Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-26 / 147. szám, hétfő

1995. június 26. VELEMENYEK - ESEMENYEK ÚJ SZ Ó 5 I SZOGYEN Hazahív a harangszó ÚJ Szó-tudósítás Szőgyénben Hazahív a harang­szó címmel a hét végén tartották meg a faluból kitelepítettek első találkozóját. 1947-48-ban több mint száz családnak kellett távoz­nia innen, többségük Tatán, illet­ve Tarjánban telepedett le. A mintegy 150 magyarországi ven­déget, valamint a szőgyéni rokon­ság egy részét szombaton a művelődési ház nagytermében Náget Dezső polgármester üdvö­zölte, s történelmi törlesztésnek nevezte az eseményt. Délután a vendégek megkoszorúzták a má­sodik világháborús emlékművet. Vasárnap a Nagyboldogasszony­templomban a vendégek tisztele­tére Czuczor József pélbános tar­totta az ünnepi szentmisét. Dél­után a hagyományos járási dal­és táncünnepélyre került sor, amelyen a veresegyházi asszony­kórus is fellépett. A találkozót ér­tékelve a polgármester kijelentet­te, hagyományt szeretnének te­remteni, s jövőre is hazavárják a kitelepítetteket. (hajtman) CSEMADOK-BÁL Nyugati művészekkel Ebben a sanyarú helyzetben is talpon kell maradni - vallja többi sorstársához hasonlóan a Cse­madok somorjai városi szerveze­te, amely ugyan jelentős támoga­tást kap a helyi önkormányzattól, ám még ez is kevés az országos hírű felnőtt- és gyermekcsoport fenntartására. Ezért igyekeznek új ötletekkel pénzhez jutni. Baráti kapcsolatok eredményeképpen szervezik meg e hét végén a Cse­madok végnapok rendezvényso­rozatot, amelyen európai hírű ba­jor és salzburgi fúvósok, prágai és pilzeni operettművészek, továb­bá hazai és magyarországi művé­szek szerepelnek úgy, hogy a szervezet javára lemondanak gá­zsijukról. Szombaton jótékonysá­gi bál lesz, a teljes bevétel ugyan­csak a szervezőket illeti meg. Ide várnak mindenkit, aki baráti tár­saságban kíván kellemes órákat eltölteni, a belépőjegy megvásár­lásával pedig támogatja a somor­jai magyar kultúrát. Két csallóközi művész is szerepel a vendégek­kel együtt ezen az estén. Derzsi György, a győri Nemzeti Színház magánénekese és ifj. Derzsi György, akit a Jókai Színház Mária evangéliumában Jézus szerepé­ben láthattunk. Vasárnap délután a bajorok, osztrákok és a csehek a pomléi szabadtéri színpadon lépnek föl. Rajtuk kívül a nép­szerű budapesti Defekt duó és szlovák humorista is szórakoztat­ja a közönséget. -y-f KABITOSZER-ELLENES VILAGNAP A felnőttek felelőssége ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT A WHO szakembergárdája a világnapok meghirdetésével a közvélemény figyelmét kívánja felhívni a valamennyiünket fenye­gető veszélyekre. Június 26-dika a kábító­szer-ellenes nap jegyében zajlik. A kábítószer köztudottan a világ minden országá­ban komoly gondot jelent, hiszen a fiatalok milliói a napi gondok, feladatok elől a minden realitást nél­külöző álomvilágba menekülnek. Szlovákiában is. A hetvenes évek közepén az orvosok a szipózó és a gyógyszerező fiatalokat próbálták menteni, ma ugyanezt teszik a heroinistákkal. Küzdelmükben magukra maradnak, hiszen Szlovákiában nincs a szenvedélybetegek hosszan tartó ellátását biztosí­tó, önálló állami intézmény. A narkósok kezelése néhány lelkes orvos jóvoltából a pszichiátriai osztá­lyok mellett létesített részlegeken, esetleg az alko­holelvonó intézetekben történik. Még szerencse, hogy a rendszerváltás után a nem állami szféra többféle alapítványon keresztül (pl. PER TE, FILIA, DROG-STOP) felkarolta a kábítószer-élvezőket, vál­lalva gyógyíttatásuk költségeinek fedezését. Tulaj­donképpen ez nem is volna baj, ha az államnak is lenne reális, megvalósítható koncepciója. Nem elsősorban a már függő betegek gyógyítását, ha­nem a megelőzést illetően. Bár az elmúlt évtizedek során több különböző egészségügyi programot hir­detett az egészségügyi minisztérium, a nagyszabá­sú elképzelések zömmel nem valósultak meg. A napokban a tárca egy újabb drogellenes prog­ramot fogadott el. Megalkotói, Szlovákia neves szakemberei, már nem ijesztgetni akarják a fiata­lokat: megmutatják nekik, hogyan maradhatnak az esetleges szenvedélybeteg társaik között is tiszták. Figyelmüket az oktatási intézményekre összpontosítják, el szeretnék érni, hogy épp a pe­dagógusok legyenek azok, akik példát mutatva a helyes útra terelik az ifjúságot. Mivel a tanulók a nap jelentős részét az iskolák­ban töltik, főleg a pedagógusok összefogásával ér­hető el, hogy az oktatási intézmények is tiszták maradjanak. Ugyanis a család nem képes vissza­fogni a gyerekeket. Hiszen alig akad felnőtt, aki el­utasítaná a legális drogot: az alkohol, a dohány, a kávé és a gyógyszer élvezetét. A megelőző prog­ram szerves részét képezi a szülők kötelességtu­datának növelése. Márcsak azért is, mert hajlamo­sak a végletekre: vagy szigorral vagy nemtörődöm­séggel, közönnyel intézik el kábítószerélvező gyer­mekük ügyét. Es amíg lehet, leplezik a gondokat.. A program jó, hasznos, és valóra váltására nagy szükség van. De mindez nem csupán akarat, ha­nem pénz kérdése is: 3,5 millió kellene szinte azonnal. Igaz, az oktatásügy már e célra adott vagy félmillió koronát, a belügy meg a munka- és szoci­ális ügyi minisztérium sem tagadta meg az anyagi támogatást, az elszegényedett egészségügyi mi­nisztérium viszont csak keresi az anyagi forráso­kat. Pénz nélkül, sajnos, nem lehet hatékonyan se­gíteni a rászorulókon. Tudatosítani kell(ene), hogy a narkósok halálosan beteg emberek. A szakem­berek, éppen ezért a kábítószer-ellenes világnapot is kihasználva figyelmeztetnek: a halott gyerekek­nek már nem kell a segítség. (péterfi) Párkányi állásfoglalás Az MKDM, Együttélés, MPP és az MNP párkányi helyi csoportja­inak, a Csemadok párkányi alap­szervezetének, valamint a helyi magyar tannyelvű alapiskola és gimnázium szülői munkaközös­ségének képviselői megtárgyal­ták az SZK Oktatási Minisztériu­mának az alternatív, vagyis két­nyelvű oktatás bevezetésével kapcsolatos intézkedéseit és az alábbi állásfoglalást fogadták el: Elutasítjuk a minisztérium által az alternatív oktatás bevezetésé­re tett törekvéseket, amelyek né­zetünk szerint nem az oktatás színvonalának emelését, hanem a magyar oktatási intézmények elsorvasztását célozzák. Elfogad­hatatlannak tartjuk azt a diktató­rikus gyakorlatot, amelynek kö­vetkeztében visszahívtak négyet azon igazgatók köZOl, akik tilta­koztak az alternatív oktatás be­vezetése ellen. így próbálják megfélemlíteni a pedagógusokat és szülőket. Jogtalannak tartjuk Szigeti Lászlónak, a párkányi gimnázium igazgatójának levál­tását, és visszautasítjuk azokat a rágalmakat, amelyekkel őt a po­zsonyi Vll-es számú tanügyi hiva­tal igazgatója illette. Kérjük azon­nali visszahelyezését hivatalába. Reményünket fejezzük ki, hogy a szülők a történtek ellenére sem hagyják magukat megtéveszteni, és egyöntetűen elutasítják az al­ternatív oktatás bevezetését. A DU AZ ALAPSZERZŐDÉSRŐL A vállalkozók védelmében A Demokratikus Unió az eddi­ginél erőteljesebben törekszik a kis- és középvállalkozók támo­gatására, mert ezt a réteget a kormánypolitika mostohán ke­zeli. Éppen ezért a DU rövidesen kidolgozza a vállalkozás alapdo­kumentumát, amely magában foglalja majd a vállalkozások egyfajta biztonsági hálózatának tervét. A Jozef Moravčík exkor­mányfő vezette mozgalom a programtervezetet konzultálni kívánja a parlamenti pártokkal, s szeretné, ba azt a parlament is elfogadná - hallottuk szomba­ton Ľudovít Cérnák alelnöktől, a DU országos tanácsának Kas­sán tartott ülése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. A DU vezetői szerint a tévé e héten nem azért nem fogja köz­vetíteni a parlament ülését, mert a TV-stábok a pápalátoga­tásra készülnek, hanem mert a kormánykoalíció most akarja az eddigi privatizációs programot felváltó saját tervezetét elfogad­tatni, s nem szeretné, ha ez a nyilvánosság előtt történne. Ján Budaj alelnök lapunk kér­désére elmondta: a szlo­vák-magyar alapszerződés rati­fikálása is szóba került. E kér­désben nem változott korábbi álláspontjuk, azaz a DU nem csupán politikai, hanem tárgyi és jogi szempontból is megvizs­gálja, hogy garantálja-e a doku­mentum a szlovák-magyar kap­csolatok rendezését. Érdekes megjegyzést tett Ľudovít Čer­nák. Ó úgy látja, Mečiar hibát követett el, hogy az alap­szerződés aláírása előtt a terve­zetet nem konzultálta a parla­menti pártokkal, köztük az ellen­zékiekkel. Černák szerint elkép­zelhető, a DU azzal a feltétellel mondott volna igent, ha viszon­zásul a kormánykoalíció abba­hagyja az államfő elleni támadá­sokat. (gazdag) ELTITKOLT AKCIÓÖTÖSÖK. A sajtószabadságot féltő politi­kusok, újságírók, művészek megnyilvánulásaira azzal reagál a kormánykoalíció, hogy Szlovákiában, úgymond, még nincs veszélyben a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabad­sága, hiszen az újságokban korlátlanul lehet mindenről írni. Valóban, a nyomtatott sajtó zöme kimondottan ellenzéki hangnemben ír. Ezzel azonban a másként gondolkodók sem­miképp sem tudják ellensúlyozni a rádió, de még inkább a te­levízió hatását. Az elektronikus hírközlő eszközökben dolgo­zók agyát úgyszólván már teljesen államosították. Hogy csak „úgyszólván", azt bizonyítja, hogy még Darmo televíziójában is akadt egy stáb, amelynek tagjai vették maguknak a fárad­ságot, és „feltérképezték": mendemonda-e vagy valóság a tisztogatásra szakosodott akcióötösök létezése. A 30 perces felvétel elkészült, a tévének az előre kiadott program értel­mében sugároznia is kellett volna, aztán - nem sugározták. A Vágbesztercei, illetve a Nagytapolcsányi járásban sem a rö­vid úton leváltottak, sem a leváltok nem kaptak lehetőséget .arra, hogy ország-világ előtt megvédjék álláspontjukat. Olyan precedenst teremtett ezzel a Szlovák Televízió vezeté­se, amely után már nem állítható még formálisan sem, hogy Szlovákiában sajtószabadság van. Ezt ugyanis hatalmi esz­közökkel és közszolgálati médiumban csak egyszer lehet megsérteni anélkül, hogy utána még bárki azt állíthatná, hogy a véleménynyilvánítást nem érte sérelem. Egyébként csak az következett be, amire Jozef Darmo, a hétpróbás bol­sevik médiaszakértő tévéigazgatóvá történt kinevezése óta számítani lehetett. NÉGY MAGYAR ISKOLAIGAZGATÓ MENESZTÉSE. Az önkor­mányzatok oktatásügyi hatáskörének megnyirbálása óta vár­ható volt, ami bekövetkezett. A káderek „mozgatása" telje­sen az állam hatáskörébe került, ami „magyar vonalon" ab­banjutott kifejezésre, hogy az alternatív oktatás bevezetésé­ben adminisztratív szempontból minden akadály elhárult Slavkovská és munkatársai törekvéseinek megvalósítása e­lől. A törvény értelmében a minisztérium most már bármire utasíthatja az iskolaigazgatókat. Nos, az utasítás meg is ér­kezett: az iskolaigazgatóknak maguknak kellett volna meg­tenniük az első lépéseket az alternatív iskolák bevezetése felé vezető úton. Sokan nemet mondtak, erre beindult a gőzhenger, és példát statuálva négy ismert igazgatót azon­nali hatállyal leváltottak. A magyarul oktató pedagógusok kö­zött ez vitát provokált, és sokan így teszik fel a kérdést: ho­gyan kellene úgy taktikázni, hogy ezt a hullámverést is túlél­je a magyar oktatási nyelvű szlovákiai iskolahálózat. Erre a kérdésre csak egyetlen válasz van: az alternatív oktatás be­vezetésének helyeslése vagy ellenzése azok közé a dilem­mák közé tartozik, amelyek megválaszolása során nincs he­lye a taktikázásnak. Erre a kérdésre mi csak határozott „nem"-mel válaszolhatunk. Az oktatásügyi minisztérium nem kevesebbet akar a magyar pedagógusoktól, mint azt, hogy maguk szervezzék meg az anyanyelvi oktatás leépítését. Az elmúlt évtizedek alatt nem mindig volt erőssége a pedagógu­soknak a bátor kiállásra való hajlam. Meglátjuk, sarkukra mernek-e állni most, amikorsaját egzisztenciájukról van szó. ČARNOGURSKÝ MESSZEBB LÁT. A szlovák keresztényde­mokraták elnöke kijelentette, hogy addig nem hajlandó tár­gyalóasztalhoz ülni Mečiarral, amíg nem hagyja abba a köz­társaság elnöke elleni otromba támadásokat, illetve nem deklarálja, hogy elismeri a választások eredményét, és na­pirendre tér afölött, hogy a Demokratikus Unió képvi­selőinek parlamenti jelenléte - megváltoztathatatlan reali­tás. Van, aki Čarnogurskýnak ezt az álláspontját a merev­ség, a hajthatatlanság megnyilvánulásának minősíti. So­kan vannak ilyenek, hiszen az elmúlt napokban a minisz­terelnök számos ellenzéki párt vezetőivel tárgyalt. A szlo­vák kereszténydemokraták magatartásában legalább annyi a ráció, mint az olyan pártvezetőkében, akik készek véleményt cserélni azzal a Mečiarral, akinek vezetésével a kormány eközben is a demokrácia intézményeinek leépíté­sén munkálkodik. Ugyanis nem lehet félreérteni például a vagyonjegyes privatizáció leállításának, a befektetési ala­pok állami felügyejet alá helyezésének és a többi gesztus­nak az üzenetét. Čarnogurský már a Mečiar-utáni időszak ra készül, de - másoktól eltérően - sem önmagát, sem pártját nem akarja diszkreditálni. TÓTH MIHÁLY ÖTVEN ÉWEL EZELŐTT FOGADTÁK EL AZ ALAPOKMÁNYT ENSZ? ENSZ! Nincs nemzetközi szervezet, amelyet annyi bírálat ért volna, mint az ENSZ-t, fennállásának fél évszázada alatt. Kü­lönösen az ötvenes évektől kezdve vált a világszervezet az ideológiai csaták színterévé, ezek hevessége mindig at­tól függött, hogy a kelet-nyugati (leegy­szerűsítve a szovjet-amerikai) viszony­ban éppen a lehűlés vagy a felmelegedés volt-e az uralkodó áramlat. Minden év őszén menetrendszerűen megnyitották a Közgyűlés ülésszakát, melynek első napjaira még odafigyelt a világ, hiszen az állam- és kormányfők ekkor mond­ták el beszédeiket, majd ők hazautaz­tak, a diplomaták pedig maradtak. És alig változott valami, a világpolitika lé­nyeges kérdéseiben nem a New York-i ENSZ-palotában, hanem Moszkvában és Washingtonban döntöttek. Ezért is nevezték el az ENSZ-t „szóhivatalnak", tartották fölösleges gittegyletnek. Volt egy rövid időszak, amely talán a berlini fal leomlásától számítva 2-3 évig tartott, amikor az ENSZ elleni bírá­latok enyhültek. Egyrészt a kommuniz­mus összeomlásával megszűnt a szem­benállás, a nagyhatalmi rivalizálás, másrészt pozitív fordulat következett be több helyi konfliktus rendezésében. Elég Kambodzsát említeni, ahová több mint húszezer kéksisakost és polgári személyt küldött a világszervezet, s ak­kor azt írtuk, hogy ez az ENSZ-béke­fenntartók eddigi legnagyobb vállalko­zása. De ez már a múlté, tudjuk: a dél­szláv konfliktus minden eddiginél na­gyobb erőfeszítéseket igényel. Éppen a balkáni háború kapcsán ke­rült ismét az