Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám, kedd

1995. június 28. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 1449 I OLASZ VÍGJÁTÉK A KASSAI THALIA SZINHAZBAN Nevetve és sírva Lehetne hosszan idézni Eduardo De Filippónak, ennek a nápolyi kis- és nagyemberek világát oly jól ismerő írónak a biográfiáját, bizonyítandó: nem akármilyen szerzőről van szó. Nem akármilyen huszadik századi olaszról, hiszen Pirandello után őt ismerik leginkább a színházba járók, szerte a világon. Ráadásul a Kassai Thália Színházban évadzáró darabként bemutatott komédiájából Házasság olasz.módra címmel világsikert aratott filmet rendezett Vittorio De S/'ca, Sophia LorenneI és Marcello Mastroiannival a főszerepekben. Nyúlhat-e rendező a nagy klasszikusok (a görögök, Shakespeare, Moliére) művein kívül hálásabb, a közönség szórakozási igényeit tisztes színvonalon kielégítő majdnem kortárs komédiához? Aligha, és ennek nem elsősorban a sokak által látott filmváltozat az oka, hanem maga a szerző és Filumena Marturano eredeti című darabja az oka. De Filippo soha nem csinált titkot abból, hogy amit ír, az úgy több a szórakoztatásnál, mint ahogy az ember élete is több önmaga fenntartásánál. Ezért tekinthető érdekes alapanyagnak a hervadó szépségű, viszont igencsak beérett eszű Filumena és férje, Domenico Soriano története. A JJezsényi Péter rendezte előadás, Gyarmathy Ágnes m. v. tervezte díszletei és jelmezei valójában nem határolják be a cselekmény történésének e századi idejét. Önmagukban véve a drapériák, a tapéták, a bútorok és a hősök ruhái sem mutatnak korhoz kötött divatot. Végeredményét látva egyértelmű, hogy a rendezés semlegességének harmonizáló alaptónusait ezek a látványelemek is segítették. Dezsényi olyan játékot várt el a színészektől, amelyben az olaszos harsányság az érzelmeket, az indulatokat kíséri, s nem illusztrációja a közhelyes nápolyiságnak. Ettől a rendezői elgondolástól kezd el pörögni a játék a történet komediális síkján egy keserűbb, a főhősök életében drámai fordulatokat is hozó élettörténet megrajzolásának az irányába. Sajnos, csak az első részben. Az előadás második része ezzel szemben erőteljesen hordozza a szentimentalizmus jegyeit és a primér érzelmességet. Mire Filumena és Domenico életének kimetszett szakaszában az előéletük titkaival együtt a pillanatnyi konfliktusaik is feltárulnak, illetve megoldódnak, már csak emléke marad a nézőben a kesernyés mosolygásba forduló harsány nevetéseknek. Tény, hogy így is el lehet játszatni De Filippo érzelmektől egyáltalán nem mentes világát, csakhogy éppen ezért halványul el az előadásban az írói szándék: szembesíteni bennünket az egymás ellen elkövetett kicsiny, de annál gonoszabb napi bűneinkkel; aminek utána a nevetéssel be is gyógyítja az önmagunkra döbbenés okozta sebeket. Filumena szerepében Kövesdi Szabó Mária nem játszik el mást, mint a fiatalkori botlásainak, tévedéseinek tudatában lévő asszonyt, aki már nem hisztériázik, hanem elszántan küzd a dolgok rendbe hozásáért. Domenico szerepében Pólós Árpád mint egy zenekari mélyhegedűs a szólóhegedűt, úgy kíséri, emeli ki, teszi világossá partnernője játékát Nem lehet megjósolni, meg nem is lenne tisztességes, de fennáll a veszélye a színészi játék külsőségektől való érzelmi felhígulásának, különösen a már említett második részben. Annak a szünet után minden rendezői előkészítettség nélkül beköszöntő világában a fiúkat játszó Illés Oszkár (Umberto), Petrik Szilárd f. h. (Riccardo) és Tóth Tibori. h. (Michele) sem találták meg újra azokat a fogódzókat, amiket az első rész olykor groteszkbe is forduló világában a jellemkomikum nyújtott. De Filippo színpadi világa éppen a jellemek pontossága miatt annyira kellemes színésznek és nézőnek. Még a kissé elnagyolt típusok is lehetőséget adnak a színészi lubickolásra, ahogyan azt Gombos Ilona (Rosalia) és Várady Béla (Alfredo Amoroso) tették. Bartollás Katalin (Diana) a hol megszeppent, hol magabiztos szeretőt játszva volt hosszabb idő után újra megbízható epizodistája a csapatnak. Annak, amelyben immár ugyanúgy helye van a fiatal Tóth Évának (Szolgáló) és Varga Anikónak (Varrónő), mint a tapasztalt Érsek Györgynek (Ügyvéd). Ha nem jut arra a sorsra ez az előadás is, mint a Határokon Túli Magyar Színházak Fesztiválján nagy szakmai sikert aratott, Verebes István rendezte Sorkin Semmi és végtelen című színműve - mivel a bemutató óta alig játszották azt a közönségdarabot -, akkor szép évadkezdés előtt áll a Thália Színház társulata. Gondolkodtatva szórakoztató és szórakoztatva gondolkodtató előadásokra várhatja a következő színházi évad bérleteseit, nézőit. 'DUSZA ISTVÁN TALALKOZAS MERYL STREEPPEL PRAGABAN Kevés a jó női szerep A Június közepén rendezett Arany Gólem prágai nemzetközi filmfesztivál első évfolyamának leghíresebb vendége kétségkívül Meryl Streep volt. A kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő a prágai Kultúrpalotában személyes jelenlétével tette ünnepélyessé a fesztivál közönsége számára a Sophie választása című filmjének vetítését, az ebben nyújtott alakításáért 1982-ben Oscar-díjat kapott. Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád Eduardo De Filippo Házasság olasz módra című komédiájának a főszerepeiben. Meryl Streep nemcsak tehetségével nyerte meg a közönséget, hanem szerénységével, közvetlenségével és kedvességével is. Az említett film bemutatója előtt talált időt a sajtó képviselőivel való találkozásra, a Prágai látogatásának egyik fő célja az volt, hogy a két nagyobbik gyereke megtekintse a Sophia választása című filmjét... - Nagy vágyam volt, hogy a gyerekek lássák szélesvásznon az említett filmet. Amíg nálunk, az Egyesült Államokban a mozik játszották a filmet, ők még túl kicsik voltak ahhoz, hogy megértsék a második világháborúval kapcsolatos történetet. Mivel a film videóváltozata nem sikerült a legjobban, igyekeztem, hogy a prágai filmfesztiválon a két nagyobbik gyerek lássa ezt az alkotást. • Hogy tetszett nekik a film? - Örülök, hogy megnyerte a tetszésüket. A Távol Afrikától és a Kiáltás a sötétben c. filmek mellett nekem is a Sophie választása a legkedvesebb filmem. m Sikerekben gazdag pályafutása során eddig kétszer vehette át az Oscar-díjat, mégpedig a Kramer kontra Kramer (1979) és a Sophie választása (1982) c. filmben nyújtott alakításáért. Mit érzett, amikor arra várt, vajon tényleg Önnek ítélik-e oda a filmvilág eme legrangosabb díját? _ - Közismert, hogy az Oscardíjra az egyes kategóriákban mindig több jelölt van. Ámikor az eredményhirdetésre vártam, nem tudtam jóformán semmire sem összpontosítani. Csak vártam. Amikor megtudtam, hogy nekem ítélték oda a kis aranyszobrocskát, természetesen nagyon örültem. m A színiakadémia befejezése után 3 évig ismert darabokban nagy sikereket ért el a New York-i színházakban. A filmezés mellett nem hiányzik a színház? - Nagyon szerettem a színpadot, és mindig szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, amikora különböző darabokban léptem fel. De mivel családcentrikus vagyok, amióta megszületett a négy gyerekem, színházi fellépést nem vállalok. A gyerekeimnek ugyanis esténként is szükségük van rám. Filmszerepet is csak abban az esetben vállalok el, ha a filmezéssel járó kötelezettségeket össze tudom egyeztetni a gyerekneveléssel. A férjemmel együtt olyan embereket szeretnénk nevelni, akik minden helyzetben önmaguk tudnak lenni. Ehhez pedig sok idő, türelem és szeretet kell. m A Vad folyó című filmben vállalt szerepének jellege eltér az eddigi alakításaitól... - Ezt a szerepet, ahol egy bátor, kitűnő fizikai kondícióban lévő hősnőt alakítok, tulajdonképpen csak a lányaim kedvéért vállaltam. Kíváncsiak voltak ugyanis arra, hogyan birkózom meg egy ilyen jellegű szereppel. Azonban többet nem vállalok szerepet akciófilmben, mert ez nem áll igazán közel hozzám. m Hány filmajánlatot kap évente? - Elég sokat. De általában csak négy olyan film forgatókönyvét olvasom el, amelyre már megvan a teljes költségvetés. Szeretném megjegyezni, hogy szívesen olvasok forgatókönyveket. Mivel már említettem, hogy a filmezést továbbra is össze szeretném egyeztetni a gyerekneveléssel, a családdal, csak olyan alakításokat vállalok, amelyek örömet okoznak nekem. > Milyen filmszerepet játszana el szívesen a jövőben? - Véleményem szerint még mindig nagyon kevés az igazán jó női szerep. Szívesen játszanék egyszer egy olyan filmben, amelyben egy nőnek különböző kulturális korlátokat is le kell győznie az életben annak érdekében, hogy elérje a célját. Egy ilyen film története játszódhatna például az arab országokban, Japánban vagy Kínában. Azonban vonzanak az európai filmek is. m A családon, filmezésen kívül mire jut még ideje? - Nagy természetrajongó vagyok, és ezért igyekszem támogatni a különböző környezetvédelmi szervezetek, csoportok munkáját. Az utóbbi két évben nagyon sok, e témával kapcsolatos szakkönyvet olvastam el, hogy pontosan tudjam, milyen célt is támogatok. Nemcsak anyagilag. A természetvédelmet nagyon fontos dolognak tartom, hogy a jövő nemzedéke is megcsodálhassa a természet szépségét. KUBÁNY ÉVA MEGKÉRDEZTÜK A. Nagy Lászlót, a Magyar Polgári Párt elnökét: - Miképp vélekedik a Magyar Polgári Párt az Egy falu - egy könyv kezdeményezésről? - A szlovákiai magyar könyvkiadás és -terjesztés, a Wadók tapasztalataiból kiindulva, nehézségekbe ütközik. Miképp juttassák el a szlovákiai magyar írók, művészek, néprajzkutatók, szociológusok és más társadalomtudósok műveit a címzetthez, a szlovákiai magyar olvasóhoz? - tették fel gyakran ez idáig a kérdést. A Magyar Polgári Párt véleménye szerint a Lilium Aurum Könyvkiadó, mint a szlovákiai magyar könyvkiadók egyike, megtalálta a probléma megoldásának módját. Az Egy falu - egy könyv kezdeményezésének lényege a falvak és városok önkormányzatainak segítségével valósul meg, amelyek a település iskolai, helyi könyvtárainak fejlesztésére szánt pénzforrások egy részét a szlovákiai magyar szerzők műveinek megvételére ajánlják fel. Pártunk csatlakozik az Egyfalú - egy könyv kezdeményezéshez, hozzájárul annak megvalósításához, mivel az összhangban van a párt művelődési programjával. Járási elnökeinket, polgármestereinket felkértük a közreműködésre, így aktívan szeretnénk bekapcsolódni a folyamat elindításába, hiSíen e kezdeményezés, nemes célt szolgál. '- Ú HÍRVIRÁGOK Hamis háborús filmhíradók. A tekintélyes londoni Hadtörténeti Múzeum szakértői jutottak arra a megállapításra egy nemrégen közzétett beszámolóban, hogy a filmezés technikájának korlátai megkövetelték a század két nagy háborújának hiteles krónikájaként kezelt hadszíntéri híradók utólagos „feljavítását". A legendás el-alameini csatáról készült Oscar-díjas dokumentumfilm immár agg rendezője elismerte, hogy áz alkotás egy részét angliai stúdiókban vették fel. A The World at War című nagyszabású sorozatban - amelyet ezekben a hetekben vetít a Duna Tv - a sztálingrádi felvételekről derült ki, hogy utólag készültek. A brit szakemberek szerint egyébként a Reichstag lépcsőjén felrohanó katona világszerte ismert jelenete egy nappal a kapituláció után került celluloidszalagra. A normandiai partraszállás filmbeszámolói pedig még a gyakorlatozás során születtek. A brit kutatási eredmények szerint már az 1916-ban megvívott, vérgőzös somme-i ütközet hírhedt, meglehetősen naturális híradójelenetei sem lehettek valósak: az ellenség tüzében halomra dőlő, rohamozó katonákkal együtt ugyanis - a felvételek szögéből kiszámíthatóan - az operatőröket az elsők között lőtték volna szitává a szemközti lövészárokból. A „sztrájktörő" zongora. Ritka közjáték színhelye volt nemrégen a híres milánói La Scala, ahol Verdi La Traviata című népszerű operája szerepelt műsoron, elsőrendű szereposztásban, a neves karmester, Muti vezényletével. Pár perccel az előadás előtt a zenekar megbízottai közölték a karmesterrel, hogy azonnal sztrájkba lépnek, béremelést és életkörülményeik javítását követelve. Nem volt foganatja sem a dirigens, sem pedig a vezetők belátást kérő igyekezetének. A felháborodott közönség kifütyülte a zenekart, de ez sem segített. Végül a karmester kiállt a függöny elé, és közölte a közönséggel, hogy mégis lesz előadás: ő maga ül oda a zongorához és gondoskodik a zenekíséretről. így is történt. A közönség hatalmas ovációban részesítette a karmestert és az énekeseket. A franciák hiányos ismeretei. Megdöbbentő hiányosságokra derített fényt az a közvélemény-kutatás, amelyet egy párizsi folyóirat most megjelent száma tett közzé. Eszerint a franciák 42 százaléka nem tudja, hogy mi az Egyesült Államok fővárosa, s több mint négyötödüknek halvány fogalma sincs arról, hogy milyen kifejezést takar az AIDS betűszó. A felmérés alapján Franciaországban még mindig jelentős, 21 százalékos azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy a Nap forog a Föld körül. A jelek szerint a művészetek terén is vannak még hiányosságok: a franciák 72 százaléka nem tudja, hogy ki volt a „Rómeó és Júlia" szerzője, s 40 százalékuk arra sem tudott választ adni, hogy ki festette a világ talán leghíresebb (s egyébként a párizsi Louvre-ban található) képét, a Mona Lisát. A furcsa eredményre valószínűleg a közvélemény-kutatás egy másik kérdése adja meg a magyarázatot: a fiatalok 20 százaléka úgy véli, hogy ők az iskolában semmit sem tanultak... Európai elismerésben részesült a cseh muzeológia. A tíz élenjáró európai múzeumi gyűjtemény közé sorolták a svédországi Vastersaban nemrégen a Cseh Nemzeti Múzeum Lapidáriumát (kőbe faragott díszítmények és feliratok gyűjteményét). Az 1977-ben beindult versenynek rendkívül szigorú feltételei vannak. Az értékelést végző biztosok nemcsak a gyűjtemények műépítészeti és képzőművészeti megoldásait veszik figyelembe, hanem a történelmi légkört idéző háttéranyagok elhelyezését is. A Cseh Nemzeti Múzeum Lapidáriuma hosszas és költséges felújítás után 1993-ban vált hozzáférhetővé a nagyközönség számára. A modern elrendezésű gyűjtemény felvonultatja a cseh kőfaragásnak a 11. századtól a 19. századig született remekműveit, így többek között a legrégibb román kori szobrászati alkotásokat, a Károly-híd kőszobrait. Tanuljunk építészetet az állatoktól, A finn fővá ros építészeti múzeumában egyedülálló kiállítást nyitottak. A látogatók arról győződhetnek meg, milyen mesterien tudnak építkezni az állatok. Juhani Pallasmaa, a helsinki műszaki egyetem professzora kijelentette: „Alázatot éreztem, amikor a kiállítás megszervezésén dolgoztam. Azt hiszem, sokat tanulhatunk belőle... Bámulatos: 5 milliméter hosszú állatok tökéletes lakhelyet építenek, és semmi külső energiát nem használnak arra, hogy a lakók millióinak friss, hűvös levegőt biztosítsanak" - mondotta a professzor a termeszekről. Emberi szempontból egy afrikai termeszlakhely felhőkarcolónak felel meg. A kőkemény, négy méter magas, földből épült torony körülbelül kétmillió termesznek nyújt lakhelyet. Az állatok lakóhelyük díszítésére is gondolnak. A hímnemű szövőmadár például legalább tíz különböző fajta csomót köt, amikor építi fészkét, hogy odavonzzon egy „menyasszonyt". A madárhölgy csak akkor hajlandó beköltözni, ha tetszik neki a fészek. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján)