Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-14 / 137. szám, szerda

6 I ÚJ SZÓ ÉVFORDULÓ 1995. június 14. DÜNAJS^STREDA' ^ OüNASZERÄ^Vv TOBOtNJKY HROBONDVO F^SC-* Alistál nNNNNNNNNNN NagymegycrNNNX^N: PALKOVldOVO CICOV VISSZAEMLÉKEZÉSEK AZ 1965-ÖS TERMÉSZETI CSAPÁSRA JÚNIUS 17. Minden erőt a víz ellen Ipolyszakállas víz alatt a szerkesztőségbe. A levél feladója: Bömhécz Gyula. Lakáscíme: Losonc, Marx utca 19. Az íráson látni, hogy munkától elnehezült kéz vetette papírra, de a szavakat egy tiszta emberszív diktálta: „Feleségem és én 620 korona nyugdíjat kapunk és van öt unokánk. Hármat a feleségem gondoz, amíg anyjuk dolgozik. Ennek ellenére hajlandók volnánk az árvízsújtotta területről két 4-7 éves erre rászoruló gyermeket két hétre, vagy ha kell, egy hónapra is elfogadni, hogy a szüleik nyugodtabban tudjanak dolgozni, és mielőbb kiheverjék az árvíz okozta károkat..." JÚNIUS 21. A Csallóköz lankadatlan erővel küzd az árral (...) A csicsói gátszakadás következtében a Csallóköz déTehergépkocsik, traktorok százai csak úgy nyüzsögnek a Duna menti falvakban. A homokzsákot lányok, asszonyok, szövetkezetesek és tanítók egyszóval minden munkabíró lakos - százával készíti ki az utak szélére, hogyha valahol feltör a víz, legyen mivel elébe állni. Ha egy-egy negyedórára szünetel a homokszállítás, a gátvigyázó aranyosiak, kesziek vagy búcsiak - ha csak néhány pillanatra is - ráhajolnak Csicsó ket Kulcsod, Csicsó, Medve és Kolozsnéma kiürítésére. Néphadseregünk további erősítéseket küldött a veszélyeztetett helyekre. JÚNIUS 20. Délutáni levél 1965. június 19-én egy ajánlott express levél érkezett li része szinte a tengerhez hasonlít. Az áradat Nagymegyertől Ekecs, Apáca szakállas, Alistál, illetve Gúta irányában húzódik. (...) Nagymegyer Csicsó felőli oldalán építik a második védelmi vonalat, s egyidőben küzdenek a város északi irányából, Izsap felől fenyegető víz ellen. Az új tejgyár köré ugyancsak védelmi gyűrűt vonnak. Egyszeriben teng Csendélet a csónakban A csallóközi árvíz Nem jól kezdődött az 1965-ös év. A csapadékos tél után korán beköszöntött a tavasz és az olvadás. Aztán megeredtek az ég csatornái, s végehossza nem volt az esőzéseknek. Már harmadik hónapja tartott az áradás. A folyók kiléptek medrükből, június elejére már 70-80 ezer hektár termőföldet öntött el a víz. És az apadás csak nem akart megindulni. Június 12-én a Duna menti járások után már Pozsonyban is elrendelték a harmadfokú árvízvédelmi készültséget. A veszélyeztetett városokban, falvakban megkezdődött a lakosság kitelepítése. Az emberek ennek ellenére bizakodóak voltak, hitték, hogy az 1954-es árvíz után megerősített gátak megvédik őket a legrosszabbtól. Június 15-én mégis bekövetkezett a katasztrófa: Patnái az ár áttörte a gátat. A zavaros, piszkos áradat hömpölyögve indult meg a közeli falvak felé. Pat jelenlegi polgármestere, Szabó Olga akkor mindösze hétéves volt. Gyerekésszel nem is fogta fel a helyzet komolyságát, félelem nélkül ugrált a többi- ekkel a gáton, élvezte, hogy csónakból szedheti a cseresznyét, gyűjtögette a vízen úszkáló árva kiskacsákat. Pedig korántsem volt gyerekjáték, ami akkor, azokban az órákben kezdődött Paton, Izsán, Hetényben. - Reggel fél kilenc volt, mikor az ellenőrök megérkeztek a gátról, és jelentették, nem őrzik a gátat, pedig igen rossz állapotban van. Alighogy a hin elmondták, már csörgött is a telefon: Patnái átszakadt a gát, azonnal meg kell kezdeni az evakuálást - emlékszik viszsza arra a szörnyű napra Komlósi Menyhért izsai pedagógus, aki azokban a napokban a helyi árvízvédelmi bizottság elnökeként igencsak nehéz órákat, napokat, heteket élt át. - Két irányból zúdult az áradat a falura - meséli. - A pati szakadástól a víz nekiment a virti partoknak, onnan a Zs/'tva holtágán zúdult vissza. A másik a laposon tört rá a falura. Estére a faluban már csak csónakkal lehetett közlekedni. A veszélyeztettett falvakban élők evakuálása még a reggeli órákban megkezdődött. Autóbuszokkal, teherautókkal szállították el az asszonyokat, gyerekeket, időseket a magasabban fekvő helyekre, Virtre, Marcelházára, Radványra. Mindenhol nagy volt a zűrzavar, a futkosás. Senki nem tudta, a nagy sietségben mit vigyen magával, mire lehet szüksége. Csak egy kis élelmet kaptak magukhoz, s már robogott is velük.a teherautó. Az emberek után az állatok következtek. Izsán már késő délutánra járt az idő, az utolsó teherautó küszködött az árral. Az autó megcsúszott, majd felborult, s az állatok úgy megvadultak, hogy a közelükbe se lehetett menni. A kultúrházban vert tanyát az a pár tucat férfi, aki a faluban maradt menteni. Ám voltak makacs emberek, akik nem akarták elhagyni otthonukat. Inkább megvárták, míg a házuk romba dől. A hadsereg kétéltűi, helikopterei mentették a csökönyösségük miatt életveszélybe kerülteket. S mintha mindez még nem lett volna elég, a Duna június 17-én a csicsói szivattyútelep és a medvei híd között is átszakította a töltést. Szinte hajszálra ugyanott, ahol majd száz évvel korábban. Az akkori szakítás emlékét őrzi a csicsói Lion tó. 1965. június 17-én egy újabb Lion születésének lehettek tanúi a gát közelében tartózkodók. - Túl sokáig tartott az áradás. Átáztak a gátak, a viz pedig már csak olyan, megtalálja magának az utat Valósággal alámosta a gátat. Egyszer csak hatalmas gejzír tört fel, megemelte a töltést, az összerogyott, és már zúdult is át rajta a víz. Egyszeriben tenger jött ránk mondja a kulcsodi Keszegh Dezső, aki szinte az áttörés pillanatáig a töltésen volt. - A majd 100 méter széles szakításon átzúduló víz hatalmas erejével fákat csavart ki, bokrokat tépett ki tövestül, és sodorta magával a gát törmelékeivel együtt a falu felé. Egy órán belül elérte a falut, s ott is vitt magával mindent, ami az útjába került. Az alacsonyabban fekvő lakásokban rövidesen méteres volt a víz, és már csak csónakkal lehetett közlekedni. A katonák, civilek kétségbeesetten próbálták eltorlaszolni a rést. A környező falvakból, Kulcsodról, Csicsóról, Füssről, Kolozsnémáról sietve vitték el az embereket. Csak a munkabíró férfiak maradtak, többnyire azok, akik a szakítást megelőzően is már a töltésen voltak. Mint például a csicsói Livinka István. - Éjjel-nappal erősítettük a gátat, jártuk a töltést Kulcsodtól Kesziig, gondosan figyelve a veszélyes buzgárokra. Azt gondoltuk, ha már, akkor Keszinél fog szakítani, mert ott már hajlott a töltés. Aznap reggel is épp Kesziről jöttünk, mikor megtudtuk, mi történt. Az volt a szerencse, hogy a falutól messzebb, Kulcsodhoz közelebb szakított a Duna, s mire megtelt minden útjába eső mélyedés, gödör, árok, volt idő a lakosság kimentésére. Sokan még akkor sem akartak elmenni, féltek,' mi lesz a házukkal. Jártuk a házakat, győzködtük az embereket, hogy menjenek el, különben baj lesz. Végül vagy harmincan maradtunk a faluban. A víz olyan magas volt, hogy a házak ablakán folyt be. Én is egy teknőben jutottam be a házamba, hogy legalább a tévékészüléket meg a vadászpuskámat kihozzam. A fiú, aki velem volt, már nem vállalkozott a kíséretemre, mert akkor már minden recsegett-ropogott. Alig értem ki, az elázott vályogfal kidőlt, és lezuhant a tető. Akkoriban sokan látták így összedőlni a házukat Csícsón, Kulcsodon, Keszin és sok más faluban a Duna mentén. Volt, aki annyira szívére vette, hogy belehalt bánatába. A víz nem ismert irgalKerek harminc évvel ezelőtt, 1965 tavaszán, nyarán mindennap az újságok címoldalán szerepelt a csallóközi árvíz. Az Új Szó akkori munkatársai közül sokan rengeteg órát töltöttek az áradások helyszínein, onnan küldték tudósításaikat az árvízhelyzetről. Az alábbi összeállításban a tragikus napokban megjelent írások között tallózunk. JUNIUS 8. Áradás idején Miközben a riporternek nyilatkozik, gondterhelten kitekint az ablakon és kitartóan szidja az esőt. - A tét óriási - mondja Baross János mérnök, a vízgazdálkodás jeles szakembere. Szakaszomon 80 000 hektárnyi terület terméséről van szó. A Duna töltése - szerencsére - igen jó állapotban van. Az 1954-es áradásból tanultunk - magasítottuk és szélesítettük a gátat. Annak ellenére, hogy az idén már csaknem féltucatszor jött az árhullám és két hónapja állandóan igen magas a vízállás, a töltések mindmáig szilárdan ellenállnak a víz óriási nyomásának. Azt kérdezi, miért van akkor mégis annyi ember a gátakon? Mert azt tartjuk, az ördög nem alszik. Sok gondot okoz az egész Csallóköznek - különösen így tetőzés idején - a buzgár. Hogy mi az? Biztosan ismeri az összekötőedények törvényét A Duna szintje már hetek óta több méterrel magasabb a környező falvak szintjénél. A víz a töltés alatt átnyomódik és néhol jelentős erővel tör a felszínre. Ha a buzgárokat nem vennénk időben észre, a szárazföldi oldalról alámosnák a gátat. (...) - Gátszakadástól nem kell tartani? - Nem! Harminchat éve ezen a szakaszon végzem a munkám. Ismerem a Duna menti embereket, értenek ők a folyó „nyelvén", vigyáznak a dühöngő vízre. a lapátnyélre és elbóbiskolnak. Érthető ez, hiszen olyan is van közöttük, aki utoljára vasárnap feküdt ágyban... JÚNIUS 18. A Duna Csicsónál is áttörte a gátat (...) A Pat melletti gátszakadás után a Duna tegnap Csicsó közelében is áttörte a gátat Az áradás most sokkal nagyobb területet veszélyeztet, mint a Pat melletti gátszakadás után. Az illetékes szervek megtették a szükséges intézkedéseAz átszakai mat. Mindé került, akái zatos öleié meghaltak A Csallóköz tengerhez csak csóna Esetleg he Kétségbee; állatok me azokban a dahelyiből áltak és he ban, Szenei környékén pontjain, f három gyei előbb Nagy gül Szencre menteni. A rúltek tábor szüleiket, t bazini kórh temették el Vízbe nem 1 Az akkor tásokat sol' elfelejteni. / kuáltakat a felőli aggod annyira mej kat a teheti küzdelem a hettek azol Ilyen volt az árvízhelyzet június 25-én délben. A bevonal jelölve.