Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-02 / 127. szám, péntek

1995. június 2. Ki állítja meg az elefántokat? 6 I ÚJ SZ

Ó PUBLICISZTIKA Anya és a lánya - és a jehovisták (Folytatás az 1. oldalról) Megromlott kapcsolatok - Nagyon nehéz beszélni arról, mit tettek, közvetve vagy közvetlenül, gyermekeimmel a jehovisták. Jók, szófogadók, értelmesek és nagyon érzékenyek voltak pici koruktól fogva. Noha a fővárosba jártak gimnáziumba, megmaradtak olyanoknak, mint amilyenek odahaza voltak. Úgy éreztem, szeretjük egymást, együvé tartozunk. Kilencvenegy tavaszán a fiam elkezdte mondogatni, hogy ő nem akar katona lenni, mert ugye bűn fegyvert fogni az ember ellen. Érveltem az alternatív katonai szolgálat lehetőségével, de nem hallgatott rám. Ezt követően megtaláltam a szobájában a jehovisták irodalmát. Nyomban szóvá tettem, és beszélgetni kezdtünk. Kérdéseimre őszintén válaszolt, miközben minduntalan bibliai idézetekre támaszkodott. Tagadta, hogy valaki befolyásolta volna döntésében, állította, önmaga győződött meg arról, hogy ez a vallás megfelel az elképzeléseinek. Azt mesélte, hogy ők, mármint a Jehova Tanúi, nem bírják elviselni az igazságtalanságot, az agressziót, sőt közölte, hogy a világon a sátán uralkodik... Ezzel szemben "ők lehetőséget kínálnak a szebb, szeretetteljes élethez. Tulajdonképpen szavaiban sok volt az elfogadható, az emberi, de megborzadtam a szélsőségektől. Nem vitatkoztam vele, árra kértem csupán: rám való tekintettel ne járjon házalni, kis városunkban ne kínálgassa a jehovista kiadványokat, s ne térítse a húgát sem. A fiatalember nemsokára súlyosan megbetegedett. Öt hónapig a fővárosi kórházban feküdt, s mialatt édesanyja intézte, hogy Csehországban kezeljék, addig újdonsült „testvérei" nem hagyták magára. - Attól rettegtem, mi lesz, ha az orvosai vérátömlesztést ajánlanak, s ő ezt elutasítja?! Szerencsére eredményei javultak, elkerültük ezt a konfliktust. Amikor elbocsátották, szigorú diétát, stresszmentes életet rendeltek el. Felépülése érdekében méregtelenítő kúrákkal, racionális étrenddel igyekeztem segíteni gyógyulását. Igaz viszont, hogy „testvérei" is gondoltak rá, többször hoztak zöldséget, gyü mölcsöt. Ünnepek nélkül Eljöttek a karácsonyi ünnepek, s mi megtartottuk a szentestét. Igaz, a fiam, mivel akkor jött haza a kórházból, nem vásárolhatott nekünk ajándékokat. Egy év múlva viszont már tudatosan utasította vissza a katolikus ünnepet és az ajándékozást. Persze én arra kértem, ha az ő vallása valóban a szeretetre, az egymásra figyelésre épül, tartsa tiszteletben az én szokásaimat, hitemet. Azelőtt mindig a kislányommal készítettünk díszeket, díszítettük a karácsonyfát. Ez, sajnos, megszűnt. Az ünnepi vacsora után a gyermekeim visszahúzódtak, a csomagkibontás is elmaradt. Szerintük ugyanis az ajándék nem a szeretetjele. Megfeledkezett édesanyjáról? Nem sokkal később a fiam bejelentette, hogy megnősül. Jövendőbelije, annak családja ismert jehovisták. Amióta hazulról elkerült, azóta a kapcsolatunk, fájdlalom, langyos. Ha én nem telefonálnék neki, talán eszébe sem jutna, hogy van édesanyja. Annak ellenére, hogy a fiamat orvosai figyelmeztették, néhány évig - a sok gyógyszer miatt várjon az utódlással, van már két unokám. A második az idén született, de én azt sem tudtam, hogy a menyem terhes. A gyerekek nem látogatnak, és nem is hívnak magukhoz. Felneveltem a gyermekemet, ami persze nem érdem, de mivel nem vagyok hajlandó elfogadni szélsőséges vallását, félredobott. Nem is az fáj a legjobban, hogy megtagadja az egyházi ünnepeket, a név- és születésnapokat... Elkeserít, hogy elmaradnak az újesztendei köszöntések! Miért? A jehovisták azt hirdetik, hogy a szeretet a legfontosabb. Hol itt a szeretet? Vagy csak azokat szabad szeretni, akik Jehovát imádják? Mi lesz a lányommal? Nyíltan beszélt a lányával való kapcsolat megromlásáról, amelyben az eltávolodás jelei tapasztalhatók. - Míg idehaza voltak mindketten, péntekenként eljártak a gyülekezetbe. Eleinte nem számoltak be arról, hová mennek, s amikor rákérdeztem, annyit árultak el: ha megmondanák, nem örülnék neki. Miután a fiam megnősült, a kislányom megkért, kísérjem el a gyülekezetbe. Engedtem az unszolásának. Bevallom, naivnak, sőt primitívnek tartottam azt, amit abban a közösségben hallottam. Hiába érveltem, hogy valamennyi vallásban a szeretet, az egymás segítése dominál, hiába kértem, gondolkodjon, ne hódoljon be a hangzatos szavaknak, nem győztem meg. Akár a bátyja, ő is betanult szöveggel válaszolt. Könyörögtem neki, ha valóban úgy érzi, lelki egyensúlyához szüksége van a vallásra, tanulmányozza át valamennyit, és csak azután válasszon. Ha nem ismeri a zsidó vallást, a buddhizmust, vagy a Hare Krisnát, tiszta lelkiismerettel hogyan mondhatja, hogy a legigazabbak a Jehova Tanúi? Sajnos, mindkét gyermekem túl érzékeny, s ezért menekülnek a valóság, az emberi rosszaság, a gyűlölködés elől. S mert könnyen befolyásolhatók, a jehovisták megkaparintották a lelküket. Mit, hol rontottam el? A kislányom jelenleg külföldön tanul, s ezért mintha kissé meglazult volna a kapcsolata a gyülekezettel. Látom viszont, hogy nyugtalan emiatt. Attól is félek, hogy otthagyja a főiskolát. Természetesen lelkiismeret-furdalásom van, minduntalan önvizsgálatnak vetem alá magam: hol, mit, mikor rontottam el? Nem hiszem, hogy a gyermekeim ellen vétettem, hogy ezt érdemeltem. Mindezek mellett, bármennyire is fáj, elfogadom és szeretem a fiamat olyannak, amilyen, s erőszakkal a kislányom életét sem akarom megváltoztatni. Szabad akaratomból - Anyukám azt hiszi, a bátyám rábeszélésére lettem Jehova-szimpatizáns, hogy miatta kezdtem járni a gyülekezetbe. Pedig én kerestem az utat a valláshoz, jártam a Kék templomba, csak hát a katolikus vallás nem „szólított meg". Miután a bátyám beszélt a Jehova Tanúiról, úgy döntöttem, hogy tanulmányozni fogom a kiadványaikat. A gyülekezetben megkértem egy „testvért", vegye át velem az első könyvet, az Örökké élhetsz a Paradicsomban a földön címűt. Megismerkedtem a vallás alapjaival, ám a második könyv, az Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában átvételére - ugyanis nagyobb odafigyelést igényelne - külföldi főiskolai tanulmányaim miatt akkor nem került sor. Azóta sem. Anyukám persze nem örül ennek, nem hiszi, hogy szabad akaratomból választottam. Az igaz, hogy én talán nem lennék képes igét hirdetni, lakásról lakásrajárni, a mi vallásunkról beszélni. A bátyám, noha anyu nem tudta, még alámerítetlen hírnök korában örömmel végezte küldetését. Nem zavarta, ha orra előtt becsapták az ajtót. Én nem tudnám elviselni... Tavaly nagy boldogság érte őt, alámerítkezett, és Jehova Tanúja lett. - Nem zavar, hogy az általad áttanulmányozott könyv csupa utasításból áll: imádnod kell Jehovát, ki kell hogy lépj eredeti vallásodból stb? A lelkiismereteddel összeegyeztethetőnek tartod, hogy a jehovisták elutasítják a vérátömlesztést, s hagyják meghalni a beteget? Téged mint „érdeklődőt" nem bánt, hogy a tulajdon bátyád, aki Jehova tanúja, megfeledkezett rólad, a testvéri szeretetről, s persze az édesanyádról is? Nem furcsállod, hogy akadnak emberek, akik az egyedüli elfogadható vallásnak csakis a sajátjukat tartják, elutasítva mindent és mindenki mást? - soroltam kérdéseimet, s arra kértem, ne bibliai idézetekkel válaszoljon. A hosszúra nyúlt eszmecsere után csak abban egyeztünk meg, hogy a képmutatást, a gyűlölködést, az agressziót ellensúlyozni kell, sőt abban is, nincs rendjén az, ha egy gyermek, testvér, bármi oknál fogva, félredobja szeretteit. - Míg rendszeresen jártam a gyülekezetbe, kiegyensúlyozottabb voltam. Olyan egyszerű volt minden... Jelenleg gondjaim vannak, nem tetszik a főiskolán uralkodó légkör, ezért a tanulmányaimat meg akarom szakítani. Anyukám azt gondolja, hogy a „testvérek" miatt. Pedig nem. Csak valahogy összekuszálódott az életem... Végszó helyett Tapasztalhatjuk: a hittérítők nyomása erősödik. Nem az a zavaró, hogy vallásszabadság lévén úgy és ott fejtik ki tevékenységüket, ahol és ahogy akarják, hanem az, hogy erőszakosak. Hogy kinézik maguknak a gyengébbeket, az elvált nőket, a magányosokat, az özvegyeket, a betegeket, a szerencsétlenül jártakat, és megpróbálják, persze a szeretet nevében és az örökélet reményében, behálózni őket. Nem várják meg az esetleges érdeklődők jelentkezését, de nem tisztelve esetleges másságunkat, a nap bármely szakában megzavarják magánéletünket. A minap egy elvált férfi ismerősöm panaszolta: első házassága azért ment tönkre, mert a felesége és a gyermekei jehovisták voltak, s nem tudták megemészteni, hogyő nem hajlandó közéjük állni. A lánya nemrég bejelentette, hamarosan férjhez megy. Amikor rákérdezett, hogy a közlést meghívásnak vegye-e, megtudta, hogy a szertartáson akár részt is vehet, de azt követően jelenlétére nincs szükség. Ugyanis mi csak egymás között érezzük jól magunkat mondta a leányzó szemrebbenés nélkül. PÉTERFi SZONYA Kishírben olvastam, hogy nagyon okos kínai tudósok, az egyik jó nevű kínai tartományban folyó ásatások során dinoszaurusz-tojásokra bukkantak, mely tojásokból kitartó, fáradságos kutatómunka eredményeképp akár világszenzáció is születhet, pontosabban szólva: kikelhet néhány huszadik századi dínócsemete. Nos lehet, hogy születésemtől fogva hülye vagyok, de az is lehet, hogy csak rám ragadt valami az elmúlt negyven év agytágító művelődéspolitikájából (a készülőfélben lévő még arcátlanabb), de nem értem miért jó az nekünk, ha komoly tudós fejek pénzt, időt és energiát fektetnek az ilyen dolgokba, mint jelen esetben ez a dinoszaurusz reprodukció. Mitől lesz jobb az ember sorsa a nagyvilágban, Kínában, vagy épp itt Szlovákiában, ha újra körülöttünk trappolnak majd az ősgyíkok, a mamutok, vagy az ős elefántok. A tudomány szempontjából persze biztosan van értelme a dolognak, hisz az ilyen kutatások közben egy csomó olyan dologra is fény derülhet, amiről egyébként lila gőzünk sem lett volna, de ettől még nem lesz holnap olcsóbb a zsíroskenyér és több a munkahely. S bár tudom, hogy most földhözragadtsággal vádolnak, de azt mondom: elefántot sem kérek most. El vagyunk ui. látva elefántból bőven. Törnek, zúznak, nem kímélnek sem Istent, sem embert. Sem a demokráciát. Meg kellene már állítani őket. Mert úgy néz ki lassan nálunk a demokrácia, mint porcelán az elefántboltban... KERTÉSZ GÁBOR I. PÜNKÖSDI NEPMUVESZETI FESZTIVÁL Martos 1995. június 3-4. 1995. június 2. (péntek): 20.00-01.00 népmulatság a „PATIKA" kertvendéglőben - közreműködik a kürti cigányzenekar; 1995. június 3. (szombat): 11.00-14.00 Gyermekmatiné: játszóház és kézműves foglalkozások a kultúrház előtt; 14.00-14.30 A budapesti Térszínház társulatának műsora; 14.30-15.30 Az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes GHÝMES zenekarának koncertje a kultúrház előtt; 15.30-16.30 A budapesti Térszínház előadása: Bakarasz király c. mesejáték a kultúrház előtt; 18.00-19.00 Középkori históriás énekek Kobzos Kis Tamás (Budapest) koncertje a református templomban; 19.30 Pünkösdi királyné és király választása - szabadtéri színpad; 20.00-22.30 Gálaműsor - szabadtéri színpad. Közreműködnek: Szőttes Kamara Néptáncegyüttes Pozsony, Istiglinc Néptáncegyüttes - Dunaszerdahely, Hajós Néptáncegyüttes - Komárom, kürti cigányzenekar, marcelházi és alsóbodoki éneklőcsoportok, Zsérei folklórcsoport, udvardi magy. általános iskola néptáncegyüttese, a Csemadok martosi Vecsey Lajos alapszervezetének gyermek néptáncegyüttese, Tibor Kobliček (Poltár) - hangszeres szólista, a martonvásári Százszorszép néptáncegyüttes - Magyarország. 22.30-03.00 Népmulatság a „PATIKA" kertvendéglőben és táncház a tájház udvarán 1995. június 4. (vasárnap): 11.00-12.00 Ökumenikus istentisztelet a református templomban; 12.30-13.30 A budapesti Téka népzenei együttes koncertje a szabadtéri színpadon. M) [Ä] \R\ [T] [E] [S] spol. s r.o., Žilina szakosodott társaság regisztrációs pénztárgépeket kínál mozgóárusoknak is 15 300 koronától (adó nélkül). Nagyon jó feltételeket kínálunk forgalmazóknak és viszonteladóknak. c Szerviz, tanfolyam, üzembe helyezés, szaktanácsadás. 2 Cím: Rosinská cesta 9 Telefon: 089/546 85,547 97 010 08 Žilina fax: 089/547 97 LOSONC Félig zártkörű színházi előadás Ősbemutatóra készül a losonci Kármán József Színkör. Hétfőn mutatja be a Vigadó palotatermében August Strindberg egyrészes drámáját a Kisértetszonátát. A darabot Vladimír Sadílek, losonci származású pozsonyi rendező rendezte, a mozgáskoreográfiát Katka Krnová, pozsonyi koreográfus tanította be. A hétfői előadás érdekessége, hogy a bemutató félig zártkörű lesz. Csak a meghívott vendégek és a színházat támogató szponzorok lehetnek jelen az előadáson. Azon a napon ugyanis drágábban kaphatók a belépőjegyek, mint kedden és szerdán este, amikor ismét bemutatják a drámát. A kereken negyven szereplőt foglalkoztató darab cselekménye látomásokra épül. Mivel hatalmas a díszlet - 15 méter hosszú, 6 méter széles és 5 méter magas - bőséges a darabhoz szükséges eszköztár, a Kármán József Színkör előreláthatólag kevés helyen mutatja be a darabot. Csakis olyan helyen vendégszerepelhet, ahol a színpad méretei alkalmasak a bemutatóhoz. A szakma és a nyugatszlovákiai színházkedvelők június 16-án este 9 órától láthatják Komáromban a darabot. A Jókai Napokon ugyanis a Kármán József Színkör a Kísértetszonátát mutatja be. (farkas) Tornai sikeremberek A fölötte magasodó várhegy és a háromszáz éwel lerombolása után is szemet vonzó s képzeletet megmozgató várrom már messziről kijelöli a karsztfennsík tövében fekvő Torna község helyét. A hasonló nevű vármegye egykori központjának nevét az elmúlt években főként a közeli mészkőbányáról és cementgyárról ismerték meg. Ma e név legszorgalmasabb terjesztője az a részvénytársaság, mely nevében viseli a Torna (Turňa) nevet a lassan fogalommá váló Servis cégmegjelölés mellett. A cég, mely eredetileg Cevaservis néven működött, és a nyolcvanas évek elejétől a tornai mész- és cementgyár szerelési és karbantartási munkáit végezte, 1990 őszétől különült el a stupavai anyavállalattól. Igazi fellendülése 1992-től, a részvénytársasággá alakulásától számítható. A cementgyár csökkent igényei után a Servis tevékenysége egy jelentős részét fokozatosan a kereskedelem területére helyezte át. A profilváltás sikerét bizonyítja, hogy a hazai nem könnyű gazdasági helyzet ellenére a Servis ma biztos helyet épített ki magának Tornán és vidékén, sőt nagyraktárai, érdekképviselői immár ott vannak az ország különböző pontjain is. A sikeres tornai vállalkozók munkájáról beszélgettem Kurila Ferenccel, a Servis gazdasági igazgatóhelyettesével és Anton Drozda mérnökkel, a cég egyik részlegének a vezetőjével. - Az elmúlt években végrehajtott szerkezetváltás után mi az, ami ma a Servis meghatározó tévékenysége? - 1992-től elsősorban az akkumulátorok forgalmazása és karbantartása az, amire cégünk tevékenysége épül. Az elektromos telepek nagyon sok típusát kínáljuk az indító akkumulátoroktól, a különböző hálózatok üzemelését biztosító elemeken át a villanyenergiameghajtású kis haszonjárművek működését biztosító telepekig. Neves gyártók: az olasz FIAMM, a cseh EPRONA temékeit forgalmazzuk, és biztosítjuk állandó karbantartásukat, felújításukat. - E vidéken egyre több helyen láthatóak az egységes kivitelezésű díszítő, védő rácsok. Úgy tudom, ennek forgalmazásával is Önök foglalkoznak... - Igen. Nagyon jó a kapcsolatunk a prágai TETRA vállalattal, ahol nyugati technológia alapján készítik ezeket a nemcsak külső védőrácsokat, hanem belső térelválasztóként is kiválóan használható, sokféle formában gyártott, anyagiakban is hozzáférhető, esztétikus rácsszerkezeteket. Ezenkívül szeretnénk megemlíteni, hogy a Servis cég, a különböző programjaink keretében motorfűrészeket, harisnyát és zoknit is forgalmaz. S mindezt tesszük most már a Kassától Zsolnáig működő öt telephelyünkön és képviselőinken keresztül is. - Sokrétű tevékenységük során nem szakadtak el teljesen a fő munkalehetőséget biztosító cementgyártól sem... - Mi üzemeltetjük ennek étkezdéjét, s emellett Tornán pékségünk is van, ahonnan a körzet több települését is ellátjuk a friss pékáruval. Az ezeken a részlegeken dolgozókkal együtt összesen 90 embert foglalkoztat a tornai Servis. - Természetvédelmi körzet közelében dolgoznak olyan anyagokkal, melyek e vidékre veszélyt jelenthetnek. A különféle savakkal feltöltött elhasznált telepek beolvasztását is végzik. Tettek-e azért, hogy ezt mindenki számára biztonságos körülmények között tudják végezni? - Mi itt szeretnénk élni, dolgozni - vállalkozásunkat hosszú távra tervezzük. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy a tavalyi év folyamán több millió koronát ruházzunk be olyan berendezésbe, amely biztosítja, hogy a munkánk során keletkezett hulladék és melléktermék ne szennyezze s veszélyeztesse környezetünket. AMBRUS FERENC