Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-14 / 137. szám, szerda

1995. június 12. VELEMENY ÚJ SZ

Ó [5] Gabonaárak: csak találgatni lehet Az utóbb! hetekben lezúdult esők és a helyenkénti jégverés okozta károk latolgatása mellett leginkább az idei gabonaárak várható alakulása körüli információstop tartja lázban az agrártermelőket. A tét nem kicsi, mivel a piaci-túlkínálatot intervenciós felvásárlással elszívni készülő tárcavezetés június közepére sem jött elő a farbával, a termelők még mindig nem tudják, mennyiért tudják majd értékesíteni terméküket. Noha a beavatottak tudják, hogy a gabonapiacon jelentkező mintegy 350 ezer tonnás túlkínálat alig 15 százalékát teszi ki a hazai gabonatermésnek, a felvásárlására központilag megszabott minimális ár mégis meghatározó az átlagos piaci árszint kialakulásában. A felvásárlók zöme ugyanis az előre megkötött szerződésekben is többnyire ettől teszi függővé a szerződéses árakat. Valljuk be, hogy a tavalyi 3500 koronás tonnánkénti ár a józan mérlegelés szerint is kissé túldimenzionált volt, és az idén kicsi az esély arra, hogy ezt tartani lehet. Más kérdés, hogy a termelők ezzel némiképp ellensúlyozni tudták a többi termelési ágazat veszteségeit. Az idei árak előrejelzésében meghatározó lehet, hogy Csehországban már hónapokkal ezelőtt bejelentették, a kenyérgabonáért náluk csupán 2700 koronát fizetnek előleg formájában. A vámunió keretében ez az egyik kiindulási támpont, amelyből az itteni gabonaárak meghatározásakor az illetékeseknek ki kell indulniuk. A koronaárfolyamok átszámítása után ez az összeg 3250 szlovák korona körüli árat eredményez. Szakemberek szerint ráadásul ez az az árszint, amely átlagos terméshozamok esetén már jövedelmezővé teszi a gabonatermesztést, hiszen a termelési ráfordítások mellett a 12-15 százalékos nyereséget is magában foglalja. Noha az esők miatt várható hozamváltozások még befolyásolhatják az idei kínálatot és ezzel együtt az árajánlatokat is, a kenyérgabona árának alakulásában minden bi zonnyal a 3200-3400 korona közötti árszint lesz a meghatározó. Józan gazdasági számítások szerint ennél kedvezőbb árakra még az elvétve optimista gazdasági vezetőknek sem érdemes számítani. (t. szilvássy) RIMASZOMBATI JARAS Pénzcsomag a munkaadóknak Uj Szó-információ A szlovák kormány döntése alapján a munka- és szociális ügyi minisztérium ez év végéig kereken 50 millió korona támogatást nyújt a Rimaszombati Munkaügyi Hivatalnak. Az összeget a hivatal csakis új munkahelyek teremtésére, a dolgozók átképzésére, tehát a munkanélküliség tartós csökkentésére használhatja fel. Ezenkívül a Szlovák Foglalkoztatási Alap 1995-ben csaknem 43,9 millió koronával járul hozzá a Rimaszombati járás foglalkoztatási politikájának az aktivizálásához. Hogy ez pontosan mit jelent és kik kaphatnak ebből a csomagból, arról a munkaadók - a foglalkoztatási alap, valamint az említett minisztérium dolgozóinak a jelenlétében - a két héten belül megrendezésre Kerülő fórumon részletes tájékoztatást kapnak, (farkas) Meghívó Tisztelettel és szeretettel meghívjuk önt, kedves családját és barátait dr. Jakab István nyelvész, egyetemi tanár „Értsünk szót egymással!" című könyvének dedikálással egybekötött bemutatójára, amely 1995. június 15-én délután öt órakor lesz a Madách Posonium komáromi könyvesboltjában. KÖZLEMÉNY \ Vasárnap délután a Csemadok 42. Nagyidai Körzeti Dal- és Táncünnepélyén fellépnek a környék legjobb népművészeti csoportjai. Vendégegyüttesként pedig a Kalocsai Hagyományőrző Együttes és a kassai Borievka folklórcsoport. K-99 TEGNAP OLVASTUK Szakaszos lesz a Fórum Szálló privatizálása? A közvélemény úgy tartja, hogy Szlovákiában stagnál a privatizálás folyamata. Ez nem igaz. Csak új, nálunk eddig ismeretlen módszerei vannak, amelyek sokkal áttekinthetetlenebbek az eddig alkalmazottaknál. Az első fecskék egyike a pozsonyi Fórum Szálló korlátolt felelősségű társasággá való átalakítása, éspedig az állam 100 százalékos részesedésével. Ahogy erről maga Vladimír Mečiar kormányfő nyilatkozott, e privatizációs műveletet az indokolja, hogy az államfő, a kormány és a parlament külföldi vendégeit méltó módon elszállásolhassák. A jelenleg kormányszállóként működő Bôrik Szállót ugyanis állítólag rekonstruálni kell, merthogy nem felel meg a mai követelményeknek... Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nemhivatalos információk szerint az említett kft. ügyvivője Anna Nagyová, a miniszterelnök titkárságának igazgatója. A Cégjegyzékbe június 3-án, szombaton jegyezték be - tehát nem félfogadás idején. Nyilván azért, hogy a cég új - vagy régi-új - képviselőinek más egyszerű halandókhoz hasonlóan ne kelljen sorbanállással vesztegetniük idejüket. Jól tájékozott forrásból származik az a hír is, hogy a kft. tulajdonosainak végső célja a leglukratívabb pozsonyi szálló privatizálása. Ugyanis már régebben tudott, hogy ugyanez a csoport megpályázta a Devín Szállót is, amely iránt bizonyos tengerentúli csoport szintén érdeklődést tanúsított, de máig tisztázatlan okokból végül is az egészből semmi sem lett. Éppen ezért érdekes lenne, ha a parlamenti képviselők rákérdeznének, mi is van e privatizációs művelet mögött. Ha megkérdeznék, valóban igaz-e, hogy az említett kft. ügyvezetője Nagyová asszony. Olyan gazdagok vagyunke, hogy az adófizetők pénzéből két kormányszállót is finanszírozzunk? Lehet, nagyobb előrelátásra vallana, ha a Fórum Szálló megszerzéséért küzdő érdekcsoport privatizációs tervezetet nyújtana be, amelyet a Nemzeti Vagyonalappal hagyatna jóvá, amelyet úgyis a kormánykoalíció ellenőriz. Csakhogy ebben a csoportban más személyek is lehetnek, akik jogosan tartanak valódi céljaik leleplezésétől, ami pedig mély csalódottságot keltene támogatóik kö rében, akiknek a fejében már úgyis eléggé nagy a káosz a sokféle privatizációs változat miatt. Národná obroda -k * * A kormányhivatal illetékes munkatársa a Rádiožurnál tegnap déli adásában cáfolta, hogy Anna Nagyová lenne az ügyvezetője a szóban forgó kft-nek. A kormányhiva tal részéről két, a gazdasági minisztérium részéről pedig egy vezető dolgozó neve szerepel a 100 százalékos állami tulajdonú kft. bejegyzési okiratán. A bejegyzés pedig, a kormányhivatal munkatársának nyilatkozata szerint, május 17-én történt meg. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Anyasági segély Zs. J.: A korábbi munkahelyem megszűnése után több mint egy évig voltam munkanélküli, de segélyt már több mint fél éve nem kaptam. Május elsejétől kötöttem újabb munkaviszonyt (másodikán léptem be dolgozni), de a munkaszerződésben három havi próbaidő szerepel. Júniusban az orvos megállapította, hogy két hónapja terhes vagyok. Attól tartok, ha a munkáltatóm ezt megtudja, még a három havi próbaidőben megszünteti a munkaviszonyomat. Szeretném tudni, mennyi ideig kell dolgoznom ahhoz, hogy jogosult legyek anyasági segélyre (a fizetésem 90 százalékára). Amikor ugyanis ezzel kapcsolatban a férjem érdeklődött a saját munkahelyén, a bérelszámolónő azt válaszolta neki, hogy legalább kilenc hónapot kellene ledolgoznom. Igaz ez? Az anyasági segély akkor jár, ha ön a szülést megelőző két évben legalább 270 napig részese volt a betegségi biztosításnak (ez a 270 nap megközelítőleg valóban kilenc hónap!). Itt tehát elsősorban arról van szó, hogy ezt a 270 napot nem az idén kell munkaviszonyban töltenie, hanem a szülés napját megelőző 24 hónapból számítják ki azt, hogy legalább 270 napig rendelkezett-e biztosítással. A vonatkozó törvény (amely legutóbb az idei törvénytár 16. számú füzetében a 40. sorszám alatt volt kihirdetve) egyben azt is megállapítja, hogy azon személyek esetében, akiket hivatalosan munkanélküliként tartottak nyilván, az említett „szülést megelőző 270 napba" be kell számítani azt az időt is, amíg a munkanélküliek nyilvántartásában szerepelt. Leveléből arra következtetünk, hogy ön még akkor is szerepelt a munkanélküliek nyilvántartásában, amikor munkanélküli segélyt már nem kapott, és mondjuk ebből az okból is teljesíteni fogja a 270 napra vonatkozó feltételt, azaz jogosult lesz anyasági segélyre. (fekete) Feldek Strasbourghoz fordul A legfelsőbb bíróság fellebbviteli tanácsának május 25-ei döntése alapján a Slobodník-Feldek perben az 1994. március 23-án hozott ítélet jogerős, mivel Ľubomír Feldek a kijelentésével valóban megsértette Dušan Slo bodníkot. A fellebbviteli tanács megszüntette a legfelsőbb bíróság azon döntését, melyben 200 ezer korona pénzbírsággal súj totta Feldeket. A döntéssel egyik fél sem elégedett; Slobodník, véleménye szerint őt megillető nem vagyoni kártalanítás miatt pereskedik majd ismét a pozso nyi városi bíróságon, Feldek pedig a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordul. Feldek strasbourgi keresetének sorsá ról Ernest Vaľko ügyvéd szerint korai lenne beszélni, mivel az is lehetséges, hogy az emberi jogok európai bizottsága még azt megelőzően elutasítja, hogy az a bíróság elé kerülhetne. Fölöttéb kínos a Legfelsőbb Bíróság döntése, mivel a szlovákiai bírák döntő többsége azt várta, hogy ez a második legfelsőbb bírósági eljárás a korábbi legfelsőbb bírósági ítéletet teljes mértékben hatályon kívül helyezi, és azért is, mert Feldek többször említette: ha a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezését követően ismét elmarasztalja őt, akkor a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordul majd. Most úgy tűnik, az öt főbíró éppen abban bizakodott, hogy Feldek majd Strasbourgban teljes és tökéletes elégtételt, esetleg még kártalanítást is kap a meghurcolásáért, és nem nekik kell a kor mánnyal ujjat húzniuk azzal, hogy az ítéletükben egyetértenek Fel dek fellebbezésével, következésképpen pedig azzal is, hogy Dušan Slobodníknak „fasiszta múltja" van. A Slobodník-Feldek perrel kapcsolatban a szlovák lapok inkább csak a Lingens-ügyet emlegetik, de néhány tényt elhallgatva. így például azt, hogy Lingens a Profil című magazin főszerkesztőjeként Kreisky kancellárt a „legrosszabb opportunizmus" jelzővel illette, és a bécsi bíróság ezért 15 ezer schilling pénzbüntetésre ítélte (a pénzbüntetés egyébként az állami kassza bevétele). Ez a pénzbírság nem érdektelen körülmény akkor, amikor Feldeket a bíróság 200 ezer korona, Slobodníknak kifizetendő kártalanításra ítélte. Azaz Kreisky követelése nem a saját vagyona gyarapítására irányult, de ugyanez Slobodník követeléséről nem mondható el. Ezzel az esettel kapcsolatban Strasbourgban valóban megállapították viszont, hogy „az értékítéletek valódiságát lehetetlen bizonyítani". Éppen ezért a szlovák főbírák véleménye szerint a „fasiszta múlt" nem értékítélet, mert nem történt említés arról, hogy Slobodník „csak" egy fasiszta ifjúsági szervezet tag ja volt, és részt vett egy terrorista kiképzésben. Ha komolyan vennénk ezt az ítéletet, akkor egy 16-szor rablógyilkosságért elítélt gazembert sem nevezhetnénk gazembernek vagy bűnözőnek anélkül, hogy ne sorolnánk fel, mikor, hol és a büntető törvény könyv milyen paragrafusai alapján ítélték el. Más: 1982-ben egy spanyol újságíró az egyik cikkében a „király fasiszta múltja" megjelölést használta. Ez az ügy nem jutott el Strasbourgba annak ellenére, hogy a spanyol legfelsőbb bíróság elmarasztalta őt. Az alkotmánybíróság felmentette őt minden vád alól, és az ítéletében többek között arra is utalt, hogy „az igazságszolgáltatás még mindig erősen rabja a francóista (a fasizmus spanyol változata) jogi gondolkodásnak". (fekete) Népdalénekeseink sikere ÚJ Szó-tudósítás Az elmúlt hétvégén több társrendezővel együtt immár negyedszer rendezte meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szatmár Megyei Szervezete a Hajnal akar lenni című népdalénekesi versenyt. A rendezvény 40 erdélyi, vajdasági, magyarországi résztvevője között ott volt három szlovákiai magyar versenyző is, akik a miskolci Kapcsolatok Művelődési Alapítvány támogatásával jutottak ki er re a vetélkedőre. Közülük legjobban Marsai Edit, az ipolysági gimnázium diákja szerepelt, aki a színvonalas versenyen 2. helyezést ért el. A másik két szlovákiai résztvevő - a rozsnyói Cs. Palcsó Erzsébet és Kardos Tímea - is szépen helytállt, mindkettő bekerült a találkozó legjobb 15 énekese közé. (ambrus) AHOGY ÉN LÁTOM 1995. VI. 13-án Országháza, Ez év első felében, különösen pedig azóta, hogy Magyarország és Szlovákia miniszterelnöke márciusban aláírta a magyar-szlovák alapszerződést, nem múlt el nap anélkül, hogy a tévé révén és a szlovák-magyar kiegyezés lehetőségének apropóján ne „látogatott volna meg" házamban legalább egy magyarországi politikus. A budapesti parlament ülésnapjain csak be kellett kapcsolnom a készüléket, és máris karnyújtásnyi távolságra ott állt előttem Torgyán és SzentIványi, Orbán és Pető, Boross és Horn, meg a többi politikus. Csak fel kellett ütnöm bármelyik magyarországi napilapot, és ömlesztve kaptam belőlük a híreket, amelyeknek - függetlenül attól, hogy főszereplőjük a két kormánypárthoz tartozik e vagy a négy ellenzékihez - mindig volt egy közös vonása. Valamennyi nyilatkozó azt állította, hogy az alapszerződéssel kapcsolatos véleménye megfogalmazásában egyetlen szempont vezérli: a szlovákiai magyarság érdeke. A budapesti honatyák bármelyike megjelenhetett a képernyőn, én mindig biztos lehettem abban, hogy már semmi újat nem mond. Hónapokon keresztül mindegyikük már csak ugyanazt ismételgette. Mindössze az jelentett némi változást, hogy fokozódott némely ellenzékiek hangereje, illetve hogy a kisgazdák vezére legújabban már „szlovák- illetve oláhlelkű magyar képviselőket" vélt felfedezni a magyar parlamentben. így azután egészen jól el tudtam igazodni abban, hogy melyik tábortól mit várhatok abban az órában, amikor majd sort kerítenek az alapszerződés ratifikálására. Ha a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt vezérszónokai az alapszerződés vitája során mérsékeltebb hangerővel érvelnek, talán még el is gondolkodtattak volna némely argumentumaik. Ugyanis tény, hogy az alapszerződés nem tökéletes. Tucatnyi tamáskodó kérdést vetnek fel egyes cikkelyei, és még többet a Szlovákiában tapasztalható jelenségek. Azonban Torgyán valahányszor belebömbölte előre gyártott érvkészletét a parlament üléstermébe és a televíziós kamerákba, valahányszor Trianon sérelmeit emlegette valamelyik MDF-es politikus, Orbán Viktor valahányszor kinyilatkoztatásokat tett a szlovákiai magyarok érdekeinek védelmezéséről, mindig az a régi népi bölcsesség jutott az eszembe, amely szerint aki nagyon kiabál, annak általában nincs igaza. És ami a leggyanúsabb volt: az alapszerződés egyetlen ellenzője sem árulta el, hogy mit ajánl a „lövészárok-politika" helyett. Mindössze azt hajtogatták rendületlenül, hogy még nem érkezett el a kiegyezés megkötésének ideje. E sorok írásának napján került sor Magyarország parlamentjében az alapszerződés megerősítéséről való szavazásra. Nem jó hangulatban írtam e dolgozatot, noha sejtettem, reméltem, hogy ratifikálják a nemzetközi dokumentumot. Rossz kedvemnek az az oka, hogy a magyarországi ellenzéki pártok érvelése közben annyira kilóg a lóláb, hogy még ha akarnám se tudnám nem észrevenni: itt a szlovákiai magyarok rovására hazafiaskodnak némely politikusok. Velünk érvelve próbálják visszaszerezni a tavaly nyáron elveszített pozíciókat, és ennek során egy platformra kerülnek azokkal a szlovák politikai erőkkel, amelyek a délszlovákiai magyarságot belefojtanák egy kanál lébe. E sorok írása közben még meg sem kezdődött a szavazás, így csak abban bízhattam, hogy győzedelmeskedik a józan ész, és véget ér a „lövészárok-politika" időszaka. Magyarország parlamentje most példát mutathat Európa keleti és délkeleti része nemzeteinek. Megkezdődhet az évszázados félreértések tisztázása. TÓTH MIHÁLY A SZLOVÁK TELEVÍZIÓBAN Ma ismét Régió! Ma ismét jelentkezik a Szlovák Televízió magyar adásának Régió című műsora, amely ezúttal Szencet mutatja be. Szó lesz többek közt a magyar alapiskola és gimnázium idei eredményeiről, a Török-ház felújításáról, a Napfényes tavak kínálatáról és arról, lesz-e végre szobra Szenczi Molnár Albertnek. A szerkesztő: Bárdos Ágnes. Az adás kezdési időpontja : SZTV 2 17.30