Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-12 / 109. szám, péntek

4 j Ú J SZÓ KÜLFÖLD 1995. május 16. Fegyverleadás vasárnapig A Palesztin Hatóság három nap­pal meghosszabbítva, vasárnapra halasztotta azt a határidőt, amikor­ra a Gáza-övezet lakosainak be kell szolgáltatniuk fegyvereiket ­közölte a palesztin igazságügyi „miniszter". „Hétfőtől mindenkit bí­róság elé állítunk, aki jogtalanul tart magánál fegyvert. A büntetés hat hónaptól hét évig terjedő bör­tön lehet" - mondta. Arafat az áp­rilis elején elkövetett gázai merény­letek után rendelte el a fegyverek beszolgáltatását. A szélsőséges Hamász közölte, hogy nem tesz eleget Arafat utasításának. MTI Bili Clinton ikont vásárolt Bill Clinton amerikai el­nök tegnap, Kijevbe utazá­sa előtt váratlanul betért egy könyveket és művésze­ti tárgyakat árusító moszk­vai üzletbe, ahol egy XVIII. század végéről származó ikont vásárolt 176 dollár értékben. A Clintont kisérő újságírók elmondták hogy az elnöki konvoj hirtelen megállt a Noví/ Arbaton lévő Könyvek Háza előtt, és Clinton feleségével együtt betért az üzletbe. MTI Die Presse mmmszBmw^m^mssm^Mimmmmm Mindig pikáns dolog, ha a ma­gyarok és az osztrákok együtt csi­nálnak valamit - írja a Die Presse véleményrovatában Peter Krotký „Kéksisakos, puffer, paprika" című glosszájában. Különösen, mert ezúttal az együttműködés katonai. Az egykori k.u.k. fegyver­barátságot most Werner Fassla­bend védelmi miniszter keltette is­mét életre hivatali kollégájánál Budapesten tett látogatása alkal­mával Az ügy mindenképpen pi­káns: egy semleges ország, amely rövid ideje az Európai Unió tagja (Ausztria) és egy másik, amelyik nem sokkal ezelőttig még a Varsói Szerződéshez tartozott (Magyaror­szág), most szövetkezik, hogy az ENSZ keretében két ellenséges NATO-tagország (Görögország és Törökország) frontjai közti üt­közőként szolgáljon. Hogy a ma­gyarok ehhez az együttműködés­hez éppen Ausztriát választották, az nemcsak a régi barátságot ta­núsítja, hanem azt is mutatja, hogy ENSZ-harcosaink tapasztala­tait nagyra becsülik - állapítja meg a Die Presse. LENGYELORSZÁG A gondoskodó állam illúziója Lengyelországnak is szüksége lenne egy Bokros Lajosra - írja „A po­lish fiction - vagy a gondoskodó állam illúziója" című cikkében a nép­szerű lengyel magazin, a Wprost. A magyar pénzügyminiszter, illetve Horn Gyula szociálliberális kormánya ugyanis a költségvetési egyensúly helyrehozása érdekében döntő elhatározásra szánta rá magát, hozzá­kezdett a szociális juttatások évek óta halogatott megnyirbálásához. Nemrégiben a cseh kabinet is megkezdte a társadalombiztosítási rend­szer reformját, Lengyelország mindeközben az elnökválasztási kam­pányra összpontosítja erejét, s fennáll a veszély, hogy jövőre már az 1997-es parlamenti választások járnak majd a törvényalkotók fejében ­véli a lap. A Wprost arra a közelmúltbeli közvélemény-kutatásra is felhívja a fi­gyelmet, miszerint minden harmadik lengyel polgár úgy tartja, hogy az el 1 múlt tíz évben a legjobb életkörülményeket a népköztársaság utolsó, Ra­kowski vezette kabinetje biztosította. Öt évvel a társadalmi-gazdasági átalakulása után tehát az átlagemberek jelentős része még mindig az ál­lamtól várja a szociális garanciákat, és esze ágában sincs megszabadul­ni a gondoskodó állam illúziójától. A rendszerváltás óta csak nagyon ke­vesek tudatáig jutott el, hogy az államkassza egyszerűen nem képes el­viselni a szociális védőháló fenntartásának költségeit. Leszek Balczerowicz, a lengyel sokkterápia bevezetője, a gazdasági reformok atyja szerint amennyiben a büdzsé jelenlegi bevételi és kiadá­si szerkezete változatlan marad, úgy lehetetlenné válik az 1997-es költ­ségvetési terv kidolgozása. A technokrata közgazdász, aki ma a Szabad­ság Uniója elnevezésű liberális párt vezetője, mindamellett arra is rámu­tat, hogy Lengyelország a világ adókkal legjobban terhelt államai közé tartozik. Az elosztási rendszer ráadásul abszolút igazságtalan, mivel egy olyan vállalkozó, aki mondjuk egy évben 100 millió zloty adót fizet be, a jelenlegi rendelkezések szerint a legjobb esetben sem számíthat a hiva­talos lengyel átlagfizetés 250 százalékát meghaladó nyugdíjra. Ilyen veszélyekkel fenyegető helyzetben miért késik még mindig az el­látó rendszerek reformja? A válasz egyszerű - írja a Wprost az ország­ban szinte évente vannak választások, és senki sem akarja elveszíteni a 9 millió nyugdíjas és a 2,5 millió költségvetési szférában dolgozó közalkal­mazott szavazatát. Kell tehát egy politikus, aki csakúgy, mint Magyaror­szágon, hajlandó felvállalni a drasztikus intézkedéseket, előre tudván, hogy 2-3 év múlva jobbról és balról egyaránt támadva távoznia kell majd a politika színpadáról. Mert bármennyire nagy tettet hajt is végre, azt tud­nia kell, hogy arról mindiggyorsan megfeledkeznek, aki a piszkos munkát mások helyett elvégzi - olvasható a magazinban. MTI-Panoráma Megoldani ugyan semmit nem sikerült, az IRA politikai képviselete és a brit kormány közötti első miniszteri szintű megbeszélés mégis hatal­mas lépést jelentett a megbékélés felé vezető úton - így értékelték tegnap Londonban az előző nap Belfastban megtartott megbeszélést. Olyan emberek ültek tárgyalóasztalhoz, akik néhány évvel ezelőtt a tűzvonal két oldalán álltak. Az értékelések szerint a történelmi belfas­ti kézrázás után indokolt a derűlátás, annak ellenére, hogy szűk ma­radt a felek mozgástere, hiszen olyan kérdésekben követelnek egy­mástól engedményeket, amelyekben kevés helye van a kompro­misszumnak. Nehezen képzelhető el a törvény által kirótt büntetésü­ket töltő IRA-terroristák szélnek eresztése, s nincs előrelépés az IRA le­fegyverzése ügyében sem. Felvételünkön Michael Ancram brit állam­miniszter az újságírókat tájékoztatja a tárgyalások eredményeiről. Martinez levele Markónak Miguél-Angél Martinez, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke válaszolt Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének ápri­lis 19-i, hozzá intézett levelére. Mint azRMDSZ szerda esti tájékoztató­ja közli, Martinez levelében biztosítja Markot arról, hogy az ET továbbra is figyelemmel kíséri és ellenőrzi a romániai demokratikus átalakulás folyamatát, ezen belül a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezését. Az RMDSZ-politikus a parlamenti közgyűlés elnökének romániai látoga­tása és a román sajtóban idézett kijelentései nyomán írt levelet Stras­bourgba, s ebben kifejtette az RMDSZ álláspontját. Ezt követően került sor a parlamenti közgyűlés állásfoglalására az 1201-es ajánlás meg­erősítése és Románia „megfigyelésének" fenntartása mellett. Melescanu az alapszerződésről Teodor Melescanu román kül­ügyminiszter annak a reményének adott hangot, hogy az Európa Ta­nács miniszteri bizottságának strasbourgi ülése alkalmából le­hetősége lesz bizonyos akadályok eltávolítására a román-magyar alapszerződés elől. Strasbourgba való elutazása előtt kijelentette: a kérdésről eddig Romániában, illet­ve Magyarországon kibontakozott viták jórészt érzelmi jellegűek vol­tak, és nem a szerződés tartalmát, hanem annak értelmezését tükröz­ték. A két fél jelenleg „komolyabb úton jár", arra törekszik, hogy meg­egyezzen a szerződésbe esetleg bekerülő utalások értelmezéséről. Ebben az összefüggésben Meles­canu pozitív fejleménynek nevezte azt, hogy Horn Gyula az ET parla­menti közgyűlése előtt mondott be­szédében hangsúlyozta: a magyar kormánynak nem áll szándékában az etnikai alapú területi autonómi­át és a kisebbségek kollektív jogait illető kérdések felvetése. A külügy­miniszter hangsúlyozta: „Románia nem fogadta el, és soha nem is fog­ja elfogadni, hogy szerződésbe fog­laljon olyan utalásokat, amelyeket úgy lehet értelmezni, mint egy etni­kai alapú területi autonómiára vo­natkozó jog elismerését". MTI ECUADOR-PERU Ismét feszült a viszony Ismét feszültté vált a perui-ecuadori viszony azáltal, hogy a két ország határprovokációval vádolta meg egymást. A két állam febru­árban háborút vívott egymással egy vitatott határszakasz birtoklá­sáért. Egy magas rangú ecuadori katonai vezető azt állította, hogy perui katonák szivárogtak be ecuadori területre, és minden figyel­meztetés nélkül tüzet nyitottak. Korábban a limai kormány közölte: ecuadori katonák lépték át a határt, és támadást intéztek az egyik perui határőrőrs ellen. MTI OROSZ ELNÖKVÁLASZTÁS Jelcin később dönt MTI-hír Borisz Jelcin orosz államfő csak a választási törvény elfogadása után dönt arról, indul-e a jövő nyá­ron esedékes elnökválasztáson. Az elnök környezetéből származó információk szerint Jelcin a győze­lem napi ünnepségen akarta beje­lenteni indulását, de a csecsenföl­di háború és a minden eddiginél alacsonyabb népszerűségi muta­tója miatt elállt eredeti elképzelé­sétől. Sokat nyomhat a latban, ho­gyan szerepel majd a decemberi parlamenti választásokon a hatal­mi pártnak nevezett „Házunk Oroszország" elnevezésű választá­si szövetség, amelyet Viktor Cser­nomirgyin kormányfő hivatalosan ma alakít meg. TENGERI INCIDENS Japán hajók orosz vizeken MTI-hír Hét japán halászhajó szer­dán késő este másfél kilomé­ternyire behatolt az orosz fel­ségvizekre, a Szahalin déli ré­szén lévő Anyiva-foktól mintegy harminc mérföldre délkeletre ­jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség. Az orosz határőrség megál­lásra szólította fel őket, de en­nek nem tettek eleget. Amikor az őrhajók két mérföldnyire (3,7 kilométer) megközelítet­ték a halászhajókat, azok megfordultak, és visszatértek a japán vizekre. A japán halászhajók az orosz hatóságok engedélyével halásztak az orosz felségvize­ken. Ezért sem érthető, hogy nem álltak meg a határőrök felszólítására, akiknek a nem­zetközi halászati szabályok ér­telmében joguk lett volna át­vizsgálni a hajókat. BANYASZERENCSETLENSEG DEL-AFRIKABAN halott? MTI-hir Feltehetően száz bányász vesztette életét szerdán este egy dél-afrikai aranybányában történt szerencsétlenség során. A bányában az egyik lift tartókábele leszakadt, és a szerkezet a benne lévő mozdonnyal együtt az 500 méterre alatta lévő, másik liftre zuhant, amely körülbelül száz bá­nyászt szállított. A bányatársaság közleménye szerint a 2300 méter mé­lyen történt szerencsétlenség színhelyén a mentési munkálatok meg­kezdődtek, ám kevés a remény arra, hogy valakit életben találnak. McDonald's Szlovákiában is MTI-hír Még az idén legalább 35 újabb éttermet nyit Közép-Európá­ban a világ legnagyobb gyorsbüféhálózata, a McDonald's. Az étteremlánc jelenleg 75 éttermet működtet a térségben - Bul­gáriában, Csehországban, Lengyelországban, Magyarorszá­gon és Szlovéniában -, s ez Jim Cantalupo, a cég nemzetközi részlegének vezetője számára „elképesztő slkersztorl". A to­vábbi tervek szerint a McDonald's még az idén megvet) tábát Romániában és Szlovákiában is. A sikeres cég 15 ezer étter­me naponta 29 millió embert szolgál ki a világon. Csúcskudarc Bár az ellentétek megmaradtak, a párbeszéd folytatódik - egy mondatban így lehetne érté­kelni a szerdai orosz-amerikai csúcstalálkozót. A három fő kérdéskör egyikében sem született áttörés, ám ezek a problémák olyan jelentősek, hogy egyik fél sem szánta rá magát a haragosdi­ra. Nem is beszélve arról, hogysem azamerikai, sem az orosz elnöknek nem jött volna jól a lát­ványos kudarc. Azok az idők pedig szerencsére régen elmúltak, amikor Moszkvában a Washing­tonnal szembeni dacolás volt a divat - és fordít­va. Kétségtelen, hogy a legkényesebb ügy, amely a csúcs napirendjén szerepelt, az a nagy nem­zetközi megdöbbenést kiváltó csecsenföldi há­ború. Míg Clinton több ízben is nyomatékosan elismételte, hogy a harcoknak véget kell vetni, nem szabad megengedni az emberi jogok meg­sértésének olyan szembetűnő eseteit, mint amilyenekre a Kaukázusban sor került, Jelcin újra és újra azt ismételgette, hogy ez a háború belügy, a csecsenek provokálták ki, s Moszkva igazán kényszerhelyzetbe került. Biztosított ar­ról, hogy ők sem akarnak mást, mint a harcok mielőbbi befejezését és a viszály tárgyalásos rendezését. Kijelentéseit ugyan újabb fegyveres incidensek kísérték, de a kezére játszott, hogy a csecsen vezetés nem tudta valóra váltani fenye­getőzését, nem volt ereje heves harcokat kirob­bantani a győzelem napján, sem másnapján, így - Jelcin szerencséjére - a csecsen konflik­tus csak amolyan kellemetlen háttérzajként kí­sérte az ötven vezető államférfi moszkvai tar­tózkodását és az orosz-amerikai csúcstalálko­zót. Szuperkényes téma a két nagyhatalom viszo­nyában a NATO tervezett keleti bővítése is. Ez ügyben sem történt más, mint az, hogy mindkét fél elismételte változatlan álláspontját: Wa­shington nem engedi, hogy Moszkva vétójogot követeljen magának, elvben helyesli a volt szo­cialista országok csatlakozását a védelmi szö­vetséghez, s helyesnek tartja a már körvonala­zott menetrendet is. Moszkva pedig változatla­nul úgy látja, hogy ez a terv veszélyezteti érde­keit és biztonságát. Eme jólnevelt hangnemben ismételgetett álláspontok hátterében pedig az áll, hogy az egyetlen szuperhatalom tisztában van vele: ha valakinek, hát neki van vétójoga. Míg a másik, a már csak alignagyhataiom nem képes és nem hajlandó beletörődni befolyási övezete jelentős leszűkülésébe, s legalább reto­rikájával megpróbálja elhitetni, hogy ereje teljé­ben van. Harmadik országot, nevezetesen Iránt is érin­ti a csúcs további kényes kérdése: helyes-e, ha Oroszország nukleáris technológiát ad el az isz­lám köztársaságnak? A Clinton-kormányzat sze­rint a válasz egyértelműen: nem. Moszkva vi­szont érthető módon nem annyira az ügy bizton­sági, mint inkább anyagi vonatkozásaira össz­pontosít. Mellőzve minden diplomáciai csűrést­csavarást, egyszerűen arról van szó, hogy Moszkvának pénz kell, s azt ad el, amije van, s amire talál vevőt. Oroszországnak van nukleáris technológiája - most tekintsünk el a minőség fe­szegetésétől -, Iránnak pedig, nincs, de pénze van. Ennyi. A gazdag Egyesült Államok viszont megengedheti magának az aggodalmaskodást, hogy miért akar atomerőművet építeni egy olyan ország, amelynek bőven van olaja. Egyáltalán nem kizárt, a moszkvai vezetésben is felmerült a gyanú, hogy Irán elővette az „iszlám atombom­ba" gondolatát és tervét. Különben nehezen le­hetne magyarázatot találni arra, miért egyezett bele Jelcin a csúcson abba, hogy nem szállíta­nak Teheránnak gázcentrifugát, s így kizárják a katonai célú felhasználást, vagyis a plutónium­termelést. S tette ezt annak ellenére, hogy ez 500 millió dolláros üzlet elvesztését jelenti! Sőt Jelcin és Clinton megállapodtak, az Al Gore alel­nök és Viktor Csernomirgyin kormányfő vezeté­sével tevékenykedő bizottság az egész reaktor­üzlet minden egyes elemét alaposan átvizsgál­ja, leellenőrzi a szerződést, és olyan záradéko­kat épít bele, amelyek kizárnak mindennemű visszaélést Irán részéről. Moszkva ezzel sokat kockáztat. Mert lehet, hogy ez az eljárás meg­nyugtatja Washingtont, de feldühítheti az önér­zetes Teheránt, és visszalép, lemondja az egész megrendelést. Ez benne van a pakliban, az oro­szok azonban nyilván abban bíznak, hogy ha Irán nagyon akarja a nukleáris technológiát, ak­kor nincs sok választása: Nyugaton aligha kap­na ilyet, s ha mégis, akkor nagyon drágán. Ez volt a csúcs lényege. Ehhez járult a sok lát­ványos körítés, amely egy-két százalékkal javít­hatja Jelcin tetszésindexét, de a népszerűtlensé­gi gödörből aligha rántja ki. Clintonnak nem sike­rült igazán sarokba szorítania őt - majd magya­rázkodhat odahaza. Vagyis ha valóban realista módon akarjuk megítélni ennek a csúcstalálko­zónak ez eredményeit, akkor ki kell mondani: ilyenek nem is születtek. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents