Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám, kedd

6 ] ÚJ SZÓ REGIOK 1995. június 27. Tornai sikeremberek A fölötte magasodó várhegy és a háromszáz évvel lerombolása után is szemet vonzó s képzeletet megmozgató várrom már messziről kijelöli a karsztfennsík tövében fekvő Torna község helyét. Ma e név legszorgalmasabb terjesztője az a részvénytársaság, mely nevé­ben viseli a Torna nevet a lassan fogalommá váló Servis cégmegje­lölés mellett. A cég a nyolcvanas évek elejétől a tornai mész- és ce­mentgyár szerelési és karbantartá­si . munkáit végezte, és 1990 őszétől különült el a stupavai anya­vállalattól. Igazi fellendülése 1992-től, a részvénytársasággá alakulásától számítható. A ce­mentgyár csökkent igényei után a Servis tevékenysége egy jelentős részét fokozatosan a kereskede­lem területére helyezte át. A profil­váltás sikerét bizonyítja, hogy a ha­zai nem könnyű gazdasági helyzet ellenére a Servis ma biztos helyet épített ki magának Tornán és vidé­kén, sőt nagyraktárai, érdekképvi­selői immár ott vannak az ország különböző pontjain is. A sikeres tornai vállalkozók munkájáról be­szélgettem Kurila Ferenccel a Ser­vis gazdasági igazgatóhelyettesé­vel és Anton Drozda mérnökkel, a cég egyik részlegének vezetőjével. • Az elmúlt években végre­hajtott szerkezetváltás után mi az, ami ma a Servis meg­határozó tevékenysége? - 1992-től elsősorban az akku­mulátorok forgalmazása és kar­bantartása az, amire cégünk tevé­kenysége épül. Az elektromos tele­pek nagyon sok típusát kínáljuk az indító akkumulátoroktól, a külön­böző hálózatok üzemelését bizto­sító elemeken át a villanyenergia meghajtású kis haszonjárművek működését biztosító telepekig. Az olasz Fiamm, a cseh Eprona ter­mékeitforgalmazzuk és biztosítjuk karbantartásukat. __ m Sokrétű tevékenységük során nem szakadtak el teljesen a volt főmunkalehetőséget biztosító cementgyártól sem... - Mi üzemeltetjük ennek étkez­déjét, s e mellett Tornán péksé­günk is van, ahonnan a körzet több települését is ellátjuk a friss pékáruval. Az ezeken a részlege­ken dolgozókkal együtt összesen 90 embert foglalkoztatunk. m Természetvédelmi körzet kö­zelében dolgoznak olyan anya­gokkal, melyek e vidékre ve­szélyt jelenthetnek. Tettek-e va­lamit azért, hogy ezt mindenki számára biztonságos körülmé­nyek között tudják végezni? - Mi itt szeretnénk élni, dolgozni, vállalkozásunkat hosszú távra ter­vezzük. Ezért istartottukfontosnak, hogy a tavaly több millió koronát ru­házzunk be olyan berendezésbe, amely biztosíték arra, hogy a mun­kánk során keletkezett hulladék és melléktermék ne szennyezze kör nyezetünket. (ambrus) IPOLYFODEMES Falusi turizmus A múlt héten ért véget az a két­napos szakmai rendezvény, me­lyet a Szlovákiai Vidéki és Falusi Turizmus Szövetsége szervezett a téma iránt érdeklődőknek. A rész­letekről az egyik résztvevőt, Mol­nár Lászlót, Ipolyfödémes polgár­mesterét kérdeztük. m Polgármester úr, mivel foglal­koztak ez alatt a két nap alatt? - Az első napot a szlovák fővá­rosban töltöttük, ahol szakmai előadásokat hallgathattunk meg a falusi turizmus előnyeiről, fokoza­tos elterjedéséről. Másnap aztán két osztrák családnál tettünk mun­kalátogatást, ahol belepillanthat­tunk a farmgazdálkodás minden­napjaiba. Az Alpokban sok ilyen van, s mi megtekintettünk egy ló­és egy szarvasmarha-tenyésztőt. Jellemző ezekre az osztrák gazda­ságokra, hogy magas színvonalon végzik munkájukat és profitálnak is tevékenységükből. Az ilyen he­lyeken el tudnak szállásolni 40-50 főt, s kellemessé tudják varázsolni az idelátogatók idejét. Érdekessé­ge a dolognak, hogy az osztrákok teljes egészében megkülönbözte­tik az ilyen jellegű elszállásolást a szállodaitól, hiszen az előbbieket virágokkal jelzik, az utóbbiakat csillagokkal. Mi egy háromvirágos panziót tekintettünk meg, hozzá kell tennem, a legszínvonalasabb a négyvirágos. • Úgy tudom, Ipolyfödémesen is foglalkoznak a falusi turiz­mussal. Hogyan alakul az idei nyaruk? - Éppen vendégeket várunk, most a hét végén lengyel hívőket fogunk elszállásolni a pápalátoga­tás ideje alatt. A nyárra is van prog­ramunk bőven. Bejelentkeztek magyarországi főiskolások, egye­temisták, akik itt szeretnék tölteni a nyári szünidő egy részét, de épp­úgy érkeznek pozsonyi felsőokta­tási intézményekből is, mint a nyit­rai Mezőgazdasági Főiskoláról. Egyébként a nyitraiakkal megbe­széltük, mi elszállásoljuk őket, s ők ennek fejében kidolgoznak Ipolyfö­démes számára néhány falufej­lesztési tervet. Kis községünk ven­dégszerető lakossága szívesen ft> gadja a látogatókat. Cseleked­nünk kell, mert az anyagi lehetősé­geink legalább annyira szűkösek, mintSzlovákia-szerte bármelyik te­lepülésnek. Valamit valamiért ala­pon dolgozunk, s ennek előnye az, hogy mindenki jól jár. (turczi) KOMAROM Építőművészek az egységes városképért Építésztervezők találkozójára került sor az elmúlt héten Komáromban, a vállalkozók klubjában. Az Ér­sekújvári, Galántai, Lévai, Dunaszerdahelyi és Komá­romijárás tervezőirodáinak képviselői, valamint a po­zsonyi Projekt építészeti szaklap munkatársai az el­múlt év októberében Érsekújvárott már egyszer ha­sonlófelállításban találkoztak, és akkor határozták el, hogy a kizárólag szakmai jellegű összejöveteleiket rendszeresítik. A komáromi találkozó a résztvevők legújabb mun­káinak ismertetésével kezdődött. Miroslav Rusko belsőépítész mindenekelőtt a Szlovák Takarékpénz­tár Rt. komáromi fiókjánál alkalmazott megoldásaival hívta fel magára a figyelmet, a Proform tervezőiroda pedig a nemesócsai ökumenikus kápolna ötletes, a környezetbe illő megoldásaival jeleskedett. A Vila-lro­da tervezői az érsekújvári VÚB bankfiók tervei mellett több olyan rajzot is magukkal hoztak, amelyek belvá­rosi átépítéseket sejtettek. A házigazda Csémy Olivér mindenekelőtt a DecArt Kft. meghökkentő, feszültsé­gekkel teli székházát mutatta be - előbb az íróaszta­lon, majd a terepen. Kubická Klára művészettörténész, a Projekt szak­lap munkatársa elmondta, hogy a ma alkotó építőművészek előtt egy óriási feladat áll; olyan épít­ményeket kell megálmodniuk és papírra vetniük, amelyek magukba foglalják az adott vidék építészeti hagyományait, és szervesen illeszkednek a környeze­tükhöz. Csémy Olivér ezzel kapcsolatban elmondta, hogy tapasztalata szerint, ha az egyes önkormányza­tok munkáját segítik is az építésztervezők, a döntése­ket mégsem ők hozzák meg. A városok és falvak egy­séges stílusának a kialakítására pedig nagyon hasz­nos lenne a főépítészi státusz visszaállítása olyan for­mában, mint ahogyan az Magyarországon több éve működik. (kosár) VISSZHANG Linguákról utoljára A Lingua kétségkívül érdekes kezdeményezés volt Somorja életében. Sajnos, az indulás után hamarosan kiderült, hogy a nyelviskola szerepét illetően felfogásbeli különbségek miatt az együttműködés nem lesz ideális. Ez, és bizonyos szak­mai kifogások végül is oda ve­zettek, hogy idén áprilisban kénytelen voltam visszavonni a Czakó Éva működési enge­délyéhez vállalt szakmai garan­ciát (tehát nem helyettese vol­tam, hanem vállalkozásának törvényes képviselője). Ami a „gazdaságosság" terén elköve­tett „mulasztásaimat" illeti, egyrészt Czakó Éva is tudhat­ná, hogy minden lépésünk kettőnk közös döntéséből szü­letett (vagy talán kényszerítet­tem valamire?!), a jót is és a hi­bákat is együtt követtük el. Másrészt, fogalmazása ez ügy­ben annyira homályos és kétér­telmű, hogy hivatalos úton le­szek kénytelen magyarázatért folyamodni hozzá. Ezúton is fel­hívnám figyelmét arra a tényre, hogy a LINGUA név a 174/1988 és 187/1988 sz. törvény értelmében védett. So­morja szempontjából azonban mindebből csak az a fontos, hogy a Lingua két alapítója ezentúl külön-külön kínálja szá­munkra a nyelvtanulás le­hetőségét. Mi, a LINGUA to­vábbra is megbízható pedagó­gusok közreműködésével foly­tatjuk munkánkat. Végezetül szeretném kijelen­teni, hogy