Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-14 / 137. szám, szerda

1995. június 14. ÉVFORDULÓ ÚJSZ ÓJJ A felvételek Prartdl Sándor hagyatékából származnak JÚNIUS 26. Szene, helyesebben szólva a szenei szlovák tannnyelvü ál­talános műveltséget nyújtó is­kola ma egy kis szigetecske, amelyen, illetve amelyben la­kást, meleg ételt, otthont, em­berséget találtak a rászorul­tak, azok az emberek, akiknek menekülniük kellett a gátját eltépő, otthont, embert elnyel­ni akaró folyó elöl. Az emiitett iskola közel két és fél száz em­bernek, különösen édesanyák­nak, gyermekeknek, ősz hajú kor egy ismerős bukkan elém. Gógh László, a nagymegyeri mezőgazdasági iskola tanára nyújt kezet. Már hosszabb ide­je kereste családját, feleségét, anyósát, ötesztendős kisfiát. Végre itt, a szenei iskola egyik tantermében egymásra talál tak. A fiatal tanár most már nyugodt szívvel indult visza Nagymegyerre. Az órségállás is könyebb, ha biztonságban érzi az ember hozzátartozóit. szeretteiL tetlen. A kulcsodi gátszakadás villámcsapásként érkezeti.)...) - Megjött Miklós - órvende zik egy csinos, szóké fiatal asszony. - No, asszony, a házunk viz alatt van! -Édes jó istenem, két hete vet tünk új bútort. Miklós, nem sp& rótok soha többet, nem én. Halk zokogásba kezd. Az ember meg nem vigasztalhatja. Mit lehet ilyenkor mondani. (Válogatta: sfsz) /É ZÁMKY KÚIVÁR sámfáivá HURBANOVO (Igyuilf MOCA •Jurtámon* JÚNIUS 24. Az ember nem hátrál meg Az alacsony ház küszöbén idős. 70 év körüli férfi áll. A víz elöntötte a kertet, az udvart, ef­éne a ház küszöbét. Az úton te­hergépkocsink áll. de hiába hív­juk a bácsit, nem jön. Azt mond­ja, hogy ide még sohasem jött be a víz, és becsukja előttünk az ajtót. A makacssaggal szemben tehetetlenek vagyunk. A kato­natiszt feljegyzi a házszámot, es megyünk tovább. Izsán sokan nem hitték, hogy víz alá kerül a falu. Az ár gyorsan jött s egyes utcákból nemsokára csak két­éltúekkel lehetett menteni az embereket. Akik nem akarták elhagyni a falut, a legmaga­sabb részen, a templom körüli házakban gyülekeztek. A kato­nák emberfeletti munkát végez­tek. s alkonyatkor felváltva jöt­tek vacsorára. Ekkor jutott eszébe a tisztnek a makacs öregember. Talán mégis hallga­tott az utánunk jövőkre, mondja az egyik katona. De ez nem nyugtatja meg a tisztet. Gyor­san előkerít egy kétéltűt és in­dulunk. Az ólak tetején riadt tyúkok terjesztgetik szárnyukat, valahol kutya szúkol. Leállítjuk a motort s hallgatózunk. - Erre... segítség... Úgy véljük, hogy a másik ut­cából hallatszik a segélykiál­tás. Indulunk. (...) A kétéltű alatt roppan a ke­rítés, s máris alig egy méter választ el az ablaktól. Ekkor a bácsi előrenyújtja a karját, gyorsan felegyenesedik, de mielőtt a kocsiból kihajlő kato­na elkaphatná, lebukik a két­éltű alá. A következő pillanat­ban utánaugrik az egyik kato­na. Két társa követi, ők a fal tövében a derékig érő vizben állva a nénit emelik fel. Né­hány idegtépő perc után előbukkan a szennyes árból a katona a félig elalélt bácsival. Ez a két ember a halál előszobájában járt... öregeknek nyújt most ott­hont... A Szenei Helyi Nemzeti Bizottság igazán minden tőle telhetőt megtett, hogy jöl érez­zék magukat, hogy lépten-nyo­mon tapasztalhassak: a baj­ban nincsenek egyedül. Eddig az érem egyik oldala. Láttam könnyet is a sze­mekben. Láttam tisziessegben megőszült csallóközi parasz­tot, amint szája a gondosko­dást dicsérte, de nagy kockás zsebkendőjével a szeme sar­kát törölgette. Láttam könnyet csordulni a terített asztalnál, láttam megkeseredni az ételt az emberek szájában. Hiaba, a gondnak, a hazajáró, a vízzel elárasztott taj fölött röpködő gondolatnak a szárnyára nem lehet béklyót vetni. Két öreg ember ballag a szenei főutcán. Férj és feleség. Kérdezés nélkül is rajuk ismer az ember. Igen. ók is az iskola lakói. Öllös Endre és felesége Apácaszakállasról. Tekintetük bátortalan, szinte bocsánat kérő. A Szenei Helyi Nemzeti Bízottságra mennek. Endre bá­csi öregsegi jaradékát még ott hon megkapta. Felesege né­hány nappal később szokta kapni. Most azonban erre mar nem volt érkezése a postanak. Megígérték azonban, hogy az elmaradt pénzt itt helyben megkapja. Ezért ballagnak most a községháza fele. Igen, ballagnak, hisz futja az időből. Számukra itt, idegenben egy nap egy esztendő Mar búcsúzni akartam, mi JÚNIUS 27. Egy éjszaka a menekültek között Amíg a férfiak próbálják megakadalyozni a víz elóretö­re set. az iskolaban elhelyezett 3000 ember lassan nyugovóra tér. De ki tud ilyenkor aludni. Az asszonyok türelmetlenül áll­dogálnak a bejárat előtt, és közben megbeszélik az ese­ményeket. - Az a rengeteg Jószág oda­veszik - sopánkodik egy öreg nenike. Beraktam a tyúkot az ólba. de mire rácsuktam, már vitte is a víz. - Én a padlasra tettem őket - toldja meg a másik. - Mindegy, hol pusztul el ­sóhajtja az első. - Mondta az após: .Vágja tok le a disznót', vot mar vagy 160 kg, de én csak erősköd­tem: mondom - nem gyun a víz idáig. Ahun ni, itt van. - Én csak a kutyát sajná­lom. szegény Cézár. Közben lucskosan, holtfá­radtan megerkezik Pista bácsi Füssról. (...) - Mondja mar, Pista bácsi, mi van otthon? - Maris, a ti konyhatokba már bement a víz, Julis, az is tállótok összedűlt. Rozi, ne fij, a ti hazatok teglabo van. Kibír ja a vizet. (...) A viz egyre csak omlik. Az em ber megpróbál küzdeni az arral. A természet ereje kifurkeszhe Bajban ismered meg a barátod Gátépítés valahol a Csallóközben t. ami az útjába héz munkával felépített házukat, akik r élettelen. Irtó- látták elúszni kis vagyonkájukat? S mit altak a házak, érezhettek a szenvedő, kétségbeesetten ultak az allatok, életükért küzdő szerencsétlen állatok tetlen hatalmas láttán? S eközben nem lehetett megáll­tözlekedm már ní, sajnálkozni - dolgozni kellett, mente­teltűn lehetett, ni a menthetőt, összeszedni az elhullott iltések tetején, állatokat, likvidálni a tetemeket, nehogy emberek és az járvány üsse föl a fejét, ügyelni arra, ne­íaromi járásból hogy lopások, visszaélések történhesse­00, a Dunaszer- nek. izemélyt evaku- Egy hónap is eltelt, mire a viz vissza­>ságba Pozsony tért eredeti medrébe. A pusztítás nyo­rsekújvár. Léva mai azonban még hosszú hónapokon, különböző más sót éveken keresztül érezhetők, láthatók logh Gergelynél maradtak a Duna mentén. A Komáromi lyósaval együtt és a Dunaszerdahelyí járásban 36 köz­ijd Ahstálra. ve- ség és 9 tanya került víz alá. 2620 lakás otthon maradt, teljesen tönkrement, közel 5000 súlyo­.ujhely mellé ke- san megrongálódott. Összesen 130 791 Dérig nem látták hektár föld került víz alá, további 55 347 h nagymama a hektárt árasztott el a talajvíz, mint­iieg. Szencen is egy 54 000 embert kellett ideiglenesen nem hozhatták, biztonságos helyre költöztetni. A felbe­csült összkár 3 milliárd 155 millió koro­Iki megpróbálta- na volt. Egyébként közel ennyibe került ipig nem tudták a történetesen ugyanazon időben meg­ígviselte az eva- rendezett prágai spartakiád is... •sése. az otthon A kár óriási volt. de a Csallóköz sokat íytalanság. épp- szenvedett népe nem maradt egyedül a thon maradotta bajban. Országos mozgalom indult az el­•se. a hiábavaló pusztult falvak felépítésére. Az ország vajon mit érez különböző részeiből érkezett segítség a összedőlni ne- természeti csapás sújtotta területekre: építőanyagok, pénzbeli, természetbeni adományok. Egy év sem telt el, s az elöntött, romba dőlt házak helyén újak álltak, már nem vályogból, hanem téglá­ból. Gelléren például az árvíz előtt csak nádfedeles vályogházak voltak, az árvíz után csupa cseréptetős téglaházak épül­tek. így született újjá sok-sok falu a régi­óban. Ma a Csallóköz újra virul. A Duna mentén élö dolgos emberek szorgalma­san építik faluikat, városaikat, nem gon­dolnak a veszéllyel, amit a folyó közelsé­ge jelenthet. De jelent ma egyáltalán ve­szélyt a Duna? A bősi vizerőmú felépíté­se után sokan abban bíznak, hogy egy­szer s mindenkorra megoldódott az ár­vízveszély kérdése. A kételkedők szerint azonban jobb félni, mint megijedni. - Akárki akármit mond, a veszély ma is fennáll - állítja Polgár Tibor, Csicsó polgármestere. - Aki látta Bőst, az fél­Június 17-én nemcsak a harminc évvel ezelőtti katasztrófára emlékezünk, ha­nem arra is, hogy a katasztrófa akkor összehozta az embereket, és együtt igyekeztek megoldani a gondokat, tekin­tet nélkül a nemzetiségre. Jó lenne, ha nem kellene egy újabb katasztrófa ah­hoz. hogy összefogjunk, és együtt pró­báljuk meg kivédeni az esetleges ka­tasztrófákat. Mert nemcsak a víz vihet el minket... S. FORGON SZILVIA ti elárasztott terület. Csicsonal es Patnal a gatszakadas X-szel <Ai Uj Sző 1965 Junius 26-i szamából) Mint Velenceber... jött ránk..." Sok házból csak ennyi maradt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents