Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-15 / 138. szám, csütörtök

1995. június 12. VELEMENY ÚJ SZ

Ó [1351] Mégis a Ghýmessel Június 3 án a Martoson megrendezett 1. Pünkösdi Népművészeti Fesztiválon kellett volna fellépnie az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes Ghýmes zenekarának. A fellépés a zenekar tagjainak betegsége miatt elmaradt. Ilyesmi bármelyik együttessel megtörténik, de nem biztos, hogy az is, ami utána következett: június 5-én Varga Ervin, az Ifjú Szivek igazgatója felmondott a Ghýmes együttes mind az öt tagjának és hatodikként Csikmák Mónika szervezőnek. Június 13-án az igazgató megmásította döntését és visszavonta a felmondásokat. m A Ghýmes tehát marad? - kérdeztem Varga Ervin igazgatótól. - Igen, mert megérkeztek az orvosi igazolások arról, hogy az együt tes három tagja beteg volt. • Ha azt tekintjük, mennyit teljesített a Ghýmes és mennyi siker áll mögötte, nem tartja utólag kissé elhamarkodottnak a felmondások megírását? - Én ezt az „elhamarkodott" lépésemet korrigáltam, írásban tettem meg, akárcsak a felmondást. Ha a martosi fellépésnek nem lettek volna bizonyos előzményei, valószínűleg „megfontoltabb" lettem volna, és nem kerül sor a felmondásokra. • Milyen előzményekre gondol? - Katona István, a fesztivál igazgatója tárgyalt a Ghýmes martosi fellépéséről, de bárkivel tárgyalt is, mindenki az Ifjú Szivek hivatásos munkatársa volt, beleértve Csikmák Mónikát is. Ezt követően a Ghymes zenekar szereplése ráké rült a fesztivál műsorát hirdető plakátokra, amelyeken úgy szerepelt, mint az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes Ghýmes zenekara. Egy héttel a fesztivál előtt személyesen is találkoztam Katona Istvánnal, aki arról tárgyalt velem, hogyan tudná az Ifjú Szivek támogatni a rendezvényt: Én csak azt tudtam felkínálni, hogy a Ghýmes együttes szereplésére vonatkozó szerződést amelyről mindketten azt hittük, hogy az Ifjú Szivek erre illetékes szervezési osztálya kötötte - sztornózzuk, és a kettőnk által megbeszélt új szerződés lép érvénybe, amely arról szól, hogy a Ghýmes zenekar 1000 korona jelképes összegért vesz részt a fesztiválon, így támogatja az Ifjú Szivek a rendezvényt. És itt állta volna a rezsiköltségeket az Ifjú Szivek az általam vállalt felelősséggel, ugyanis a jelképes összegre szóló szerződést én írtam alá. Ezek után két nappal kiderült, hogy nem az Ifjú Szivek, ha nem a Csikmák Mónika által hivatalosan bejegyeztetett Ghýmes Agency bonyolította le az első szerződést, tehát azt nem az Ifjú Sziveknek, hanem a Ghýmes Agencynek kell sztomóznia, ami meg is történt. Ezt követően megbeszéltük a dolgot Szarka Gyulával, a Ghýmes művészeti vezetőjével, és megegyeztünk abban, hogy a zenekar a második szerződés értelmében vesz részt a fesztiválon. Er re aztán, mint tudjuk, nem került sor. Én csupán egy telefonértesítést kaptam Martosról, tehát nem a Ghýmestôl. hogy a zenekar nem lépett fel. Mivel hétfő reggel kilenc órakor még semmiféle információm nem volt a fellépés elmaradásának okairól, megírtam a hat felmondást, amit aztán az orvosi igazolások kézhez vétele után visszavontam. • Tehát a zenekar marad. Marad a szerződése is, változatlanul? - Erről még folynak köztünk a tárgyalások. Mindenesetre a Ghýmes szerződésébe bekerül egy klauzula, amely megakadályozná hasonló esetek előfordulását. Vagyis azt, hogy érdekütközésre kerüljön sor az Ifjú Szivek - ahol a Ghýmes hivatásos alkamazásban van - és egy kívülálló szubjektum, a Ghýmes Agency között. • Történt már ilyen érdekütközés