ENSZ a bírálatok kereszt­tüzébe, naponta elmondják, leírják, hogy teljes kudarcot vallott. Ez igaz is. De hozzá kell tenni, hogy Boszniával minden nemzetközi szervezet így járt, az EU-tól a NATO-ig. És ez egyértelműen a világpolitikában ma is hangadó hatal­mak kudarcának tekinthető. Ezért az ENSZ-t érő bírálatok csak addig jogo­sak, amíg a világszervezet nehézkessé­gét, lassú döntési mechanizmusát érin­tik. Mert most is érvényes az, ami kez­dettől fogva: az ENSZ tevékenysége mindig a vezető hatalmak politizálásá­nak, az adott időszakban kialakult nemzetközi viszonyoknak a függvénye volt. Napjainkban pedig ezek a viszo­nyok a régi struktúrák felbomlása és az újak hiánya miatt kaotikusak. Mindenkor az ENSZ kulcsfontossá­gú, operatív szervének, a Biztonsági Ta­nácsnak a munkáját, mechanizmusát érte a legtöbb bírálat. Például az öt ál­landó tag vétójogát, vagy amiről most nagyon sok szó esik: az állandó tagok számát illetően. Van abban némi igaz­ság, hogy az állandó tagok összetétele már nem tükrözi a világban ténylege­sen kialakult gazdasági és politikai (erő)viszonyokat, s ezért az ötök klubját ki kell bővíteni. Nem titok, hogy Német­ország és Japán mellett India is pályá­zik erre. A lényeg az, hogy az új nemzet­közi helyzetben szükségesnek látszik az ENSZ megreformálása is, de ehhez módosítani kellene az Alapokmányt. Azt a t okmányt, amely ma ötven esz­tendeje lépett érvénybe, miután öt kon­tinens félszáz állama áldását adta e 19 fejezetből és 111 cikkből álló doku­mentumra. Meg kell jegyezni: az Alap­okmányt azóta csak a tagállamok szá­mának növekedése miatt módosítot­ták, tehát lényeges változások 1946 óta nem történtek. Jelenleg az ENSZ tagországainak száma már háromszor annyi, mint 1945-ben volt: 185. (Maga az ENSZ csak 1945. október 24-én ala­kult meg, miután az alapító országok többsége ratifikálta az Alapokmányt.) Meg kell még említeni, az ENSZ tevé­kenységének ma is a pénzhiány szab korlátokat. A békefenntartás költségei például a néhány évvel ezelőtti 2,5 mil­liárd dollárról 17,5 milliárdra nőttek. Napjainkban az ENSZ-nek alig van módja arra, hogy az egyik legfontosabb feladatát - a fejlődés támogatása - tel­jesíteni tudja, mert anyagi eszközeit a sürgős beavatkozásokra kell fordítania. Már ami van, mert például a leggazda­gabb tagállamok is tartoznak a világ­szervezetnek, az élen éppen az USA áll. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a múlt héten egy francia lapnak elmondta: Amerika 5,9 milliárd frankkal adósa a világszer­vezetnek, utána Oroszország követke­zik 3 milliárddal. Egyébként rendkívül érdekes, ahogyan az amerikaiak viszo­nyulnak a világszervezethez. A leg­újabb, a szombaton készült felmérés azt tanúsítja, hogy másként tekint erre a kérdésre az átlagpolgár, és megint másként a politikus. Nos, a megkérde­zettek hatvanhét százaléka kedvezően ítélte meg az ENSZ tevékenységét, s csak huszonnyolc százalék minősítette rossznak, ezzel szemben magának az amerikai Kongresszusnak a munkáról csak ötvenhárom százalék nyilatkozott pozitívan, s negyvenkét százalék kifeje­zetten rossznak értékelte az amerikai törvényhozók munkáját. Helyszűke miatt nincs mód az ENSZ tevékenységi köreinek még csak a fel­sorolására sem, pedig csupán a mene­kültek problémájáról vaskos köteteket lehetne írni. A lényeg az, hogy az ENSZ­t nem megszüntetni kell, hanem szer­vezeti reformokkal alkalmassá tenni szerepének betöltésére. Mert például Bosznia kapcsán szidhatjuk ugyan a vi­lágszervezetet, de gondoljunk csak be­le: mi lenne, ha nem lenne ENSZ? MALINAK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents