez a pénzt a polgárok szolgáltatják adó formájában, következésképpen az államnak tisztelnie és becsülnie kellene saját eltartóit, az állampolgárokat? No de kérem, az ilyen gondolat államellenes! Aki elvárja az államtól, hogy hivatalnokai, jogászai stb. az állampolgár anyanyelvén szólaljanak meg, ha az történetesen nem a szlovák, az Állam létjogosultságát vonják kétségbe! Legalábbis a mifelénk divatos torz demokráciában... Ha az állampolgárok között akadnak az államnyelvet nem vagy csak hiányosan bírók, akkor sürgősen megtanítandók! Vagy netán az állam képviselői tanulják meg az állampolgárok nyelvét? Ugyan már, kinek van erre pénze, ideje, energiája a mai időkben?! Aki nem beszéli az állam nyelvét, eleve gyanús, megbízhatatlan és kiszámíthatatlan. Viszont ha megtanulja - egy csapásra gyanú felett álló, becsületes és megbízható? Kétlem. De az Állam nem kétli... További cél - az érvényesülés. No nem úgy, hogy a szlovák nemzetiségű vagy a szlovákul tudó automatikusan érvényesül! De... érvényesül/iet. Az „ország bármely részén". Ha van munka. A tervezet kiötlői ugyanis azt hiszik, hogy a Csallóköz^ ember azért nem kap munkát Árvában vagy a Szepességben, mert nem beszéli jól a szlovák nyelvet. Az élet azonban már csak olyan, hogy sok árvainak és szepességinek sincs munkája, holott beszélnek szlovákul, elvégre az az anyanyelvük! Nevetséges: a tökéletes szlováknyelv-tudás mint a munkanélküliségfelszámolásának eszköze? Nem lehet, hogy éppen a munkanélküliségről, a nehéz megélhetésről próbálják egyesek elterelni a figyelmet egy kis „alternatív" színjátékkal? Érdekes: nincs pénz. Semmire. Erre van? Tankönyvek - nincsenek. Sebaj, használják csak a diákok a szlovák iskolák „megfelelő" tankönyveit (8-10 évvel ezelőtti kiadások, itt-ott éppen hogy csak kihúzva belőlük a CSKP vezető szerepéről, a csehszlovák-szovjet barátság megbonthatatlanságáról szóló passzázs). Es tanító, tanár vajon van-e elég? Igen is, meg nem is - utóvégre a magyar iskolák pedagógusait sem a gólya hozta, cseh vagy szlovák főiskolákon végeztek ők is. Ám a tökéletes szlováknyelv-tudás - érvelnek Alternatívák - csakis a született szlovák pedagógusok sajátja, tehát - ők fognak tanítani a magyar iskolákban. Az önkéntesség elvén? Hisz még itt valaki az önkéntességben? Hihet még benne bárki azok közül, akik „önként" települtek át, reszlovakizáltak, utaztak marhavagonokban Csehországba, léptek be a szövetkezetbe? Vajon hová vezet, hová sodor bennünket ez az ún. alternatív oktatás képében jelentkező, újabb „önkéntesség"? A szülő „választhat"... Eddig is választhatotta magyar és a szlovák iskolák között. És választott is, sajnos, úgy, hogy ma már minden negyedik magyar gyermek szlovák iskolába jár. Vajon milyenné tenné az „alternatív" iskola az ott nevelkedett gyermeket? Felemássá. Felemás gondolkodásúvá, felemás nyelvűvé, aki egyes kifejezéseket csak magyarul, másokat csak szlovákul ismerne. Megszerezne két félnyelvet - elvesztené önmagát. Melyiket választaná a két nemzet közül, énjének melyik „fele" kerekedne felül? Alternatív nemzetiség nem létezik. Az „alternatív" iskolából csupa szerencsétlen, önazonosságát nem lelő, elbizonytalanodott, önmagát örökké keresni kényszerülő, gyökereit, a valahova tartozás érzését meg sem ismerő fiatal kerülne ki. Honnan jött az ötlet? Hiszen a világtörténelem híres oktatói, az ókoriaktól Comeniusig és a modern neveléstan művelőiig, mindig az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozták. Az ötlet tehát nem a neveléstan avatott szakértőitől, hanem a politikusoktól jött. A volt Szovjetunióban a kis népek, Szibéria őslakosai csak az alapiskolai tanulmányok legelején tanulhattak saját nyelvükön, mivel anyanyelvüket „primitívnek és elégtelen szókincsűnek" kiáltották ki „jóakaróik". A további oktatás már csak orosz nyelven folyhatott ez volt az oroszosítás „enyhébb" formája. A grúzok, kirgizek, kazahok vagy tatárok csak úgy bizonyíthatták hűségüket a nagy szovjet hazához, ha orosz iskolába jártak, vagy olyan „kétnyelvűbe", ahol anyanyelvükön kívül mindent oroszul tanultak. A mi „alternatívánk" gyökerei minden bizonnyal valahol itt keresendők. Persze elvben a többségi oroszok is járhattak volna a tagköztársaságokban észt, lett, kazah vagy üzbég iskolába, de ezt méltóságukon alulinak tartották. Miért van az, hogy a többségiek többnyire többnek hiszik magukat? Romániában a magyar iskolákban is csak román taníthatta Románia történelmét és földrajzát. Természetesen - románul, hiszen más nemzet gyermeke nem lett volna ehhez eléggé megbízható. A módszer lényege az elnernzetlenítés, a kisebbrendűségi érzés kialakítása, az állampolgári megbízhatóság és a haza iránti hűség megkérdőjelezése a többségi gőg és rátartiság po zíciójából - ez van az „alternatív oktatás" bevezetésének hátterében, visszaélve a jó szándék, a demokrácia, a haladás és a racionalitás nemes eszméivel, amelyeket eközben nyájas mosollyal hangoztatnak. Miért kell az „alternatív oktatást" elutasítanunk? 1. Mert nem demokratikus, a magyar nemzeti kisebbség képviselőivel,—pedagógusaival, a szülőkkel meg nem vitatott, indokolatlan kezdeményezés; nem más, mint a pártállam idején is több ízben megkísérelt, hibás koncepció felmelegítése és ránk erőszakolása. 2. Pedagógiailag és lélektanilag nem megalapozott, a tanulók lelki meghasonlását, személyiségük fejletlenségét, nemzetiségi öntudatuk elvesztését vonja maga után. 3. Ahol a múltban hasonló koncepciót vezettek be (pl. a volt Szovjetunióban, Magyarországon), ott gyengült az érintett kisebbségek nemzeti öntudata, összetartozásérzete, és bekövetkezett teljes vagy részleges asszimilációjuk. A módszer nyílt vagy burkolt célja mindig is ez volt (lásd a szlovákiai ukránok esetét). 4. Ha számba vesszük, hogy ugyanennek a koncepciónak a magyarországi szlovákság is áldozatává vált, a szlovák nacionalisták politikai bosszújaként is felfogható: szemet szemért, fogat fogért. 5. Miután a tervezetet elsősorban a Matica slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt hangadó nacionalistái támogatják, naiv dolog feltételezni, hogy az Szlovákia legnagyobb - és talán még életképes - nemzetiségének felkarolását, anyagi fellendítését vagy kultúrájának támogatását szolgálná. 6. Szellemét tekintve ez a szándék közeli rokona vagy egyenes utóda az utóbbi ötven év magyarságot sújtó intézkedéseinek (a beneši dekrétumokból eredő jogfosztottság, kitelepítés, Csehországba való deportálás stb.). 7. Egyértelműen kisebbségellenes, és csak az ismert nemzetközi dokumentumok - melyeket Szlovákia is aláírt - megkerülésével és félremagyarázásával vezethető be. 8. Politikai színezetű. Ez lenne az a platform, amelyen a szlovák politikai erők - a kormánypártok és az ellenzék megtalálnák a közös hangot? Az egynemzetiségű, egynyelvű Szlovákia álma ekképp valósulna meg? 9. Bevezetése meghozná a várva várt sikerélményt az egyéb területeken - főleg gazdasági és szociális téren - sikertelennek bizonyult Mečiar-kormány számára. 10. Egy időre elterelné a szlovák közvélemény figyelmét az országot sújtó gazdasági válságról és a súlyos szociális feszültségekről. 11. Jó pontot szerezne a jelenlegi kormánynak a klerofasiszta emigráció, a levitézlett szlovák állam hívei előtt. 12. Éket verve szlovákok és magyarok közé, megakadályozna egy esetleges szociális vagy gazdasági alapon induló összefogást szlovákok és magyarok között a jelenlegi kormány ellen. 13. Kielégítené a szlovák nacionalisták egy részének magyarellenes bosszúvágyát. 14. Éket verne a szlovák és a magyar pedagógustársadalom tagjai közé, ami főleg most, a pedagógusok bérharca idején jól jönne a kormánynak. 15. Meggyengítené a szlovákiai magyarságnak az egységes magyar kultúrához, Magyarországhoz és a másutt, hasonló kisebbségi sorsban élő magyarokhoz fűződő viszonyát. Nem lehet kizárni, hogy pl. Románia is rövidesen hasonló intézkedésekre ragadtatná magát. 16. Az öntudatában meggyengített magyarság könnyű politikai prédává válna, és nem jelentene „problémát" a szlovák közéletben. A kultúrájára, iskoláira eddig biztosított anyagi támogatás megtakaríthatóvá válna. 17. A tervezet az egyéni (gyermeki és szülői) jogokba való beavatkozás. 18. Kiindulópont lehet nemzetiségi gyűlölködés szítására, tehát embertelen és elítélendő. 19. A tervezet szerves része az államnyelvről szóló törvénynek, amelyből kiviláglik, hogy a nemzetiségi oktatást az állam nem garantálja. A nemzetiségi oktatásügyet kiszolgáltatja az oktatásügyi minisztérium bürokratáinak. 20. Az erőszak egyik formája. A béke és a szeretet, az erőszak mentesség, a másság tiszteletben tartása a legszebb keresztényi elvek. Testvérünk minden ember. De hogyan őrizheti meg emberi méltóságát, aki saját akaratát rákényszeríti embertársára? Ezért kell felemelnünk szavunkat iskoláink, magyarságunk, anyanyelvünk, önmagunk védelmében. Most még talán nem késő. Szülők, pedagógusok, magyarok, gondolkozzatok! SZIGETI LÁSZLÓ A dunaszerdahelyi magyar gimnázium kedvező mérlege Egyre intenzívebb kampány folyik a magyar oktatási nyelvű iskolák ellen. Sikerekről nem, csak hiányosságokról és hibákról esik szó, azokról azonban bőven. Pedig siker is van elegendő, ezt példázza a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium mérlegvonása is, amelyből kiderül, hogy az iskola fennállása óta egyik legjobb tanévét zárja az idén. Kulcsár Nóra harmadikos tanuló az angolnyelv-versenyeken bizonyított, és szeptembertől az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait. Mint azt Molnár tanárnőtől megtudtam, van mái tanítványuk, aki egyetemi éveit tölti az USA-ban. Ugyanott június végén hárman fejezik be tíz hónapos középiskolai tanulmányukat. Az angolnyelv-oktatás különösen erős oldala az iskolának. Ebben a tanévben 12 diák tette le az állami nyelvvizsgát. Hasonló a helyzet a németnyelv-oktatás területén is, habár dr. Kósa Éva angol-német szakos tanárnő szerint a lehetőségek a határok megnyitásával nem bővültek olyan mértékben, ahogy azt a rendszerváltás után hinni lehetett. A német iskolákkal egyre nehezebb felvenni a kapcsolatot, azok ugyanis a posztszocialista országok helyett inkább a nyugatiakat részesítik előnyben. A megmérettetés lehetőségének bővítésére Kósa tanárnő néhány éve egy gimnáziumok közti német nyelvi versenyt szorgalmazott, amelyen magyar gimnáziumok vesznek részt. A májusban megrendezett érsekújvári versenyen a másodikos Bognár Krisztina, Kósa tanárnő tanítványa lett az első helyezett. Pomichal Richárd számára is sikeres az idei év. Tanítványa, a másodikos Szitás Gábor biológia és környezetvédelmi tanulmányi versenyt nyert Mosonmagyaróvárott. Az iskola diákjai évek óta kitűnően megállják helyüketa matematika-fizika versenyeken. Országos viszonylatban a negyedik helyen szerepelnek, maguk mögé utasították több szlovák gimnázium tanulóit. Németh Mária és dr. Bíró Gizella az idén nagyon gyakran utazott tanítványaival bel- és külföldi versenyekre. Németh Mária számos kitűnően szereplő tanítványa közül két fizikusára, Horváth Zoltánra és Gaál Lászlóra a legbüszkébb. Az előbbi a versenyen nyújtott teljesítménye alapján a villamosmérnöki karra nyert felvételt, az utóbbi pedig a természettudományi kar matematika-fizika szakára. Bíró tanárnő tanulói közül Bene s Zsolt, Vermes Zoltán és Bott Roland szerepeltek kitűnően, Both Lajos tanítványai pedig a kerületi matematikaversenyen értek el szép eredményeket. A harmadikos diákok öttagú csapata első helyezett lett a tatabányai határ menti történelmi versenyen. Jutalomként Ritter Anikó, Csaplár Rita, Horváth Ágota, Hodosi Zsolt és Novotny Zsolt Görögországba utazik, ahova elkíséri őket felkészítő tanáruk, Simon Attila is. A másodikos Lépes Anikó az idei Tompa Mihály szavalóverseny egyik győztese lett, Hunčík Kata pedig az ipolysági országos népdalversenyen nyert előkelő helyezést. SZITÁS GABRIELLA A történelmi verseny győztes csapata: Hodosi Zsolt, Horváth Ágota, Ritter Anikó, Csaplár Rita és Novotny Zsolt (Horváth Tibor felvétele) Éljünk jogainkkal! Lýdia Benčová, az oktatásügyi minisztérium osztályvezetője az utóbbi hetekben több ízben különböző fórumokon kijelentette, hogy az ún. alternatív (kétnyelvű) oktatás bevezetése a magyar tannyelvű iskolákban kizárólag csak a szülők beleegyezésével történhet. A Surányi Kereskedelmi Akadémia és az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskola magyar tanítási nyelvű osztályaiban közel egy évtizede a magyar nyelven és irodalmon kívül nem tanítanak más tantárgyat magyar nyelven. A diákok mindkét iskolában felvételiznek magyar nyelvből, illetve szaktantárgyból szintén magyarul, s ennek alapján joggal feltételezhetik, hogy az iskola oktatási nyelve a magyar lesz. Ezt támasztja alá a középiskolákról készült statisztikai kimutatás is, amely szlovák-magyar tannyelvű középiskolaként tartja számon ezeket az oktatási intézményeket. A meglepetés szeptember elseje után következik, amikor kiderül, hogy a tantárgyakat nem a diákok anyanyelvén oktatják. Ehhez pedig a szülők beleegyezését senki sem kérte ki. Ezért kérem Önöket, tisztelt szülők, akik ezekbe az iskolákba kívánják küldeni gyermekeiket, hogy éljenek törvény adta jogukkal! Követeljék, hogy maguk dönthessék el, milyen iskolatípust, alternatívát választanak gyermekeik számára: 1. magyar tanítási nyelvűt, 2. ún. alternatív kétnyelvűt (egyes tantárgyakat szlovák nyelven tanítsanak), 3. a jelenlegit (tehát szlovák tanítási nyelvűt, ahol csak a magyar nyelvet tanítják magyarul). Megjegyzendő viszont, hogy a surányi és érsekújvári jelenlegi iskolatípus még az oktatási minisztérium által felvázolt ún. alternatív oktatási koncepcióban sem szerepel. SZÁRAZ DÉNES