közös működésük során? - Nem, idáig ilyesmi nem fordult elő. A martosi volt az első eset, amikor az Ifjú Szivek és a Ghýmes Agency érdeke egy ponton ütközött. • És olyasmi már megtörtént, mint ami az Új Szóban június 7én a Telt ház Ghýmes nélkül c. cikkben megjelent: „...a Szivek állták volna a rezsiköltséget és a Ghýmesé lett volna a haszon"? - Nem, még ilyen eset sem fordult elő. m És ha a jövőben megtörténne, hogy a Ghýmes az Ifjú Szivektől teljesen függetlenül kecsegtető ajánlatot kap, de az Ifjú Szivek épp abban az időpontban tart igényt a fellépésére? - Ilyen már a múltban is előfordult. Tavaly augusztusban a Ghýmesnek épp akkor nyílt lehetősége egy egyhónapos amerikai turnéra, amikor a görögországi néptáncfesztiválon kellett volna kísérnie a tánckart. Megbeszéltük a dolgot és meg tudtuk oldani: a Ghýmes elutazott Amerikába, a tánckart pedig a Fakó zenekar kísérte Görögországban. Ugyanez megtörténhet a jövőben is, lehet, hogy Montanaro ügynöksége, vagy valamilyen más szervezőiroda kívánja felléptetni. Ezekben az esetekben az Ifjú Szivek bizonyos százalékkal részesedik majd a bevételből. Hogy mennyi lesz az a százalék, az majd a közös megbeszélések során dől el. Mindenesetre nagyon remélem, hogy Sikerül megegyeznünk. Annál is inkább, mivel 1988 óta dolgozunk együtt, szeretem az együttest és a zenéjét, arra készítem a koreográfiáimat, azt hallgatom pihentetőül, ha autót vezetek, azt ajándékozom kazettán a barátaimnak, ismerőseimnek. *** Mindehhez a cikkíró a következőket fűzné hozzá: az egész ügy szomorú és kaotikus hazai elsősorban kulturális - viszonyaink hű tükre. Manapság a művészeti institúciók állandó létbizonytalanságban élnek, és ez rányomja bélye-" gét az ott dolgozók idegállapotára is. Ilyen körülmények között alacsonyabb a tűréshatár, kevésbé toleránsak az emberek, gyakrabban születnek konfliktusok és elhamarkodott döntések. Ráadásul egy nagy apparátussal működő szervezetben millió - olykor bürokratikus - megkötés létezik, amely nem felel meg mindenkinek. Egyet azonban biztosan tudok: a Ghýmes akkor is muzsikálna, ha ezért nem fizetnék, egyszerűen azért, mert a zene az élete. Nem tud és nem is akar mást csinálni, épp ezért jóval védtelenebb és kiszolgáltatottabb, mint a „civil" professziót űzők többsége. Azoknak, akik esetleg irigylik külföldi turnéit, a saját tapasztalatomat mondom el. Tavaly együtt voltam az együttessel lisszaboni vendégszereplésén. Tagjai egy hét alatt kétszer (!) aludtak ágyban, az egész időt rendkívül fárasztó utazással az autóbuszban, majd a próbateremben töltötték. Amíg én Lisszabon látványosságaiban gyönyörködtem, ők az égvilágon semmit sem láttak a városból, mert próbáltak, és utána Montanaróékkal egy frenetikus sikerű koncertet adtak. Utána nem pihenés következett, hanem végnélküli buszozás hazafelé. Amikor megtudtam, mennyit jövedelmezett nekik fejenként ez az egyhetes tortúra, elképedtem. Ma sem hiszem, hogy azért az összegért megérte. De Szarka Tamás az éjszakába nyúló koncert után ragyogó arccal ezt mondta: „No gyerekek, ma egy jót muzsikáltunk!" Nem hiszem, hogy az Ifjú Szivek ugyanolyan jól meg tudna lenni a tavalyi év akcióinak jóval több mint a felét teljesítő Ghýmes nélkül, minta Ghýmessel. A Ghýmes tagjainak is, akik családos emberek, szükségük van a havi fixfizetést, tehát úgyahogy biztonságot adó Ifjú Szivekre. Hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra, döntsék el maguk. De ne idegtépő konfliktusok árán, ne a felmondás kézbesítése után, hanem előtte. Két utolsó megjegyzés: a Ghýmes Agency pecsétje és neve ott szerepelt az első szerződésben, aki megnézte, láthatta, hogy nem az Ifjú Szivekről van szó. A martosi fesztivált követő napokban a zenekar nem saját utakon járt, hanem magyarországi iskolákban lépett fel, olyan turnén, amelyet munkaadója, az Ifjú Szivek szervezett. VOJTEK KATALIN A KAMERA NEM KERDEZ VISSZA Mit kapunk a vagyonjegykönyv helyett? Rohamléptekkel közeledik a parlament következő ülése, amelyen a kormánykoalíció el szeretné fogadtatni a vagyonjegyes privatizációt helyettesítő kötvényes módszert, ám a kormány a keddi ülésén sem volt képes elfogadni az erről szóló anyagot. így azután újra csak arra támaszkodhatunk, amit Vladimír Mečiar miniszterelnök kedden késő este, a televízió Press Club című műsorának bevezetőjében elmondott. Eszerint a vagyonjegykönyv-tulajdonosoknak szánt és a Nemzeti Vagyonalap által kibocsátott kötvények évente a nemzeti bank által megszabott diszkont kamatlábnak megfelelően kamatoznának. Ez jelenleg 11 százalék, de az egyelőre nem tisztázott, vajon kötvényhez illően valóban kifizetésre kerül-e évente ez az összeg, vagy csak öt év múlva, a futamidő letelte után kapnánk meg. Megtörténhet, hogy a kötvényeket a nyugdíjbiztosításon kívül egészségügyi kiegészítő biztosításra is felhasználhatjuk, legalábbis az egészségügyi miniszter a kormányülésen ilyen igényt jelentett be. A községek lakástörlesztésként is „elfogadnák" a kötvényt - mondta továbbá a miniszterelnök. így tehát továbbra sem tudjuk, hogy kötelezik-e erre az önkormányzatokat, amelyek az összegyűjtött kötvényeket a Nemzeti Vagyonalapban pénzre vagy vállalati részvényekre válthatnák át. Vállalatok esetében a miniszterelnök háromféle megoldást vetett fel. A dolgozók bevihetik kötvényeiket az alkalmazotti részvénytársaságba, odaadhatják az új tulajdonosnak a törlesztések fizetésére (aki később ezért pénzt fizet nekik), végezetül felhasználhatják idegen vállalatok alaptőkeemelésére. Vladimír Mečiar szerint továbbra is bizonytalan a befektetési alapok részvétele. A megszűnést választó alapok számára félmillió korona visszafizetését és bizonyos költségtérítést Ígérnek. Nem tudni viszont, mit engednek meg a továbbműködést választó alapoknak. A miniszterelnök szerint nem lesz gond a Nemzeti Vagyonalap fizetőképességével. Ebből a célból az intézmény feladatul kapja, hogy 2001-ig évente 8 milliárd korona készpénzt biztosítson, vagyis a futamidő leteltére szedje össze a kibocsátott kötvények ellenértékét. Furcsa dolog, ha az ország életét alapvetően befolyásoló változások hatásait csak a csúcsfunkcionáriusok tévémonológjai alapján elemezhetjük. Ilyen helyzetben vagyunk a vagyonjegyes privatizáció helyett bedobott Meőiar-kötvéhyek esetében is. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a postás kézbesít számunkra egy tízezer koronás névértékű kötvényt, amelyért öt év múlva pénzt kaphatunk, vagy más módon értékesít hetjük. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felvetődik. Mi módon kényszerítik vagy teszik érdekeltté a nyugdíj-, illetve egészségügyi-biztosító magántársaságokat a kötvények elfogadására, továbbá kötelesek lesznek-e ezt megtenni a községek? Miként fog kialakulni a vagyonalap által birtokolt részvények piaci árfolyama, amelyek alapján az intézmények becserélhetik a birtokukban lévő kötvényeket és vajon ezek közül melyek élhetnek ezzel a lehetőséggel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kellene választ kapnunk. Ezért sajnálatos, hogy kedden Vladimír Mečiar szóvivője útján megüzente, ne számítsunk arra, miszerint a kormányülés után valamelyik miniszter személyesen tart sajtóértekezletet a három és félmillió állampolgárt érintő témáról. A kormányfő biztosan tudja, miért zárkóznak el ettől a megmérettetéstől. (tuba) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Végkielégítés a polgármesternek B. L.: A falunk önkormányzati gyűlésén örökös vitatéma a polgármester végkielégítése. A mi esetünkben viszont a régi polgármester volt ismét megválasztva, mivel még csak ellenjelölt sem ' volt. Nézetem szerint ilyen esetben a A polgármesterek és főpolgármesterek jogállásáról és javadalmazásáról szóló 253/1994. Tt. számú törvény 5. §-ának harmadik bekezdése leszögezi, hogy „annak a polgármesternek, akit tisztsége ellátása miatt tartósan felmentettek állásából, a tisztsége gyakorlásának befejezése után a község költségvetéséből öt hónapig folyósítják az átlagos havi munkabérét, fiacsak a tisztségét nem külön előírásban említett ok miatt hagyta el" (ilyen ok például az, hogy a polgármestert szándékos bűncselekményért ítéli el a bíróság). A már idézett, és nézetünk szerint meglehetősen szerencsétlenül megfogalmazott rendelkezés értelmezésénél két probléma merülhet fel: ki vagy melyik polgármester teljesíti „a tisztsége ellátása miatt állásából tartósan felmentett"- féle feltételt, illetve hogyan kell értelmezni azt a megfogalmazást, hogy „befejezte tisztsége gyakorlását". Az első értelmezési kér déssel kapcsolatos válasz szerint a „főfoglalkoképviselő-testület hozzájárulása lenne szükséges a végkielégítés kifizetéséhez. Az újraválasztott polgármesterünk a képviselők tiltakozása ellenére kiutaltatta magának az 50 000 koronát. Jogos volt ez az eljárás? zású" polgármesterekre úgy kell tekinteni, mint a tisztségük gyakorlása miatt állásukból tartósan felmentett személyekre. Ami pedig a végki elégítés második feltételét illeti, ezzel kapcsolatban tudomásunk szerint mindenki mást mond, mindenki másként foglal állást. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának képviselői azt állítják, hogy jár. A belügyminisztérium, a szlovák parlament álláspontja szerint nem jár, de a minisztérium hivatalnokai azért nem felejtenek el figyelmeztetni arra, hogy ha a polgármester a bíróságon perelné a végkielégítést, a bíróság megítélné neki. Nézetünk szerint így kellett volna eljárnia a községük polgármesterének is, habár ilyen esetben a perkölt séget is a községnek kellett volna fizetnie. Az eljárása egyébként így sem ütközött törvénybe, ám a bírósággal mondatja ki, hogy neki ez az összeg jár, akkor ugye nem keletkezik konfliktus közötte és az önkormányzat képviselői között. (fekete) AHOGY ÉN LÁTOM A három pártból álló szlovák kormánykoalíció a privatizáció szempontjából suba alatt így kategorizálja a jelenleg még állami tulajdonban levő vagyont: 1. stratégiainak minősített, rövid- és középtávon nem magánosítandó ágazatok; 2. viszonylag jó, illetve ki mondottan eredményesen működő kis- és középüzemek; 3. többnyire „lerobbant" kis- és középüzemek. Azért történik a kategorizálás „suba alatt", mert a koalíció vezető mozgalma kénytelen adni a látszatra. Mečiarék nem deklarálhatják hivatalosan is, hogy olyan szisztémát kívánnak létrehozni, amely a legkevésbé sem kompatibilis azzal a rendszerrel, amelyet általában nyugati típusú piacgazdaságnak nevezünk. Az energetika, a távközlés és a „speciális ipar" állami kézben marad, és ezt viszonylag könnyű is megideologizálni. A kormánynak van rá módja, hogy hűséges menedzsmentet állítson az ilyen vállalatok élére. Olyat, amelynek anyagi támogatására is mindig bízvást számíthatnak a kormánypártok. A 2. kategóHol terem a nemzeti kapitalista? riába sorolt állami vagyon privatizálásra kerül, és a miniszterelnök, meg kormányának tagjai ma már nem is nagyon tagadják, hogy a „standard" ma gánosítási módszerek érvényesítése során majd a nemzeti szempontok érvényesülnek. Annak alapján, ahogy Mečiarék, Slotáék és Luptákék a lakosságot osztályozzák, nem nehéz kitalálni, hogy a privatizációs pályázatok elbírálása során majd ki minősíttetik vagyonszerzésre érdemesnek. A bírálók egytől egyig a három koalíciós pártból kerülnek ki. Sok az eszkimó, és kevés a fóka... Manapság már nem csak a vályúhoz leközelebb álló főfunkcionáriusok tartják a markukat privatizálható állami vagyonért, hanem a járási és helyi vezérek is. így a három párt vezetőinek számolniuk kell azzal, hogy előbb-utóbb feszültségek keletkeznek. Valamikor, 10-15 éve még a „pártfegyelem lazulásának" nevezték az ilyen jelenségeket. Az akkori és a mostani helyzet között csak annyi a különbség, hogy akkor a funkciók elosztásának módja miatt elégedetlenkedett a pártelit hoppon maradt része, ma pedig a kézzel fogható értékekből való kisemmizés válhat a pártegység bomlása okává. Vladimír Mečiar semmitől sem tart annyira, mint attól, hogy mozgalmában ismét bekövetkezik az, ami egyszer, Moravčík, Kňažko és a többi disszidens távozásakor bekövetkezett. Vladimír Mečiar semmitől sem tart annyira, mint attól, hogy harmadszor is elveszíti a hatalmat. Táborának szilárdsága elsősorban azon múlik, mennyire tudja pártja központjában és perifériáin kielégíteni kulcsemberei privatizációs ambícióját. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy a vagyonjegyes privatizáció második hullámára eredetileg előirányzott állami vagyon értékét 80 milliárdról 40 milliárdra, majd 35 milliárdra csökkentette, majd még ezt is sokallta, és kitalálta a kötvényes „privatizálást". Amit ha megvalósít, kevésbé kell attól tartania, hogy hűségesei - privatizációs igényeik kielégítetlensége miatt, esetleg fellázadnak. Még a 35 milliárdos összértéket képviselő lerobbant kis- és középüzemek élére is saját embereit nevezheti ki. 1990 óta léptennyomon tapasztalhattuk, hogy a döglődő üzemek menedzsmentjének tagjai csak akkor halnak éhen, ha valóban éhen akarnak halni. Egy élelmes gazdasági vezető számára valóságos aranybányát jelent a tönkrement ipari vagy mezőgazdasági üzem. Tucatnyi módja van a csődbe ment vagyon olcsó áron való megkaparintásának. A Szlovák Nemzeti Párt nemzeti alapon, a Szlovákiai Munkásszövetség pedig osztályszempontokat szem előtt tartva támogatja Mečiarék harmadikutas privatizációs koncepcióját. Mindkét párt vezetőire az idegenellenesség jellemző, így „veszik a lapot", amikor a koalíció vezetője a nemzeti kapitalizmus felépítését helyezi kilátásba. Azonban (Mečiar szempontjából) hosszabb távon a nemzeti kapitalizmusnak is van egy hátulütője. Előfordulhat, persze csak hosszabb távon, hogy egyszer csak a nemzeti kapitalista is jelző nélküli tőkésként kezd viselkedni, mert érdekei azt diktálják. Magyarábban: törvényszerűen bekövetkezik egyszer, hogy még a Mečiar által kreált új tulajdonosok is megúnják az állam beavatkozásait, és igénylik az önállóságot, az érdekeik szerin ti döntéshozatal lehetőségét. Ez, persze, még a távolabbi jövő zenéje. A nemzeti kapitalistákat egyelőre mesterséges megtermékenyítéssel állítják elő a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom laboratóriumában. TÓTH MIHÁLY