Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-11 / 108. szám, csütörtök

1 JJ ÚJSZÓ KULTÚRA 1995. május 11. NEMZETKÖZI BALETTGÁLA POZSONYBAN Seherezádé és Bolero A IV. KOMAROMI NAPOK UTAN Fiákerjárat a két város között - Hogyan lehetne értékelni a IV. Komáromi Napokat? kérdeztem Stubendek Lászlótól, Komárom alpolgármesterétől. - A Komáromi Napok ugyan a Duna két partján elterülő, egykoron együvé tartozó városok nevéhez kötődnek, a rendezvény jelentősége azonban jócskán túlnő a városok és a régiók keretein. Az, hogy negyedik alkalommal és az eddigiektől gazdagabb programmal rendeztük meg a Komáromi Napokat, bizonyítja: az embere k igénylik az effajta kulturális rendezvényeket. A hazainak számító komáromiakon kívül egyre több külföldi látogat el ezalatt városunkba. Az értékes, párját ritkító kiállítások és zenei rendezvények mellett más érdekességek, idegenforgalmi látványosságok is vonzzák a látogatókat. - Az idei Komáromi Napok mely eseményei számítottak ritkaságnak? - Úgy gondolom, a Szent András-templomban megtartott ünnepi mise keretében mindkét város méltóképpen ál lított emléket a második világháború éveiben tevékenykedő polgármesterének, a mártírhalált halt Alapy Gáspárnak. A püspöki misén olyan rangos művészek kaptak szerepet, mint a Magyar Állami Operaház szólistái, a Pest megyei szimfonikus zenekar, a Pest megyei Szervita templom kórusa és a komáromi Concordia vegyeskar. A felsoroltak közös előadásában Schubert G dur miséje hangzott el a jelenlévők nagy csodálatára. Ugyanazon a misén emlékeztünk meg Salkaházi Sára szerzetes nővérről is, aki a szegények megsegítésén munkálkodott, életét Budapesten a nyilasok oltották ki. Domonkos Ferenc vállalkozónak köszönhetően nagy turistaszenzációnak számított az ingyenes fiákerjárat. Szeretnénk ezt a kezdeményezést meghonosítani oly módon, hogy a két Komárom között legyen rendszeres fiákerjárat. Ezt, úgy tűnik, a rendőrség és a határőrség is támogatja, legalábbis az ügyintézés eddigi folyamatában nagyon pozitív hozzáállást tanúsítottak. Nagy sikere volt a Győri Balett előadásának is. Éppen ezért megegyeztünk a társulat igazgatójával, hogy ezentúl évente legalább egyszer ellátogatnak Jókai szülővárosába. Mind a komáromiak, mind a két határ menti városban tartózkodó turisták nagy élvezettel nézték végig a Duna fölötti színpompás tűzijátékot, s a ropogás befejeztével a Duna két partján felsorakozott emberek boldogan, nagy üdvrivalgással köszöntötték egymást. - A Komáromi Napokon megjelent külföldi vendégek mennyire tudatosítják, hogy a rendezvényt közös tóról fakadó határvárosok szervezik? - A vendégek tulajdonképpen megélik a Komáromi Napokat, anélkül, hogy bármilyen politikai következtetéseket vonnának le. Tudatosítják, hogy a két Komárom a közös Európát jelképező álmot valósítja meg évről évre. Városaink határtalan kezdeményezéseit feltétlenül díjazzák és nagyra értékelik. Milyen tanulságok szűrhetők le a IV. Komáromi Napokból? - Mivel nagyon sok német, angol, sőt francia nyelvet beszélő turista fordult meg a rendezvény ideje alatt a városban, a szlovák és a magyar nyelvű műsorfüzet mellett szükségét látjuk egy német és angol nyelvű tájékoztató megjelentetésének. Úgy gondolom, az idegen nyelvű műsorfüzetekkel és különféle propagációs anyagokkal a jövőben nem szabad takarékoskodnunk, hiszen városunk és polgáraink érdeke is, hogy minél több visszajáró turistát lássunk vendégül. KOSÁR DEZSŐ A MAGYAR IRODALMI FOLYOIRATOK FÓRUMÁNAK Drága mulatsággal, pontosabban: költséges produkcióval ünnepli első balettbemutatójának 75. évfordulóját a Szlovák Nemzeti Színház. Május 19-én nagyszabású, nemzetközi balettgálát rendez falai között, s aki a fellépők névsorából már most a monarchiabeli boldog békeidők hármas összefogására gondol, az jól sejti: Emil Bartko, a Nemzeti Színház balettegyüttesének igazgatója szélesre nyitja a kapukat Bécs, Budapest és Prága művészei előtt. A műsor első felében a Seherezádé, a Don Quijote és más klasszikus alkotások egy-egy részletét láthatják majd a nézők fiatal szlovák táncosok előadásában. Ezt követően a prágaiak és a moszkvaiak lépnek színpadra a Coppélia és A hattyúk tava pas de deux-ivel. Még izgalmasabbnak ígérkezik a gála második része, amelyben modern kompozíciókat láthatnak a nézők. Balettrajongó nagy mecénásai ugyan még nincsenek a színháznak, művészetpártoló szponzorai azonban igen. S van egy remek szervezőkészséggel megáldott „bécsi barátja" is, Peter Antaiík személyében, aki egykor a Győri Balett tagja volt, most pedig a Volksoper táncosa. S mivel a Markó Iván együttesében töltött két év nem múlt el nyomtalanul emlékezetében, egykori igazgatójával ma is szoros kapcsolatban áll. Az ő közbenjárásának köszönhetően Markó Iván koreográfiáját is láthatja a közönség. A Trisztán és Izoldát, majd a Bolerót. Mindkét darabnak dús története van. A Wagner zenéjére készült tánckettőst Ladányi Andrea és Demcsák Ottó mutatta be a Győri Balett legszebb éveiben, majd pár évvel ezelőtt Markó Iván Pozsonyban is betanította tízperces, lírai kompozícióját. A tánckettős női tagja, Nora Galiovičová márciusban Budapesten, az Interbaletten lépett fel Izoldaként, s most Pozsonyban is magyar partnerével, Szakály Györggyel láthatja őt a közönség. Győrből indult hódító útjára a Bolero is. Ladányi Andreá nak készült életre szóló ajándékként, s pontosan tíz évvel ezelőtt, pozsonyi vendégszereplése alkalmával ezt a darabot is bemutatta a Győri Balett. Tíz év nem kis idő. Ladányi Andrea azóta „magánutakon" jár, de a Bolero így is rátalál. Hosszú szünet után tavaly, Bécsben táncolta újra a Volksoper együttesével, majd márciusban Budapesten, több helyről toborzott magyar táncosokkal. Pozsonyban a Volksoper társulatával lép színpadra. Bécsi vendég lesz a budapesti Solymosi Tamás is. A Staatsoper világhírű szólótáncosát, aki Amszterdamban kezdte pályafutását, majd Nurejev csapatával vendégeskedett Ausztráliában, és londoni évei után szerződött a „szomszédba", most láthatjuk először a pozsonyi Nemzeti színpadán. Bécsi partnernőjével, Brigitte Stad/errel ad elő egy szerelmi kettőst. Felemelő perceket tartogat nézői számára a Magyar Állami Operaház legjelesebb táncosainak egyike, Kováts Tibor is, aki Lausanne, Palermo és Montreal balettversenyei után jutott el pályája ki tudja hányadik nagy állomásához, a Szentivánéji álom Puckjához. Montrealban egyébként nemcsak versenyzőként fordult meg. Pár évvel ezelőtt a világ legnevesebb szólistáival lépett fel ugyanott, egy legendás hírű balettgálán. Pozsonyban Béjart-tól „kölcsönzött" koreográfiát táncol. Solymosi Tamás Bécsből jön Ladányi Andrea Budapestről (Oláh Csaba felvételei) Egyszeri és megismételhetetlen műsor várja tehát a jövő heti gála nézőit. Egyszeri és megismételhetetlen, hiszen e pénzszegény időkben ennyi helyről, ilyen produkciókat nem könnyű kiállítani. Költséges vállalkozás ez a Szlovák Nemzeti Színház részéről, s dramaturgiáját, eszmei súlyát tekintve is páratlanul értékes. Ha csak addig nyújtózkodnánk, ameddig a takaró ér, erre az estére 1995 tavaszán aligha kerülne sor. Dé Emil Bartko, Peter Antaiík és a többiek már tudják: a takaró, kivételes esetekben, megtoldható. Csak elszántság és megszállottság kell hozzá - nem kis mennyiségben. (SZ. G. L.) Nyilatkozata Az Anyanyelvi Konferencia és a Berzsenyi Társaság által rendezett IX. Berzsenyi Helikon Napokon, a keszthelyi kastélyban, harminchárom magyar irodalmi folyóirat szerkesztői gyűltek össze, több mint hatvanan. Kifejezik azt a meggyőződésüket, miszerint a magyar irodalmi és általában a kulturális folyóiratok a nemzeti kultúra fontos és eredményes intézményei, fenntartásuk és biztonságos működésük a nemzeti kultúra érdeke. Ezért támogatásukat szélesebb alapokra kell helyezni. Az irodalmi lapok szerkesztőségei tanúsítsanak szolidaritást egymás iránt és folytassanak párbeszédet egymással. A szakmai szolidaritásnak különösen azokat a folyóiratokat kell segítenie, amelyek nehéz körülmények között dolgoznak, vagy éppen létükért küzdenek. Ezért az egybegyűltek különös szolidaritást tanúsítanak a kisebbségi sorban tevékenykedő, mostanában a megszűnés tényével küszködő folyóiratok iránt. A szakmai szolidaritás keretében a lapoknak ismerniük kell egymás munkáját, ezért fontos a példánycsere, a későbbiek során a közleménycsere megszervezése. Fontos volna egy tallózó folyóirat létrehozása. A közszolgálati rádió és televízió adjon nagyobb teret a folyóiratok munkájához. Szükség van arra, hogy a határon túli magyar lapok jelen legyenek a magyarországi sajtópiacon és a magyarországi kiadványok is eljussanak a kisebbségi és a nyugati magyar olvasókhoz. Ez az állandó jelenlét egyrészt állami felelősségvállalást, másrészt a társadalom érdeklődését és gondoskodását követeli meg. A magyar államnak gondoskodnia kell a magyar folyóiratkultúra fenntartásáról, s ennek keretében létre kell hozni egy alapot a végveszélybe került kisebbségi magyar folyóiratok megsegítésére, hogy a magyar kisebbségek ne maradjanak kulturális sajtó nélkül. A fórum résztvevői tiltakoznak a kulturális intézményeket sújtó költségvetési megszorítások ellen, elutasítják azt a szemléletet, amely a kulturális alkotómunkát és a kulturális piacot a költségvetés érdekeinek szolgáltatja ki. Tiltakoznak az ellen a terv ellen, amely társadalombiztosítási járulékkal kívánja megterhelni az írói, általában az alkotói honoráriumokat. Ennek a javaslatnak a megvalósítása tönkretenné a folyóiratok nagy részét, vagy lehetetlenné tenné az írói munka honorálását. A magyar irodalmi folyóiratok jelen lévő szerkesztői a szakmai szolidaritás teljesebb érvényesülése érdekében meg akarják alakítani a Magyar Irodalmi Folyóiratok Szövetségét. Ebből a célból létrehoztunk egy előkészítő bizottságot, és kidolgoztunk egy szándéknyilatkozatot. Keszthely, 1995. május 7. Lefilmezik az „elveszett törzset." Egy londoni székhelyű nemzetközi televíziós stáb kizárólagos jogot kapott a pekingi hatóságoktól arra, hogy filmre vegye a világ legveszedelmesebb sivatagiában, a Taklamakán mélyén élő, mintegy 200 fős „elveszett törzset", amelynek az 1600-as évek óta semmiféle kapcsolata nincs a külvilággal. A modernizáció vívmányait teljesen nélkülöző, állattartásból, növénytermesztésből és gyűjtögetésből élő primitív törzset 1890-ben fedezte fel egy kínai olajkutató expedíció. A törzs egy olyan oázisban lakik, amelynek neve azt jelenti: „azok, akik oda bemennek, soha nem jönnek ki". Állítólag a mohamedán vallás követői, de nincs (ön)kormányzatuk, nincsenek iskoláik, piacaik, nem ismerik az írásbeliséget és a nap járása alapján igazodnak az időhöz. A filmesek azt ígérik, aggályosan ügyelnek majd, hogy semmiféle módon ne változtassák meg az emberek életét. A stáb abban reménykedik, hogy a nyugati világból már régen kiveszett értékekre bukkan a „civilizáció által el nem rontott" törzsnél. A PEN-kÖZpont durva tévedése. Bocsánatot kért a PEN-klubok nemzetközi központja amiatt, hogy a Cseh Köztársaság tévedésből felkerült az írókat, publicistákat és kiadókat üldöző államok listájára. Csehországot Josef Tomáš neve kapcsán sorolták ide, miután az általa kiadott Týdenník Politika című lapot betiltották, Tomášt pedig feltételes szabadságvesztésre ítélték de lapjának antiszemita tartalma miatt. A PEN-klubok cseh bizottsága haladéktalanul tájékoztatta a nemzetközi központot a valóHÍRVIRÁGOK ságos tényállásról, a lap ügyeinek részleteiről. Ennek alapján a bocsánatkérésen túl a bizottság arra nézve is biztosítékot kapott, hogy Josef Tomáš nevét kihúzták az üldözöttek jegyzékéből, a formális helyreigazítás azonban csak a londoni központ negyedéves közlönyének legközelebbi, három hónap múlva megjelenő számában lát napvilágot. A cseh PEN-klub tiltakozó levelében rámutatott, hogy a durva tévedés megcsúfolja a PEN-klubok alapszabályzatát, hiszen a csehországi törvények összhangban állnak az alapvető emberi és szabadságjogok alkotmánylevelével, s a Josef Tomáš által kiadott lapot éppen fajgyűlöletre uszító és a holocaustot kétségbevonó írása miatt tiltották be. Múzeumlátogató rendőrök, A belga rendőrség különleges osztálya arra panaszkodik, hogy naponta több tucat képhamisításra utaló bejelentés érkezik hozzájuk. De csak a nagy nevekre futja erejükből. Belgium a képzőművészeti alkotások kimeríthetetlen gazdagságával rendelkezik. Az egykori Németalföld a középkori kultúra egyik bölcsője volt. A festménykínálat roppant áradatában nehéz megkülönböztetni az igazi alkotásokat a hamisítványoktól. „Valódi hamisakra és hamis valódiakra" osztják a képgarázdálkodás termékeit. Az utóbbiak a tulajdonképpeni másolatok. Ezek megállapítása nem okoz olyan gondot, mint a valódi hamisítványok, valamelyik nagy festő stílusában készült utánzatok leleplezése. Nemrégen kiderült, hogy II. Erzsébet brit királynő gyűjteményében nyolc, Rembrandtnak tulajdonított alkotás közül négy nem a nagy festőtől származik. A nyomozók arra is felfigyeltek, hogy a hamisítványok gazdasági válság idején jelennek meg tömegesen a piacon, s adásvételük a fegyverkereskedelemben forgó pénzek tisztára mosását szolgálja. így hivatalból egyre több rendőr látogatja a múzeumokat. Az orosz veteránok megsértődtek. Hiányoztak az Ústi nad Labem-i városi színház nézőteréről azok az orosz háborús veteránok, akiket a Keleti Népek Barátainak Társasága hívott meg a háború befejeződésének 50. évfordulója alkalmával rendezett ünnepi estre. A Társaság ügyintézőjének közlése szerint a város polgármesterének az elutasító kijelentése, hogy „a már régebben jóváhagyott ülésrend alapján nem maradt hely a két meghívott orosz tábornok számára", az orosz sajtóba is eljutott, és az érintettek tudomást szereztek róla. Mindketten visszamondták a megjelenést. Miután az eset kipattant, a város több lakosa felkínálta meghívóját, s ugyanezt tette Alexandr Lebegyev nagykövet is. Az ügyintéző közlése szerint a gesztus felesleges volt, mert az ünnepségen jócskán akadt üres színházi díszhely. Külföldi orosz ingatlanok. Számottevő ingatlan va gyónnál rendelkezik a világban a mai Oroszország. Komoly értéknek számít a genfi tó partján fekvő, hatalmas parkkal övezett kastély, amely egy balettkedvelő és -támogató pétervári mecénás egykori ajándéka. Érdekes épület a San Francisco-i Kolcsak Múzeum is, ahol rendkívül gazdag egyenruha- és zászlógyűjtemények, visszaemlékezések és egyedülálló kiállítási tárgyak találhatók. (Külföldi hírügynökségek alapján)