részemről az ügy nyil­vános részét lezártnak tekin­tem. Az ingyenreklám helyét megspórolom az újságoknak, nem kívánom elmondani, mi­lyen szép, jó és okos vagyok. CZÉRE GYÖNGYI Kassa / Torna * ) • vv ( J Ipolyfödémes \ • Somorja * ^-V # \ Szőgyén Komárom KASSA A Romathan Budapestre megy Magyarország fővárosában június 30-án rendezik a VI. Nemzetközi Cigánykarnevált. Ezen a seregszemlén a szlováki­ai romákat a kassai ROMATHAN Színház képviseli. A kultúrintézmény igazgató­helyettesétől, Milan Mička mér­nöktől megtudtuk, hogy a 36 fős csoport a több mint háromó­rás fő műsor második részében mutatkozik be, azaz a 100 tagú magyarországi cigányzenekar mintegy egyórás koncertje után. Húszperces műsoridejét A cigány­tábor az égbe megy című zenés­táncos játék részleteivel, vala­mint az együttes-zenekarának hangversenyével tölti ki. A kassai együttes harmad­szor vesz részt a Parkszínpadon sorra kerülő seregszemlén, s ezúttal is olyan jól szeretne ott szerepelni, illetve olyan jól akar­ja ott érezni magát, mint tavaly és tavalyelőtt. Egyúttal méltó partnere kíván lenni az-ott be­mutatkozó ukrajnai, romániai, skandináviai, magyarországi és a többi roma együttesnek. Mička úr szerint a ROMAT­HAN azért is igen örül a meghí­vásnak, és azért megy ismét szí­vesen erre a találkozóra, mert szakmai szempontból ugyan­csak hasznos számára az ottani tapasztalatcsere. (gazdag) Hallépcsők az Ipolyon Az Ipoly folyón a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban létesített duzzasztóművek máig viták forrását képezik. Azt viszont senki sem vonhatja kétségbe, hogy ezek áthághatatlan akadályt jelentenek a folyó felső szakaszán ívó halak számára, ami még a Duna halállo­mányára is kihatással van. Amikor az Ipoly Unió holland példa alap­ján hallépcsők létesítését javasolta, a vízügyi vállalat ezt azzal uta­sította el, hogy már megindult a probléma komplex rendezése. La­dislav Podkonickýtól, a Garam Menti Vízügyi Vállalat igazgatójától megtudtuk, hogy azóta a hallépcsőkre nyilvános pályázatot írtak ki és épp most folyik ezek kiértékelése. A végső megoldást a szlovák­magyar határvizi bizottság fogadja majd el, megvalósításukra pedig a jövő évben kerül majd sor. Elmondta azt is, hogy Kiskeszi térségé­ben már idén is kialakítottak egy fából készült ideiglenes hal­lépcsőt, de sajnos ezt az árhullám megsemmisítette. Véleménye szerint a javasolt megoldás megoldja ezt a problémát. (tuba) Napi 1800 liter benzin - feketén Még nem is olyan régen Uk­rajna legjellemzőbb vonása volt, hogy az „anyaország" (a volt Szovjetunió) éléskamrájá­nak számított. Az unió széthul­lása után csaknem megszűnt a hivatalos kereskedelem a szomszédos országokkal, en­nek felújításán most munkál­kodnak. Talán ez az oka an­nak, hogy a kishatármenti cse­rekereskedelem továbbra sem szűnt meg, sőt egyre élén­kebb. A szlovák-ukrán hatá­ron az apró portékán kívül ­nem hivatalos értesülések alapján - fellendült a benzin­kereskedelem is. A délkeleti határrész két átkelőhelyén na­pi átlagban 25-30 gépkocsi hordja át feketén a benzint, kocsinként 46-60 litert. Ez egy közepes forgalmú napot alapul véve - egy átkelés ese­tén - minimum 1800 liter, ami 19 koronás átlagáron számít­va 34 200 koronát tesz ki. Cserébe konzerveket, köz­szükségleti cikkeket visznek Ukrajnába. Egyelőre csupán a határhoz közel eső régiók kö­zött alakult ki a kereskedelmi kapcsolat e formája. (kat) Történelmi törlesztés Szőgyénben Szőgyén község önkormány­zata június 24-25-én Hazahív a harangszó címmel megszer­vezte a faluból kitelepítettek első találkozóját. Szőgyén az Ér­sekújvári járásban a Garam al­só folyásától nyugatra fekvő nagyközség, melynek történeté­ben a leglényegesebb évszá­mot az 1291. év jelenti. Ugyan­is az érsek elrendelte a község kettéválását. így válik ketté a település Magyarszőgyénre, il­letve Németszőgyénre. A viha­ros történelmi időkben mindkét falurész megőrizte sajátos jelle­gét, kisebb-nagyobb torzsalko­dásra, dulakodásra, rivalizálás­ra is sor került. Igaz, az iskola vezetése egységes volt, az épít­kezések is egységesen folytak. Többszöri sikertelen próbálko­zás után végül is 1944. január 1-jei egyesüléssel a két község egyenlő rangúvá, egységessé vált. Az 1994-es népszámlálási adatok alapján 2679 ember la­kott a községben, ebből 84 szá­zalék magyar ajkú lakos. Az 1947-48-as évek voltak a legszomorúbbak a falu történe­tében, a szőgyéni lakosok közül több mint száz családot telepí­tettek ki Tata városába, illetve Tarján községbe. Az áttelepítet­tek névsorának összeállítása nagy munkát igényelt, mégsem tekintik véglegesnek, mivel a le­véltári adatok és a személyes visszaemlékezések sok eset­ben ellentmondanak egymás­nak. A helyi művelődési ház előtt felvont magyar, illetve szlovák nemzeti zászlók alatt népviseletbe öltözött leányok sóval és kenyérrel fogadták a megérkezőket. Az elsőként ér­kezőket Szőgyén polgármeste­re, Nágel Dezső mérnök, vala­mint Udvardi Eszter hivatalve­zető fogadták. A baráti, illetve rokoni kézfo­gások után a több mint 150 magyarországi vendéget, vala­mint a szőgyéni rokonság egy részét a művelődési ház nagy­termében először Nágel Dezső polgármester üdvözölte. Ünne­pi köszöntőjében történelmi tör­lesztésnek nevezte e napot, és pontos számadatokat közölt a kitelepítésről. Egy perc néma felállással adóztak a már nem elő kitelepítettek emlékének. A polgármester úr köszöntője után Tarján község képviselő­testületének nevében Horváth Imréné szólt az egybegyűltek­hez. Beszédében elmondta, hogy a több mint száz kitelepí­tett családnak a fele Tarján köz­ségben lelt otthonra. Hangsú­lyozta, a megtörténteket nem lehet letagadni, elfelejteni, de meg lehet bocsájtani. A község nevében a testvéri kapcsolat lé­tesítésének jeléül ajándéktár­gyat nyújtott át a szőgyéniek­nek, majd Beigelbeck Ottó, Ta­ta városának alpolgármestere lépett a színpadra, aki szintén meleg szavakkal üdvözölte a szülőföldön élőket és a szülőföldre érkezőket. Dr. Gáb­ris Józsefnek, az esztergomi Ta­nítóképző Főiskola nyugalma­zott igazgatóhelyettesének a napokban jelent meg Szőgyén című kötete. A falu szülöttje­ként emlékezett vissza gyer­mekkorára, illetve ízelítőül kro­nológiai sorrendben ismertette Szőgyén történetét. A sok-sok érdekesség mellett ismertető előadásából kiemelkedik, hogy a Petőfi által ismert falujegyző, Pató Pál feleségével ebben a faluban van eltemetve, nem mindenki számára ismert tény, hogy Vak Bottyánnak a felesé­ge is Szőgyénből származik. Gábris József történelmi átte­kintése után kultúrműsor kö­vetkezett, melyen a helyi Roz­maring tánccsoport, a Szent Mi­hályról elnevezett 32-es számú cserkészcsapat színtársulata, az alapiskola énekkara és nép­tánccsoportja vett részt. Az ün­nepi ebéd után a vendégek az önkormányzatok és a képvi­selő-testületek nevében a helyi cserkészcsapat díszőrségével megkoszorúzták a második vi­lágháború szőgyéni áldozatai emlékére felállított em­lékművet. A művelődési ház klubhelyiségében videofilmvetí­tés is volt, a falu történetéről. A délutáni órákban a vendégse­reg ellátogatott a helyi alapisko­lába is, ahol népművészeti kiál­lítást, többek között a szőgyéni születésű Platzner Tibor képeit, szín padterveit tekintették meg. A délutáni órákban a helyi szö­vetkezet borospincéje előtt bor­kóstolóra került sor. A borfajtá­kat elismerő szavakkal méltat­ták a vendégek. A borkóstoló után dr. Gábris József dediká­lással egybekötve ismertette a könyvét az érdeklődőknek. A közös vacsora után cigányzene­kar húzta a talpalávalót. A Szőgyénbe hazalátogató tarjániak, tataiak emlékében örökké fog élni az első hivatalos találkozó, mely Hazahív a ha­rangszó címet viseli. Szőgyén polgármestere annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az idei, első találkozót hagyományt teremtve évente a többi fogja követni. HAJTMAN BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents