Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám, szerda

IDÉNY KEZDETÉN AZ ÖNTÖZÉSRŐL: Sok volt a bizonytalansági tényező A csapadékos tavaszi időjá­rás miatt csak a május végi na­pokban kezdődött el az idei öntözési idény a csallóközi mezőgazdasági üzemekben. Ezzel kapcsolatban kerestük fel a több mint 45 ezer hektár kiterjedésű csallóközi ön­tözőrendszer üzemeltetését szervező és irányító nagyma­gyari Variaprogres Kft.-t, hogy megtudjuk, e nem éppen ked­vező gazdasági viszonyok köze­pette milyen gondok foglalkoz­tatják őket az öntözési idény kezdetén. Farkas László, az öntözési részleg vezetője elöljáróban elmondotta, nem éppen sze­rencsés az öntözőrendszer je­lenlegi kettős helyzetéből fa­kadó állapot, hiszen egyrészt állami tulajdonban van, más­részt pedig a Dunai Folyam­szabályozási Vállalat a vagyon­kezelője. Ennélfogva az ön­tözőrendszer üzemeltetésére is csak a folyamszabályozási vállalattal kötött szerződés alapján kerülhet sor. Gondot csak az jelent, hogy eddig a va­gyonkezelővel csak egy évre szóló szerződést köthettek, és ez a nagyfokú bizonytalansági tényező megnehezítette az előkészületi munkák tervszerű végzését. Ennek megerősíté­seként említi meg, hogy a folyó évre is csak március végén si­került a vagyonkezelővel aláír­ni a szerződést, igaz, most már 3 évre szólóan. Hol itt a gond? Ott, hogy amíg nincs érvényes szerződés, nincs központi tá­mogatás sem. De amíg meg­kapják, addig is dolgozni, élni kell, ezért is mondta vendéglá­tóm kissé képletesen, hogy Is­ten nevében, egy fillér támoga­tás nélkül végezték el az ön­tözőrendszer üzemeltetéséhez szükséges karbantartási és előkészületi munkálatokat. Ha ehhez még hozzávesszük a gépházakba történő betöré­sekből, az öntözőberendezé­sek megrongálásából, kifosz­tásából eredő károk helyreho­zását - amely az összköltsé­gek felét is eléri akkor bi­zony tetemes összegre rúg az a pénz, amelyet akár kölcsön formájában is elő kellett te­remteni ahhoz, hogy a szezon kezdetére minden összeálljon, és alkalmazottakat se kelljen elbocsájtani. Sajnos, eddig csak a rendőrségi akták nőnek, de a rézkábelek, alumíniumvezeté­kek, villanymotorok és egyéb berendezések fosztogatóit nem sikerült kézre keríteni. A tolvajok legutóbb az egyik gép­ház transzformátorát sem kí­mélték meg, s így a vandál pusztításukból több mint 100 ezer korona kár keletkezett. Azt sem mellékes megje­gyezni, hogy június elsejéig kellett várni ahhoz, hogy a mi­nisztériumból átutalják szá­mukra az annyira várt pénzt. Az öntözés költségté­nyezőiről is beszélgetve ven­déglátóm hangsúlyozta, hogy az állami dotáció a kiöntözött vízmennyiség és az elfogyasz­tott elektromos energia 80 százalékának költségmegtérí­tésére szól. De mivel a Dunai Folyamszabályozási Vállalat az idén a víz köbméterenkénti árát 0,5 koronáról 1 koronára emelte, a mezőgazdasági üze­mek és a kistermelők a Varia­progres-szel kötött szerződésük alapján egy köbméter vízért a tavalyi 0,30 korona helyett most már 0,40 koronát fognak fizetni. Ez különben minden dotációra jogosult, vagyis be­jegyzett üzemre, kisvállalkozó­ra érvényes. Eddig a Varia­progressnek az öntözhető te­rület kétharmad részére meg van kötve a szerződés a ter­melőkkel, és csak napok kér­dése, hogy a hátralévő igénylőkkel is rendeződjön e folyamat. Egyébként ez a szerződés is 3 évre szól, amelyben a financiális részle­teket a mindenkori központi támogatáshoz igazítják majd. Az öntözés terméseredmé­nyeket stabilizáló voltát ma már jól ismerik az üzemek, hi­szen volt módjuk az eltelt évti­zedekben - főként az aszályos esztendőkben - tapasztalni, mit is jelent számukra a csalló­közi öntözőrendszer hasznosí­tása. Persze másképpen vetődik fel a kérdés, ha az üze­mek anyagi gondokkal küzde­nek. Hogy öntözzenek-e vagy sem, az a gazdasági lehetősé­gek függvénye, hiszen jól tud­ják, az a bizonyos 40 fillér csak a hidránsig érvényes. Ah­hoz, hogy az életet jelentő víz a növények gyökeréhez is el­jusson, bizony még rakódnak rá költségek. Az öntözőrend­szer gépházainak üzemelteté­sén kívül közreműködnek új berendezések telepítésénél, szakszerűen megjavítják a hozzájuk fordulóknak a sávos öntözőberendezések szétfa­kadt műanyag tömlőit. Raktá­rukon mintegy 2 millió korona értékű pótalkatrészt tárolnak, és elvégzik a vízpumpák nagy­javítását is. A jövőben talán bevezethet­nék az agronómiai tanácsadó szolgálatot, hiszen a mester­séges csapadékpótlás is ko­moly szakmai ismereteket igé­nyel. Persze ezt is csak akkor érdemes megvalósítani, ha már előzőleg rendeződnek a tulajdonjogi viszonyok, amely­ben vagy privatizálják az ön tözőrendszert, vagy hosszú távra szóló bérleti szerződé­sek garantálják az üzemeltető biztonságát. MÉRI ISTVÁN 1995. június 17. MEGSZÜLETETT A DÖNTÉS Felszámolják a tesmagi telepet Mint arról már lapunk május 17-i számában olvashattak, a tesmagi teleprész szeretett vol­na különválni az ipolysági Hont mezőgazdasági szövetkezettől. A különválási folyamat mintegy két évig húzódott, mígnem idén május 25-én végre úgy nézett ki, külön-külön kezdhet gazdál­kodni Ipolyság és Tesmag. Május végén ugyanis köz­jegyző jelenlétében tagsági gyűlést tartott Ipolyvisken a Hont szövetkezet. Ez volt a fel­tétele annak, hogy megalakul­janak hivatalosan is. Csak hát nem minden zajlott az elképze­lések szerint. A részletekről Kajtor Pált, az ipolysági szövet­kezet elnökét kérdeztük. • Elnök úr, mi is történt a májusi gyűlésükön? - Mint ismeretes, már három éve húzódik a Tesmag és Ipoly­ság közötti viszály. Formális okok miatt nem sikerült beje­gyeztetni a két szövetkezetet a cégbíróságon. így hát elrendel­ték, hogy még egyszer össze kell hívnunk a tagsági gyűlést, és közjegyző jelenlétében meg­szavaznunk a különválást. A tagság meg is szavazta az ipoly­sági szövetkezet megszűnését és újbóli létrejöttét is. A tesma­giak nem alapították meg az utódszövetkezetet, ezért most félmegoldáshoz folyamodtunk, és a tesmagi teleprész Ipolyság fönnhatósága alá került. Az elnök állítása szerint a tesmagiak az utolsó pillanat­ban visszavonták igényüket. A törvényeknek, előírásoknak megfelelően előkészítettek mindent, de a folyamat nem az elképzeléseik szerint alakult. - Senki nem tud a kialakult helyzethez hozzászólni - foly­tatja Kajtor Pál. - A jelenlegi tör­vények hiányosak, egyszerűen nem tudják orvosolni problémá­inkat. Egy dolgot nem tudok megérteni: ha valaki három évig harcol valamiért, miért áll el az utolsó pillanatban terveitől? A szóban forgó tagsági gyűlést követően, pár nap múl­va volt a hitelezők ülése, ame­lyen megalakult egy szakbizott­ság, amely a szövetkezet adós­ságaira próbál gyógymódot ta­lálni. A szövetkezet vezetőségé­nek ki kell dolgoznia egy tízé­ves időtartamra szóló felélénkí­tési tervezetet. Ebben az időszakban nem kell törleszte­nie a szövetkezetnek adóssá­gait, csupán a tervezetben előírt feltételeket kell teljesíte­nie. Ha erre nem képes, bein­dítják a csődeljárást. - Ebben a tervezet szerint a tesmagi teleprészt felszámol­ják - mondja az elnök. - Hi­szen így is, úgy is az lett volna a tesmagiak sorsa, hogy megala­kítják szövetkezetüket, majd bekövetkezett volna a felszá­molás, a csőd. Mert annak a te­leprésznek már nincs semmije. Nem szívesen tesszük, de ránk hárult ennek a kötelességnek a teljesítése. • Mi lesz azokkal a tulajdo­nosokkal, akik kivették a tes­magi kataszterből földjeiket? Ki adja vajon majd ki a jogos vagyonrészüket? - Ha beindul a felélénkítési tervezet megvalósítása, leállí­tódik minden velünk szemben fenntartott követelés jogossá­ga. Amíg ez a folyamat be nem fejeződik, addig senki semmit nem kérhet. Nemcsak a tulaj­donosok, de a bank és az adó­hivatal sem. Hiszen ez a prog­ram lényege. Meg kell adni szá­munkra egy talpraállási le­hetőséget. Nem szabad értéke­sítenünk állóeszközeinket sem, vagyonúnknak meg kell marad­nia. Ha nem sikerül talpra áll­nunk, jön a végrehajtó. Bonyo­lult folyamat ez. Nem tudhat­juk, milyen árpolitika lesz az el következendő tíz évben, és azt sem tudja garantálni számunk­ra senki, hogy a gázolaj ára nem emelkedik-e majd ezalatt. Vagy még egy példa: a gabona értékesítési ára vajon csökken­ni, esetleg emelkedni fog? Mit lehet itt tenni? Ellehetetlenü­lünk, mert jelenleg ezt kínálják számunkra. De lehet ilyen kö­rülmények között teljesítményt produkálni? Az elnök kérdések tömkele­gét sorakoztatta fel. Nem is csoda, hiszen meglehetősen nagy bajban vannak, mint ez ki is derül. Mindezek ellenére lát esélyt elképzeléseik megvalósí­tására. Itt azt is meg kell je­gyezni, hogy noha a tagság megválasztotta Kajtor Pált ve­zetőjévé, vannak, akik szeret­nék őt kimozdítani a székéből. Ezt megteheti az a szakbizott­ság is, amely felügyeli működé­süket. Nem szívesen beszélt erről az elnök, csak annyit fűzött mindehhez, ha őt elmoz­dítják helyéről, megbukott a szövetkezet. Az elmondottakból azonban kiderül, Kajtor mérnök biztos a dolgában. Annyit szeretne csu­pán, hagyják cselekedni. Sike­rül-e majd neki, azt az idő dönti el. TURCZI ÁRPÁD 1402 i ÚJSZ Ó T ANÁCSA DÁ S MEGKETTŐZÖTT KAPACITÁSSAL AZ ARANYFÁCÁNBAN Nem adták fel piacaikat Szlovákia legnagyobb kapacitású sörgyára lesz az ógyallai Vallach László felvételei hódításával, részben pedig újabb külföldi part­nerek felkutatásával. A már nyolc éve húzódó új beruházás ­amely a kezdeti szakaszban 300 millió koro­nás befektetésnek indult - gyakorlatilag fel­emészti a vállalat évi nyereségét sőt, amint az Henrich Pietától, a vállalat vezérigazgató­jától megtudtuk, az építkezés meggyorsítása érdekében bankhitelhez is folyamodtak. Az Aranyfácán Rt.-nek azonban reális esélyei vannak arra, hogy az idei évet jó gazdasági eredményekkel zárja. Míg az elmúlt években az év végi mérleg negatív előjelű volt, ebben az évben várhatóan nullszaldóval zárnak, a vállalat pénzügyi szakemberei a jövő évtől pedig folyamatosan nyereséget remélnek. Ami az exportot illeti, az elmúlt években igencsak lecsökkent a részvénytársaság kivi­tele. - A nyolcvanas évek táján vállalatunk a KGST-piac egyik kiemelt szállítója volt. Az Aranyfácán sör iránt jóval nagyobb volt a ke­reslet, mint a vállalat kapacitása, a KGST-piac összeomlásával azonban jócskán megválto­zott a helyzet - mondja Margita Rechtorisová, a tervezési osztály vezetője. - A sörgyár ter­melésének - ami tavaly 670 ezer hektolitert tett ki - jelenleg a 10 százalékát értékesítjük külföldön, részben a volt Szovjetunió tagálla­maiban, a skandináv államokban és kisebb tételekben a világ számtalan más országá­ban. Régebben nagyon jó piacot jelentett a számunkra Lengyelország és Magyarország is, azonban mindkét államban olyannyira megemelték a behozatali vámokat, a behoza­tali kvótát pedig annyira lecsökkentették, hogy számunkra nagyon előnytelenné vált az export. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy feladtuk volna azokat a piacokat, ahol jól is­mert és kedvelt márkanév az Aranyfácán. KOSÁR DEZSŐ A Slovak Gold Alapítvány, amely a legsike­resebb és minőségileg kifogástalan szlováki­ai termékeket évente elismerésben részesíti, ez év áprilisában újabb tizenkét hazai termé­ket emelt a Slovak Gold éremmel kitüntetet­tek csoportjába. Egyebek mellett az ógyallai Aranyfácán Rt. két termékét: a 9%-os (külön­leges) és a 12%-os világos sört. Az alig har­mincéves múltra visszatekintő sörgyárban a kétségkívül szép siker titkát szerettük volna felfedni és választ kapni a hogyan tovább kérdésére. - Az Aranyfácán sör titka a sörfőzésnél használt nyersanyagok minőségében és a technológiájában keresendő - magyarázza Milan Slávik sörfőző mester a sörgyár egyes részlegeinek bemutatása közben. - Mivel a nyersanyagok minőségét részben a termé­szet is alakítja - gondolok itt elsősorban az ivóvíz összetételére és az Ógyalla környékéről származó sörárpa mutatóira az Aranyfácán gyakorlatilag utánozhatatlan. Szerencsére az imelyi kutakból származó ivóvíz kiváló minőségű, a sörárpa minősége is általában nagyon jó, a sörfőzésnél használt komlót pe­dig javarészt Csehországból importáljuk. • Hogyan jellemezné az Aranyfácánt, mi­lyen tulajdonságaiban tér ei alapvetően a forgalomban levő söröktől? - Az Aranyfácán mindenekelőtt az ízek tel­jességével, jól érzékelhető erejével és lágy, egyenletes keserűségével tűnik ki a sörfajták népes táborából. A nálunk készült sörök ka­rakterükben a pilzeni sörökhöz állnak a legkö­zelebb, hiszen gyártásuk során a több száz éves pilzeni technológiát alkalmazzuk, ami­nek jellegzetessége a fenékerjedés. És ép­pen ez az a gyártási folyamat, amely a belépő anyagok minőségén túl nem kis mértékben befolyásolja az ízek harmóniáját, egyediségét és éppenséggel a teljességét is. Elhúzódó privatizáció Az ógyallai maláta- és sörgyár építésébe csupán 1964-ben kezdtek, ennek ellenére a részvénytársaságot ma egy csoportba sorol­ják az ismert sörgyárakkal, és túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy hasonló jó névnek örvend, mint a csehországi több száz éves sörgyárak. Igaz: az ógyallai sör az elmúlt évtizedekben már eljutott a Föld legtávolabbi pontjaira, leg­magasabb csúcsaira, és 1979-ben a MIR űrállomás fedélzetén a világűrben is jelesre vizsgázott. Jó nevet szerzett a gyártó ógyallai gyárnak és Szlovákiának egyaránt. Bizonyára e. nemzetközi sikereknek is köszönhetően mutatott komoly érdeklődést a gyár iránt az 1990-től kezdődő privatizációs folyamatban több külföldi magántársaság is. Az 1990-ig a pozsonyi Sör-és Malátagyárak állami vállalathoz tartozó, majd önállósuló ógyallai sörgyár 1992. október l-jén alakult át részvénytársasággá úgy, hogy a részvények 51 százaléka állami tulajdonban, pontosab­ban a privatizációt felügyelő Nemzeti Vagyon­alap kezelésében maradt, a fennmaradó 49 százalékot pedig a kormány engedélyével egy külföldi társaság vásárolta volna meg. A ver­senytárgyaláson győztes svájci NOREMA A. G. azonban a meghatározott időpontig nem telje­sítette kötelezettségeit, ezért a privatizációs minisztérium megfosztotta jogaitól, és a 49 százalékos részvénycsomagot a saját felügye­lete alá vonta. így a privatizáció a mai napig nem fejeződött be az Aranyfácánban, ami nyil­ván hatással van az új technológia bevezetésé­nek az ütemére is. Dupla vagy semmi A fejlesztéseket illetően úgy tűnik, az ógyal­lai sörgyár ma már jól áll. Karol France terme­lési igazgató tájékoztatása szerint vállalatuk­nál már folyamatban van az új sörgyár üzem­be helyezése. Az 1987-ben kezdődött új beru­házással a sörgyár jelenlegi évi 600 ezer hek­toliteres kapacitását ez év végére megdupláz­za, ami többek közt azt is jelenti, hogy az Aranyfácán Rt. Szlovákia legnagyobb kapaci­tású sörgyárává lép elő. - Az éves kapacitás persze nem tévesz­tendő össze a legyártott sör mennyiségével ­hangsúlyozza a termelési igazgató. - Hóna­poknak, sőt éveknek kell eltelniük addig, amíg a sörgyár minden egyes részlege idomul a megnövekedett kapacitáshoz. Nagy kihívás előtt áll a vállalat marketingosztálya is, hiszen a piackutatóknak és a kereskedőknek kell majd mind több megbízható, fizetőképes part­nert találni. Részben a belföldi piacok vissza­Ta/án már jó lesz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents